FRANZ BARDON MŰVEI

FRANZ BARDON (František Bardon, 1909.12.1 – 1958.7.10)

1. FRABATO — ÖNÉLETRAJZI REGÉNY ................................. 12

2. AZ IGAZI BEAVATÁS ÚTJA ....................................... 91

3. A MÁGIKUS IDÉZÉS GYAKORLATA .................................. 258

4. AZ IGAZI KABBALA KULCSA....................................... 487

5. A BÖLCSESSÉG ARANYKÖNYVE — TÖREDÉK ........................... 621

6. VÁLASZOK ARION MESTERTŐL (FRANZ BARDON) ...................... 634


FRABATO, BEAVATÁS, IDÉZÉS
     Elemek, 24, 360, Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz
KABBALA, BÖLCSESSÉG, ARION

FRABATO

                       ÖNÉLETRAJZI REGÉNY


                    A mű eredeti címe: Frabato
   Első kiadás: 1958. Hermann Bauer Verlag, Freiburg im Breisgau



                         Fordította
                      Dr. Csáky István

                  Első magyar kiadás: 1999
                         
                       TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ .................................... 17

1. FEJEZET ................................ 19

2. FEJEZET ................................ 24

3. FEJEZET ................................ 30

4. FEJEZET ................................ 34

5. FEJEZET ................................ 39

6. FEJEZET ................................ 46

7. FEJEZET ................................ 56

8. FEJEZET ................................ 59

9. FEJEZET ................................ 67

10. FEJEZET ............................... 72

11. FEJEZET ............................... 80

UTÓSZÓ .................................... 85

IN MEMORIAM ............................... 86

                                      ELŐSZÓ

Franz Bardon 1909. december 1-jén született Kathareinben (ma Kateřinky), Troppau (ma
Opava) egyik városrészében (Osztrák-Magyar Monarchia, ma Csehország), és 1958. július
10-én halt meg Brünnben (Csehszlovákia, ma Csehország). Opavában a népi és polgári iskolába
járt és szerelő végzettséget szerzett. Frabato művészneve a Franz, a Bardon, a
Troppau és az Opava szavak rövidítéséből keletkezett. Hogy az emberek figyelmét a mágia
tudományára felhívja, bemutatta közönségének a valódi mágia lehetőségeit. A húszas évek
végétől művészként lépett fel Németországban, majd 1945-től 1951-ig hazájában,
Csehszlovákiában.
     Fő foglalkozása azonban a természetgyógyász tevékenység volt, amit 1941-ben kezdett
meg. Münchenben szerezte meg az ehhez szükséges képesítést. Orvoshiány miatt 1945-ben
néhány hónapra megbízták egy kórház vezetésével. Mivel gyógyítási módszereivel szokatlan
sikereket ért el, például meg tudta gyógyítani a második szakaszáig kifejlődött rákot, az
európai gyógyászatot gyakorló orvosok 1958-ban hecckampányt indítottak ellene, ami
1958 áprilisában letartóztatásához vezetett. Még a vizsgálati fogság alatt, tehát mielőtt
ítéletet mondtak volna felette, kórházban meghalt egy régi betegségében, aminek a
kezeléséhez megtagadták számára a gyógyszereket.
     Ennek a műnek a különleges keletkezési története miatt meglehetős önfegyelemre volt
szükségem, hogy a könyvet Franz Bardon neve alatt jelentessem meg. Végül is a téma
fontossága döntött. Hogy az igazsághoz hűek maradjunk, nem szeretném elhallgatni, hogy
Franz Bardon ehhez a könyvhöz legfeljebb a tények vázát szolgáltatta. A hiányok kitöltését
és kiszínezését idő hiányában teljesen titkárnőjére, Otti Votavovára bízta. Sajnos a
hátrahagyott kézirat nem volt alkalmas a nyomtatásra, ezért dolgoztam át.
     A regényben szereplő páholy teljes nevét is fel kell fedni. Az FOGC a Freimaurerischer
Orden der Goldenen Centurie rövidítése, ami azt jelenti: Arany Százak Szabadkőműves
Rendje. A „centurie” latin kifejezés, századot jelentett a római hadseregben.
     A továbbiakban szeretnék néhány dolgot továbbadni abból az ismeretanyagból, amiről
Otti Votavovát saját szavai szerint közvetlenül Franz Bardon tájékoztatta. Ezek szerint
Adolf Hitler egy 99 tagból álló páholy tagja volt. Ezen kívül Hitler és néhány bizalmasa a
Thule Társaság tagjai voltak, ami egy tekintélyes tibeti fekete mágiát gyakorló csoport
végrehajtó eszköze volt csupán. Ez a csoport a Thule Társaság tagjait saját céljaira használta
fel. Hitler több hasonmással rendelkezett, akik álcázásképpen a legkülönbözőbb alkalmakon
helyettesítették.
     A nácik figyelmét egyik tanítványa és barátja, Wilhelm Quintscher (Rah Omir Quintscher)
hanyagsága hívta fel Franz Bardonra. Quintscher nem semmisítette meg a Bardonnal
való levelezését, noha Bardon megkérte rá. Így került a nemzetiszocialisták látókörébe.
Korbácsolás közben Quintscher elvesztette önuralmát. Kimondott egy kabbalisztikus formulát,
mire kínzói azonnal megbénultak. Amikor később semlegesítette a formula hatását,
bosszúból lelőtték.
     Hitler magas pozíciót ajánlott fel Franz Bardonnak, ha mágikus képességeivel segít
neki megnyerni a háborút, és még el is kellett volna árulnia a földön teljesen szétszórva
található másik kilencvennyolc 99-es páholy címét. Amikor Franz Bardon megtagadta a
segítséget, Hitler utasítására a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá. 1941. június 13-án
letartóztatták, és 1941 októberéig tartották fogva Breslauban, majd Troppauban. Szabadulása
után természetgyógyászként dolgozott haláláig, a háború alatt Münchenben, majd
szülővárosában, Troppauban.


                                  --[ 17 ]--
     A háború után Franz Bardon mágikus képességeivel megállapította, hogy Hitler
DélAmerikába menekült, és hogy ne ismerjék fel, átoperáltatta arcát.
     Hitler meneküléséről még annyit jegyeznék meg, hogy a Bild-Zeitung 1979/5. száma
arról írt, hogy Hitler magánrepülőgépét megtalálták a dél-amerikai dzsungelben. A
legfontosabb kérdést, hogy „hogyan került Hitler repülőgépe oda, és ki ült benne?”, jellemző
módon, nem tették fel.
     Ezzel ér véget az Otti Votavovától származó tények közlése. A sok éve tartó
ismeretségünk során meggyőződtem róla, hogy Otti Votavova szereti az igazságot.
     A kötetben közölt képeket — Hermész Triszmegisztosz, Lao Ce, Mahum Tah-Ta és
Shamballa — eredetileg Hans Albert Müller: A nyugati Buddha útja című könyvéből vettük
(1930 — Verlag des Ordens der Weltvollendung). Erről a tényről csak a Frabato legutóbbi
kiadása után értesültem. Amennyire ki tudtam deríteni, a rajzokat egy mágikus képességekkel
rendelkező festő festette, elkészítésükhöz Franz Bardon a mágikus tükörrel nyújtott
segítséget.
     Arról, hogy bármilyen paktum megkötésével mindig hátrányokkal is számolni kell,
Franz Bardon A mágikus idézés gyakorlata című művében részletesen ír. Aki alaposan
tanulmányozta az okkult tudományokat, annak nem lesz nehéz a páholyok, rendek, szekták
és körök megítélése. Ahol a szellemi iránymutatásért pénzt vagy esküvel való kötődést
követelnek, és a magasabb köröknek titkaik vannak, amelyek az alacsonyabb körök előtt
rejtve maradnak, ott minden érdeklődőnek a legnagyobb elővigyázatossággal kell eljárnia.
     Ami a könyvünkben ábrázolt eseményeket és jelenségeket illeti, ezek a mágikusan képzett
emberek számára vannak fenntartva. Az emberiségnek meg kell elégednie azzal, hogy
a kozmoszban sok bizonyítékot kizárólag szellemi eszközökkel lehet megszerezni.
                                                                  Wuppertal, 1995. február
                                                                         Dieter Rüggeberg




                                  --[ 18 ]--
                                   1. FEJEZET
Az egyesület székházának nézőkkel teli előadótermében pezsgett az élet. A műsor első
részében tapasztaltakat izgatottan tárgyalta a közönség. „Ki ez a Frabato?” „Végre egyszer
tényeket is látunk!” „Mindez csak trükk és csalás!” Vajon hihet-e még az ember az
érzékeinek? A lelkesedés és a kétség ellentétes érzelmei uralták a kedélyeket.
     Gong jelezte a szünet végét. Gyorsan megteltek a széksorok, elhalkultak a
beszélgetések, és miközben lassan felemelkedett a függöny, elsötétedett a terem.
     Hatalmas kristálycsillár világította meg a színpadot, középen volt egy nagy, sötétkék
brokátterítővel leterített kerek asztal, mögötte, jobbra egy fotel, balra félkörben pedig tíz
szék volt elhelyezve. A színpad berendezése nem olyan hatást keltett, mintha ott egy
varázsló akarná megkezdeni az előadását. Semmiféle úgynevezett mágusok előadásairól ismert
segédeszköz nem volt látható.
     Frabato belépett a színpadra és meghajlással üdvözölte közönségét. Szmokingja és
megjelenése komolyságot parancsolt, de barátságos mosolya felszabadító hatást tett
mindazokra, akiket a mágia gondolata is általában borzongással töltött el.
     Elcsendesedett az üdvözlő taps, és Frabato megkezdte előadását.
     — Hölgyeim és uraim! Miután a program első részében megmagyaráztam, és kísérletekkel
is bemutattam a szuggesztió és az önszuggesztió alapfogalmait, most egy másik témára
szeretnék rátérni. Az animális magnetizmus nagy hatással van az ember életére, ezért
szeretném megismertetni önöket ezzel az erővel.
     — Világunk minden tárgyát elektromos és magnetikus erők uralják. Az anyagok elektromos
erőket vezető vagy tároló képessége azonban nagyon különböző. Ez a tudás talizmánok
előállításához is rendkívül fontos, de ezzel természetesen most nem foglalkozunk. Itt
és most a magnetizmust szeretnénk megmagyarázni, és kísérletekkel fogjuk bizonyítani
létezését.
     — Az animális magnetizmus a tökéletes életelem. Ez az életerő és életanyag képezi
minden létező élet alapját a Földön, de ugyanez a magnetizmus köti össze földgolyónkat a
földövi zónával, amit túlvilágnak is neveznek. Ezen kívül összeköttetést teremt az emberek
között. Az embernek ez a kisugárzása, és kisugárzásának ereje az ember akaratának erejétől
és tisztaságától, jellembéli tulajdonságaitól, szellemi érettségétől függ. Ugyanezekből ered
az ember egészsége is.
     — Ez a magnetikus kisugárzás különösen erős azoknál, akik tudatosan képezik szellemüket
és lelküket, rendelkeznek önuralommal, és képesek irányítani sorsukat. Ezek az emberek
életerejük segítségével erősebbé tudják tenni gondolataikat és akaratukat, ezáltal
rendkívüli dolgokat képesek megtenni. Az animális magnetizmus tehát létező, valóságos
erő, amiből törvényszerűen az is következik, hogy éppúgy felhasználható pozitív, mint
negatív célokhoz. De ugye, ismerik a közmondást: ki mint vet, úgy arat? Ezek a szavak
közvetlenül a karma és az igazság törvényeire utalnak, ezért a valódi mágus kizárólag pozitív
célokat fog követni. Az életmagnetizmus segítségével egy jól képzett mágus gyógyítani
különösen sikeresen tud, én magam is éppen ezért érdeklődöm jobban e jelenség iránt.
     — Néhány kísérlet segítségével szeretném bemutatni, milyen titokzatos tulajdonságokkal
és erőkkel áll kapcsolatban az animális magnetizmus. Megkérek három nézőt, hogy
legyen segítségemre itt a színpadon.
     Halk moraj futott át a termen, miközben Frabato várakozott.
     Majd, hogy a nézőket egy kissé felbátorítsa, mosolyogva így szólt:

                                  --[ 19 ]--
     — Nem kell semmitől tartaniuk, senkivel sem fog történni semmi rossz. Most kérem,
jöjjenek fel hozzám a színpadra!
     Egy csinos szőke hölgy felállt és bátortalan léptekkel indult a színpad felé.
     — Lássuk csak — tréfálkozott Frabato —, mindig azt mondják, hogy a nők a gyengébb
nem, de ez a hölgy az ellenkezőjét bizonyítja a jelenlevő uraknak.
     A teremben nevetés hallatszott, és azonnal egy fiatalember sietett a színpad felé, majd
egy idősebb hölgy követte.
     — Köszönöm a segítséget — fordult Frabato a kísérleti személyek felé —, most kérem,
hogy egy rövid időre bocsássák rendelkezésemre egy-egy tetszés szerinti személyes tárgyukat,
és tegyék azokat ide az asztalra.
     Elsőként a szőke hölgy tett az asztalra egy ezüst karórát. A fiatalember, aki egy kissé
könnyelmű ember benyomását tette ezzel az emberekre, tárcáját helyezte a karóra mellé.
Miután Frabato bátorítóan rámosolygott, az idősebb hölgy levette a nyakláncát, és a másik
két tárgy mellé az asztalra tette.
     — Bevezetésként — fordult Frabato ismét a közönség felé — egy pszichometrikus
kísérletet fogok bemutatni, ami bizonyítja, hogy minden ember valamiféle lenyomatot hagy
azokon a tárgyakon, amelyekkel érintkezésbe kerül. A tárgyak kora ebben semmi szerepet
nem játszik. Éles szemem előtt több ezer éves tárgy esetén is feltárulna minden részlet. Ezt
fogom bebizonyítani a rendelkezésemre bocsátott három tárgy segítségével.
     Odalépett az asztalhoz, kezébe vette az ezüst karórát és lassú léptekkel, gondolataiban
mélyen elmerülve néhányszor fel-alá sétált. Egyszer csak megállt, homlokára helyezte az
órát és egy pár pillanatig mereven állt távolba néző tekintettel. Azután, mintha egy álomból
ébredne fel, a szőke hölgyhöz fordult.
     — Úgy látszik, hogy ön komolyan kételkedik képességeimben, különben nem ajánlott
volna fel a kísérlethez egy olyan órát, amit a nővérétől vett kölcsön. Megállapítottam, hogy
ön gyakran viseli a nővére tudta nélkül, amikor ő Berlinben tartózkodik. Ez az óra egy
nagynéni bérmálási ajándéka, aki egy baleset következtében halt meg. A nagynéni halála
volt az oka, hogy a nővére már nem használja ezt az órát. Biztosan bosszankodna, ha tudná,
hogy ön viszont igen.
     A hölgy arcán zavarodottság és szégyen tükröződött és ez nyilvánvalóvá tette, hogy
Frabato mindent helyesen látott.
     A fiatalember hirtelen megpróbálta elvenni az asztalról tárcáját. Frabato azonban
megelőzte, kezében méregetve a tárcát és így szólt:
     — Úgy látszik, hogy nem tiszta a lelkiismerete, kedves uram, ezért azonnal utánanézek,
mi rejtőzik itt.
     Néhány pillanatig a tárcára összpontosított, majd folytatta.
     — Ön még nagyon fiatal, de máris mindent túlzásba visz, mert két lányt is becsapott.
A tárcájában levő képen látható lány csak azért tanúsított ön iránt vonzalmat, mert
légvárakat épített számára. Ezen kívül látok egy szerelmeslevelet, amit egy másik lánynak írt,
akit nem régen ismert meg egy rendezvényen, és aki kacér viselkedésével keltette fel a
figyelmét. Az ön személyes ügyei nem tartoznak rám, de biztosíthatom, hogy egyik hölggyel sem
lesz boldog.
     A fiatalembert zavarba hozta, hogy ennyire átláttak rajta és kissé bizonytalanul
válaszolt.
     — Nem szeretnék az ön közelében élni, mert még a legtitkosabb gondolataimat sem
érezném biztonságban.

                                  --[ 20 ]--
     Frabato visszatette a tárcát az asztalra, és a nyakláncot vette kezébe.
     — Az ön ékszeréről egy egész regényt lehetne írni — mondta a nyaklánc tulajdonosának.
— Ez a nyaklánc sok jó és rossz időt is átélt. Első tulajdonosai nagyon gazdag francia
nemesemberek voltak, akiket guillotine-nal végeztek ki a forradalom idején. Ez a nyaklánc
mind a mai napig minden tulajdonosának bizonyos mértékű szerencsétlenséget hozott. Önnek
sokáig csekély összegű hadi nyugdíjjal kellett beérnie, miután a férje elesett a nagy
háborúban. Kétszer láttam a nyakláncot zálogházban, de mindkét alkalommal visszakerült
tulajdonosához.
     Frabato hallgatott, mivel a hölgy könnyekben tört ki. A közönség csendben és
mozdulatlanul ült. Frabato visszatette a nyakláncot az asztalra és ismét a közönséghez fordult.
     — Hölgyeim és uraim! Minden tárgy magában őrzi egész történetét. Csekély bepillantást
kaptak a múltba- és a jövőbelátás sokoldalú lehetőségeibe.
     A hangos tapssal feloldódott a nézők feszültsége, és amikor ismét csend lett, Frabato
így folytatta:
     — Most arra szeretném kérni mindhárom segítőmet, hogy két semleges megfigyelő
kíséretében hagyják el a termet.
     Egy szemüveges úr és egy fekete ruhába öltözött hölgy hajlandónak mutatkozott erre,
és a kísérleti személyekkel együtt elhagyták a termet.
     — Most a három tárgyat pontosan meghatározott tulajdonságokkal fogom feltölteni,
hogy bebizonyítsam önöknek a magnetizmus akarattal kapcsolatos hatásait, amelyek azonnal
hatni fognak, amikor valaki megérinti a tárgyakat. Azt azonban önök mondják meg,
hogy milyenek legyenek ezek a hatások. Kérem, nevezzenek meg hatásokat, amelyeket az
asztalra helyezett tárgyaknak kell kiváltaniuk azokban a személyekben, akik megérintik
azokat.
     Egy, a terem közepében ülő úr azt a javaslatot tette, hogy az ezüstóra hangos nevetést
váltson ki, amivel Frabato is egyetértett. A második javaslattal is mindenki elégedett volt,
hogy a tárca könnyekkel kísért sóhajt váltson ki.
     Most már csak a nyakláncra vonatkozó javaslat hiányzott. Egy hölgy kapott szót, aki
az első sorban ült.
     — Mivel ez a nyaklánc már sok embernek hozott szerencsétlenséget, azt javaslom,
hogy aki először megérinti, ijedten dobja el.
     A hosszas taps feleslegessé tett további javaslatokat. Frabato most elhelyezte a
tárgyakat az asztalon, majd néhány pillanatig mindegyik tárgy előtt, erősen összpontosítva,
jobb kezével néhány mozdulatot tett a tárgyak fölött, maid ismét a közönséghez fordult.
     — Hölgyeim és uraim, a munkámat elvégeztem! Hogy senki ne tudja azt állítani rólam,
hogy hipnózissal dolgozom, a büfébe távozok. Kérem, hogy két független személy kísérjen
el engem önök közül. Hívják be a kísérleti személyeket, és kérjék meg őket, hogy vegyék
magukhoz tulajdonukat. Pontosan tíz perc múlva ismét megjelenek a színpadon.
     Frabato két úr kíséretében elhagyta a termet, akik nem sokkal ezután visszatértek a
kísérleti személyekkel és azok kísérőivel. A szőke hölgy, a fiatalember és az idős hölgy
kissé bizonytalanul közeledtek az asztalhoz, hiszen a közönség várakozással teli
feszültséggel figyelt.
     A három kísérő úr elmondta nekik a színpadon, hogy magukhoz vehetik tárgyaikat, és
elfoglalhatják ülőhelyeiket.
     A szőke hölgynek sürgős volt a dolog, egy gyors mozdulattal az órája után kapott és a
következő pillanatban éles nevetésben tört ki, ami az egész teremre átterjedt.

                                  --[ 21 ]--
     Miközben helyére ment, a másik két kísérleti személy kissé csodálkozva tétovázott.
Nemsokára a fiatalember a tárcája után nyúlt. Még nem tette teljes egészében a zsebébe,
amikor hirtelen könnyek gördültek arcán és egy sóhajtól megrázkódva, kezébe rejtette arcát.
Néhány pillanat múlva összeszedte magát, és — taps kíséretében — elhagyta a színpadot.

     Az idős hölgy az éppen átélt hatásoktól teljesen elbizonytalanodva állt a nyaklánca
előtt. Végül is a nyaklánc után nyúlt, de a következő pillanatban a színpad egyik sarkába
hajította azt. Miközben még mindig saját tettén csodálkozva átvette a láncot egy segítőkész
úrtól, a közönség tapssal köszöntötte a kísérleti személyeket.
     A színpad teljesen kiürült. Kis idő múlva kinyílt a terem ajtaja és a közönség lelkes
üdvözlésétől kísérve ismét megjelent Frabato. Rugalmas léptekkel felment a színpadra és
mosolyogva így szólt:
     — Jó hangulat van, úgy látom, jól szórakoztak. Most szeretnék megkérni tíz önként
vállalkozót, akik valamilyen módon betegnek érzik magukat, hogy jöjjenek a színpadra.
     Sok néző igyekezett a színpad felé. Gyorsan elfoglalták az ülőhelyeket az asztal
mögött, a többieknek vissza kellett térniük a helyükre.
     Frabato mindenki előtt megállt néhány másodpercig és orvosi nevén megnevezte az
illető betegségét. Az érintettek arcán meglepetés látszott a gyors és pontos diagnózis
hallatán. Frabato ekkor a színpadon ülőkhöz fordult:
     — Kedves vendégeim, mindannyiuk arcán látom, hogy mennyire bíznak bennem, és
hogy teljes gyógyulásukat vagy legalábbis szenvedésük csökkenését várják tőlem. Jól képzett
akaraterőm segítségével lehetőség szerint igyekszem mindenkinek segíteni. Még ha
bizonyos esetekben nem is lehetséges azonnal a teljes gyógyulás, mindenkinek érezhető
megkönnyebbülést tudok ígérni. Kérem, maradjanak ülve, nyugodt, laza tartásban.
     Miután a közönségtől csendet kért, leült egy székre, ahol mindenki jól megfigyelhette.
Becsukta szemét, és néhány másodperc múlva teljesen megmerevedett.
     Körülbelül egy perc múlva kinyitotta szemét, felugrott a székről és minden egyes
betegtől megkérdezte, hogy érzi most magát: „Kitűnően! Csodálatosan! Mint aki mindentől
megszabadult!” — hangzottak a válaszok. A betegek arca jól láthatóan felderült a
megerősödött életerő hatásától, és mindenki személyesen mondott köszönetet, mielőtt elhagyta a
színpadot.
     — A mai előadás ezennel véget ért — fordult Frabato ismét a közönséghez —, de nem
szeretném elmulasztani, hogy meghívjam önöket a holnapi előadásomra. Jó éjszakát kívánok.

     Taps kíséretében tűnt el öltözőjében. Frabato nem sokkal ezután egy mellékkijáraton
elhagyta a házat, és taxival a szállodájához vitette magát.
     Amikor megérkezett a szállodába, üdítőitalt rendelt, meghagyta, hogy másnap reggel
hány órakor ébresszék fel, majd bezárkózott a szobájába.
     Frabato éppen befejezte meditációját, amit mindig lefekvés előtt szokott végezni,
amikor kopogtak az ajtón. A londiner elnézést kért a késői zavarásért és jelentette, hogy a
szálloda halljában egy úr várakozik, aki mindenképpen beszélni akar vele, még a késői időpont
ellenére is.
     Frabato elgondolkodva nézett a sajátos névjegykártyára, amit a londiner adott át neki.
A kártya közepén egy nagy körben egy kisebb kör volt látható, körülötte a kört keresztező
háromszög. A körtől jobbra és balra két sárkány. A kártya hátlapján csak egy név állt:
Hermes. A kártya aranyozott nyomással készült.


                                  --[ 22 ]--
     Némi gondolkodás után Frabato megkérte a fiatalembert, hogy vezesse a késői vendéget
a szobájába.
     Nem sokkal ezután Frabato egy elegáns, őszülő urat fogadott. A látogató csak késő
éjjel hagyta el a szállodát. Arca feldúlt volt, ami különleges élményekre utalt.




                                  --[ 23 ]--
                                    2. FEJEZET
A titkos, és még okkultista körökben is félelemmel emlegetett FOGC páholy tagjai Drezdába
érkeztek egy közgyűlésre. A gyűlésterem egy nagy villában volt, amely egy magántulajdonban
levő park közepén rejtőzött, magas kerítések és óriási méretű fák mögött.
     A páholy nagymestere a 99 tag közül 98-at hívott meg a mai gyűlésre. A tagok már
jóval az ülés kezdete előtt megérkeztek és elfoglalták helyüket a két hosszú asztal mellett.
     Amikor a nagymester belépett a terembe, a beszélgetés elcsendesedett. Helyettese
kísérte, aki egyszersmind a jegyző tisztségét is betöltötte. A nagymester a terem bejáratával
szemben, egy emelvényen foglalt helyet, az íróasztal mögött. Megrázott egy csengőt, amitől
egyszerre teljes csend lett a teremben. Emelt hangon a páholy testvéreihez fordult:
     — Kedves testvéreim! A mai ülést ezennel megnyitom. Örömmel tölt el, hogy kivétel
nélkül mindannyian eleget tettetek meghívásomnak. Mint ahogyan az a páholy törvényei
szerint ismert, nagygyűlést csak különösen fontos események alkalmából hívunk össze.
Valószínűleg már feltűnt nektek, hogy Silesius testvér ma hiányzik körünkből. Sajnos,
bűnösnek találtatott a páholy titkainak elárulásában, és napirendünk első pontjaként ítéletet
mondunk felette. A napirend második pontja az egész Drezdában ismertté vált Frabato mágusra
vonatkozik.
     — Kedves testvéreim, mindannyian tudjátok, hogy Silesius testvér már elérte páholyunk
beavatási szintjének 25. fokozatát és így tökéletesen tudatában kellett lennie vétkének.
Túlbuzgósága vezette oda, hogy egyik barátjának elárulta az elemlények megidéző
rítusait.
     — A páholyunkra vonatkozó törvények szerint az eskü megszegése és a titkok elárulása
halállal büntetendő. Az ítélet azonban csak minden jelenlevő tag titkos szavazása után
válik érvényessé. Bár az említett személy a barátom, nem találok mentséget viselkedésére,
és átengedem őt: ti ítéljetek felette.
     Feszültség járta át a jelenlévő testvéreket, és izgatottan suttogtak egymás között.
Néhányan dühösek voltak, miközben mások szinte meredten ültek.
     A jegyző minden jelenlévőnek átnyújtott egy borítékot, benne üres papírlappal. Az igen
vagy nem szavaknak kellett dönteniük páholybeli testvérük életéről vagy haláláról. Az
igen szó a halált jelentené, megsemmisítő sugarak útján, a nem szó a szabadságot és az életet.
     Sokan gyorsan leírták az ítéletet kimondó szót, mások egy ideig bizonytalanok voltak,
és néhányan nem tudták elrejteni remegésüket, miközben leírták ítéletüket. A hamis
könyörületnek azonban itt nem volt helye, hiszen a páholy titkainak az elárulása az egész
páholy számára nagyon veszélyes lehetett.
     A jegyző végre összegyűjtötte az összes borítékot egy faládikában, kivette a
papírlapokat és a válaszok szerint két halomba gyűjtötte. A testvérek némán figyelték a
jegyzőt. A jegyző gondosan megszámlálta a papírlapokat és feljegyezte az eredményt. Máskor
egyébként pirosas színű arca most sápadt lett, miközben még egyszer ellenőrizte az
eredményt. Ezután tudatta az eredményt a nagymesterrel.
     A nagymester a számokra meredt, arcán annak az embernek az ijedtsége tükröződött,
aki tudatára ébredt annak, hogy egy jó barátját halálra ítélték. Izgatottan állt fel.
     — Kedves testvéreim! — kezdte reszkető hanggal. — A szavazás eredménye Silesius
ellen szól, aki 51 szavazattal 47 szavazat ellenében halálra ítéltetett. Törvényeink szerint az
ítéletet egy hónapon belül végre kell hajtani. De mivel Silesius testvér okkult képességei
alapján fel tudja ismerni, hogy mi vár rá, és valószínűleg megpróbálja elkerülni a halált, az

                                  --[ 24 ]--
ítéletet 24 órán belül végrehajtjuk. Barátjára, akinek elárulta a páholy titkait, ugyanez a
sors vár!
     Most kérem azt a 21 testvért, akik a harci telepátia mesterei, hogy az ülés befejezése
után maradjanak itt, hogy a megsemmisítő sugarakkal végrehajtsuk az ítéletet.
     Bár a halálos ítélet mélyen megrendítette a nagymestert, hamar összeszedte magát, és
nyugodt hangon folytatta:
     — Miután a napirend első pontját elintéztük, most Frabato esetével fogunk foglalkozni.
Néhányan a jelenlevő testvérek közül részt vettek Frabato előadásain és közelről meg tudtak
győződni képességeiről. Bizonyítottnak tekinthetjük, hogy Frabato trükkök nélkül dolgozik.
Kísérletei felülmúltak minden várakozást, és — igen — sokkal jobbak voltak, mint
amilyeneket testvéreink közül sokan egyáltalán képesek végrehajtani. Hermes, egyik
legügyesebb testvérünk meglátogatta Frabatót, hogy megítélje képességeit. Most Hermes
testvérünk fog beszámolni arról, hogy mit tapasztalt.
     A testvérek közül most felemelkedett az az előkelő úr, aki Frabatót az éjszaka
meglátogatta. A nagymester felszólítását követve így szólt:
     — Frabatónál tett látogatásomhoz a legjobb asztrológiai időpontot választottam, és
megfelelően figyelembe vettem az elemek analógiáját, hogy előnyös helyzetbe kerüljek.
Ezen kívül reméltem, hogy az éppen befejezett előadás után Frabato fáradt lesz, amit ki
tudok használni, hogy jobban tudjam befolyásolni.
     Majd így folytatta:
     — Látogatásom szokatlan időpontját egy halaszthatatlan utazással indokoltam meg,
amire Frabato élesen rám nézett, majd könnyed mosollyal nyugtázta, anélkül hogy valamit
is szólt volna. Ezután sokat ígérően ismertettem páholyunk tagságának előnyeit, rámutattam,
mi mindent nyerhet ezzel. Egy nagyobb összeget helyeztem kilátásba pénztárunkból,
ha úgy dönt, hogy belép páholyunkba.
     — Frabato azonban, mintha egyáltalán nem hallotta volna a javaslataimat, saját
utazásairól kezdett mesélni, számos városban tartott előadásairól, sikereiről, és annyira
lekötötte a figyelmemet, hogy szinte megfeledkeztem látogatásom céljáról. Végül is
félbeszakítottam elbeszélését és ismét az ajánlatomra tereltem a beszélgetést. Ekkor Frabato
felállt, ágya alól előhúzott egy bőröndöt és így szólt: „Nos, akkor nézzük csak meg, mit is tud
mondani a maguk páholyáról az Akasha-krónika.”
     — Kedves testvéreim! Ahogyan tudjátok, jól ismerem az okkultizmus elméletét és
gyakorlatát. Elhatároztam, hogy Frabato kísérletét minden erőmmel meg fogom akadályozni.
De alighogy megfogalmazódott ez a gondolat a fejemben, Frabato, szinte mellékesen, ezt
mondta: „Tisztelt Hermes úr, az én kísérleteim csakis az én akaratomtól függnek, és ön
ezeket nem tudja befolyásolni vagy megakadályozni. Az én kísérleteim sikerülni fognak,
tekintet nélkül arra, hogy ön aktívan vagy passzívan viselkedik.”
     — Úgy éreztem magam, mint akin átláttak és sejtettem, hogy Frabato ellen semmi esélyem
sem lenne. Figyeltem előkészületeit. Először gondosan megtisztította kezét, elővett a
bőröndből egy üvegcsét és néhány cseppet rádörzsölt belőle a kezére. Minden kétség nélkül
esszencia volt, mivel kellemes illat töltötte meg a szobát. Egy kis dobozból elővett egy
lámpát, amit az asztalra állított. Egy másik dobozból egy körülbelül 20 cm átmérőjű
üveggömböt vett elő, amit egy hozzá való állványra helyezett az asztalon. Kérdésemre, hogy mi
a célja a gömbnek, Frabato nevetett és így válaszolt: „Ha az ön páholyában lennének
látnokok, és ha rendelkeznének azokkal az ismeretekkel, amelyeknek meglétét ön állítja, akkor
azt is tudná, hogy itt egy mágikus tükörről van szó. A gömb olyan folyadékot tartalmaz,



                                  --[ 25 ]--
amelynek különleges összetétele nem csak türelmes munkát, hanem jó mágikus képességeket
is igényel.”
     — Beláttam, hogy tudásommal nem érek fel ehhez az emberhez, és úgy határoztam,
hogy csendben kivárom a fejleményeket.
     — A gömbtől való távolságunk körülbelül egy méter volt. Frabato meggyújtotta a lámpát,
lekapcsolta a világítást, és felszólított, hogy bármi történjék is, őrizzem meg a
nyugalmamat. A színspektrum összes árnyalata sugárzott a gömb fényvisszaverődéseiben. A kis
láng éppen hogy megvilágította a gömböt és annak közeli környezetét, miközben jellegzetes
illatot árasztott. Azonnal arra gondoltam, hogy a lámpa tápanyagához valószínűleg valami
különleges kivonatot adtak, de nem tettem erre utaló megjegyzést. Frabato azonban olvasott
gondolataimban és azt mondta: „Nyugodtan szóljon, ha kérdezni szeretne valamit, hiszen
az ön gondolatai olyan világosan olvashatók, mintha hangosan mondaná ki azokat. A gyors
gondolatolvasás nem tartozik az ön páholyának gyakorlatai közé?”
     — Forrt bennem a düh, de próbáltam uralkodni magamon, mert éreztem, hogy ez előtt
az ember előtt semmi nem marad elrejtve. Aztán azt mondta: „Be fogok mutatni önnek egy
filmet, és akkor személyesen ítélheti meg, hogy előnyös-e az ön páholyának tagjává lenni”.
     — Figyelmesen követtem minden mozdulatát, hogy biztos legyek benne, trükkök nélkül
dolgozik. Feltűrte az inge ujját és mellém ült a gömb elé. Ezután kinyújtotta mindkét
kezét, kissé kiterjesztett ujjakkal a gömb felé. Szürkésfehér fény lépett ki ujjai hegyéből és
felszívódott a gömb belsejében, amely néhány pillanattal később tüzes opálszínű fluoreszkáló
fénygömbként világított meg mindent. Frabato befejezte a fény továbbítását és megjegyezte,
hogy ennek a mágikus tükörnek a képeit akár le is lehet fényképezni. Rendkívül
kíváncsi voltam, és azt mondta nekem: „Tekintsünk be először az ön nagyra becsült
nagymestere életének színfalai mögé. Most lehetősége nyílik arra, hogy megismerje
nagymesterének pozitív és negatív oldalait. Remélhetőleg képes lesz megtekinteni a képeket, és
nem alszik el közben.”
     — Bár az idegeim szinte pattanásig feszültek az izgalomtól, a gömb különös fénye
azonnal fárasztó hatást tett rám. Semmi esetre sem akartam megszégyenülni, és teljes
akaraterőm segítségével sikerült ébren maradnom az egész előadás alatt.
     — Az opálos fény megvilágította az egész helyiséget, de a fény lassan lüktetni kezdett
a gömbben és a legkülönbözőbb színű felhők lebegtek benne, melyek azonban ismét feloldódtak,
és lila színű árnyalatot alkottak. Majd lassan kialakult a nagymester képe. Ezek után
egymást váltották a képek, a gyermekkortól kezdve a jelenig. Sok esetben rémület tört rám
és a hideg futkosott a hátamon. Hihetetlen képek tárultak fel, melyektől nem tudtam
megszabadulni, mert képtelen voltam mozdulni.
     A nagymester arcának színe többször megváltozott. Amikor Hermes részletekbe akart
bocsátkozni néhány különösen jellegzetes esetről, akkor a nagymester diszkréten jelezte,
hogy ezt nem kívánja. Hermes tudomásul vette, és tapintatosan áttért más témára.
     — Miután ilyen varázslatos úton alkalmat kaptam arra, hogy nagymesterünk és páholyunk
sorsát egészen a jelenig figyelemmel követhessem, Frabato a jobb kezével egy kört
rajzolt a gömb felé és mutatóujja hegyével egy számomra ismeretlen alakot rajzolt, amire
is eltűntek a képek.
     — Megkönnyebbülve el akartam fordítani a tekintetemet, amikor a gömbben jegyzőnk
alakja jelent meg. Az ő élete is, mint egy film pergett le a szemem előtt. A páholy minden
bűntettét kíméletlenül felfedték. Ilyen módon mutatta be Frabato páholyunk kilenc legidősebb
tagjának életét. Megszégyenítve és mind kényelmetlenebbül éreztem magam, mert tudtam,
hogy közeledünk az én életem bemutatásához, de Frabato lemondott róla. Miután ismét
egy alakot rajzolt a gömb felé és közben egy varázsigét suttogott, végre kihunyt a fény.

                                  --[ 26 ]--
     — Frabato felállt, felkapcsolta a világítást és eloltotta a lámpát. Csöndben visszatette
a gömböt és a lámpát ládáikba és bezárta azokat a bőröndbe. Amikor ezzel készen volt,
gúnyosan ezt kérdezte tőlem: „Nos, uram, valami ilyesmit szeretne nekem felajánlani?”
Frabato mágikus hatalmától teljesen megzavarodva arra sem voltam képes, hogy egy szót
szóljak. Vettem a kalapomat és a kabátomat és az ajtóhoz indultam. Nem is tudtam arra
gondolni, hogy értelmezzem az eseményeket. Csak a folyosón öltöztem fel, és szinte menekülve
hagytam el a szállodát. Páholyunk hatalmába vetett hitem erősen megrendült, és
ezen az éjszakán nem tudtam aludni.
     A Frabatónál szerzett élmények leírása a jelenlevőkre mély benyomást gyakorolt.
Senki sem mozdult és halotti csönd uralkodott a teremben. Végül a nagymester hirtelen
felállt és éles hangjával megtörte az összegyűlt testvérek hallgatását.
     — Kedves Hermes testvérem, testvériségünk nevében köszönöm fáradozásodat ebben
a nehéz feladatban. Nagy sértésnek tekintem Frabato leleplezéseit a páholy tevékenységét
és a páholy legmagasabb rangú és legidősebb tagjainak tevékenységét illetően. A Sötétség
Urának nevében esküszöm, hogy Frabatóra uszítjuk a pokol minden fúriáját, hogy megtanulja,
kik is vagyunk mi. Nem hagyom, hogy páholyunkat sértegessék! Érezni fogja a megsemmisülés
sugarait, mindaddig, amíg nyomorultul el nem pusztul! Átkozott legyen
Frabato, a Sátán, Astaroth és Beliel nevében!
     Ez a szörnyű átok, amelyet a nagymester dühösen kiáltott világgá a teremben, a
legerősebb átok volt, amit nyilvánosság előtt valaha is kimondott. Nincs ember a világon, aki
képes lenne megmenekülni ettől az átoktól és a rend üldözésétől.
     Miután a nagymester felszólította a páholy 21 ítéletvégrehajtóját, hogy maradjanak,
megköszönte az együttműködést, és csengővel jelezte a gyűlés végét. A testvérek elbúcsúztak
egymástól a páholy jelével, és egyenként eltűntek a nagyváros forgatagában. A feltűnésmentes
viselkedés a páholy egyik szigorú törvénye volt, hogy soha ne keltsék fel a nyilvánosság
vagy kíváncsi emberek figyelmét.
     A nagymester ismét elfoglalta helyét és elégedett mosoly látszott arcán. Ösztönösen
érezte, hogy ez a Frabato nagy hatalommal bíró ellenség, de miután kimondta az átkot, nem
volt többé visszaút. Ezt a harcot meg kellett vívni, még akkor is, ha ezzel a saját életét
veszélyezteti. Semmi esetre sem akarta, hogy tekintélye megrendüljön a testvérek előtt.
     Az ott maradt testvérek sokáig tanácskoztak, hogy milyen módon tudják a legjobban
megtámadni Frabatót. A legkülönbözőbb javaslatok hangzottak el, amiket a jegyző gyorsírással
feljegyzett, hogy a következő gyűlés alkalmával szavazásra bocsáthassák azokat.
     Silesius testvérük ügye a hagyományosan érvényes szabályok szerint már elintéződött,
úgyhogy erről már nem kellett tanácskozni.
     A nagymester intésére a jegyző elhagyta a termet, és a ház hátsó részében lévő
helyiségbe sietett. Az ablak nélküli helyiség ajtaját különleges zárakkal látták el. Néhány
különös formájú szekrény volt benne, amelyekben mágikus segédeszközöket tároltak.
     A fekete mágia mestere kinyitott egy vasból készült ládát és kivett belőle egy közepes
nagyságú koporsót, amelyben egy ember alakú viaszfigura volt. A falba épített
páncélszekrényből kivett egy kis barna üveget, amelyet lepecsételt üvegdugó zárt.
     A terem közepén lévő asztalra helyezte a tárgyakat. Zsebkéssel levágott egy kis darabot
a viaszfigura fején, amely alatt nyílás rejtőzött. A viaszfigura belsejében, teljes hosszában,
ujjnyi széles üreg volt.
     A jegyző eltávolította a pecsétet és kinyitotta a barna üvegcsét, majd a nyílásán
keresztül óvatosan megtöltötte a figurát a folyadékkal. A nyílást befedte a korábban levett
darabkával

                                  --[ 27 ]--
és visszaerősítette egy odakészített gyertya viaszával. Elsimította a viaszt és így
minden jele eltűnt annak, hogy felnyitották a viaszfigurát. Az üveget bezárta és
pecsétgyűrűjével lepecsételte.
      A figura mellén egy kör volt, amelybe most belekarcolta az áldozat páholyban használt
nevét. Az egyik szekrényből kivett egy naplót, a páholy titkosírásával bejegyezte a
kivégzendő személy nevét és a kivégzés időpontját, majd visszatette a helyére. Azután kihúzott
egy íróasztalfiókot, amelyben különböző hosszúságú, formájú, éles tőrök sorakoztak. Ebből
a gyűjteményből egy kisméretű fegyvert választott ki.
      A koporsóba helyezte a viaszfigurát és a tőrt. Átgondolta, hogy nem feledkezett-e meg
valamiről, majd a koporsót magához véve elhagyta a termet. Az ajtót gondosan bezárta
maga mögött és visszatért a gyűlésterembe.
      A nagymester átvette tőle a koporsót, ellenőrizte, hogy a viaszfigurát az előírásoknak
megfelelően készítették-e elő, majd a földre állította. Miután meggyújtottak három nagy
gyertyát, lekapcsolták a világítást.
      A 21 ítéletvégrehajtó kört alkotott a koporsó körül, miközben a nagymester a körön
kívül, mint megfigyelő töltötte be tisztét. A testvérek megfogták egymás kezét, és hétszer
lassan körbejárták a figurát, miközben megszakítás nélkül mereven nézték. Ez után ütemesen
kezdtek lélegezni úgy, hogy belégzéskor felemelték, kilélegzéskor leeresztették
karjukat, és ezzel egy időben minden alkalommal felemelt hangon egy varázsigét ismételtek.

      Gyorsuló tempóban folytatták a ceremóniát. A figura körül ködfoszlányok kezdtek
képződni, amelyek lassan felhőkké váltak, míg végül egy gömbbe sűrűsödtek össze. Ez a
gömb teljesen körülölelte a viaszfigurát, egészen embermagasságig. A kezdeti szürke szín
lassan vörössé változott. Néhány perc múlva a felhőképződmény tűzvörös színt öltött. Ekkor
odalépett a nagymester, jobb kezével egy jelet rajzolt a levegőbe és szétszakította a
testvérek láncát. Lassan eltűnt a vörös felhőképződmény a viaszfigura körül. A testvérek
fáradtan ültek le az asztalhoz.
      A nagymester megragadta a viaszfigurát és a nyitott koporsóba helyezte. Ünnepélyesen
meggyújtotta a gyertyákat a koporsó fejénél és lábánál elhelyezett tartókban. Halálos csend
lett úrrá a teremben, és olyan nagy volt a feszültség, hogy a szertartást végző 21 testvér alig
mert levegőt venni.
      A nagymester arca szinte maszkká vált. Tekintete hideg és merev lett, amint
határozottan az előtte fekvő tőr után nyúlt. Lassan felemelte kezét, miközben szemét a célra
szegezte, a kerek körre az áldozat nevével. Majd felvillant a penge a gyertyák fényében és a
viaszfigura mellébe fúródott. Mennydörgés rázta meg a termet egészen az alapokig, és vihar
üvöltő hangja töltötte meg a termet, mintha egy zivatar akarna kitörni. Ez néhány másodpercig
tartott, majd lassan távolodó morajlássá változott, később teljesen elhalkult és kísérteties
csendnek adta át helyét.
      Győzelem tükröződött a nagymester arcán, élet és halál urának érezte magát.
Megkönnyebbülve ereszkedett le egy közelben álló fotelba.
      Bár a jelenlevők ismerték ezt a jelenséget, mégis minden alkalommal újra borzongás
töltötte el őket. Elsőként a jegyző tért magához, felkapcsolta a világítást, eloltotta a
gyertyákat és eltávolította a koporsót.
      A többi testvérbe is lassan visszatért az élet. Az átélt jelenségek jelentették számukra
a bizonyítékot, hogy a kívánt célt elérték. Halkan beszélgettek egymás közt, miközben mesterük
egy jegyzetfüzeten feljegyezte a mágikus beavatkozás adatait. Ezután felemelkedett
és a jelenlevőkhöz fordult:


                                  --[ 28 ]--
     — Kedves testvéreim, köszönöm nektek a sikeres együttműködést. Silesius testvérünk
pontosan 22 órakor meghalt szívrohamban. Szent rendünk törvényei szerint végrehajtottuk
az ítéletet és ezzel megbosszultuk az elkövetett árulást. Testvérünk barátját is halálra
ítéltük, de az ő kivégzését egy későbbi időpontban hajtjuk végre. Ennek okait a következő
gyűlésen fogjuk megbeszélni. Egy új tag felvételét Silesius testvérünk pótlására összeköthetjük
a Szent János gyűléssel. Holnap este 8 órakor itt várlak titeket. Ez alkalommal Frabato
ügyéről tanácskozunk. A mai ülést ezúttal befejezettnek nyilvánítom. Jó éjszakát kívánok
mindnyájatoknak.
     A testvérek egymás után, feltűnés nélkül elhagyták a páholy székházát és eltűntek az
éjszaka sötétjében.

                                               *

A pályaudvar nagy elektromos órájának mutatója lassan 22 óra felé kúszott. A pályaudvar
csarnokában még számos utas várakozott a Bad Schandau felől Berlinbe tartó gyorsvonatra.
A hangosbemondó most jelentette be a vonat érkezését, és a várakozók gyorsan a vágányhoz
siettek, mert a vonat itt, Drezdában, csak néhány percre áll meg.
     A vágányok mellett, a menetrendnél állt Frabato és jegyzeteket készített. Befutott a
gyorsvonat, éppen abban a pillanatban, amikor zsebébe tette jegyzetfüzetét és tovább akart
menni. Előtte szinte feltépték a kocsi ajtaját, egy utazóöltönyt viselő fiatalember ugrott ki
a kocsiból és egy frissítőket árusító standhoz sietett. Egy doboz süteményt vett, kifizette és
a vonat felé vette az irányt. Néhány lépés után hirtelen mindkét kezével mellkasához kapott
és egy nyögéssel összeesett. Néhány másodpercig eltorzult arccal görnyedt össze görcsökben,
majd mozdulatlanul fekve maradt a földön.
     Rögtön néhány kíváncsi ember vette körül. A rendőrség hamar ott volt a helyszínen és
a pályaudvar szolgálati helyiségébe vitték az élettelen testet. Telefonon hívtak egy orvost
és feljegyezték a szemtanúk vallomását.
     Frabato a háttérből csendben figyelte a történteket. Mivel mágus volt, azonnal felismerte,
hogy minden segítség későn érkezne. Ösztönösen érezte, hogy az ismeretlen férfi nem
természetes halállal halt meg. Lassan elhagyta a pályaudvart és a Leipziger Straße irányába
indult. Körülbelül egy órás séta után, a város szélén, egy kis erdőben pihenőt tartott.
     Az éjszaka csodálatosan enyhe volt, a felhőtlen égről erősen világított a hold és
ragyogott a megszámlálhatatlan csillag. Meditációba mélyülve töltött el itt egy kis időt,
mielőtt visszaindult a városba. Az Elba-kikötő közelében megállított egy taxit, és a
szállodájához vitette magát.
     Éppen hajnali két óra volt, amikor belépett szobájába. Bezárta az ajtót, elővette
bőröndjét és kivette belőle a mágikus gömböt. A mágikus tükör képei megerősítették gyanúját,
hogy a fiatalember halála az FOGC páholy erőszakos beavatkozására vezethető vissza.
Frabato visszazárta a gömböt a bőröndbe és nyugovóra tért.
     Másnap reggel Frabato vett egy helyi újságot. Már az első oldalon megtalálta, amit
keresett.
     „Haláleset a drezdai főpályaudvaron” cím alatt a következő szöveget találta: „A
főpályaudvaron tegnap este 22 órakor hirtelen elhalálozott az ismert író Dr. Alfred Müller.
Városunk mélységesen sajnálja e fiatal és reményteli tehetség hirtelen halálát, akinek a műveit
nagy lelkesedéssel olvastuk. Testamentum című legújabb drámáját éppen most nyomtatják.
Szívünkben megőrizzük ennek a nagyra törő és tehetséges embernek az emlékét.”


                                  --[ 29 ]--
                                    3. FEJEZET
Ahogyan ebben megegyeztek, a 21 pszichikai támadásban jártas specialista és az FOGC
páholy nagymestere ismét összegyűltek. Először Zwinger igazgató, az egyik nagybank elnökének
problémáival foglalkoztak. Silesius testvér neki árulta el a páholy 28 szintjének
fontos titkait. Mivel az igazgató nem volt a páholy tagja, vagy meg kellett őt győzni arról,
hogy lépjen be a páholyba, vagy halálra volt ítélve. Mivel azonban különös egyénisége nem
illett a páholy testvéreiéhez, halálra volt ítélve. Egy nagy pénzintézet elnökeként Zwinger
sok mindenre kiterjedő teljhatalommal rendelkezett, ezért úgy határoztak, hogy az igazgatót
először egy nagyobb összeg megszerzéséhez használják fel.
      A páholy túlnyomórészt nagytőkésekből állt, akik az okkultizmus módszereinek
használatával nagy vagyont halmoztak fel. Céljaik elérése érdekében minden eszközt
megfelelőnek véltek. Egy ember élete nem sokat jelentett számukra, és az úgynevezett
igazságszolgáltatást mindig jól fel tudták használni saját céljaikra. Bonyolult módszerek,
valamint a gyakorlat és a tapasztalat gondoskodott arról, hogy bűnös tevékenységüket a
nyilvánosság orra előtt folytathassák anélkül, hogy gyanú ébredne. Tevékenységüket az is
megkönnyítette, hogy Németországban a lakosság nem fordított figyelmet a szellemi törvények és
erők kutatására.
      Csakis azért rendeztek nyilvános előadásokat az okkultizmusról, hogy bebizonyítsák:
az trükkökön és csaláson alapul. Nagyon is jól tudták, hogy az okkultista világnézet
elterjedése egy új társadalmi rendet teremtene, ami az ő számukra rendkívül hátrányos lenne.
Ráadásul a pozitív beállítottságú okkultizmus felismerné és leleplezné őket.
      Ennek következtében Frabato tevékenysége, ami a szellem létezésének, erejének és
törvényeinek bizonyítékát tudta adni, valósággal kikényszerítette a páholy ellenségességét.
Ha Frabato az álokkultisták egyike lett volna, akkor a páholynak semmi oka nem lett volna
a beavatkozásra. Különösen a nagymester gyűlölte Frabatót, mert nem tudta neki megbocsátani,
hogy leleplezte életének bizonyos mozzanatait. Ezért a páholy úgy döntött, hogy
Frabato előadói tevékenységét minden eszközzel meg kell akadályozni.
      Először azonban Zwinger igazgató megsemmisítéséhez tették meg az előkészületeket.
A jegyző felkereste a házmester pincelakását, hogy elhozza a házmester lányát, Annyt, akit
a különböző kísérleteknél médiumként használtak. Anny 18 éves volt, karcsú termetű,
bodorított barna hajú és sötétkék szemű. Bar nem szerette tevékenységét, mint médium, nem
mert ellene tiltakozni, hiszen az minden kétség nélkül apja állásába került volna.
      Néhány perc múlva a jegyző kíséretében megjelent Anny a gyűlésteremben. A jegyző
intésére egy heverőt hoztak be a terem közepére. A heverőre fehér selyemtakarót terítettek.
Egy másik takarót is előkészítettek arra az esetre, ha a kísérlet közben a médiumot el kellene
szigetelni környezetétől.
      A nagymester ekkor megadta a jelet a beavatkozás megkezdésére. Annynak le kellett
feküdnie a heverőre, és a jegyző mellé ült egy székre. Átható pillantással Anny szemébe
nézett és néhány szuggesztív szót mondott. A lány néhány perc múlva a hipnózis első
szakaszában volt. A mágus magnetikus mozdulatokkal mély hipnózissá alakította ezt az
állapotot. A torok fölött végzett néhány mozdulat lehetővé tette, hogy Anny hipnózis közben
beszélni tudjon.
      Annynak olyan nagy gyakorlata volt már a hipnotikus állapotokban, hogy minden kiadott
parancsot könnyen teljesíteni tudott. Először azt az utasítást kapta, hogy egy szellemi
látogatás segítségével állapítsa meg Frabato jelenlegi tevékenységét. Anny azonnal
jelentette, hogy Frabato egy színpadon éppen mágikus kísérleteket végez. A jegyző gyorsan


                                  --[ 30 ]--
visszahívta Anny szellemét, mert attól félt, hogy Frabato észlelni fogja Anny szellemét, és
ezáltal felfigyel a páholy gyűlésére.
     Anny ezután azt a feladatot kapta, hogy jelentse Zwinger igazgató tevékenységét.
Azonnal mondta, hogy az igazgató a házában tartózkodik, és újságot olvas. A családtagokra
vonatkozó kérdésre Anny azt válaszolta, hogy más nem tartózkodik a házban. Ez a tény
cselekvésre késztette a nagymestert. Egy intésére minden testvér egy kört alkotott Anny és
a jegyző körül, hogy magnetikus fluidummal töltsék fel a médiumot. Amikor a feszültség
elég nagy lett, azt a feladatot kapta Anny, hogy altassa el az igazgatót, és folyamatosan
figyelje.
     A médium befolyásának hatására Zwingert ellenállhatatlan álmosság fogta el. Alig feküdt
az ágyba, már mélyen aludt. Az arra vonatkozó kérdésre Anny beszámolt az igazgató
állapotáról. Egyidejűleg azt a megbízást kapta, hogy tartsa fenn vele a kapcsolatot. E
mágikus támadás útján Zwinger a páholy akarat nélküli eszközévé vált.
     A jegyző most egy előkészített viasztáblácskára karcolta Zwinger nevét és a táblácskát
a médium plexus solarisára helyezte, így szoros kapcsolatot létesítettek az áldozattal.
Ezután a viaszlapocskát néhány percre a lány homlokára helyezte, hogy az igazgató szellemét
fogékonnyá tegye hipnotikus parancsok befogadására. Eztán a jegyző a médium fülét és
szíve tájékát érintette meg a viaszlapocskával, majd félretette azt.
     A testvérek körét rövid időre megszakították, a heverőt a médiummal oldalra tolták és
most a nagymester helyezkedett el a kör közepében.
     A viaszlapocskát egy kissé megmelegítették, és úgy formázták meg, hogy kagyló
alakja legyen. Mágikus igék éneklő ismétlése közben a mester most transzba esett, hogy
jobb hipnotikus kapcsolatot teremtsen az igazgatóval. A hipnotikus kapcsolathoz szükséges
energiát a páholybeli testvérek köréből kapta. Szuggesztív hangon beszélt a kicsi
viaszkagylóba:
     „Holnap délelőtt, pontosan 11 óra 45 perckor egy fiatalember lép be az irodádba. Fekete
öltönyt és piros nyakkendőt fog viselni. Ez a férfi egymilliós kölcsönt kér tőled egy
svájci épületkomplexum számára. Nem tudsz nemet mondani, és eleget teszel kívánságának.
Miután a fiatalember jobb kezét háromszor elhúzza a homloka fölött, kiállítasz a számára
egy egymilliós csekket. A csekk átadása után rögtön legyőzhetetlen álmosság fog el,
és pontosan öt percre elalszol. Mikor felébredsz, mindent elfelejtesz, ami az előző órában
történt. Semmi esetre sem fogsz emlékezni, hogyan nézett ki a fiatalember, és az eset minden
részlete eltűnik emlékezetedből. Ettől az órától kezdve betegnek fogod érezni magad,
úgy fogsz kinézni, mint aki szenved, és idegesség fog gyötörni. Sok órát gondolatok nélkül
fogsz eltölteni, napról napra fáradtabb és lehangoltabb leszel. Minden apróság bosszantani
fog és elrabolja nyugalmadat. Semmi a világon nem tud neked örömet szerezni. Környezeted
végül is elviselhetetlennek fog érezni téged, és pontosan 14 nap múlva le fogod magad
lőni a revolvereddel.”
     Zwinger igazgatót általában becsületes embernek ismerték, és híres volt kitűnő szakmai
ismeretei miatt is. Londonban átélt egy rablótámadást, azóta óvatosan viselkedett, és
ágya mellett mindig a keze ügyében tartott egy revolvert.
     Miután a nagymester befejezte a szuggesztiót, még néhány pillanatig a viaszkagylóra
meredt, majd egy rituális jelet formált és beburkolta a viaszfigurát egy lila színű
selyemkendőbe, amit a jegyző nyújtott át neki.
     A testvérek mágikus köre feloszlott és helyet foglaltak a teremben. Ezután ismét a
terem közepére gördítették a heverőt a médiummal. A jegyző visszahívta a médium szellemét
Zwinger igazgató házából és Frabatóhoz küldte.


                                  --[ 31 ]--
     Frabato közben befejezte az előadást, és egy barátjánál volt éppen látogatóban. A
médium pontosan megnevezte a címet, jelentette, hogy Frabato barátjának családja már
nyugovóra tért, és hogy a két férfi okkult kérdésekről beszélget. A beszélgetés olyan élénk
volt, hogy Frabato nem vette észre Anny rá irányuló figyelmét.
     Miután megkapta ezt a tájékoztatást, a jegyző visszahívta a médium szellemét.
Magnetikus mozdulatok és megfelelő igék segítségével felébresztette a lányt. Annynak fogalma
sem volt róla, hogy a páholy mit vitt véghez a segítségével. Leginkább a mellékkeresetnek
örült, még ha ijesztő volt is az ülések különös kerete. A jegyző ezúttal is barátságosan
kikísérte, és néhány bankjegyet nyújtott át.
     Az FOGC páholy titkai közé tartozott az a képesség, hogy minden embert kedve szerint
el tudott altatni és újból felébreszteni, beteggé vagy egészségessé tenni, feléleszteni vagy
megölni. Ezeket az ismereteket azonban a páholy vezető tagjai egy démonherceggel kötött
szerződés révén szerezték meg. Mágikus módszereikkel minden iskolázatlan embert úgy
tudtak befolyásolni, ahogyan csak akartak, anélkül, hogy az áldozatnak, még ha érzékelte
is azt, lehetősége lett volna felfedezni a változás okát.
     Frabato különleges eset volt a páholy számára, mivel jól ismerte az okkult praktikák
minden fajtáját és emellett még a Fény Testvéreinek a védelme alatt is állt. Az FOGC páholy
bár tudott a Fény Testvéreinek létezéséről, hatalmát még csak elképzelni sem tudta.
     Eldöntötték, hogy Frabatótól mágikus támadással fognak megszabadulni. Rövid megbeszélés
után a jegyző egy készüléket hozott elő, amit tepaphonnak neveztek. A készüléket
a terem közepén állították fel. A tepaphon olyan mágikus sugárkészülék, amely halálos
sugarakat tud eljuttatni bármilyen távolságra. Ez a készülék volt az FOGC páholy legerősebb
fegyvere és meglétének titkát a legszigorúbban őrizték.
     Ha egy ember vagy egy állat képét vagy múmiáját a sugarak középpontjába helyezték,
akkor nemcsak annak fizikai testét, hanem az asztráltestet is befolyásolni lehetett. Ezzel a
készülékkel meg lehetett semmisíteni a legkülönfélébb anyagokat bármilyen távolságból.
Továbbá energia vezeték nélküli közvetítésére is szolgált, amiről a legmodernebb
természettudomány is csak álmodhatott. Bármilyen gondolatot lehetett vele közvetíteni, és az is
lehetséges volt, hogy olyan mérgezéseket és idegbetegségeket idézzenek elő a segítségével,
amelyeknek okai az európai orvostudomány számára megoldhatatlan rejtélynek bizonyulnának.
A kapcsolat létrehozásához rendszerint elég volt a befolyásolandó személy arcképe,
vagy egy személyes tárgya, a távolság semmilyen szerepet nem játszott.
     Mivel Frabato ismert személyiség volt, és fényképét különböző újságokban közzétették,
az FOGC páholy számára nem volt nehéz feladat beszerezni egy képet erre a célra.
     A nagymester felerősítette Frabato képét a tepaphon gyújtópontjába és meggyújtotta
az üzemanyagot, egy különleges spirituszkeveréket. A többi testvér ezzel egy időben mágikus
kört alkotott a készülék körül, hogy harci telepátiával a fizikai szintig erősítsék fel a
tűz elemét.
     A megsemmisítés eme módszeréhez többnyire olyan esetekben folyamodtak a fekete
mágia mesterei, amikor az áldozat erős okkult képességekkel rendelkezett. A páholyon belüli
kivégzésekhez is gyakran használták a tepaphont. A készülék eddig még soha nem
mondott csődöt. Az érintett embereknél az orvos mindig szívroham miatt bekövetkezett
halált állapított meg.
     Frabato még a barátjánál volt, és az élénk beszélgetés nem akart véget érni. Mindketten
olyannyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy az FOGC páholy támadását először nem is
vették észre. Amikor rövid időn belül egész testük verejtékben fürdött, Frabatóban csak
akkor tudatosult szokatlan állapota. Nyugtalanul járt fel-alá a szobában és megpróbálta
megfejteni ennek a szokatlan hőségnek az okát. Eddig még soha nem élt át ehhez hasonlót.

                                  --[ 32 ]--
     Már a helyiségben is emelkedett a hőmérséklet, így Frabato barátja is szenvedett tőle.
     Frabato gyorsan megállapította, hogy a hőség oka nem az ő fizikai testében van.
Karórája és gyűrűje égette bőrét. Most már nem volt semmi kétsége: egy idegen hatalom
próbálkozik azzal, hogy megsemmisítő csapást mérjen rá. Frabato megpróbált ellenállni ennek
a hatalomnak, de a hőség már annyira behatolt testébe, hogy nem tudott összpontosítani.
Tehetetlenül leroskadt egy fotelba.
     Barátja is tehetetlenül állt az események előtt. Milyen eszköz lehetne a segítségükre?
Az orvosi segítségnek semmi értelme nem lenne, ugyan mit is tudna tenni az orvostudomány
a mágikus hatások ellen?
     Frabato ereiben szinte forrt a vér. Bár védekezett, szellemi erejével már nem tudta
hatásosan befolyásolni saját testét. Ebben a kétségbeesett helyzetben Frabato segítséget és
ösztönözést kért Istentől. Meg volt győződve, hogy meg fogja kapni a segítséget, hacsak
nem az rendeltetett el a számára, hogy ebben az órában fejeződjön be inkarnációja.
     Barátja még megpróbálkozott azzal, hogy Frabatót magnetizálja, de ettől el kellett
állnia, mivel a hőség által a feszültség szinte elviselhetetlen lett a szobában.
     Frabato hirtelen egy hangot hallott bensőjében, amely őt szólította: „Vízzel elvezetni!”
Erőfeszítéssel nyitotta fel ajkait, és azt mondta: „Vizet, sok vizet!” Barátja kirohant,
felkapott egy vödröt és megtöltötte vízzel. Gyorsan Frabatóhoz vitte a vödröt, aki fásult
lelkiállapotban merítette bele bal kezét. Ugyanabban a pillanatban úgy érezte, hogy
megkönnyebbült, és néhány perc múlva visszatért gondolatainak ereje és tisztasága.
     Mivel a víz egyre melegebb lett, barátja előkészített egy másik vödröt. A hőséget így
hosszabb időre elvezették, de az FOGC páholy támadása nem hagyott alább. Mivel a
megsemmisítő sugarak most hatástalanul hatoltak át testén, Frabato ismét eléggé erősnek érezte
magát, hogy igénybe vegye távolbalátó képességét. Szellemével követte a megsemmisítő
sugarakat és megállapította, hogy azok az FOGC páholyból származnak.
     „Meg fogjátok ti még bánni, hogy ilyen módon támadtatok rám,” — gondolta —
„amennyire a szellemi törvények megengedik, a jövőben meghiúsítom minden terveteket.”
     Mindaddig, amíg a tepaphon a sugarakat közvetítette, Frabatónak továbbra is a vízben
kellett levezetnie a hőséget. Ezért továbbra is megszakítás nélkül figyelte a páholy
testvéreinek tevékenységét mindaddig, amíg azok egy óra múlva végre megszakították a mágikus
kört, eltávolították Frabato képét a szerkezet gyújtópontjából és eloltották a lángot. A
jegyző újra elzárta a veszélyes készüléket.
     A páholy testvérei ezután még egy ideig beszélgettek és elégedettségüknek adtak hangot,
hogy Frabato most már nem tud nekik semmiféle kárt okozni. Előre örültek a holnapi
újságcikkeknek, amelyek az ismert mágus hirtelen haláláról fognak beszámolni, és le fogják
mondani az előadásait. A következő estére megbeszéltek még egy találkozót, hogy
megünnepeljék győzelmüket a gyűlölt ellenség felett, majd aznapra végérvényesen feloszlott a
társaság.
     Frabato csak ekkor fejezte be megfigyelését. Mivel a szállodában nem voltak ismerősei,
engedett barátja meghívásának és nála töltötte az éjszakát. Mielőtt végre nyugovóra tért
volna, kért még egy hosszabb réz- vagy vasdrótot és egy éles konyhakést. Barátja bevitte
neki a kést és egy tekercs drótot. Frabato körbehúzta a drótot ágya körül, összekötötte a drót
két végét a késsel és a padlóba szúrta a kést. Rövid összpontosítással feltöltötte a drótot a
mindhárom síkra szóló védelem gondolatával. Ezzel a módszerrel elszigetelődött minden
káros szellemi befolyástól.
     Frabato és barátja csak ezek után tért nyugovóra. Frabato megköszönte Istennek
csodálatos megmenekülését és hamarosan mély álomba merült.

                                  --[ 33 ]--
                                    4. FEJEZET
A Prager Straße egyik elegáns kávéházában egy csésze kávé mellett ült az FOGC páholy
nagymestere és figyelmesen lapozgatott néhány drezdai újságban. „Semmi hír Frabato
haláláról? Ez nem lehet igaz! A tepaphon még soha nem mondott csődöt. Ugyan miért kötöttünk
paktumot a démonok fejedelmével?” — ilyen gondolatok suhantak át fejében.
      Düh és csalódás rágta az idegeit. A páholybéli testvérek este a sikert akarták
megünnepelni. Micsoda blamázs! Ez a sikertelenség biztosan meg fogja rendíteni sok testvér
bizalmát a páholy hatalmában, és veszélyezteti saját tekintélyét is.
      Először telefonon lemondta az esti gyűlést és azután a páholy székháza felé indult.
Amikor megérkezett, rögvest a szentélybe sietett, amely olyan sajátos mágikus tevékenységek
céljára szolgált, melyeket csak személyesen a nagymesternek volt szabad végrehajtani.

      A helyiségnek csak egyetlen ablaka volt, azt pedig el lehetett sötétíteni. A keleti
oldalon lévő falnál egy négyszögű, mágikus jelekkel ellátott oszlop állt, amely oltárként
szolgált. Az oltáron már elő voltak készítve a mágikus segédeszközök. Az oltár fölött a fekete
mágia híveinek legnagyobb istenének, Baphometnek a képe függött. A plafon világoskék
volt, a falakat sötétkék bársonnyal vonták be. A plafon közepéről hatalmas csillár lógott.
Az oltáron egy kicsi lámpa a szivárvány hét színével világított, a hét planetáris szférával
kötött szövetség jeleként. Ezt a mágikus lámpát az okkultisták laterna magica-nak nevezik.
A terem minden sarkában pompás ezüst gyertyatartókban két-két nagy gyertyát helyeztek
el. Bár az elektromos világítás is rendelkezésre állt, a mágikus tevékenységekhez kizárólag
gyertyákat vagy spirituszlámpákat használtak.
      A nagymester az egyik szekrényből egy sötétkék selyem köntöst és egy ugyanolyan
színű kendőt vett elő. Miután bezárta a szentély ajtaját, levetkőzött és felöltötte a köntöst
és a kendőt. A kendő homlokra eső részét egy ezüsttel hímzett, fejjel lefelé fordított
pentagramma, a nagymester lábát ibolyakék cipő díszítette.
      A nagymester ezután kinyitott egy falba épített szekrényt, kivett belőle egy fehér
takarót és a földre terítette. A takaró egyik oldalán kígyó alakban egy tarka színekkel festett
mágikus kör volt látható, másik oldalát különböző nevek díszítették. A mágikus kör előtt
hegyével felfelé álló háromszög volt, a háromszög csúcsaiból betűk álltak ki. A kör belsejét
szintén egy fejére állított, bíborvörös színnel hímzett pentagramma töltötte ki. A
pentagramma minden sarkát egy betű díszítette, a betűk a SATAN szót képezték.
      A háromszög mögött felállított egy füstölőedényt, és öt lapos gyertyát helyezett el
körülötte. A nagymester még egyszer gondosan ellenőrzött minden mágikus segédeszközt,
mert a tervezett idézésnél nem volt tanácsos hibát elkövetni. Még azon védelem ellenére
sem, amelyet a megkötött paktum révén élvezett. Figyelmetlensége komoly következményekkel
járhatott.
      Amikor meggyújtotta a szenet a füstölőedényben, a faszénhez adott por erős illata
szétáradt a szobában. Ezután meggyújtotta a gyertyákat és lekapcsolta a világítást. A napfényt
kizárta a sötétítő függöny.
      A nagymester méltóságteljesen a kör közepébe lépett. Bal keze a mágikus kardot
markolta, jobb kezében egy mágikus botot tartott. Nyaka körül mágikus selyemkendőt viselt,
annak a lénynek az ismertető jeleivel, amelyiket meg akarta idézni. Arcával kelet felé
fordult, és nagy átéléssel mondta el az idéző formulát:
      — Szövetségre léptem veletek, pokol szalamanderei és tűzszellemei, elemeitek az én
alattvalóim, mind a három világban. Hívlak és megidézlek, pokol tűzszellemeinek hercege!

                                  --[ 34 ]--
Hívlak téged a Sátán nevében, a te szent urad nevében, aki a te urad és parancsolód! Mint
uradnak szövetségese, megparancsolom neked az ő nevében, hogy teljesítsd az én akaratomat
és támogasd az én céljaimat elemeddel! Mágikus kardom alá hajtalak téged, és teljes
engedelmességre kényszerítelek. Követelem tőled, hogy tomboló tűzszellemeid az én
akaratomnak engedelmeskedjenek, és mindig segítségemre legyenek terveimnél. Legmagasabb
parancsolód nevében, akivel szövetségben állok, megparancsolom neked, hogy üldözd
és semmisítsd meg Frabatót. Pokol tűzszellemeinek fejedelme! Jelenj meg nekem látható
alakodban, itt a körben, és erősítsd meg, hogy elfogadod parancsaimat!
      Miután a nagymester pátosszal elmondta ezeket az idéző szavakat, magasra csapott a
gyertyák lángja és dübörögni kezdett a föld. A mágikus háromszögben egy világos csillogó
fény jelent meg, és érdes hangon így szólt:
      „Megértettem kívánságodat, nagy mágus. Szolgálnunk kell neked, mert legmagasabb
urunk a te elkötelezetted. Ezért üldözni fogom alattvalóimmal együtt Frabatót mindenütt,
ahol az én elemem befolyását érvényesíteni lehet. A teljes sikerért azonban nem vállalok
felelősséget, mert Frabatónak különleges küldetést kell betöltenie a világban. Az ő sorsa
nem egy átlagos halandóé!”
      A lény alakja egyre szilárdabb formát öltött, és lángnyelvek táncolták körül.
Elviselhetetlen hőség áradt a jelenségből, és ennek ereje olyan átható volt, hogy a nagymester
fenyegetve érezte magát. Felemelte kardját és hegyét a lény felé fordította. Egy mennydörgés
kíséretében, amely megreszkettette a földet, eltűnt a lény.
      Néhány perces pihenés és összpontosítás után a fekete mágia mestere dél felé fordult:
      — Levegő hatalmasságai! Egész lényem szövetségben áll elemetekkel. Levegő démoni
királya, figyelj hívásomra és engedelmesedj akaratomnak! Én, a te legmagasabb urad
szövetségese, megidézlek téged az Ő nevében. Te és orkánszellemeid, akik száguldva szelitek
át az eget, engedelmeskedjetek parancsaimnak! Hívlak téged. Levegő szellemeinek démoni
királya! Jelenj meg a kör előtt, látható alakodban, és erősítsd meg, hogy elfogadod
parancsaimat! Ne késlekedj, különben megkínozlak urad nevében! Levegő királya, jelenj meg
előttem!
      Nagy lármával és bömböléssel láthatóvá lett a mágikus háromszögben a levegő lényének
alakja, és hangja mintha a távolból szólt volna:
      „Te földi kukac, ha nem lennél legmagasabb urunk szövetségese, darabokra szaggatnálak
elememmel, mert fenyegetni merészeltél engem. Csak szövetségedre való tekintettel
tartozom neked engedelmességgel. Mondd hát el kívánságaidat!”
      — Frabato megsemmisítését követelem! — kiáltotta a nagymester. — Levegő szellemeid
szüntelenül üldözzék és hiúsítsák meg minden cselekedetét. Legyen hatalom nélküli,
erőtlen figura.
      „Meg fogom tenni, ami hatalmamban áll, de a sikert nem tudom szavatolni, mert
Frabato mögött a Fény Testvérisége áll” — szólt a levegő királya megvetően, majd eltűnt.
      Frabato különleges helyzetére, hatalmára és védelmére való utalások ismét dühöt és
gyűlöletet váltottak ki a nagymester lelkében. Ebben a hangulatban nyugat fordult felé:
      — Víz hatalmasságai, megidézlek titeket! Halljátok parancsomat. Víz lényei! Víz
hatalmas démoni hercege, téged hívlak. Szövetségben állok elemeddel és beszélem a te
nyelved. Sátánnak, a te uradnak nevében hívlak téged, én, a te urad szövetségese. Azonnal
engedelmeskedj hívásomnak, emelkedj fel tomboló tengeredből, jelenj meg látható alakodban
itt a kör előtt, és erősítsd meg kívánságaim teljesítését! Ne ellenkezz, különben pokolbéli
parancsolód nevében a tűz elemével foglak üldözni téged! Víz fejedelme, jelenj meg előttem!


                                  --[ 35 ]--
     Zúgó habok között megjelent a mágikus háromszögben egy sajátos lény, félig ember,
félig hal. Érdes hangon fordult a mágushoz:
     „Idehívtál elememből, bár tudod, hogy megvetem a várost. Fenyegetéseid miatt üldöznélek
elememmel, ha nem lennél uram szövetségese. Mondd el kívánságaidat, de röviden!”
     A nagymester dühvel és gyűlölettel teli hangon kiáltotta:
     — Nem hiába hívtalak téged a tenger mélyéből. Urad és parancsolód nevében követelem
tőled, hogy üldözd és semmisítsd meg Frabatót. Ő az első ember, aki ellen tudott szegülni
páholyunknak, ezért semmisítsd meg őt!
     „Meg fogom próbálni, hogy teljesítsem kívánságodat. Megteszek mindent, ami hatalmamban
áll, de a sikerért nem tudok kezeskedni. A siker attól függ, hogy el tudom-e kapni
Frabatót egy gyenge órájában.”
     A mágus elbocsátotta a lényt mágikus botjának egy intésével, amire az eltűnt.
     Végtelenül bosszantotta, hogy az elemek fejedelmei nem ígértek neki teljes sikert, és
sejteni kezdte, hogy nagy nehézségek lesznek még. Még a föld elemének szellemét kellett
megidéznie, hogy teljessé tegye a mágikus négyzetet, ezért most észak felé fordult:
     — Föld elemének pokoli fejedelme, urad szövetségese hív téged Sátán nevében. Hagyd
el az alvilágot, jelenj meg látható alakodban itt, a kör előtt, és erősítsd meg kívánságaim
teljesítését! Azonnal engedelmesedj parancsomnak, különben meg foglak büntetni urad nevében.
Föld pokolfejedelme, jelenj meg előttem!
     A föld megrengett a nagymester lába alatt és a mágikus háromszögben dübörgő lármával
egy ősz hajú és hosszú állú, kistermetű ember jelent meg. Nagy, sötét és mélyen fekvő
szeme a fekete mágia mestere felé villant. Jobb kezében egy lámpást tartott, amely tompa,
de mégis átható fényt bocsátott ki. A föld szelleme átható szemekkel nézte a mágust és így
szólt:
     „Nem szívesen hagytam el birodalmamat, hogy kövessem a te akaratodat, de a szellemek
törvényei szerint a te szövetséged miatt halálodig köteles vagyon engedelmeskedni
neked. Mik a kívánságaid?”
     Ennek a lénynek a mély hangja és hatalmas erejű hideg tekintete irtózattal töltötte el a
nagymestert. Hirtelen eszébe jutott, hogy halála után ennek a lénynek lesz az egyik szolgája.
     A gnómok fejedelme nyugodtan várakozott a mágikus háromszögben. Teljesen átlátta
a mágus gondolatait és érzelmeit, és nagy élvezetet okozott neki az a gondolat, hogy ez a
hatalomvágyó ember a jövőben az ő szolgája lesz.
     Bár a nagymester szinte megbénult, gyorsan összeszedte magát és így szólt:
     — Jól tudom, hogy mi vár rám, de nem nézhetem tétlenül, hogy egy nem hozzánk
tartozó ember a sikereit ünnepli, és nevetségessé teszi páholyunkat. Ezért azt követelem
tőled, hogy hatalmaddal üldözd és semmisítsd meg Frabatót. Húzd le őt birodalmad mélységeibe
és vedd körül a sötétség fátylával, hogy ne tudjon megmenekülni. Ez az én akaratom!
Frabato megsemmisítése a te parancsolód és a mi testvériségünk tekintélyét szolgálja!
     „Meg fogom tenni, ami erőmből telik,” — válaszolt a Föld szelleme — „de egy olyan
ember esetében, mint Frabato, nem tudom szavatolni a teljes sikert.”
     A föld elem lénye eltűnt, és a házban halálos csönd lett. Az elemlények megidézése
annyira legyengítette a nagymestert, hogy szinte megtörten állt mágikus körében. Nehezen
lélegzett és fejét üresnek érezte.
     A helyiség egyik sarkában észrevette az őt naponta szolgáló démonszellemet. Sok év
óta állt mellette az a lény és sok kívánságát teljesítette, úgyhogy a nagymester teljesen tőle
függött. Felismerte, hogy már nincs ereje ahhoz, hogy megszabaduljon ettől a köteléktől.

                                  --[ 36 ]--
A szellemi törvények szerint nem volt lehetősége ahhoz, hogy feloldja a paktumot, amit a
démoni hatalmak uralkodójával kötött. A paktum által kapott hatalma nem tart örökké, és
ugyanúgy, ahogy ma úr volt, később rabszolga lesz. A fizikai világbeli hatalom és gazdagság
utáni vágyát nem tudta volna kielégíteni saját okkult képességeivel, ezért nem tudott
ellenállni a mágikus paktum kísértésének. A függőségnek ezt az érzését ebben az órában
lidércnyomásnak érezte, és ez olyan pokoli kínokat okozott neki, amilyeneket eddigi életében
még nem élt át.
     Frabatóra irányuló gyűlölete azonban óriási volt és ezt még az is fokozta, hogy az
elemek szellemei nem tudták neki biztosítani a sikert.
     Vajon milyen óriási hatalom állhat Frabato mögött? Ezen jártak gondolatai. Azt akarom,
hogy pusztuljon el, még akkor is, ha saját életemet kell emiatt kockára tennem! Ilyen
gondolatoktól űzve a nagymester úgy döntött, hogy magát a démoni hatalmak urát fogja
hívni, hogy tőle követelje kívánságának teljesítését.
     A fekete mágia mestere most letette kardját a földön levő körbe, és rátette bal lábát.
Jobb kezével felemelte a mágikus botot és a sötétség pecsétjét, a démonok uralkodójának
megidézésére meghatározott jelet rajzolta meg vele a levegőben.
     Alighogy megrajzolta a pecsétet, egy izzó fénysugár tört elő a földből, amely az egész
helyiséget megvilágította.
     A nagymester úgy állt, mint akibe villám csapott, és öntudatának megőrzéséért küzdött,
mert a helyiséget egy halálosan bénító sugárzás töltötte meg. Egy átlagos halandó nem tudott
volna ellenállni ennek a szörnyű sugárzásnak, és a nagymestert csak paktuma védte
meg az azonnali megsemmisüléstől.
     A kör előtt a mágikus háromszögben egy különös alak kezdett alakot ölteni. Egy
kecskebak feje tűnt elő szarvakkal, és egy szőrös emberi test. A kezén különösen formált
karomszerű ujjak, lábain paták voltak, amik egy bikára emlékeztettek. Hosszú, vastag farok
egészítette ki az alakot.
     Miután ez a jelenség teljes formájában láthatóvá vált, a fénysugár eltűnt a földben. A
nagymester csak ritkán látta ezt a szellemet. Ő volt az tehát. Baphomet, a démonok
uralkodója!
     Baphomet gúnyos hangon a reszkető nagymesterhez fordult.
     „Nos, nagy mágus, ahogyan megtudtam, az a kívánságod, hogy Frabato pusztuljon el.
Ez nem rossz ötlet, amit teljes hatalmammal támogatni fogok. De ez nem lesz könnyű, mert
ez a Frabato egy olyan ember, akinek különleges szellemi küldetése van. Ezért mondtak
eddig csődöt bevált módszereink. Tehát, ha ragaszkodsz a kívánságodhoz, nehéz feladat
előtt állunk. Talán másféle élvezetekkel kellene eltöltened életed hátralévő részét.”
     A nagymester lelkében harc tombolt lelkiismeretének maradéka, a félelem és a gyűlölet
között. Végül is a gyűlölet győzött, és tehetetlen dühében így szólt:
     — Miért kötöttem veled szerződést? Életem végéig köteles vagy segíteni nekem. Halálom
után győzedelmeskedhetsz fölöttem, de most azt követelem tőled, hogy támogasd
Frabato megsemmisítését! Különben semmi örömöm nem lesz ebben az életben! Örökké
legyen elátkozva ez a Frabato!
     Miután a mágus kimondta ezeket a szavakat, a szörnyű látogató szó nélkül eltűnt a
földben. Egy pillanat alatt feloldódott a bénító feszültség. A nagymester teljesen kimerülve
hajtotta végre minden megidézett lény elbocsátó formuláit, és még néhány védőjelet tett
hozzájuk.
     Sietve elzárta a mágikus segédeszközöket a megfelelő szekrényekbe és bezárta a mágikus
szentélyt.

                                  --[ 37 ]--
     Egy másik helyiségben heverőre rogyott, és sokáig még csak gondolkodni sem tudott.
Egy erős kávé után kissé élettelibbnek érezte magát, de a nap drámai eseményeit nem tudta
lerázni magáról.
     A nap ragyogott az égbolton, de a nagymester hangulata gyászos volt, midőn sietős
léptekkel elhagyta a páholy székházát és hazafelé indult.




                                  --[ 38 ]--
                                    5. FEJEZET
Ugyanennek a napnak az estéjén az „Exzentrik Klub” terme teljesen megtelt látogatókkal.
Frabato itt a riporterek és tudósok számára rendezett külön bemutatót, amelyen csak
meghívott vendégek vehettek részt. De a jelenlevők között az FOGC páholy néhány tagja is ott
volt, mivel ennek a páholynak a tagjai minden társasági körben képviseltették magukat.
     Az ülés befejezése után riporterek vették körül Frabatót, és kérdésekkel ostromolták.
Miután a vihar első rohama elült és a jelenlevők kíváncsiságát már eléggé kielégítette,
Frabato a még ottmaradt vendégekkel egy kisebb terembe vonult vissza, hogy a beszélgetést
szűkebb körben folytassák.
     A vita közben a hipnózis témája is szóba került, amikor is Frabato sajnálattal jegyezte
meg, hogy a jövőben nem szabad a közönség soraiból származó személyekkel hipnotikus
kísérleteket folytatnia. Egy rendőrfelügyelő felhívta figyelmét egy erre vonatkozó
törvényre, és Frabato megígérte, hogy tiszteletben fogja tartani ezt az előírást.
     A hipnózis betiltása hirtelen felizgatta a jelenlévők kedélyét és egy riporter emelt
hangon fordult Frabatóhoz:
     — Fogadok önnel 500 márkában, hogy a következő előadásán nem fog megkísérelni
hipnózist!
     Frabato úgy látta, hogy egy kicsit sarokba szorították. Nem volt a szokása, hogy
megsértse a törvényeket. Másrészt viszont méltóságon alulinak találta, hogy az itt összegyűltek
gyávának tekintsék, annál is inkább, mert néhány szenzációhajhász igencsak unszolta. Abban
bízva, hogy eszébe fog jutni egy mentő ötlet, elfogadta a fogadást. Nem sokkal ezután
elhagyta a klubot és a szállodához hajtott.
     Következő reggel Frabato még egyszer átgondolta az elmúlt nap eseményeit. Megerősödött
az a gyanúja, hogy ez a fogadás az FOGC páholy csapdája.
     Hirtelen támadt egy jó ötlete, amivel a fogadás elvesztése nélkül tudja elkerülni ezt a
csapdát. Gyorsan felöltözött és sétára indult, közben részleteiben is átgondolta a tervet.
Reggeli után elintézte postáját és a városba indult.
     A Hauptsraßén belépett egy nagyobb zeneboltba. Megkérdezte, van-e rá lehetőség,
hogy hangját hanglemezre vegyék, és mindjárt magával is vigye a lemezeket.
     Az eladónő a stúdióba vezette Frabatót, aki csak délután hagyta el a boltot. Jókedvűen
igyekezett szállodája felé egy köteg hanglemezzel.


A Művészetek Házának nagytermében pezsgett az élet. Úgy tűnt, egyetlen drezdai újság
riportere sem akarta elszalasztani ezt az estét. Sokan kívántak tanúi lenni a rejtélyes Frabato
kísérleteinek.
     Zsúfolt volt a terem, amikor Frabato megjelent a színpadon és mosolyogva üdvözölte
a közönséget. Az üdvözlő taps után így szólt:
     — Hölgyeim és uraim! Köszönöm önöknek ezt a lelkes fogadtatást. Korábbi előadásaim
során már utaltam rá, hogy ég és föld között léteznek olyan dolgok, amelyeket az
ember csak nehezen tud felfogni. Bizonyítékokat szolgáltattam a magnetizmus erejéről, az
akarat távolból való befolyásáról, a távolbalátásról és a gondolatolvasásról. — Majd így
folytatta:

                                  --[ 39 ]--
     — Most is arra kérem önöket, legyenek segítségemre kísérleteimnél. Először meg
szeretném önöket ismertetni a halottak világával. Megpróbálom bebizonyítani, hogy a halállal
nem ér véget az ember élete. Valójában csak a halál után kezdődik az igazi élet, a fizikai
testben való létezést csak az erre való előkészületnek lehet tekinteni.
     — Elhatárolom magam a szokványos asztaltáncoltatástól és hasonló mutatványoktól,
amihez rendszerint sarlatánok folyamodnak. Remélem, hogy meg tudom győzni önöket erről,
ha néhány elhunyt szellemét idézem ide a színpadra.
     Morajlott a terem e szörnyűséges állítás után, aztán várakozással teli csend lett. Egy úr
ment fel a színpadra.
     — A nevem Schneider — mutatkozott be Frabatónak —, kémiaprofesszor vagyok. Ön
nagyon meggyőzően beszél szellemi erőkről és lényekről, olyasmikről, amiknek a létezését
a tudomány tagadja. Igen hálás lennék, ha bizonyítékot is szolgáltatna azoknak a szellemi
erőknek a létezéséről, amelyekről beszél. Mint természettudóst és szkeptikust, nem könynyen
lehet engem meggyőzni.
     Frabato azzal a kérdéssel fordult a közönséghez, hogy válaszolhat-e a professzor úrnak
egy megfelelő bizonyítékkal. A válasz természetesen egyhangú „igen” és élénk taps volt.
Minden jelenlevő kíváncsi volt rá, milyen kísérlettel fogja Frabato meggyőzni ezt a
szkeptikus embert.
     A professzor a színpad szélén állt Frabato mellett, aki egy pár perc türelmet kért, hogy
előbb egy pár szót szóljon a spiritizmusról. Néhány mondat után feltűnő változás mutatkozott
a professzoron. Elsápadt és tekintete megmerevedett. Majd botladozott, összeesett és
mozdulatlanul fekve maradt.
     Néhány jelenlevő felkiáltott, sokan felemelkedtek helyükről, és izgatottan nyújtogatták
a nyakukat.
     Frabatónak arcizma sem rándult és semmi figyelmet nem szentelt a professzornak.
Most felemelt karral csendet kért és ezt mondta:
     — Hölgyeim és uraim! Kérem, őrizzék meg nyugalmukat, a professzornak semmi baja
nem fog esni. Hogy önöket meglepjem, az előadás alatt kettéosztottam személyemet és elvettem
a professzor úr életerejének nagy részét. Ezáltal a professzor a halálhoz hasonló
állapotba került. Nem lélegzik, és szívdobogása megszűnt. Egy orvosi diagnózis valószínűleg
szívroham általi halált állapítana meg.
     Miközben ezeket a szavakat kimondta, Frabato az FOGC páholyra gondolt, amelynek
tagjai közül biztosan itt voltak néhányan. Valószínűleg tomboltak magukban, mert itt
nyilvánosan bebizonyosodott, hogy szívrohamot lehet előidézni okkult eszközökkel.
     Frabato ekkor a professzorhoz fordult, egymás mellé helyezte lábait és felállította, mint
valami viaszfigurát. Két asszisztense úgy fektette őt két összetolt szék ülőlapjára, hogy a
professzor teste csak a tarkójánál és sarkainál támaszkodott.
     Miután leterítették egy takaróval, Frabato egy előkészített székre állt, és onnan a
professzor hasára lépett. Végül felszólította segédeit, hogy kövessék a példáját, és így már
hárman álltak a professzor testén. Az egyetemi tanár mozdulatlanul viselte a terhet, mintha
acélból lenne.
     Csak akkor oldódott fel a feszültség és torkollott tapsba, amikor mindnyájan leszálltak
a professzor testéről. Frabato egy szavára segítői a lábára állították a professzort és
megtámasztották.
     A mágus most csendet kért és mereven a színpad egyik hátsó sarkába nézett. Lassan,
szinte észrevétlenül ismét megváltozott a professzor kinézete. Arcának maszkszerű merev


                                  --[ 40 ]--
sége eltűnt, ismét lélegezni kezdett és arca kipirult. Frabato most közvetlenül a
professzorhoz fordult. Egy ideig nézte őt, mire a professzor lélegezni és pislogni kezdett.
      Kinyújtóztatta tagjait, mint mikor az ember mély álomból ébred. Csodálkozva vette
szemügyre környezetét, és csak akkor tért teljesen magához, amikor tekintete Frabatóra
esett. Frabato rámosolygott és azt mondta:
      — Nos, professzor úr, most elmesélhet egy érdekes történetet a közönségnek
élményeiről.
      A professzor egy kissé még bizonytalanul állt lábán, majd az egyik asszisztens
segítségével leült. Frabato még egy pár másodpercig élesen nézte, és így abba az állapotba
helyezte vissza, amelyben a színpadra lépésekor volt. A professzor felállt, odébb tolta a
széket és kezet nyújtott Frabatónak:
      — Nem ehhez hasonlót vártam. Életem végéig nem fogom elfelejteni ezt az élményt.
Még mindig teljesen felfoghatatlan számomra, hogy ön ennyire befolyásolni tudott engem.
      Frabato nevetett. — Ez a képesség hosszú évek meditációinak és gyakorlatainak az
eredménye. De most kérem, ne várassa tovább beszámolójával a nézőket.
      — Miközben figyelmesen hallgattam Frabato előadását — kezdte a professzor —,
egyáltalán nem vettem észre, hogy idegen hatás alatt állok. Mégis teljesen hirtelen végtelen
ürességet éreztem a fejemben és képtelen voltam arra, hogy megmozduljak. Szörnyű ijedséggel
vettem észre, hogy testem előttem a színpadra esik. Közben a merevség feloldódott
és átadta helyét a nyugalom, a szabadság és könnyűség még soha nem tapasztalt érzésének.
Szabadon tudtam mozogni a színpadon, és csak egy finom, ezüstszínű szál kötött össze
testemmel.
      — Ezután tanúja voltam, mit csináltak a testemmel, és megkönnyebbültem, hogy testem
minden károsodás nélkül állta ki a kísérleteket. A kísérletek közben az egyik asszisztens
érdekes módon keresztülment testemen és észrevettem, hogy nincs árnyékom a színpadon.
Mindennek ellenére valóságos testtel bíró lénynek éreztem magam.
      — Miután segítői felállították a testem, Frabato rám nézett átható szemével, és mintha
egy óriási mágnes vonzana, a testem felé mozdultam. Bár védekeztem ez ellen a kényszer
ellen, ez a harc hiábavaló volt. Ekkor elveszítettem az eszméletemet. Amikor felébredtem,
ismét fizikai testemben találtam magam.
      — Számomra most már kétségtelen, hogy az ember szelleme túléli a fizikai test halálát,
és úgy tud mozogni, ahogyan Frabato előadásában leírta.
      Miután köszönetet mondott Frabatónak, a professzor visszatért helyére. A közönség
lelkesen tapsolt, majd várakozással teli csend töltötte meg a termet. Frabato folytatta
előadását.
      — Hölgyeim és uraim! Örülök, hogy a professzor úr, mint semleges személy, be tudta
bizonyítani önöknek, hogy az emberi szellem létezni tud fizikai teste nélkül.
      — Szeretném még megemlíteni, hogy a mágikusan nem képzett ember semmiféle benyomást
nem tud tapasztalni a nem fizikai világról.
      — Ezenkívül szeretném hangsúlyozni, hogy laikusoknak nem szabad hasonló kísérleteket
végezniük. Ugyanis, ha az ember nem rendelkezik az elemek feletti hatalommal, akkor
előfordulhat, hogy megzavarja a szellem, lélek és test összhangját, és a kísérleti személy
egy elmegyógyintézetben fogja találni magát. Ezek a szavak szolgáljanak figyelmezetésül
az önök számára!
      — Most azonban foglalkozzunk más dolgokkal. Ki szeretne kapcsolatba lépni önök
közül egy elhunyt ismerőssel vagy rokonnal?


                                  --[ 41 ]--
     A teremben óriási feszültség uralkodott, de kezdetben senkinek sem volt bátorsága
jelentkezni. Végül egy úr jelentkezett a hátsó sorok valamelyikéből, és a közönség
megkönynyebbülten tapsolt.
     A színpadon Möller néven mutatkozott be, és annyit mondott, hogy az egyik bank
igazgatója. Elérzékenyült hangon nyilvánította ki kérését, hogy elhunyt nővére mostani sorsáról
szeretne valamit megtudni.
     Hogy megnyugtassa, Frabato hellyel kínálta az urat, és azt mondta: — Kérem, mondja
meg elhunyt nővére nevét és halálának időpontját.
     — Elisabeth Möller. 1921. május 16-án halt meg az itteni szanatóriumban — válaszolta
a férfi.
     Frabato megkérdezte a nézőket, hogy ismerte-e valaki a nevezett személyt, amire rögtön
jelentkezett egy idősebb hölgy az egyik emeleti páholyból, és azt mondta, hogy ő az
elhunyt édesanyja. Még két úr is jelezte, hogy rokoni kapcsolatban állt az elhunyttal, és egy
hölgy a zsöllyéből barátnője és iskolatársa volt.
     — Ez elegendő — mondta Frabato — számomra mindig az a legjobb, ha lehetőleg
sokan tudják azonosítani a megidézett halottat, és most pedig figyelmet kérek!
     Frabato a várakozással teli csöndben leült a színpad egyik sarkában, úgy, hogy a nézők
jól láthatták őt. Néhány pillanat múlva sápadt és merev lett, majd visszatért a színe és az
arca olyan feltűnően megváltozott, hogy már egyáltalán nem hasonlított Frabatóra.
     A hölgy a páholyban felkiáltott! „Lise!” Frabato kecsesen felállt. Könnyed járással és
teljesen megváltozott külsejével egy fiatal hölgy benyomását keltette. Kétségtelenül
kölcsönadta testét az elhunyt hölgy szellemének.
     Möller igazgató, aki szintén felismerte nővérét, egész testében reszketett. Újra és újra
a fejét rázta, mintha nem hinne érzékszerveinek, mindaddig, míg Frabato testéből nővére
ismert puha hangja meg nem szólította:
     „Willi! Soha nem hittem volna, hogy még egyszer beszélhetek veled! Hogy van a család?
Csak azt tudom, hogy apánk meghalt, hiszen vele gyakran találkozom.”
     Az igazgató úgy nézett Frabatóra, akin keresztül elhunyt nővére beszélt hozzá, mintha
megigézték volna. Az egész megjelenésében elváltozott Frabato fogott egy széket és leült
az igazgató mellé.
     Rövid beszélgetést folytattak személyes ügyekről, majd papírt és ceruzát kért, hogy
írjon Rolfnak, egykori jegyesének. A leírt sorokat átadta bátyjának és búcsúzóul kezet
fogott vele. Végül üdvözölte minden rokonát, ismét helyet foglalt a sarokban levő széken,
majd ugyanúgy megmerevedett, mint az előadás kezdetekor.
     Néhány másodperc múlva feloldódott Frabato testének merevsége. Arca felvette megszokott
vonásait, majd felállt és az igazgató felé fordult, aki könnyes szemmel nézte az itt
hagyott írást.
     „Lehetetlen — suttogta. — és mégis, ez a nővérem kézírása.”
     — Remélem, meggyőződött róla, hogy nővére még létezik. Vagy kételkedik benne,
hogy az én testemen keresztül az ön nővére beszélt önnel?
     — Nem, már nem kételkedem benne — válaszolt az igazgató — és teljes szívemmel
köszönöm önnek ezt a közvetítést.
     Miközben visszatért páholyába, arcára volt írva a lejátszódott csodálatos események
miatti zavarodottság.
     Frabato befejezettnek nyilvánította az előadás első részét, és néhány humoros dolgot
ígért a szünet utáni második részre.

                                  --[ 42 ]--
                                            
A szünet után Frabato taps kíséretében ismét megjelent a színpadon.
     — Hölgyeim és uraim — kezdte — előző előadásaimban a szuggesztió és a hipnózis
bemutatását ígértem önöknek. Sajnos a rendőrség azóta megtiltotta, hogy hipnózissal
dolgozzak. Ez elég kellemetlenül érint, de előkészületeket tettem arra, hogy önöket más
módom vidítsam fel és szórakoztassam.
     — Most körülbelül fél órára el fogom hagyni a termet. Szeretnék megkérni két
jelentkezőt a nézők közül, hogy kísérjenek el a büfébe, hogy később hiteles tanúim lehessenek.
Jó szórakozást kívánok.
     Egy rendőr és egy úr a közönség soraiból úgy nyilatkozott, hogy hajlandók felügyelni
Frabatóra majd a büfébe indultak vele, ami ugyanabban az épületben volt.
     A teremben minden tekintet a színpadra irányult, mindenki meg volt győződve arról,
hogy Frabato valami nagyon érdekes dolgot hagyott itt számukra. Nos, nem tévedtek, mert
máris felhangzott Frabato hangja a hangszóróból:
     — Hölgyeim és uraim! Bár én a termen kívül tartózkodom, szellemem mégis önök között
van, hiszen nem akarjuk megszakítani az előadást. Kérem, pontosan az utasításaim
szerint cselekedjenek.
     — Irányítsák tekintetüket a színpad közepére, mintha személyesen ott lennék. Aki
tudja, képzelje el, hogy személyemet élő valójában ott látja. Most egy láthatatlan fluidumot
bocsátok a terembe, ami mindenkinek tökéletes nyugalmat és kiegyensúlyozottságot fog
hozni.
     — Önök most nyugodtak, sőt fáradtak. Ez a fáradtság egyre erősebb lesz, mintha valami
nehéz munkát végeztek volna. Minden lélegzetvétellel nagyobb lesz a fáradtság. Az
alvás utáni vágy teljesen eluralkodik gondolkodásukon. Szemhéjuk lecsukódik, és már mélyen,
álom nélkül alszanak. Ez az alvás olyan mély, hogy semmi sem tudja felébreszteni
önöket. Csak akkor fognak felébredni, amikor parancsot adok rá.
     — Azokat a hölgyeket és urakat, akik nem aludtak el, kérem, próbálják meg felébreszteni
alvó társaikat! Ez azonban nem fog nekik sikerülni, bár tapsoljanak, hangosan fütyüljenek
vagy kiabáljanak.
     A nézők nagy része valóban mély álomba merült, és nagy lárma keletkezett, amikor az
ébren maradtak minden lehetséges eszközzel megpróbálták felébreszteni az alvókat. Ez
azonban lehetetlennek bizonyult.
     Néhány perc múlva ismét jelentkezett Frabato hangja: — Még ágyúlövésekkel sem
tudnák felébreszteni az alvókat, akik a mély transz állapotában vannak, és csakis az én
parancsomra fognak reagálni. Most kiterjesztem akaratomat minden alvó személyre. Csak az
én szavamra hallgatnak, és pontosan teljesítik parancsaimat.
     Mire hármat számolok, mindenki fel fog ébredni. Egészségesnek és élénknek fogja
érezni magát, és nem fog emlékezni rá, mi történt.
     — Egy! A fáradtság és álmosság csökken, elégedettség és boldogság tölti ki egész
lényüket.
     — Kettő! Egészségük erősödött, jól érzik magukat és minden kellemetlenség eltűnt.
     — Három! Mindenki ébredjen fel!
     Az alvásból felébredtek csodálkozva nézték a teremben uralkodó általános derültséget
és alig tudták elhinni, hogy ilyen mélyen aludtak.


                                  --[ 43 ]--
     Mielőtt azonban bármilyen magyarázatra képesek lettek volna, a hangszóróból jövő
hang azt kívánta, hogy tíz-tíz hölgy és úr foglaljon helyet a színpadon az előkészített
székeken. A személyek párosával üljenek le, mindig egy hölgy és egy úr egymás mellett.
     Némi kavarodás után sikerült létrehozni az ülésrendet a színpadon, amikor a
hangszórókból Frabato újabb utasítása érkezett:
     — Hölgyeim és uraim, ott a színpadon. Most zenét, egy keringőt hallanak. Valami
kényszert éreznek, hogy táncoljanak. Minden úr a színpadon, a mellette ülő hölggyel táncol.
Semmi nem fogja önöket zavarni, mert a színpad és a nézőtér között fal van, így a közönség
egyáltalán nem látja önöket.
     Bár semmiféle zenét nem lehetett hallani, néhány pár azonnal táncra hívta egymást, és
hamarosan valamennyien a keringő ütemére táncoltak. Néhány pár nagyon mulatságosan
hatott, és a közönség hangosan nevetett, ez azonban a legkevésbé sem zavarta a táncolókat.
     — Állj! — hangzott hirtelen a hangszóróból — a táncnak vége. A színpadon tartózkodó
hölgyek és urak még egy kis frissítőt kapnak búcsúzóul. A színpad szélén áll egy kosár,
almával, körtével és őszibarackkal, kérem, szolgálják ki magukat. Még mielőtt az első
falatot lenyelnék, fel fognak ébredni és a boldogság érzetével térnek vissza helyükre.
     — Kérem, most kísérőimmel együtt, hívjanak vissza a büféből.
     A hipnotizált személyek a színpadon a feltételezett gyümölcs felé nyúltak, de miután
beleharaptak a gyümölcsbe, rögtön felébredtek, és hallani lehetett, ahogy savanyú arccal
bosszankodnak. „A fene egye meg, hiszen ez nem őszibarack, hanem egy hagyma!” —
kiáltott fel egyikük könnyező szemmel. „Az ördögbe is, ez egy rohadt krumpli!” — hallatszott
a másiktól, és hasonlóképpen folytatódott tovább.
     Amikor mindegyikük elhagyta a pódiumot, az egyik néző kíséretében Frabato lépett a
színpadra és nevetve a közönséghez fordult:
     — A jelekből ítélve úgy látom, jól szórakoztak. Örülök, hogy az előadásnak ez a része
is tetszett, annak ellenére, hogy én nem tartózkodtam a teremben, amire két kiváló tanúm
is van. Köszönettel tartozom nekik. Az előadás véget ért. Szeretettel meghívom önöket
következő előadásomra, amely holnapután lesz, ugyanitt. Jó éjszakát kívánok.
     A függöny lassan legördült, és Frabato az öltözőjébe indult. Éppen elkészült az
átöltözéssel, amikor két úr lépett be hozzá bejelentés nélkül.
     — Ön Frabato? — kérdezte egyikük.
     Amikor Frabato igennel válaszolt, az úr megmutatta szolgálati igazolványát, és azt
mondta:
     — Bűnügyi rendőrség. Le van tartóztatva, kérem, kövessen minket!
     Egy autó a rendőrségre vitte őket, ahol Frabatót őrizetbe vették.

                                              *

Másnap reggel az újságok részletes cikkeket közöltek Frabato szenzációs kísérleteiről és
arról, hogy a rendőrség letartóztatta őt. Frabatót már reggel a rendőrfőkapitány elé vezették,
aki dühösen támadott rá:
     — Ön figyelmen kívül hagyta a törvényeket és a tilalom ellenére hipnózissal
kísérletezett. A tanúvallomások szerint több mint száz személy volt hipnotizálva. Alaposan meg
fog fizetni ezért, és nem lesz könnyű dolga a bíróság előtt.
     A rendőrfőkapitány felháborodásában idegesen járkált fel-alá.

                                  --[ 44 ]--
     — Micsoda szégyen! — kiabált — Miért éppen itt kellett ezt megtennie? Hogy állok
ezzel a nyilvánosság elé?
     Frabato szó nélkül ült a székén és higgadtan hallgatta a rendőrfőkapitányt. Hagyta,
hadd tombolja ki magát, és csak akkor kezdett el beszélni, amikor látta, hogy dühe
alábbszállt.
     — Bizonyára helytelenül tájékoztatták önt, mert én tegnap senkit sem hipnotizáltam —
válaszolta Frabato. — Az egyik tisztje is a tanúm rá, hogy a kérdéses időpontban a büfében
tartózkodtam.
     A közönségnek egy óra hosszat meg kellett elégednie azzal, hogy a hanglemezeim
szórakoztassák, amiért is semmi szemrehányást nem tehet nekem. Az embereit semmi sem
akadályozta abban, hogy kikapcsolják a lemezjátszót a színpadon. Mivel személyesen nem
tartózkodtam a teremben, sem a színpadon, semmi esetre sem érzem magam bűnösnek.
     A rendőrfőkapitány gyanakodva nézett Frabatóra. Behívatta azt a rendőrt, aki az előadás
egy részét Frabatóval töltötte el a büfében. A rendőr megerősítette Frabato szavait.
Végül a rendőrfőkapitány békítőleg kezed nyújtott Frabatónak és azt mondta:
     — Önnek diplomatának kellett volna lennie. Kitűnően tudja csűrni-csavarni a dolgokat.
Ön szabad, kérem, bocsássa meg embereim túlbuzgóságát.
     Frabato elbúcsúzott és a szállodájába ment. Először alaposan ki kellett pihennie magát,
mert a cellában eltöltött éjszaka nem volt kellemes.
     Másnap az újságok beszámoltak Frabato szabadon bocsátásáról, és hogy a meghirdetett
előadást meg fogják tartani.




                                  --[ 45 ]--
                                     6. FEJEZET
Az FOGC páholy nagymestere a város legelegánsabb negyedében lakott, egy ápolt kerttel
körülvett, fényűzően berendezett villában. Üzleti körökben nagy tekintélynek örvendett,
minden elképzelést felülmúló üzleti eredményeivel szakmája legjobbjai közé számított.
      Ma komor tekintettel ült lakásában az íróasztal mögött, és szórakozottan babrálta arany
tolltartóját. Nyugtalanság lett úrrá rajta, amit a finom környezet sem tudott enyhíteni.
      Lassan felállt és mélyen gondolataiba merülve járt fel-alá a szobában. A személyzet
azt a szigorú parancsot kapta, hogy ne zavarja senki és nem fogad látogatót.
      Évek óta most először szakadt meg sikereinek láncolata. Eddig minden terve sikerült,
csak ennek a Frabatónak az esete nagyon megfeküdte a lelkét. Sejtette, hogy e mögött a
titokzatos ember mögött sokkal nagyobb erő áll, mint páholya mögött, aminek a terveit a
sötét hatalmak erejével tudta megvalósítani. Egy ember, aki hatalmasabbnak bizonyult
nála! Ez könyörtelen gyűlöletet ébresztett benne, és állandóan arra ösztönözte, hogy minden
lehetséges módon üldözze Frabatót, és minden lehetséges módon kárt okozzon neki.
      Bár igen nehezére esett, be kellett ismernie, hogy Frabato minden támadását
meghiúsította. Eddig még senki sem menekült meg, aki megsértette a páholy szigorú törvényeit és
emiatt elítélték. Korábban, akiket a tepaphon általi halálra ítéltek, kivétel nélkül elvesztek.
      Általában minden embernek van gyenge pontja, ahol könnyen sebezhető. Mivel a
nagymester hiába keresett Frabatónál ilyen gyenge pontot, a gyűlölet és a düh tombolt
benne.
      Arról a tényről már értesítették, hogy a hipnózis-tilalom miatt Frabato ellen
végrehajtott rendőrségi eljárás eredménytelen volt. Ez az újabb sikertelenség fokozta rossz
kedvét, és a bosszú képei kavarogtak fejében. Bár általában kitűnően tudott uralkodni magán,
idegei a legutóbbi események miatt annyit szenvedtek, hogy hangulatát le lehetett olvasni
arcáról. Még a pompás falióra halk tiktakolása is fokozott nyugtalanságot, a félelem és
borzalom eddig nem ismert érzéseit váltotta ki belőle.
      Sokáig forgatta sötét gondolatait, mire úgy tűnt, támadt egy jó ötlete, mert leült az
íróasztalhoz és levelet írt egy kormánytanácsosnak, aki szintén az FOGC páholy tagja volt.
      „Kedves Barátom és Hittársam!
      Ahogy tudod, Frabato már sok tervünket meghiúsította. Hiába próbáltuk őt megnyerni
páholyunk számára és meggyőzni jóakaratunkról. Mágikus képességei segítségével lehetővé
vált számára, hogy felfedje páholnunk minden titkát. Nemcsak beavatási szertartásainkat
ismeri, de páholyunk legtitkosabb terveiről is tudomást szerzett.
      Világos, hogy ez az ember állandó veszélyt jelent páholyunk számára. Sajnos mind a
mai napig nem sikerült őt megsemmisíteni. Ahogy ezt Te is tudod, a tepaphon csődöt mondott
nála, és még démonfejedelem szövetségesünk sem tudja garantálni a sikert.
      Mágikus képességeinek segítségével ez a Frabato természetesen hozzájuthat a kormány
és a hadsereg legtitkosabb terveihez is. Ha egy ellenséges kormánynak sikerülne Frabatót,
mint kémet bevetnie, akkor, kedves Testvér, az egész népnek mérhetetlen kártokat okozhat.
      Mivel saját lehetőségeim kimerültek, a Te segítségedet kérem a megsemmisítéséhez.
Ennek az ügynek az elintézése nagyon is testvériségünk érdekében áll, és remélem, nem
fogok csalódni benned. Előre örülök következő találkozásunknak, és maradok őszinte híved.”

      A nagymester aláírta, majd lezárta és lepecsételte a levelet. Ezután behívta inasát és
megparancsolta, hogy azonnal adja postára.

                                  --[ 46 ]--
     Öröm tükröződött arcvonásain, és elégedetten dörzsölte a kezét. Szilárdan hitt terve
sikerében, hiszen a politikailag gyanús elemekkel abban az időben rövid úton elbántak. A
politikai rendőrség majd elintézi ezt az ügyet.
     Az utóbbi idők eseményei erősen megtámadták a nagymester egészségét. Jelentősen
veszített testsúlyából és remegett a keze. Megoldatlan gondjai miatt állandóan izgatott volt,
és úgy érezte magát, mintha éveket öregedett volna.
     Akaratlanul egy tükör elé lépett. Miközben szinte elveszetten nézte tükörképét,
hirtelen, nagy iszonyattal, foszforeszkáló villódzást pillantott meg két szemöldöke között.
Kerekre tágult szemmel meredt reszkető tükörképére. A páholyban ezt a villódzást a halál
jeleként ismerték.
     A nagymester ijedtségtől megmerevedve nem tudta elfordítani tekintetét a látványtól,
ami lassan egyre nagyobb lett, hogy végül elfoglalta a tükör teljes felületét. A tűz mögött
egy torz arc vonalai bontakoztak ki, átható tekintettel, és egy hang hallatszott, mintha a sír
mélyéből szólt volna: „Testvér, hamarosan eljön az utolsó órád!”
     A nagymester minden pórusa verejtékezett, és úgy érezte, jeges hideg veszi körül.
Lassan eltűnt a démoni arc és a láng, a tükör már csak a fekete mágia mesterének hamuszürke
arcát mutatta.
     Szinte belezuhant egy fotelba és mozdulatlanul ült, fejét kétségbeesetten kezére
támasztva.
     — Ez az átkozott Frabato — suttogta magának —, nem szabad többet rá gondolnom,
különben még megőrülök! — A nagymester erőteljesen elűzte rossz gondolatait, szivarra
gyújtott, és fel-alá járt hatalmas dolgozószobájában, hogy megnyugodjon. Ráeszmélt, hogy
aznap még több izgalmas esemény várja. A nap állása emlékeztette rá, hogy hamarosan
indulnia kell. Június huszonharmadika volt, az FOGC páholy nagy, éves közgyűlésének
napja, és mint a páholy elnöke, feltétlenül nyugodt hangulatban akart megjelenni, hogy
példaként szolgáljon a többi testvér számára.
     Inasával elkészíttette a vacsorát. Étkezés után ivott még egy erős feketét, átöltözött és
autójával a páholy épületéhez vitette magát.
     Június 23-a a világ sok embere számára különleges nap, mert ezen a napon éri el a nap
pályájának legmagasabb pontját, ezért az év leghosszabb napjával a legrövidebb éjszaka áll
szemben. A nyári napforduló ünnepeként sok nép Szent János-napi tüzeket gyújt.
     A Fény Testvéreinél, és különösen az alacsonyabb rangú testvéreknél ezen az éjszakán
az úgynevezett Szent János idézést hajtják végre. Ennél a szertartásnál három kívánságot
intéznek a láthatatlan asztrálvilághoz. Ezek a kívánságok azután az év folyamán teljesülnek,
ha nem ellentétesek a karma törvényeivel. A Szent János misztériumot a Fény Testvérisége
szigorúan titokban tartja.
     Június 23-a az FOGC páholy számára is minden évben különleges, de semmi esetre
sem szerencsés nap volt. Ellenkezőleg, ez a nap minden évben a szerencsétlenség napja
volt, mert ezen a napon a páholy egy testvérét fel kellett áldozni a páholyt szolgáló
démonnak. Minden tag alá volt vetve ennek a törvénynek, rangjára való tekintet nélkül.
     A páholynak 99 tagja volt. A százas szám azé a vezető démoné, aki minden egyes
páholybéli testvérnek a rendelkezésére bocsátott egy alacsonyabb rangú démont, hogy
kívánságait megvalósítsa. Minden démonnak megvolt a maga neve, saját különleges hívójele,
amit mindig csak egyetlen testvér ismert, és amit halálbüntetés terhe mellett senkinek nem
volt szabad elárulni.
     A démon áldozatát sorsolással választották ki. A halálraítélt tag helyett mindig
felvettek egy új tagot, aki mellé rendszerint elődje démonát rendelték ki.

                                  --[ 47 ]--
     Mivel a halálraítéltet sorsolással választották ki, szerencsétlen esetben már egyéves
tagság után is a halál áldozata lehetett valaki. Ilyen nagy rizikó mellett senki sem
csodálkozott, hogy minden tag meghatározott anyagi célok felé törekedett, tehát mindannyian
befolyásos és gazdag emberek voltak. Szegényebb körökből származó tagot csak akkor vettek
fel, ha a jelölt a páholy céljainak megfelelő, különleges tehetséggel és képességekkel
rendelkezett. Ilyen tagnak azonnal egy nagyobb összegeket bocsátottak a rendelkezésére, amíg
démoni segítséggel saját lábára nem tudott állni.
     Ezen a június 23-án csodálatos nyári idő volt. Az esti szélcsendben még a táj felett
lebegett a nappal melege. Az FOGC páholy tagjainak hangulatát láthatatlan felhőként uralta
a félelem. Általában csak az év ezen szakában jutott a tudatukig, hogy a sorsolás Damoklész
kardjaként, állandóan fejük fölött lebeg.
     A páholy székházának nagytermét ünnepélyesen kivilágították. Kilencvennyolc számozott
fotel volt egy kis pódium, a nagymester helye felé fordítva. A páholy minden tagjának
volt egy száma, és mindenkinek abba a fotelba kellett leülnie, amelynek száma megegyezett
a sajátjával.
     A páholy tagjai közül senki sem vonhatta ki magát ez alól a legfontosabb gyűlés alól.
Mindenkinek úgy kellett intéznie ügyeit, hogy ezen az estén jelen legyen.
     A gyűlés kezdetét este 8 órára tűzték ki, de a tagok nagy része már fél 8-kor megjelent,
és kisebb csoportokban izgatottan beszélgettek. Miközben az óra nagymutatója kíméletlenül
közeledett a tizenketteshez, a páholy tagjai elhelyezkedtek számozott foteljaikban. Az
elnök helyettese, a páholy jegyzője is elfoglalta helyét.
     Pontosan 8 órakor a teremben megjelent a nagymester. Elöljárójuk üdvözlésére a
jelenlevők csendben felemelkedtek helyükről. A nagymester, aki még a délután eseményeinek
sokkhatása alatt állt, összeszedte minden erejét és megnyitotta gyűlést. Az odakészített
kalapáccsal háromszor megütött egy nagy gongot, megvárta, amíg a hang végigdübörög a
termen, majd az összegyűlt testvérekhez fordult:
     — Mélyen tisztelt testvéreim! Köszönöm az üdvözlést és kérlek titeket, foglaljátok el
ismét helyeteket. Nagyon örülök annak, hogy teljes számban megjelentetek. Ahogyan tudjátok,
a mai hagyományosan történelmi nap páholyunk számára, mert egy új tagot fogunk
felvenni, egy másik tagunknak pedig el kell hagynia körünket. A sorsolás után fogjuk
megtudni, ki fog minket elhagyni.
     — Látom rajtatok, hogy félelemmel néztek a sorsolás elé. A páholy törvényei viszont
szigorúan előírják ezt a szertartást, és ezt mindenkivel tudattuk, amikor felvettük a páholyba.
     — Rendünk már több évszázada fennáll, és az egész világon ugyanazok a törvényei. A
99-es szám a mi számunkra szent, és különleges jelentése van, hiszen összesen 99 páholy
van az egész világon, és ezeknek a páholyoknak mindig pontosan 99 tagjuk van. Minden
páholy ugyanazon törvények szerint jár el, mint mi.
     — A Sötétség Ura, a mi istenünk, akit imádunk és tisztelünk, minden páholy számára
egy nagyhatalmú démoni lényt bocsátott rendelkezésre, aki viszont arra van kötelezve,
hogy a páholy minden tagjának egy démon-szolgát bocsásson rendelkezésére. Mivel a páholy
nagymestere viseli a legnagyobb felelősséget, számára mindig azt a nagyhatalmú lényt
jelölték ki, akit legfőbb istenünk jelölt ki a páholy számára.
     — Ezen a történelmi napon szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, milyen óriási
előnyeitek származtak abból, hogy páholyunkhoz tartoztok. Bizonyára senki sem tud nekem
egy másik rendet megnevezni, amelynek segítségével gyorsabban lehet gazdagságra és hatalomra
szert tenni. Ki tudja hamarabb megsemmisíteni ellenségeit, mint mi? Kit védenek
jobban az élet minden veszélyétől, mint páholyunk testvéreit? Senkit!


                                  --[ 48 ]--
     — Ezekre az előnyökre csakis azoknak a szellemi hatalmaknak a támogatásával tehetünk
szert, amelyekről az imént beszéltem. Mi mindannyian ezeket az előnyöket választottuk
egész életünkre, és ezért elköteleztük magunkat, hogy támogatjuk a gonoszt és legyőzzük
a jót, ahol csak alkalom adódik rá. Bizonyára senki nem tekintette ezt komolyan nehézségnek.
Rizikó tehát legfeljebb a mai este alkalmával adódhat, de a páholyban való maradás
esélye igen nagy. Szilárdan meg vagyok győződve, kedves testvéreim, hogy közületek
senki sem bánta meg, hogy belépett a páholyba, hiszen mindannyiótoknak jól megy sora,
és a szellem-szolgák segítségével mindenki meg tudta valósítani pénzügyi terveit.
     A nagymester félbeszakította beszédét, hogy megfigyelje szavainak a testvérekre tett
hatását. Sokan fejbiccentéssel fejezték ki megelégedésüket.
     A nagymester ivott egy korty vizet és éppen a páholy előnyeinek taglalását akarta
folytatni, amikor hirtelen átsuhant fejében a Frabato elleni eredménytelen harc gondolata. Düh
öntötte el és csak nehezen tudott magán uralkodni, amikor folytatta beszédét:
     — Tisztelt testvéreim, ahogyan tudjátok, páholyunk céljaival egy nagyhatalmú ellenség
szegült szembe. Ez az ellenség a Frabato nevű mágus. Sajnos eddigi támadásaink sikertelenek
voltak, és még a tepaphon ellen is tudott védekezni. Ezért ebben az ügyben erősen
össze kell tartanunk. Ez az ember mindannyiunk számára veszélyes lehet, ezért itt ennek a
jelmondatnak kell érvényesülnie: Egy mindenkiért, mindenki egyért!
     Ezt a felszólítást a nagymester extatikus hangon tette meg. A testvérek egy része mégis
tartózkodó maradt, mert nem akartak síkra szállni a nagymester személyes bosszúja mellett.
Közülük néhánynak hideg futott át hátán és félelem tükröződött arcukon. Néhányuk számára
világossá vált, hogy itt egy olyan ember áll velük szemben, aki nagyobb hatalommal
bír, mint a páholy. Ki tudott valaha is ellenállni a tepaphonnak, ami mindenkinek halált
hozott, tekintet nélkül arra, hogy a föld melyik részén tartózkodott?
     Frabatónak különleges képességekkel kellett rendelkeznie, hogy a nagymester személyesen
foglalkozott ezzel az üggyel és még a testvéreknek is beszámolt a nehézségekről.
Egy ilyen hatalmas ellenségnek a gondolata sokukban nyugtalanságot keltett, ami nem maradt
rejtve a nagymester előtt.
     Győzedelmes, gúnyos mosollyal folytatta:
     — Ahogy látom, sokan már Frabato nevétől is félnek. Nem hallgathatom el, hogy ez
az ember sok szomorú órát okozott nekem, de páholyunk sokféle módját ismeri annak, hogy
megsemmisítsen egy ellenfelet. Ahogyan tudjátok, a Sötétség Ura mindig tanácsokkal áll
mellettem. Ne aggódjatok, testvéreim, sikerült Frabatót politikailag gyanús elemnek
feltüntetnem. Bár tudom, hogy a politika területén nem tevékenykedik, mégsem fog eltelni egy
hét sem, és rács mögé kerül. Akkor már csak egy kis lépés választja el őt a haláltól, hiszen
jó fizetségért elég embert találunk erre a feladatra. Mindenesetre megígérhetem nektek,
hogy néhány napon belül már nem lesz az élők sorában.
     A nagymester utolsó szavaitól a jelenlevők megkönnyebbülten lélegeztek fel, mert
Frabato ügye közülük többeknek szinte rémálmává vált.
     A nagymester elégedetten vette tudomásul, hogy a páholy összetartása ismét a régi volt.
Megkönnyebbülve adta át a szót a jegyzőnek, és visszaült a helyére.
     A jegyző megköszönte a nagymesternek az elmondottakat és a gyűléshez fordult:
     — Mélyen tisztelt testvéreim! Ahogyan tudjátok, ma kötelességetek leadni titkosírásban
megírt beszámolóitokat. A beszámolóknak foglalkozniuk kell mindazzal, amit az év
folyamán démonszolgáitok segítségével elértetek. Lehetővé kell tenniük számunkra bizonyos
ellenőrzést, hogy meg tudjuk állapítani, betartották-e a démoni hatalmakkal kötött
szerződésünk feltételeit.

                                  --[ 49 ]--
     — Azok a testvérek, akiknek különleges gondjaik vagy nehézségeik voltak
démonszellemeikkel, a gyűlés után megbeszélhetik ezt a nagymesterrel. Ő azután tisztázni fogja
az ügyeket a megfelelő szellemlényekkel. Nos, testvéreim, most kérlek titeket, adjátok le
jelentéseiteket és emlékeztetlek titeket arra, hogy a jelentéseket a páholy minden tagjának el
kell látnia a számára kijelölt számmal.
     Két testvért felszólítottak, hogy szedjék össze a jelentéseket és adják át azokat a
jegyzőnek. A jegyző gondosan ellenőrizte, hogy mindenki leadta-e jelentését.
     A nagymester ülőhelye mögött egy gazdagon díszített komód volt. Lassú mozdulatokkal,
mintha meg akarná állítani az időt, bezárta a jelentéseket az egyik fiókba, majd kihúzott
egy másik fiókot, kivett belőle egy faládikát és a komód mellett lévő asztalra tette.
     A jegyző először szembenézett az egybegyűltekkel, majd kinyitotta a sorsdöntő ládikát.
99 kis boríték volt benne. A borítékokban a páholytagok számai voltak, amelyek közül az
egyik sorsdöntő lesz.
     Nyomasztó csend telepedett a gyűlésre, mert egész évben minden testvér számára a
legnehezebb és legszörnyűbb ez az óra volt.
     A jegyző az egyik mellékszobából behozott egy könnyű állványra szerelt, dobszerű
alkalmatosságot, amelyet meg lehetett forgatni a tengelye körül. Felállította a terem
közepén, és felnyitotta a dob oldalán lévő ajtót. A halott Silesius testvér számával ellátott
borítékot kivette a többi közül, azután egyiket a másik után, a testvérek szeme előtt beledobta
valamennyi borítékot és visszazárta a nyílást.
     Az egyik testvér bevezette a terembe Annyt, a házmester lányát. Anny már tudta, mi a
feladata, hiszen már jó néhány éve igénybe vették szolgálatait ezen a napon. Sejtelme sem
volt azonban arról, hogy milyen komoly ez az óra. Megelégedett azzal a magyarázattal,
hogy ilyenkor különleges küldetésre kell kiválasztani egy testvért. A bőkezű fizetség, amit
ezért a munkáért kapott, elejét vette minden további kíváncsiskodásnak. Anny nagyon is jól
érezte, hogy a kíváncsisága apja állásába kerülhet.
     A jegyző gondosan bekötötte a fiatal lány szemét, és a dobhoz vezette őt. Ezután
megragadta a forgattyúkart és megforgatta a dobot, tízszer jobbra és tízszer balra, kinyitotta
a nyílást, fölé helyezte Anny kezét és megkérte, húzzon ki egy borítékot. A lány tétovázás
nélkül nyúlt bele a dobba és kihúzott egy borítékot, amit a jegyző elvett tőle és mindenki
által jól láthatóan az asztalra helyezett.
     Nyugalmat erőltetve magára leoldotta a kötést Anny szeméről, kikísérte a házból és
barátságos szavakkal átadta neki jutalmát.
     Amikor visszatért a terembe, sápadt arccal várták az összegyűlt testvérek. A sorsdöntő
borítékhoz nyúlt és kivette belőle a számot. Hangosan, de reszkető hangon hirdette ki az
eredményt:
     — Ez az egyes szám, nagymesterünk száma!
     A testvérek között a legkülönfélébb formákban oldódott fel a feszültség. Sokan
izgatottan magyarázták az eredményt és vitatkoztak róla, mások néma megkönnyebbüléssel ültek
helyükön, kezükbe rejtve arcukat.
     A nagymester, aki a sorsolás közben felemelkedett helyéről és figyelmesen nézte, mi
történik, az eredmény kihirdetése után falfehéren hanyatlott vissza székébe. Szeme mereven
a plafont nézte, szájából érthetetlen szavak hangzottak. Belső szemei előtt egy torz démoni
arc jelent meg, a halál verejtéke ütött ki homlokán és kétségbeesetten kiáltotta: — Frabato!
     Ez az esemény a páholy minden tagjában szörnyűséges borzongást váltott ki, hiszen az
előző években senki nem nézett szembe a halállal ilyen gyáván, mint most ez a nagymester.


                                  --[ 50 ]--
Bár a korábbi halálraítéltek is mélységesen megrendültek sorsuktól, mégis igyekeztek
megőrizni tartásukat. Ezzel szemben a nagymester, akinek a páholy minden tagja számára
példaként kellett volna szolgálnia, szánalmas képet nyújtott. Eltartott egy ideig, amíg
összeszedte magát. Végül, még rángatózó arcizmokkal, megtört hanggal a gyűléshez fordult:
     — Kedves és tisztelt testvérek! Ahogyan mindannyian tudjátok, az utóbbi időben sokat
kellett harcolnom Frabatóval. Több módon is megkíséreltem megsemmisíteni őt, de ez eddig
nem sikerült. Ahogyan már elmondtam nektek, meg a tepaphonnak is ellenállt, ami
pedig a leghatalmasabb fegyverünk. Ebből arra a lehet következtetni, hogy Frabato nagy
erejű hatalmakkal áll szövetségben. Mivel én vagyok Frabato legnagyobb ellensége, egy
cseppet sem kételkedem abban, hogy mágikus erejével befolyásolta úgy a sorsolást, hogy
pontosan az én számomat húzzák ki.
     — Közületek sokan ott voltak előadásain, ahol nyilvánosan bebizonyította, hogy
akaratával képes más embereket befolyásolni, és engedelmességre kényszeríteni.
     A nagymester megállt beszédével, és várakozással tekintett a többiekre. Sokan igenlően
bólintottak, hiszen ott voltak az említett előadásokon. Amikor a nagymester látta, hogy
megértően fogadták szavait, felbátorodva folytatta:
     — Testvéreim! Kérlek titeket, gondoljátok meg, hogy én vagyok az egyetlen, aki
fáradságot nem kímélve azon igyekezett, hogy őt megsemmisítse. Ezért állítom, hogy Frabato
ma mágikusan befolyásolta Annyt, hogy pontosan az én számomat húzza ki, ezért nem ismerem
el a sorsolás eredményét!
     Ezek után a szavak után fojtott mormogás hallatszott a teremben, hiszen a nagymester
kivételével természetesen mindenki szívesen lemondott volna egy újabb sorsolásról. A páholy
testvérei felismerték, hogy a gyávaság és a halálfélelem késztette a nagymestert erre a
lépésre.
     Nyílt ellenállast azonban senki nem tanúsíthatott, mert a páholy törvényeiben le volt
fektetve, hogy a nagymester akár három sorsolást is elrendelhet. Ez azonban csak nagyon
ritkán fordult elő, az utolsó két évszázadban a 99 páholyban összesen kétszer történt meg.
A nagymester azonban belekapaszkodott ebbe a reménybe.
     Halálraítéltként viszont nem állt jogában továbbra is vezetni a páholyt. Ilyen esetben a
jegyző foglalta el a nagymester és az elnök helyét. Ezért fordult most már a jegyző a
gyűléshez:
     — Mélyen tisztelt testvéreim! Mély sajnálatunkra ezúttal nagyra becsült nagymesterünket
érintette a sorsolás. Éveken át lelkiismeretesen vezette páholyunkat, mint mester és
elnyerte tiszteletünket. Ahogyan tudjátok, jogában áll követelni, hogy megismételjük a
sorsolást. Számunkra érthető az az indokolás, hogy mágikus hatalmával Frabato irányította
éppen elnökünkre a halálos ítéletet.
     — A második sorsoláshoz bizonyos biztonsági intézkedéseket javasolok, hiszen
rendelkezésünkre áll olyan hatalom, amely segítségével ki tudjuk küszöbölni Frabato esetleges
befolyását. A második sorsoláshoz elő van írva, hogy minden tagunknak háromszor meg
kell forgatnia a dobot. Aki ezzel egyetért, kérem, emelje fel a kezét.
     Ennek a felszólításnak minden tag eleget tett, még a halálra szánt nagymester is
sietősen emelte fel jobb kezét. Ez a második sorsolás minden testvérnek nyomta a lelkét, mert
ha a nagymesternek igaza volt, akkor bárkit kisorsolhatnak.
     — A javaslatot egyhangúlag elfogadták — folytatta beszédét a jegyző. — Köszönöm
megértéseteket, amit a nagymesterrel szemben tanúsítotok. Következő lépésünk az lesz,
hogy médiumunk segítségével megállapítjuk, gyakorol-e Frabato valamilyen hatást páholyunkra
ebben az órában. Hermes testvér, kérlek, hozd be újra a házmester lányát.”

                                  --[ 51 ]--
     A felkért testvér elhagyta a termet, és rövid idő múlva bevezette a lányt a terembe. A
jegyző, aki nem csak a fekete mágia gyakorlott mestere volt, hanem ügyes diplomata is,
jószívűen köszöntötte a lányt:
     — Kedves Anny, kérlek, bocsásd meg hogy ilyen későn zavarunk, de sürgősen szükségünk
van még egyszer a segítségedre. Némi eltérések adódtak, ezért ismét szükségünk
lesz az együttműködésedre, amiért természetesen dupla díjazást kapsz.
     Bár Anny ismerte a környezetet, úgy tűnt számára, hogy különös, vészterhes hangulat
üli meg a termet. Mégis könnyedén válaszolt:
     — Nem tesz semmit, hogy ilyen késő van. Ilyen kitűnő díjazásért természetesen szívesen
segítek.
     A terem közepébe behoztak egy heverőt, és Anny készségesen lefeküdt rá, hiszen már
ismerte az eljárást.
     Most 21 testvér egy kört alkotott a leány körül, és a jegyző, magnetikus ereje
segítségével, mély hipnotikus álmot bocsátott a lányra. Ezután előhívta benne a távolbalátás
állapotát és a következő parancsot adta ki:
     — Menj Frabatóhoz és számolj be arról, mivel foglalkozik most.
     Anny némi habozás után néhány szóval leírta, hogy Frabato a színpadon van, és
kísérleteket mutat be. A jegyző kérdésére, hogy Frabato kifejt-e valamilyen befolyást rá,
határozott nemmel válaszolt.
     E felvilágosítás után nőtt az izgatottság a teremben, mert a testvérek úgy látták,
nagymesterük állítása alaptalan. A jegyző csendet kért. A nagymester sápadtan ült székében,
jól tudva, hogy az izgatottság hullámai ellene irányulnak. Hirtelen felugrott és kiabálni
kezdett:
     — Frabato mindannyiótokat befolyásolja! És ha nem ő teszi személyesen, akkor szellemeit
küldi, amik ezrével állnak rendelkezésére!
     A felkiáltás, hogy Frabatónak több ezer szellem-segítőtárs állna rendelkezésére,
miközben az FOGC páholy minden tagja csak egy szellemmel rendelkezik, nagyon meglepte
a jelenlevőket és jelentősen növelte a teremben a nyugtalanságot.
     A nagymester felismerte, hogy hibát követett el. Ahelyett hogy Frabato tekintélyét
csökkentette volna, saját magát és saját páholyát alázta meg. A nagymester fáradtan kezébe
hajtotta fejét és kétségbeesetten morogta: — Teljesen kikészültek az idegeim, nem bírom
tovább.
     A jegyző hangosan és erőteljesen csendre intett mindenkit, és sikerült megnyugtatnia
a jelenlevőket.
     A 21 testvér még mindig körben állt az alvó lány körül, és a jegyző most átható hangon
ismét felé fordult.
     — Amikor felébredsz, megszabadulsz minden befolyástól. A világon létező semmiféle
erő nem tud téged befolyásolni, sem tudatosan, sem tudattalanul. Egyetlen idegen lény sem
tudja kezedet irányítani, mindent saját magad akaratából teszel.
     Gondolatban az elemek négy negatív erejű fejedelmét idézte meg segítségül a terem
négy sarkába, amivel újabb védelem keletkezett bármiféle befolyásolás ellen. Az elemek
fejedelmei csak a szellemek által láthatóan vigyáztak a ceremónia lebonyolítására. Az elemek
fejedelmeinek megidéző szavait csak a nagymester és a jegyző ismerte.
     Miután befejezte az idézést, biztosította a páholy testvéreit, hogy most már tökéletes
védelemmel vannak ellátva minden idegen befolyásolás ellen, és most már érvényesülhet a
legmagasabb fokú isteni kinyilatkoztatás.

                                  --[ 52 ]--
     A nagymester számát a jegyző új borítékba tette és bedobta a többi közé. A körben álló
testvérek megismételték azokat a szavakat, amelyek a mágikus kör erejének létrehozásához
szükségesek voltak. A jegyző most egy megfelelő igével felébresztette a médiumot, aki a
körülötte álló testvérek zavart arcát látva felismerte, hogy miközben aludt, szokatlan
dolgoknak kellett történniük.
     A jegyző személyesen kötötte be a médium szemét, odavezette a dobhoz és felszólította,
hogy húzzon ki egy borítékot. Anny nyugodtan nyúlt bele a dobba és kivett egyet. A
teremben síri csend uralkodott, és mindenki szinte megbabonázva bámult a borítékra.
     A jegyző átvette a borítékot és letette az asztalra, majd levette Anny szeméről a kötést,
és sietősen kivezette a teremből. Az egyik mellékszobában felajánlott neki egy fotelt, és
megkérte, hogy egy negyedóra hosszan legyen türelemmel, mert még egyszer szükség lehet
a segítségére.
     Amikor visszatért a terembe, reszkető kezekkel kinyitotta a végzetes borítékot és
kivette belőle a számot.
     Az ismét az egyes szám volt.
     Fájdalmas nyögés tört elő a nagymester mellkasából, aki menthetetlenül elveszettnek
látta magát, miközben a többi testvér megkönnyebbülve lélegzett fel. A gyűlés már nem
vonta kétségbe, hogy a halálos ítélet arra esett, akinek az volt a sorsa. Néhány testvérnek az
események miatt megmoccant a lelkiismerete.
     A jelenlevők tekintete várakozásteljesen irányult a nagymesterre, akinek el kellett
fogadnia az ítéletet.
     Végre összeszedte magát és halálfélelemmel eltelve felkiáltott. — Lehetetlen!
Lehetetlen! Nem hiszek az ítéletben! Itt valami történik, ami személyesen ellenem irányul, hogy
engem megsemmisítsen!
     — Még ha nem is Frabato avatkozott közbe személyesen, olyan hatalmak segítik, amelyek
el tudták ezt rendezni. Követelem jogomat, hogy harmadszor is sorsoljunk, csak akkor
adom meg magam!
     A harmadszori sorsolást a páholy testvéreinek többsége kellett, hogy engedélyezze. A
jegyző ragadta meg a szót.
     — Az elítéltnek jogában áll, hogy követelje a harmadik sorsolást. Ezt azonban meg lehet
akadályozni, ha a szavazatok egyszerű többsége nem jön létre. De gondoljátok meg, hogy
az elutasítás azt jelenti, hogy komolyan kételkedtek a sorsolás igazságában, és páholyunk
törvényeiben. Mindazok, akik egy harmadik sorsolás mellett szavaznak, emeljék fel kezüket.
     Az este dramatikus eseményei lelkileg sok testvért felkavartak. Életük féltése és a
remény, hogy az ítélet harmadszor is be fog teljesülni, kemény harcot vívtak fejükben.
Néhány perc után azonban hatvan testvér a harmadik sorsolás mellett döntött, és a sors
beteljesülését semmi nem akadályozhatta meg.
     A harmadik sorsolás előkészítése közben a nagymester hirtelen felugrott, és szinte
őrülten kiáltozott a teremben.
     — Most személyesen fogom kihúzni a borítékot, mert engem sem Frabato sem a világ
semmi más hatalma nem tud befolyásolni!
     Miután ezek a szavak elhangzottak, a jegyző kiment a teremből, hogy Annyt megjutalmazza
és elbúcsúzzon tőle erre az estére, mert további itt-tartózkodása most már fölöslegessé
vált.
     Visszatért a terembe és azonnal előkészítette a dobot az utolsó sorsoláshoz. Bár minden
tag sietett háromszor megforgatni a dobot, alig tudták kivárni a procedúra végét.

                                  --[ 53 ]--
     Amikor elkészültek a dob forgatásával, a jegyző bekötötte a nagymester szemét
ugyanazzal a kendővel, amit korábban a médium használt.
     Ismét lélegzet-visszafojtott csend uralkodott a teremben. A nagymester idegesen turkált
a borítékok között. Majd kiválasztott egyet és kivette. Még mielőtt a jegyző segíteni
tudott volna neki, saját maga tépte le szeméről a fekete kendőt, és a földre dobta. Reszkető
kézzel húzta ki belőle a számot.
     Az megint az egyes szám volt!
     Szinte hipnotizáltan meredt a számra, miközben ismét megjelent előtte a démon-arc és
fülében gúnyos kacaj hangzott. Eszméletlenül rogyott a földre.
     A nagymestert kivitték egy mellékszobába és lefektették egy heverőre, anélkül hogy
különösebben törődtek volna vele. Végérvényesen elvesztette nagymesteri és elnöki rangját,
most már csak egy halálraítélt volt.
     A következő gyűlések egyikén hivatalosan is nagymesterré fogják választani a jegyzőt,
a legjobb képességekkel rendelkező testvért pedig jegyzővé léptetik elő.
     Az utolsó órák drámai és végzetes eseményei mély benyomást tettek a páholy minden
tagjára, amelyet életük végéig nem fognak elfelejteni. Hasonló eseményekre egyetlen testvér
sem emlékezett, bár néhányan már hosszú ideje voltak a páholy tagjai.
     Az új nagymester kihirdette, hogy egy félórás szünetet tartanak, és a terem kiürült.
Sokan szükségét érezték, hogy kimenjenek a friss levegőre a parkba, és kis csoportokban
beszélgettek a történtekről. Mások a büfében próbáltak felfrissülni.
     Ahogyan a sötét ősidőkben néhány istennek embereket áldoztak, itt is erről volt szó,
csak az áldozat módja alkalmazkodott a korhoz. A halált hozó sorsolás nem függött rangtól,
vagy attól, hogy ki mennyi ideig tartozott a páholyhoz.
     A csengő hangja visszaszólította a testvéreket a terembe. Miután mindannyian
elfoglalták helyüket, az elnök felemelkedett és a gyűléshez fordult:
     — Tisztelt testvéreim! Kisorsoltuk páholyunk ura számára az áldozatot. Ez igen nagy
áldozat, mert a nagymester személyében sokat veszítettünk. Mégis azt gondolom, hogy ma
este mindenki azzal a meggyőződéssel távozik, hogy az éves áldozat kisorsolásánál semmiféle
csalás nem történik. Ha valaki eddig úgy látta volna, hogy páholyunk tevékenysége
csalásra és hazugságra épül, a mai sorsolásnál meggyőződhetett róla, hogy nem volt semmiféle
csalás! Éppen a mai sorsolás mutatta meg, hogy a páholy törvényeit a sors magasabb,
könyörtelen hatalmai őrzik, hiszen ki ne próbálta volna meg életét menteni, ahogyan ezt a
nagymester tette. Egykori nagymesterünk érdemeit nem csökkenti mai magatartása, és a
páholy történetében a tiszteletreméltó tagok között fogjuk nevét említeni.
     — A páholy törvényei szerint az eltávozott tagokat új tagokkal kell pótolni. Ma az én
helyemet fogjuk pótolni. Silesius testvér helyére egy következő gyűlés alkalmával fogunk
felvenni új tagot. Fabian testvér közbenjárt egyik barátjáért és biztosított minket arról, hogy
életével áll jót barátja hallgatásáért és hűségéért. Kérlek, Fabian testvér, vezesd be a
barátodat. Az egyik testvér felállt, elhagyta a termet és egy fiatalemberrel tért vissza, akit
barátjaként mutatott be.
     Az új nagymester kezet nyújtott a fiatalembernek és üdvözölte őt a páholy nevében. A
hosszú várakozási idő miatt azzal kért bocsánatot, hogy a mai este rítusait előre nem látott
bonyodalmak késleltették.
     Az idegen már korábban beleegyezett a felvétel feltételeibe, ezért most csak az
eskütétel várt rá, valamint hogy megkapja számát és nevét. Miközben a nagymester átvette az
egyes számot, az új tagnak a kettes számot adták és a Flavius páholybeli nevet.


                                  --[ 54 ]--
     Miután Flavius letette esküjét a páholy törvényeire, és kívánságai megvalósításához
kirendeltek számára egy démoni lényt, felvilágosították, hogyan kell bánnia ezzel a lénnyel,
és hogyan kell vezetnie tevékenysége naplóját. Rábíztak egy igét, amelyet harci telepátia
céljára és fekete mágiához használhatott. Közölték vele a többi testvér páholybeli nevét, de
nem hozták tudomására senki polgári nevét. A páholyon belül kizárólag a páholybeli neveket
használták.
     Az új testvér felvételi szertartása után a nagymester hivatalosan befejezettnek
nyilvánította a gyűlést. Már elmúlt éjfél, ezért a társaság hamar feloszlott, míg végül csak az
új nagymester maradt ott.
     Amikor befejezte munkáját, abba a szobába irányította lépteit, ahova a halálra ítélt
egykori nagymestert és elnököt vitték. Nagy csodálkozásra a nagymester még mindig a heverőn
feküdt, félig öntudatlanul, képtelenül arra, hogy saját erejéből elhagyja a szobát.
     Mivel az új nagymester a gyógyítás tudományában is tevékenykedett, saját módján oldotta
meg a kérdést. Gyorsan odavitt egy orvosi táskát, és a halálraítéltnek egy erős
vérkeringés-élénkítő injekciót adott, ami néhány perc alatt lábra állította.
     A nagymester autójához kísérte a teljesen megtört áldozatot. A sofőr felijedt a két férfi
érkezésekor, mert a hosszú várakozás alatt elnyomta az álom. Sietősen nyitotta ki urának a
kocsi ajtaját. A két férfi röviden búcsút vett egymástól. A halálra ítélt nagymester
nehézkesen lehanyatlott a párnázott ülésre, az ajtó becsukódott és a kocsi eltűnt az
éjszakában. Az új nagymester gondolataiba merülve nézett a kocsi után. Végül a ház felé
fordult, gondosan bezárt minden ajtót és hazafelé indult.
     Az FOGC páholy leváltott nagymestere egy óra autózás után ért villájához. A sofőr
könyökénél fogva segítette be fásult és beteg urát a házba. Amikor megkérdezte, igényli-e
további szolgálatait, csak egy elutasító kézmozdulatot kapott válaszul, amire a sofőr
gyorsan és csendben eltávozott.
     A nagymester fáradt léptekkel ment dolgozószobájába és kinyújtózott egy heverőn.
Alvásra gondolni sem lehetett, szeme kifejezés nélkül bámulta a plafont. Mint egy film
kockái futottak el szeme előtt élete legfontosabb eseményei, ahogyan ő látta azokat.
Rágalmazás, csalás, hazugság és gyilkosság alkották a képeket.
     A lelkiismeret-furdalás már régóta ismeretlen dolog volt számára. Még a démonok
szolgájaként eltöltendő, ismeretlen jövő sem volt elegendő ahhoz, hogy gondolatainak pozitív
irányt adjon. Ellenkezőleg, a minden pozitív erő elleni düh és gyűlölet tartotta őt fogva,
és töltötte el.
     Miféle átkokat vett magára, csak hogy földi javakat harácsoljon össze. Most mindent
itt kellett hagynia. Jól ismerte a szellemek törvényét: ebben a helyzetben nincs segítség, a
démonok elől már nem menekülhet el.
     Félig öntudatlanul felállt, bort töltött egy pohárba és az egyik kis szekrényből kivett
egy port, amit beleszórt a borba. Reszkető kézzel emelte fel a poharat. Gúnyos nevetés
hallatszott a teremben. Szédülni kezdett, egyetlen korttyal kiitta a poharat.
     Egy pillanatra égető érzés keletkezett gyomrában. Szinte megigézetten állt, tekintete a
távolba irányult, majd a pohár kiesett kezéből és összetört a földön. Megingott és élettelenül
a földre rogyott. A méreg megtette hatását.




                                  --[ 55 ]--
                                    7. FEJEZET
Az esti előadás ismét mozgalmas volt. A nézők titokzatos mágikus kísérleteknek voltak
szemtanúi, majd Frabato még két órán át válaszolt riporterek és érdeklődők kérdéseire.
Örült, hogy a nyüzsgésnek vége szakadt és végre szállodájába mehetett. Már éjfél volt,
amikor belépett a szobájába. Fáradtan és kimerülten hamarosan ágyba került, hogy átadja
magát a hőn áhított éjszakai pihenésnek.
      Különös módon azonban fáradtsága ellenére sem tudott elaludni. Többször helyzetet
változtatott, de ez sem segített. Éppen ellazította magát és tudatosan ki akarta kapcsolni
gondolatait, amikor egy idegen erőt észlelt a szobában.
      A szoba közepén szürke felhő bontakozott ki, belsejéből kiindulva egyre fényesebb lett
és számtalan fényszikrát szórt ki magából. Ezek a fényszikrák a legkülönbözőbb köröket
tették meg a szobában, és a szivárvány minden színében ragyogtak, mint egy kaleidoszkóp.
      Sistergés hallatszott, miközben a fény a felhőben egyre jobban és jobban
összesűrűsödött. Frabato, akit a mágikus praktikák minden lehetséges fajtájába beavattak,
rögtön a jelenségre irányította figyelmét és felismerte, hogy a földövi zónának egy számára
ismert magas rangú lénye jelentette be látogatását.
      Fontos oka kellett, hogy legyen ennek a látogatásnak, mert különben semmiféle lény
nem jelenne meg hívás nélkül ebben az órában. Ezen kívül a lény saját erejéből öltött alakot,
pedig általában egy ilyen materializálódás csak az illetékes ember energiájának nagyfokú
ráfordításával következik be.
      Frabato szeme előtt a fényekből szőtt felhő egy szellemlény alakjává formálódott. A
szellemlény Frabatóra nézett fényes tekintetével és komoly hangon szólt hozzá:
      „Frabato, veszély fenyeget! Holnap délig el kell hagynod az országot! Ellenségeid
hazaárulással vádoltak meg. Ez a politikai hazugság és rágalom veszélyezteti életedet, ezért
gyorsan kell cselekedned. Már kiállították az ellened szóló letartóztatási parancsot. Nincs
más lehetőséged, csak a menekülés. A nyílt szembeszállás teljesen értelmetlen lenne ezzel
a fanatikus eszmeiséggel, ami ezt az országot jelenleg uralja. Figyelmeztetlek, hagyd itt
földi javaidat, siess és menekülj!”
      Az utolsó szavak már mintha nagy távolságból hallatszottak volna. A lény feloldódott
a fényes ködben, amely lassan feloszlott. A szobában ismét sötét lett, csak egy kellemes
illat emlékeztetett a látogatóra.
      Frabato, mintha felrázták volna, hirtelen felélénkült. Jól ismerte ezt az intelligenciát
és nem kételkedett abban, hogy figyelmeztető szavai igazak. Menekülési tervének kidolgozása
előtt nem mulasztotta el, hogy körülvegye magát Akashával, hogy gondolatai és
tervei a szellemi világokban ne legyenek érzékelhetőek. Másképpen ellenségeinek lehetősége
nyílt volna rá, hogy transzba esett médiumok vagy más lények segítségével felismerjék
terveit.
      A teljes elszigetelés, és a beíródás kitörlésének módja az Akasha elvével nem volt
ismert ellenségei előtt. Ezeket a titkokat és gyakorlati alkalmazásukat csak kevés ember
ismerte a Földön, akik, mint Frabato, a Fény Testvérei közé tartoztak.
      Frabato kidolgozta a menekülési tervét. Nehezére esett mindent otthagyni, amit az
utóbbi időben felépített magának, de most puszta életét kellett mentenie, és ezért szinte
minden szerzeményéről le kell mondania. Feltétlenül óvatosnak kellett lennie, hiszen ismerte
ellenfelei módszereit. Ügyesebbnek kellett lennie náluk és addig kellett cselekednie,
amíg nem késő.


                                  --[ 56 ]--
     Amikor fejében elkészült a tervvel, már nem volt messze a reggel. Ágyban maradt,
amíg el nem érkezett a felkelés ideje. Kipihente magát és különleges meditációkkal pótolta
az elmaradt alvást.
     Hét órakor Frabato felkelt, hideg vízzel megmosakodott. Frissnek és kipihentnek
látszott. Felöltözött, pénzét és iratait elosztotta öltönye zsebeiben. Kicsit később a szálloda
étterme felé tartott, hogy ott megreggelizzen.
     Frabato leült egy szabad asztalhoz és reggelit rendelt. Azt tervezte, hogy irodájában
felkeresi a szálloda igazgatóját, de mintha a sors keze vezérelte volna, az igazgató lépett be
az étterembe.
     Frabato egy intéssel odahívta az igazgatót, és hellyel kínálta asztalánál. Az igazgató,
aki nagyon barátságos és előzékeny úriember, örömmel nyújtott neki kezet és üdvözölte:
     — Jó reggelt! Jól aludt, mester? Hogy érzi magát nálunk? Van valami kívánsága?
     Frabatónak szeme sem rebbent, és miközben az igazgató helyet foglalt vele szemben,
nyugodtan válaszolt:
     — Kedves igazgató úr, teljesen meg vagyok elégedve az önök vendégszeretetével, az
ellátással és a személyzettel is. Biztosíthatom önt arról, hogy mindenhol ajánlani fogom a
szállodáját, ahol erre alkalom kínálkozik. Mint tudja, az a szándékom, hogy még két hétig
itt maradok, és kérem, fogadjon el már most egy előzetes összeget, hogy ne érezzem magam
az adósának.
     E szavak közben mellényzsebébe nyúlt és átnyújtotta az igazgatónak a pénzt.
     Bár az igazgató úgy vélte, hogy semmi ok a sietségre, Frabato mégis ügyesen rábeszélte,
hogy fogadja el a pénzt. Az igazgató nem sokra rá számlát hozott irodájából az előlegről.
     Különös szokásokat tapasztalt már vendégeinél, ezért egyáltalán nem gyanakodott. Mivel
az is előfordult, hogy néhányan számláik kiegyenlítése nélkül távoztak, nem volt számára
kellemetlen, ha valaki előre fizetett. Mindemellett biztosra vehette, hogy ez a rövid
időn belül híressé lett művész továbbra is itt fog tartózkodni szállodájában. Így saját magát
is megtisztelve érezte.
     Miközben Frabato átvette a számlát, így szólt:
     — Tisztelt igazgató úr, tudja, hogy a riporterek és mások is állandóan ostromolnak
engem. Megbeszélésem van egy barátommal, a Café am Stadtturmban találkozom vele.
Körülbelül két óra múlva újra itt leszek, ha esetleg időközben valaki beszélni óhajtana
velem, kérem, tájékoztassa ennek megfelelően.
     Az igazgató nem fogott gyanút és biztosította Frabatót, hogy megbízhat benne. Frabato
elbúcsúzott. Nem sokkal később már az utcán volt és eltűnt a forgatagban.
     Kalap és kabát nélkül, csak öltönyben sétálgatott az utcákon, majd egy taxiállomáshoz
vette lépteit. Az állomáson néhány taxi állt készenlétben, a sofőrök dohányoztak, és élénken
beszélgettek. Frabato megnevezte úti célját, és az egyik kocsi már el is indult vele. Úgy három
kilométernyire a szállodától Frabato kifizetette az utat és ismét a gyalogosok közé vegyült.
     A közelben Frabato ismert egy másik taxiállomást, és most oda igyekezett. Ott csak
egy szabad kocsi állt, és Frabato a főpályaudvarra vitette magát, majd eltűnt a pályaudvar
csarnokában és onnan figyelte a taxikat a téren. Nem látott gyanús személyt. Frabato
kiválasztott egy privát taxit, egy hathengeres motorú, nagyméretű kocsit. A kocsiban elővett a
zsebéből egy százmárkást, átnyújtotta a sofőrnek, és azt mondta:
     — A lehető leggyorsabban el kell érnem a határt. Ma kaptam egy táviratot, hogy apám
haldoklik, gyorsan haza kell utaznom. Minden kilométerért, amit a megengedettnél gyorsabban
tesz meg, dupla tarifát kap tőlem.

                                  --[ 57 ]--
     A vendég komoly arca és a pénz meggyőzte a sofőrt. Gyorsan száguldott a határ felé.
A sofőrben nem ébredt gyanú, hogy ez a száguldás menekülés is lehet.
     Miközben Frabato a határ felé tartott, két úr lépett be a drezdai szállodába, ahol lakott,
és a portásnál érdeklődtek, lehet-e beszélni Frabatóval. Azt a felvilágosítást kapták, hogy
Frabato körülbelül fél tizenegyre fog visszatérni. Az urak nem ültek le az étteremben, hanem
a szállodában járkáltak, amíg el nem jött az említett időpont.
     A két látogató, most már idegesebben, bejelentkezett az igazgatónál. Felmutatták
szolgálati igazolványukat, és egyik azt mondta:
     — Bűnügyi rendőrség! Tud valamit mondani Frabato tartózkodási helyéről?
     Az igazgató először megijedt, de mindjárt megkönnyebbült, amikor hallotta, hogy
Frabatót keresik.
     — Uraim — válaszolta —, Frabatónak fogalma sincs, hogy önök keresik. Ma reggel
kifizette szobáját tizennégy napra előre, autója a garázsban áll, ruhatára és bőröndje a
szobájában vannak. Azt mondta, egy barátjával találkozik a Café am Stadtturmban. Bizonyára
késik egy kicsit, de bármely pillanatban itt lehet.
     A két úr megköszönte a felvilágosítást, megadták a telefonszámukat, és kérték, hogy
azonnal hívja fel őket, ha Frabato visszajön. Ezután sietve elhagyták a szállodát.
     A Café am Stadtturmban a rendőrök a személyzetnél érdeklődtek, hogy ott volt-e
Frabato. Amikor megtudták, hogy nem volt ott, értesítették a parancsnokságot és elmondták
gyanújukat, hogy Frabato elmenekült. Azonnal nagyszámú rendőr indult el, hogy kikérdezzék
a taxisokat a különböző taxiállomásokon. A fényképek és leírások segítségével hamar
megtalálták Frabato nyomát, ami azonban nem vezetett el a személyéhez. A gyanúsított
szökése ezzel a rendőrség számára bizonyossággá vált.
     Egy perccel múlt fél tizenkettő, amikor Frabato a vakmerő utazással elérte a határt.
Szívélyes köszönetet mondott a sofőrnek, kifizette a menetdíj összegének dupláját és
egyenletes léptekkel a határállomáshoz ment. A határon nem tartóztatták fel, és mert nem
volt csomagja, vámvizsgálatot sem kellett folytatni.
     A taxisofőr le akarta hűteni a motort, ezért elégedetten dőlt hátra ülésén és rágyújtott
egy cigarettára. „Jó lenne, ha minden nap akadna ilyen utasom” — gondolta.
     Frabato éppen maga mögött hagyta szülőföldje határállomását, amikor a német oldalról
felhívás szólt a hangosbemondóból:
     — Figyelem, figyelem! A német birodalom minden határállomásának. A Frabato nevű
színpadi művészt, aki a német hatóságok elől menekül, azonnal le kell tartóztatni!
Feltételezzük, hogy taxit vesz igénybe, hogy átszökjön a határon.
     Frabato fellélegezve igyekezett a határvároska felé. Éppen hogy, de sikerült. Életét
megmentette, hiszen hazai földön biztonságban volt. Ismét meghiúsította az FOGC páholy
egyik tervét, de minden vagyonát elvesztette, és alkalmazkodnia kell a megváltozott
körülményekhez. Pénze is megcsappant, de remélte, hogy egy ideig ki fog jönni belőle.
     Miközben a kis határváros pályaudvari étteremben ült ebédjénél, még egyszer átgondolta
az utolsó órákat: éppen hogy csak megmenekült a biztos haláltól. Gondolatban megköszönte
megmenekülését az isteni gondviselésnek.
     Egy órával később gyorsvonat vitte hazája fővárosa felé.




                                  --[ 58 ]--
                                   8. FEJEZET
Amikor Frabato felébredt szállodai szobájában, aggódva gondolt azokra a történelmi
eseményekre, amelyek felé a világ sodródott. Általánosságban elterjedt, hogy az ember
alkalmatlan pozitív gondolatok megragadására és arra, hogy tettekben valósítsa meg azokat. Már
most napirenden volt a politikai üldözés, a kínzás és a gyilkosság, és tudta, hogy ezek a
megsemmisülés orgiájához fognak vezetni.
     Az Akashában látta lelki szemeivel az elkövetkező eseményeket, de a hallgatás szigorú
törvénye nem engedte meg, hogy nyilvánosan beszéljen ezekről. Ezzel saját magának is
gyászos vége lenne, saját sorsába nem avatkozhat be mágikus erejével, mert a karma törvénye
a világmindenség minden élőlénye számára kötelező.
     Minden üldöztetés közepette az mégis vigasztalta, hogy az isteni előrelátás védelmezően
áll oldalán. Tudta, hogy a Fény Testvérei védik őt, hogy végre tudja hajtani küldetését
a földön.
     Néhány percre meditációba merült, hogy megszabaduljon a nyomasztó gondolatoktól.
Azután fürdőt vett és nemsokára felfrissülve hagyta el a szállodát.
     Ennek a nagyvárosnak a lakói is nyilvánvalóan zászlajukra tűzték a „sietés” és a
„tempó” szavakat, mert az utcákon már ideges jövés-menés uralkodott.
     Egy csendesebb mellékutcában Frabato kiválasztott egy éttermet, hogy megreggelizzen.
A mellette levő asztalnál három úr ült, akik élénken beszélgettek.
     Szokása ellenére elvett egy újságot, hiszen most arról volt szó, hogy tájékozódjon az
új környezetben. Nem kellett sietnie, egyelőre még nem készített terveket a jövőre.
     Miközben belepillantott az újságba, elkapta a szomszéd asztalnál ülők beszélgetésének
néhány foszlányát. Közülük az egyik egészen hangosan beszélt és nagy szenvedéllyel védte
nézeteit. Frabato érdeklődése egyszerre felébredt, mert a metafizikáról és a spiritizmusról
beszélgettek. Feltűnés nélkül, anélkül, hogy telepatikus képességeit igénybe vette volna,
figyelte a három embert. Az egyik úrról feltételezte, hogy tudós, miközben a másik kettő
üzletembernek tűnt. Amikor néhány percen át hallgatta az urak nézeteit, akik egy sor zavaros
és téves gondolatot hordtak ott össze, önkéntelenül is elmosolyodott.
     Ezzel egy időben az egyik úr tekintete véletlenül Frabatóra esett, és észrevette elnéző
mosolyát. Nem tudta eldönteni magában, mire vélje ezt, hiszen két lehetőség volt. A szomszéd
asztalnál mosolygó úr vagy többet tudott erről a témáról, vagy fantazmagóriának tekintette
mindazt, amiről beszéltek. Frabato külső megjelenése egyáltalán nem segített, mert
átlagembernek látszott. Az első lehetőség feltételezése mellett döntött.
     Amikor az urak egy kis szünetet tartottak a beszélgetésében, sugdolózni kezdett a
partnereivel az, aki Frabatót figyelte. Azok egy pillantást vetettek Frabatóra, és
odabólintottak neki. Az egyik felállt és odalépett Frabato asztalához.
     — Kérem, bocsássa meg, uram, hogy zavarom, de úgy látszik, ön szakember az okkultizmus
tárgykörében, ezért meg szeretném hívni, vegyen részt beszélgetésünkben. A nevem
Koller, optikai készülékeket gyártok.
     Frabato barátságosan, köszönettel elfogadta a meghívást, bemutatkozott és odaült a
három úrhoz. Koller úr bemutatta beszélgetőpartnereit, Peters bankigazgatót és Geretzky
kémiaprofesszort. A professzor nem tudta fékezni kíváncsiságát.
     — Frabato úr, csak nem azonos ön azzal az okkultista távolbalátóval, akiről jó ideje
tudósítások jelennek meg az újságokban? Ha igen, akkor nagy szerencsének tekintem, hogy
éppen itt találkozhatom önnel.

                                  --[ 59 ]--
      Frabato, aki most már tudta, lehetetlen, hogy ne ismerjék fel, bólintott a
professzornak, és így válaszolt:
      — Igen, valóban az vagyok, akiről az újságokban olvasott. Valóban szerencséje van,
hogy itt talál engem, mert tulajdonképpen nem szabad akaratomból vagyok itt. Nem állt
szándékomban, hogy megmosolyogjam önöket, de az ön néhány metafizikai nézete egyáltalán
nem helytálló.
      Az urak természetesen tudni akarták, miért került Frabato akarata ellenére a városba.
Frabato elmesélte az egész történetet, és mindenki olyannyira meg volt rendülve, hogy
megígérték, segítően hóna alá nyúlnak. Mindenki meghívta Frabatót, és mivel nem volt semmi
elhatározott programja, úgy döntött, hogy új ismerőseinek fogja szentelni a következő három
estét. Az egyik estét egy kis ünnepéllyel akarták összekapcsolni, amire barátokat és
ismerősöket is meghívnak. Frabato beleegyezett, mert a sors kezének érezte ezt.
      Valójában annyi támogatásra talált ebben a körben, hogy annak segítségével
áthidalhatta pillanatnyi rossz helyzetét.
      Az urak először sok kérdést tettek fel okkult jelenségekről, amikre Frabato olyan
világosan és érthetően válaszolt, ahogyan csak lehetett. De utalt arra is, hogy ezen a
területen sok ismeretet csak az okkult tudományok gyakorlói szerezhetnek meg.
Beszélgetőpartnereinek mindenesetre el kellett ismerniük, hogy sok mindent helytelen
megvilágításban láttak. Két óra múlva már a sors problémáira is sor került. A professzor azt a
nézetet képviselte, hogy nem létezik előre meghatározott sors, hanem az ember saját maga
alakítja sorsát. Bár az egyetemi tanár jól meg tudta indokolni véleményét, Frabatónak mégis
nevetnie kellett.
      — Professzor úr — mondta —, mindazoknak, akik saját maguk irányíthatják sorsukat,
nagy utat kellett megtenniük a szellemi fejlődés útján és feltétlenül el kellett érniük
szellemi fejlődésükben egy bizonyos érettségi szintet. Röviden: ezeknek a személyeknek el kell
érniük a szellemi, lelki és testi egyensúly állapotát, ha saját kezükbe akarják venni a sors
gyeplőjét. Ha ön úgy gondolja, hogy elérte az érettségnek ezt a fokát, és saját maga
határozhatja meg sorsát, akkor most ki fog derülni, mert egy kis bemutatót tartok önnek, hogyan
befolyásolja a sors az embert.
      Csönd szakította meg a beszélgetést. A három úr megigézve nézett Frabatóra. A
professzor arcvonásairól le lehetett olvasni izgatottságát, hiszen eddig ő volt a társaság
szószólója és most úgy érezte magát, mint akit megfosztottak ettől. Ez nem kerülte el Frabato
figyelmét és jóindulatúan jegyezte meg:
      — Nem vonom kétségbe, hogy ön nagy elméleti tudással rendelkezik. Nagyon olvasott,
gazdag könyvtárral rendelkezik, és cikkeket jelentetett meg különböző külföldi
folyóiratokban a metafizikáról, amelyek tekintélyt szereztek a nevének, de az okkult tudományok
területén óriási különbség van a tudás és a tudás gyakorlati alkalmazása között.
      A professzor, meglepődve, hogy Frabato mennyi mindent tudott az ő személyéről,
kíváncsi lett és így válaszolt:
      — Frabato úr, ha ez valóban úgy van, ahogyan ön állítja, nagy örömömre szolgálna, ha
bemutatná a sorsnak az emberre gyakorolt hatását.
      Frabato gondolataiba merülve nézett maga elé. Úgy látszott mintha tekintete nagy
messzeségekbe veszett volna el és szeme különös, tompa fénnyel csillogott. Nyilvánvaló
volt, hogy tudata ebben a pillanatban nem a környezetével foglalkozott. Ez az állapot csak
rövid ideig tartott. Frabato ezután pislogott egyet, mintha mély álomból ébredt volna,
rámosolygott a professzorra és így szólt:



                                  --[ 60 ]--
      — Szellemi látásommal betekintettem a jövőbe. Egy esemény segítségével fogom
bebizonyítani a sors befolyását. Ha ön képes lesz arra, hogy ma éjfélkor ne legyen ott a
Lőportoronynál, akkor ezzel bebizonyította, hogy képes önállóan irányítani a sorsát. Tehát
várjuk ki, hogy önnek lesz-e elég ereje ahhoz, hogy szembeszálljon sorsával.
      A professzor félig ironikus, félig elbizakodott arccal válaszolt:
      — Mérget vehet rá, hogy ma éjfélkor nem leszek a Lőportoronynál.
      Frabato úgy tett, mintha nem hallotta volna ezeket a szavakat és áttért egy másik
témára. Megállapodott az urakkal a meghívások időpontjában. Mindannyian ittak még egy
pohár bort, majd mindenki eltávozott.
      Geretzky professzor különös lelkiállapotban hagyta el az éttermet. Útközben leintett
egy taxit, és hazavitette magát. Agglegény volt, de igényesen élt. Egy nagy villában lakott,
és számos szolgálója volt.
      Egyedüllétének egyik oka a sokoldalú munka és kutatás volt, másrészt nem túlságosan
érdekelték a nők. Bár időről időre voltak szerelmi viszonyai, mégis szabad akart maradni
mindenféle kötöttségtől, amelyeket a családi élet kényszerítene az emberre.
      Amikor hazaérkezett, sok levelet talált postájában, de csak felületesen nézte át azokat.
Néhány levelet rövid jegyzetekkel látott el, de a végleges választ későbbre halasztotta. Nem
tudott megszabadulni attól a rossz hangulattól, ami akkor telepedett rá, amikor befejezte a
beszélgetést. Soha nem ismerte volna el, hogy rossz hangulatához az is hozzájárult:
megingatva érezte tekintélyét.
      „Miféle ember lehet egyáltalán ez a Frabato,” — gondolta — „hogy így első találkozásra
ilyen sok részletet el tudott mesélni a lakásomról, mintha már járt volna itt látogatóban.
Nem lehet, hogy Frabatónak igaza legyen” — mondta magának. „Be fogom bizonyítani
neki, hogy ura vagyok sorsomnak. Őrizkedni fogok attól, hogy ma még egyszer elhagyjam
a lakásomat.”
      Elhatározta, hogy az egész éjszakát át fogja aludni, bármi történjék is. Micsoda
elégtétel lesz, ha bebizonyítja Frabato tévedését. Megnőne a tekintélye, és ezen kívül
bizonyítékot nyerne bölcseleti nézetei helyességére.
      Egy pillantással látta, hogy már délután három óra volt. Tehát ezért jelentkezett olyan
erőteljesen a gyomra, hiszen még nem ebédelt. Miután evett valamit, el akart mélyedni egy
referátumban, amelyet egy külföldi folyóiratnak szánt. De nem tudott összpontosítani, mert
Frabato kijelentése nem hagyott nyugtot lelkének. Valahogy mégis attól félt, hogy végül is
Frabatónak lesz igaza.
      Délután öt óra lett, és Geretzky gondolatait még mindig Frabato szavai foglalkoztatták.
Hogy véget vessen ennek a kínszenvedésnek, ágyba feküdt azzal az elhatározással, hogy
csak másnap reggel fog felkelni. Belső nyugtalansága miatt azonban idegesen forgolódott,
nem tudott aludni. Egyszer csak egyik cselédje kopogtatott az ajtaján és jelentette, hogy egy
ismert művészekből álló társaság jött hozzá látogatóba, és az előszobában várakoznak.
Geretzky professzornak ugyanis jó kapcsolatai voltak a művészek társaságaihoz, mivel
akadémiai tevékenységén kívül színházi kritikus is volt.
      Úgy tűnt, hogy a látogatók már ittak valahol néhány pohár bort, mert enyhén emelkedett
hangulatban voltak. Amikor a cseléd azzal a hírrel jött, hogy a professzor úr nem érzi
egészen jól magát és ezért időnek előtte lefeküdt, nem lehetett őket visszatartani, és szinte
megrohamozták a professzor szobáját.
      — Mi van veled, öreg barátunk, hogy fényes nappal ágyba bújsz? Nem is vagy beteg,
csak egy kis változatosságra van szükséged — kiáltotta az egyik látogató, akit nagyon
kedveltek szellemes humoráért, és aki soha nem fogyott ki a beszédtémából.

                                  --[ 61 ]--
     A művészek addig erősködtek, amíg végül is a professzor hagyta magát rábeszélni,
hogy felkeljen az ágyból. Mivel nem látszott rajta, hogy beteg lenne, ő volt a rosszabb
helyzetben. Miközben felöltözött, látogatói kényelembe helyezték magukat a nappaliban. Mivel
már évek óta ismerte ezt a társaságot és barátság szövődött közöttük, a professzor számára
nem maradt más választás, minthogy felnyisson néhány üveg bort.
     A csoport humoristája, aki az egyik nagy színház vezető színésze volt, lendületesen
elmesélte a legújabb eseményeket, és a professzor hamarosan megfeledkezett Frabato
jóslatáról.
     A színész befejezte történetét és a professzorhoz fordult:
     — Kedves barátom, el kell jönnöd velünk a színházba. Premierünk lesz, és én játszom
a főszerepet. Mint színházi kritikus, semmi esetre sem hiányozhatsz erről az eseményről!
     A professzor, aki két pohár bor után már maga is jó hangulatban volt, egy fejbólintással
elfogadta az ajánlatot. Gyorsan készíttetett valamit vacsorára, amit a vidám társaság
örömmel üdvözölt. Azután már el is érkezett az idő, hogy elinduljanak. Két taxi vitte a
társaságot a színházba, ahol a professzornak egy páholy állt a rendelkezésére.
     A premier nagy siker volt. A professzor az előadás után a színház előterében várakozott
a főszereplőre. Amikor végül is megérkezett, lelkesen gratulált neki, és biztosította róla,
hogy nagyon jó kritikát fog írni. Miután több más színész is csatlakozott hozzájuk, az egész
társaság egy borozóba vonult megünnepelni a sikert.
     Mivel a színészeknek másnap is fel kellett lépniük, a társaság fél tizenkettő felé lassan
feloszlott. A főszereplő az ajtóban búcsúzott el a professzortól.
     — Jó éjszakát, hívj taxit.
     Szombat este volt, és minden éjszakai lokál tele volt vendégekkel, nem lehetett
könynyen taxit kapni. Geretzky feje egy kicsit elnehezült a bortól és elhatározta, hogy az út
egy részét gyalog teszi meg a friss levegőn.
     Mára elege volt az emberek forgatagából és befordult az egyik kevéssé forgalmas utcába.
Teljesen magába fordulva sétált. A bárokból és éjszakai lokálokból zene hallatszott.
     Hirtelen erős lármára lett figyelmes egy közeli bár bejárata felől. Több férfi és nő állt
egy csoportban. A professzor kíváncsian lépett közelebb. Két fiatal férfi dulakodott,
láthatóan alkohol befolyása alatt voltak. Szerencsétlen módon Geretzky nem tudta megállni és
odakiáltott nekik, hogy inkább menjenek haza, minthogy az utcán dulakodjanak.
     A két részeg elengedte egymást és hirtelen megváltozott a helyzet. Egyikük szidalmazni
kezdte a professzort, amitől sértve érezte magát és ő is durva szavakkal válaszolt,
amire is a részeg fenyegetően közeledett felé. Geretzky keményen pofon vágta a támadót,
amikor az meg akarta ragadni őt, amire aztán elszabadult a pokol. A nézőközönség is a
professzort szidta, és a másik részeg is ellene fordult.
     Geretzky professzor gyorsan felmérte, hogy semmi esélye sincs. Gyorsan átverekedte
magát a körbeálló tömegen és futásnak eredt. A megvert részeg azonban nem akart lemondani
bosszújáról, egy kést vett elő a zsebéből, és szitkozódva a professzor nyomába eredt.
     Geretzky lihegve befordult egy forgalmasabb utcába, abban a reményben, hogy ott találni
fog egy rendőrt, de nem volt szerencséje, mert sehol sem lehetett rendőrt látni. Bár
Geretzky most szó szerint az életéért futott, úgy érezte, a részeg egyre inkább megközelíti
őt. Szinte már ereje végén volt, éppen be akart fordulni a saroknál a Lőportorony felé,
amikor Frabato hirtelen elállta az útját.
     — Segítsen! — kiáltotta Geretzky ziháló hangon és rémülettel telt szemekkel — meg
akarnak ölni!


                                  --[ 62 ]--
      Frabato félrehúzta a professzort, és egészen nyugodtan mondta:
      — Maradjon itt, és ne féljen semmitől!
      Ezután higgadtan útját állta a részegnek. A részeg, még mindig kezében tartva a kést,
hirtelen megtorpant, majd megfordult és átkozódva eltűnt a legközelebbi utcasarkon. Egy
kabbalisztikus szó segítségével Frabato az egyetemi tanár javára döntötte el a helyzetet.
      Frabato ekkor a professzorhoz lépett, akinek ekkorra már kitisztult a feje, bár még
mindig tagjaiban érezte a félelmet. Kissé dadogva fordult Frabatóhoz:
      — Ha ön nem tűnik itt fel, akkor most biztosan halott lennék. — Frabato vállon
veregette a professzort, órájára mutatott és azt mondta:
      — Kedves professzor úr, úgy látszik, nem teljesen ura sorsának, hiszen különben nem
lenne itt ebben az időben. Nos, pontosan úgy történt minden, ahogyan azt megmondtam
önnek. Remélem, meggyőződött róla, hogy az ember nem lehet ura sorsának, ha nem képes
arra, hogy minden eseményen úrrá legyen, és azt a kívánatos irányba térítse. Ehhez előzőleg
valami különleges dolgot kell elérnie az embernek, mégpedig az úgynevezett mágikus
egyensúlyt.
      Geretzky úgy látta, hogy legyőzték és sajnálkozott, mekkora bolond volt és hogy hova
vezetett önhittsége. Frabato egy forgalmasabb utcába vezette és meghívta, igyon vele egy
kávét, amitől biztosan meg fog nyugodni. Beléptek egy étterembe, ahol egy cigányzenekar
szórakoztatta a vendégeket. Frabato egy félreeső asztalhoz vezette a professzort.
      Frabato magabiztos fellépése nagyon megnyugtatta a professzort, aki hamarosan rátalált
régi magabiztosságára. Most már a részleteket is tudni akarta, és miközben kávéjukat
itták, Frabato elmondta, hogy az Akasháhan látta előre az eseményeket. Természetesen
lehetséges lett volna, hogy már a dulakodásnál megjelenjen, de ez biztosan nem hatott volna
ugyanilyen meggyőzően.
      — Mióta várakozott a Lőportoronynál? — kérdezte Geretzky.
      — Körülbelül öt percet vártam — válaszolta Frabato —, hiszen követni tudtam önt
szellemi látásommal, és így tudtam, mikor fog odaérni.
      Geretzky professzor nem győzött csodálkozni a sors összefüggésein, és még sok kérdést
tett fel Frabatónak ezen az éjszakán. Végül is felkerekedtek. Még egyszer biztosították
egymást, hogy a következő este Kollernél találkoznak, majd taxival hazavitették magukat.
      Leszállt az est, és Koller gyáros villájában nagy ünnepséghez készülődtek. Koller
barátai és ismerősei, akik érdeklődnek az okkult ismeretek iránt, a megbeszélt időnél is
korábban megjelentek. A vendégek közül sokan ismertek Frabatót az újságok tudósításaiból,
és alig várták, hogy személyesen is megismerhessék őt.
      Reggel Koller telefonon beszélt Geretzkyvel, és így megtudott egyet s mást az előző
éjszaka eseményeiről. A professzor rövidre fogta beszámolóját, de megígérte, hogy este a
teljes történetet részletesen el fogja mesélni.
      Egymás után érkeztek az autók további vendégekkel. A vendéglátó nagy örömét lelte
abban, hogy társadalmi események középpontjában állhat. Iparosok, művészek, riporterek,
írók tarka sokasága gyűlt össze.
      Fél nyolckor Koller röviden üdvözölte vendégeit, és bejelentette, hogy Frabato nyolc
órakor érkezik. Megkérte barátját, hogy mondja el éjszakai élményeit. Geretzky részletesen
és nagy átéléssel elmesélte élményeit Frabato jövendölésével kapcsolatban.
      A történtek ismertetése tovább fokozta a várakozást, hiszen a jelenlevők közül
sokaknak az volt a szándékuk, hogy valamilyen személyes ügyben tanácsot kérjenek Frabatótól.
Amikor végül is a ház urának bejelentették Frabato érkezését, feszült csend lett.

                                  --[ 63 ]--
      Koller bekísérte Frabatót, röviden bemutatta őt, és azonnal felszolgáltatta a vacsorát,
hogy kötetlen hangulatot teremtsen. A vendéglátó nem takarékoskodott, a legjobb ételek és
a legfinomabb italok nagy választékával kedveskedett a vendégeknek.
      Frabato a díszhelyen ült és megragadta ezt a lehetőséget, hogy a vendégeket feltűnés
nélkül megfigyelje. Asztalbontáskor már minden vendég legtitkosabb gondolataival is
tisztában volt, de mégis úgy tett, mintha senki személye iránt sem érdeklődne közvetlenül.
      Az este tulajdonképpeni érdekes részének most kellett volna elkezdődnie, de Koller
nem merte megragadni a szót. Frabato a segítségére sietett, felemelkedett, megköszönte a
meghívást, megdicsérte a kitűnő vendéglátást, és kifejezte afölötti örömét, hogy a háznak
ilyen sok barátja érdeklődik az okkult tudományok iránt.
      Koller láthatóan megörült ezeknek a szavaknak, magához vette a szót és elmesélte,
milyen úton-módon ismerkedett meg Frabatóval. Közel félórát beszélgettek általános témákról,
és néhány vendég már attól félt, hogy ezen az estén nem fog tudni szót váltani
Frabatóval. Sokan még valami okkult jelenségre vártak.
      Frabato kért magának egy csésze kávét. Beletett egy kevés cukrot, és miközben kávéját
kevergette, ismét átvette a szót.
      — Tisztelt társaság! Önök közül a legtöbben már biztosan hallottak mágikus tükrökről
és kristálygömbökről. Egy beavatott ezeken kívül bármilyen folyadékot is fel tud használni
mágikus tükörként, akár egy csésze feketekávét is.
      Az egyik színésznő éppen kérdést akart feltenni, amikor Frabato egy kézmozdulattal
értésére adta, hogy egy ideig még maradjon csöndben.
      — Látja — szólt hozzá Frabato —, ön most éppen azt akarta kérdezni tőlem, hogyan
sikerül holnap az előadás, mert új szerepben lép fel, és a főpróba során néhány hibát vétett.
      Koncentrálva nézett kávéscsészéjébe, mintha abból akarná meglátni az eseményt. A
valóságban a fekete felület csak az alkalmat szolgáltatta ahhoz, hogy szellemi látásával
betekintsen a jövőbe.
      — Megnyugodhat — beszélt tovább —, nagy sikere lesz, és sok tapsot fog kapni.
      A művésznő rendkívül meg volt lepve, és egy szót sem volt képes szólni, amikor látta,
hogy Frabato olvas a legtitkosabb gondolataiban. Frabato szavai azonban megörvendeztették.
      — Senkinek nem kell egy szót sem szólnia — folytatta Frabato. — Mindenkivel közölni
fogom, ami a legjobban aggasztja. Először az egyik ott levő üzletemberhez fordult.
      — Sajnos nem látok semmi jót az ön számára, mert az a megállapodás, amit két nappal
ezelőtt aláírt, rövid időn belül csődbe fogja juttatni.
      A megszólított személy valóban aláírt egy szerződést és nagyon megijedt a
jövendöléstől. Sajnos, később be is bizonyosodott, amit Frabato előre látott.
      Frabato hasonló módon a többi vendégnek is elmondta, mi vár rájuk a közeljövőben.
Mindannyian sorra kerültek már, mikor egy fiatal hölgy még kérdést akart feltenni, de ekkor
Frabato jobb mutatóujját a szájára téve jelezte, hogy mindenki maradjon csöndben. Azonnal
síri csend támadt, és kíváncsian néztek Frabatóra.
      A díszvendég tekintetét mereven a szoba egyik sarkába irányította, mintha ott valami
különlegeset észlelne. Néhány másodpercre olyan arckifejezést öltött, mintha elmerengene,
majd mélyen fellélegzett és Kollerhez fordult.
      — Kedves barátom, nem helyes öntől, hogy legkisebb húgát egyedül hagyta az emeleti
szobájában. Ma mesélt neki rólam, és a húga nagyon vágyik arra, hogy beszélhessen velem.
Ne szégyellje közénk ültetni beteg húgát, hiszen a betegség nem szégyen. Látom, hogy a
húga keservesen sír.

                                  --[ 64 ]--
     Ezek a szavak láthatóan meglepték, és nagyon zavarba hozták Kollert. Csüggedten
ismerte be, hogy azért nem akarta a vendégek közé hozni beteg húgát, hogy ne rontsa a
hangulatot. Láthatóan teljesen megrendítette, hogy ezt nem tudta eltitkolni Frabato elől.
     Lehozná a húgát, mondta, ha a jelelevők közül senkinek sincs ellenvetése. Mindenki
egyetértett vele, és két hölgy azonnal felajánlotta, hogy segít a betegnek az öltözködésben.
Koller tehát a két hölggyel húga szobájába indult, aki valóban kisírt szemekkel feküdt
ágyában.
     Helene, így hívták Koller húgát, fél évvel ezelőtt agyvérzést kapott, és jobb oldalára
megbénult. A legjobb orvosok foglalkoztak vele, és bár Helene még csak 23 éves volt, nem
láttak reményt a gyógyulásra.
     Koller elmesélte húgának a legutóbb történteket és kérte, hogy ossza meg az este
hátralévő részét Frabatóval és a többi vendéggel. Helene tehetetlen állapotára hivatkozva
tiltakozott, de amikor a hölgyek felajánlották segítségüket, beleegyezett a javaslatba. Koller
eltávozott, a hölgyek felöltöztették, és egy széken levitték Helenét. Minden jelenlevő
szívélyesen üdvözölte. Ragyogott az örömtől, amikor a díszhelyre ültették Frabato mellé.
     Hogy megmaradjon a vendégek jó hangulata, Frabato néhány érdekes esetet mesélt el,
amelyek utazásai során történtek vele. Bár a vendégeket érdekelték a történetek, titokban
mégis azt remélték, hogy az okkult képességek további bizonyítására kerül sor, és ezért
izgatott várakozás töltötte el őket.
     Frabato előtt természetesen ez sem maradt rejtve, hiszen ezeknek az embereknek a
gondolatai teljesen világosak voltak előtte. Anélkül, hogy ezt kimutatta volna, Helene
sorsával foglalkozott: engedélyt kért az isteni gondviseléstől, hogy meggyógyíthassa. Mintha
mérhetetlen mélységből érkezett volna a válasz: „Segíthetsz neki, gyógyítsd meg őt!”
     Frabato megszakította elbeszélését. Miközben minden szem rászegeződött, megfogta
Helene kezét és néhány másodpercig nézte. Helene azonnal mély álomba zuhant. A teremben
visszafogták lélegzetüket. Körülbelül két perc múlva Helene mélyen fellélegzett, szempillái
megmozdultak, és felébredt.
     Frabato még mindig a kezét fogta, és most teljesen nyugodtan azt mondta:
     — Ön most ismét teljesen egészséges. Hogy érzi magát?
     A fiatal hölgy hitetlenkedve nézett körül. Tétovázva felemelte jobb kezét és
megmozdította ujjait. Behajlította, majd kinyújtotta jobb lábát, és alig tudott uralkodni magán
a boldogságtól.
     — Használhatja ismét a lábát — mondta Frabato mosolyogva. Amikor Helene, még
kissé bizonytalan mozdulatokkal felállt, Frabato a karját nyújtotta segítségül, és elkísérte
első lépéseinél. Majd óvatosan, egyedül ment tovább a leány, mintha attól félne, hogy
viszszaesik korábbi állapotába. Csak akkor fogta fel gyógyulását, amikor néhány métert idegen
segítség nélkül tudott megtenni. Az öröm könnyei csillogtak a szemében, miközben a
jelenlevők jókívánságaikat fejezték ki váratlan gyógyulásához.
     Amíg a vendégek Helenével együtt örültek gyógyulásának, Frabato csendben visszahúzódott
a bárhoz. Így el tudta kerülni a hízelgést, nem kedvelte, ha szentté akarták avanzsálni.
A legtöbb vendég mélységesen tisztelte gyógyítása miatt, voltak azonban, akik rendkívül
kellemetlennek érezték, hogy egy embernek ilyen hatalma lehet egészség és betegség
fölött.
     Később Helene csatlakozott Frabatóhoz a bárnál, kinyújtotta felé kezét, és azt mondta:
     — Nagyon, nagyon boldog vagyok. Visszaadta az életemet, nem is tudom, hogyan köszönjem
ezt meg önnek.


                                  --[ 65 ]--
     Frabato egy könnyed meghajlással megfogta Helene kezét és így válaszolt:
     — Ez nagy örömömre szolgált, de én csak az eszköz voltam. A köszönet egyedül az
isteni gondviselést illeti, amiért lehetővé tette a gyógyulását.
     A betegség nyomasztó terhétől megszabadulva Helene elvegyült a vendégek között.
     A társaság hangulata elérte csúcspontját, és több csoport beszélgetett élénken az este
eseményeiről. Már elmúlt éjfél, amikor a vendégek egymás után lassan elbúcsúztak.
     Miután az utolsó vendég is elhagyta a házat, Koller, Helene és Frabato egyedül
maradtak. Koller meghívta Frabatót, hogy töltse az éjszakát a házában. Frabato, mivel rendkívül
fáradtnak érezte magát, köszönettel elfogadta a meghívást.
     Néhány perc múlva ez az utolsó csoport is feloszlott, és Frabato visszavonult a
vendégszobába.

                                               *

A felkelő nap sugarai utat törtek a függönyön keresztül, és megérintették Frabato arcát.
Nem tartott sokáig, és a napsütés felébresztette. Jól felfrissítette magát, felöltözött és
éppen el akarta hagyni a szobát, amikor óvatosan kopogtak az ajtón. Koller és húga köszöntötte,
örömtől sugárzó arccal, és reggelihez hívták. Egyikük sem aludt sokat az éjszaka, és még
mindig érződött rajtuk az este hangulata. A vendég jelenléte arra ösztönözte őket, hogy
korán felkeljenek.
     Jó hangulatban ültek le a reggelihez, amit Helene már előkészített, és Koller mindjárt
Frabatóhoz fordult.
     — Mester, szeretnénk önnek ajánlani valamit. Van egy kis elővárosi udvarházunk,
amelyben jelenleg nem lakik senki. Ön addig lakhat ebben a házban, ameddig óhajt. Ezen
kívül nagy örömet okozna nekünk, ha a jövőben is számíthatnánk baráti tanácsaira.
     Rövid mérlegelés után Frabato így válaszolt:
     — Köszönöm önnek az ajánlatot és nagyon szívesen elfogadom, mivel a szállodai szobák
nem híresek kényelmükről. Tanácsomra és segítségemre is mindig számíthatnak.
     Reggeli után elhozták Frabato csomagját a szállodából, és Koller gépkocsijával az
udvarházba hajtottak. A ház vonzó, vidéki környezetben feküdt, és teljesen be volt rendezve.
Miután a Koller testvérek meggyőződtek róla, hogy Frabatót minden szükségessel ellátták,
elbúcsúztak vendégüktől.
     Frabato elégedett volt sorsának alakulásával. Rendelkezésére állt egy ház, ahol
zavartalanul dolgozhatott, barátai közé számíthatta a város néhány legbefolyásosabb emberét, és
ez bizonyára anyagiakban is tovább egyengeti útját. Mindent tekintetbe véve a sors a napos
oldaláról mutatkozott.


                                  --[ 66 ]--
                                    9. FEJEZET
Nem telt bele sok idő, és Frabatónak rengeteg tennivalója akadt új rezidenciáján. Különböző
folyóiratok számára írt cikkeket és kommentárokat. Egyre gyakrabban keresték fel
kíváncsi riporterek és egyre több beteg kérte segítségét. Mivel a gyógyítás területén is jól
kiismerte magát, sok esetben sikeresen be is tudott avatkozni, amennyire a karma lehetőségei
megengedték.
      Az egyik dolgos nap késő délutánján az utolsó látogató éppen elhagyta a házat, és
Frabato néhány dolgot készített elő másnapra, amikor a csengő még egy vendég érkezését
jelezte. A fogadószobában Geretzky professzor jött elé, és barátságosan üdvözölte őt.
Geretzky rendszeresen meglátogatta Frabatót, és minden alkalommal hosszasan beszélgettek
az okkult tudományokról.
      Frabato kezet nyújtott Geretzkynek és azt mondta:
      — Ma sokan voltak itt, és nem volt alkalmam pihenni. Ezért most nagyon szívesen
tennék egy sétát. Az idő szép, és a friss levegő nem fog ártani nekünk. Mit szól hozzá?
      Geretzky egyetértett a sétával. Néhány perc múlva elhagyták a házat, és egy közeli erdő
felé indultak, amelyet szántóföldek és rétek fogtak közre. Ahogy a nap már elég alacsonyan
járt, ereje meggyengült, de a földből még sugárzott a meleg, és úgy tűnt, mintha minden ki
lenne száradva.
      Mint korábbi látogatásai során, Geretzky most is egy sor okkult problémákkal
kapcsolatos kérdéssel készült, amiket Frabato mindig részletesen megválaszolt. Geretzky ma az
elemek lényeiről és a természet szellemeiről kérdezett. Frabato szemléletesen elmagyarázta
a professzornak a különböző elemlények fajtáit, munkájuk módszereit a természetben és az
emberek között. Arra is rámutatott, hogy a természet lényei is barátságosan viselkednek
azokkal, akik szorosan kötődnek a természethez.
      Egy ideig mindketten csöndben sétáltak, gondolataikba merülve hallgatták a természet
hangjait. A nap lemenni készülődött, de még mindig nagy volt a hőség, és egyetlen felhő
sem látszott az égen.
      — Tudom — szólt Frabato —, hogy ön nagyon szkeptikus. Mint elméleti tudósnak,
nehezére esik tiszta képet alkotnia a mágia hatalmáról. Ahogy látja, semmi kilátás sincs rá,
hogy essen az eső. Mégis, a kabbalisztikus természeti mágia segítségével egészen rövid
időn belül esőt fakasztok, hogy meggyőzzem ennek a tudománynak a hatásosságáról.
      — Ez hihetetlenül hangzik — válaszolta Geretzky. — Valóban hálás lennék, ha egy
ilyen példával mutatná be nekem a természetmágiát.
      Frabato mosolygott, hiszen a természeti mágia egy mágus magától értetődő képességei
közé tartozik.
      — Tudja — mondta Geretzkynek —, az isteni gondviseléssel szövetségre lépett ember
számára semmi nem lehetetlen, de az igazi beavatottak mindig pozitív hatással tevékenykednek
az isteni renden belül. Minden tettükért teljes felelősséggel tartoznak. Minél tökéletesebb
tudással rendelkezik egy beavatott, annál nagyobb tiszteletet tanúsít az isteni gondviselés
és a világmindenség hatalmas titkai iránt. Az esőt nem csak azért fogom idevarázsolni,
hogy önt meggyőzzem, hanem azért is, mert a természet vízre vágyik. Kérem, most
viselkedjen nyugodtan, egészen addig, amíg nem szólok önhöz ismét, és figyelje az eget.
      A két sétáló leült a fűbe, tekintetük a távoli mezők felé járt. Senki sem volt látható a
közelben, így senki sem zavarta vagy figyelte őket. Frabato keresztbe tette a lábát, és egyenes
derékkal ászana tartásban helyezkedett el. Szemét becsukta, és teljesen mozdulatlanná vált.

                                  --[ 67 ]--
     Geretzky kíváncsian figyelte a természetet, közben egy-egy szégyenlős pillantást vetett
a mozdulatlanul ülő Frabatóra. Körülbelül öt perc múlva Frabato arca ismét élettel telt meg.
Kinyitotta szemét, kinyújtott lábakkal lazán Geretzky mellé ült és azt kérdezte:
     — Nos, felfedezett már valami szokatlant?
     Geretzky valóban észlelte már a levegőben a növekvő feszültséget, amely egyre erősödött
és egy zivatar érkezését jelezte. Ugyanakkor feltámadt a szél, és rendkívül gyorsan
megerősödött. Amikor Frabato Geretzkyhez szólt, a látóhatáron éppen megjelentek az első
sötét felhők. Geretzky csodálkozva mutatott a távolba:
     — Nézze csak, milyen gyorsan közelednek a felhők. Valóban hihetetlen, hogy ilyen
óriási erőkkel rendelkezik, anélkül hogy ezt látni lehetne önön!
     Frabato így válaszolt:
     — Valódi mágusnak nincs szüksége arra, hogy mindenki számára láthatóvá tegye tudását
és képességeit. Minden feltűnés nélkül alkalmazkodik a környezethez, és semmi sem
különbözteti meg egy átlagos embertől. Ez az alkalmazkodó képesség a hallgatás aspektusához
tartozik, ami a hermetikus mágia álláspontja szerint az isteni hatalom egyik alapvető
tulajdonsága. A mágikus értelemben vett hallgatás alatt nem azt értjük, hogy az embernek
nem szabad beszélnie, hanem hogy az embernek el kell rejtenie mágikus képességeit a
nyilvánosság előtt. Egy arra érett ember csak akkor kapja meg a legnagyobb hatalmat az isteni
gondviseléstől, ha ezt a feltételt is betartja. Amikor találkoztunk, nem is sejtette, hogy én
hermetikával és szellemi tudományokkal foglalkozom. Ha évekig állna velem kapcsolatban,
akkor is csak annyit tudna meg rólam, amennyi az ön szellemi fejlettsége szerint lehetséges.
Egy igazi beavatott soha nem látható dicsfénnyel a feje körül.
     Ezalatt a rövid beszélgetés alatt az égbolt szinte teljesen elsötétült, és a légkör
annyira feltöltődött feszültséggel, mintha a következő pillanatban már ki is törne a vihar. És
valóban. Keresztülcikáztak a felhőkön az első villámok, és a mennydörgés sem késett.
     Geretzky professzor aggódva nézett az égre és látszott, hogy nem egészen érzi jól magát
kinn, a szabad természetben. Frabato megnyugtatóan a karjára tette kezét és azt mondta:
     — Nem kell félnie a társaságomban. Egyébként is meleg van, és egy pár esőcsepp semmit
sem árt. Van itt egy terebélyes gesztenyefa is a védelmünkre, de ha a vihar előtt mégis
inkább otthon szeretne lenni, akkor pártolom ezt a kívánságát.
     Geretzky megnyugodott és egyetértett, hogy a gesztenyefa alatt keressenek védelmet.
Körülbelül húsz métert kellett megtenni, és miközben mentek, már hullottak az első nehéz
esőcseppek. Másodpercek alatt zivatar kerekedett, és futólépésben érték csak el a védelmező
lombokat. Erős lökésekben süvített a szél a fák között, és könyörtelenül tördelte a gyenge
ágakat. Szakadt az eső, mindenhol tócsák keletkeztek, mert a föld nem tudta elég gyorsan
felszívni a vizet. Olyan vihar kerekedett, amilyet már régóta nem láttak ezen a környéken.
     A viharos szél miatt a gesztenyefa már nem tudott megfelelő védelmet nyújtani.
Mindketten alaposan átáztak, ami azonban nem vette el Frabato jókedvét. Társa, aki kevéssé volt
edzett, egész testében reszketett a hidegtől.
     — Sajnos nagyon érzékeny vagyok — mondta mintegy bocsánatkérően —, nedves ruhában
biztosan meg fogok fázni.
     — Ne féljen — mondta Frabato és jobb kezét a professzor vállára tette.
     Pár pillanat múlva a professzor csodálkozva nézett Frabatóra és így szólt:
     — Milyen csodálatos forróság ez, ami az ön kezéből belém árad! Olyan melegem lett,
mintha egy gőzfürdőben lennék. Most már valamennyire el tudom képzelni, hogy ezzel a
rendkívüli erővel betegeket is meg tud gyógyítani.


                                  --[ 68 ]--
      Egy ideig hallgatott, majd nagy lélegzetet véve így folytatta:
      — Milyen boldog lennék, ha csak egy kis részével rendelkeznék ennek az erőnek.
      Az ég minden csatornájából ömlött az eső, és a föld már nem tudta beszívni a nagy
mennyiségű vizet. Az árkok megteltek, és a víz elöntötte az utakat. Geretzky szégyenlősen
kérdezte:
      — Meddig fog még esni? Ilyen körülmények között nem tudunk hazamenni.
      Frabato mosolyogva nézett rá és így válaszolt:
      — Ha az időjárás szellemeit arra kértem, hogy hozzanak esőt, akkor most arra fogom
őket kérni, hogy állítsák el.
      — Ez lehetetlen! — kiáltott a professzor — Az ég teljesen fekete. Nem is gondolhatunk
arra, hogy hazamenjünk!
      Frabato csak nevetett és azt mondta:
      — Ugyan miért ne? Amint elhagytuk ezt a helyet, egy csepp eső sem eshet többet. Vagy
kételkedik ebben? Be fogom önnek bizonyítani, hogy Isten nevében minden lehetséges.
Ugyan miért lenne lehetetlen egy ilyen semmiség? Figyeljen csak jól!
      Frabato felemelte jobb kezét abba az irányba, amerre menniük kellett, majd néhány
szót mormogott és kezével néhány mozdulatot tett a levegőben. Csak pár másodpercbe tellett,
és elállt az eső, bár az ég színe nem változott. Frabato intett Geretzkynek, hogy kövesse
őt.
      A professzor azonnal csatlakozott Frabatóhoz, aki bár ugyanúgy átázott, mint ő,
különösen jókedvűnek látszott. Ezek a csodák meghaladták felfogóképességét. Határtalan
csodálkozással tapasztalta, hogy csak ott nem esett, ahol ő és Frabato mentek, azonban
körülöttük továbbra is szakadt az eső. Amikor felfelé nézett, látta, hogy az esőfelhők pontosan
felettük kettéválnak, és mögöttük ismét összezáródnak.
      Frabato szó nélkül haladt a professzor mellett, és örült a professzor csodálkozásának.
Miközben megtették az utat az udvarházig, a tomboló viharban egyetlen esőcsepp sem esett
rájuk.
      Amikor elérték Frabato szállását, az ég még olyan sötét volt, hogy fel kellett
kapcsolniuk a világítást. Geretzky rögtön haza akart menni, de Frabato lebeszélte szándékáról.
Száraz ruhát kölcsönzött neki, és az átnedvesedett ruhákat odaadta a szolgálólánynak, hogy
szárítsa meg és vasalja ki azokat.
      A nappaliban tea és sütemény mellett kényelembe helyezték magukat.
      — Ön nagyon különös ember — fordult Geretzky Frabatóhoz. — Esőt hoz, majd elállítja
az esőt, mindenféle beteget meggyógyít, kiismeri magát a világ minden tudományában,
és eközben úgy tesz, mintha mindez magától értetődő volna. A tudománynak és a hatalomnak
ez a bősége számomra nehezen fogható fel.
      Frabato komolyan a professzorra tekintett, és válaszolt.
      — Ezt a tudást és hatalmat minden ember megszerezheti, amennyiben van elég ereje
ahhoz, hogy a mágia útját végigjárja, a legmagasabb fokozatokig. Nekem sem ajándékba
adták ezt a hatalmat. Alapjában véve szabadon használhatom a hatalmamat, de az isteni
gondviselés előtt számot kell adnom minden tettemről. Mivel minden magas rangú beavatott
megszabadul a karmától, tartózkodni fog tőle, hogy mágikus erejét saját javára használja
fel. Rendszerint egy megtestesülés során csak ugyanazokat a képességeket használhatja
önmaga számára, amelyek mások számára is rendelkezésre állnak. Ez a fejlődés törvénye,
amelybe nem szabad belenyúlni különleges ok nélkül.


                                  --[ 69 ]--
     — A valódi mágus mindig olyan módon érzi magát összekapcsolódva az isteni
gondviseléssel, ahogy az a fekete mágia mestere számára elképzelhetetlen. A fekete mágia
mestere tetteivel saját maga ítéli magát egyedüllétre a világmindenségben, ha csak nem a
démoni lények társaságában talál örömet. A fekete mágiát űző ember sorsának elátkozottsága
felfoghatatlan egy átlagos ember számára, hiszen a tökéletes egyedüllét érzését csak a
beavatottak ismerhetik meg.
     — Mi, beavatottak éppen azért lehetünk részesei az isteni gondviselés hatalmának,
mert a legutolsó következményig betartjuk a szellemi törvényeket. A szellemi törvényeknek
ez a szigorú betartása nem abból ered, hogy félünk a karmikus hatalmak esetleges
büntetésétől, hanem mélységes tiszteletet és alázatot érzünk az isteni gondviselés hatalma és
bölcsessége iránt, amennyire ezt az ember egyáltalán ki tudja fejezni. A mágia útján a
tisztelet és az alázat a legfontosabb tulajdonságok közé tartoznak.
     — Egy beavatott sorsa többnyire érthetetlen az arra éretlen, és be nem avatott emberek
számára, ez azonban csakis a szellemi törvényekbe való betekintés hiányosságain alapul.
Nincs mindenkinek olyan szerencséje, mint önnek, akinek megmutathattam a mágia erejének
néhány példáját. Mindig előnyösebb, ha az ember saját maga győződik meg a lények
és törvények működéséről és hatásukról, mert csak a személyesen megszerzett tudás segíthet
az igaz hithez. A mágiában a hitet lépésről lépésre a tudás váltja fel. A tanulónak először
hitében kell elsajátítania a beavatottak tanításait, akkor saját maga fog meggyőződni róla,
hogy hite valódi. Ezt a hitet tudás által táplált „megnyilvánult hit”-nek nevezik, amit már
Krisztus is hirdetett, amikor azt mondta, hogy az igaz hit hegyeket tud elmozdítani.
     Egy villám borította fénybe a szobát, hangos mennydörgéstől kísérve, úgyhogy mindketten
akaratlanul kitekintettek.
     — Látja — folytatta Frabato —, a barométer magas állása ellenére az elemlények követték
parancsomat, esőt és vihart hoztak. Ha ön használni tudná szellemi látását, akkor
látná, hogy a lények hogyan hozzák mozgásba az elemeket egy ilyen vihar előidézéséhez.
Látná, hogyan irányítják az elektromos áramlatokat, hogy létrejöjjön az ön által is ismert
hatás. A mi számunkra ez magától értetődő, az ön szemében azonban csodának látszik. Az
elemek uralása a természeti mágia legkisebb kabbalisztikus titkai köze tartozik.
     — Most már csak az a dolgom, hogy az elemeket megnyugtassam, különben a vihar
holnapig tartana, és nagy pusztítást is okozhatna.
     Frabato az ablakhoz állt. Tekintetét a távolba szegezte, miközben néhány, a professzor
számára érthetetlen igét mormogott. Néhány perc múlva elállt az eső, a felhők lassan
feloszlottak, látható lett a csillagos égbolt. A természet felfrissülve fellélegzett.
     Geretzky professzor megnyugodva vehette fel az időközben megszáradt ruháit.
Barátságosan elbúcsúzott Frabatótól. Ennek a napnak az eseményei mély benyomást tettek rá, és
még sokáig foglalkoztatták.

A következő hetekben és hónapokban Frabato élénk tevékenységbe kezdett. A különböző
folyóiratokban álnéven megjelent cikkei és hozzászólásai termékeny talajra hullottak. Sok
új ismeretséget kötött, tudományos munkássága hírnevet és tekintélyt szerzett számára.
Természetesen irigyei és ellenfelei is akadtak, és olyanok is, akik gyűlölték, de Frabato
ezekre nem fordított figyelmet, teljesen átengedte őket a karma hatalmának.
     Idővel sok külföldi kapcsolata is kialakult, amelyeket számos meghívás követett minden
földrészről. Frabato ezért egy napon úgy döntött, hogy világ körüli utazásra indul.

                                  --[ 70 ]--
     Gyors előkészületek után hamarosan úton volt. Főleg a legnagyobb és látnivalókban
leggazdagabb városokat látogatta meg, ahol az adott helyzetnek megfelelően, vagy mint
beavatott, vagy mint a szellemi tudományok tanítója tevékenykedett.
     Frabato csak évek múlva tért vissza. Távolléte során sok minden megváltozott. Koller
gyáros megnősült. A víz elemének egyik lényével kötött házassági szerződést, ami azonban
nem végződött jól. Koller megidézett egy vízi tündért, de mivel nem tudta magában teljesen
megvalósítani a mágikus egyensúlyt, a varázslatosan szép lény rábeszélte egy olyan
egyezségre, aminek nem tudott ellenállni. A vízi lény egy szép, fiatal lány testébe
inkarnálódott, aki halálos ágyán feküdt. Mágikus erejével meggyógyította testét, majd feleségül
ment Kollerhez.
     Frabato már korábbi találkozásaik alkalmával figyelmeztette Kollert, hogy őrizkedjen
az ehhez hasonló paktumoktól, mert előre látta sorsát, látta közeledni a veszélyt. Koller
azonban nem fogta fel a figyelmeztetés komolyságát, és áldozatul esett a sellő csábításának.
     Helene, Koller húga, egy külföldi gyároshoz ment feleségül és két gyermek anyja lett.
Az elővárosi udvarház más tulajdonába került.
     Frabato érzékelte, hogy a régi kapcsolatok már nem léteznek, és elhatározta, hogy
viszszatér szülővárosába. A világ körüli utazgatás kifárasztotta, ezért nyugalmasabb jövőt
szeretett volna kialakítani.
     Szülővárosában új otthont teremtett, és ott néhány évig visszavonultan élt. Európában
a materializmus és a politikai fanatizmus kapott erőre, és mindazok, akik a szellemi és az
okkult tudományok iránt érdeklődtek, nagy veszélyben voltak. A háború szörnyűségei éveken
át borzalommal töltötték el az embereket.


                                  --[ 71 ]--
                                   10. FEJEZET
A kis dolgozószoba ablakán át szelíden és tisztán ragyogott a hold Frabato meditációba
mélyült, mozdulatlanul ülő alakjára. Bár az elragadtatás állapotában volt, jól hallotta, hogy
telepatikus úton, titkos nevén hívják. Ez a titkos név csak a Fény Testvérei számára volt
ismert, ezért tudta, hogy a hang a legmagasabb fokú beavatottak gyűlésére hívja.
     A Fény Testvérisége olyan szellemi szervezet, amelynek tagjai kozmikus rendszerünk
legmagasabb fokú beavatottjai. Ebbe a szervezetbe mindenki beléphet, aki a bölcsesség
könyvének legalább első három lapját a gyakorlatban elsajátította. Az ember szellemi
fejlődésének kezdete óta azok az emberek találhatók meg ebben a szervezetben, akik elérték
a legmagasabb mágikus tökéletességet, de személyiségüket tudatosan még nem oldották
fel. A Fény Testvérei rendszeresen elvállalnak fontos feladatokat az emberi fejlődés
érdekében, de ezek a feladatok nem mindig igényelnek fizikai megtestesülést.
     A Fény Testvérisége, tökéletességének megfelelően, beavatottak hierarchikus szervezete.
A szervezet feje az Ős-Iniciátor, aki egy mahatma rangjával rendelkezik, az isteni rend
képviselője és minden titkok őrzője. A hierarchiában Urgayának nevezik őt, a Hegy Öregjének,
vagy az Öreg Mesternek. A világ fennállása óta ő az Ős-Iniciátor, és csak rendkívül
ritkán vesz fel fizikai formát. Rendszerint olyankor is csak egészen rövid időre, hogy ennek
vagy annak a testvérnek tanácsokkal álljon segítségére feladata elvégzéséhez.
     Az Öreg Mester alárendeltje a 12 adeptus, akik elérték a tökéletesség legmagasabb
fokát. Mindig az adeptusok vállalják el a legnehezebb feladatokat, de ők is csak ritkán
jelennek meg fizikai formában. Rendszerint a földövi zónában tartózkodnak. Az adeptusok
közül néhányan csak sok száz vagy sok ezer évben egyszer vesznek fel testi alakot.
     Urgaya és a 12 adeptus alkotják a Vének Tanácsát, amely bizonyos időközökben
öszszegyűlik tanácskozásra, általában a népek sorsát meghatározó, fontos döntések
meghozatalához.
     A 12 adeptus alárendeltje a 72 bölcs vagy megvilágosodott, nekik pedig 360 mester az
alárendeltjük. Teljes körű gyűlés alkalmából a 72 bölcset és a 360 mestert is összehívják.
Ilyenkor Urgaya hívása eléri a beavatottakat.
     Ezért, amikor Frabato meghallotta a hívást, tudta, hogy teljes körű gyűlés lesz. Már sok
ilyet élt át és tudta, hogy ismét fontos döntéseket kell hozni a Földön élő emberek és népek
fejlődésének folyamatáról. Vajon milyen feladat vár rá?
     A Fény Testvériségének nincs állandó lakhelye a világban, bár úgy tűnik, hogy Keleten
léteznek bizonyos tartózkodási helyeik. Ebben az időben is több testvér tartózkodott fizikai
formában Keleten, és ott dolgoztak feladatukon. A teljes körű gyűlést a földövi zónán belül,
egy külön erre a célra megalkotott mágikus helyen tartották meg. Ezt a mágikus helyet
mindig Urgaya saját maga hozza létre és teszi láthatóvá a Fény Testvérei számára. Úgy
védi, hogy nem észlelheti azt semmilyen szellemileg vagy asztrálisan idegen lény, ahogyan
őt magát sem.
     Frabato most szellemileg és lelkileg elválasztotta magát fizikai testétől. Teste mereven
és sápadtan feküdt. A légzés és a szívműködés megállt. Szellemi és lelki jobb kezével
Frabato egy mágikus kört alkotott földi teste körül, egy kabbalisztikus védő rituálét végzett
el, hiszen nagyon jól tudta, hogy egy másik ember legkisebb érintése is kiválthatja testének
fizikai halálát. A kabbalisztikus forma tökéletes védelmet biztosított ezzel szemben mind a
három világban. A következő pillanatban, képzelőereje által mozgatva a Fény Testvéreinek
templomában találta magát, hiszen a szellemi és asztrális világban bármekkora távolság
megtehető időveszteség nélkül. Itt időtlenség uralkodik.

                                  --[ 72 ]--
      A Fény Testvériségének szent templomában már összegyűlt a legtöbb testvér, és
elfoglalták megszokott helyüket. Az asztráltestekből ítélve, minden népet és fajt képviseltek.
Leírhatatlan fenségességében Urgaya ült előttük. Asztrálteste ragyogott, mint a folyékony
arany és szeme csillogott, mint a gyémánt. Mindegyiküket áthatotta az érzés, hogy a
megtestesült istenség közöttük tartózkodik.
      A templombelső a kozmosz legnagyobb bölcsességét szimbolizálta. Ablakok nem voltak.
12 láthatatlan csillár ontott sugárzó fényt, amelyek fénye nem maradt el a nap fénye
mögött. A templom teteje 22 oszlopon nyugodott, amelyek a bölcsesség könyvét jelenítették
meg. Minden oszlop különleges fényt árasztott, amely jelentésére utalt. A tető, sok ezer
csillaggal, váltakozva aranysárga és ibolyakék színben sugárzott.
      Frabato elfoglalta helyét, és az utolsó testvér is megjelent. A teljes körű gyűlés
megkezdődhetett.
      Az Öreg Mester az imént még mozdulatlan alakja most élettel telt meg. Vizsgálódva
tekintett szét az összegyűltek sorain és elégedetten bólintott, amikor látta, hogy minden
testvér megjelent. Rangkülönbség nélkül minden testvér felállt, és tiszteletteljesen
meghajolt előtte. Urgaya az áldás egy gesztusával válaszolt. A templomot boldog légkör töltötte
be. A testvérek között várakozással telt csönd uralkodott. Urgaya nyugodt hangon nyitotta
meg a gyűlést.
      „Kedves testvéreim, a Fény tisztelői, minden jónak képviselői, kik szeretetből és
tiszteletből szolgáljátok az isteni gondviselést, nagy szeretettel üdvözöllek titeket. Akik itt
öszszegyűltünk, mindannyian megfogadtuk az isteni gondviselésnek, hogy mindörökké betartjuk
törvényeit és megőrizzük titkait. Mindannyian részesei vagyunk az isteni fénynek,
amely előtt a legmélyebb alázattal és a legnagyobb tisztelettel hajolunk meg. Az
örökkévalóság fénye mindannyiunkat összeköt. Hatalmat és bölcsességet kaptunk ajándékba az
isteni kegyelemtől és könyörületességtől. Az isteni gondviselés szeretete és mindenütt
jelenvalósága szétválaszthatatlan szövetséggé kötött össze minket. Mi vagyunk a Fény
Testvérei, az Igazság és az Élet Testvérei.”
      Mintha Isten személyesen szólt volna hozzájuk, a boldogság leírhatatlan sugárzása
töltötte be a templomot, amit rangja és érettsége szerint mindenki másképpen élt át. A
paradicsom, az isteni fénnyel való kapcsolat itt valósággá lett, a legnagyobb boldogság, a
legnagyobb elragadtatás uralkodott.
      Éretlen és megfelelően nem iskolázott ember nem tudott volna ebben a koncentrált
fényben tartózkodni. Az összegyűlt beavatottaknak és mágusoknak azonban itt volt valódi
otthonuk. Itt helyénvalóak voltak Pál apostol szavai: „Amit emberi szem nem látott és emberi
fül nem hallott és egy ember szívét sem érintette meg, azt készítette elő Isten azoknak,
akik szeretik őt.”
      Tér és idő megszűntek létezni, a földi időszámítás szerint éppúgy eltelhettek
másodpercek, mint évezredek. Az Istenhez tartozásnak ez az állapota az arra nem felkészült
ember számára elképzelhetetlen és felfoghatatlan, amit nem lehet fogalmakkal leírni.
      Urgaya, aki néhány percre behunyta szemét, most ismét végigtekintett a gyűlésen és
megváltoztatta a szentély atmoszféráját.
      „Kedves testvéreim! A Föld időszámítása szerint eltelt néhány év, mióta utoljára
öszszegyűltünk. Az isteni gondviselés megbízásából közületek mindenki kaphat feladatot, aki
önkéntesen közreműködik a kozmikus fejlődés óriási művében. Nagyon örülök, hogy minden
testvér hűségesen teljesítette a rá bízott feladatot, vagy még küldetésével foglalkozik.
Az isteni gondviselés nevében mindnyájatoknak teljes szívemből köszönetet mondok a
fáradozásotokért és önfeláldozásotokért, amellyel részt vesztek a nagy műben. Kísérjen
titeket továbbra is az isteni gondviselés áldása.

                                  --[ 73 ]--
     A világ nehéz idők felé közeleg, mert a hatalommal való visszaélés egész népeket fog
szerencsétlenségbe taszítani. Azért hívtalak titeket, mert az isteni gondviselés nevében ki
szeretném osztani közöttetek a következő időszakra vonatkozó, új feladatokat. A ti dolgotok
lesz, hogy az univerzum törvényeinek keretén belül, egy bizonyos egyensúlyról
gondoskodjatok. Feladataitok nehezek, minden egyes testvérre kemény munka vár. Adjon nektek
az isteni gondviselés erőt küldetésetek megvalósításához!”
     Urgaya ritkán beszélt ennyire nyomatékosan a testvérekhez. Az összegyűltek közül
mindenki sejtette, hogy a világ nagy történelmi események előtt áll. Mindegyik testvér
tudta, hogy az egész emberiség fejlődéséért való felelősség egy része az ő vállán nyugszik.
     Az összegyűlt beavatottak nagy megtiszteltetésnek tekintették, hogy részt vehettek a
kozmikus fejlődés nagy művében, és természetesen mindegyikük meg fogja próbálni, hogy
az elvállalt feladatot minden erejével teljesítse.
     „Kedves testvéreim! — folytatta Urgaya komoly hangon — ahogy tudjátok, a fény nem
létezhet a sötétség nélkül, és az igazság nem létezhet a hazugság nélkül. Az univerzális
törvényszerűség szerint tehát a negatív elvnek ugyanolyan joga van a létezésre, mint a
pozitív elvnek. A természettudományos fejlődéssel az elkövetkező jövőben a negatív elv nagy
hatalmat fog nyerni a Föld emberei fölött. A ti fő feladatotok az lesz, hogy a pozitív elv
segítségével a szeretetet és testvériséget terjesszétek az emberek között. Eközben mindig
be kell tartanotok a karma törvényeit, mert az emberi szellem szabad kibontakozásához
éppen olyan szükség van a jóra, mint a rosszra.
     Ahogyan mindnyájan tudjátok, a háború állandó állapot a Földön, aminek oka a jó és
rossz polaritásában van, de olyan háborúk, mint amilyenek az elkövetkezőkben fogják megrázni
a Földet, még nem voltak a világ történetében. A pusztítás mértéke felül fogja múlni
az emberek legmerészebb fantáziáit is, hogy jobban fel legyenek vértezve hasonló kísértések
ellen. Szeretnénk remélni, hogy a túlélők levonják a megfelelő tanulságot az eseményekből,
és felébrednek.”
     E szavak után az összegyűlt testvérek gyászolva gondoltak sok nép elkövetkező sorsára,
mert élénk képet tudtak maguknak alkotni arról, hogy mi vár az emberiségre. Ők, akik
az isteni fény harmóniáját élvezhették, ismét elhatározták, hogy segítenek mindazoknak,
akik szándékai pozitív célok megvalósítására törekedtek.
     Frabato, aki évezredek óta csak azért inkarnálódott, hogy szellemi fejlődésükben
segítsen az embereknek, sok háború és pusztítás tanúja volt, tudta, hogy az Urgaya szavaiban
rejtőző komolyságnak nagy jelentősége van.
     Milyen feladat vár rá? Gondolatban állhatatosságot kért az isteni gondviseléstől. Már
megvolt rá a lehetősége, hogy mint fejlődését teljesen befejezett lény, feloldódjon az
egyetemes isteni fényben, de ez saját személyiségének végleges elveszítését jelentené, másrészt
akkor másik testvéreknek kellene átvenniük az ő feladatait.
     Frabato a Fény Testvériségében a legnagyobb bizalmat élvezte. Feladatai jellege miatt
gyakran használhatta a legnagyobb mágikus képességeket is. Az emberiség távoli, fényes
jövőjére gondolva elhatározta, hogy továbbra is hozzájárul a fejlődéshez, még ha feladatai
a legnagyobb nehézségekbe ütköznének is.
     Urgaya elkezdte a feladatok kiosztását a fejlődés következő szakaszára. Mindenkit
magához intett és egyenként mindenkit megismertetett küldetésével. A feladatok a
legkülönbözőbbek és különböző nehézségűek voltak aszerint, hogy melyik országban kellett az
egyes beavatottnak dolgoznia, és hogy az isteni gondviselés számára mi volt ott a legfontosabb.
     Először a 360 mester kapta meg a feladatát, majd Urgaya elkezdte magához szólítani a
72 megvilágosodottat, akiket egymásután a legnehezebb feladatokkal bízott meg.


                                  --[ 74 ]--
     Amikor Frabato került sorra, aki elsőként állt a 72 megvilágosodott rangsorában,
váratlanul megszakadt a feladatok kiosztása. Urgaya habozás nélkül a 12 adeptus feladatainak
kiosztásával folytatta munkáját, akik kivétel nélkül a legnehezebb feladatokat kapták.
     Frabato meglepődött és nyugtalan volt. Mit jelenthet ez, kifelejtették a feladatok
kiosztásakor? Nem akarnak rá bízni több feladatot? Bár néha belefáradt az életbe, feladatait
eddig mégis mindig elvégezte. Vajon mit terveznek vele? Miközben ezek a kérdések száguldottak
át Frabato szellemében, mind a 12 adeptus is megkapta feladatát.
     Urgaya most végre Frabatóra tekintett és magához intette. Mielőtt még Frabato térdre
borulhatott volna az isteni gondviselés képviselője előtt, Urgaya felemelkedett, mindkét
kezét Frabato fejére tette és így szólt:
     „Testvérem a Fényben, megáldalak téged. Nem kell aggódnod, hiszen az isteni gondviselés
szeret téged, és nagyra értékeli munkádat. Évezredek óta szolgálod a Fényt. Feloldhatod
személyiségedet, amikor csak akarod, de azt hiszem, hogy ezt mindnyájan veszteségként
érzenénk az elkövetkezendő időkben, hiszen az itt jelenlevők közül senki nem tartózkodott
olyan sokat testi formában a Földön, mint te. A földgolyóra nehéz idők és sorsok
várnak, és senki sem ismeri jobban lakóit, mint te, Frabato. Meg vagyok győződve arról,
hogy a jelenlegi megtestesülésednek, beleértve a hozzá kapcsolódó feladatot is, bár ez lesz
egyik legnehezebb feladatod, jó vége lesz.
     Évszázadok óta egyetlen beavatott sem részesült ebben a különleges kitüntetésben.”
     Frabato megrendülten térdre esett Urgaya előtt és lehajtotta fejét. „Nem fogok többé a
feloldódásra gondolni, és továbbra is hűségesen fogom szolgálni az isteni gondviselést” —
gondolta, és ezek a gondolatok esküvel voltak egyenértékűek.
     Urgaya arra kérte Frabatót, foglaljon helyet előtte, és ismét elfoglalta magasban levő
ülőhelyét. Ezután ismét a gyűléshez szólt.
     „A Fény Kedves Testvérei! Ahogyan tudjátok, a természettudományok nagy előrehaladást
értek el a világon. A technikai fejlődés sebessége ebben az évszázadban még inkább
fel fog gyorsulni. Ezzel jár az is, hogy az emberek hatalmas fegyverekkel fognak
rendelkezni. Fennáll annak a veszélye, hogy ezeket a fegyvereket negatív célokra használják
fel, azokkal együtt, akik felelősek a fegyverekért. Ezáltal egész népek szellemi fejlődését
lehet befolyásolni.
     Tevékenységünkkel ellenpontot kell alkotnunk a már meglevő, negatív áramlatokkal
szemben. Egyik testvérünk már megkapta a feladatot, hogy egyes vezető személyiségeket
arra inspiráljon, a technikai találmányokat az emberiség békéje és jóléte érdekében
használják fel.”
     Az a beavatott, akit ezzel a feladattal bíztak meg, bólintott.
     „Kedves Frabato” — fordult most hozzá Urgaya — „az emberiség fejlődésének negatív
irányzatait lehetetlen nem észrevenni. A materialista világnézet már meghódította az
emberiség nagy részét és még tovább fog terjedni. Ennek következményeként nagyon erősen
ki fog fejlődni a pénz, a nyereség és a hatalom utáni törekvés, és az alantas szenvedélyek
kielégítése. Hogy hová vezethet a materialista gondolkodás és a felelőtlen cselekvés, azt te
magad is átélted Atlantisz óta.”
     Frabato bólintott. Nagyon jól emlékezett Atlantisz pusztulására. Egy technikai kísérlet
következtében, amelyet felelőtlen, és a haladástól megszállott tudósok hajtottak végre,
a Föld tengelye kimozdult egyensúlyi helyzetéből. Ez rövid idő elteltével Atlantisz
pusztulását is magával vonta. Ennek a drámának minden részlete kitörölhetetlenül fel van
jegyezve az Akashában, minden beavatott szemügyre veheti benne a világmindenség teljes
múltját.

                                  --[ 75 ]--
     Frabato még mindig nem tudott semmi közelebbit új küldetéséről. Rendszerint néhány
szóval közölték a testvérekkel feladataikat. Még soha nem volt hosszú bevezető beszéd,
ezért a gyűlésben jól érezhető feszültség alakult ki.
     „A természettudományok minden igyekezete arra irányul, hogy az anyag titkait kutassák
ki,” — folytatta Urgaya — „mert teljességgel a fizikai és vegyi eszközök alkalmazásában
bíznak. A technikai eszközök hatékonyságába vetett hit oda vezetett, hogy a szellemi
lények tevékenységébe vetett hit a világ nagy részén szinte eltűnt az anyagba vetett hit
mögött. Csak a beavatottak tudják, hogy létezik a szellem tudománya is, ami azonban a
kutatások közben csak az emberi tulajdonságokat és emberi erőket alkalmazza. Ez a tudomány
a mágia, ami az emberiség ősi kezdetei óta létezik.
     Mindannyian ismeritek a mágia törvényeit, és tudjátok, hogy e tudomány hatalmát csak
az isteni törvények keretein belül szabad alkalmaznotok. Ezt Krisztus testvérünk így fejezte
ki: »Nem azért jöttem a földre, hogy megváltoztassam a törvényeket, hanem azért, hogy
beteljesítsem őket.«
     Teljes szívemből arra kérlek titeket, mindig a megfelelő módon vegyétek figyelembe
az isteni törvényeket.”
     E szavak után Urgaya Frabatóra tekintett, aki bűnbánóan bólintott, mert tudta, hogy ez
az utalás különösen rá vonatkozott. Néha megtörtént ugyanis, hogy a negatív hatalmaknak
megállást parancsolt, mielőtt ezt a karma törvényei megengedték volna. Különösen az
úgynevezett fekete mágiával szemben fordult néha elő, hogy nem tudott ellenállni a
kísértésnek.
     Urgaya látta, hogy szavai meghozták a kívánt hatást, és ezzel az ügyet elintézettnek
tekintette. Majd ismét Frabatóhoz intézte szavait:
     „A mágia mind a mai napig titkos tudomány. A valódi szellemi törvények mindig csak
bizonyos körök számára voltak hozzáférhetőek, és ők is csak nehéz vizsgák után adták tovább
a tudást tanítványaiknak. A mágia ilyen módon terjedésének az volt az előnye, hogy
az emberek tömegei nem kerültek negatív alkalmazásának kísértésébe. A hátránya viszont
az, hogy azok az emberek, akik nem voltak bejáratosak a mágia köreibe, nem ismerhették,
és így nem is járhatták tudatosan végig a hittől a tudásig vezető utat.
     A lezajlott háborús összetűzések során sok millió ember halt meg. Közülük sokan arról
panaszkodtak a szellemi világokban, hogy nem volt nyitva számukra a szellemi fejlődés
valódi útja.
     A te új feladatod, kedves testvérünk, abban áll, hogy megfelelő írásművek kiadásával
nyilatkoztasd ki az emberiség számára a hermetika tudományába történő valódi beavatást.”
     Frabato ijedten nézett Urgayára. Mielőtt azonban válaszolni tudott volna, Urgaya
felemelkedett, magához intette Frabatót, és vele együtt a terem első oszlopához lépett.
Nyugodtan és határozottan mondta:
     „Frabato, ahogyan tudod, ez az oszlop a Bölcsesség könyvének első lapját jeleníti meg.
Teljesen nyíltan, jelképek nélkül kell nyilvánosságra hoznod ennek az első lapnak minden
titkát. Mutasd meg az embereknek, hogyan juthatnak el a hittől a tudáshoz.”
     Urgaya ezután Frabatóval, aki megrendülten követte őt, a második oszlophoz lépett és
elmagyarázta neki, hogy a Bölcsesség könyvének második lapjának a titkát is hozzáférhetővé
kell tenni minden ember előtt.
     Természeteses Frabato tudta, hogy a második oszlop a szférák mágiájának a kulcsát
ábrázolja. Itt rejtőznek a hierarchia titkai. Remélte, hogy Urgaya nem fog tovább menni, de
vezetője határozottan a harmadik oszlop felé irányította lépéseit, amely a Teremtő szót
jelenítette meg és Frabatóhoz fordulva így szólt:

                                  --[ 76 ]--
     „Kezdetben volt az Ige… milyen nehéz is az embereknek megérteniük ezt a mondatot,
ha nem rendelkeznek az isteni nyelv tudásával. Ezért a Bölcsesség könyvének harmadik
lapjának a titkát is fel kell fedned.”
     Ezután továbbvezette Frabatót a negyedik oszlop elé, megérintette azt, és így szólt:
     „A bölcsesség könyvének negyedik lapját is érthetővé kell tenned az emberek számára.”

      Amikor az ötödik oszlophoz értek, ezt mondta Frabatónak:
     „Itt ér véget a feladatod. Ennek a lapnak csak a címoldalát szabad megmutatnod.
Bizonyára értesz engem.”
     Frabato hallgatagon tette meg a visszautat Urgaya oldalán. Urgaya ismét leült helyére
és úgy látszott, arra vár, hogy Frabato nyilatkozzon új feladatáról.
     Frabato számára közben világossá vált feladatának teljes hordereje. Térdre roskadt és
esedezve emelte szemét Urgayára:
     „Az isteni gondviselés fenséges képviselője, minden kozmikus titkok őrzője! Teljes
szívemből kérlek, szabadíts meg engem ettől a kötelességtől! Hűségesen teljesítettem a rám
kirótt missziót, amióta utoljára szólítottál engem. Kívánságodra egy tizennégy éves
fiúgyermek testében reinkarnálódtam, hogy szellemi tanárként szolgáljak apjának. Beutaztam az
egész Földet, hogy bizonyítékokat szolgáltassak az embereknek a szellemi világ létezéséről,
jóságos engedélyeddel használhattam mágikus képességeimet az isteni mindenhatóság
bizonyítására, betegek gyógyítására és a jövőbe látásra.
     Tisztelt mester, te tudod, hogy semmilyen feladat nem nehéz számomra, de kérlek,
hogy vedd figyelembe különleges helyzetemet. Évezredek óta szolgálok az isteni
gondviselésnek, mint beavatott. Rejtett szentélyekben, csak az arra legérettebb tanítványoknak
adtam tovább a titkos tanításokat, miközben a legnagyobb szigorúsággal betartottam a
törvényeket, részvét nélkül kivégeztettem azokat, akik vétettek a törvények ellen, ahogyan azt
a törvények minden időben megkövetelték. Mint a szentély papja, a legszigorúbb eskü alatt
hajtottam végre a beavatásokat. Hogyan tudnám most az arra éretlen emberek között
terjeszteni a szent titkokat? Mindig különleges súlyt helyeztem a hallgatásra! Hogyan
tehetném meg, hogy a disznók elé szórom a gyöngyöket, és felszabadítom a Fényt, amely minden
arra éretlen személyt meg kell, hogy égessen? Bizonyos, hogy az emberiség még nem
elég érett ezekre a tanításokra. Nem fogja megérteni, a sárba tapossa és megbecsteleníti az
isteni bölcsességet! Kérlek téged, szabadíts meg ettől a feladattól és adj nekem más
megbízatást!”
     Nagyon ritkán fordult elő, hogy az adeptusok és beavatottak valamelyike nem akarta
elfogadni a reá bízott feladatot. A testvérek egymás között olykor kicserélték a feladataikat,
vagy ha ez nem sikerült, akkor több testvér együttesen vállalta el a feladat végrehajtását.
     Urgaya elkomolyodva fordult a gyűléshez.
     „Tisztelt testvéreim, hallottátok, hogy milyen feladatot kapott Frabato. Van közöttetek
valaki, aki el szeretné cserélni vele feladatát?”
     Urgaya a kérdés feltevése után kutató szemekkel nézett a beavatottak gyűlésére, de
nem érkezett válasz.
     A feltett kérdés nyomasztotta a Fény Testvéreinek lelkét, miközben Urgaya még egy
pár pillanatig mozdulatlan maradt. Akkor jóságosan nézett Frabatóra és így szólt:
     „Kedves testvérem, a te feladatod nehéz és teljesen megértem ellenvetéseidet. Ennek a
feladatnak a végrehajtását azonban Isten az elkövetkező időre határozta meg, ezért a
feladatot minden körülmények között végre fogjuk hajtani. Mivel te sok megtestesülésedben


                                  --[ 77 ]--
szinte mindig tanárként tevékenykedtél, és ebben a tekintetben kétségtelenül az egyik
legnagyobb képességű testvérünk vagy, ezért választottalak ki téged ennek a feladatnak a
végrehajtására. Te abban a helyzetben vagy, hogy mindig megtalálod a megfelelő szavakat,
hogy el tudd magyarázni az embereknek a harmónia és a tökéletességhez vezető fejlődés
valódi törvényeit.
     Az itt jelenlevő testvérek közül sokan szentté válással kerültek közénk, mert nem volt
tanítójuk és hiányzott a tudásuk a valódi mágia útjához. Ahogyan látod, egy testvér sem
jelentkezett, hogy hajlandó lenne átvállalni feladatodat, ezért teljes szívemből arra kérlek,
hogy hajtsd végre küldetésed az emberiség fejlődése, és az isteni bölcsesség
kinyilatkoztatása érdekében.”
     Frabato közben fokozatosan belátta feladatának fontosságát, és bár tudta, hogy nehéz
akadályokat kell legyőznie, Urgaya szavai megnyugtatták, és erőt adtak neki.
     „Tiszteletreméltó Mester!” — válaszolta meghajolva. — „Meg fogom próbálni, hogy
ezt a feladatot olyan jól hajtsam végre, ahogyan csak tudom.”
     Ezek után a szavak után hálás megkönnyebbülés töltötte el gyűlést, mert ezt a feladatot
senki sem vállalta volna el szívesen.
     Frabato vissza akart térni helyére, de Urgaya egy intéssel értésére adta, hogy maradjon
még mellette. Néhány pillanat múlva Urgaya arca átszellemült, különleges fény sugárzott
keresztül asztráltestén, amely így egyre áthatóbbá, éteribbé vált.
     Frabato tudta, hogy Urgaya még asztráltestében is képes létrehozni a legmagasabb
elragadtatás és az isteni gondviseléssel való eggyé válás állapotát, és nagy messziségből, a
Fény legmélyebb belsejéből hangzottak fel a szavak:
     „Frabato, te hűséges fiam vagy, és én szeretlek téged. Örülök, hogy elvállaltad ezt a
feladatot, a valódi mágikus beavatás nyilvánosságra hozását, bár ezen kívül is nehéz karmát
kell majd elviselned. Előtted ismert, hogy azok, akik bármit csak részben valósítanak
meg magukban, egyoldalúan fejlődnek. Az a kívánságom, hogy minden ember lehetőséget
kapjon bejárni a felemelkedéshez vezető utat. Mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget,
hogy ismereteket nyerjen a teremtés általános törvényeiről. Minden ember mindaddig
újjá fog születni a Földön, amíg meg nem valósítja magában a teljes mágikus egyensúlyt.”

     Amikor ezek a szavak elhangzottak, sok testvér saját múltjára gondolt, amikor is a
szentté válás közvetett útjára lépett, ezért egyoldalúan fejlődött és csak következő
megtestesüléseiben pótolta a hiányzó tudást. Csak azok járták végig a tökéletességhez vezető
közvetlen utat, akiket egy mágus vezetett.
     Urgayán keresztül tovább szólt a Hang.
     „A te feladatodhoz nem tanácsos, hogy a nyilvánosság előtt csodatevőként lépj fel.
Mostantól fogva ne mutasd ki mágikus képességeidet, mint ahogyan ezt eddig tetted azért,
hogy meggyőzd az embereket a magasabb erők és törvények létezéséről.
     Amikor visszatérsz testedbe, változtatnod kell életeden, ami bizonyára sikerülni fog
neked. Nagyra becsülöm a munkádat. Nem szégyenítesz meg engem azzal, hogy nyilvánosságra
hozod törvényeimet, hanem megmutatod az embereknek a hozzám vezető igaz
urat. Minden embernek meg kell adni a lehetőséget, hogy ott lépjen rá a beavatás, a valódi
tökéletesség útjára, ahova őt a sors vetette.
     Mostantól kezdve ne viselkedj úgy, mint a beavatottak, és ha szükség lesz rá, a
megtévesztés minden eszközét alkalmazhatod, hogy ne lássanak át rajtad.
     Sajátíts el minden orvosi tudományt, mindaddig, amíg semmi sem különböztet meg
téged egy ilyen foglalkozást űző embertől. A szóval történő gyógyítás túl nagy feltűnéssel

                                  --[ 78 ]--
járna, és fölösleges ellenségeskedésekhez vezetne. A gyógyítás céljaira igénybe veheted az
ötödik oszlop üzenetét, a bölcsesség könyvének ötödik lapját, az alkímiát.
     Tudod, hogy minél nagyobb a feladat, annál nagyobb a negatív hatalmak ellenállása.
Szellemileg nem tudnak téged megtámadni, de az általad felvett fizikai test karmája miatt
gond, bánat és nyomorúság vár rád. Sok ellenséged fog üldözni, betegségek fognak kínozni,
és sokszor fenyegetni fogják életedet. A sors, amelynek földi tested alá van vetve, ellened
fog fordulni, mert ellenfeleid tudják, hogy te a Fény Testvérei közé tartozol, és támadni
fognak téged, ahol csak lehetőség kínálkozik rá.
     Ha jól teljesíted ezt a feladatot, ismét nagy résszel járulsz hozzá az emberiség
fejlődéséhez, és a belátható jövőben tanári tevékenységedet kizárólag a szellemi világokban
kell ellátnod, magasan képzett tanítványok körében.”
     Miközben az utolsó szavak elhangzottak, Urgaya alakja visszanyerte eredeti formáját.
     Frabato tudta, hogy Urgaya alakján keresztül közvetlenül az isteni gondviselés
nyilvánult meg. Lenyűgöző boldogság hatotta át, bizalommal és erővel eltelve köszönte meg az
előtte álló feladatokat az isteni gondviselésnek, a tisztelet egy csendes imájával
megesküdött, hogy feladatát hűségesen végrehajtja, akármilyen nagy akadályokba is ütközzön.
     Urgaya bensőségesen Frabatóra nézett és az áldás egy gesztusával arra kérte, foglalja
el ismét helyét a testvérek között.
     Urgaya ekkor felállt, felemelte a kezét, hogy megáldja az összegyűlt beavatottakat, és
így szólt:
     „Az isteni gondviselés nevében legyetek áldottak az emberi és kozmikus fejlődés nagy
művében való készséges közreműködésetekért. Örülök, hogy mindannyian Isten igaz fiának
bizonyultatok. Köszönetet mondok nektek, és ezzel a gyűlést befejezettnek nyilvánítom.”

     Rövid idő után a Fény testvérei elhagyták a templomot és Urgaya, aki képzeletének
megnyilvánuló erejével teremtette azt, szertefoszlatta művét és fel nem kutatható,
elérhetetlen területekre vonult vissza.


                                  --[ 79 ]--
                                   11. FEJEZET
Frabato visszatért földi testébe. Természetesen nem is gondolhatott alvásra. A hajnal már
derengett, több órán át volt távol. A gyűlés eseményei mélyen lelkébe vésődtek. A következő
napokban nagyon aggódott új feladata miatt és csak nehezen tudott napi tennivalóira
összpontosítani.
     Az isteni gondviselés tanácsának megfelelően megkezdte kiterjedt orvosi tanulmányait,
gyakran nehéz körülmények között, napi kenyérkereső tevékenysége mellett. Tanulmányai
befejezése után tejesen a gyógyításnak szentelte magát, és rövidesen ismertté vált,
mint diagnosztikus orvos és természetgyógyász.
     Egy kissé még mindig reménykedett benne, hogy a bölcsesség könyvének nyilvánosságra
hozatalát bizonytalan időre el lehetne halasztani, hiszen nehéz idők jöttek az okkult
tudományok számára.
     Az ellenzéktől és saját sötét ügyleteiknek a felfedésétől való félelmükben az állam
hatalmasságai kegyetlen erővel üldözték az irodalmárokat és az okkult tudományok híveit. A
metafizikával foglalkozó páholyokat és társaságokat betiltották, tagjaik közül sokakat
letartóztattak és kivégeztek.
     Frabato, aki korántsem volt ismeretlen személy okkult körökben, szintén sokat
szenvedett. Sajnos, az őt befogadó fizikai testet nehéz karma terhelte. Őt is sodorta az
infernó egyre tombolóbb áramlata. Több százezer emberrel együtt nagyon nehéz sorson osztozott.
Több hónapig koncentrációs táborba zárták, mert megtagadta, hogy mágikus erejét a hatalom
birtokosainak rendelkezésére bocsássa. A legnagyobb megaláztatásoknak és legkegyetlenebb
kínzásoknak vetették alá, amiket azonban kemény állhatatossággal viselt el.
Hat évig tombolt a háború, olyan pusztító erővel, amit a világtörténelem eddig még nem
látott.
     Nem sokkal a háború vége előtt Frabatót halálra ítélték, de mielőtt az ítéletet
végrehajtották volna, bombázni kezdték a koncentrációs tábort. Frabatót fogolytársai
kiszabadították, és el tudott menekülni. Az isteni gondviselés óvta életét. Mindenéből
kiforgatva, betegségektől kínozva, de rabláncaitól megszabadulva tért meg szülőhazájába.
     Miután egészségileg úgy-ahogy rendbejött, nagy gyógyító tudásával azonnal szenvedő
embertársai szolgálatába állt. Később különösen sok olyan beteget küldtek hozzá, akikről
az európai orvoslás lemondott, mint gyógyíthatatlanokról, és akiknél a karma lehetőségein
belül mégis javulást vagy gyógyulást tudott elérni. Sokszor vigasztalást tudott nyújtani
akkor is, ha már túl késő volt a földi test megmentésére.
     Szokatlan gyógyítási sikereinek eredményeként egyre többen kerestek nála gyógyulást,
míg végül kizárólag a szenvedő emberek szolgálatára állt.
     Amikor az egyik éjszaka, a nap fáradalmaitól kimerülve néhány óra alvást akart
engedélyezni testének, Urgaya hívta őt szellemi nevén. „Mit jelenthet ez?” — tűnődött Frabato.
— „Hiszen mára nincs kitűzve gyűlés. Talán a feladatomra akarnak emlékeztetni?”
     Késlekedés nélkül létrehozta a védelmet teste körül a démoni befolyások ellen,
szellemileg és lelkileg elvált fizikai testétől, és megjelent Urgaya előtt.
     Frabato mély meghajlással köszöntötte a Fény Testvéreinek vezető személyét, amire
Urgaya az áldás egy gesztusával válaszolt. Egyedül voltak Urgayával egy barlangban, aki
maga alá húzott lábakkal ült egy apró szőnyegen. Tompa fény világította meg a környezetet.
A barlang egy hegység peremén volt, de a világ minden lénye hiába keresné ezt a helyet,
mert Urgaya csak azok számára tette láthatóvá, akiket látni óhajtott.


                                  --[ 80 ]--
     „Üdvözöllek. Frabato, kérlek, foglalj helyet mellettem!” — mondta Urgaya és az ott
fekvő másik szőnyegre mutatott. Frabato köszönetet mondott és eleget lett a felszólításnak.
     Percekig mindketten csendes imába merültek az isteni gondviseléshez. Ezután Urgaya
Frabatóra nézett fénylő szemeivel, és azt mondta:
     „Ma nincs hivatalos gyűlés, ez csak a kettőnk közötti találkozás. Ahogyan tudod,
rendszerint csak akkor hívok magamhoz egyes személyeket, ha a feladat végrehajtásához
segítséget tartok szükségesnek, vagy ha valakit meg kell büntetnem. Téged azonban nem ezért
hívtalak ide. Köszönetet mondok neked az isteni gondviselés és a Fény Testvérisége nevében
állhatatosságodért és hűségedért, különösen a karmikus törvények betartásáért a gyászos
háborúban. Az isteni gondviselés vigyáz rád.
     A Fény egyik testvére a tizenkettek csoportjából küldetése befejezése után, mint
személyiség feloldódott és visszatért az ősfénybe. Az ő helye így szabaddá vált és az isteni
gondviselés neked ajánlja fel ezt a helyet. Így bekerülsz a Vének Tanácsába, és mostantól,
mint a többi tizenegy testvér, a legmagasabb ranggal rendelkezel, amelyet ember csak elérhet
a beavatottak rangsorában.
     Ezzel azonban a Fénnyel szembeni minden kötelezettséget is magadra vállalod. Innen
nincs visszalépés, és rajtad múlik, hogy feladod-e személyiségedet és feloldódsz az
ősfényben. Az isteni gondviselés azonban reméli, hogy továbbra is el fogod végezni feladatodat
a kozmikus fejlődés keretében. Örülök, hogy most már visszavonhatatlanul összekapcsolódtál
az isteni gondviseléssel, és hogy én adhattam át neked ezt a hírt.”
     Meghatottság és öröm járta át Frabatót Urgaya szavai hallatán, hiszen a Vének Tanácsába
való felvétel a legmagasabb kitüntetést jelentette.
     „Mélyen tisztelt mester,” — válaszolt Frabato — „mélyen meg vagyok hatódva, hogy
Isten méltónak talált arra, hogy felvegyenek a Vének Tanácsába. Mindig megtiszteltetés
volt számomra, ha erőmet az isteni gondviselés szolgálatába állíthattam, miközben az emberi
fejlődés előrehaladása iránt mindig is különösen érdeklődtem.”
     Urgaya jóindulatúan bólintott, és így válaszolt:
     „Kedves testvérem, ezeket a szavakat vártam tőled. A testvérek között a legérettebbek
közé tartozol, és örülök, hogy továbbra is példaként fogsz szolgálni az embereknek.
     Biztosan emlékszel még feladatodra, hogy leplezd le a bölcsesség könyvének első öt
lapját. Most elérkezett az ideje annak, amikor ezt a feladatot tettekben kell megvalósítanod.
Ennek a találkozónak ez a másik oka, amit különösen lelkedre szeretnék kötni.”
     Szertefoszlott Frabatónak az a reménye, hogy az isteni gondviselés valamilyen okból
visszavonná ezt a megbízást. Most már nem volt visszaút, hozzá kellet látni ehhez a nehéz
feladathoz.
     Urgaya észrevette, hogy Frabatóban még mindig van ellenállás a feladattal szemben.
Ezért még egyszer felsorolta az okokat:
     „Kedves Frabato,” — mondta — „a legutóbbi, szörnyű világháború és a folyamatban
levő többi háború a földön, az elmúlt években több millió embert juttatott a halálba, a
földövi zónába. Közöttük sokan voltak olyanok, kiknek földi életük során nem volt lehetőségük,
hogy megismerkedjenek a beavatás igaz törvényeivel. A szellemi világokban többen
panaszolták, hogy mindig csak a sorsuk volt a tanítómesterük, de a szabad emberré váláshoz
vezető utat titokban tartották előttük.
     Téged választott ki az isteni gondviselés arra, hogy az igazságot szerető és a
bölcsességet kereső embereket a megfelelő irodalom segítségével bevezesd a valódi szellemi
tudományokba, és véget vessünk ezeknek a panaszoknak.


                                  --[ 81 ]--
     Bár a negatív erők továbbra is nagy nehézségeket fognak állítani utadba, te bízhatsz
benne, hogy az isteni gondviselés mindig meg fogja adni neked a szükséges segítséget a
titkok nyilvánosságra hozásához. Tudatosan is hasson át téged az a gondolat, hogy
embertársaidnak megmutathatod a valódi tökéletességhez vezető utat.
     „Tisztelt Mester,” — vetette közbe Frabato — „ha nyilvánosságra hozom a mágia
misztériumait, az emberek előtt nem maradhat rejtve valódi személyiségem. Akik olvasni
fogják könyveimet, előbb vagy utóbb fel fogják ismerni, hogy egy másik fejlődési fokhoz
tartozom. Bizonyítékokat akarnak majd. Hozzám fognak jönni anyagi ügyleteikkel, és azt
fogják kérni tőlem, hogy kívánságaik szerint rendezzem el azokat. Tisztelt Mester, te voltál
az, aki a legutóbbi gyűlés alkalmával arra szólítottál fel, hogy minden eszközzel leplezzem
el szellemi érettségemet. Hogyan rejtsem el személyiségemet, ha nyilvánosságra hozom a
misztériumokat?”
     Úgy látszik, hogy Urgaya már várta ezt a kérdést, mert finom mosollyal válaszolt.
     „Kedves testvérem, úgy tudom, hogy eddig minden lénnyel el tudtál bánni, amellyel
eddig az évezredek során a világmindenségben találkoztál. Ezért meg vagyok győződve,
hogy elég eszközt és utat ismersz, hogy tudd, miként viselkedjél, és nem kell tanácsokat
adnom neked a részleteket illetően.
     A mágikus út nyilvánosságra hozásával magától értetődő, hogy személyedben egy
beavatottat fognak sejteni, de látni fogod, hogy olvasóid előtt nem kell letagadnod magad. Ezt
tekintsd úgy, mint küldetésed részét. Akinek valóban segíteni akarsz, azt hozzád fogja
küldeni az isteni gondviselés. A kíváncsi és szenzációhajhász emberek számára is meg fogod
találni a megfelelő szavakat. A tudásra vágyóknak meg fogod mutatni, hogyan képezhetik
magukat, hogy sorsuk minden helyzetében helyt tudjanak állni.
     Azonban mágikus képességeidet nem kell használnod, hogy az embereket meggyőzd,
mert akik a hitről előbb meg akarnak győződni, még nem érettek a mágia útjára. Az ilyen
emberek képtelenek arra, hogy saját erejükből kezükbe vegyék sorsukat és tanítómesterük
továbbra is a sors lesz. De komoly, valóban az igazságra törekvő emberek is fognak hozzád
jönni, akik tanácsot kérnek tőled. Ha kérdéseik lesznek szellemi fejlődésükről, tőlük
bizonyára nem tagadod meg szellemi segítségedet.
     Kedves Frabato, akkor is beteljesül a küldetésed, ha csak kevés embernek sikerül
szorgalommal, kitartással és kemény munkával elérni a beavatáshoz szükséges érettséget. Azok
azonban, akik írásaid alapján csak intellektuális tudásukat akarják gazdagítani, tehát a
jelenlegi életükben a puszta elmélet mellett maradnak, azoknak a következő megtestesülésben
meg fog adatni a lehetőség, hogy elkezdhessék a gyakorlati munkát.
     Írásaid az egész világon el fognak terjedni. Idővel mindenki megismeri műveidet, aki
az igazságot és a bölcsességet keresi. Komoly keresés nélkül azonban senki nem nyerheti
el a bölcsesség gyümölcseit, és az isteni gondviselés gondoskodni fog arról, hogy
mindenekelőtt azok jussanak hozzá, akik elég érettek a bölcsességre. Ekkor a testüktől
megfosztottak jajszavai elhallgatnak majd a földövi zónában, mert senki sem hivatkozhat többé
arra, hogy nem volt számára hozzáférhető a szellemi világokba vezető út.”
     Urgaya e nyomatékos szavai újra világossá tették Frabato számára feladata
szükségességét.
     „Tisztelt Mester,” — fordult Frabato Urgayahoz — „szavaid végképp meggyőztek, és
hűen teljesíteni fogom feladatomat. Azt kívánom, védje meg az isteni gondviselés saját
maga a misztériumokat, mert én végrehajtom a megbízatást.”
     Urgaya köszönetet mondott Frabatónak, még néhány, a küldetésére vonatkozó utasítást
adott neki, megáldotta és elbocsátotta őt. Frabato mély meghajlással búcsúzott a 
Fény Testvériségének 

                                  --[ 82 ]--
 vezető személyiségétől és eltűnt a barlangból. Amikor visszatért fizikai
testébe, sokáig elmélkedett még feladata végrehajtásán. Azon az éjszakán nem is gondolt
alvásra.
     Nemsokára hozzákezdett feladata kivitelezéséhez. Az isteni gondviselésbe vetett
bizalmától vezérelve legjobb tudása és lelkiismerete szerint végezte munkáját. Az isteni
bölcsesség, közérthető módon leírva, megtalálta útját a világba. Különösen azok számára,
akiknek olyan nagy a vágyuk az igazi tudás iránt, és akik felismerik, hogy Frabato segítségével
valóban megnyílt előttük a szellemi tökéletességhez vezető út, mintha fény világítaná.




                                  --[ 83 ]--
                                     UTÓSZÓ
Ez a regény cselekményes formában kíséri egy beavatott életútját. Aki tud a sorok között
olvasni, gyakorlati és tudományos ismereteket is nyerhet belőle.
     A regény a jó és a rossz harcát mutatja be. Nem kitalált eseményekről van szó,
mindegyik valóságosan is megtörtént. A leírt események szórakoztatva magyaráznak, de nem
céljuk, hogy az olvasó minden második-harmadik számára nem szimpatikus emberben, aki
nem jól gondolkodik, vagy hírnevét fenyegeti, a fekete mágia mesterét lássa. Hiszen
leggyakrabban nem a fekete mágiára vezethetők vissza a sors kegyetlenségei...
     Az igazi fekete mágia csak az olyan emberek iránt érdeklődik, akik már maguk mögött
tudnak bizonyos belső fejlődést, szellemileg éppenséggel magasan fejlettek. Ilyen emberekre
irányul figyelme, és megpróbálja kiterjeszteni rájuk befolyását. A fekete mágia gyakorlója
soha nem foglalkozik apróságokkal, például, hogy egy tehén ne adjon több tejet,
stb. Csak azok az emberek hisznek ezekben a babonákban, akiknek túl kevés a tudásuk ezen
a területen.
     Ez a könyv nem népszerűsít egyesületeket vagy páholyokat sem, amelyek egzotikus és
elvont titulusokkal akarnak tudatlanokat megnyerni soraikba, hogy aztán zsarolás áldozataivá
váljanak. Visszautasítom, hogy figyelmet irányítok olyan páholyokra, amelyek nem a
valódi tudományt tanítják.
     A Fény Testvérisége nem evilági szervezet, és nem tartózkodik a földön. Ez a szervezet
az érett lelkek egyesülete, és csak a földön kívüli zónákban találkoznak.
     A Testvériségbe mindenki beléphet, aki a gyakorlatban elsajátította a bölcsesség
könyvének első három lapját. Mindenki, aki ezt eléri, magára irányítja a Fény Testvéreinek
figyelmét anélkül, hogy erre külön törekednie kellene.
     Teljes szívemből a legjobbakat kívánom mindazoknak, akik érdeklődnek könyvem
iránt.
                                                                                   A Szerző




                                  --[ 85 ]--
                                IN MEMORIAM
Franz Bardon fizikai testében már nem tartózkodik közöttünk. 1958. július 10-én az isteni
gondviselés megengedte ennek az évezredek óta tökéletes szellemnek, hogy végleg elhagyja
azt a testet, amelyet erre a misszióra Franz Bardon bocsátott rendelkezésére. Ahogy
minden magas rangú beavatott ezen a bolygón, Bardon mester is egészen rendkívüli
kapcsolatban volt mindenkori testével.
     Bizonyára csak kevesek számára ismert, hogy egy olyan magas rangú beavatottnak,
mint amilyen Franz Bardon valójában volt, nem kell ugyanúgy végigélnie egy megtestesülés
valamennyi fejlődési fokozatát, mint a föld többi lakójának. Mint tökéletes szellemnek,
csak akkor kell emberi alakot öltenie, amikor az isteni gondviselés új küldetéssel bízza meg.
     Az elkövetkezőkben néhány szóval ismertetem a szerző életútját, amennyire arról
tudomásom van.
     Franz Bardon egy tizennégy éves fiú alakjában öltött testet, hogy a fiú apjának, Viktor
Bardonnak szellemi tanára lehessen. Az apa, Viktor Bardon korábban keresztény misztikával
foglalkozott. Kitartásának és isteni adottságának köszönhetően tisztánlátóvá fejlődött,
mivel azonban ezen a területen minden irányadó segítség hiányzott számára, úgy érezte,
nem jutott közelebb hőn vágyott céljához, hogy Istenhez kötődjön. Legbensőbb imádságaiban
azt az alázatos kérést juttatta kifejezésre, hogy még ebben az inkarnációban találkozhasson
egy valódi mesterrel, hogy meghallgathassa és elsajátíthassa tanításait. Kívánsága
nem maradt teljesítetlen. Egy nagy szellem, akit majd Frabatóként ismerünk, Viktor Bardon
tizenhárom gyermeke közül a legidősebb, egyetlen fia testében öltött alakot, aki magára
vette az isteni gondviselés által reá ruházott feladaton kívül még azt a küldetést is, hogy
saját apjának a mestere legyen.
     Amikor egy éjszaka e csodálatos csere lejátszódott, azt a jövőbelátó Viktor Bardonon
kívül senki sem vette észre. Igaz szívvel megköszönte Isten iránta tanúsított kegyelmét, és
ettől kezdve fiát tekintette tanítójának és ekként is tisztelte.
     Csak egy olyan magas rangú beavatott, mint amilyen Franz Bardon tökéletes szelleme
volt, merészelt vállalkozni arra, hogy a feladata végrehajtásához rendelkezésre bocsátott
testben nem csak egyetlen megbízatást, hanem több küldetést is vállaljon. Amiként végre
is hajtotta azokat.
     Az, hogy egy szellem már pubertás korban levő testet válasszon, illetve ilyet
elfogadjon, szigorú feltételekhez van kötve. A test új tulajdonosa az eredeti birtokos számára
ellenszolgáltatásképpen köteles valahol egy másik, előnyös létezést biztosítani. Ezen kívül a
kölcsönvett, ez esetben véglegesen átvett test karmáját sajátjának kell tekintenie, és minden
körülmények között ki kell egyenlítenie.
     Mivel a test korábbi tulajdonosának karmája nagyon meg volt terhelve, Franz Bardon
szellemi tökéletessége és beavatottságának magas rangja ellenére is sok nehézségen ment
keresztül, hogy végül feloldja a karmát. Utalnék itt a létfenntartásért vívott harcára, a
többszöri letartóztatásra, és a több hónapos koncentrációs táborra, melyek során a
legkegyetlenebb eseményeket élte át, és a legnagyobb megszégyenítést kellett elviselnie.
Életének utolsó hónapjait is kellemetlen események zavarták meg, amelyek véget is vetettek
áldott tevékenységének. Egy ilyen megtestesülés elfogadása mindannyiunk számára jól mutatja,
milyen volt Franz Bardon.
     Az is világos lesz sok olvasó számára, hogy mit jelent, ha egy ekkora szellem — akinek
különleges képességei megközelítik az isteni gondviselés hatalmát és képességeit, aki egy
kézmozdulatával ártalmatlanná tehetné üldözőit — mégis magára vesz, és szemrebbenés

                                  --[ 86 ]--
nélkül eltűr oly sok kellemetlen dolgot. Egy beavatott sorsa is ugyanúgy kapcsolódik más
emberek sorsához, mint a többi emberé, és ebbe az isteni gondviselés még egy kiválasztott
által sem enged meg beavatkozást. Csakis az emberi tudatlanság számlájára írható, ha egyesek
a sors eljárását gyakran igazságtalannak nevezik, és az igazi beavatottat tehetetlen
embernek gondolják, vagy állítják be, csak azért, mert az isteni gondviselés törvényeihez hűen,
nem teljesítette gyarló kívánságaikat.
     Eltekintek olyan szokásos életrajzi elemek részletes ismertetésétől, mint iskolai
végzettség, pályaválasztás és annak eseményei. Feltételezem, hogy a hermetikus tudományok
ismertetése ennél sokkal fontosabb és tanulságosabb lesz az olvasók, érdeklődők és
tanítványok számára.
     Azok, akikhez a sors kegyes volt, és személyesen is megismerhették Franz Bardont,
jól tudják, hogy vele a legjobbak egyike távozott közülünk. Személyében a hermetika valódi
tanítványai továbbra is a nagy tanítót látják. Függetlenül attól, hogy öltött-e újra testi
alakot vagy nem, szellemi nagyságán soha semmi nem fog változtatni.
     Azok számára, akik komolyan és a gyakorlatban is foglalkoztak Franz Bardon műveivel,
de a szerzőt nem ismerték személyesen, vagy csak rövid ideig voltak vele együtt, megemlítek
különböző korokból néhány személyiséget, akiknek fizikai testében ugyanaz a nagy
szellem, az ő szelleme lakozott.
     Így például bizonyára mindenki előtt, aki a szellemi tudományokkal foglalkozik,
ismeretes Hermész Triszmegisztosz, Thoth neve, akinek könyve, amit a bölcsesség könyvének
neveznek, a 78 tarot kártyát tartalmazza. Így senkit sem lep meg az a vezérmotívum, amit
Franz Bardon első könyvében Az igazi beavatás útjá-ban kiválasztott. Lao Ce, a kínai bölcs
és tudós, szintén jól ismert a filozofikus érdeklődésű emberek között, ahogy a francia
asztrológus, Nostradamus, az angol tudós, Robert Fludd és Saint-Germain gróf.1 Franz Bardon
szellemét a tyanai Apolloniusban, Krisztus egyik kortársában is megtaláljuk. Utolsó előtti
megtestesülésében Tibetben élt, ahol a Hegyek Öregjének nevezték.
     Franz Bardon fizikai létezésének elmúltával az egész világon ezrek hiányolják életük
megmentőjét, tanácsadójukat, és azt a barátot, aki nehéz helyzetükben segítségükre sietett.
Önfeláldozó és áldott tevékenysége megérdemli, hogy teljes elismeréssel és mindig hálás
szívvel emlékezzünk rá.
     Mi, akik tudjuk, hogy a halál nem létezik, azt kívánjuk, hogy az isteni gondviselés
ajándékozzon meg bennünket ismét egy új megtestesüléssel, hogy találkozhassunk ezzel a
magas rangú beavatott személyiséggel, teljesen mindegy, milyen személyben vagy alakban.

                                                                            Prága, 1958.
szeptember Otti Votavova
                                                                        (*1903. 11. 4. – †1973.
9. 2.)
 
                                  --[ 91 ]--
              

AZ IGAZI BEAVATÁS ÚTJA

            
                  TANFOLYAM TÍZ FOKOZATBAN
                    ELMÉLET ÉS GYAKORLAT



        A mű eredeti címe: Der Weg zum wahren Adepten
 Első kiadás: 1956. Hermann Bauer Verlag, Freiburg im Breisgau



                          Fordította
                    Dr. Dubravszky László

                   Első magyar kiadás: 1997




    Őszinte barátsággal ajánlom e művet hű munkatársamnak
         és tanítványomnak, Otti Votavova asszonynak.
                                               Franz Bardon
                                     TARTALOMJEGYZÉK



ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ ...................................................... 101
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ ........................................................ 102
BEVEZETÉS ....................................................................... 103
A MÁGUS — A TAROT ELSŐ LAPJA .................................................... 105
ELSŐ RÉSZ — ELMÉLET ............................................................. 107

A TETRAGRAMMATON NAGY TITKA, VAGY A
KABBALISZTIKUS JOD-HE-VAV-HE..................................................... 109
   AZ ELEMEK MÁGIÁJA ............................................................ 109
   A TŰZ ELVE ................................................................... 110
   A VÍZ ELVE ................................................................... 110
   A LEVEGŐ ELVE ................................................................ 111
   A FÖLD ELVE .................................................................. 111
   A FÉNY ....................................................................... 111
   AZ AKASHA- VAGY ÉTER-ELV ..................................................... 112
   KARMA, AZ OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYE .............................................. 112
AZ EMBER ........................................................................ 112
   AZ EMBERI TEST ............................................................... 112
   ÉTREND........................................................................ 114
   A TEST OKKULT ANATÓMIÁJA, POLARITÁS .......................................... 115
A DURVAANYAGI SÍK: AZ ANYAGI VILÁG .............................................. 116
A LÉLEK, VAGY AZ ASZTRÁLTEST .................................................... 117
AZ ASZTRÁLSÍK ................................................................... 119
A SZELLEM ....................................................................... 121
A MENTÁLSÍK ..................................................................... 121
IGAZSÁG ......................................................................... 123
VALLÁS .......................................................................... 124
ISTEN............................................................................ 124
ASZKÉZIS......................................................................... 125

MÁSODIK RÉSZ — GYAKORLAT......................................................... 127

ELSŐ FOKOZAT .................................................................... 129
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (I.) ................................................. 129
     GONDOLATELLENŐRZÉS, FEGYELMEZÉS, URALÁS .................................... 129
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (I.) ................................................... 130
     INTROSPEKCIÓ VAGY ÖNMEGISMERÉS ............................................. 130
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (I.) .................................................... 132
     AZ ANYAGI VAGY HÚS-VÉR TEST................................................. 132
     A LÉGZÉS REJTELYE .......................................................... 132
     A TÁPLÁLÉK TUDATOS BEFOGADÁSA .............................................. 133
     A VÍZ MÁGIÁJA............................................................... 134
     AZ ELSŐ FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA .............................. 135


MÁSODIK FOKOZAT ................................................................. 136
     AUTOSZUGGESZTIÓ VAGY A TUDATALATTI TUDAT TITKA ............................. 136
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (II.)................................................. 138
     KONCENTRÁCIÓS GYAKORLATOK .................................................. 138
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (II.) .................................................. 139
     ASZTRÁL-MÁGIKUS EGYENSÚLY AZ ELEMEKRE VONATKOZÓAN........................... 139
     JELLEMNEMESÍTÉS ............................................................ 139
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (II.) ................................................... 140
     TUDATOS PÓRUSLÉGZÉS ........................................................ 140
     TUDATOS TESTTARTÁS ......................................................... 140
     A TEST URALÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN, TETSZÉS SZERINT ....................... 141
     A MÁSODIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA ............................ 141


HARMADIK FOKOZAT ................................................................ 143
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (III.) ............................................... 143
     GONDOLATKONCENTRÁCIÓ KÉT VAGY HÁROM
     ÉRZÉKKEL EGYSZERRE ......................................................... 143
     GONDOLATKONCENTRÁCIÓ TÁRGYAKRA, TÁJAKRA
     ÉS HELYISÉGEKRE............................................................. 144
     GONDOLATKONCENTRÁCIÓ ÁLLATOKRA ÉS EMBEREKRE ................................ 144
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (III.).................................................. 145
     ELEMLÉGZÉS AZ EGÉSZ TESTBEN ................................................ 145
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (III.) .................................................. 147
     ÉLETERŐ-TORLASZOLÁS ........................................................ 148
  FÜGGELÉK A HARMADIK FOKOZATHOZ ................................................ 148
     TÉRTELÍTÉS.................................................................. 149
     BIOMAGNETIZMUS ............................................................. 150
     A HARMADIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA............................ 153


NEGYEDIK FOKOZAT ................................................................ 154
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (IV.) ................................................ 154
     TUDATKIHELYEZÉS TÁRGYAKBA, ÁLLATOKBA, EMBEREKBE ............................ 154
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (IV.) .................................................. 155
     ELEMTORLASZOLÁS............................................................. 155
     ELEMHARMÓNIA HELYREÁLLÍTÁSA A MEGFELELŐ
     TESTRÉGIÓKBAN .............................................................. 156
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (IV.) ................................................... 157
     RITUÁLÉK ÉS AZOK GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁNAK
     LEHETŐSÉGEI ................................................................ 157
     A NEGYEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA ........................... 159


ÖTÖDIK FOKOZAT .................................................................. 161
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (V.) ................................................. 161
     TÉRMÁGIA ................................................................... 161
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (V.) ................................................... 162
     ELEMKIÁRASZTÁS KÍVÜLRE...................................................... 162
     KÜLSŐ, TEST NÉLKÜLI KIÁRASZTÁS ............................................. 164
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (V.)..................................................... 166
     ELŐKÉSZÜLET A LÁTHATATLANNAL VALÓ PASSZÍV ÉRINTKEZÉSRE. 166
     PASSZÍV ÉRINTKEZÉS ......................................................... 167
     AZ ÖTÖDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA ............................ 169


HATODIK FOKOZAT ................................................................. 170
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (VI.) ................................................ 170
     SAJÁT SZELLEMRE ÖSSZPONTOSÍTÁS.............................................. 170
     AZ ÉRZÉKEK TUDATOSÍTÁSA .................................................... 171
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (VI.) .................................................. 171
     AZ AKASHA-ELV URALÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE....................................... 171
     TUDATOS TRANSZÁLLAPOT ELŐIDÉZÉSE AZ
     AKASHA SEGÍTSÉGÉVEL ........................................................ 172
     ELEM URALÁSA INDIVIDUÁLIS RITUÁLÉ ÁLTAL AZ AKASHÁBÓL........................ 172
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (VI.) ................................................... 173
     ELEMENTÁLOK TUDATOS LÉTREHOZÁSA ............................................ 173
     LÁRVÁK LÉTREHOZÁSA ......................................................... 175
     SÉMÁK LÉTREHOZÁSA........................................................... 176
     FANTOMOK LÉTREHOZÁSA ....................................................... 177
     A HATODIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA ............................ 178


HETEDIK FOKOZAT ................................................................. 179
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (VII.) ............................................... 179
     A SZELLEM ELEMZÉSE A GYAKORLATRA VONATKOZÓAN ............................... 179
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (VII.) ................................................. 180
     AZ ASZTRÁLIS ÉRZÉKEK FEJLESZTÉSE AZ ELEMEK ÉS A
     FLUIDIKUSKONDENZÁTOR SEGÍTSÉGÉVEL .......................................... 180
     AZ ASZTRÁLIS TISZTÁNLÁTÁS MÁGIKUS FEJLESZTÉSE .............................. 182
     AZ ASZTRÁLIS TISZTÁNHALLÁS MÁGIKUS FEJLESZTÉSE ............................. 183
AZ ASZTRÁLIS TISZTÁNÉRZÉS MÁGIKUS FEJLESZTÉSE ................................... 184
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (VII.) .................................................. 186
     AZ ELEMENTÁROK MEGALKOTÁSÁNAK FOLYAMATA .................................... 186
     AZ ELEMENTÁROK MEGALKOTÁSÁNAK NÉGY ALAPMÓDSZERE............................. 187
     MÁGIKUS KÉP-ÉLETREKELTÉS ................................................... 195
     A HETEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA............................. 197


NYOLCADIK FOKOZAT ............................................................... 198
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (VIII.) .............................................. 198
     ELŐKÉSZÜLETEK A MENTÁLIS VÁNDORLÁSHOZ ...................................... 198
     A MENTÁLIS VÁNDORLÁS GYAKORLATA ............................................ 199
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (VIII.) ................................................ 201
     A NAGY „MOST” .............................................................. 201
     NE RAGASZKODJUNK A MÚLTHOZ.................................................. 202
     KONCENTRÁCIÓS ZAVAROK, MINT A MÁGIKUS
     EGYENSÚLY IRÁNYTŰI ......................................................... 202
     AZ ELEKTROMOS ÉS MAGNETIKUS FLUIDUM ........................................ 202
     AZ ELEKTROMOS FLUIDUM URALÁSA INDUKTÍV MÓDSZERREL........................... 203
     A MAGNETIKUS FLUIDUM URALÁSA INDUKTÍV MÓDSZERREL ........................... 204
     AZ ELEKTROMOS FLUIDUM URALÁSA DEDUKTÍV MÓDSZERREL........................... 204
     A MAGNETIKUS FLUIDUM URALÁSA DEDUKTÍV MÓDSZERREL ........................... 204
     AZ ELEKTROMAGNETIKUS FLUIDUM URALÁSA ....................................... 205
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (VIII.) ................................................. 206
     MÁGIKUS BEFOLYÁSOLÁS AZ ELEMEK ÁLTAL ....................................... 206
     A TŰZ ELEM ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELÉGETÉS ........................... 207
     A LEVEGŐ ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELPÁROLOGTATÁS ....................... 207
     A VÍZ ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELKEVERÉS................................ 208
     A FÖLD ELEM ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELROTHASZTÁS ...................... 208
     FLUIDIKUS KONDENZÁTOROK .................................................... 208
     EGYSZERŰ FLUIDIKUS KONDENZÁTOR ELŐÁLLÍTÁSA ................................. 210
     ÖSSZETETT FLUIDIKUS KONDENZÁTOROK ELŐÁLLÍTÁSA .............................. 210
     AZ ÉLETELIXÍR .............................................................. 211
     SZILÁRD FLUIDIKUS KONDENZÁTOR ELŐÁLLITÁSA .................................. 211
     MÁGIKUS TÜKÖR KÉSZÍTÉSE..................................................... 212
     A NYOLCADIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA .......................... 213


KILENCEDIK FOKOZAT............................................................... 214
  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (IX.) ................................................ 214
     A TISZTÁNLÁTÁS GYAKORLATA MÁGIKUS TÜKRÖKKEL................................. 215
     A MÁGIKUS TÜKÖR TELÍTÉSE ................................................... 216
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT ÁTJÁRÓKAPU BÁRMELY SÍKRA.............................. 216
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT ÖSSZEKÖTŐ ESZKÖZ ÉLŐ ÉS HOLT
     SZEMÉLYEK KÖZÖTT ........................................................... 217
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT SEGÉDESZKÖZ ERŐKKEL ÉS LÉNYEKKEL
     TÖRTÉNŐ KAPCSOLAT LÉTREHOZÁSÁHOZ ........................................... 218
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT BEFOLYÁSOLÓ ESZKÖZ ................................... 218
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT SUGÁRZÓ ESZKÖZ A TÉR
     TELÍTÉSÉNÉL ÉS BETEGKEZELÉSNÉL ............................................. 219
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT ADÓ-VEVŐ KÉSZÜLÉK..................................... 220
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT A KÁROS ÉS NEMKÍVÁNATOS
     BEFOLYÁSOK ELHÁRÍTÓ ESZKÖZE ................................................ 221
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT BÁRMELY ERŐ, LÉNY, KÉP ÉS HATÁS
     KIVETÍTŐ ESZKÖZE ........................................................... 221
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT TÁVOLBALÁTÓ ESZKÖZ ................................... 222
     A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ KUTATÁSÁNAK
     SEGÉDESZKÖZE ............................................................... 223
  MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (IX.) .................................................. 224
     AZ ASZTRÁLTEST TUDATOS ELVÁLASZTÁSA AZ ANYAGI TESTTŐL ...................... 224
     AZ ASZTRÁLTEST ÁTHATÁSA A NÉGY ISTENI
     ALAPTULAJDONSÁGGAL ......................................................... 228
  MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (IX.) ................................................... 228
     BETEGKEZELÉS ELEKTROMAGNETIKUS FLUIDUMMAL .................................. 228
      TALIZMÁNOK, AMULETTEK ÉS DRÁGAKÖVEK MÁGIKUS TELÍTÉSE ...................... 231
      A MÁGIKUS TELÍTÉS 10 KÜLÖNBÖZŐ FAJTÁJA..................................... 232
      KÍVÁNSÁG-MEGVALÓSÍTÁS AZ AKASHÁBAN,
      ELEKTROMAGNETIKUS TÖLTÉSSEL................................................ 236
      A KILENCEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA ........................ 237


TIZEDIK FOKOZAT ................................................................. 238
   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (X.) ................................................ 238
      A SZELLEM FELEMELÉSE A MAGASABB SÍKOKRA ................................... 238
   MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (X.) .................................................. 242
      TUDATOS KAPCSOLAT A SZEMÉLYES ISTENNEL .................................... 242
      ISTENSÉGEKKEL VALÓ ÉRINTKEZÉS ............................................. 245
   MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (X.) ................................................... 245
      BRAHMA ÉS SAKTI ........................................................... 245
      SZUGGESZTIÓ ............................................................... 246
      TELEPÁTIA ................................................................. 246
      HIPNÓZIS .................................................................. 247
      A FAKÍROK TÖMEGHIPNÓZISA .................................................. 247
      GONDOLATOLVASÁS............................................................ 248
      PSZICHOMETRIA ............................................................. 248
      AZ EMLÉKEZŐTEHETSÉG BEFOLYÁSOLÁSA ......................................... 249
      MŰKÖDÉS, CSELEKVÉS AZ AKASHÁBAN ........................................... 250
      TÉR TELÍTÉSE TÁVOLBÓL ..................................................... 250
      ÜZENET A LEVEGŐN ÁT........................................................ 250
      AZ EXTERIORIZÁCIÓ.......................................................... 251
      A MÁGIKUS LÁTHATATLANNÁ VÁLÁS ............................................. 252
      ELEMEKKEL VÉGZETT GYAKORLATOK.............................................. 253
      LEVITÁCIÓS JELENSÉGEK ..................................................... 254
      TERMÉSZETI JELENSÉGEK ..................................................... 255
      URALOM ÉLET ÉS HALÁL FÖLÖTT................................................ 255
      A TIZEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK OSSZEFOGLALÁSA ........................... 256

UTÓSZÓ .......................................................................... 257

              ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

Az első kiadás néhány hónap alatt teljesen elfogyott, ami, tekintettel a mű különös és
gazdag tartalmára, végül is előre látható volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szerző a
kiadóval egyetértésben egy második kiadás megjelentetéséről döntött, méghozzá teljesen
új formában.
     Az igazi beavatás útja nem csak Németországban jutott el a valódi keresőkhöz, hanem
ma már Európa más országaiban is magukénak tudhatják ezt a könyvet azok, akik az igazi
beavatottsághoz vezető útra léptek, sőt Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában szintén
megjelent. Ebben nagy szerepe van a Bauer Kiadónak, amiért a könyv boldog birtokosai
köszönettel adóznak. A szerző is a legszívélyesebben köszöni Hermann Bauer úrnak azt a
nagy lelkesedést, mellyel e mű megjelentetésére vállalkozott.
     Első műve második kiadásánál a szerző meg szeretné ragadni az alkalmat, hogy őszinte
és szívből jövő köszönetét fejezze ki valamennyi olvasónak és érdeklődőnek a tőlük kapott
számtalan köszönő és elismerő levélért. A műveit — melyeket csupán az isteni gondviselés
kifejezett utasítására tárt nyilvánosság elé — övező óriási érdeklődést önzetlenül végzett
munkája legnagyobb dicséretének tekinti. Életének fő hivatása ugyanis nem az írás, hanem
elsősorban a gyógyítás, ami rendkívül sok feladatot ró rá. Az isteni gondviselés által neki
rendelt küldetés elsősorban abból áll, hogy könyvei segítségével a tökéletesség útjára
vezesse az igazság keresőit. Az egyes keresők kívánságaival időhiány miatt nem tud
foglalkozni, ezt azonban olvasói biztosan elnézik neki.
     A szerzőnek címzett levelekből kitűnik, hogy vannak érdeklődők, akik szívesen átugranak
néhány fokozatot, vagy csak azokat a gyakorlatokat végzik el, amiket kényelmesnek
találnak. Hermetikus szempontból ez nem helyes. A szerző erre többször is nyomatékosan
felhívja a figyelmet, ahogyan arra is, hogy a sietség nemcsak kudarchoz vezet, de különböző
károkat is okozhat.
     A könyvben bemutatott alapgyakorlatok a testet, a lelket és a szellemet fejlesztik. A
tanulók a gyakorlati feladatok kísérőjelenségeinek, az úgynevezett okkult képességeknek is
nagy hasznát vehetik, segítségükkel ugyanis tetszés szerint alakíthatják evilági életüket,
hiszen minden ember más vágyakkal, más ideálokkal és célokkal rendelkezik. Aki
lelkiismeretesen, lépésről lépésre dolgozza fel a művet, képes lesz a neki tetsző módon intézni
anyagi ügyeit.
     A szerző mindenkinek isteni áldást, sok türelmet, kitartást és rengeteg szeretetet kíván
a hermetikus tudománnyal való örömteli munkához, illetve azt, hogy első művének második
kiadása mielőbb eljusson azokhoz az emberekhez, akiket hatalmas tudásvággyal áldott
meg a sors.
                                                                                 1957. május
                                                                               Otti Votavova




                                  --[ 101 ]--
                 ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ

Kétségen kívül áll, hogy az igazi megismerésre törekvő évekig, ha nem egész életen át hiába
kutat olyan elfogadható módszer után, amelynek segítségével — legfőbb vágyát kielégítendő
— a tökéletesedés útjára léphetne. Ez a vágy újra és újra a legjobbnak vélt könyvek
és művek összegyűjtésére sarkallta őt, amelyek azonban csak jó hangzású és sokat ígérő
szavakkal voltak feldíszítve, de a tulajdonképpeni gyakorlathoz nem feleltek meg. A keresők
az idők folyamán összegyűjtött módszerektől nem lettek okosabbak, sőt az óhajtott cél
mind messzebbre került tőlük. Még ha valaki, valamely felmagasztalt útmutató alapján el
is kezdett dolgozni, ez „előmenetelében” szorgalma és akarata ellenére sem hozott semmi
elfogadható eredményt, ráadásul senki sem tudott hiteles választ adni arra az égetően fontos
kérdésre, hogy az út, amelyen éppen jár, egyéniségének, alkatának valóban megfelelő-e.
     Az isteni gondviselés elérkezettnek látta az időt, hogy a legmagasabb tudás területén
szerzett, gyakorlatban alkalmazott és kipróbált tudást az isteni igazság iránt törekvő
keresők, a kitartó emberek kiválasztottjai kezébe adja.
     A szerző az isteni gondviselés felszólítását követve, legszentebb kötelességének tartja,
hogy elméleti és gyakorlati tapasztalatait nyugodt lelkiismerettel, és anélkül adja át
művében a nyilvánosságnak, hogy ezzel elismerést vagy hírnevet kívánna szerezni.
     A gondviselés abban a kegyelemben részesítette a szerzőt, hogy Keleten a világ
legmagasabb fokú beavatottjai lehettek tanítói és mesterei. E mű szándékosan egyszerű stílusa,
kortól és foglalkozástól függetlenül, minden igazságkereső ember számára lehetővé teszi,
hogy azonnal elkezdje az örömteli munkát valódi fejlődésén, és bizalommal elérje a kitűzött
célt, az Istennel való eggyé válást.
     Ahogy a gondviselés akarata volt e könyv megírása és kiadása, egyedül ő hivatott
elvégezni azt is, hogy a művet csak azok kezébe juttassa, akik a legjobban vágyódnak egy
megbízható módszer szerint dolgozni szellemi felemelkedésükön. Túlzás nélkül kijelenthető,
hogy emberemlékezet óta ez az első alkalom, hogy ilyen tökéletes mű került a nyilvánosság
elé.
                                                                               Otti Votavova




                                  --[ 102 ]--
                                   BEVEZETÉS

Aki valami receptgyűjteményt lát ebben a műben, melynek segítségével könnyen és fáradság
nélkül tisztelethez, hírnévhez, gazdagsághoz és hatalomhoz juthat, vagy megsemmisítheti
ellenségeit, az csalódottan fogja félretenni.
     Sok szekta és szellemi irányzat a mágia kifejezésben nem lát mást titkos erőkkel való
összeesküvésnél és puszta varázslatnál. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy sokakat a
mágia szó említése is bizonyos félelemmel tölt el. Hamiskártyások, színpadi bűvészek,
sarlatánok, és ki tudja, hogy kik még, szintén sokszorosan visszaéltek a mágia fogalmával, és
ez nagymértékben hozzájárult, hogy a mágikus tudást kétkedő lekicsinyléssel fogadják.
     A mágia szó a magosz szóból ered, amely ősidőkben a legmagasabb beavatottakat
jelentette. Az úgynevezett varázslók nem beavatottak, csak utánzói a misztériumoknak, akik
akár egész népek tudatlanságát és jóhiszeműségét használják ki, hogy hazugságokkal
elérhessék önző céljaikat. Az igazi mágus megveti az ilyen eljárást.
     A valóságban a mágia szent tudomány. A szó legszorosabb értelmében a tudások tudása,
mert az univerzális törvényeket tanítja megismerni és használni. Sehol nincs különbség
mágia, misztika vagy egyéb fogalmak között, ahol igazi beavatottságról van szó. Legyen
bármilyen világnézete, nevezze bárminek, nem számít, mert ugyanazon egyetemes
törvények szerint kell eljárni. Az általános polaritás törvényét szemlélve, a jóról és a
rosszról, aktívról és passzívról, fényről és árnyékról elmondhatjuk, hogy bármi alkalmazható
mind jó, mind rossz célokra. Akárcsak egy kés, amely eredeti célját tekintve csak
kenyérszeletelésre lenne alkalmas, egy gyilkos kezében azonban veszélyes fegyverré válhat.
Mindig az egyén jellembeli tulajdonságain múlik minden. Ez az alapelv érvényes a titkos
tudományok minden területén is. Könyvemben a mágia megnevezést, mint a legmagasabb
beavatottság és a legmagasabb tudás szinonimáját választottam.
     Sok olvasó számára ismeretes, hogy a tarot elsősorban nem jóslásra használt
kártyajáték, hanem egy sokrétegűen szimbolikus „beavató könyv”. Első lapja az elemeket uraló
mágust ábrázolja, aki az első arkánum kulcsát adja, a kimondhatatlan tetragrammaton, a
kabbalisztikus JOD-HE-VAV-HE titkának kulcsát. A beavatottsághoz a mágus a kapu, és
hogy milyen sokat mondó és sokoldalú tartalommal bír ez a lap, azt e könyv olvasója maga
fogja felismerni. Könyvem a legnagyobb gondossággal és rendkívüli körültekintéssel épült
fel. Nem spekuláció, hanem harmincéves kutatás, gyakorlatozás, sok más olyan módszerrel
— különböző páholyok, titkos társaságok tanításaival és a keleti tudományokkal — történt
ismételt összehasonlítások eredménye, amelyek nem minden ember számára megközelíthetőek.

     Ezzel nem azt akarom állítani, hogy e könyv teljesen felöleli a mágia és misztika
kérdéseit — ha mindent papírra szeretnénk vetni e hatalmas tudásról, egész lexikonokat kéne
teleírnunk. Azt azonban teljes joggal kijelenthetjük, hogy ez a mű valóban az igazi
beavatottság kapuja, kulcs az univerzális törvények használatához. Azzal sem szeretnék
vitatkozni, hogy itt-ott más szerzők műveiben is találhatunk töredékeket e tudásról, egyetlen
könyvben azonban aligha találhat az olvasó ilyen pontos leírást a tarot kártya első lapjáról.
     Bár néha nagyon nehéz volt azt annyira egyszerűen kifejezni, hogy mindenki számára
érthető legyen, azon fáradoztam, hogy az egyes fokozatokban a lehető legvilágosabb
magyarázatot adjam. Olvasóm megítélésére bízom, hogy sikerült-e ez a törekvésem. Sok helyen
szükségesnek láttam, hogy ismétlésekkel emeljek ki különösen fontos részeket.
     Sokszor felmerül, hogy a titkos tudományok iránt érdeklődőknek és tanulóknak nincs
módjukban a beavatottságot egy mestertől, vezetőtől személyesen elsajátítani, és ezért az


                                  --[ 103 ]--
igazi tudás csak különösen kegyeltek és tehetségesek számára közelíthető meg. Sok igazi
kereső egész halom könyvet áttanulmányoz, hogy imitt-amott kihalásszon egyet az igazság
gyöngyszemeiből. Aki tehát valóban komolyan dolgozik saját fejlődésén, aki ezt a szent
tudást nem csupán kíváncsiságból „követi”, és benne nem csak vágyai kielégítését keresi,
az ebben a műben igazi vezetőre talál. A kezdeti lépéseknél még a magas rangú beavatottak
sem lennének képesek többet segíteni a tanulónak, mint ez a könyv. A figyelmes tanuló
megtalálja benne azt, amit eddig máshol hiába keresett, és így a feladat, amelyet e könyv
hivatott betölteni, teljesen elvégezettnek tekinthető.
                                                                                 A Szerző




                                  --[ 104 ]--
             A MÁGUS — A TAROT ELSŐ LAPJA
                            A lap szimbolikájának magyarázata
							
mágus (1)
 
Lent az ásvány-, növény- és állatvilág szimbólumai. A nő balról és a férfi jobbról, a pozitív
és a negatív az emberben. Közöttük egy kétnemű lény, a férfi és a nő egy személyben, a
férfi és a női elv közötti egyensúly.
Az elektromos fluidum piros, a magnetikus fluidum kék.
A nőnél a fejtájék elektromos, a nemi tájék magnetikus. A férfinél fejtájék magnetikus,
a nemi tájék elektromos.
A kétnemű emberalak felett a Földgömb, fölötte a Mágus a négy elemmel.
A férfi fölött az aktív elemek, a TŰZ piros és a levegő KÉK. A nő felett a passzív elemek, 
a VÍZ zöld és a FÖLD sárga. Középen, a Mágus körül a Földgolyóig az Akasha-elv sötétlila.
A mágus fölött, mint korona, az istenség jelképe aranyszegélyű ezüstös Lótusz, közepén 
a bölcsek köve, a hermetikus tudo mány kvintesszenciája rubinvörös. 
A háttérben a makro- és mikrokozmosz pozitív és negatív erői, az aranysárga Nap és 
az ezüstfehér Hold, az elektromos és magnetikus fluidum.  
A lótuszvirág fölött a gömb a TEREMTÉS, belsejében a pozitív-negatív nemző erő, az UNIVERZUM 
nemző, teremtő aktusával.                                                                
Az AUM sötétlila és fekete szín átmenete a végtelen, örökké való, a határtalan és a nem létező 
szimbolikus kifejezése.

                                  --[ 105 ]--
ELSŐ RÉSZ
ELMÉLET
   A TETRAGRAMMATON NAGY TITKA, VAGY A
       KABBALISZTIKUS JOD-HE-VAV-HE

                     „Az, ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.”
                                Hermész Triszmegisztosz

AZ ELEMEK MÁGIÁJA

Szükséges mindjárt a beavatás kezdetén ezekkel az erőkkel foglalkozni, és rámutatni az
elemek mély és sokrétű jelentőségére, mert a makro- és mikrokozmoszban minden alkotás
által létező az elemek hatásával jött létre. Az okkult irodalomban az elemek erejéről eddig
nagyon keveset írtak, ezért azt a feladatot állítottam magam elé, hogy ezzel az ismeretlen
területtel foglalkozzam, s félrehúzzam a fátylat e törvények elől. A nem beavatottat
egyáltalán nem könnyű úgy felvilágosítani, hogy az elemek léte és hatása ne csupán ismertté
váljon előtte, hanem ezekkel az erőkkel később a gyakorlatban is képes legyen dolgozni.
      A világmindenség egy óraműhöz hasonló, egymásba kapaszkodó, egymástól függő
fogaskerekekkel. A legmagasabb felfogható lényről, magáról az istenségről alkotott fogalom
is besorolható az elemekkel analóg szemléletmódba. Erről közelebbit az isten-fogalomról
szóló fejezet tartalmaz.
      A legrégibb keleti írásokban az elemeket tattváknak nevezik. A mi európai irodalmunk
méltatja a tattvákat, felhívja a figyelmet a jó hatásokra, és óv a kedvezőtlen befolyásokról.
      A tattvák hatása alatt elvégezhetők vagy elhagyhatók bizonyos cselekedetek. E tények
valódiságában nem kell kételkedni, de az eddig megjelent művek csupán az elemhatások
egy kis aspektusára mutattak rá. Hogy az elemek, illetve tattvák személyes használat közben
fellépő hatásai megismerhetők, arra az asztrológiai művek elég világosan rámutatnak.
      Én azonban mélyebben fogok az elemek rejtelmeibe hatolni, és ezért más kulcsot
választottam, amely bár analogikus az asztrológiai kulcsokkal, azokhoz semmi köze nincs.
Arra is rávilágítok, hogyan használhatjuk sokrétűen ezt az olvasó számára eddig még
ismeretlen kulcsot. Az elemekre vonatkozó egyes munkálatokat, analógiákat és hatásokat a
következő fejezetek még részletesebben fogják tárgyalni. Az elmélet mellett a gyakorlati
alkalmazására is rá fogok mutatni, mert éppen ebben rejlik a legnagyobb arkánum.
      Az elemekről szóló titkos tudásról már a bölcsesség legrégibb könyvében, a tarot-ban
is írtak, melyben az első kártya az elemek ismeretére és uralására utaló mágust ábrázolja.
Ezen az első kártyán a kard a TŰZ elemet, a pálca a LEVEGŐ-t, a kehely a VÍZ elemet és az
érem a FÖLD elemet szimbolizálja. Az antik misztériumokban éppen a mágust szemelték ki
az első tarot kártyához, és vele az elemek uralását választották az első beavató aktusnak.
Ezt a hagyományt tisztelve, én is az elemeknek tulajdonítom a legnagyobb jelentőséget,
mert mint az a továbbiakból is kitűnik majd, az elemekhez való kulcs olyan univerzális
eszköz, amellyel az ember valamennyi problémáját meg tudja oldani. A tattvák a következők:

                              Akasha          —         ÉTER-elv
                              Tejas           —          TŰZ-elv
                              Vaju            —      LEVEGŐ-elv
                              Apas            —           VÍZ-elv
                              Prithivi        —         FÖLD-elv

                                  --[ 109 ]--
     Az indiai tan szerint a négy durvább tattva az ötödikből, az AKASHA-elvből született.
Ezért az Akasha ok-elv, és az ötödik erőnek, az úgynevezett kvintesszenciának tekinthető.
Az Akasháról, a legfinomabb elemről a megfelelő fejezetben behatóan felvilágosítom az
olvasót. Az elemek tulajdonságait is részletesen megismerjük a legmagasabb síktól kezdve
egészen az anyagi világig.
     Nem könnyű feladat a teremtés ilyen nagy titkát kielemezni, és szavakba önteni úgy,
hogy mindenki plasztikus képet kapjon. A továbbiakban az elemek felosztásáról lesz szó,
és ha sikerül az olvasót megtanítani rá, hogy azon a tudományterületen, mely számára a
legmegfelelőbb, a gyakorlati kulcsot alkalmazni tudja, úgy könyvem célja tökéletesen
teljesült.

A TŰZ ELVE

Mint mondottuk, az Akasha- vagy ÉTER-elv az elemek létrejöttének oka. Az első elem,
amely az indiai írások szerint az Akashából született a Tejas, a TŰZ elve. Ahogy a többi, ez
az elem sem kizárólag az anyagi síkra, hanem minden teremtés által létezőre hat. A TŰZelv
alaptulajdonságai a forróság és az expanzió (kiterjedés). Ezért volt kezdetben tűz és
fény minden megalkotott. A Bibliában is így áll: „FIAT LUX” — Legyen világosság! A fénynek
természetesen a tűz az alapja. Mint minden elem, úgy a TŰZ is két pólussal rendelkezik,
éspedig aktív és passzív, azaz pozitív és negatív polaritással. A pozitív mindig a felépítő,
alkotó, nemző; a negatív a szétbontó, pusztító. Valamennyi elemnél mindig mindkét
alaptulajdonságról van szó. A vallások az aktív oldalra írják a jót, a passzív oldalra pedig a
rosszat. Alapjában véve azonban nincs se jó, se rossz, mert minden a változatlan törvények
szerint teremtetett. Éppen ezekben az elvekben tükröződik az isteni elv, és csak e törvények
megismerése által közelíthetjük meg az istenit.
     Mint mondottuk, a TŰZ tulajdonsága az expanzió, melyet az elképzelhetőség kedvéért
elnevezünk elektromos fluidumnak. E név és fogalom alatt ne csupán az anyagi elektromosságot
értsük, bár, mint a továbbiakban látni fogjuk, azzal analóg. Mindenki számára
azonnal világos, hogy az expanzió tulajdonsága a kiterjedéssel azonos. A TŰZ alapelve minden
teremtettben, a legkisebb homokszemtől kezdve a legnagyobb láthatóig és láthatatlanig
mindenben ott dolgozik és lappang.

A VÍZ ELVE

Ez is, mint a TŰZ, az Akashából, az ÉTER-elvből jött létre. De összehasonlítva a TŰZ-zel,
éppen ellenkező tulajdonságai vannak. Alaptulajdonságai a hideg és az összehúzódás. Itt is
két pólusról van szó. Az aktív a felépítő, az életadó, a tápláló és megtartó, míg a passzív
vagy negatív, hasonlóan, mint a TŰZ-nél, szétbontó, szétszedő, gerjedő, szétosztó. Mivel ez
az elem magában hordozza az összehúzódás alaptulajdonságát, belőle jött létre a magnetikus
fluidum. Mind a TŰZ, mind a VÍZ az összes területen hatnak. Az alkotás törvénye alapján
a TŰZ nem tudna létezni, ha nem volna benne ellenpólusa, a VÍZ princípiuma. Ez a két elem,
a TŰZ és a VÍZ azok az alapelemek, amelyekkel minden megalkottatott. Két fő elemmel van
dolgunk, elektromos és magnetikus fluidummal, tehát ellentétes polaritásokkal kell
számolnunk.




                                  --[ 110 ]--
A LEVEGŐ ELVE

Mint további elem, a LEVEGŐ eleme is az Akashából alakult ki. Beavatottak ezt az elemet
nem tekintik valódi elemnek, hanem összekötőnek tartják a TŰZ és a VÍZ elemei között úgy,
hogy a LEVEGŐ-elv a TŰZ és a VÍZ aktív és passzív tevékenysége között úgyszólván a semleges
„médium”, mely az egyensúlyról gondoskodik. Az aktív és a passzív, a TŰZ és a VÍZ
kölcsönhatására minden megalkotott élet „mozgássá” vált. Közvetítő szerepében a LEVEGŐ
a TŰZ-től a szárazság, a VÍZ-től pedig a nedvesség tulajdonságát vette fel magába. E két
tulajdonság nélkül az élet elképzelhetetlen. Ez a két tulajdonság kölcsönöz polaritást a
LEVEGŐ-elvnek, pozitív kihatásban az életadó, negatív kihatásban a lebontó polaritást.
     Természetesen nem közönséges tűzről, vízről és levegőről van szó, melyek csupán az
anyagi sík aspektusai, hanem az elemek egyetemes tulajdonságairól beszélünk.

A FÖLD ELVE

A LEVEGŐ-elvről mondtam, hogy tulajdonképpeni elemet nem képvisel, és ez az állítás érvényes
a FÖLD elemre is. Ez azt jelenti tehát, hogy a három eddig említett elem kölcsönhatásából
alakult ki az utolsó elem, a FÖLD elve, mely a megmerevedés, mint különleges tulajdonság
révén mind a három elemet magában foglalja. Éppen ez a tulajdonság kölcsönzött
az előzően említett három elemnek egy meghatározott formát. Ugyanakkor azonban határformáló
a három elem hatása számára, aminek következtében létrejött a tér és a tömeg. A
három elem kölcsönös hatása a FÖLD-del együtt négypólusúvá vált (semleges, elektromos,
magnetikus, elektromagnetikus), ezért a FÖLD princípiumát négypólusú mágnesnek lehet
nevezni. A fluidum a FÖLD elem polaritásában elektromagnetikus. Mivel minden elem a
negyedikben, tehát a FÖLD elemben hat, minden megalkotott élet megmagyarázható. Az
ebben az elemben való hatáson, azaz a megvalósuláson keresztül jött létre a FIAT — „Legyen”.

     A könyv olvasása során találkozni fogunk az elemek különleges hatásaival a különböző
szférákban és birodalmakban (állatvilág, növényvilág, embervilág és a többi). Lényeges,
hogy átfogó képet tudjunk alkotni az egész univerzumban az elem-princípiumok hatásainak
műhelytitkairól!

A FÉNY

A fény alapját a TŰZ-elv képezi. A fény a TŰZ aspektusa. Minden TŰZ elem fénnyé
változtatható és fordítva. Ezért rejti magában a fény az összes sajátos tulajdonságot: fénylő,
átható, kiterjedő. A fény ellentéte a sötétség. Ez a VÍZ elemből alakult ki, tulajdonságai a
fénnyel ellenkezők.
     Sötétség nélkül a fény nem felismerhető, sötétség nélkül a fény egyáltalán nem létezne!
Ebből látható, hogy a fény és a sötétség két elem kölcsönhatásából jött létre, a TŰZ és a VÍZ
kölcsönhatásából. A fény pozitív, a sötétség negatív. Ez a váltakozó hatás minden régióban
működik.




                                  --[ 111 ]--
AZ AKASHA- VAGY ÉTER-ELV

Már az elemek leírásánál is említettem, hogy azok az ÉTER-elvből keletkeztek. Ennek
következtében az ÉTER-elv a legmagasabb, leghatalmasabb, elképzelhetetlen őslét, minden
dolog és minden megalkotott ősalapja: az ok-szféra. Az Akasha ezért tér és idő nélküli, a
nem megalkotott, a fel nem fogható, a nem definiálható! A vallások Istennek nevezik. Ez
az ötödik erő, az őserő; az, ami mindent megalkotott, és mindent egyensúlyban tart. Minden
gondolat és eszme őseredete és tisztasága, az ok-világ, melyben minden megalkotott megmarad,
kezdve a legmagasabb szféráktól, egészen a legalacsonyabbakig. Ez az alkimisták
kvintesszenciája. A minden mindenben.

KARMA, AZ OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYE

Egy örök törvény, mely éppen az Akashában gyökerezik, az ok és okozat törvénye. Minden
ok az oknak megfelelő okozatot vált ki. Ez a törvény mindenütt, mint a legfőbb érvényes.
Minden cselekedet, következményében okkal és okozattal jár. Ezért nem nevezhetjük a karmát
csupán jó cselekedeteink törvényének, mint azt a keleti filozófia tanítja, jelentése sokkal
mélyebb.
     Az emberek ösztönszerűen érzik, hogy minden jó csak jó gyümölcsöt teremhet, és minden
rossz következményében is rossz lesz. „Ki, mint vet, úgy arat”. Minthogy e törvény
lényege néhány szóban kifejezhető, részleteire nem térek ki. Az ok és okozat törvénye alá
tartozik az evolúció vagy fejlődés törvénye. A fejlődés ezért a karmatörvény aspektusa.




                                    AZ EMBER
AZ EMBERI TEST

Az ember Isten való képmása, tehát a világegyetem képére lett megalkotva. Minden, amit
az univerzumban megtalálunk nagyban, visszatükröződik az emberben kicsinyben. Ezért
lesz az ember neve mikrokozmosz, ellentétben az világegyetemmel, azaz a makrokozmoszszal.
Az emberben lejátszódik az egész természet és e fejezet feladata lesz ezt megfigyelni,
és uralni tudni.
     Itt nem a test fiziológiáját szeretném megtanítani, hanem az embert hermetikus
szempontból megfigyelni, és az érdeklődőket felvilágosítani, hogy a kulcsokat, tehát az elemek
hatását hogyan kell helyesen használni az emberre vonatkozóan.
     „Ép testben ép lélek”. Az ember tanulmányozása során mindenki számára világossá
válik, milyen mély igazság rejlik ebben. Minden bizonnyal felvetődik most a kérdés, hogy
mi az egészség hermetikus szempontból nézve? Nem mindenki lesz képes ezt a kérdést
azonnal megválaszolni, mert a legtöbben az egészség problémáját individuálisan fogják
magyarázni. Hermetikus szempontból nézve az egészség a testben dolgozó erők és az elemek
alaptulajdonságainak tökéletes harmóniája. Nem kell, hogy az elemeknek különösen
nagy diszharmóniája forduljon elő ahhoz, hogy már látható hatást váltson ki, amit
betegségnek nevezünk. A betegség formájában megnyilvánuló diszharmónia már jelentős zavar


                                  --[ 112 ]--
az elemek műhelyében, a testben. Ezért alapfeltétel, hogy a leendő beavatott a legnagyobb
figyelmet szentelje a testének. A testnek a külső, látható kifejezése egy szép ruhához
hasonló és a szépség minden aspektusban, mind a nagyban, mind a kicsinyben, szintén az
isteni természet aspektusa. A szépség alapjában véve nemcsak az, ami tetszik és
rokonszenves, mert szimpátia és antipátia is az elemek kölcsönhatásától függ. Az igazi egészség
sokkal inkább alapfeltétel a szellemi felemelkedéshez. Ha szépen akarunk élni, akkor
lakásunkat, házunkat, saját testünket széppé és harmonikussá kell tennünk.
      Az elemeknek, az egyetemes törvényeknek megfelelően, meghatározott funkciókat
kell elvégezni testünkben. A pozitív, felépítő részt az elemek pozitív, aktív oldala
működteti, a megtartó vagy kiegyenlítő részt az elemek összekötő része (a semleges oldal), a
lebontó vagy elszállító részt pedig az elemek negatív tulajdonságai irányítják.
      A TŰZ-elv, az elektromos fluidum aktív formájában építő, expanzív tevékenység, negatív
formáiban ezzel ellenkezők.
      A VÍZ-elv aktív formájában a felépítő, negatív formájában a bomlasztó tevékenységet
befolyásolja a test valamennyi folyadékában.
      A LEVEGŐ-elv feladata a TŰZ elektromos fluidumját és a víz magnetikus fluidumját a
testben szabályozni és egyensúlyban tartani. Ezért nevezzük semleges, közvetítő elemnek.
      Mint azt a FÖLD elem erőiről az elején leszögeztük, a testben a FÖLD-elv feladata
mindhárom elem hatását együtt tartani. Aktív formájában a FÖLD elem életet-adóan, építően,
megtartóan, negatív formában ellenkezően hat. A FÖLD-elvtől függ a test virulása — és
öregedése is. Még sok párhuzamot lehetne felsorolni az elemek hatásairól a testben, de
egyelőre legyen ennyi elegendő.
      A beavatottak pontosan ismerték az elemek hatását, de — valószínűleg a visszaélések
megakadályozása miatt — sosem írták le részletesen azokat. Az ember esetében a fejet a
TŰZ elemmel, a hasat a VÍZ elemmel, a mellkast pedig a LEVEGŐ elemmel hozták összefüggésbe,
közvetítő elvként a TŰZ és a VÍZ között. Első pillantásra látható, milyen helyesen
ítélték meg a beavatottak ezt a felosztást az embernél, mert a fejben játszódik le minden
aktív, tehát ami tüzes, a hasban viszont az ellenkező, azaz a vizes, a kiválás, a nedvek
munkája és a többi. A mellkas a LEVEGŐ tartozéka és ehhez hasonlóan a szerepe is közvetítő,
mert benne a légzés gépiesen történik. Kohéziójával, összefogó erejével végezetül a FÖLD
elem az egész emberi testet mutatja (csontozat, vázizomzat szövetek).
      Felvetődik a kérdés, hogy hol és milyen módon mutatkozik meg az Akasha vagy ÉTERelv
az anyagi testben. Mélyebb megfontolással mindenki maga adhatja meg a választ. Az
ÉTER-elv a legerőteljesebb testi formájában, a vérben és a magban, és e két anyag
kölcsönhatásában, az életanyagban vagy a vitalitásban keresendő.
      Mint ahogy láttuk, a TŰZ elem az elektromos fluidumot hozza létre a testben. (A
fluidumok mindegyike aktív és passzív pólussal rendelkezik.) Kölcsönhatásuk a négypólusú
mágnesnek felel meg, mely a tetragrammaton titkával, a kabbalisták JOD-HE-VAV-HÉ jével
azonos. Ezért van az emberi test kisugárzásában életmagnetizmus, elektromagnetikus
fluidum vagy más néven od. Az emberi test jobb oldala jobbkezeseknél aktív-elektromos,
a bal oldala pedig passzív-magnetikus. Balkezeseknél fordított a helyzet, Az
elektromagnetikus fluidum sugárzó ereje a testben az elemek hatásának intenzitásától függ.
Minél egészségesebben és kiegyensúlyozottabban bonyolódik le a testben az elemek kölcsönhatása,
annál erősebb a kisugárzás.
      Bizonyos gyakorlatok segítségével, valamint a helyes ráhangolódás és e törvények
pontos figyelembevételével lehetséges az elektromagnetikus fluidum teljesítőképességének,
erősségének növelése vagy csökkentése. Erről részletesen lesz szó a gyakorlati részben.


                                  --[ 113 ]--
     Az emberi testben sem az elektromos, sem a magnetikus fluidumnak nincs köze az
általános értelemben vett elektromossághoz és magnetizmushoz, mindazonáltal velük
analogikusak. Ez az analógiatörvény a hermetikus tudományban nagyon fontos tényező a
beavatott számára, kulcs a csodákhoz.
     A táplálékban az elemek egymással keveredve vannak jelen. Felvételük egy olyan kémiai
folyamatot támogat, ami által az elemek testünkben megmaradnak. Orvosi szempontból
nézve mindennemű táplálék felvétele a légzéssel együtt égési folyamatot idéz elő. A
hermetikus ebben az égési folyamatban sokkal többet lát, mint pusztán kémiai eseményt. Ő
ebben az égési folyamatban a táplálék kölcsönös feloldódását látja, hasonlóan, mint ahogyan
a tűz a tüzelőanyag által állandó lángban tartható. Az egész élet a tápláléktól és a
légzéstől függ. Vegyes táplálék fogyasztása ajánlatos, hogy minden elem megkaphassa a
számára szükséges anyagot. Ha például egész életünkön át egyoldalú táplálékra szorítkoznánk,
testünk diszharmonikussá válna, megbetegedne. A levegő és a táplálék szétbomlásával
az elemek hozzájutnak fenntartó anyagukhoz, és ezáltal tevékenységük erőteljes marad.
Ez az ember természetes életmódja. Ha egyik vagy másik elem számára hiányzik a fenntartó
anyag, az azonnal megmutatkozik az illetékes szerepben. Ha a TŰZ elem jut fokozottabb
működéshez a testben, úgy szomjúságot érzünk, a LEVEGŐ elem esetében éhséget, a VÍZ
elemnél fázunk, a FÖLD elemnél fáradtságot érzünk. Ugyanúgy minden elem túltápláltsága
is erős hatásokat vált ki a megfelelő területen. A TŰZ elem túlsúlyánál mozgás és
tevékenység iránti vágyat érzünk. Ha ez az eset a VÍZ elemnél fordul elő, úgy a kiválasztódási
(ürítés) folyamat lesz erősebb. A LEVEGŐ elem túltápláltsága azt mutatja, hogy mindennemű
táplálékfelvételben mértéktartónak kell lennünk.
     A FÖLD elem túltápláltsága a nemi élet aspektusaiban hat ki, amin nem feltétlenül testi
értelemben vett nemi ösztönt kell érteni, idősebbeknél ez fokozottabb munkakedv is lehet.
     Az elektromos és a magnetikus fluidum polaritásának tehát kémiai és alkímiai
szempontból az a feladata, hogy savas kötéseket képezzen a testben. Pozitív értelemben
felépítően, negatív értelemben szétbontóan, feloldóan, rombolóan. Ezzel magyarázható a test
biológiai tevékenysége. Az összeredmény az élet körforgása: keletkezik, növekszik, érik és
elhal. 
ÉTREND

A helyes életmód fenntartja az elemek harmóniáját a testben. Ha az elemek tevékenységében
diszharmónia lép fel, egyik vagy másik elem uralkodik, vagy éppen gyengül, akkor a
táplálkozás terén különös rendszabályokat kell alkalmazni, hogy az elemek kölcsönhatását
a rendes kerékvágásba terelhessük, vagy legalább ebben a tekintetben kedvezően
befolyásolhassuk. Időtlen idők óta számtalan megfigyelés által jutottak el az emberek ehhez a
nézethez anélkül, hogy ennek valódi okát ismerték volna. Különleges esetekben ezért a
legkülönbözőbb diétákat írják elő.
     Ha az elemek zavara olyan, hogy a diszharmónia láthatóvá válik, akkor már betegségről
van szó. Ekkor már durva eszközökhöz kell folyamodni ahhoz, hogy a harmónia helyreállhasson.
Ha az ember teljes gyógyulást akar elérni, testét normális állapotba kell hozni.
Valamennyi gyógyító módszer erre az alapra épül. A természetes gyógykezelés termikus
és egyéb eszközöket is alkalmaz, mint fürdők, borogatások, pakolások, füvek, masszírozások
és a többi. Az allopátia koncentrált gyógyszereket használ, melyek az elemeknek megfelelő
hatásokat idéznek elő és így segítik a gyógyulást. A homeopátiás gyógymód „similia
similibus curantur” (hasonlót a hasonlóval gyógyítani) az ellenkező elemet mozgatja meg,
hogy a veszélyeztetettet polaritása szerint hozza egyensúlyba. Az elektro-homeopátia egye


                                  --[ 114 ]--
nesen az elektromos és magnetikus fluidumra hat, hogy megfelelő erősítésükkel kiegyenlítse
a diszharmóniába került elemeket.
     Minden gyógymód célja tehát a megzavart elem-egyensúly helyreállítása. A
magnetizőr nagy lehetőségekkel rendelkezik erői sikeres alkalmazásához, különösen, ha
képes magában tudatosan felkelteni, és megfelelően átvezetni az elektromos és magnetikus
fluidumot a diszharmóniába került testrészbe. Ennek gyakorlatáról külön fejezet szól.
     Ezzel behatóan ismertettük a test funkcióit. Azonban valamennyi testrészt a testben
ható elemekkel analogikusan még egy sajátos elem befolyásol, amely kihatással van a
megfelelő testrész polaritására. Némely szervben belülről kifelé az elektromos, kívülről befelé
a magnetikus fluidum hat. Más szerveknél ezzel ellenkező tapasztalható: az elektromos
fluidum hat kívülről befelé és a magnetikus belülről kifelé. A hermetikus tudomány a
pólussugárzásoknak ezt az ismeretét a „test okkult anatómiájá”-nak nevezi.

A TEST OKKULT ANATÓMIÁJA, POLARITÁS

Az okkult anatómia ismerete minden beavatott számára fontos, ha ismerni, befolyásolni és
uralni akarja testét.
     A továbbiakban ezért ismertetem az emberi test okkult anatómiájának elektromos és
magnetikus fluidumra vonatkozó hatásait. Mindenki számára hasznos lehet ez az ismeret,
de a magnetizőr fogja leginkább hasznát venni, mert a betegséggócnak megfelelően az illető
testrészt vagy elektromos, vagy magnetikus fluidummal fogja kezelni.
A FEJ
Bal oldala és elülső része elektromos, jobb oldala, valamint hátsó része magnetikus.
A SZEM
Elülső része semleges, ugyanúgy a hátsó rész is. A jobb- és baloldal elektromos, a belső
rész magnetikus.
A FÜL
Első és hátsó, valamint belső része semleges, jobboldal magnetikus, baloldal elektromos.
A SZÁJ és NYELV
Első és hátsó része, és két oldala is semleges, belseje magnetikus.
A NYAK
Elülső és hátsó része magnetikus, jobb oldala magnetikus, bal oldala és belső része
elektromos.
A MELLKAS és FELSŐTEST
Elülső része elektromagnetikus, hátsó része elektromos. A jobboldal semleges, a baloldal
elektromos, a belső rész semleges.
A HAS
Elülső része elektromos, hátsó része magnetikus, a jobboldal magnetikus, a baloldal
elektromos, a belső rész magnetikus.
A KEZEK
Első és hátsó része semleges, a jobboldal magnetikus, a baloldal elektromos, a belső rész
semleges. A jobb kéz ujjai: első és hátsó rész semleges, jobb- és baloldal elektromos, a belső
rész semleges. A bal kéz ujjai: első és hátsó rész semleges, jobb- és baloldal elektromos, a
belső rész semleges.

                                  --[ 115 ]--
A LÁB
Elülső és hátsó része semleges, jobb oldala magnetikus. Bal oldala elektromos, a belső rész
semleges.
A FÉRFI NEMI SZERV
Elülső része elektromos, hátsó része, valamint jobb és bal oldala semleges, a belső rész
magnetikus.
A NŐI NEMI SZERV
Elülső része magnetikus, hátsó része semleges, jobb és bal oldala semleges, a belső rész
elektromos.
A LEGALSÓ GERINCCSIGOLYA és a VÉGBÉL
Minden oldalról semleges, a belső rész magnetikus.

     Az okkult anatómia alapján a beavatott szükség szerint további analógiákat lesz képes
felismerni a négypólusú mágnes segítségével. Az alkimista mindebből felismeri, hogy az
alkímiai folyamat a nagy mű vagy a bölcsek kövének készítése láthatóan játszódik le.
     Ezzel a testről szóló fejezet véget is ért. Nem akarom azt állítani, hogy minden részletet
figyelembe vettünk, de mindenesetre a négypólusú mágnesre, tehát az elemek tekintetében
a legfontosabbakra rámutattam, és ezzel a tetragrammaton testre vonatkozó titkát felfedtem.



       A DURVAANYAGI SÍK: AZ ANYAGI VILÁG
Ebben a fejezetben nem az anyagi világot, az ásvány-, növény- és állatvilágot akarom leírni.
Mindenki hallott az iskolában arról, hogy például van északi és déli pólus, hogy hogyan
keletkezik az eső, hogyan képződnek a viharok, és így tovább. A leendő beavatottat ezek
kevésbé érdeklik, az anyagi világot inkább az elemek segítségével és azok polaritásával
szeretné megismerni. Hogy Földünkön tűz, víz, levegő és föld van, mindenki számára világos.
Mindenesetre jó lesz, ha a leendő beavatott a négy elem okát és hatását megismeri, és
azokat a megfelelő analógiák síkjain alkalmazni tudja. Földünkön az elemek munkája
ugyanúgy játszódik le, mint az emberi testben. Ha megnézzük az analógiákat az emberi
testre vonatkozóan, akkor meglátjuk a párhuzamokat az elemekkel, és látjuk, hogy ezek az
analógiák valósak. A testről szóló fejezetben, a testre vonatkozóan már beszéltünk az elemek
viselkedéséről és funkcióiról. Ha a beavatott képes az elemeket a legkifinomultabb
formában használni, akkor saját testében is csodákat művelhet, mert ezen a szinten már
semmi sem lehetetlen.
     A FÖLD elem magában foglalja a négypólusú mágnest, annak polaritásával és a többi
elemek hatásaival együtt. A természetben a TŰZ-elv aktív formájában az életerőre hat,
negatív formájában a romboló és bomlasztó elvet támogatja. A VÍZ-elv aktív formájában építő,
életadó, negatív formában ennek ellenkezője. A LEVEGŐ-elv, szintén kétpólusú, a semleges,
kiegyensúlyozó és megtartó erő a természetben. A FÖLD elem, különleges tulajdonságával
a kohézió folytán a két nagy elemet, a TŰZ és a VÍZ elemet, valamint a semleges LEVEGŐ-t
is magában hordozza, ezért a legdurvább elemnek tekintendő.
     A TŰZ és a VÍZ kölcsönös hatása következtében két alapfluidum van, az elektromos és
a magnetikus, melyek akárcsak a testben, ugyanazon törvények szerint jöttek létre, és
kölcsönösen hatnak egymásra. Ezért e két elem fluidumja hat mindenre, ami a Földön az

                                  --[ 116 ]--
anyaggal történik. Valamennyi kémiai folyamatot befolyásolja, amely a földben vagy azon
kívül, az ásvány-, növény- és állatvilágban végbemegy. Az elektromos fluidum Földünk
középpontjában, a magnetikus pedig annak felületén található. Ez a földfelületi magnetikus
fluidum, eltekintve a VÍZ-elv tulajdonságától vagy a kohéziótól, minden anyagit és
összetettet összetart.
     Minden testnek és minden tárgynak összetételétől függő kisugárzása van. Ez az
úgynevezett elektronrezgés, amelyet az egész anyagi világ általános magnetikus fluidumja
vonz. Ezt a vonzást súlynak nevezzük. Ezek szerint a súly a Föld vonzóerejének egy
jelensége. Az, amit Földünkön magnetizmus vagy elektromosság néven ismerünk, a négypólusú
mágnes egyik jelensége, hiszen, mint ahogyan tudjuk, lehetséges a mágnesességből
elektromosságot és az elektromosságból mechanikai úton mágnesességet előállítani. Egy erő
átváltoztatása egy másik erővé tulajdonképpen alkímiai vagy mágikus eljárás, ami azonban
az utóbbi időben annyira általánossá vált, hogy már nem alkímiának vagy mágiának, hanem
egyszerűen fizikának tekintjük.
     Mindezek alapján láthatjuk, hogy a négypólusú mágnes itt is alkalmazható. A
magnetikusság és elektromosság törvényének ismeretében minden hermetikus tudja, hogy az „ami
fent van, ugyanaz, mint ami lent van” elve nemcsak a testben, hanem a durvaanyagi
világunkban is érvényes. Minden beavatott, aki az elemek erejét vagy a tetragrammaton titkát
minden síkon alkalmazni tudja, képes anyagi világunkban nagyot alkotni, ami a beavatatlanok
szemében csodának számít. A beavatott számára azonban ez nem csoda, és a törvények
ismeretében a legkülönösebb dolgokat is meg tudja magyarázni.
     Az itt leírt törvényektől függ Földünkön minden fejlődés, érés, minden élet és minden
halál. Ebből következően a beavatott számára világos, hogy a halál nem a semmibe való
szétesést jelent, hanem csupán az egyik állapotból a másikba való átmenetnek tekintendő.
     Az anyagi világ az Akashából, az általunk ismert ÉTER-ből jött létre, és az irányítása,
megtartása is az Akasha-elv feladata. Ezért is érthető az elektromos vagy magnetikus fluidum
átvitelének lehetősége, ami minden olyan találmány alapja, ami az éteren keresztüli
távátvitellel történik, mint például a rádió, a telegráf, a telefon, a televízió, és mindazok a
találmányok, amelyek a jövőben az éterben levő elektromos és magnetikus fluidum révén
születnek meg. Az alapelv és a törvények mindig ugyanazok voltak és maradtak.
     A magnetikus és elektromos fluidumok anyagi síkon való hatásai vaskos könyvet tennének
ki, de a figyelmes olvasó, aki elhatározza, hogy a beavatottság útján akar járni, és
nem ijed meg az alapelvek tanulmányozásától, maga fogja megtalálni az erők és tulajdonságok
legkülönbözőbb variációit. A megismerés gyümölcse, melyhez az elvégzett munka
által jut, bőségesen kárpótolni fogja.


             A LÉLEK, VAGY AZ ASZTRÁLTEST
Az ember, a lélek, az elemek rezgése, valamint az elektromos és magnetikus polaritások
által az Akasha-elvből, az ÉTER finomabb rezgéséből alakult ki. Ahogyan az elemfunkciók
végbemennek az anyagi testben, ugyanúgy végbemennek az úgynevezett asztráltestben, a
lélekben is. A négypólusú mágnes és annak sajátos tulajdonsága által a lélek össze van
kapcsolva, forrasztva a testtel. Az összeforradás a testtel analóg történik, az elemek
elektromagnetikus befolyása által. Az úgynevezett elektromagnetikus lélekfluidumot — a
beavatottak asztrálmatricáját — nevezzük életnek. Ez az asztrálmatrica vagy a lélek
elektromagnetikus fluidumja nem azonos az okkultisták által jól ismert aurával, amelyre később
még visszatérek. Az asztrálmatrica a test és a lélek közötti összekötő. A TŰZ-elv a lélekben


                                  --[ 117 ]--
is a felépítőre hat; a VÍZ-elv az éltetőre, a FÖLD-elv az összerakóra, fejlődőre és
megtartóra, és a LEVEGŐ-elv a kiegyenlítő. Az asztráltesthez ugyanazok a funkciók tartoznak,
mint az anyagi testhez.
      Az ember öt, az elemeknek megfelelő érzékkel bír, melyeket az asztráltest vagy a lélek
a testi érzékek segítségével használ, hogy észlelhesse a fizikai világ jelenségeit. Az öt
érzéknek ez a felvevőképessége halhatatlan szellemünk által történik, az asztrál- és az anyagi
test közreműködésével. Azt, hogy miért halhatatlan a szellem, később fogom megmagyarázni.
A szellem tevékenysége nélkül az asztráltest élettelen volna, és alkotórészeire bomlana.

      Mivel a szellem nem tudná kihatásait megvalósítani a lélek közvetítése nélkül, azért az
asztráltest az összes tulajdonságok székhelye, amelyekkel a halhatatlan szellem rendelkezik.
Fejlettségi foka és érettsége szerint bocsát ki elektromos, illetve magnetikus
fluidumrezgéseket, amelyek a lélekben a négy temperamentumként nyilvánulnak meg. Az uralkodó
elem szerint megkülönböztetünk kolerikus, szangvinikus, flegmatikus és melankolikus
természetet. A kolerikus temperamentum a TŰZ, a szangvinikus a LEVEGŐ, a flegmatikus a víz,
és a melankolikus a FÖLD elemből ered. A különböző tulajdonságokban is a megfelelő elemek
aránya és rezgése szerint mutatkozik az erő, valamint az illető fluidum kilengési ereje
és kiterjedő képessége.
      Mind a négy elem, melyek az ember temperamentumát határozzák meg, aktív formájában
jó, passzív formájában rossz tulajdonságokkal bír. Nagyon hosszadalmas volna az
elemek hatásainak pontos leírása,1 ezért jobb, ha a leendő beavatott egyéni meditáció útján
fedez fel további hatásokat. Ez a beavatottság útján különben is fontos cél. Néhány példa.
      A kolerikus temperamentum jó tulajdonságai: aktivitás, lelkesedés, buzgóság,
elhatározottság, merészség, kedv, alkotóerő, törekedés és a többi; negatív formában torkosság,
féltékenység, szenvedély, izgékonyság, veszekedés, mértéktelenség, pusztító kedv és a
többi.
      A szangvinikus temperamentum aktív formájában áthatóság, szorgalom, öröm, jártasság,
jószívűség, világosság, gondtalanság, nevető kedv, könnyedség, optimizmus, élénkség,
függetlenség, éberség, bizalom és a többi; negatív formájában sértődöttség, lenézés,
pletykálkodás, állhatatlanság, ravaszság, fecsegés, becstelenség, szeszély és így tovább.
      A flegmatikus temperamentum aktív formában tisztelet, irgalmasság, szerénység,
megadás, komolyság, alkalmazkodás, buzgóság, bensőség, felfogóképesség, meditáció,
együttérzés, nyugalom, elmélyülés, és így tovább; negatív formában közömbösség, levertség,
szégyenlősség, részvétlenség, csökönyösség, renyheség és a többi.
      A melankolikus temperamentum aktív formában kitartás, megfontoltság, határozottság,
komolyság, lelkiismeretesség, alaposság, összefogottság, józanság, pontosság, rezerváltság,
tárgyilagosság, elővigyázatosság, ellenálló képesség, céltudatosság és a többi; negatív
formában lustaság, lassúság, nehézkesség, lelkiismeretlenség, gőgösség, megbízhatatlanság,
szófukarság, unalmasság, hanyagság, megvetés, emberiszony és a többi.
      A temperamentum tulajdonságai képezik az ember jellemének az alapját. Valamely
kifelé mutatkozó tulajdonság intenzitása a polaritástól, tehát az elektromos vagy magnetikus
fluidumtól függ. A tulajdonságok összességének kihatása, kisugárzása az AURA. Nem
hasonlítható össze az aura az asztrálmatricával. A kettő között éles ellentét van. Az
asztrálmatrica az összekötőanyag a test és a lélek között, míg az aura az elemek hatásának
sugárzása. Ez a sugárzás vibrációt hív elő a lélekben, mely egy meghatározott színnek felel
meg. A beavatott számára asztrális látással e szín alapján lehetséges az aurát pontosan
felismerni. 
(1) Florence Littauer Személyiségünk rejtett tartalékai című könyve részletesen taglalja 
a négy temperamentumot. (A szerkesztő megjegyzése.)

                                  --[ 118 ]--
A látó azután az aura színének segítségével nem csak az alapjellemet tudja megállapítani,
hanem a lélekrezgések polaritását és hatóerejét is képes felfogni, esetleg befolyásolni. Ezt
a kérdést részletesen fogom kifejteni az önmegfigyelésről szóló részben. Az ember
temperamentuma tehát befolyásolja jellemét és a kettő együtt, mint összhatás képezik a lélek
kisugárzását, az aurát. Nagy beavatottak vagy szentek képei nem véletlenül vannak glóriával
ábrázolva, amely az aurával azonos.
     A jellemen, temperamentumon és az elektromagnetikus fluidum hatásán kívül az
asztráltestnek még két centruma van az agyban. A nagyagyban a normál öntudat, és a kisagyban
a tudatalatti tudat. Ezek funkcióiról „A szellem” című részben írok részletesen. A szellem
ugyanúgy az elemek hatása alá rendelt, mint a test.
     Ahogy már említettem, a lelket ugyanúgy fel lehet osztani az elemek szerint, mint a
testet. A lelki funkciók, erők és tulajdonságok a lélekben is székelnek, és meghatározott,
valamennyi elemmel analóg központokkal bírnak, melyeket az indiai filozófia lótusznak
nevez. Ezen lótusz felkeltése az indiai tanban kundalini jóga néven ismert. Most eltekintek
a lótuszok, központok részletezésétől, ezekről az idevágó irodalomban lehet olvasni
részletesen. Csak annyit említenék meg róluk, hogy a legalsó úgynevezett Múládhára vagy
FÖLDközpont, a lélek legalsó részében van a székhelye. A következő a VÍZ központja, melynek
székhelye a nemi részek tájékán van és az indiai terminológiában Szvádhisthána a neve. A
TŰZ központja, egyben a lélek középpontja a köldök tájékán van és indiai neve Manipúra.
A kiegyenlítő elem, a LEVEGŐ központja a szívtájon van és Anáhata a neve. Visuddha az
ÉTER- vagy Akasha-elv központja, és a nyaktájon van. Adzsnyá az akarat, az értelem és az
intellektus központja a két szemöldök között. A legmagasabb és Istenhez legközelebb álló
központ az ezerlevelű lótusz, a Szahaszrára. Ebből ered valamennyi központ ereje, és ez
befolyásolja az összes többi központot. A legfelső, legmagasabban fekvő központból kiindulva
a hát mentén egészen a legmélyebben fekvő FÖLD-központig egy energiacsatorna, az
úgynevezett Szusumná, vagy az általunk már ismert nevén az Akasha-elv fut, aminek a
központok közötti összeköttetés és szabályozás a szerepe. A központokban levő kígyóerő
felébresztésére még később visszatérek. A lélek leírásánál a feladat az, hogy megállapítsuk
benne az elemek összefüggését, azok pozitív és negatív polaritásával, és erről pontos képet
adjunk. Láttuk, hogy úgy a test, mint a lélek, a négypólusú mágnes, tehát a tetragrammaton
titkának van alávetve, és annak változatlan törvényéhez igazodik. Ha a beavatandó ezek
fölött figyelmesen meditál, akkor tiszta áttekintést nyer nemcsak a test, hanem a lélek
funkcióiról is, és helyes elképzelést alkothat magának az őstörvényeknek megfelelő
kölcsönhatásokról.


                              AZ ASZTRÁLSÍK
Gyakran, mint a negyedik dimenziót említik. Nem a négy elemből áll, hanem az Akashaelvnek
— tehát mindannak, ami eddig az anyagi világban történt, éppen történik és történni
fog, és aminek eredete, rendje és élettartama van — egy bizonyos sűrűségi foka. Mint már
mondottuk, az Akasha, a legfinomabb formában, az általunk ismert ÉTER, amelyben többek
között az elektromos és a magnetikus rezgések születnek. A változatok — fény, hang, szín,
ritmus — szférája is, és ezzel minden megalkotott eredetét tudja. Mivel az Akasha minden
lét őseredete, természetesen minden megtalálja benne a visszatükröződését, azaz minden
létezés és történés múltját, jelenét és jövőjét. Ezért látjuk az asztrálsíkon az örökkévaló
kiáradását, aminek sem kezdete, sem vége nincsen, tehát idő és tér nélküli. A beavatott, aki
ezen a síkon kiigazodik, mindent megtalál, teljesen mindegy, hogy múltról, jelenről vagy
jövőről van-e szó. A felfogás határa csak tökéletessége fokától függ.

                                  --[ 119 ]--
     Az asztrálsíkot a legtöbb vallás túlvilágnak nevezi. A beavatott előtt azonban világos,
hogy sem innenső, sem túlsó világ nincsen, és ezért nem fél a haláltól sem, mivel ez a
fogalom számára ismeretlen. Ha az asztrálmatrica, mely az összekötő szövet az anyagi és
az asztráltest között, hirtelen szakadás vagy az elemek romboló munkája által feloldódik,
akkor következik be az, amit általában halálnak nevezünk: átmenet a földi életből az
asztrális létbe. A beavatott nem ismer semmilyen halálfélelmet, mert tudja, hogy nem a
bizonytalanba megy. Az elemek uralása által képes az asztrálmatrica meglazítására, és ezzel elő
tudja mozdítani az asztráltest spontán elválását a földi buroktól. Ilyen módon asztráltestével
képes a legtávolabbi vidékeket felkeresni, a legkülönbözőbb síkokon tud tartózkodni és sok
más hasonlót. Ebben lel magyarázatra, hogy elbeszélésekben némely szentet ugyanazon
időben különböző helyen láttak, mégpedig úgy, hogy ott tevékenyek is voltak.
     Az asztrálsíknak különböző fajtájú lakói vannak. Mindenekelőtt a földi életből
eltávozottak, akik szellemi érettségüknek megfelelő sűrűségi fokban tartózkodnak, mely
szinteket a különböző vallások mennyországnak vagy pokolnak neveznek. Ezek azonban a beavatott
számára csak képletesen értendők. Minél tökéletesebb, nemesebb és tisztább egy lény, az
asztrálsíknak annál tisztább és finomabb sűrűségi fokán tartózkodik. Asztrálteste
fokozatosan addig oldódik fel, amíg az asztrálsík azonos rezgésű területére nem jut. Ez pedig
szoros összefüggésben áll az illető lény érettségével és szellemi tökéletességével.
     Ezen kívül még sok lény lakja az asztrálsíkot, melyek közül csak néhány fajtát említek
meg. Ilyenek például az elementárok, amelyek aszerint, hogy melyik elemrezgés bennük az
uralkodó, csak egyetlen vagy kevés tulajdonsággal rendelkező lények. Ezek ugyanolyan
elemrezgés által léteznek, mint az emberek és ezeket a rezgéseket az asztrálsíkon
kisugározzák. Vannak közöttük olyanok, amelyek már bizonyos fokú intelligenciát értek el.
Segítségüket veszik igénybe mágusok, hogy az alacsony erőkkel önző céljaiknak hódoljanak.
A lények egy másik fajtája az úgynevezett lárvák. Ezek nem valóságos lények, csak formák,
melyek az asztrálsík legalacsonyabb fokán az állatias világ szenvedélyeiből táplálkoznak.
Önfenntartó ösztönük olyan emberek közelébe viszi őket, akik szenvedélyei nekik megfelelnek.
Céljuk, hogy az emberben szunnyadó szenvedélyeket felkeltsék és táplálják. Ha sikerül
nekik az embert a számukra kedves szenvedélyek iránt elragadni, úgy táplálkoznak,
eltartják magukat és megerősödnek abból a kisugárzásból, melyet ezek a szenvedélyek az
emberben előidéznek. Egy sok szenvedéllyel megterhelt ember, asztrálsíkja legalsó szféráiban
ezeknek a lárváknak egész hadosztályait hordozza. Nagy harcot kell velük folytatni,
és a mágia területén az elemek uralása tárgyában jelentős részt foglalnak el. Erről közelebbit
az önmegfigyelésről szóló részben. Vannak még ezen kívül elementálok és olyan lárvák,
melyeket mágikus-mesterséges úton lehet létrehozni. Erről bővebbet szintén a könyv
gyakorlati részében találunk.
     Még egy lényfajtáról nem szabad megfeledkezni, mellyel a beavatottnak az asztrálsíkon
dolga lesz, és ezek a négy tiszta elem lényei. A TŰZ elemben szalamandernek, a LEVEGŐ
elemben tündéreknek vagy szilfeknek hívják, a VÍZ elemben élőknek sellő vagy undine a
nevük, és a FÖLD elemben gnómok. Ezek a lények képviselik az asztrálsík és a földi elemek
közötti összeköttetést. Az Elemek mágiája című fejezetben leírjuk, hogyan lehet az ilyen
lényekkel összeköttetést teremteni, hogyan lehet őket uralni, mi mindent lehet elérni
általuk.
     Megemlíthető még egy sor másik lény is, mint például szatírok, erdei tündérek, vízi
manók és a többi. Bármennyire meseszerűen hangzik, mindez az asztrálsíkon valóság. A
beavatott tisztánlátó szeme megláthatja őket, fel tudja venni velük a kapcsolatot, ami által
minden kétely eloszlik létezésük felől. Azért kell a beavatandónak kellő érettséget elérnie,
hogy vizsgálódni tudjon, és úgy mondhasson ítéletet.


                                  --[ 120 ]--
                                    A SZELLEM
Mint mondottuk, az ember, aki Isten képmására lett teremtve, testből, lélekből és szellemből
áll. A test és lélek, mint a szellem burka vagy ruhája teljesítenek szolgálatot csupán, tehát
mulandóak, és csak a szellem a halhatatlan rész, az Isten képmása. Ami pedig isteni,
halhatatlan, elmúlhatatlan, azt nem könnyű elemezni és szavakba önteni. De mint minden más
akadálynál, itt is segítségül vehetjük a négypólusú mágnes kulcsát.
     A legmagasabb őselvből (Akasha), minden lét ősforrásából, az ős-szellemanyagból jött
létre a szellem, a szellemi én a négy különleges elemtulajdonsággal, a halhatatlan
szellemnek megfelelően, mely az Isten képmására teremtetett.
     A TŰZ-elv, az impulzív rész, az akarat. A LEVEGŐ-elv az intellektusban, az értelemben
mutatkozik. A VÍZ-elv az életben, nevezetesen az érzelemben, a FÖLD-elv, mint mindhárom
elv egyesítője az öntudatban jut érvényre.
     A szellem valamennyi tulajdonságának ez a négy őselv az alapja. Az ötödik, tehát az
ÉTER-elv (Akasha) jellemző része legmagasabb aspektusában, a hitben, illetve a
legalacsonyabban, az önfenntartási ösztönben mutatkozik. A négy elem alapelveinek számos más
aspektusa is van, melyek megfelelnek a polaritás, vagyis a pozitív és a negatív elemek
analógiatörvényeinek. Valamennyi együtt képezi az „ént”, azaz a szellemet. Ily módon erő,
hatalom és szenvedély a TŰZ-elv, emlékezőtehetség, megkülönböztető és ítélőképesség a
LEVEGŐ-elv számlájára írandó. Lelkiismeret és megérzés a VÍZ, míg az önzés, önfenntartó
ösztön a FÖLD-elvhez tartoznak.
     Hosszú volna, ha a szellem valamennyi minőségét fel akarnánk sorolni az elemek
tekintetében. A leendő beavatott szorgalmas tanulmányozással és mély meditációval, a
négypólusú mágnes analógiatörvényei alapján a felsorolást maga is tudja folytatni. Ez nagyon
hálás munka, melyet nem szabad elhanyagolni, mivel a megismerésben és az elemek uralása
terén sikert, jó termést biztosít.
     E három fejezetben a testre, lélekre és szellemre vonatkozóan a legtökéletesebb
formájában ábrázoltam az embert. Az, hogy minden titkos tanban, de különösen a mágikus és
misztikus gyakorlatban mennyire fontos a saját kis univerzumunk ismerete, a tanuló számára
már világosnak kell lennie. A legtöbb író ezt a legfontosabb részt, az alapot, hozzá
nem értésből vagy éppen fontos okokból, kihagyta.


                                 A MENTÁLSÍK
Ahogyan a testhez a földi sík, az asztráltesthez vagy a lélekhez az asztrálsík tartozik,
ugyanúgy a szellemnek is megvan a maga szférája, melyet mentálszférának vagy mentálsíknak
neveznek. Ez a szellem szférája, annak összes erőivel.
     Mind az anyagi, mind az asztrálszféra a négy elem által, az Akasha vagy másképpen
ok-elvi szférából alakult ki. A mentálszféra is ugyanezen az alapon nyugszik, és ugyanúgy
a szellem Akasha elvéből származik. Ahogyan az elemek hatásának kísérőjelenségeként,
kifelé megnyilvánuló polaritásában a szellem önmaga is négypólusú mágnesként
elektromagnetikus fluidumot mutat — az asztráltesttel analogikusan —, ugyanúgy történik ez a
mentáltesttel a szellemi szférában. Ahogy az asztráltest, az asztrálvilág elektromagnetikus
fluidumja egy asztrálmatricát, az asztrál-odot képezi, ugyanúgy a mentálvilág
elektromagnetikus fluidumja is egy matricát képez, amely a mentáltestet az asztráltesthez
kapcsolja. Ez a mentálmatrica vagy mentális od az úgynevezett mentálanyag, az Akasha
legfinomabb 
                                  --[ 121 ]--
formája, amely irányítja és táplálja a szellem tevékenységét az asztráltestben. Ugyanakkor
ez a mentálanyag, mint már említettük, elektromagnetikus, és ennek tudható be a gondolatok
és eszmék irányítása a szellem öntudatához, ahonnan az asztrál- és anyagi testen át
működésbe lép. Így a mentálmatrica vagy mentális od, kétpólusú fluidumjával a legfinomabb
anyag, amit a testben elképzelhetünk.
     A mentálszféra ugyanakkor a gondolatok szférája, melyek az eszmevilágbál, tehát a
szellemi Akashából erednek. Minden gondolat előtt egy alapeszme jár, amely tulajdonsága
szerinti formát vesz fel, és mint gondolatforma vagy plasztikus kép — az ÉTER-elven
keresztül, tehát a mentálmatricán át — az én tudatához jut. Ezek szerint az ember
gondolatainak nem maga az alkotója, hanem minden gondolat eredete a legmagasabb
Akasha-szférában, a mentálsíkon keresendő. Az emberi szellem az eszmevilágból jövő gondolatok
antennája, annak a helyzetnek és állapotnak megfelelően, amiben éppen van. Mivel az eszmevilág
„minden a mindenben”, minden új gondolat, találmány, röviden mindaz, amit az ember magából
kitermelni képes, ebből az eszmevilágból származik. Az új eszméknek ez a kihozatala
a szellem beállításától és érettségétől függ. Minden gondolat tartalmaz egy tökéletesen tiszta
elemet, különösen akkor, ha ez a gondolat elvont eszmére vonatkozik. Ha a gondolatban
több kombináció található az eszmevilágból, akkor az mind formájában, mind kisugárzásában
több elem kölcsönhatása. Csak elvont gondolatok rendelkeznek tiszta elemmel és tiszta
pólussugárzással, mivel bármely eszme közvetlenül az ok-világból származik.
     Ebből látható, hogy tisztán elektromos, tisztán magnetikus, valamint semleges hatású
gondolatok, illetve hatástalan gondolatok is létezhetnek. A mentálszférában az eszmének
megfelelő formája, színe, sugárzása (vibrációja) van minden gondolatnak. Ezen az úton, a
szellem négypólusú mágnese által jut a gondolat a tudatba. Tehát az anyagi világban alkotott
minden dolog az eszmevilágban tudja okát, és természetesen visszatükröződését is, a
gondolatokon és a szellem tudatán keresztül. Ha nem egy teljesen elvont eszméről van szó,
akkor egyszerre több gondolatforma juthat kifejezésre. Ilyen gondolatok lehetnek
elektromosak, magnetikusak vagy elektromagnetikusak, attól függően, hogy melyik
elemtulajdonság az uralkodó bennük.
     Az anyagi sík időhöz és térhez kötött. A szellemet átformáló átmeneti asztrálsík térhez
kötött, míg a mentálszféra idő és tér nélküli. Mindez érvényes a szellem valamennyi
tulajdonságára. A mentál- és asztrálmatricán keresztüli összekapcsolódással, melyek teljes
alakjukban időhöz és térhez kötöttek, a mentáltestnek azonban némi időre van szüksége, hogy
tudatosítsa az észlelt gondolatot. A gondolatmenet a szellem érettsége szerint minden
embernél más és más. Minél érettebb az ember, minél képzettebb szellemileg, annál gyorsabbak
a gondolatok a szellemében.
     Ahogyan az asztrálsíknak megvannak a lakói, ugyanúgy van ez a mentálsíkon is. A
gondolatformákon kívül ezek mindenekelőtt az elhunytak, akiknek asztrálteste az elemek
által feloldódott, és akik a mentálszféra, érettségüknek és tökéletességi fokuknak megfelelő,
velük analóg régióiban kapták meg tartózkodási helyüket.
     A mentálszféra ezen kívül még az elementálok szférája is. Ezek azok a lények, melyeket
az emberek tudatos, intenzív, ismételt vagy tudatalatti gondolatokkal hívtak létre. Egy
elementál még nem annyira megsűrűsödött lény, hogy asztrálburkot képezhetne magának,
vagy ilyet felvehetne, tehát hatását a szellemszférában gyakorolja. Egy gondolatforma és
egy elementál között a különbség az, hogy a gondolatformának egy vagy több eszme képezi
az alapját, az elementál ezzel szemben bizonyos mértékű tudattal és önfenntartó ösztönnel
bír. Egyébként azonban nem sokban különbözik egyéb mentális élőlényektől, sőt ugyanolyan
formával rendelkezhet, mint a gondolatformák. A beavatott sokszorosan igénybe veszi
ezeket az elementál lényeket. E könyv gyakorlati része fogja kifejteni, hogy egy ilyen
elementál hogyan alkotható, őrizhető meg és alkalmazható bizonyos célokra.

                                  --[ 122 ]--
     A mentálszféráról, különösen egyes lények rendkívül sajátos tulajdonságairól még sokat
lehetne mondani, de a munkára serkentéshez és a mentálsík ismertetéséhez ennyi nagyjából
elegendő lesz.


                                     IGAZSÁG
Hagyjuk el most a mikrokozmoszt, tehát az embert az ő földi, asztrál- és mentálszféráival
és forduljunk más kérdések felé, melyeknek megoldása szintén a beavatottra vár.
Mindenekelőtt az igazság kérdéséről van szó. Számtalan bölcselkedő sokféleképpen foglalkozott
ma ezzel a kérdéssel, és ez a feladat vár még mireánk is.
      Csak olyan igazságokat veszünk itt elő, amelyeket pontosan ismerünk. Az igazság az
egyes emberek megismerésétől függ. Mivel azonban nem mindannyian rendelkezünk egy
és ugyanazon megismeréssel, ezért az igazság problémáját nem általánosíthatjuk. Mindenki
saját szempontjából nézve, és feltéve, hogy őszinte a szándéka, érettsége és tudása szerint
saját igazsággal bír. Abszolút igazságról csak az beszélhet, aki a makro- és mikrokozmosz
abszolút törvényeit ismeri és uralja. A teljes igazság aspektusait bizonyosan mindenki el
fogja ismerni. Senki sem fog kételkedni abban, hogy élet, akarat, emlékezőtehetség és
értelem van. Egyetlen beavatott sem fogja saját igazát ráerőszakolni valakire, aki nem elég
érett. Az illető ugyanis ismételten csak a saját szemszögéből fogja azt elbírálni. Ezért
céltalan volna beavatatlanokkal magasabb igazságokról beszélni, kivéve, ha olyan emberekről
van szó, akik magasabb igazságok felé törekszenek, és ezek iránt érdeklődni kezdenek.
Minden más profanizálás (megszentségtelenítés) volna és mágikus szempontból helytelen.
Mindenki gondoljon a kereszténység nagy mesterének szavaira: „… gyöngyeiteket ne
hányjátok a disznók elé…”. (Máté 7,6)
      Az igazsághoz tartozik az a képesség is, ami helyesen meg tudja különböztetni
egymástól a tudást és a bölcsességet. A tudás az emberi lét minden területén az értelem és
emlékezőtehetség érettségétől, felfogóképességtől és intelligenciától függ, tekintet nélkül
arra, hogy tudásunkat olvasás, átadás vagy egyéb tapasztalat által tudtuk gyarapítani.
      Tudás és bölcsesség között ég és föld a különbség. Sokkal könnyebb tudást, mint
bölcsességet elérni. A bölcsesség a legkevésbé sem függ a tudástól, annak ellenére, hogy
bizonyos fokig azonosak egymással. A bölcsesség forrása Istenben nyugszik, tehát az okelvben
(Akashában), az anyagi, asztrál- és mentálvilág minden területén. Ezért a bölcsesség
nem az értelemtől és az emlékezőtehetségtől, hanem az egyén személyiségének érettségétől,
tisztaságától és tökéletességétől függ. A bölcsességet az én bizonyos fejlettségi fokának
is lehet tekinteni. Ennek következtében a megismerés számunkra nem csak értelem, hanem
— és különösképpen — intuíció vagy inspiráció által adódik. A bölcsesség fokát tehát az
ember fejlettségi szintje határozza meg. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a tudást el kell
hanyagolnunk, ellenkezőleg: tudás és bölcsesség kéz a kézben járjanak. Ezért fog a beavatott
ügyelni arra, hogy mind tudásban, mind bölcsességben felemelkedjen, mert a megismerésben
egyik sem kulloghat a másik után.
      Ha a megismerésben tudás és bölcsesség egyenlő lépést tartanak, úgy a beavatottnak
megadatott a lehetőség a mikro- és makrokozmosz valamennyi törvényét két pólus szerint,
tehát nem csak a bölcsesség szemszögéből, hanem az intellektus szerint is felfogni,
felismerni, és saját fejlődéséhez, felemelkedéséhez felhasználni.
      A fő kulcsot, a tetragrammaton, vagy a négypólusú mágnes titkát már minden síkon
megismertük. Mivel ez univerzális kulcs, ezért minden problémára, minden törvényre, minden
igazságra alkalmazható, ha a beavatott helyesen tudja használni. Az idők folyamán,


                                  --[ 123 ]--
mialatt fejlődése kibontakozik, és magát a hermetikus tudományban tökéletesíti, e kulcsnak
még további aspektusait fogja megismerni, és azokat, mint változatlan törvényeket lesz
kénytelen elismerni. Nem fog a sötétben tapogatózni, hanem fényt fog tartani a kezében,
mellyel minden bizonytalanságot és homályt áttör.
     E rövid magyarázat elegendő lesz a beavatott számára, hogy tudja, hogyan viszonyuljon
az igazság problémájához.


                                       VALLÁS
A leendő mágus egy egyetemes vallást tehet magáévá. Úgy fogja találni, hogy minden vallásnak
vannak jó és rossz oldalai. A legjobbat tartja majd meg, s gyengeségét figyelmen
kívül hagyja. Ezzel nem azt mondjuk, hogy minden vallásnak be kell hódolnia, de minden
vallás iránt az azt megillető tisztelettel kell adóznia, mert mindegyik saját isten-elvvel bír,
akár a kereszténységről, a buddhizmusról, a mohamedánizmusról vagy bármi másról legyen
is szó. Alapjában véve hű maradhat vallásához, temploma hivatalos dogmáival azonban
nem éri be, és arra fog törekedni, hogy mélyebben hatoljon be Isten műhelyébe. Ez a mi
beavatottságunk célja. A mágus az univerzális törvénynek megfelelően fogja saját,
univerzális világnézetét kialakítani, mely az ő igazi vallása lesz. Azt tapasztalja majd, hogy
eltekintve a gyengeségektől, minden vallás védelmezője saját vallását igyekszik a legjobbnak
beállítani. Minden vallás-igazság relatív, aminek megértése az egyéntől függ. A beavatott
ezért hagy meg mindenkit a saját hitében, és nem is próbálja kritizálni, elítélni vagy
eltéríteni igazságától. A fanatikusokat vagy az ateistákat a lelke mélyén anélkül, hogy ezt
kimutatná, legfeljebb sajnálni tudja. Tartson ki mindenki amellett, amiben hisz, és ami
boldoggá és megelégedetté teszi. Ha mindenki magáévá tenné ezt az elvet, nem volna sem
gyűlölet, sem vallási nézeteltérés. Nem volna alapja a véleménykülönbségeknek, és minden
szellemi irányzat megférne egymás mellett.
     Egészen más az eset, ha a beavatott, annak felfogóképessége szerint felvilágosít egy
útkeresőt, akit sem a materializmus, sem vallási dogmák nem elégítenek ki. Ilyenkor a mágus
ne takarékoskodjon sem idővel, sem fáradsággal szellemi értékeit a keresőnek átadni,
és őt a fényhez elvezetni.


                                         ISTEN
Az ember mindig is hitt valami magasabban, érzékfelettiben, teljesen mindegy, hogy
megszemélyesítette, vagy személytelen isten-elképzelésről volt szó. Az ember mindig annak
tulajdonított hatalmat, amit nem tudott felfogni vagy megérteni, és olyan módon, ahogyan
éppen nézete megengedte. Ilyen módon jöttek létre a különböző népek istenségei, jók és
gonoszak (démonok). Az idők folyamán így tiszteltek az illető nép mentalitásának legjobban
megfelelő isteneket, angyalokat, demiurgoszokat, démonokat és szellemeket, tekintet
nélkül arra, hogy a valóságban vagy csak a képzeletben léteztek. Az emberiség intellektuális
fejlődésével összezsugorodtak isten-elképzelései, különösen, amikor a tudomány olyan
jelenségekre adott magyarázatot, melyeket azelőtt az isteneknek tulajdonítottak. A
történelem megszámlálhatatlan isteneszmét mutatott fel.
      Forduljunk az isteneszme felé mágikus szemszögből. Az egyszerű embernek az isteneszme
arra szolgál, hogy támaszt vagy támpontot nyújtson szelleme számára, hogy ne legyen
bizonytalanságban, vagy el ne vesszen. Ezért marad számára Istene mindig megfoghatatlan,
elképzelhetetlen. Másként van ez a mágusnál, aki minden oldalról ismeri Istenét.

                                  --[ 124 ]--
Nemcsak, hogy a legnagyobb hódolattal adózik Istenének, mert tudja, hogy annak képére
teremtetett, tehát maga is Istennek egy része, hanem legmagasabb ideálját, legmagasabb
kötelességét és legszentebb célját abban látja, hogy Istennel eggyé váljon, istenemberré
legyen. Az Istennel való egyesülés szintézise: az isteni eszméket, kezdve a legalacsonyabb
szinttől a legmagasabbig, olyan fokon kiképezni, ami lehetővé teszi az eggyé válást az
egyetemessel. E mellett mindenkire rá van bízva, hogy individualitását feladja-e, vagy megőrzi.
Az olyan nagyságok, akik ezt elérték, általában csak valamilyen meghatározott, szent feladat
vagy küldetés kedvéért térnek vissza a Földre.
      A beavatott mágus felemelkedésében egyben misztikus is. Ha történetesen fel akarja
adni individualitását, csak az eggyé válással mehet önként a feloldódásba, amit az okkult
terminológia misztikus halálnak nevez.
      Mint ahogyan látjuk, az igazi beavatottsághoz nincsen sem misztikus, sem mágikus út,
csak egy, egyetlen igazi beavatottság van, mely mindkét fogalmat összeköti, ellentétben a
legtöbb misztikus és szellemi irányzattal, melyek meditációval vagy más módokon mindjárt
a legnagyobb problémával foglalkoznak anélkül, hogy a legalsó fokozatokat átdolgozták
volna. Ez olyan, mint hogyha valaki mindjárt az egyetemi tanulmányokat kezdené anélkül,
hogy előzőleg legalább az elemi osztályokat elvégezte volna. Az ilyen egyoldalú
iskolázottság legtöbb esetben súlyos, néha egyenesen végzetes következményekkel jár, az egyén
alaptermészete szerint. A tévedés fő oka, hogy a legtöbb ismeret Keletről származik, ahol
az anyagi és az asztrálvilágot kevés figyelemre méltatva, csupán, mint māyā-t (káprázatot)
szemlélik. A részletekre itt nem lehet kitérni, mert ez a téma önmagában is meghaladná e
könyv kereteit. Tervszerű, fokozatos fejlődéssel sem félresiklás, sem sikertelenség vagy
rossz következmény nem vár ránk, mert az ember lassan, fokozatosan, de biztosan megérik.
Mármost az, hogy a beavatott Krisztust, Buddhát, Brahmant, Allahot választja
istenfogalmának, vagy bárki mást, az az ő személyes ügye. A beavatottság csak az eszmétől függ.
A tiszta misztikus csakis a mindent átfogó szeretetben fog Istenhez közeledni. A jógi is
általában valamilyen istenszemlélet felé veszi az irányt: a bhakti jógi a szeretet és odaadás,
a rádzsa és hatha jógi az uralás és az akarat, a dzsnyána jógi a bölcsesség és a megismerés
útját járja.
      Tekintsük az isteneszmét — a tetragrammatont, a kimondhatatlant, a legmagasabbat
— mágikus szemmel, a négy elemnek megfelelően. A TŰZ-elvhez a mindenhatóságot és a
mindenható erőt kell rendelni; a LEVEGŐ-elvhez a bölcsességet, tisztaságot és világosságot,
melynek aspektusából az általános törvényszerűség alakult ki; a VÍZ őselvének a szeretetet
és az örök életet; a FÖLD elvének pedig a mindenütt jelenvalóságot, halhatatlanságot és
ezzel az örökkévalóságot kell odaítélni. Ez a négy aspektus alkotja a legmagasabb
istenséget. A legmagasabb istenséghez vezető utat akarjuk fokról fokra bejárni, a
legalacsonyabb szféránál kezdve, hogy gyakorlatilag elérhessük magunkban az
isten-megvalósulást. Boldog, aki ezt még ebben az életében eléri. Senki se sajnálja a
fáradságot, mert mindenki célhoz ér!


                                    ASZKÉZIS
Ősidőktől fogva, valamennyi vallás, szekta, szellemi irányzat és iskola az aszkézisre
helyezte a legnagyobb súlyt. Kelet némely irányzatában az aszkézis megszállottsággá vált,
mely sokszoros károkat okozott, mivel a túlzás a természeti törvényekkel ellentétes és
indokolatlan. A test leigázása alapvetően ugyanolyan egyoldalú, mintha az ember testének
egyik részét fejlesztené, és a másikat elhanyagolná. Ha az aszkézis, mondjuk diéta (böjt)


                                  --[ 125 ]--
formájában úgy szolgál a testnek, hogy különböző salakoktól és tisztátalan anyagoktól
megszabadítja, vagy megszünteti, illetve kiküszöböli a betegségeket és a diszharmóniát, akkor
az aszkézis létjogosult gyakorlat, de mindenki óvakodjon a túlzásoktól.
     Ha valaki nehéz fizikai munkát végez, akkor esztelenség volna az elengedhetetlenül
szükséges anyagokat elvonni testétől csak azért, mert egyébként jógával és misztikával
foglalkozik. Ilyen melléfogások súlyos egészségromláshoz vezetnek.
     A vegetarianizmus, amennyiben nem eszközként szolgál, például, mint a test
salakmentesítője, akkor a szellemi előmenetelhez és fejlődéshez nem feltétlenül fontos. A
hústól vagy egyéb állati termékektől való időleges tartózkodás csak meghatározott mágikus
műveletek előkészületeként, és akkor is csak egy bizonyos időtartamra vannak előírva.
Ugyanez érvényes a nemi élettől való megtartóztatásra is.
     Az az eszme, hogy egy állat húsának magunkhoz vétele által állati tulajdonságokat is
átveszünk, együgyű és egy olyan eszmeáramlattól származik, amely nem ismeri a tökéletes
őstörvényeket. A mágus ilyen nézeteket nem méltat figyelemre. A mágikus-misztikus
fejlődéshez a mágusnak csupán mértéktartónak kell lenni evésben és ivásban, és józan életet
kell élnie. Pontos előírásokat itt nem lehet meghatározni, mert a mágikus életmód mindenkinél
egyéni. Mindenki maga tudja, mi jó neki és mi árt, és szent kötelessége mindenütt vigyázni
az egyensúlyra. Háromféle aszkézis van: 1) szellemi vagy mentális; 2) lelki vagy asztrális;
3) testi vagy anyagi. Az első a gondolatfejlesztést fegyelmezi, a második a lélek nemesítése
a szenvedélyek és ösztönök uralása által, a harmadik a test harmonizálása mértékletes és
természetes életmód mellett. E három aszkézis nélkül, melyeket egy időben és párhuzamosan
kell fejleszteni, valódi mágikus felemelkedés elképzelhetetlen. A három fajtából egyiket
sem szabad elhanyagolni, egyiket sem szabad előnyben részesíteni, hacsak nem akarunk
egyoldalú fejlődést. A megvalósítás módszerére még rámutatok a gyakorlati részben.
     Mielőtt befejezném az elméleti alapot tartalmazó részt, mindenkinek figyelmébe ajánlom,
hogy ez nem csupán elolvasandó, hanem igen intenzív gondolkodás és meditálás által,
mindenkinek szellemi tulajdonává kell válnia. A leendő beavatott eljut a felismeréshez,
hogy az elemek munkája a különböző síkokon és szférákban az élet előfeltétele. Láthatjuk,
hogy mind a kicsiben, mind a nagyban, tehát a mikro- és makrokozmoszban, az időlegesben
és a végtelenben, erők dolgoznak és hatnak. Ebből a szemszögből nézve halál a szó
legszorosabb értelmében nincs, hanem minden tovább él, átváltozik és tökéletesedik az őstörvény
szerint. A mágus ezért nem fél a haláltól, mert a fizikai halál csak egy átmenet egy sokkal
finomabb szférába, az asztrálsíkra, onnan pedig a szellemi síkra és így tovább. Nem fog
hinni mennyországban, pokolban. Ebbe az elképzelésbe különböző vallások papjai kapaszkodnak,
hogy a hívőket bűvöletben tartsák. Az ő erkölcsi prédikációik idézik elő a pokoltól
és a tisztítótűztől való félelmet, az erkölcsös és jó embernek pedig a mennyek országát
ígérik. Az átlagember számára, amennyiben vallásos érzelmű, ebből a szemléletből jó, hogy
legalább a pokoltól való félelmében fog arra törekedni, hogy jó maradjon.
     A mágus számára az erkölcsi törvények arra jók, hogy lelkét és szellemét megnemesítsék.
Csak egy megnemesedett lélekben tudnak az univerzális törvények hatni, különösképpen
akkor, ha a test, lélek és szellem egyenlően iskolázottak és kifejlettek.




                                  --[ 126 ]--
MÁSODIK RÉSZ
 GYAKORLAT
                              ELSŐ FOKOZAT
Forduljunk tehát a beavatottság gyakorlati oldalai felé. Mindig tartsuk szem előtt, hogy test,
lélek és szellem egy időben iskolázandók, különben nem volna lehetséges az egyensúly
elnyerése és fenntartása. Az egyoldalú iskolázottság veszélyeire rámutattam. Nem tanácsos a
sietség, minden megköveteli a maga idejét. Türelem, kitartás és szívósság a fejlődés
alapfeltételei. A fáradság, melyet fejlődésünkre fordítunk, jobban ki fog fizetődni, mint
várnánk. Aki a mágikus útra lép, tegye szent kötelességévé a rendszeres gyakorlást.
Embertársaival szemben legyen mindig jó, barátságos és elnéző, magával szemben azonban mindig
kemény és szigorú. A mágiában csak ilyen viselkedés mellett számíthatunk sikerre. Soha ne
kritizáljunk és ítéljünk, söpörjünk mindenkor a magunk ajtaja előtt. A legszentebb
tevékenységünkbe senki számára ne engedjünk betekintést. A mágus hallgat útjáról,
felemelkedéséről és sikeréről. A hallgatásban rejlik a legnagyobb hatalom, és minél jobban
követjük ezt a Fontos parancsot, annál inkább megközelíthetjük az erőket. A felemelkedéshez 
annyi időt osszunk be magunknak, amennyi csak lehetséges. Nem fontos órákig a sör mellett ülni, 
vagy semmitmondó társaságban eltölteni az időt. Az idő folyik, mint a víz, és soha vissza nem 
tér. Lehetőleg határozzunk meg időtartamokat, és azokat feltétlenül tartsuk be. Kivétel csak
elkerülhetetlen esetben engedhető meg. Az ember, ha hozzászokott egy meghatározott órához,
akkor már magától kívánkozik a gyakorlat után. Ahogy az evés és ivás szükségletének ideje,
a gyakorlat idejének is megszokássá kell válnia. Csak így számíthatunk biztos sikerre.
Szorgalom nélkül nincs eredmény. A gyakorlatokat a legelfoglaltabb ember számára állítottam
össze. Akinek több ideje van, az egyszerre két, de akár több gyakorlatot is átvehet.


                   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (I.)

               GONDOLATELLENŐRZÉS, FEGYELMEZÉS, URALÁS

Üljön kényelmesen egy székbe vagy feküdjön egy díványra. Lazítsa el egész testét, hunyja
be a szemét és figyelje öt percen át gondolatai menetét. Próbálja megtartani azokat. Hamar
észre fogja venni, hogy olyan gondolatok rohanják meg, melyek a munkát vagy a napi gondokat
érintik. Ezekhez a gondolatokhoz viszonyuljon passzív megfigyelőként, teljesen szabadon
és függetlenül. Hangulatától függően fog ez a gyakorlat könnyen vagy nehezen sikerülni.
Fontos, hogy kövessük figyelmesen a gondolatot. Ha fáradtak vagyunk, inkább
szakítsuk meg a gyakorlatot, és máskor folytassuk, amikor biztosak lehetünk benne, hogy
a fáradtság nem fog elhatalmasodni rajtunk. A hinduk például hideg vizet fröcskölnek az
arcukba, vagy ledörzsölik arcukat és felsőtestüket hideg vízzel, hogy frissek maradjanak.
és ne veszítsenek drága időt. Lehet előzően néhány mély lélegzetet is venni, ami szintén
megóv az álmosságtól és fáradtságtól.
     Ezt a gondolatellenőrző gyakorlatot reggel és este végezzük. Mindennap hosszabbítsuk
meg a gyakorlatot egy perccel úgy, hogy egy héten belül képesek legyünk saját
gondolatmenetünket tíz percig követni és ellenőrizni, a legcsekélyebb elkalandozás nélkül. Ez
az időtartam általános érték, akinek ez nem elegendő, képességének megfelelően hosszabbíthatja.
Mindenesetre legyünk nagyon lelkiismeretesek, mert semmi értelme a sietségnek. A
fejlődés minden embernél egyéni. Semmi esetre se lépjünk tovább addig, amíg az előző
gyakorlatot maradéktalanul nem uraljuk.
     A figyelmes tanuló észre fogja venni, hogy kezdetben miként rohanják meg a gondolatok,
és száguldanak el hatalmas tempóval, ezért nehezére esik majd a sokféle gondolatot


                                  --[ 129 ]--
a figyelmében tartani. Azonban a gyakorlatok során meg fogja állapítani, hogy a gondolatok
fokozatosan mind kevésbé lesznek zavaróak, míg végül csak kevés távolból jövő gondolat
fog a tudatban felmerülni.
     Ez a gondolatellenőrző munka a mágikus fejlődésben rendkívül fontos, ezért a legnagyobb
figyelmet kell neki szentelni.
     Azzal a kikötéssel, hogy a megadott gyakorlatot eléggé elsajátította, és azt
gyakorlatilag uralja, következhet a mentális kiképzés.
     Megtanultuk gondolatainkat ellenőrizni. A következő gyakorlat abban áll, hogy a
gondolatokat, amelyek bennünk kéretlenül és kitartóan feltörnek, ne hagyjuk szellemünkben
megmaradni. Például, le kell tudnunk vetni foglalkozásunk gondjait, és többé nem foglalkozni
velük, amikor visszatérünk magán- vagy családi életünk területére. Ki kell kapcsolnunk
minden gondolatot, amely nem saját életünkhöz tartozik, és fordítva: tudnunk kell
azonnal más emberré válni. Amikor a gyakorlatot végezzük, csak erre figyeljünk, és ne
engedjük meg, hogy másfelé, otthon vagy bárhol a magánéletben kalandozzunk. Ezt addig
kell gyakorolni, amíg megszokássá válik. Mindenekelőtt szokjuk meg, hogy mindent, amit
teszünk, akár a munkában, akár a magánéletben, teljes tudattal végezzük, tekintet nélkül
arra, hogy nagy jelentőségű dologról vagy apróságról van szó. Ezt életünk végéig
gyakorolnunk kell, mert élesíti a szellemet, erősíti a tudatot és az emlékezőtehetséget.
     A következő gyakorlat célja, hogy tudjunk egyetlen gondolatot vagy eszmét hosszabb
időre rögzíteni, más gondolatokat, melyek előre tolakodnak, szilárdan elnyomni. Válasszon
erre a célra tetszés szerint egy teljesen egyéni eszmét vagy gondolatmenetet. Tartsa meg ezt az
elképzelést minden erejével. Minden gondolatot erőteljesen utasítson vissza, melynek a
gyakorlandóhoz semmi köze. Eleinte ez csak másodpercekig fog sikerülni, később percekig. El
kell érnie, hogy egyetlen gondolatmenetet tíz percig megtartani és követni tudjon. Ha erre
képes, megérett a következő gyakorlatra, amellyel a teljes gondolatüresség létrehozását
tanuljuk meg. Feküdjön kényelmesen egy díványra, ágyra, vagy üljön egy kényelmes székre és
lazítsa el egész testét. Csukja be a szemét. Minden felmerülő gondolatot, energikusan utasítson
el, szellemében abszolút ürességnek kell uralkodni. Ezt az állapotot tartsa meg anélkül, hogy
elkalandozna vagy megfeledkezne magáról. Kezdetben erre is csak másodpercekig lesz képes,
de gyakori ismétlés után mind jobban fog sikerülni. A gyakorlat célját elérte, ha teljes tíz
percig sikerült ebben az állapotban lennie anélkül, hogy magáról megfeledkezne vagy elaludna.
     Sikereit, kudarcait, a gyakorlatok időtartamát és esetleges zavarokat gondosan
jegyezzen fel egy naplóba. Minél lelkiismeretesebben jár el, annál eredményesebben fogja
elvégezni a további gyakorlatokat. Készítsen a következő napra és hétre pontos munkatervet.
Gyakoroljon mindenekelőtt önkritikát.


                       MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (I.)

                        INTROSPEKCIÓ VAGY ÖNMEGISMERÉS

Lakásunkban — amin testünket és lelkünket értjük — minden időben el kell tudnunk igazodni.
Ezért első feladatunk saját magunk megismerése. Ez minden beavató módszernek
feltétele. Önmegismerés nélkül nincs igazi felemelkedés.
     A lélekiskolázás első napjaiban foglalkozzon az önmegismerés gyakorlati részével.
Naplójába jegyezze be lelkének valamennyi rossz oldalát. Ez a napló legyen ellenőrző
könyv saját maga számára. Hibái, szokásai, szenvedélyei, ösztönei és egyéb, kevésbé szép


                                  --[ 130 ]--
jellemtulajdonságai számbavételénél legyen magához szigorú. Ne szépítse hibáit és
fogyatékosságait. Meditáljon és gondolkozzon el saját maga felett, idézzen fel különböző
helyzeteket, hogyan viselkedett itt vagy ott, és milyen hibák és fogyatékosságok léptek fel
bizonyos helyzetben. A legfinomabb árnyalatokkal és variációkkal jegyezze fel minden
gyengeségét. Minél többet fedez fel belőlük, annál jobb. Semmi sem maradhat elrejtve, semmi
sem maradhat leplezve, legyenek a hibák mégannyira durvák vagy éppenséggel finomak.
Különösen tehetséges tanulók százával tudtak magukban hibákat felfedni, a legfinomabb
árnyalatokkal. Az ilyen tanulók jó meditációs képességgel rendelkeztek, és mélyen hatoltak
saját lelkükbe. Söpörjön ki lelkéből minden károsat, és mossa egészen tisztára azt.
     Ez az önmegismerés az egyik legfontosabb mágikus előkészület. Sok okkult rendszer
elhanyagolja ezt, és ezért csak csekély sikert tudnak elérni. Ez a lelki előmunka a
legfontosabb a mágikus egyensúlyhoz, amely nélkül harmonikus felemelkedés elképzelhetetlen.
Szenteljünk az önkritikának pár percet reggel és este. Ha napközben rendelkezik néhány
perc szabad idővel, gondolja át intenzíven, nem rejtőzik-e még valamilyen hiba önben, és
ha ilyet felfedezne, rögzítse azt azonnal papírra, hogy egy se felejtődjön ki. Bármikor
találna magában hibát: nem késlekedni, azonnal lejegyezni!
     Folytassa ezt a kutatást addig, amíg „bűnlajstroma” végérvényesen teljes lesz. Ha
egykét hét alatt eljutott eddig, akkor térjen át a következő gyakorlatra. Éles gondolkozással
és körültekintéssel rendelje minden hibáját a négy elem valamelyikéhez. Naplójában nyisson
minden elemnek egy rovatot, melybe az odaillő hibákat írja. Azokat a hibákat, amelyekről
nem tudja, hogy melyik elemhez tartoznak, egyelőre jegyezze egy „határozatlan” rovatba.
Fejlődése folyamán képes lesz majd valamennyi hibáját a megfelelő elemhez sorolni.
     Így például a TŰZ elemnek fog tulajdonítani minden indulatosságot, féltékenységet,
gyűlöletet, bosszúvágyat, haragot. A LEVEGŐ számlájára írja majd a könnyelműséget,
kérkedést, önmaga túlbecsülését, a fecsegést, a pazarlást. A VÍZ elemnek fogja tulajdonítani a
közömbösséget, a flegmaságot, a kőszívűséget, az engedékenységet, a hanyagságot, a
szégyenlősséget, az akaratosságot, az ingatagságot. A FÖLD elemnek pedig a sértődöttséget, a
lustaságot, a lelkiismeretlenséget, a nehézkességet, a búskomorságot, a rendszertelenséget.
     A következő héten meditáljon minden egyes rovat fölött és ossza azokat három csoportba.
Az első csoportba a legdurvább hibákat, sorolja, amelyek önt a legerősebben befolyásolják,
és amelyek esetleg már a legkisebb hatásra is fellépnek. A második csoportba
olyan hibák kerüljenek, melyek ritkábban és kevésbé erősen jelentkeznek, és a harmadikba
olyan hibákat helyezzen, amelyek csak olykor-olykor jelentkeznek, és csak kis mértékben
jutnak kifejezésre. Így járjunk el valamennyi elemrovattal, a meghatározatlan hibák
rovatával is. Dolgozzon mindig lelkiismeretesen, ki fog fizetődni!
     Ugyanígy járjon el lelke jó tulajdonságaival is. Ezeket is sorolja rovatokba a megfelelő
elemekhez. Így a TŰZ elemhez a ténykedést, a lelkesedést, az elhatározottságot, a
merészséget, a bátorságot lehet írni. A LEVEGŐ elemhez a szorgalmat, az örömet, a jártasságot,
a jószívűséget, a kedvet és az optimizmust írja. A VÍZ elemhez sorolja a szerénységet, a
mértékletességet, a buzgóságot, a sajnálatot, a nyugalmat, a megadást, a gyöngédséget, a FÖLD
elemhez pedig a tiszteletadást, a kitartást, a lelkiismeretességet, az alaposságot, a
józanságot, a pontosságot és felelősségérzetet lehet számlázni. Itt se feledkezzen meg a három
fokozatról!
     Ezzel a munkával két, úgynevezett asztrális lelki tükörhöz jut. Egy feketéhez, a rossz
lelki tulajdonságokkal, és egy fehérhez, a jó és nemes jellemvonásokkal. Ez a két mágikus
tükör szabályszerű okkult tükörnek tekinthető, és a beavatotton kívül senkinek sincs joga
belepillantani. Megismételjük: a tulajdonosnak törekednie kell igazi mágikus tükrét precízen
és lelkiismeretesen kidolgozni. Utólag is beírhat a megfelelő rovatba, ha még valami
az eszébe jut. Ez a fehér és fekete mágikus tükör megadja a mágusnak a lehetőséget elég

                                  --[ 131 ]--
pontosan felismerni, hogy mely elem nála az uralkodó. A mágikus egyensúly eléréséhez ez
a megismerés rendkívül fontos, és a további fejlődés is ehhez igazodik.


                        MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (I.)

                          AZ ANYAGI VAGY HÚS-VÉR TEST

A szellem és a lélek fejlődése kéz a kézben járjon a külső lepellel, azaz a test fejlődésével.
Énünk egyetlen részét sem szabad elhanyagolni. Reggel, mindjárt a felkelés után kefélje le
egész testét egy puha kefével, amíg a bőr enyhén piros színű lesz. Ezáltal megnyílnak a
pórusok, és jobban tudnak lélegezni. Ezen kívül a vesét nagymértékben tehermentesítjük.
Ezután mossa le egész testét vagy legalább felső testét hideg vízzel alaposan, és utána jól
dörzsölje le egy frottír kendővel, amíg meleg nem lesz. Akik érzékenyebbek, a hidegebb
évszakokban használhatnak állott vagy langyos vizet. Ez az eljárás váljon olyan mindennapos
szokássá, amely egész életen át tart. Frissítően fog hatni és megszünteti a fáradtságot.
    Továbbá végezzünk naponta legalább néhány percig reggeli tornát, hogy a test hajlékony
legyen. Nem sorolok fel különleges tornagyakorlatokat, ilyeneket mindenki kora és
kedve szerint maga állíthat össze. Lényeges, hogy hajlékony, rugalmas testet nyerjünk.

                                  A LÉGZÉS REJTELYE

A légzésnek fontosságát megillető figyelmet kell szentelni. Minden élőlény lélegzik.
Lélegzés nélkül nincs élet, de természetesen a mágusnak többet kell tudnia annál, mint hogy
oxigént és nitrogént lélegzik be, amit a tüdő felszív, majd széndioxidot lélegez ki. Lélegzés
és táplálék nélkül a tüdő sem tud létezni. Minden, ami az életet fenntartja — a levegő és a
táplálékok — elemszerű, tehát négypólusú, amit az ötödik, az életelem vagy Akasha-elv
fog át. Forduljunk tehát a lélegzés fele.
      Az oxigén a TŰZ, a nitrogén a VÍZ elem alá tartozik. A LEVEGŐ elem a közvetítő, és a
FÖLD elem az, amely az oxigént és a nitrogént összetartja. Az ötödik, az Akasha vagy ÉTER
elem a törvény, az ok, az isteni elv. Ahogy a makrokozmoszban, itt is megvan az elemek
saját, elektromos és magnetikus fluidumja, polaritása. A nem tudatos vagy szabályos
légzésnél csak annyi elemanyag jut a testnek, amennyi normális fenntartásához szükséges.
Ennek mértéke az elemanyag elhasználódásához igazodik.
      Másként van ez a tudatos légzésnél. Ha belehelyezünk a belélegezendő levegőbe egy
gondolatot, eszmét vagy elképzelést, akár közvetlen, akár átvitt értelemben, azt a levegő
Akasha elve felveszi, és az elektromos, illetve magnetikus fluidumon keresztül a levegőbe
vezeti. Ez a telített levegő a tüdő véredényeibe kerül, ahol kettős szerepet tölt be. Egyrészt
az elemek anyagi részei a test eltartását szolgálják, másrészt az eszmével vagy elképzeléssel
telített elektromagnetikus fluidumot az asztrálmatrica az asztráltesthez vezeti, ahonnan az
eszme — a mentálmatricán keresztül — a halhatatlan szellemhez jut.
      Mágikus szempontból ez a légzés titka. Sok vallásos irányzat használja fel a tudatos
légzést, köztük számos anélkül, hogy a folyamatot pontosan ismerné. Ilyen például a hatha
jóga. Az ott leírt radikális légzésgyakorlatokkal már igen sokan tönkretették egészségüket,
különösen, amikor ezeket a gyakorlatokat tapasztalt tanító (guru) nélkül végezték. A
gyakorlatlan olvasót többnyire az vezette félre, hogy ezek a gyakorlatok az okkult erők gyors
elsajátítását helyezték kilátásba. Ezt a tudást a mágus, ha akarja, sokkal könnyebben és
gyorsabban elérheti a könyvünkben tüzetesen leírt, egyetemes beavató rendszer által.

                                  --[ 132 ]--
     Amint tehát látjuk, nem a belélegzett levegő mennyisége a fontos, hanem a minőség,
még pontosabban az eszme, amelyet a levegőbe belehelyezve belélegzünk. Nem szükséges
és nem is tanácsos túl sok levegőt a tüdőbe szívni, ezáltal a tüdőt szükségtelenül
megerőltetni.
     Légzésgyakorlatait minden sietség nélkül, lassan és nyugodtan végezze. Üljön le
kényelmesen, lazítsa el egész testét és lélegezzen az orrán keresztül. Képzelje el, hogy a
belélegzett levegővel egészség, nyugalom, béke, siker megy át a tüdején keresztül testébe, és
mindaz, amit a legszívesebben szeretne elérni. Az elképzelt eszmének intenzívnek kell
lennie: a levegő, amelyet belélegez, óhajával telítődik, és ez az óhaj azonnal valósággá válik.
Ebben a legkisebb mértékben sem szabad kételkedni.
     Hogy az elgyengülést megakadályozzuk, elegendő reggel hét lélegzéssel és este hét
lélegzéssel kezdeni, majd növeljük a légzésszámot napi eggyel reggel, és este. Soha ne
siessünk, és ne túlozzunk el semmit, mert mindennek megvan a maga ideje. Mindenesetre
egy másik óhaj elképzelésére csak akkor térjünk át, ha az első maradéktalanul megvalósult.
Tehetséges tanulóknál a siker legkorábban hét nap után mutatkozik, egyébként minden a
tehetségtől és a képzelőerőtől függ. Némely tanuló vágyának megvalósulása heteket, sőt
hónapokat követel. A vágyak fajtája is nagy szerepet játszik, ezért tanácsos nem önző
vágyakat választani, hanem megmaradni a fent nevezetteknél, mint amilyen a nyugalom,
egészség, siker. A légzésgyakorlatok ideje soha ne lépje túl a fél órát. Később átlagosan tíz
perc elegendő lesz.

                       A TÁPLÁLÉK TUDATOS BEFOGADÁSA

A táplálékfelvétellel is ugyanaz történik, mint a légzésnél. Ugyanazok a folyamatok mennek
végbe, mint a belélegzett levegő esetében, csak az elemek hatása itt durvább, anyagibb.
A táplálékba vetített óhajok az anyagi síkra hatnak különösen erősen, mivel ezek vannak a
legerősebb elemsugárzásnak kitéve, jól teszi tehát a mágus, ha ezt tekintetbe veszi,
amenynyiben testére vonatkozóan, vagy más anyagi területen akar valamit elérni.
      Étellel telt tányérja fölött összpontosítson a lehető legintenzívebben arra, hogy
kívánsága az ételben megtestesül, és olyan hatású, mintha már megvalósult volna. Ha
zavartalanul egyedül van, akkor kezét áldóan az étel fölé tarthatja. Ha ez nem lehetséges,
akkor fixírozza kívánságával az ételt, vagy hunyja be a szemét. Nyugodtan azt a benyomást
keltheti, mintha imádkozna — valójában ezt is teszi. Ezután lassan, de tudatosan vegye az ételt
magához, azzal a belső meggyőződéssel, hogy az evéssel valóban kívánsága megy át egész
testébe, a legkisebb porcikájáig. Az, ami a keresztényeknél az áldozás, az önnél az étel
felvétele, tehát mondhatni, szent cselekedet.
      A mágikus épülés számára nem előnyös kapkodva enni. Minden étel és ital alkalmas a
mágikus kívánság-telítésre. Minden telített ételt és italt maradéktalanul el kell fogyasztani,
semmi sem maradhat vissza. Soha ne olvassunk evés közben: sajnos sok embernek megvan
ez a rossz szokása. Lehetőleg ne beszéljünk, és ne szórakozzunk evés közben, a kívánságok
fenntartásával étkezzünk. Nagyon fontos továbbá, hogy ne társuljanak ellentétes kívánságok.
Ha az ember például a tudatos vagy mágikus belélegzésnél egészséget kívánt, akkor
nem szabad az evésnél sikerre koncentrálni. Tehát a lélegzésnél és az evésnél ugyanazt a
kívánságot alkalmazzuk, hogy ne keltsünk ellentétes rezgéseket a testben. Legyen érvényes
itt is a közmondás: „Aki két nyulat űz, egyet sem fog”. Aki a tudatos táplálékfelvételnél az
eucharisztikus titokra (testet öltés) hangolja magát, az itt egy analitikus összefüggést talál.
Megvilágosodnak előtte Krisztus szavai, annak igazi és mély értelmében: „Vegyétek, egyétek;
ez az én testem... Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem...” (Máté 26,26-28)

                                  --[ 133 ]--
                                     A VÍZ MÁGIÁJA

Nemcsak a mindennapi életben nélkülözhetetlen a víz, mágikus fejlődésünkben is fontos
tényező. A víz tulajdonsága a magnetizmus vagy a vonzóerő. Éppen e tulajdonságát ragadjuk
meg fejlődésünkhöz. A gyógymagnetizmusról és od-sugárzásról szóló könyvekből ismert,
hogy a vizet magnetizálni és oddal telíteni lehet. Kevésbé ismert azonban, hogy hogyan
lehet ezt a tulajdonságot kibővíteni, vagy más területen is hasznosítani. Nemcsak a
víz, hanem minden folyadék rendelkezik a vonzás különleges tulajdonságaival és az
összehúzódás következtében a fogva tartással, teljesen függetlenül attól, hogy jó vagy rossz
befolyásról van-e szó. Ezért lehet a VÍZ elemet és különösen az anyagi vizet úgyszólván
akkumulátornak tekinteni. Minél hidegebb a víz, annál feltölthetőbb. A legnagyobb fajsúlynál
(tehát 4 °C-on) a legfogékonyabb, de a víz vagy más folyadék felvevőképességének a
különbségei (6 °C-ig) olyan kicsik, hogy csak egy jól iskolázott mágus képes ezeket a
különbségeket felismerni. A víz felvevőképessége hőmérséklete növekedésével rohamosan
csökken. 36-37 °C között a magnetizmus számára semlegessé válik. Figyelem! Itt csak a
vonzerő sajátos tulajdonságáról, gyakorlati jelentőségéről, és csak a magnetizmusra való
tekintettel van szó, ami már az elemek kölcsönhatásának ismeretében magától értetődő dolog.
     Minden dolognak, minden egyes tárgynak és így a fizikai víznek is lehetséges bármilyen
hőmérsékleten valamely kívánsággal történő telítése az Akasha-elven keresztül. Éppúgy lehet
mágikusan telíteni egy darab kenyeret vagy forró levest, mint egy csésze kávét vagy teát.
De ez a telítés nem a VÍZ elem akkumulációképességétől függ, hanem az elemek ötödik erejének
őselve által történik, és az illetékes elem elektromagnetikus fluidumja által jut
kifejezésre. Ezt a különbséget érdemes figyelembe venni, ha a tévedéseket el akarjuk kerülni.
Így például egy tányér forró levest nem lehet magnetizálni, mivel a VÍZ elem
akkumulációképességét a vízben lévő meleg kiterjedési ereje semlegesíti, de kívánsággal
telíthető. Most pedig lássuk a víz mágiáját a gyakorlati oldaláról. Minden kézmosásnál
gondoljon erősen arra, hogy a mosással nem csupán a fizikai piszkot mossa le testéről, hanem a
lelke foltjait is. Kudarcot, nyugtalanságot, elégedetlenséget, betegségeket mos le, illetve
ezek a vízbe kerülnek át. Lehetőleg folyóvízzel mosakodjon, ahol a piszkos víz mindjárt
lefolyik és gondolja el magában, hogy a lefolyó vízzel gyengeségei is eltávoznak. De ha
csak egy mosdótál áll rendelkezésére, akkor az elhasznált vizet azonnal ki kell önteni,
nehogy az érintkezésbe kerüljön más emberrel. Kezét is a vízben tarthatja egy ideig, és arra
összpontosíthat, hogy a hideg víz asztrál-magnetikus vonzóereje minden gyengeségét magához
vonzza. Legyen meggyőződve arról, hogy minden sikertelensége a vízbe megy át.
Már rövid idő után meg fog lepődni e gyakorlat sikerétől. Ez a gyakorlat rendkívül erős
hatású, ha az ember nyáron, folyóvízben alkalmazza, amikor az egész test (a fej kivételével)
a vízben van.
     Ezt a gyakorlatot fordított módon is lehet alkalmazni, amikor is az edényben lévő vizet,
melyben fürödni akarunk, előzetesen vagy magnetizáljuk, vagy egy kívánsággal telítjük, és
szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a mosdásnál az erő a testbe fog átmenni, ahol
a kívánság megvalósul. Aki elég idővel rendelkezik, összekötheti ezt a két gyakorlatot,
miközben az egyik vízben a rosszat lemossa (mondjuk a vízcsap alatt, vagy egy tálban) és
utána egy edényben elkülönített és a megfelelő kívánsággal telített vízzel mosdik meg. Ebben
az esetben előbb, amikor a rosszat lemossuk, szappant használunk. Női beavatottak
még egy harmadik lehetőséget is használnak, amelynél arra koncentrálnak, hogy a víz arcukat,
arcbőrüket frissebbé, fiatalosabbá, rugalmasabbá és vonzóbbá varázsolja. Ennél a
műveletnél jó, ha nemcsak lemosdunk, hanem néhány másodpercig egész arcunkat a víz
alatt tartjuk. Ezt az eljárást egymás után legalább hétszer kell elvégezni. Erre a célra lehet
a vízhez egy késhegynyi bóraxot adni.

                                  --[ 134 ]--
     Még egy figyelemre méltó lehetősége van a mágusnak, és ez a magnetikus szemfürdő.
A mágus belemártja az arcát egy előző nap felforralt, vízzel félig telt edénybe, és a vízben
kinyitja a szemét. Minden irányban forgatja a szemét, és a műveletet szintén hétszer
megismétli. A szem kezdeti égése később megszűnik, amikor a szem hozzászokott a vízhez.
Látási zavarok esetén lehet a vízbe gyenge főzetű, leszűrt herba teát tenni. Ezek a
szemfürdők a szemet ellenálló képessé teszik az időváltozásokkal szemben, megszüntetik a
szemgyengeséget, erősítik a látást, tisztává és fénylővé teszik a szemet. Ne felejtsük el az
erre a célra használt vizet is a megfelelő kívánsággal magnetizálni, illetve
kívánság-koncentrációval telíteni. Haladó tanulók, akik a tisztánlátást fejlesztik magukban,
ezzel a tisztánlátó képességet serkentő lehetőséghez jutnak.
     Egyelőre ennyit a test anyagi kiképzéséről és fejlődéséről.

          AZ ELSŐ FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) gondolatellenőrzés,
    2) gondolatfegyelmezés,
    3) gondolaturalás.
    Az elsőhöz: a gondolatok ellenőrzése naponta kétszer 5-10 percig.
    A másodikhoz: bizonyos gondolatok elhárítása, egy saját maga által választott gondolat
    megtartása, gondolatüresség képzése.
    A harmadikhoz: mágikus napló készítése, önkritika, tervkészítés a gondolatmenetről a
    következő napra, vagy a következő hétre.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1) introspekció vagy önmegismerés,
    2) az elemekre vonatkozó (fekete és fehér) lelki tükör elkészítése, mindegyik három
    hatástávra beosztva.

    III. Mágikus testiskolázás:
    1) egy normális és józan életmód megszokása,
    2) reggeli torna,
    3) tudatos légzés,
    4) tudatos evés (az eucharisztia titka),
    5) a víz mágiája.

    E gyakorlatok mindegyikére két hét vagy egy hónap az előirányzott. Ez átlagértek.
Azoknak, akik már a gyakorlatban foglalkoztak koncentrációval és meditációval, ennyi idő
bizonyosan elegendő. Olyanok, akik ebben járatlanok, magától értetődően a kívánt mértékben
ki kell bővíteniük a gyakorlati időt, mert minden siker az egyén személyiségétől függ.
Értelmetlen volna az egyik fokról a másikra átmenni az előző átdolgozása és uralása nélkül.
    Vége az első fokozatnak.



                                  --[ 135 ]--
                               MÁSODIK FOKOZAT
            AUTOSZUGGESZTIÓ VAGY A TUDATALATTI TUDAT TITKA

Mielőtt áttérnék a második fokozat egyes gyakorlataira, szeretném a tudatalatti tudat titkát
és annak gyakorlati jelentőségét elmagyarázni. Ahogyan a normális tudat a lélekben lakozik,
a testben pedig a nagyagyban tudja székhelyét, a tudatalatti tudat is a lélek egyik
tulajdonsága és a kisagyban található, ami a fej hátulsó részében van. Tekintettel a mágiában
való gyakorlati alkalmazásra, a tudatalatti tudat pszichológiai tevékenységének
tanulmányozásával is kívánunk foglalkozni.
     Minden embernél, aki öt érzékének tudatában van, a normális öntudatszféra érintetlen,
ép, ami azt jelenti, hogy az ember képes a normális tudati tevékenységét állandóan igénybe
venni. Mint tudjuk, nincsen egyetlen erő a világegyetemben, és így az emberben sem, amely
az ellentétességet fel ne mutatná. Ezért tekintjük a tudatalatti tudatot, mint a normális tudat
ellentétét. Az tehát, amit a normális tudatban gondolkozás, érzés, akarás, emlékezőtehetség,
józanész, értelem fogalma alatt értünk, az a tudatalatti tudatban, mint ellenkező hatás
tükröződik vissza. Gyakorlati szempontból és leegyszerűsítve, a tudatalatti tudatunkat
ellenségünknek tekinthetjük, mely ösztönző erő vagy impulzus minden olyasmihez is, ami
számunkra nem kívánatos. Így szenvedélyeink, hibáink és gyengéink is ebből a tudatszférából
származnak. Mármost a tanuló feladata az önmegismerés terén az, hogy a tudatalatti tudat
munkáját az elemek kulcsa a négypólusú mágnes szerint, kielemezze. Ez hálás feladat, mivel
a tanuló egyéni gondolkodása és meditációja által tökéletes biztonságra tesz szert általa.
     A tudatalatti tudat tehát a hajtóereje mindennek, annak is, amit nem akarunk. Most
megtanuljuk énünknek ezt a bizonyos szemszögből ellenséges aspektusát oly módon átállítani,
hogy egyenesen hasznunkra váljon, segítse céljaink megvalósítását. A tudatalatti tudat
az anyagi világban való megvalósításhoz időt és teret igényel, tehát két alapprincípiumot,
amit minden dolog, ami az ok-világból a valóság világába akar átmenni. Ha tehát a
tudatalatti tudattól az időt és teret megvonjuk, akkor az ellentétes polaritás megszűnik,
hatását így reánk gyakorolja, és ezáltal képesek vagyunk vágyainkat éppen általa
megvalósítani. A tudatalatti tudat eme hirtelen kikapcsolásában rejlik tehát az autoszuggesztió
gyakorlati alkalmazásának kulcsa. Ha például a tudatalatti tudatba bevéssük, hogy holnap vagy
egy másik időpontban nem akarunk valamely szenvedélyünknek, mondjuk a dohányzásnak
hódolni, akkor a tudatalatti tudatnak elegendő ideje lesz a kitűzött időpontig közvetlen vagy
közvetett akadályokat állítani utunkba. Legtöbb esetben, különösen fejletlen vagy gyenge
akaraterőnél, szinte kivétel nélkül sikerülni fog a tudatalatti tudatnak bennünket meggátolni
vagy kudarcot előidézni. Ha azonban a tudatalatti tudattól annak egy kívánsággal való
telítésével az idő és tér fogalmát megvonjuk, akkor bennünk a tudatalatti tudatnak csak a
pozitív oldala hat, a felettes vagy normális tudatot átmenetileg korlátozzuk, és
kívánságtelítésünk meghozza a várt sikert. A mágikus fejlődés számára ez az ismeret és
lehetőség bír a legnagyabb jelentőséggel, és ezért az önbefolyásolásnál szem előtt kell
tartani. Az önszuggesztió számára választott formulát mindenkor jelen idejű felszólító módban1
kell megformálni. Tehát nem mondhatjuk, hogy: „abba akarom hagyni a dohányzást,
az ivást”, hanem kizárólag csak azt gondolhatjuk: „ne igyak” „ne dohányozzak”, esetleg:
„ne legyen kedvem dohányozni” vagy „ne legyen kedvem inni”. Az önbefolyásolás kulcsa


(1) A magyar nyelvben a tudatalatti számára egyes szám első személyben sokkal természetesebb 
és hatásosabb a kijelentő módot használni a felszólító helyett. Pl. „nem iszom”, „nincs kedvem
dohányozni”, stb.” (A szerkesztő megjegyzése.)

                                  --[ 136 ]--
a jelen idejű felszólító módban rejlik. Ezt soha nem hagyjuk figyelmen kívül, ha az
autoszuggesztió által és a tudatalatti tudat segítségével akarunk önbefolyásolást elérni.
     A tudatalatti tudat éjszaka dolgozik a leghatásosabban és legáthatóbban, amikor az
ember alszik. A felettes vagy normális tudat munkája az alvás állapotában leáll, és a
tudatalatti tudat veszi át a főszerepet. Ezért egy szuggesztióforma felvételére az a legjobb
időpont, amikor a test az álmosságtól fáradtan pihen az ágyban, tehát röviddel az elalvás
előtt, de mindjárt a felkelés pillanatában is, amikor az ember még félálomban van. Ez nem
jelenti azt, hogy más időpont ne volna alkalmas az önszuggesztióhoz, de ez a két időpont a
legkedvezőbb és a tudatalatti tudat is akkor a legfogékonyabb. Ezért a mágus sohasem fog a
gond, bánat vagy depresszió gondolatával elaludni, és tudatalatti tudatát ily módon
befolyásolni, hiszen a gondolatsorozatban, amellyel elalszunk, a tudatalatti tudat tovább
dolgozik. Jól figyeljünk: mindig békés és harmonikus gondolatokkal, vagy siker, egészség és
megelégedettség gondolatával aludjunk el!
     Mielőtt az autoszuggesztió gyakorlati keresztülvitelére szánja el magát, készítsen
magának fagolyókkal vagy gyöngyszemekkel egy kis láncot, de megfelel egy zsinór is, amelyen
30-40 csomó van, és az önszuggesztióhoz való kis segédeszköz készen is áll. Ez csak
arra szolgál, hogy a szuggesztió képletek ismétlésénél ne kelljen számolni, miáltal a
figyelem nem tud kellőképpen összpontosulni. Ez a kis segédeszköz arra is szolgálhat, hogy
megállapítsuk, mennyi zavar állt be a koncentrációs vagy meditációs gyakorlatoknál egy
meghatározott idő alatt, amikor is minden zavarnál egy szemet vagy csomót odébb tolunk.
     Az önszuggesztió gyakorlati alkalmazása nagyon egyszerű. Ha azt, amit el akar érni,
egy tömör, jelen idejű felszólító mondatban megfogalmaz1 (mint például: „napról napra
jobban legyek” vagy „ne legyen kedvem dohányozni”, vagy „boldog legyek, egészséges és
megelégedett”), akkor rátérhet a tulajdonképpeni gyakorlatra. Röviddel elalvás előtt vegye
kezébe a csomós zsinórt és ismételje hangosan vagy gondolatban a kiválasztott mintát, és
minden ismétlés után toljon tovább egy csomót, míg a zsinór végére nem ér. Ekkor tudja,
hogy negyvenszer mondta el a formulát. Fontos, hogy a kívánságot, mint már megvalósultat,
plasztikusan elképzeljük, imagináljuk. Ha az egész zsinór elismétlése után még nem
tudna elaludni, akkor mindaddig, amíg el nem alszik, úgy foglalkozzon tovább a gondolattal,
hogy vágya megvalósult. Arra kell törekedni, hogy a vágyat átvigyük az álomba. Ha
úgy aludnánk el, hogy nem értünk a zsinór végéhez, attól a cél elértnek tekinthető.
     Reggel, mikor még nem ébredtünk fel egészen, és van némi időnk, folytassuk a
kísérletet. Akik éjszaka gyakran felébrednek, szintén ismételgethetik a kísérletet, annál
hamarabb érnek el sikert.
     Megemlítendő még, hogy milyen kívánságok teljesülnek önszuggesztió által. Ezen a
téren egy általános szabály érvényes: minden kívánság megvalósul, mely a szellemet, lelket
és testet érinti, például jellemnemesedés, rossz tulajdonságok leküzdése, gyengeségek,
diszharmónia, az egészség elérése, különböző adottságok kiiktatása vagy fejlesztése,
tökéletesedése. Nem valósulnak meg azonban olyan vágyak, melyek a személyiséggel nem
függenek össze, mint például egy lottó telitalálat és hasonlók.
     További formulákra akkor térjünk át, ha az előző sikerével tökéletesen elégedettek
vagyunk. Aki komolyan és rendszeresen végzi a gyakorlatokat, az hamar meg fog győződni
az autoszuggesztió kedvező befolyásáról, és élete végéig alkalmazni fogja ezt a módszert.




(1) Mint e fokozat elején már utaltam rá, a magyar nyelvben egyes szám első személyben a
kijelentő mód természetesebb és hatékonyabb. (A szerkesztő megjegyzése.)

                                  --[ 137 ]--
                   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (II.)

                         KONCENTRÁCIÓS GYAKORLATOK

A mágikus szellemiskolázás első fokán megtanultuk gondolatainkat ellenőrizni és uralni.
Most tovább megyünk, és megtanuljuk a gondolatsűrítést uralni, nagyobb koncentrálóképesség
és akaraterő elnyerése céljából.
     Helyezzen néhány tárgyat maga elé, például egy kést, egy villát, egy ceruzát, és
összpontosítva nézze valamelyiket egy ideig. Jegyezze meg pontosan formáját és színét. Ezután
csukja be szemét és próbálja meg a tárgyat plasztikusan, úgy elképzelni, ahogyan az a
valóságban látszik. Ez eleinte csak másodpercekre fog sikerülni, de ismételt gyakorlat után az
imaginált tárgy mind valószerűbb lesz, eltűnése és újra megjelenése mind ritkábban fordul
elő. Ne ijedjünk meg a kezdeti sikertelenségtől, és ha elfáradunk, térjünk át egy másik
tárgyra. Kezdetben ne gyakoroljunk tíz percnél hosszabb ideig, de lassan növeljük meg az
időtartamot fél órára. Hogy a zavaró körülményeket ellenőrizhessük, alkalmazzuk az
autoszuggesztióról szóló fejezetben leírt csomózott zsinórt, hogy megállapíthassuk, hány zavar
állott be a gyakorlat folyamán. A gyakorlat akkor tekinthető teljesítettnek, ha képesek
voltunk egy tárgyat megszakítás nélkül képzeletben megőrizni öt percig.
     Ha idáig eljutottunk, akkor ártérhetünk arra, hogy a tárgyakat nyitott szemmel
imagináljuk (elképzeljük). A tárgyaknak a szemünk előtt, szinte a levegőben függve,
olyannyira plasztikusan kell megjelenniük, hogy szinte megfoghatók legyenek. A körülöttünk
lévő környezetből a kiválasztott tárgyon kívül semmit sem szabad észrevenni. Itt is
ellenőrizzük csomózott zsinórunkkal a zavaró körülményeket. Ha képesek vagyunk egy tárgyat
öt percig a legkisebb zavar nélkül, plasztikusan előttünk függve rögzíteni, úgy a gyakorlatot
teljesítettük.
     Az imaginációs koncentrálóképesség után a hallásbeli következik. Itt kezdetben a
képzelőerő játszik nagy szerepet. Nem lehet egyszerűen azt mondani: képzelje egy óra
ketyegését vagy hasonlót, mert az „elképzelés” alatt általában képszerű ábrázolást értünk. Azt
kellene mondani, hogy képzelje el, mintha egy óra ketyegését hallaná. Tehát képzelje el,
hogy hallja egy falióra ketyegését. Kezdetben ez is csak másodpercekig sikerül, de
kitartással egyre jobb lesz az eredmény. Ellenőrzésre szolgáljon itt is a csomózott zsinór.
Ezután próbálja meg ugyanígy egy zsebóra vagy karóra ketyegését, utána pedig minden fajtájú
haranghangokat „észlelni”. Egyéb akusztikai összpontosító kísérletek is alkalmazhatók;
gongütés, dörrenés, suhogás, szélzúgás, egészen a viharig; vízesés morajlása, később
hegedűtől, zongorától vagy egyéb hangszerektől eredő zenei hangok. Fontos ezeknél a
gyakorlatoknál, hogy a koncentráció akusztikai jellegű, és ezért semmilyen képi elképzelés nem
merülhet fel. Harangkondulás esetén nem merülhet fel a harang képe, és így tovább. Ha
ilyen felmerülne, úgy az azonnal elhárítandó. A gyakorlat elvégzettnek számít, ha képesek
voltunk az akusztikai elképzelést öt percig zavar nélkül megtartani.
     A további gyakorlat az érzés-koncentráció. Idézzük elő a hideg, a meleg, a nehéz, a
könnyű, az éhség, a szomjúság, a fáradtság érzetét, és tartsuk meg az érzést addig, míg
vizuális vagy akusztikai képzelet felmerülése nélkül ez sikerül. Igyekezzünk legalább
ötpercnyi időtartamot elérni. Ha ezt az összpontosító képességet annyira elsajátítottuk, hogy
minden érzést elő tudunk idézni és meg tudunk tartani, akkor áttérhetünk a további
gyakorlatra.
     A szaglási összpontosítás következik. El kell képzelnünk, hogy különböző virágok,
rózsa, orgona, ibolya vagy parfüm illatát érezzük, és megtartjuk ezeket képi megjelenésük
nélkül. Ezt végezzük el azután a legkellemetlenebb fajtájú szagokkal is. Ez a koncentráció

                                  --[ 138 ]--
is addig végzendő, amíg elérjük bármilyen szag képzeletbeli felidézését és annak ötpercnyi
zavartalan megtartását.
     Az érzékek utolsó gyakorlata az ízlelési összpontosítás. Anélkül, hogy egy ételre vagy
italra gondolnánk, vagy azt elképzelnénk, összpontosítsunk az ízre. Kezdetben válasszunk
olyan jellegzetes ízeket, mint amilyen az édes, savanyú, keserű, sós. Ha ezekkel képességre
teszünk szert, akkor tetszés szerint vegyük sorra a legkülönbözőbb fűszereket. Ha sikerült
minden választott ízt előidézni, és legalább öt percig rögzíteni, akkor a gyakorlat elérte
célját.
     Tapasztalni fogjuk, hogy egyik vagy másik íz rögzítése könnyebb vagy nehezebb. Ez
utóbbi annak a jele, hogy az illető érzékeléssel összefüggő agytevékenység elhanyagolt
vagy fejletlen. A legtöbb iskola csak egy vagy két, de legfeljebb három funkciót vesz
figyelembe. A valamennyi érzékre alkalmazott összpontosítási gyakorlatok erősítik a
szellemet, az akaraterőt, és megtanítják nemcsak ellenőrizni az összes érzéket, de fejleszteni,
és végezetül tökéletesen uralni is. Egy mágusnak ki kell fejlesztenie minden érzékét, hogy
azokat uralni tudja. A mágikus fejlődés szempontjából ezek a gyakorlatok rendkívül fontosak
és nem hagyhatók el.


                      MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (II.)

       ASZTRÁL-MÁGIKUS EGYENSÚLY AZ ELEMEKRE VONATKOZÓAN

Az első fokozaton a tanuló megtanult önfegyelmet gyakorolni. Jó és rossz tulajdonságait a
négy elem szerint feljegyezte és három csoportba sorolta. Ily módon két lelki tükröt
készített, egy jót (fehéret) és egy rosszat (feketét). Ez a két tükör a jelleme. Ebből a
kimutatásból megtudta, melyik elem erői uralják benne a jót, és melyek a rosszat. Mindenáron
arra kell törekednie, hogy az elemek kihatásában elérje az egyensúlyt. Az elemek
kiegyensúlyozottsága nélkül az asztráltestben vagy a lélekben mágikus előmenetel lehetetlen.
Ennek a fokozatnak az a feladata, hogy ezt a lelki egyensúlyt létrehozza. Ha a mágus elegendő
akaraterővel rendelkezik, akkor áttérhet az őt legjobban befolyásoló tulajdonságok és
szenvedélyek uralására. Ha azonban nincs elegendő akaratereje, akkor az ellenkező oldalról
kezdheti el, amennyiben először a legkisebb gyengeségeit egyenlíti ki, s a nagyobb hibákkal és
gyengeségekkel felveszi a harcot, mindaddig, amíg azokat is le nem győzi.

                                   JELLEMNEMESÍTÉS

A szenvedélyek uralásához a tanulót három lehetőség segíti:
     1. Az önszuggesztió rendszeresített alkalmazása a már ismertetett módon.
     2. Transzmutáció vagy a szenvedélyek átformálása ellenkező, tehát jó tulajdonságokká,
amely gyakori önszuggesztióval vagy gyakori meditálással érhető el, illetve állandó
megbizonyosodással a jó tulajdonságok felől.
     3. Gondosság és akaraterő. Ezzel a módszerrel a szenvedélyeket nem hagyjuk kitörni,
és már ős-csírájukban harcolunk ellenük. Ez a módszer a legnehezebb, és leginkább csak
azok számára rendeltetett, akik nagy akaraterővel rendelkeznek, vagy a szenvedélyeikkel
való harc által erős akaraterőt akarnak elérni.
     Ha a tanuló elég idővel rendelkezik, illetve fejlődésében nagyon gyorsan akar előre
jutni, akkor mindhárom módszert alkalmazhatja. Ha valamennyi módszer egyetlen irányba

                                  --[ 139 ]--
halad, mint például a tudatos étkezés, a víz mágiája és a többi, akkor a siker nem fog sokáig
váratni magára.
     Ezen fokozat célja, hogy elérje az elemek egyensúlyát a lélekben. A leendő mágusnak,
ha a mágiában sikert kíván elérni, arra kell törekednie, hogy gyorsan és biztosan hárítsa el
az őt leginkább akadályozó szenvedélyeket. Semmi esetre sem szabad a soron következő
gyakorlatokat addig elkezdeni, amíg maradéktalanul nem uraljuk a második fokozat
gyakorlatait, és az elemek kiegyensúlyozásában átütő sikerre nem tettünk szert. A
jellemnemesítés az egész tanfolyam idején gyakorolandó, de már ezen a fokozaton meg kell
szüntetni az elhatalmasodó rossz tulajdonságokat, melyek a további fejlődés legnagyobb
akadályozói. 


                       MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (II.)

                               TUDATOS PÓRUSLÉGZÉS

Az első fokozat testiskolázásának feladatai, a hideg vizes lemosdás, frottírozás, tornázás,
reggeli torna, a víz mágiája, tudatos étkezés és a többi megtartandók, és napi szokássá kell
válniuk. A test iskolázásának második fokozata a légzésgyakorlatokban ír elő változást. Az
első fokozaton megtanultuk a tudatos légzést és a levegővel (az ÉTER-elven keresztül)
belélegzett kívánságot, amit a tüdőn át a vérbe juttatunk. Ebben a fejezetben ismertetem a
tudatos póruslégzést.
     Bőrünk légzést és kiválasztást végez, tehát bőrünket, mint második tüdőt és második
vesét tekintjük. Most mindenki megérti, miért ajánlott a frottírozás és a hideg vizes
lemosdás: elsősorban a tüdő és a vese nagyarányú tehermentesítésére, másodsorban a pórusok
nagyobb tevékenységre serkentése miatt. Azt nem kell különösen kiemelni, hogy mindez
az egészséget előnyösen befolyásolja. A tudatos póruslégzés mágikus szempontból érdekel
bennünket, ezért máris áttérünk a gyakorlatokra.
     Üljön le kényelmesen egy székre vagy feküdjön egy díványra, és lazítsa e1 minden
izmát. Gondoljon arra, hogy nemcsak tüdeje szív be levegőt, hanem az egész teste is. Legyen
szilárdan meggyőződve arról, hogy a tüdejével együtt testének minden pórusa életerőt
vesz fel. Vízbe mártott, száraz szivacsnak kell elképzelni magunkat. Ily módon az életerő
az ÉTER-elvből és környezetéből átmegy testébe. Adottságai szerint mindenki más módon
fogja érezni az életerő behatolását a pórusokon át. Ha néhány ismétlés után képes egy időben
tüdejével és egész testével lélegezni, mindkét légzési módot kösse össze a
kívánságbelélegzéssel, például egészség, siker, béke, a szenvedélyek uralása képzetével
aszerint, hogy mire van nagyobb szüksége. Kívánságát nem csak a tüdőnek és a véráramnak, hanem
egész testének át kell vennie. Ha ennél a kísérletnél némi képességre tesz szert, akkor a
kilégzést úgy is befolyásolhatja mágikusan, hogy minden kilégzésnél elképzeli, hogy
vágyainak ellenkezőjét kiválasztja testéből, mint amilyen a gyengeség, kudarc, nyugtalanság
és a többi. Ha sikerült tüdejével és egész testével egyszerre be- és kilélegezni, akkor a
gyakorlatot teljesítette.

                                TUDATOS TESTTARTÁS

Következő gyakorlatként a test uralása következik. Nyugodtan és kényelmesen tudni ülni
szintén nagy művészet, amit meg kell tanulni. Üljön le egy székre úgy, hogy hátgerince


                                  --[ 140 ]--
egyenes maradjon. Kezdetben szabad megtámaszkodni. Lábait zárja össze úgy, hogy térdben
derékszöget képezzenek, a bokák szorosan egymás mellett legyenek. Lazán üljön, az
izmok megfeszítése nélkül, mindkét kezét nyugtassa könnyedén a combjain. Állítson maga
elé egy ébresztőórát, amely öt perc után szólal meg. Most csukja be a szemeit és figyelje
testét. Kezdetben észlelni fogja, mennyire nyugtalanítják az idegingerek az izmokat. Minden
erejével összpontosítson a kitartásra és üljön nyugodtan. Ez a gyakorlat, bár könnyűnek
tűnik, a kezdőnek nehéz lesz.
     Ha a térdek szétkívánkoznak, kezdetben össze lehet kötni egy kendővel vagy szalaggal.
Ha minden idegrándulás nélkül, tehát zavarmentesen sikerül öt percig megerőltetés nélkül
ülni, akkor minden következő alkalommal meghosszabbíthatja az időt egy perccel.
Befejezettnek tekintheti a gyakorlatot, ha legalább fél óráig nyugodtan, kényelmesen és
zavarmentesen tud ülni. Eddig eljutva, mindenki látni fogja, hogy semmilyen más testtartásban
nem pihenhetjük úgy ki magunkat, mint éppen a leírtban.

        A TEST URALÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN, TETSZÉS SZERINT

Ha az ember a testtartás gyakorlatát, mint a cél eszközét, esetleg akaraterő fejlesztésére
akarná fordítani, ez lehetséges, feltéve, hogy a leírt testtartást egy órán át tökéletesen
uralja, tehát nyugodtan, kényelmesen, a legkisebb zavar nélkül tud ülni. Ezek után saját
belátása szerint különböző testtartásokat határozhat meg. A hindu jóga szép számban ajánl ilyen
pozíciókat, melyeknek uralásával különböző okkult erők elnyerését helyezi kilátásba. Nem
vitatjuk, hogy éppen a testtartás (ászana) által érhetők el ezek az erők. A mi mágikus
fejlődésünkhöz szükséges egy bizonyos testtartás, a legegyszerűbb a fentebb leírt. Arra
szolgál, hogy a testet megnyugtassa, és az akaraterőt fejlessze. Mindenekelőtt a szellemnek és
a léleknek fontos a testtől zavartalan munka, amilyeneket a további gyakorlatokban leírunk.
Különösen azok a tanulók teszik jól, ha ezeket a feladatokat az ajánlott testtartásban végzik
el, akik az első és második fokozat mentális és lelki gyakorlatai során nagyon elfáradnak,
és ezért a koncentrációs és meditációs gyakorlatoknál rendszeresen elalszanak.
     A tanuló a mindennapi életben is törekedjen a test uralására. Ha például fáradtak
vagyunk, szorítsuk magunkat még valaminek az elvégzésére, vagy egy kisebb sétára. Ha éhesek
vagyunk, odázzuk el az étkezést még egy félórával, ha szomjasak vagyunk, ne igyunk
azonnal, hagyjunk egy kis időt eltelni. A megszokott sietségnél, kapkodásnál kényszerítsük
magunkat nyugodt tevékenységre és fordítva. Aki lassú, fogja magát gyorsabb munkára. A
tanulóra van bízva, testét és idegeit az akaraterő által kényszeríteni és uralni. A második
fokozat gyakorlatait ezzel kimerítettük.

         A MÁSODIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) autoszuggesztió vagy a tudatalatti tudat titkának megismerése,
    2) összpontosítási gyakorlatok:
       a) képpel,
       b) hanggal,
       c) érzéssel,
       d) illattal,
       e) ízzel.

                                  --[ 141 ]--
      A gondolat kikapcsolását érintő gyakorlatok (negatív állapot) tovább gyakorlandók és
      elmélyítendők.
      II. Mágikus lélekiskolázás:
      1) asztrál-mágikus egyensúly az elemekre, a jellemképzésre vagy nemesedésre vonat
     kozóan:
          a) leküzdés vagy uralás által,
          b) önszuggesztió által,
          c) transzmutáció vagy az ellenkező tulajdonságba való átformálás által.

      III. Mágikus testiskolázás:
      1) tudatos póruslégzés,
      2) tudatos testtartás,
      3) a test uralása a mindennapi életben, tetszés szerint.
      Az elalvás előtti legszebb és legtisztább gondolatokat kell meg őrizni, és az álomba
      átvinni.
      Vége a második fokozatnak.




                                  --[ 142 ]--
                        HARMADIK FOKOZAT
Tudni, akarni, merni, hallgatni — Salamon templomának, tehát a mikro- és makrokozmosznak
négy alappillére, melyre a mágia szent tudománya felépül. A négy elemnek megfelelően
ezek azok az alaptulajdonságok, melyekkel minden mágusnak rendelkeznie kell,
ha a tudományban a legfőbb bölcsességet akarja elérni.
     Tudni: Mágikus tudást mindenki elérhet. Igyekvő tanulmányozás és a törvények ismerete
lehetővé teszi a Legmagasabb Bölcselet fokozatos elérését.
     Akarni: Ez az akarat aspektusa, mely állhatatossággal, türelemmel és kitartással érhető
el a szent tudományban, és különösen a gyakorlatban szerezhető meg. Aki nem csupán
puszta kíváncsiságát akarja kielégíteni, hanem komolyan veszi a legragyogóbb magasságok
útját, annak hajthatatlan akaratot kell tanúsítania, hogy e magasságokat elérhesse.
     Merni: Aki nem fél sem az áldozattól, sem az akadályoktól, mások véleményére nem
hallgat, hanem minden eltévelyedés nélkül szem előtt tartja célját, annak a Legmagasabb
meg fog mutatkozni.
     Hallgatni: Aki dicsekszik és kérkedik, aki bölcsességét fitogtatja, az nem lehet soha
igazi mágus. Egy mágusnak nincs szüksége arra, hogy mint tekintély érvényesüljön.
Ellenkezőleg: minden súlyt arra helyez, hogy mások számára ne legyen áttekinthető. Hallgatni
hatalom. Minél inkább hallgat valaki tapasztalatai és ismeretei felől, de az emberektől nem
különül el, annál több adatik neki az ősforrásból.
     Akinek tehát minden gondja az, hogy tudást és bölcseletet szerezzen, az minden erejével
arra törekedjen, hogy eme négy alaptulajdonságot elsajátítsa, mely nélkül a szent mágiában
jelentőset elérni nem lehet.
     Most következzenek a harmadik fokozat gyakorlatai.


                   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (III.)

  GONDOLATKONCENTRÁCIÓ KÉT VAGY HÁROM ÉRZÉKKEL EGYSZERRE

A második fokozaton érzékkoncentrációkat tanultunk. Ezen a fokozaton kibővítjük
összpontosító képességünket, miközben egyszerre két, sőt három érzékre állítjuk magunkat.
Néhány példa alapján a tanuló maga jelölheti ki magának munkaterületét. Képzeljen el ideoda
mozgó ingával egy faliórát. A képzelet annyira tökéletes legyen, mintha a falon valóban
egy óra lenne. Egy időben próbálja meg az óra ketyegését is tudomásul venni, és ezt a
látással és hallással történő kettős érzékelést próbálja meg öt percig rögzíteni. Kezdetben ez
is csak másodpercekig fog sikerülni, de többszöri ismétlés után mind jobban és mind tovább
fog megmaradni. Itt is, mint mindenütt, a gyakorlat teszi a mestert! Ismételje meg ezt a
kísérletet egy másik, hasonló tárggyal, esetleg egy gonggal, melynek ütéseit nemcsak hallja,
hanem a gongot ütő személyt is látni véli. Azután próbáljon egy patakocskát látni, és hozzá
víz csobogását-zúgását hallani. Képzeljen el egy széltől ringatott búzaföldet és hallgassa
hozzá a szél zúgását, A változatosság kedvéért találjon ki maga is hasonló kísérleteket,
melyek két, esetleg három érzéket is igényelnek egyszerre. Minden érzéket életre kell kelteni,
és összpontosítással kiképezni. Különös súlyt helyezzünk a látásra, hallásra és érzésre,
melyeknek a mágiában való fejlődésben nagy jelentőségük van. Gyakoroljunk szorgalmasan,
naponta. Ha egyszerre két vagy három érzékkel öt percig összpontosítani tudunk, akkor a
gyakorlat teljesítettnek számít. Ha az összpontosítás során elfáradnánk, szakítsuk meg a

                                  --[ 143 ]--
gyakorlatot, helyezzük át későbbi időpontra, óvakodjunk attól, hogy a gyakorlat alatt
elaludjunk. Tapasztalat szerint a reggeli órák a legalkalmasabbak az összpontosító munkákra.
     Tovább lehet lépni, ha jól összpontosítva és legalább öt percig, két vagy három
érzékkel egyszerre tudunk foglalkozni.

  GONDOLATKONCENTRÁCIÓ TÁRGYAKRA, TÁJAKRA ÉS HELYISÉGEKRE

Vegyen fel ismét kényelmes testhelyzetet. Csukja be a szemét, és plasztikusan képzeljen el
egy ismert vidéket, helyiséget, kertet vagy ezekhez hasonlót. Nagy figyelmet kell fordítani
minden részletre, mint amilyen a szín, fény, forma. Az elképzelésnek annyira
kézzelfoghatónak kell lennie, mintha valóságban tartózkodna ott. Semmit sem szabad figyelmen
kívül hagyni, semminek sem szabad kimaradni. Ha elveszti a képet, vagy az elmosódottá válna,
akkor hívja elő ismét teljesen és sokkal markánsabban. A gyakorlat elvégzettnek tekinthető,
ha legalább öt percig sikerült a képet plasztikusan rögzíteni. Egy időben próbálja a hallást
is a képbe helyezni. Ha például egy szép erdőt képzelt el, próbálja közben hallani a madarak
énekét, a patak zúgását, a szél suhogását, a méhek zümmögését is. Ha egy képnél ez sikerült,
akkor válasszon újabbakat. A gyakorlat elvégzettnek tekinthető, ha sikerült egy vidéket,
teret vagy helyiséget elképzelni, mely egyszerre két vagy három érzéket legalább öt
percig foglalkoztatott. Ha ezt a koncentrációszintet elérte, próbálja meg ugyanezt a
gyakorlatot nyitott szemmel elvégezni úgy, hogy a szemét vagy egy pontra szegezi, vagy a
semmibe néz. A fizikai környezetnek el kell tűnnie, és csak a választott kép, mint valami
délibáb függhet szemei előtt a levegőben. Ha egy képet sikerült öt percig megtartani, válasszon
újabbat. A gyakorlat tökéletesen megvalósítottnak tekinthető, ha minden képet nyitott
szemmel elő tudott idézni és egy vagy több érzékkel rögzíteni, legalább öt percig. Ahogyan
egy regény olvasásakor látja maga előtt az eseményeket, ugyanúgy kell történnie minden
összpontosító gyakorlat alkalmával.
      Megtanultuk helyiségek, terek képeit elképzelni, amelyeket láttunk vagy ismerünk.
Most pedig képzeljünk el tereket és helyiségeket, melyeket anélkül idézünk elő, hogy
életünkben valaha is láttuk volna. Kezdetben csukott szemmel végezzük, majd ha két vagy
három érzékkel öt percig uraltuk ezeket is, nyitott szemmel folytassuk. A gyakorlatot akkor
végeztük el maradéktalanul, ha a képzelt képet nyitott szemmel öt percig meg tudjuk őrizni.

           GONDOLATKONCENTRÁCIÓ ÁLLATOKRA ÉS EMBEREKRE

Az élettelen tárgyakról, terekről, helyiségekről, házakról és erdőkről térjünk át az
élőlényekre. Képzeljünk el állatokat: kutyát, macskát, madarakat, lovat, tehenet, borjút,
tyúkot ugyanolyan plasztikusan, mint korábban a tárgyakat. Előbb csukott szemmel, később
nyitott szemmel is. Ha uraljuk ezt a gyakorlatot, akkor képzeljük el az állatokat, amint
mozognak: egy macskát, amint tisztálkodik, ahogyan az egér után szalad, tejet iszik: egy
kutyát, amint ugat, fut: egy madarat röptében, táplálékszedegetés közben. A tanuló tetszése
szerint választhat hasonló kombinációkat. Ha valamennyit öt-öt percig minden zavar nélkül meg
tudtuk tartani, tovább mehetünk.
      Most hangoljuk magunkat emberekre. Először barátokra, rokonokra, ismerősökre,
elhunytakra, később idegenekre, akiket soha sem láttunk. Először képzeljük el az
arcvonásokat, utána az egész fejet, végül a ruhával ellátott testet. Mindig először csukott,
azután nyitott szemmel. A legrövidebb időtartam öt perc, ennek mindenkor meg kell lenni,
mielőtt tovább mehetnénk, és embereket képzelnénk el mozgásban, tehát menet közben, munkában.


                                  --[ 144 ]--
Ha ez vizuálisan sikerült, terjesszük ki elképzelésünket úgy, hogy az embert halljuk
beszélni. Törekedjünk a képzeletet mind jobban a valósághoz igazítani, ahogyan az elképzelt
személy ténylegesen beszél, ideértve a hangmagasságot, a beszéd ritmusát. Mindezt először
csukott, majd nyitott szemmel.
     Ha sikerült, térjünk át idegen emberekre és képzeljünk el különböző arcvonásokat és
hangokat. Ezek az emberek mindkét nemhez és bármely korhoz tartozhatnak. Ezután képzeljünk
el különböző fajú embereket, például indiánokat, kínaiakat, japánokat és ugyanígy
nőket, fiatalokat, időseket, gyermekeket. Segítségül szolgálhatnak könyvek és képes
folyóiratok. Múzeumi látogatások is ajánlatosak erre a célra. Ha itt is meg tudtuk öt percig
tartani a képzeletet, csukott és nyitott szemmel egyaránt, akkor a mágikus szellemiskolázás
harmadik fokozatát elsajátítottuk. Kitartás, türelem, állhatatosság és szívósság szükséges,
hogy ezeket a rendkívül nehéz gyakorlatokat uralni tudjuk. Azok a tanulók, akik nem sajnálják a
fáradságot, nagyon elégedettek lesznek az elért erőkkel, és a továbbiakban elmélyíthetik
tudásukat. E fokozat összpontosító képessége a gondolatátvitel, a telepátia, a mentális
vándorlás, a táv- és tisztánlátás és még sok más elengedhetetlen előgyakorlata, melyek nélkül
a leendő mágus nem tudna előre jutni. Ezért a gyakorlatokat gondosan és lelkiismeretesen
végezzük el.


                     MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (III.)

Ha nem akarunk magunknak ártani, akkor mielőtt e fokozat gyakorlataira térnénk, a lélekben
helyre kell állítani az elemek asztrális egyensúlyát. Ha bizonyos, hogy az elemek közül
egyik sem uralkodik, akkor fokozatosan tovább kell dolgoznunk jellemünk nemesedésén,
de az elemekkel való munkához már átmehetünk az asztráltestbe.
    E fokozat feladata, elsajátítani az elemek alaptulajdonságait, azokat tetszés szerint
előidézni, és ismét feloldani a testben. Az elemek hatásainak elmélete számunkra már ismert,
ezért azt a következők szerint kössük gyakorlathoz.

                          ELEMLÉGZÉS AZ EGÉSZ TESTBEN

A TŰZ tulajdonsága a melegség és a minden irányban való kiterjedés, ezért gömb alakú.
Mindenekelőtt ezt a tulajdonságot kell elsajátítanunk, és tetszés szerint előidéznünk a testben
és a lélekben. A test uralásánál választottunk egy pozíciót, amelyben kényelmesen és
zavarmentesen megmaradhatunk. A hinduk ezt a testtartást „ászanának” nevezik, mi is ezt a
kifejezést használjuk. Vegye tehát fel a megfelelő ászanát, gondolja magát a TŰZ elem
középpontjába, mely az egész világmindenséget gömb alakban átöleli. Képzelje el, hogy maga
körül minden, az egész univerzum tűzből van. Most lélegezzük be a TŰZ elemét az orrunkon,
ugyanakkor póruslégzéssel egész testünkön át. Szabályosan és mélyen lélegezzünk, de a
tüdő megerőltetése nélkül. Az anyagi és az asztráltest is üres edényhez hasonlítson, melybe
minden lélegzetvételnél beárad az elem. Minden lélegzetvétellel emelkednie kell az elem
hőfokának, és szinte be kell préselődnie a testbe. A forróság és a kiterjedési erő minden
lélegzetvétellel mind erősebbé, a tűz nyomása mind nagyobbá kell, hogy váljon, annyira,
hogy végül tüzesen izzónak érezzük magunkat. A test által történő belégzés teljes folyamata
természetesen imaginatív (képzelt) eljárás és az elem legvalószerűbb képzetével kell
gyakorolni. Kezdetben hét tűz lélegzetvétellel kezdjük, és minden további gyakorlat során egy
lélegzetvétellel többet végzünk. Átlagban 20-30 lélegzetvétel elegendő. Csak testileg és
akaratban is erős tanulók léphetik túl tetszés szerint ezt a számot. Alkalmazzuk ismételten a
csomózott zsinórt, hogy a belélegzésnél ne kelljen számolni. A forróság mind lelkileg, mind

                                  --[ 145 ]--
testileg egyre érezhetőbbé válik, ami hőmérsékletemelkedéshez (esetleg erős izzadáshoz)
vezet, lázasságig nőhet. Ha a tanuló időközben az elemek egyensúlyát helyreállította
lelkében, akkor egy ilyen elemhalmozódás már semmilyen kárt nem okozhat benne.
      A TŰZ elem képzelt felhalmozásának befejezése után érezni fogjuk a tűz izzását,
kiterjedését és erejét. Normálisan és az egész testtel is lélegezve a TŰZ elemet fokozatosan
kiválasztjuk magunkból, és ismét kilélegezzük az univerzumba. Az elem kilégzésének annyi
részben kell történnie, ahány lélegzetvétellel belélegeztük, tehát esetünkben a kilégzések
számának is hétnek kell lenni. Nagyon fontos, hogy a tanuló érezze, semmi sem maradt
benne vissza ebből az elemből és a keletkezett meleg érzésnek is el kell tűnni. Ezért
ajánlatos a csomózott zsinórt alkalmazni mind a be-, mind a kilégzésnél. A gyakorlatokat
először csukott, majd nyitott szemmel kell elvégezni.
      A Tibet-kutató és -járó Alexandra David-Néel leír könyvében egy hasonló, a lámák
által igen sokat gyakorolt kísérletet, melyet „tummo”-nak nevez, mely azonban a mágiát
tanulók, különösen az európaiak számára nem megfelelő, és ezért nem ajánlott.
      Keleten vannak beavatottak, akik ezt a gyakorlatot (szádhana) évekig gyakorolják és a
TŰZ elemet olyannyira meg tudják sűríteni, hogy ezáltal a leghidegebb évszakban meztelenül
és mezítláb járnak anélkül, hogy meghűlnének, sőt nedves ruhadarabokat is rövid idő
alatt megszárítanak testükkel. Maguk körül — méghozzá nemcsak néhány méter távolságra
—elolvasztják a havat és jeget. Hasonló jelenségeket egy európai is elő tud idézni, ha a
szükséges időt kész ráfordítani. Mágikus fejlődésünk számára nemcsak egy, hanem valamennyi
elemet szükséges uralni. Most a LEVEGŐ elem gyakorlatai következnek, melyeknél
ugyanaz érvényes, mint a TŰZ esetében, csak más érzésképzelettel.
      Vegye fel megszokott testhelyzetét, csukja be a szemét és képzelje el, hogy az egész
mindenséget levegő tölti meg, aminek ön a középpontja. Környezetéből semmit sem szabad
tudomásul venni, semmi más nem létezhet, csak az egész univerzumot átfogó, levegővel telt
tér. A lélek és az anyagi test üres edényébe, az egész testtel való légzés által (tüdő és
pórus) belélegzi a LEVEGŐ elemet. Minden lélegzetvétel mind erősebben és mind több levegővel
tölti meg az egész testet. Rögzíteni kell a képzeletet, hogy minden egyes lélegzetvétel által
teste annyira megtelik levegővel, hogy egy léggömbhöz lesz hasonló. Könnyebbé válik, oly
könnyűvé, mint maga a levegő. A könnyűség érzete annyira intenzív legyen, hogy végül a
testét ne is érezze. A gyakorlat befejeztével szintén az a biztos érzésünk legyen, hogy a
LEVEGŐ-ből semmi sem maradt vissza testünkben és ugyanolyan normál érzetünk lesz, mint
amilyen a gyakorlat kezdetén volt. Alkalmazzuk a csomózott zsinórt. Egyik gyakorlattól a
másikig növeljük a be- és kilégzések számát, a negyvenes számon azonban ne haladjunk túl.
      E gyakorlat rendszeres végzése mellett a beavatottaknak sikerül a levitáció (lebegés a
levegőben, vízen való járás), a testáthelyezés és még sok más elérése, egyetlen elemre
összpontosítás által. Mi, mágusok azonban nem elégszünk meg egyoldalú képességekkel, mivel
ez nem célunk. Sokkal mélyebbre akarunk hatolni a megismerésbe, és az uralásban ennél
többet akarunk elérni.
      Most a VÍZ elemmel való gyakorlat következik. Vegye fel szokott testtartását, csukja be
a szemét és felejtse el egész környezetét. Képzelje el magát egy végtelen, tengerhez hasonló
univerzum közepében. Egész teste minden légzéssel megtelik VÍZ elemmel. Mindenhol éreznie
kell a víz hidegségét. Ha hétszeri belégzéssel egész teste megtelt ezzel az elemmel, azt
ismételten lélegezze ki magából. Minden kilégzésnél válassza ki magából a VÍZ elemet, hogy
az utolsó légzés után egyetlen részecske se maradjon vissza. Itt ismételten vegye igénybe a
csomózott zsinórt. Minden újabb gyakorlatnál növelje eggyel a légzések számát. Minél
gyakrabban végzi ezt a kísérletet, annál tisztábban fogja érezni a VÍZ elemet, annak
hidegségével. Valóságos jégtömbnek képzelje magát. Az egyes gyakorlatok ideje ne haladja meg a
húsz percet. Idővel el kell érnie, hogy a legforróbb nyáron is hideggé tudja tenni testét.

                                  --[ 146 ]--
     Kelet beavatottjai oly tökéletesen uralják ezt az elemet, hogy a legforróbb és
legszárazabb időszakban tetszés szerint tudnak esőt fakasztani, vagy azt megállítani, vihart
lecsendesíteni, a tomboló tengert megzabolázni, valamennyi vízi állatot uralni, és a többi.
Igazi mágusnak ilyen és hasonló képességek könnyen érthetők.
     Végül a FÖLD elem következik. Mint az előző elem-gyakorlatoknál, vegye fel itt is
szokott testtartását. Ez alkalommal az egész univerzumot földnek képzelje el, melynek
középpontjában ül. Ezt azonban nem egy anyagcsomónak, hanem sűrű földanyagnak kell képzelni.
A FÖLD sajátos tulajdonsága a sűrűség és a nehézség. Póruslégzés segítségével töltse
meg egész testét ezzel a földanyaggal. Kezdetben itt is hétszer, majd minden újabb gyakorlat
után eggyel többször kell belélegeznie. Annyi FÖLD-et kell magába sűríteni, hogy teste
a nehézség által szinte bénult álomtömeg legyen. A kilégzés ugyanolyan, mint a többi
esetben. A befejezett gyakorlat után ugyanúgy kell éreznie, mint a kezdete előtt. A gyakorlás
legfeljebb húsz percig tarthat.
     Ez a Tibetben sok láma által a leggyakrabban alkalmazott (szádhana) gyakorlat. Egy
agyaghalom felett meditálnak, miközben azt szétmorzsolják, és tovább meditálnak felette.
Az igazi mágus egyszerűbb módon, közvetlenül érti és uralja az elemeket, ezért nincs
szüksége ilyen meditációs eljárásokra.
     Az egyes elemek színe segíthet az imaginációban: lehet például a TŰZ piros, a LEVEGŐ
kék, a VÍZ zöldeskék, a FÖLD pedig sárga, szürke vagy fekete, egyéni színválasztással. Nem
feltétlenül szükséges, de akinek kezdetben megkönnyíti a munkát, igénybe veheti. A mi
gyakorlatainknál az érzésképzeleten van a hangsúly. Hosszabb gyakorlás után, például
mindenkinek tudnia kell akkora forróságot előidézni a TŰZ elemmel, hogy az lázmérővel
kimutatható legyen. Az elemuralás eme előgyakorlatai elengedhetetlenek, és a legnagyobb
figyelmet kell nekik szentelni.
     A FÖLD elemmel uralható képességek fajtái nagyon sokrétűek, és mindenkire rábízzuk,
hogy erről saját maga meditáljon. Mivel az elemek uralása a legnagyobb ARKÁNUMOT rejti
magában, a leghomályosabb terület a mágiában, amelyről eddig nagyon keveset beszéltek.
Egyben a legfontosabb is, és aki az elemeket nem uralja, az a mágikus tudásban alig fog
lényegeset elérni.


                       MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (III.)

E tanfolyam első fokozatának immár beidegződéssé kellett válnia, és ezt az egész kurzus
folyamán így is kell tartani. A második fokozathoz itt egy kiegészítő csatlakozik: a nyugodt
testtartást meg kell hosszabbítani fél órára. Az egész test póruslégzését meghatározott
szervekre fogjuk összpontosítani. A tanuló legyen képes minden testrészét kívánsága szerint
lélegeztetni a pórusokon át. A lábaknál kell kezdeni, és a fejjel befejezni. A gyakorlat a
következő.
     Leül a szokott testtartásába és becsukja a szemét. Képzeletben áthelyezi magát az egyik
lábszárába. Mindegy, hogy a jobb vagy a bal lábbal kezdi. Képzelje el, hogy lába egy tüdőhöz
hasonlóan be és kilélegzi az életerőt az univerzumból. Hétszeri lélegzetvétel után — ha
sikerült — térjen át a másik lábára. Ezután lélegezzen mindkét lábával egyszerre. Ha ismét
sikere volt, vegye sorra a kezeit, végül mindkettőt egyszerre. Siker esetén térjünk a további
szervekre, mint a nemi részek, a belek, a gyomor, máj, lép, tüdő, szív, gége és fej.
     A gyakorlat teljesült, ha sikerült minden testrészt lélegeztetni, a legkisebbet is
beleszámítva. Ez a gyakorlat nagy jelentőségű, mert megadja számunkra a lehetőséget minden
egyes testrész uralásához, azok életre keltéséhez, életerővel telítéséhez, egészségesebbé
tételéhez. Ha ugyanis ezt magunkon el tudjuk érni és végezni, akkor öntudat áthelyezéssel már
nem --[ 147 ]--
művészet egy idegen testben is hatni, ami a magnetikus erőátvitel, tehát a mágikus gyógyítás
terén nagy szerepet játszik. Ezért szenteljünk nagy figyelmet ennek a gyakorlatnak.

                                ÉLETERŐ-TORLASZOLÁS

A mágikus testiskolázás további gyakorlata az életerő-torlaszolás. Megtanultunk
póruslégzéssel az egész testtel az univerzumból be- és kilélegezni. Most megtanulunk életerőt
torlaszolni. Ennek gyakorlata a következő: szokott helyzetében ül, tüdejével és egész testének
pórusaival belélegzi testébe az életerőt a világmindenségből. Ezúttal azonban nem adja
vissza az életerőt az univerzumnak, hanem megtartja testében. A kilélegzésnél nem gondol
semmire, és csak az elhasznált levegőt lélegzi szabályosan ki. Minden újabb belégzésnél
érzi, mint szív be mind több és több életerőt, amit testében felhalmoz, és ott visszatart,
torlaszol. Összepréselt gőzhöz hasonlóan kell érezni és elképzelni az életerő nyomását,
ahogy az a testből kifelé sugárzik. Minden lélegzetvétellel nagyobb, erősebb és áthatóbb
lesz a nyomás és a sugárzó erő. Ismételt gyakorlatokkal addig jusson el, hogy kilométerekre
szét tudja küldeni mindent átható életerő sugárzását. A nyomást, sugárzásának áthatóságát
a szó szoros értelmében éreznie kell. Gyakorlat teszi a mestert! Hét belélegzéssel kezdünk,
és naponta egy lélegzéssel növeljük a légzések számát. Az egyes gyakorlatok legfeljebb
húsz percig tarthatnak. Ezeket a gyakorlatokat olyan kísérleteknél kell alkalmazni, melyek
sok és átható életerő leadást igényelnek, mint amilyen a betegek kezelése, távhatás, tárgyak
magnetizálása, és a többi. Ha az ily módon felhalmozott életerőre már nincs szükség, a
testet az eredeti feszültségre kell visszaállítani, mert nem tanácsos túldimenzionált
feszültséggel mozogni a mindennapi életben. Felkorbácsolná az idegeket, idegességhez, nagyfokú
fáradtsághoz vezetne, és egyéb kellemetlen jelenségeket idézne elő.
     A kísérletet úgy fejezzük be, hogy kilégzéssel és képzelet által az eltorlaszolt erőt
viszszaadjuk az univerzumnak. Ezalatt csak tiszta levegőt lélegzünk be, és az életerő
feszítőerejét lélegezzük ki, amíg el nem értük az egyensúly érzetét. Ezt a kiválasztást csak
hoszszabb gyakorlás után, miután a test eléggé ellenálló képessé vált, tanuljuk meg alkalmazni.
Ha ezen a téren már némi készséggel rendelkezünk, ugyanezt a kísérletet az egyes
testrészekkel is elvégezzük. Különösen a kezek tekintetében fejlesszük magunkat. Beavatottak a
szemükkel is végzik ezt, és így képesek némelykor emberek tömegeit lenyűgözni, és akaratuk
alá kényszeríteni. Egy mágus, aki ezt a kezével ilyen szinten elérte, áldó kezekkel
rendelkezik. Ebben rejlik az áldásosztás titka, a kézrátétel és a többi.
     Akkor tarthatjuk a harmadik fokozat gyakorlatait befejezettnek, ha nemcsak egész
testünkben, hanem minden egyes testrészünkben tudunk életerőt torlaszolni, és képesek
vagyunk a torlaszolt erő sugárzását kifelé árasztani.


                FÜGGELÉK A HARMADIK FOKOZATHOZ

Ha a lelkiismeretes tanuló eddig a fokozatig eljutott a mágikus fejlődésben, akkor már egész
lényén általános átváltozást figyelhet meg. Mágikus képességei minden szférában erősödni
fognak.
     A mentálszférában erősebb akaratot, nagyobb ellenálló képességet, tisztább értelmet
kellett elérnie.
     Az asztrálszférában észlelnie kell, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, és
alapvető adottságai szerint fognak kifejlődni a benne szunnyadó képességek.


                                  --[ 148 ]--
     Azt észleli, hogy teste egészségesebb, frissebb és fiatalosabb lett. Életereje messze
túltesz sok embertársáén, és sugárzó erejével sok mindent el tud érni a gyakorlati életben.
     Képes kedvezőtlen befolyásoktól megszabadítani, és életerejével megtölteni a
helyiséget, melyben tartózkodik. Képes akár nagy távolságból is sikeresen kezelni betegeket,
mivel sugárzó erejét kilométerekre szét tudja küldeni. Ugyanígy megadatott neki, hogy sugárzó
ereje segítségével tárgyakat kívánságával telítsen. Ezek csak példák, a tanuló maga fog
rájönni, hogyan, hol és mikor tudja mágikus képességeit kedvezően alkalmazni. Mágikus
képességei ugyanúgy alkalmazhatók jó, mint önző célokra. Ezért tartsa magát szigorúan a
közmondáshoz: „Ki, mint vet, úgy arat.” Célja ezért mindig a legjobbra legyen irányítva.
     A magnetizmussal való munka legkülönbözőbb változatai lehetségesek. A jobb áttekintés
végett felsorolunk még néhány lehetőséget.

                                       TÉRTELÍTÉS

Tüdeje és egész testének póruslégzése által lélegezzen be életerőt, és préselje azt egész
testébe minden képzelőerejével. Teste így maga is fényerő, középpont, egy individuális nap
lesz. Minden belégzéssel erősítse az összepréselt életerőt, úgyszintén a fényerőt, és töltse
meg a helyiséget, melyben tartózkodik. Fénylőerejének ilyen felhasználásával a helyiségnek
a szó szoros értelmében fénytől átvilágítottnak kell lennie. Kitartó gyakorlással még
sötétben is annyira meg lehet világítani a helyiséget, hogy a tárgyak jól láthatóak lesznek.
Ezt a be nem avatottak is észlelni fogják, mert az imaginációgyakorlatok eredményeként az
életerő fénye ezen a módon valóságos napfénnyé materializálható.
     A mágus magától értetődően nem éri be ezzel a jelenséggel, mert jól tudja, hogy az
életerő univerzális jellegű, és nem csupán eszméi, gondolatai és kívánságai hordozója, hanem
imaginációi megvalósítója is. Tudja, hogy az életerő által mindent elérhet, és ezek
megvalósítása a plasztikus képzelőerő dolga.
     Ha a gyakorló megtöltötte munkahelyét fényerejével, képzelje el azt, amit el akar érni.
Például, hogy valamennyi, a helyiségben tartózkodó asztrális és mágikus befolyás
megtisztuljon és elpárologjon, vagy, hogy nemcsak maga a mágus legyen egészséges és érezze jól
magát, hanem mindenki más is, aki a helyiségben tartózkodik. A mágus azzal a kívánsággal
is telítheti lakását és munkahelyét, hogy minden munkájában ihlete és sikere legyen.
      Haladóbb mágusok képesek megóvni helyiségüket nem szívesen látott emberektől.
Azok nyugtalanokká válnak, amint oda belépnek, és nem kívánnak tovább benn tartózkodni.
Az ilyen helyiség védő- és félelemeszmével van telítve. Szubtilis (igen finom) módon
is lehetne a helyiséget telíteni, amitől bénultan riad vissza mindenki, aki engedély nélkül
megközelítette a helyiséget. Ezekből is látható, hogy a mágusnak szinte korlátlan
lehetőségei vannak, és e példák nyomán egyéb módszerekhez folyamodhat.
     A kilégzésnél a mágus visszaadhatja az univerzumnak az összepréselt életerőt, és
képzelőereje segítségével csak a sugárzó vagy fényerőt tartja meg a helyiségben. Ugyanígy
közvetlenül a mindenségből is a helyiségbe irányíthatja az életerőt, az előzetes életerőtorlasz
nélkül, és így saját kívánságaival is telítheti a helyiséget. Az akarattal és szilárd
meggyőződéssel párosult képzelőerőnek nem lehet határt szabni. Ezeknél a munkáknál tehát a
mágusnak nem kell csupán egy helyiségre szorítkozni, akár egy egész házat is telíthet fény- és
életerejével, saját magából vagy a megadott módszer alapján közvetlenül az univerzumból.
Mivel a képzelőerő nem ismer sem időt, sem teret, e munkálatokat a legnagyobb távolságokra
is képesek kiterjeszteni. Idővel képes lesz mégoly nagy, közeli vagy távoli teret (űrt)
megfelelően telíteni. Etikai fejlettsége folytán mindig csak jót és nemeset fog cselekedni és
akarni, miáltal hatalma határtalan lesz. Itt is, mint mindenütt, a gyakorlat teszi a mestert.

                                  --[ 149 ]--
                                   BIOMAGNETIZMUS

Az életerőnek még egy, a mágikus munka számára különös fontosságú tulajdonságát kell
megismernünk. Mint már tudjuk, minden tárgyat, állatot, embert és minden gondolatformát
életerővel és a megvalósulás megfelelő kívánságával lehetséges telíteni. Az életerőnek is
tulajdonsága, hogy minden idegen gondolatot magáénak tulajdonítson, és hagyja magát
befolyásolni általa. Az összpontosított életerő ily módon nemsokára összekeveredne más
gondolatokkal, ami gyengítené, sőt elpárologtatná a sűrített gondolat hatását, ha a mágus
rendszeres ismétlésekkel meg nem erősítené feszítőerejét, és nem élesztené fel a vágyát,
illetve az eszméjét. Ez nagy időveszteség volna, és a sikert is komolyan befolyásolná. A
befolyás csak addig tart, ameddig a kívánt irányban ható erő az uralkodó. Egyéb esetben az
életerő elpárolog, összevegyül egyéb rezgésekkel, és a hatás fokozatosan ellanyhul. Ennek
megakadályozásához a mágusnak ismernie kell a biomagnetizmus törvényét. Az életerő nemcsak
eszmét, elképzelést, gondolatot vagy érzést képes magába foglalni, hanem időfogalmat
is. Feltétlenül tekintetbe kell vennünk az életerő e különleges tulajdonságát, amint majd
később az elemekkel való munkálatoknál is. Tehát minden kívánságtelítésnél, mely az életerő
segítségével történik, figyelembe kell venni az időt és a teret, a következő feltételek
szerint.
      Az Akasha-elvben történő munkák tér és idő nélküliek: a mentálszférában az idővel;
az asztrál szférában a térrel (formával és színnel); az anyagi világban idővel és térrel
egyszerre operálunk.
      Nézzünk néhány példát a biomagnetizmussal való munkához. Az életerő segítségével
telítsen egy helyiséget azzal a kívánsággal, hogy egészségesnek és jól érezze magát benne.
Bírja rá az erőt, hogy ez a befolyás állandóan fennálljon, ameddig a helyiségben lakik,
folyamatosan megújuljon, és akkor is megmaradjon, ha hosszabb ideig tával van. Ha más lép
a helyiségbe, akkor is kellemesen fogja érezni magát benne, ha nem tudja, hogy az életerővel
telített. A kisugárzás sűrűségét és erejét néha-néha meg lehet erősíteni a kívánság
megismétlésével. Ha egy ilyen lakásban tartózkodik, az életerő-telítés állandó jó befolyással
lesz egészségére, jól fog hatni testére. Az ilyen helyiségben az életerő az egészség-kívánság
rezgésével rendelkezik, de ha más, nem az egészséggel összefüggő eszmevilág vibrációját
követő okkult gyakorlatokat kíván végezni benne, akkor már nem lesznek olyan jó eredményei,
mint egy telítéstől mentes, vagy az eszmének megfelelően telített helyen. Ezért jó, ha
minden alkalommal olyan eszmevibrációval telíti a helyiséget, amelyet pillanatnyi munkája
vagy gyakorlata igényel.
      Kívánságával úgy tud telíteni, például gyűrűt vagy követ, hogy az azt viselő személy
boldog, sikeres lesz tőle. Kívánságkoncentrációval kőbe vagy fémbe idézzük az életerőt, és
meghatározzuk, hogy az állandóan erősödve további erőket gyűjtsön az univerzumból,
boldogságot és sikert biztosítva az illető személynek mindaddig, amíg viseli a tárgyat. Egy
másik, univerzális telítés néven ismert lehetőség ugyanilyen módon történik, de olyan
kívánságkoncentrációval, hogy ameddig a tárgy (gyűrű, kő, ékszer) létezik, a viselőjének,
bárki legyen is az, mindig boldogságot, szerencsét, sikert hozzon. Ahogyan az egyiptomi
múmiák történeteiből ismert, az ilyen erők évezredekig is hatnak. Ha egy meghatározott
személy számára individuálisan telített talizmán vagy tárgy más kezébe kerül is, a hatás
továbbra is megmaradhat.
      A továbbiakban az életerőnek más formáiról, a gyógymagnetizmusról lesz szó. Ha a
mágus kézrátétellel személyesen vagy akár távolból kezel beteget a képzelet és az akarat
által, az idő törvényét itt is tekintetbe kell venni, amennyiben ezen a területen is sikert
akar elérni.


                                  --[ 150 ]--
     A magnetizálás egyik módja, hogy a magnetizőr, a képzelet segítségével, életerejét a
testéből, többnyire a kezén keresztül ömleszti át a betegbe. E módszer alkalmazásának
feltétele, ha nem akarja saját egészségét veszélyeztetni, hogy a magnetizőr tökéletesen
egészséges legyen és rendelkezzen életerő-többlettel. Nagyon szomorú eseteket láttam, ahol a
magnetizőr saját életereje túlságos átadása által közel állt a teljes idegösszeomláshoz, az
olyan kísérőjelenségekről nem is beszélve, mint a szívfájdalmak, szívasztma és hasonlók.
Ezek a következmények elkerülhetetlenek, ha a magnetizőr több erőt ad ki magából, mint
amennyit pótolni tud, különösen, ha egyszerre sok beteget kezel.
     E a módszernek hátránya még, hogy a magnetizőr, erejével együtt, saját lelki rezgéseit
és jellemtulajdonságait is átruházza a betegre, és így, indirekt módon, de lelkileg is
befolyásolja.
     Ezért alapkövetelmény a nemes jellem minden magnetizőrnél. Ha viszont a magnetizőrnek
gyengébb jellemű páciense van, akkor a rossz befolyást magára vonhatja, ami számára
minden tekintetben hátrányos. Ezzel szemben egy okkult módon képzett magnetizőr
nem a saját életerejét adja át páciensének, hanem az univerzumból vonja ki azt, és az
egészség kívánságkoncentrációjával, a kezén át közvetlenül árasztja a beteg testébe. Mindkét
esetben gyakran meg kell ismételni a magnetizálást, ha gyors sikert várunk. A diszharmónia
vagy a betegséggóc hamar felszívják vagy elhasználják az átárasztott erőt, és további erőt
szomjúhoznak, ezért a kezelést folytatni kell, különben az állapot rosszabbodik.
     A mágusnál minden másképp van. A beteg csak akkor érez megkönnyebbülést, ha a
mágus lelkileg megnyitja magát, vagyis dinamikus életerő-torlasztást végez el magán, és
testéből életerő sugarakat áraszt. Sok módszert tud sikeresen alkalmazni, de mindenkor meg
kell tartania azt a kívánságképzetet, hogy a beteg állapota óráról órára, napról napra javul.
A következőkben nézzünk néhány betegségkezelésnél használható módszert.
     Mindenekelőtt nagyon jártasnak kell lennie a betegségek felismerésében. Magától
értetődően alapos anatómiai ismeretekkel is rendelkeznie kell. Ismereteit a megfelelő
irodalom alapos tanulmányozásából nyerheti. Nem foghat könnyelműen olyan betegségek
kezelésébe, amelyek gyors sebészeti beavatkozást igényelnek, ahogy ragályos betegségek
esetén sem fog csupán saját kezelésére szorítkozni. Ilyen esetekben, az orvosi kezelés mellett
távolból is elő lehet mozdítani a gyógyulási folyamatot, és a fájdalmak enyhítését.
Üdvözlendő, ha az orvosok ezen a területen is képzettek, és az allopatikus gyógyítás mellett a
mágikus gyakorlatot is alkalmazni tudják. A mágus csak olyan beteget kezeljen, akit orvos
ajánlott erre, vagy dolgozzon együtt egy orvossal, ha nem akarja, hogy kuruzslónak,
sarlatánnak tartsák. A mágus mindenekelőtt kövesse figyelemmel a beteg gyógyulását, és ne
várjon se bért, se dicséretet, se elismerést. Ha csakis a jóság magas ideáljához tartja magát,
az áldás nem fog elmaradni. Ideálisan gondolkodó mágusok anélkül segítenek a szenvedőkön,
hogy azok tudnának róla. A segítségnek ez a módja a legáldásosabb. Lássuk a
leghasználatosabb módszereket, melyeket a mágus alkalmazhat annak veszélye nélkül, hogy
egészsége és idegrendszere károkat szenvedne.
     Mielőtt a beteg ágyához lép, végezzen legalább hét tüdő- és póruslégzést, torlaszoljon
testébe hatalmas mennyiségű életerőt az univerzumból és hagyja ezt az életerőt a
legvilágosabb fényben ragyogni, egy naphoz hasonlóan. Ismételt életerő belégzés által
törekedjen testének legalább tíz méteres körzetében ható fényerőt előidézni, ami hozzávetőleg
tíz normális ember életerejének felel meg. Úgy kell éreznie, hogy az eltorlaszolt életerő egy
naphoz hasonlóan világít testében. Ha így tartózkodik egy beteg közelében, akkor az azonnal
megkönnyebbülést fog érezni, jól eső érzés fogja áthatni, és kevésbé fájdalmas betegségnél
azonnal enyhülést fog érezni. A felhalmozott életerőt teljesen egyénileg adja át a betegnek,
és mindenkor az ön felelőssége, hogyan jár el. Egy iskolázott mágus nem alkalmaz sem


                                  --[ 151 ]--
mágikus simításokat, sem kézráhelyezést, mert ezek csak segédmanipulációk, csupán támaszai
az akarat megnyilvánulásának. Tökéletesen elegendő, ha a mágus a páciens egyik
vagy mindkét kezét megfogja, és képzeletével dolgozik. Ha akarja, ránézhet a páciensre, de
ez sem fontos, itt csupán az imagináció, a képzelőerő dolgozik. De a mágus az egész
erőátadás során anélkül is ülhet a betegnél, hogy közvetlen érintkezésbe lépne vele. Képzelje
el, hogy az önt körülvevő sugárerő a beteg testébe áramlik, az ön képzelete által egyenesen
bepréselődik abba, a beteg minden pórusát áthatja és átvilágítja. Eközben parancsolja meg
akaratával, hogy az összepréselt fényerő idézze elő a beteg gyógyulását. Folyamatosan el
kell képzelnie, hogy a beteg óráról órára jobban van, hogy minden nap jobban néz ki, és
parancsolja a fényerőnek, hogy addig el ne hagyja a beteg testét, míg tökéletesen fel nem
gyógyul. Ha a fényerővel telítette a beteg testét, ez betegségfajtától függően meglepően
gyors gyógyulást idéz majd elő. Bizonyos idő után ismételje meg a telítést, csupán a
besűrített fényerő feszültségének megerősítésével, és az elért siker igen meg fogja lepni.
Elsősorban, nem tud elillanni a fényerő, mivel azt odaűzte és kiadta a parancsot, hogy
állandóan újítsa önmagát. Másodszor, behelyezte az időt, miszerint óráról órára, napról napra
jobban érzi magát a test. Harmadszor, az erőnek megszabta a teret, ami a test térfogatának
felel meg. Tanácsos a fényerő határát körülbelül egy méterre a testen kívül meghatározni, ami
egy normális ember kisugárzásának felel meg. Ezzel teljesítette az anyagi törvények
alapfeltételeit az időre és térre vonatkozóan.
      A mágus ennél a módszernél észre fogja venni, hogy fényereje, melyet a páciensre
átruházott, nem csökken, hanem ugyanolyan intenzív, mint azelőtt. Ez annak a körülménynek
tudható be, hogy a testbe préselt életerő, mint folyadék az egymással összekötött tartályok,
az úgynevezett közlekedő edények esetén, automatikusan megújul, és a leadott fényerő
azonnal pótlódik. Ezért egy mágus a betegek százait kezelheti, idegei és szellemi ereje
legkisebb károsodása nélkül.
      Egy további módszer az, hogy a mágus a pórusokon keresztül közvetlenül a beteg egész
testébe vagy csak a megbetegedett testrészébe préseli képzeletével az életerőt, hogy az ott az
univerzumból állandóan megújítsa önmagát, a tökéletes gyógyulásig. A kívánság-képzelet itt
is időben és térben meghatározott, a tökéletes gyógyulásig. Ez a módszer olyan betegeknél
alkalmazható, akik idegileg nincsenek teljesen kimerülve, és az életerő-torlódás bizonyos
nyomásának ellen tudnak állni. Iskolázott mágusoknál ugyanis az életerő-torlódás már egy
materializálódott állapotú, azaz megsűrűsödött anyagi erő, mely az elektromossághoz
hasonlítható. Mellesleg ez a módszer a legnépszerűbb, mivel nagyon egyszerű és fölöttébb
hatásos. Egy másik, egészen sajátságos módszer, hogy képzeletünk segítségével, a beteggel
belélegeztetjük saját kisugárzó erőnket. Ha ez lehetséges, akkor ezt a beteg maga is megteheti,
különben a képzeletet a beteg helyett a mágus végzi. Az eljárás gyakorlatilag a következő.
      Fényereje mintegy tíz méter távolságra sugárzik. Mivel a beteg közelében tartózkodik,
a beteg a szó szoros értelmében az ön fényereje sugarában úszik, amely a gyógyulás
kívánságával telített. Az összpontosításra képes beteg sziklaszilárdan meg van győződve arról,
hogy minden lélegzetével a fényerőt szívja magába, mely meggyógyítja. A beteg erősen
gondoljon arra, hogy a gyógyító erő benne marad, és akkor is állandóan javul az állapota,
ha a mágus eltávozik közeléből. Ha a páciens közreműködése valamilyen oknál fogva, például
gyermek esetében, nem érhető el, akkor ön képzelje el, hogy a beteg minden belélegzésével
az ön életerő-sugárzását veszi fel, azt a vérbe irányítja, és előidézi általa a gyógyulást.
Itt is szükséges az a kívánságtelítés, hogy a belélegzett erő a páciensben tovább dolgozik.
Ez egy másik test által irányított életerő belégzés.
      Itt a Bibliának arra az idézetére támaszkodunk, melyben Krisztust egy nő, gyógyulása
céljából megérintette. „Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott ki
belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?” (Márk 5,30)

                                  --[ 152 ]--
     Minden életerővel és magnetizmussal való munkánál figyelembe kell venni az időt és
a teret. Erre vonatkozóan még sok magnetikus módszert lehetne felsorolni. A mágus például
a páciens álmában összekötheti magát annak szellemével, és ily módon juttathat érvényre
néhány kezelési módot a beteg testében. Az életerőn kívül az elemekkel vagy a magnetizmussal
is tud betegeket kezelni. Az összes módszer és kezelési lehetőség pontos leírásával
vaskos kötetet lehetne megtölteni. Talán később lehetséges lesz egy mágikus szempontú
könyvet írnom okkult gyógyító módszerekről, ebben a műben azonban az időre és térre
vonatkozóan csak egyes kezelési eljárásokra tudok rámutatni. Magas fokú beavatottak és
szentek, akiknek képzelőereje annyira erős, hogy minden elképzelésük minden síkon azonnal
megvalósul, már semminő módszerre nem tartanak igényt. Ilyenek csak kinyilvánítanak
egy akaratot, és az azonnal megvalósul. Minden mágus törekvése arra kell, hogy irányuljon,
hogy ezt a magas fokot elérje.

       A HARMADIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) gondolatkoncentráció két vagy három érzékkel egyszerre,
    2) gondolatkoncentráció tárgyakra, tájakra, helyiségekre,
    3) gondolatkoncentráció állatokra és emberre.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1) elemlégzés az egész testben:
        a) TŰZ — meleg,
        b) LEVEGŐ — könnyű,
        c) VÍZ — hideg,
        d) FÖLD — nehéz.

    III. Mágikus testiskolázás:
    1) az első fokozat megtartása, mely megszokássá kell, hogy váljon,
    2) életerő-torlasztás:
       a) tüdőn és póruslégzésen keresztül az egész testben,
       b) egyes testrészekben.

    Függelék a harmadik fokozathoz:
    1) térimpregnálás az egészség, siker és a többi számára,
    2) biomagnetizmus.
    Vége a harmadik fokozatnak.




                                  --[ 153 ]--
                          NEGYEDIK FOKOZAT
Mielőtt a további fokozatok nehéz gyakorlatait leírnám, ismételten felhívom a figyelmet
arra, hogy a tanuló ne siettesse a fejlődését. Adjon magának elég időt, ha a mágikus úton
teljes sikerre vágyik. Az előző fokozatok valamennyi gyakorlatát maradéktalanul uralnia
kell, mielőtt a továbbiakra térne.


                   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (IV.)

         TUDATKIHELYEZÉS TÁRGYAKBA, ÁLLATOKBA, EMBEREKBE

Ebben részben a tudatkihelyezést fogom elmagyarázni. Tudnunk kell tudatunkat tetszés
szerint áthelyezni minden tárgyba, minden állatba és emberbe. Ugyanúgy, mint a tárgyakkal
való koncentrációnál, helyezzen maga elé közülük néhányat, melyeket naponta használ.
Megszokott testtartásában rögzítse tekintetével a tárgyak egyikét és vésse magába annak
méretét, formáját, színét. Most gondolja magát az illető tárggyá változni. Magát a tárgyként
kell éreznie, mintha a tárgy érzékelne, és annak tulajdonságait kell felvennie. Éreznie kell,
mennyire a helyhez van kötve, ahová letették, és azt csak külső befolyásra tudja elhagyni.
A tárggyá változottan kell gondolnia a célt is, melyre a tárgy szolgál. Intenzív
összpontosítással a tárgyból szemlélve kell megítélni a környezetét és felfogni a többi
tárgyhoz való viszonyát, ha például az asztalon nyugszik, a helyiséggel bezárólag, amelyben a
tárgyak találhatók. Ha valamely tárggyal sikerült a gyakorlat, fokozatosan vegye sorra a
többit. A gyakorlatot teljesítette, ha sikerül minden kiválasztott tárgyat úgy összekötni
öntudatával, hogy formáját, nagyságát és tulajdonságát magára tudta ölteni, és megszakítás
nélkül legalább öt percig képes volt abban tartózkodni. A testét ezalatt teljesen el kell
felejtenie. Tudatáthelyezéséhez ezután válasszon nagyobb dolgokat, mint egy növény, bokor, fa
és hasonlók. A tudat nem ismer sem időt, sem teret, ezért maga az Akasha-elv.
     A gyakorlatok szokatlan módjától, az esetleges kezdeti nehézségektől ne ijedjünk vissza.
Türelem, kitartás és állhatatosság a kívánt sikerhez vezetnek. Hogy milyen jelentőségűek
ezek az előkészítő gyakorlatok a további mágiában, az a tanulónak esetleg csak később válik
világossá. Ha az élettelen tárgyakban már uraljuk a tudatáthelyezést, akkor az élőlényekkel
történő gyakorlatok következnek. Mint említettük, a tudat idő és tér nélküli, ezért az
élőlényekkel történő gyakorlatoknál nem szükséges a választott tárgyat közvetlenül szem előtt
tartani. A tanuló eddigre már annyira legyen iskolázott, hogy imaginatíve minden lényt el
tudjon képzelni, és tudatát áthelyezni egy macska, kutya, ló, tehén, kecske és a többi létébe.
A kísérleti tárgy fajtája itt lényegtelen, épp úgy lehet hangya, mint madár vagy akár elefánt.
A mozdulatlan helyzetben történő elképzelés után a járó, futó, mászó, repülő vagy úszó állat
elképzelése következik, fajtája szerint. A tanulónak tudnia kell tudatát bármely kívánt
formába átváltoztatni, és úgy hatni. Legalább öt percig kell kitartani megszakítás nélkül, ha
ezt a gyakorlatot elvégzettnek akarjuk tekinteni. Beavatottak, akik évekig foglalkoznak ezzel a
gyakorlattal, képesek minden állat megértésére és azok akaratukkal való uralására.
     Ezzel kapcsolatban az állatokról szóló elbeszélésekre és mondákra kell gondolnunk,
amelyek szerint varázslók állatokká változtatják magukat. A mágus számára a meséknek és
mondaszerű elbeszéléseknek sokkal mélyebb értelmük van. Minden kétséget kizáróan
ezekben fekete mágusokról van szó, akik mindenféle állat formáját veszik magukra a
láthatatlan világban, hogy sötét szándékaikat fel ne ismerjék. A fehér mágus elítéli az ilyen
cselekedeteket, és szellemi képességei által minden ilyen lényt fel tud ismerni. Tudása


                                  --[ 154 ]--
azonban nem arra való, hogy ilyen cselekedetekre vezessék, hanem, hogy őt a magasabb
mágiára előkészítsék, ahol majd bizonyos munkálatoknál Istenhez közelebb álló, magasabb
formát kell magára vennie, melybe majd tudatát is át kell helyeznie. Ha a gyakorlatokban
addig jutottunk, hogy tudatunkkal minden állatformát magunkra tudunk ölteni, és ebben a
képzeletben megszakítás nélkül öt percig ki tudunk tartani, akkor emberekkel kell
megpróbálni ugyanezt a gyakorlatot. Kezdetben válasszunk ismerősöket, barátokat, családtagokat,
nemre és korra való megkülönböztetés nélkül. Mindig tudnunk kell áthelyezni a tudatot a
testbe oly módon, hogy magunkat tökéletesen az elképzelt személyként érezzük és gondoljuk.
Az ismerősökről térjünk ál idegenekre, akiket sohasem láttunk, és ezért el kell őket
képzelnünk. Végül válasszunk más fajú és színű embereket. A gyakorlat befejezett, ha
tudatunkat legalább öt percig egy elképzelt testbe áthelyezve tudjuk tartani. Minél tovább
tudjuk ezt megvalósítani, annál inkább előnyünkre válik ez a képesség.
     Ezzel a gyakorlattal a mágus eléri azt a hatalmat, amellyel magát bármely emberrel
össze tudja kötni, ezzel az elképzelt ember gondolatait és érzéseit nemcsak ismerni, hanem,
ismerve múltját és jelenét, tetszés szerint befolyásolni is tudja. Azonban nem téveszthető
szem elől, hogy „ki, mint vet, úgy arat”. A mágus sohasem fog valamilyen rossz célból
emberekre befolyást gyakorolni, embereket kényszeríteni, vagy akaratuk ellenére cselekedni.
Azt a nagy hatalmat, mely neki e gyakorlat által megadatik, csak jóra fogja fordítani,
amiért az áldás sem marad el számára. Ebből a mágus megérti, hogy Keleten a tanuló miért
adózik a legnagyobb tisztelettel mesterének. Azáltal, hogy mesterét tiszteli, ösztönszerűen
összeköti magát a mester tudatával, ami befolyásolja, így előmenetele biztosabb és gyorsabb.
Ezért tartják a keleti tanmódszerek a mestert — gurut — a tanuló fejlődése folyamán
nélkülözhetetlenül fontosnak. A Tibetben ismert ANKHUR ugyanezen az alapon nyugszik,
csak ott a mester köti össze magát a tanuló tudatával, átruházza rá a hatalmat és a
megvilágosodást. Az európai misztikusoknál ez az eset pneumaátvitel néven ismeretes.


                     MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (IV.)

Ebben a fejezetben kiszélesítjük az elemekkel való munkát. Megtanultunk tüdő- és póruslégzés
által egy elemet magunkba felvenni, és egész testünkben érezni annak különleges
tulajdonságát. Most egyes testrészeket fogunk a kívánt elemmel telíteni, ami két módon
történhet. A mágus mindkét módszernek legyen birtokában. Az első a következő:

                                  ELEMTORLASZOLÁS

Lélegezze be az illető elemet tüdő- és póruslégzéssel egész testébe és torlaszolja el, vagyis
minden képzelet nélkül lélegezzen ki, amint azt a harmadik fokozatban megadtuk. A
belégzésnél kísérje az érzésképzeletet az elem sajátos tulajdonsága: a TŰZ-nél a forróság
érzete, a VÍZ-nél a hideg, a LEVEGŐ-nél a könnyűség és a FÖLD-nél a nehéz érzete. Hét légzéssel
kell kezdeni. Ahelyett, hogy az eltorlaszolt elemet imaginatíve ismét feloldanánk az
univerzumban, irányítsuk a kívánt testrészbe, miközben az elem sajátságos tulajdonságát még
jobban összepréseljük, és megtöltjük vele a testrészt. Az összepréselt elemmel, annak
különleges tulajdonságával, gőzhöz hasonlóan összepréselve, sokkal erősebben kell telíteni az
egyes testrészt, mint az egész testet, hogy az egyes testrészekben az elem egészen áthassa a
húst, a csontokat és a bőrt. Ha a különleges elemtulajdonságot a telített testrészben
rendkívüli erővel érzi, képzelőerővel a légzés által hagyja azt az egész testében feloldódni,
majd ismét kiáradni a mindenségbe, a harmadik fokozaton megtanultak szerint. Ezt a gyakorlatot
minden elemmel el kell végezni, felváltva minden belső és külső szerven, kivéve az agyat és a
szívet. Ezt
                                  --[ 155 ]--
a két szervet ne torlaszoljuk elemmel sem magunknál, sem másoknál, ha nem akarunk károkat
szenvedni. Csak egy mester engedhet meg magának károsodás nélkül bizonyos mértékű
szív- és agytorlaszolást, aki már ismeri, és teljesen uralja testét. Minden szerv, így a szív
és az agy is alkalmas elemmel telítésre, annak különleges tulajdonságaival, csupán a
torlaszolásra nem. Egy kezdő még nem tudja a szívet és az agyat elemmel vagy életerővel
telíteni torlaszolással egybekötve, különösen akkor, ha még nem tanulta meg tisztánlátással
megfigyelni az egyes szervek működését. Ha az elem- vagy életerőtorlaszt az egész testre
alkalmazza, a szív és az agy hozzászokik az általános torlaszhoz, mivel olyankor a feszítőerő
nem szorítkozik egyetlen szervre, hanem az egész testre kiterjed. Különösen a kezekben és a
lábakban kell biztosan uralni az elem-, illetve életerő-torlasztást, mivel ezeket a gyakorlati
mágiában sokszorosan terheljük. Különös figyelmet kell szentelni az ujjaknak.
     Az elemek kiürítése a testrészből egy további módon úgy történik, hogy a torlaszolt
elemet először nem a testbe engedjük vissza, hogy onnan a pórusokon keresztül adjuk viszsza
az univerzumnak, hanem a képzelet segítségével az egész elemet az illető testrészből a
pórusokon át közvetlenül az univerzumba engedjük. Ez az eljárás gyorsabb. A mágus
természetesen mindkettőt ismeri, és saját belátása szerint alkalmazza ezt vagy azt.
     Az elemtorlaszolás másik módszere abban áll, hogy tudatunk által áthelyezzük magunkat
a testrészbe és az elemet, póruslégzéshez hasonlóan, be- és kilélegezzük. Minden belégzésnél
elemet lélegzünk be, és üresen lélegzünk ki. Érezzük, hogy a kívánt elem az egyénileg
lélegző testrészünkben elegendő tömegben feltorlódott, a kilégzés által most felszabadítjuk
azt, vagyis visszaadjuk az univerzumnak, ahonnan magunkba szívtuk. Ez az eljárás
gyors és egyszerű, de megköveteli a jó tudatáthelyezést. Ugyanúgy kell uralni az
életerőtorlasztást is egy meghatározott testrészben. Ha tökéletes mesterek vagyunk ebben a
gyakorlatban, akkor egy lépéssel tovább mehetünk.

      ELEMHARMÓNIA HELYREÁLLÍTÁSA A MEGFELELŐ TESTRÉGIÓKBAN

Az emberi testet az elemeknek megfelelően négy fő területre osztjuk. A lábak, egészen fel
a combtőig, a farcsont és a nemi részek is a FÖLD elemnek felelnek meg. A hasi tájék, minden
belső szervvel, amilyenek a belek, a lép, az epe, máj, gyomor, egészen a rekeszizomig,
a VÍZ elem megfelelői. A mellkas, a tüdő és a szív, egészen a nyakig, a LEVEGŐ elemé; a
fej, valamennyi szervével a TŰZ elemé.
      A következő gyakorlat célja, hogy az egyes testrégiókat az azoknak megfelelő elemmel
telítsük. Vegye fel kedvelt testtartását, ászanáját. A tüdő- és póruslégzéssel lélegezze be a
FÖLD elemet annak különleges tulajdonságaival, a nehézség érzetével, a test FÖLD-régiójába,
a lábakba, a nemi részekkel és a farcsonttal bezárólag. Lélegezze be a FÖLD elemet,
majd üresen lélegezzen ki hétszer, hogy a FÖLD-régió telítődjön az őt befolyásoló elemmel.
A FÖLD elemet tartsa meg a FÖLD-régióban, és lélegezze be hétszer a VÍZ elemet a VÍZrégióba,
hogy ez a terület is telve maradjon saját elemével. Ezután vegye a következő elemet,
vagyis hét belégzéssel töltse meg a mellkast a LEVEGŐ elemmel, annak kilégzése nélkül,
meghagyva azt saját régiójában. A fejtájékot szintén megtölti a TŰZ elem hétszeri
belégzésével, üresen kilélegezve, hogy a fej is telítve maradjon a TŰZ elemmel. Amikor
minden régió telítve van a megfelelő elemmel, maradjon így 2-5 percig, utána kezdje el az
elemek feloldását. Ott kell kezdeni, ahol legutóbb abbahagytuk, a mi esetünkben tehát a
fejnél a TŰZ elemmel, miközben hétszer üresen belélegzünk és minden kilégzésnél (összesen
hétszer) a TŰZ elemet hagyjuk kiáradni az univerzumba. Ha a fej régióval végeztünk,
következhet a LEVEGŐ-höz kapcsolódó, majd a VÍZ, végül a FÖLD tájéka, míg az egész test
fel nem szabadul az elem-felhalmozódástól. Ezt a gyakorlatot azzal egészíthetjük ki, hogy


                                  --[ 156 ]--
az egyes területeket nemcsak megtöltjük az illető elemmel, hanem az elemet a megfelelő
tájékban el is torlaszoljuk. Az eljárás azonos az előbbivel, vagyis ismét a FÖLD elemmel
kezdjük, és a TŰZ elemmel fejezzük be. A folyamat szakaszai ugyanazok, mint az előző
kísérletnél. Ezek a gyakorlatok szintén nagy jelentőségűek, mert összhangba hozzák mind
az anyagi, mind az asztráltestet az elemek egyetemes törvényeivel.
     A mágus szükség esetén ezzel a gyakorlattal azonnal helyreállíthatja harmóniáját.
Napokig fogja érezni a teljes harmónia jótékony befolyását, a béke és boldogság érzetével. Az
elemharmónia sok más lehetőséget is nyújt. Mindenekelőtt megóvja a tanulót az elemek
negatív oldalának káros befolyásától. Ha a tanuló elérte a mágikus egyensúlyt, akkor az
események középpontjába kerül: minden törvényt, minden jövendőt és múlandót a
legvalóságosabb szemszögből lát. A mágikus egyensúly megóvja a tanulót a betegségektől,
kiegyensúlyozó hatást gyakorol karmájára és ezzel sorsára, ellenállóképessé teszi minden
kedvezőtlen befolyással szemben. Megtisztítja mentális és asztrális auráját és megerősíti
mentál- és asztrálmatricáját. Felébreszti mágikus képességeit, és intuíciója univerzális
jelleget nyer általa. Asztrális érzéke kifinomul és intellektuális képességei fejlődnek.


                       MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (IV.)

Az első fokozat gyakorlatainak immár szokássá kellett válniuk. A második fokozat
gyakorlatait idő és lehetőség szerint el kell mélyíteni és megerősíteni. El kell érnünk a célul
kitűzött képesség elérését, kísértésekkel való küszködés nélkül, különösen anélkül, hogy a
kísértéseknek engedni kellene. A harmadik fokozat gyakorlatait szintén mélyíteni kell. A
testtartást olyannyira kell uralni, hogy az ászana ülést órákig kibírjuk a legkisebb zavar,
feszültség vagy az izmok görcsösödése nélkül. A sugárzó erőnek meg kell erősödnie, és
dinamikussá kell válnia, ami a képzelőerő által, mély meditációval érhető el. A mágusnak
meg kell tanulnia minden helyzetre alkalmazni a sugárzó erőt. El kell jusson addig, hogy
minden kívánsága azonnal megvalósul, melyet a fényerőbe helyez. Ezzel segítséget fog
nyújtani betegségben szenvedő embertársainak és balesetek esetén, ami áldást hoz számára.

   RITUÁLÉK ÉS AZOK GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

Most test- és kéztartásokra, gesztikulációkra, azaz általában rituálénak nevezett
gyakorlatokra térünk át, amely ugyanolyan kevéssé ismert terület, mint az előző. A rituálék
alapelve: külső kifejezési móddal megerősíteni egy eszmét, gondolatmenetet. Vagy fordítva: egy
eszmét, gondolatmenetet gesztus vagy cselekedet által előidézni, hermetikus kifejezéssel
evokálni, azaz idézni vagy előhívni. Ez az elv az egész rituális mágiában érvényes. Ezzel
azt mondottuk, hogy külső cselekedettel nemcsak kifejezni, hanem meghatározott feladathoz
kötni is lehet minden eszmét és minden lényt. Ami nem nyeri el meghatározott nevét,
szimbólumát, vagy nem kap és visel külső jelet, az nem bír jelentőséggel. Ezen az
alaptételen nyugszik minden mágikus eljárás vagy rituálé, és minden vallásrendszernek ősidők
óta megvannak a saját, különleges szertartásai, amiből a tömeg számára csak egy rész
elérhető. A többit titokban tartották, és csak a főpapok és beavatottak előtt volt ismert.
Minden rituálénak megvan a maga célja, amit szolgál, tekintet nélkül arra, hogy tibeti
varázslatról, a bali papok ujjállító rituáléiról vagy mágikus bűvölésről van szó. A szintézis
mindig ugyanaz. A bírósági eljárásoknál szokásos, három ujjal történő bizonyságtétel is mágikus
gesztusnak tekinthető. A felemelt ujjak a Szentháromságot szimbolizálják. A számos páholyok
és szekták mindegyike rendelkezik saját rituáléval, ahogy például a szabadkőműves


                                  --[ 157 ]--
páholy is meghatározott jelhez, szóhoz és fogáshoz van kötve. Történelmi szempontból erről
a témáról sokat lehetne mondani, de a gyakorlati mágia, illetve mágikus kiképzés számára
egy ilyen tanulmány teljesen céltalan volna.
     Az igazi mágusra nem gyakorol semmilyen befolyást, ha különböző könyvekben olvassa,
hogyan rajzolnak meg mágikus jeleket a végtelen, az istenség és az érinthetetlenség
szimbólumának tekintve, belehelyezve szellemiségüket vagy angyalukat. Ugyanígy, ha arról
értesül, hogy egy láma, aki megrajzolja mandaláját és beleállította TATHÁGATA-ját, mint
védőistenséget. Ilyen idegen példákra és magyarázatokra a mágus nem szorul, mert tudja,
hogy ezek csak eszmelekötő fogások és csupán támaszt adnak a szellem emlékezőképességének.
Ezen a fokozaton a mágus megtanulja a saját rituálék, gesztusok és ujjtartások művészetét.
Ez individualitásától és felfogóképességétől függ. Némely mágus a legegyszerűbb
rituáléval többet ér el, mint egy spekulatív okoskodó a legkomplikáltabb
vallásgyakorlatával. Nem lehet pontos irányvonalat megadni, a tanulónak egyénileg, intuitíve
kell cselekedni és minden eszmét, minden gondolatmenetet, vagyis mindazt, amit meg akar
valósítani, tudjon egy gesztussal, ujjállítással vagy egy rituáléval kifejezni. Minden
bizonnyal nem támadásra szorult ököllel fog kifejezésre juttatni egy áldó gesztust. Mindig
individuálisan, a helyzet jellegének megfelelően fogja rituáléját megválasztani, amit feltűnés
nélkül, titokban alkalmaz. Vannak mágusok, akik ujjmozdulatokkal a kabát- vagy nadrágzsebben,
a legnagyobb társaságban is észrevétlenül tudnak rituális mágiát végezni. Az öt ujj
elemeknek megfelelő analógiáját használják: mutatóujjnak a TŰZ, a hüvelykujjnak a VÍZ elemet, 
a középső ujjnak az Akashát, a gyűrűs ujjnak a FÖLD elemet, a kisujjnak pedig a LEVEGŐ
elemet tulajdonítják; éspedig a jobb kézen aktív, a bal kézen pedig passzív formában. 
E néhány példa legyen elegendő.
     Egészen individuálisan rendeljen tehát különböző eszmékhez megfelelő jeleket, de
hallgasson erről, mert ha másvalaki ugyanarra az eszmére ugyanazt a jelet használná, az
erők levezetésével gyengítené az önét. Személyes kívánságát, melyet nagyon gyorsan akar
megvalósítani, kösse és űzze saját kis gesztikulációjához vagy rituáléjához. Az
ujjgesztikuláció a legjobb ehhez, és legyen meggyőződve arról, hogy gesztusa által kívánsága
megvalósul, sőt már meg is valósult. A jelen idejű felszólító mód törvénye itt is érvényes. A
megvalósulás imaginációjának a gesztussal vagy rituáléval összekötve, kezdettől magától
értetődően és magabiztosan, a siker megingathatatlan hitében kell történnie.
     Kezdetben mindkettőt, a rituálét és képzeletet is alkalmazni kell. Később, amikor már
csak a kívánság elképzelésével és annak megvalósulásával foglalkozunk, vágyunk ébred
gesztus vagy rituálé használata iránt. Ha addig eljutottunk, hogy egy kívánság a képzeletben
automatizálódott, akkor az eljárás ismét fordított: csak a gesztust végezzük el, és a képzelet
vagy az illető erő önmagától feloldódik annak hatásában. Ez a rituálé, az ujj- vagy testtartás
tulajdonképpeni célja. Ha a rituálé a képzelettel automatizálódott, elegendő csak a rituálét
kivitelezi, hogy a kívánt hatást vagy befolyást elérjük. Ha ez az erőtartalék, a gyakori
ismétlés által megnő, akkor a puszta rituálé egy része is előidézi a szükséges hatást. Ezért
fontos, hogy senkivel se beszéljünk rituáléinkról, mert azok ismeretében más ugyanazon
rituálé használatával fáradság nélkül hasonló hatást tud elérni, és a telített erőt elvonhatja
az értelmi szerző rovására.
     Vannak páholyok, melyek a kezdőkkel rituálékat végeztetnek, melyek által automatikusan
telítődik egy erőtartalék. A magasabb szintű beavatottak ezáltal olcsó erőtöbblethez
jutnak, és azzal fáradság nélkül dolgoznak. De ha a tanuló már maga is hasznosítani tudja
a tartalékot, már megkívánják tőle a rituálé használatát.
     Felmerül a gondolat, hogy egyes politikai mozgalmak és pártok az üdvözlő gesztusban
indirekt módon mágikus cselekedetet hajtanak végre, aminek állandó ismétlése által mindig
további életerő-dinamikát továbbítanak az általános tartalékba, még ha egyszerre csak kis

                                  --[ 158 ]--
mértékben is. Így volt például a nemzetiszocialista pártban: az üdvözlést kísérő kézemelés
egy bizonyos hatalmi gesztus. Eltekintve attól, hogy a börtönben sínylődők, az ártatlanul
halálraítéltek, valamint a harcmezőn kiszolgáltatott áldozatok átkai ellentétes polaritást
termelnek ki, ami szintén nagyban elősegíti az erőtartalék pusztítását. Ha egy ilyen
megerősödött kollektív erőbázist kapzsi és gonosz célokra használnak, a polaritás által a
megsűrített erő az alapítók ellen fordul, és a következmény szétesés és megsemmisülés.
      Valamennyi szertartásra ugyanez a törvény érvényes, legyen az vallás, szekta, páholy.
Ugyanezen az alapon nyugszik a csodával történő gyógyulás is a búcsúhelyeken. A hívő
erős hittel és a szentképbe helyezett megingathatatlan bizalommal kivonja az Akasha-elvből
a szellemi erőt, melyet az imádók serege halmozott ott fel, és ez által megtapasztalja az
erő csodahatását. A helyesen képzett mágus az egyetemes törvények alapján mindig megtalálja
az egyetlen helyes magyarázatot az ilyen és hasonló jelenségekre. A törvények, nevezetesen
a polaritás törvényének ismerete alapján, ha akarná, minden további nélkül képes
volna ezt az erőt magához ragadni az illető vallásának erőtartalékból, és azzal hasonló
gyógyításokat vagy más, csodának tűnő cselekményeket végrehajtani. De az etikailag magasan
álló mágus az ilyen cselekményt eltulajdonításnak tartaná, és magát soha le nem
alacsonyítaná erre, ráadásul neki más eszközök is rendelkezésére állnak. Ezt csak mellékesen
említettem meg, és most forduljunk ismét a rituálék felé.
      Mint említettük, minden eszme, kívánság és elképzelés megvalósítható rituálék által,
attól függetlenül, hogy anyagi, asztrális vagy szellemi síkot veszünk igénybe. 
A megvalósulás ideje egyrészt a szellemi érettségtől, másrészt a rituálé használatának
gyakoriságától függ. A mágus olyan univerzális jellegű rituálékat válasszon, melyeket egész
életén át alkalmazhat. Minél kevesebbet kíván, annál gyorsabban ér el sikert. Ne válasszunk
másikat, amíg hatását tekintve az előző nem működik kellően. Kezdetben elégedjünk meg egyetlen,
de legfeljebb három rituáléval. Ezen a fejlődési fokozaton a mágus már képes lesz betartani
a megfelelő mértéket, és tudni fogja, mennyit tud telíteni.

        A NEGYEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) öntudat-kihelyezés:
       a) tárgyakba,
       b) állatokba.
       c) emberekbe.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1) elemtorlaszolás:
        a) az egész testben,
        b) az egyes testrészekben, két módszer segítségével.
    2) Az elemharmónia előállítása, megfelelő testrégiókban:
        a) TŰZ — fej,
        b) LEVEGŐ — mell,
        c) VÍZ — has.
        d) FÖLD — farcsont, nemi részek, lábak.


                                  --[ 159 ]--
      III. Mágikus testiskolázás:
      1) rituálék és azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségei:
         a) gesztikuláció (gesztus),
         b) testtartás,
         c) ujjállítás.
      Vége a negyedik fokozatnak.




                                  --[ 160 ]--
                             ÖTÖDIK FOKOZAT
A bölcs Archimédesz mondotta egykor: „Mutassatok egy biztos pontot az univerzumban,
és kiemelem sarkaiból a világot.”
     Csak kevesek számára ismert, hogy ez a mondat egy nagy okkult titkot, a negyedik
dimenzió titkát rejti magában. Ahogy az iskolában tanultuk, minden, aminek formája van:
kő, növény, állat, ember, röviden minden test, ismert hosszúsággal, szélességgel és
magassággal rendelkezik. Ha egy forma, például egy golyó közepébe egy metszéspontot
gondolunk, akkor az úgynevezett súlypontot nyerjünk. Saját súlypontjából szemlélve minden
forma egyenlő, objektív, vagyis igazi egyensúlyában van. Itt rejlik a negyedik dimenzió, az
idő és térfogalom titka; az idő és térnélküliség, és ezzel a térmágia titka. Tanácsos a
tanulónak e fölött behatóan elmélkedni, miáltal hatalmas távlatok nyílnak meg előtte és egy
magas fokú intuíció várja. Ezért az ötödik fokozat szellemiskolázását szenteljük a térmágiának.


                    MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (V.)

                                        TÉRMÁGIA

Az előző gyakorlatok által a tanuló jó koncentrálóképességet sajátított el, és megtanulta
tudatát tetszés szerint átalakítani, vagy bármihez hozzáidomítani, ezzel képessé vált távolabb
és mélyebbre látni. Az ötödik fokozat megtanítja nekünk a tudatot bármely forma
középpontjába helyezni, az atomtól kezdve a világmindenségig. Ezáltal a tanuló nemcsak megtanul
minden formát a középpontjából megérteni és felfogni, hanem középpontjából uralni is. A
következő gyakorlatokkal nyerhető képességek nagy jelentőséggel bírnak a mágiában, mert
csak általuk lehetséges a szellemi egyensúly helyreállítása. A szellemi egyensúly az Akasha,
az ok elvének érdekes alaptulajdonsága. Forduljunk tehát mindjárt a gyakorlatok felé.
     Vegye fel szokott testtartását. Helyezzen maga elé néhány tárgyat, egy golyót, egy
kockát. Ajánlatos kezdetben tömör tárgyakat választani. Rögzítse tekintetével az egyiket,
csukja be a szemét és helyezze át tudatát a tárgy súlypontjába, tehát pontosan a közepébe.
Gondolja el, hogy saját maga van a tárgy közepében, és ott érez. Tudatáthelyezése olyan
erős legyen, hogy testét teljesen elfeledje. Ez a gyakorlat igen nehéz, de ez teszi a mestert!
A kezdeti sikertelenségtől senki ne riadjon vissza, gyakoroljon tovább szorgalmasan. Mivel
az ember csak három dimenzióhoz szokott, kezdetben nehézségek fognak fellépni, melyek
azonban gyakorlatról gyakorlatra alábbhagynak, és mind jobban hozzászokunk, hogy minden
tárgy központjába tudjuk koncentrálni magunkat. Ha sikerül tudatunkkal öt percig a
választott tárgy középpontjában tartózkodni, akkor továbbmehetünk. Jó eredmény esetén
választhat aszimmetrikus tárgyat is. Minden alkalommal sikerülnie kell magát bármely
tárgy középpontjában elképzelni, oly picinynek, mint egy mákszem, sőt, mint egy atom. Ha
ez minden alkalommal zavar nélkül sikerül, fogjon a következő gyakorlathoz: a tárgy
középpontjából felfogni a forma nagyságát, alakját. Mind kisebbnek tudja magát képzelni, és
tudata minél inkább összepréselődik, annál nagyobbnak tűnik a gyakorlati objektum térfogata.
A választott tárgy így az ön számára egész univerzumot képvisel. Ezt az érzést tartsa,
amíg csak lehetséges. Ha zavarmentesen sikerül a gyakorlat úgy szimmetrikus, mint
aszimmetrikus tárgyakkal, térjen át a következőre. A gyakorlatot akkor tekintheti jól
elvégzettnek, ha bármely tárggyal sikerül. A tudat súlypontba való áthelyezésének
gyakorlataival eléri azt a képességet, hogy minden tárgyat átlát, ezáltal úgy anyagi, mint
szellemi alkatuk


                                  --[ 161 ]--
ról intuitíve szerez ismereteket. Egyben eléri azt a képességet, hogy minden tárgyat
magvából, tehát legbelső középpontjából befolyásoljon, tetszés szerint mágikusan telítsen, és
így minden tárgy mentálszféráját kívánságával telíteni tudjon. A negyedik fokozaton
megtanultuk ezt kívülről befelé, életerő-torlaszolással elérni. Ez a fokozat megadja az
érettséget, ugyanazt megtenni belülről kifelé, sokkal hatásosabb formában.
     Egy mágusnak ugyanezt el kell tudni érnie állatokkal és emberekkel is. Ezen kívül olyan
tárgyakkal is tudnia kell bánni, melyek nincsenek közvetlenül a szeme előtt. A tudat a
legnagyobb távolságra is áthelyezhető, számára nincsenek határok. Ha a tanuló eddig eljutott,
áttérhet a további gyakorlatokra, melyek a tudatáthelyezést a saját testében, annak negyedik
dimenziójában, tehát az Akasha elvében, saját lényében folytatják. A gyakorlat a következő:
     Nyugodtan ül szokott tartásában és becsukja a szemét. Tudatát testének középpontjába
helyezi, amely alatt a szívgödör, az úgynevezett Plexus Solaris (napfonat) értendő. Egyetlen
pontnak, egy atomnak kell éreznie magát a hátgerinc külső része és a szívgödör között, a
középpontban. Ez testének legmélyebb pontja. Próbáljon meg tudatával legalább öt percig ott
tartózkodni. Szabja meg ehhez az időt egy ébresztőórával. Szemlélje testét ebből a pontból.
Minél parányibbnak érzi magát, annál nagyobb, terjedelmesebb lesz testének térfogata,
melynek világegyetem nagyságúnak kell tűnni. Ezen a ponton meditálja körülbelül a
következőket: „Testem középpontja vagyok, én vagyok abban a meghatározó erő.” Kezdeti
nehézségek ne hangolják le! Ha először csak másodpercekig sikerülne ez, állandó gyakorlatok
által a másodpercekből percek lesznek. Legalább öt percig kell a tanulónak ebben a középpontban
tartózkodnia. E fokozat elsajátítása után minden órában és minden helyzetben tudnia kell ebbe
a mélypontba, tehát az Akasha-elvbe helyezkedni, és onnan mindent felismerni és uralni, ami
lényére vonatkozik. Ez a tudat áthelyezése a saját Akasha-elvbe, az igazi mágikus
transzállapotba, mely a kozmikus tudattal való összeköttetést is érinti. Ezt később írom le.
     A mágikus transzállapot nem tévesztendő össze azzal az állapottal, melyet a spiritiszta
médiumok idéznek elő, ha egyáltalán valódi spiritiszta médiumságról van szó. Általában
nagy visszaélések történnek ezen a téren a hiszékenyek félrevezetésével. Valódi spiritiszta
médiumok transzállapotukat imádsággal, énekkel vagy valamilyen meditációval idézik elő,
esetleg éppen fordítva: passzivitás (gondolatüresség) által idéznek elő szellemükben
egyfajta spontán tudateltolódást. Ilyen állapotban elementárok, elhunytak és más
alacsonyrendű lények számára lehetséges az asztráltestet a testtel együtt híradásokra és egyéb
cselekedetekre késztetni. Hermetikus szempontból az ilyen kísérleteket megszállottságnak
lehet tekinteni, akkor is, ha történetesen jó lényekről volna szó. Valódi spiritiszta
kísérletek esetén igazi mágus, bár nem kételkedik az ilyen esetek kivitelében, a médiumokat,
közvetítőket legfeljebb szánni fogja. A mágus másként, tudatosan tud lényekkel kapcsolatba
lépni. Erről közelebbit a megfelelő fejezetből tudhat meg.


                      MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (V.)

                             ELEMKIÁRASZTÁS KÍVÜLRE

A negyedik fokozat gyakorlati vezérfonala megtanította a négy elemet az univerzumból
testünkbe vonni, azokat előbb az egész testben, majd minden egyes testrészünkben
torlaszolni, és ezáltal elemfeszültséget, dinamikát előidézni. A gyakorlatokkal testünk mind
befogadóbbá vált az elemfeszültséggel, és mind ellenállóbbá a keletkező nyomással szemben.
Ez a fokozat ismét tovább visz bennünket, és megtanít az elemek szétárasztására és
uralására, mert enélkül a gyakorlati mágiában történő munka elképzelhetetlen. Nagy súlyt kell
helyeznünk arra, hogy a gyakorlat mesterei legyünk.

                                  --[ 162 ]--
     Üljön le szokott testtartásába. A képzelet segítségével, tüdő- és póruslégzéssel
lélegezze be a TŰZ elemet egész testébe, annak különleges tulajdonságával, a forróság
érzetével, és anélkül lélegezzen ki. Ha testében elegendő meleg halmozódott fel, vagyis a TŰZ
elem kellően torlódott, hagyja a képzelet által az elemet a Plexus Solarisból kiáradni, és
töltse be vele az egész helyiséget, melyben tartózkodik.
     Amikor az elemet kiüríti testéből, éreznie kell, hogy teste attól teljesen megszabadul,
a felhalmozott elem a helyiségben szétárad, ahogyan a térimpregnálásnál az életerővel
végezte. Ismételje meg néhányszor ezzel az elemmel a torlaszolást és kiürítést, és minden
kiürítés alkalmával torlaszolja mind jobban a TŰZ elemet a helyiségbe.
     Amint megszabadult az elemtől, éreznie kell, hogy a szobában jó meleg van. Néhány
gyakorlat után nem csak szubjektíve lesz érezhető a meleg a szobában, hanem ez valóságossá
válik. Hőmérővel megállapíthatjuk, hogy a TŰZ-re vonatkozóan mennyire tudjuk
képzelőerőnket megsűrűsíteni. A siker ebben a gyakorlatban is az akarattól és a
képzelőerőtől függ. Ezen a fokozaton nem fontos olyan fizikai meleg létrehozása, amely
hőmérővel is bizonyítható, de ha a mágust különösen érdekli ilyen különleges hatás kiváltása,
akkor az utalások segítségével csak erre az elemgyakorlatra specializálhatja magát. Igazi mágus
nem fogja beérni ilyen kis eredményekkel és inkább továbbfejlődésén fog dolgozni, mert
tudja, hogy idővel többet fog elérni.
     Elemkiárasztási gyakorlata akkor tekinthető befejezettnek, ha bizonyosan érzi a meleget
a helyiségben. Amikor ez megtörtént, a mágus hagyja az eltorlaszolt TŰZ elemet a világ
minden irányába szétáradni, feloldódni.
     Az elemmel telített dolgozószobát a mágus tetszése szerint elhagyhatja az elemtorlasz
előzetes feloldása nélkül. A tértelítéshez hasonlóan, meghatározott időre is űzheti az elemet
a helyiségbe. Minden siker akaratától és képzelőerejétől függ. Nem tanácsos azonban egy
elemmel telített helyiséget hosszú időre elhagyni, mert az illető elem lényei az ilyen
atmoszférában szívesen tréfálkoznak, ami rendszerint a mester számlájára történik. Erről
bővebbet az elemlényekkel való munkáról szóló fejezetben talál.
     Fontos megemlíteni, hogy ha a mágus a szabadban végzi ezeket a gyakorlatokat, akkor
egy meghatározott térfogatot kell elképzelnie. Ez egyéni mérték szerint bármekkora lehet.
A képzeletnek itt sincsenek határai. A TŰZ elem torlaszolásához hasonló módon végezzük
a további három elem gyakorlatait is. A LEVEGŐ, majd a VÍZ és végül a FÖLD elem következzék.
A gyakorlatok időpontja és időtartama a tanuló idejétől függ. Előveheti egyik napon
az egyik elemet, a másikon a másodikat, és a többi; vagy reggel az elsőt, délben a
másodikat, este a harmadikat és másnap reggel a negyediket. Aki sok idővel rendelkezik, és
elegendő akaratereje van, átveheti sorban mind a négy elemet egyszerre is. Ha ilyen téren mind
a négy elemet uralja, továbbmehet.
     Az előző gyakorlat megtanította a mágust a belélegzett elem kiárasztására a Plexus
Solarison át és torlaszolására a térben. A további gyakorlatban megtanulja a pórusokon és
tüdőlégzéssel torlaszolt elemet nemcsak a Plexus Solarison keresztül, hanem az egész test
pórusain kiárasztani, így előidézve az elemtorlaszolást. Ez mindegyik elemmel elvégzendő.
A feloldás a végtelenbe, az univerzumba, ugyanúgy történik, mint ahogyan az előző
gyakorlatban. A tanuló akkor léphet tovább, ha ezt a gyakorlatot is tökéletesen uralja, és
nemcsak egész testével, hanem egyes testrészeivel is képes erre. A mágiában különösen a kezek
és a lábak fontosak, ezeknek különös figyelmet kell szentelni. Póruslégzéssel torlaszolja
egyik vagy mindkét kezébe az illető elemet és egyetlen kézmozdulattal, villámszerűen engedje
kezéből a helyiségbe, így telítve azt. Ismételt gyakorlatok által itt is mesterek leszünk.
A tanulónak ezt a gyakorlatot minden elemmel át kell vennie és uralnia. Ha eddig eljutott,
ismét tovább mehet egy lépéssel.


                                  --[ 163 ]--
     Üljön le szokott testtartásában. Lélegezze be a TŰZ elemet tüdő- és póruslégzéssel
egész testébe, és torlaszolja el, míg forróságot nem érez. Most képzelje el, hogy az
eltorlaszolt TŰZ egy összepréselt tűzgolyó a szívgödörben, a Plexus Solarisban. Ez az
összepréselt gömb fénylő naphoz hasonlítson, olyan tüzes és világos legyen. Képzelje el, hogy
napfonatából kilépve ez a golyó szabadon lebeg a levegőben. A golyót így is fehéren izzónak és
forróságot sugárzónak kell elképzelni. Kezével hozzá közelítve éreznie kell a kisugárzó
forróságot. Képzeletével tartsa meg a gömböt, ameddig csak lehet. Fejezze be a gyakorlatot
azzal, hogy lassan feloldja a golyót a mindenségben, vagy hagyja hirtelen szétdurranni a
semmibe. Mindkét lehetőséget uralni kell. Ugyanígy járjon el a LEVEGŐ, a VÍZ és a FÖLD
elemmel, Hogy jobb elképzelése legyen, a LEVEGŐ esetén az összepréselésnél adjon a golyónak
égszínkék színt. A VÍZ könnyebben elképzelhető, de ha szükséges, kezdetben képzelje
el golyó formájú jégtömbként. A FÖLD elemet agyaggolyónak elképzelni bizonyára
nem lesz nehéz. Amint ezt a gyakorlatot mind a négy elemmel elvégezte, és valamennyit
uralja, térjen át arra, hogy ugyanezzel a módszerrel más formákat képez az elemekből.
Kezdetben válasszon olyan egyszerű formákat, mint a kocka, kúp, piramis és hasonlók. 
A gyakorlat elvégzettnek tekinthető, ha sikerült tetszés szerinti formát adni minden elemnek,
melyet testébe torlaszolt.

                        KÜLSŐ, TEST NÉLKÜLI KIÁRASZTÁS

Csak akkor szabad a következő gyakorlatot elkezdeni, amely az elem közvetlenül az
univerzumból való árasztását írja le, ha az előzőt tökéletesen uralja, A gyakorlat a következő.
Leül ászanájába és nyugodtan, megerőltetés nélkül lélegzik. Elképzeli, hogy a végtelen
térből a TŰZ elemet kivonja, és a helyiségbe árasztja. Az univerzumot, mint óriási golyót
képzeli el, melyből a TŰZ elemet minden oldalról a helyiségbe vonzza és megtölti vele azt.
Képzelje el, hogy az ősforrásból a TŰZ elem a legéterikusabb, a legfinomabb, és minél jobban
magához húzza azt, annál sűrűbb, anyagibb és forróbb lesz. Ennél a gyakorlatnál éreznie
kell testén a forróságot. Minél jobban megsűríti a helyiségben az összepréselt elemet,
annál nagyobb lesz a meleg. Úgyszólván kemencében kell éreznie magát. Ezután akaraterő
és képzelet által az elemet oldja fel ismét a végtelenbe.
     Ugyanezt ismételje meg a LEVEGŐ elemmel, melyet szintén a gömb alakú univerzumból
von magához minden oldalról, megtöltve vele a helyiséget. Ennél a gyakorlatnál úgy
kell éreznie, hogy egy végtelen levegőtengerben a nehézkedéstől teljesen szabadon lebeg.
Ha ez a gyakorlat jól sikerült, akkor egy ilyen módon telített helyiségben olyan könnyűnek
fogja érezni magát, mint egy léggömb. A megsűrített LEVEGŐ elemet oldja fel
ős-szubsztanciájába, ahogyan a TŰZ elemmel tette. Hasonló módon járjon el a VÍZ elemmel is.
Képzelje el, hogy ezt az elemet egy végtelen óceánból kezdetben hideg pára formájában vonja
magához, melyet annál jobban megsűrít, minél közelebb hozza magához és a helyiséghez.
Töltse meg az egész helyiséget ezzel a hideg párával és gondolja magát ennek a
középpontjába. Fagyos hideget kell éreznie, mely testén egyenesen lúdbőrös állapotot idéz élő.
Amint ezt a hideget érzi, árassza szét a VÍZ elemet annak ősformájába és hagyja szétáradni a
végtelenbe. Így néhány percen belü1 a legforróbb nyáron is képes dolgozószobájába hűvöset
teremteni. Ugyanígy cselekedjen a FÖLD elemmel. Az univerzumból vonja magához, mint
szürke tömeget, mely az anyaghoz hasonlóan annál barnább lesz, minél közelebb kerül
hozzá, amíg egész testén érezni nem fogja a nehézségi és az összefogó erő nyomását. Ha
ennek az érzésnek hatalmába került, bomlassza szét az elemet ismét ősanyaggá, ahogyan a
többivel tette.
     Amint láttuk, ennél az eljárásnál az odavonzott és materializált elem oda jut, ahová
koncentráljuk anélkül, hogy testünkbe hatolna, tehát minden a testünkön kívül játszódik le.

                                  --[ 164 ]--
A mágusnak mindkét módszert uralnia kell, mert egyes mágikus munkálatoknál a teste által
materializált elemet használ, mint például betegségek gyógyításánál, segédszellemek vagy
elementárok alkotásánál; más esetekben viszont a megsűrűsödött elemet közvetlenül
alkalmazza. Ha ezt a gyakorlatot is jól elsajátította, tovább mehet.
     A következő gyakorlat során kivonunk az univerzumból egy elemet, mellyel azonban
nem a helyiséget telítjük, mint az előző gyakorlatban, hanem egy általunk választott formát
sűrűsítünk meg. Ez hasonlóan megy végbe, mint annál a gyakorlatnál, amelynél a testben
lévő elem sűrűsítése, és a létrehozott formák testen kívülre helyezése, levegőben
lebegtetése volt a feladat, azzal a különbséggel, hogy a formaképzés most nem a testben, hanem
azon kívül lebegve történik. Így kell a mágusnak egy tűz-, egy levegő-, egy víz- és egy
földgolyót alkotni. Ha ez nehézségek nélkül sikerül, képezzen egyéb formákat a maga előtt
lebegő elemből és hagyja azokat egy idő után a mindenségben feloldódni. Minden alkalommal
éreznie kell az illető elem különleges tulajdonságát, sőt addig kell jutnia, hogy
beavatatlan is érezze és lássa az illető elemet. De ezek már nagy teljesítmények, fáradságos
munkálatok eredményei. Röviden, a tanuló a gyakorlatok folyamán képes legyen a
világegyetemből minden elemet megsűrűsíteni, és azt bármilyen kívánt formává préselni. Az
utolsó gyakorlat leírásának ez a célja. Képzett mágus úgy tud telíteni egy elemet, hogy az
anyagi erővé válik. Így például a TŰZ elemmel a legnagyobb távolságban is képes tüzet
fakasztani. Kezdetben úgy gyakoroljon, hogy az univerzumból kivont tűzgolyót képzeletben, és
anélkül, hogy a testét érintette volna, olyan parányira préseli össze, hogy izzó szikra legyen
csupán. Készítsen jó előre benzinnel vagy alkohollal átitatott vattacsomót, és ha e szikra a
vattacsomót eléri, az tüzet fog és égni kezd. Ha a mágusnak sikerül ez a kis művészet,
megkísérelheti ugyanezt egy gyertyával végül egy petróleumlámpával. Ezt közelből és távolról
egyaránt képes lesz véghezvinni. Továbbá képes tűzszikrát űzni egy üvegpalackba, és
villámszerűen egy vízszikrát bedobni. Amint ezek egymással érintkeznek, a palack ezer
darabra robban szét. Ilyen és hasonló játékokat a mágus maga is ki tud gondolni, ha a
törvényeket ismeri és uralja; igazi mágus azonban nem fog ilyen tréfálkozásokkal időzni. Tudja
jól, hogy az elemek által olyan természeti jelenségeket tud előidézni, mint villámlás,
mennydörgés, eső, zivatar; vagy pontosan ezeket képes megszüntetni, megállítani, feloldani.
Mindezek az erők, melyek a normális ember számára csodának számítanak, a mágus
számára magától értetődőek, és tőle függ csupán, hogy ilyen jelenségekre állítja magát,
vagy továbbmegy mágikus fejlődésében. Egyebek közt ismeretes a keleti fakírok mangófa
csodája, ahol egy mangófa a magból teljes növénnyé nő egy óra alatt. Ezt is egyedül az
elemek uralása által viszik végbe.
     A tanuló egy elem anyagi sűrűségét fizikailag is ellenőrizheti úgy, hogy egy
megsűrűsített elemet egy üveg tiszta, de még inkább desztillált vízbe dob, és ezt néhányszor
megismétli. Azt fogja találni, hogy a TŰZ elemnél a víz íze savanykás, LEVEGŐ esetén édeskés, a
VÍZ-nél húzósan fanyar, a FÖLD-nél pedig dohos, fülledt lesz. Kémiailag is megvizsgálható
ez az eljárás: erős és jó telítés esetén az aktív elemeknél, mint a TŰZ és a LEVEGŐ, a vízbe
mártott indikátorpapír (lakmusz) savas; a VÍZ és a FÖLD elemnél pedig lúgos reakciót mutat.
     Ezen kísérleteknél kinek ne jutna eszébe a kánai menyegző, ahol Krisztus a vizet borrá
változtatta. Csak egy olyan magas fokú beavatott, mint amilyen Krisztus volt, vihette véghez
ezt a csodát az elemek külső hatása nélkül, belülről, az átváltoztatandó víz Akasha elvéből.
     Ezzel befejezem az ötödik fokozat mágikus lélekiskolázását. Senki se menjen tovább,
amíg valamennyi gyakorlatot és feladatot maradéktalanul el nem végezte. A képességeket
arányosan kell fejleszteni, mert az egyik a másiktól függ. Remélem, hogy senkinek sem jut
eszébe, csupán egyes módszereket használni. Nemcsak a sikerek maradnának el, de egészsége
is károkat szenvedne. Ezt vegyük figyelembe. Aki azonban lelkiismeretesen elvégzi a
gyakorlatokat, nyugodt lelkiismerettel, teljes gőzzel dolgozhat tovább mágikus fejlődésén.

                                  --[ 165 ]--
                        MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (V.)

      ELŐKÉSZÜLET A LÁTHATATLANNAL VALÓ PASSZÍV ÉRINTKEZÉSRE

Ezen a fokozaton olyan gyakorlatokat írok le, amelyek mágikus úton teszik lehetővé a
tudatos, passzív érintkezést a láthatatlannal. Bár a módszerek bizonyos fokig hasonlítanak a
spiritiszta módszerekhez, itt azonban a mágus, amint maga is látni fogja, nem süllyed a
spiritiszták médiumnak nevezett, akarat nélküli eszközévé. A mágus nem válhat
ellenőrizhetetlen erők játékává, ellenkezőleg: erőit tudatosan vezeti, és megtanulja azokat
tudatosan alkalmazni is. Emellett tekintetbe veszi mind a láthatatlan, mind a fizikai világ
törvényeit. A láthatatlannal való kapcsolathoz elsősorban a levitáció-gyakorlatai adottak,
melyek célja, valamely testrészt oly módon előkészíteni, hogy segítségével egy lény hírt
adhasson magáról. Térjünk át mindjárt a gyakorlatra.
     Üljön le egy asztal elé, és mindkét kezét helyezze rá. Végezzen el jobb kezében egy
életerőtorlaszt és koncentráljon arra, hogy kezét és ujjait nem az izmok segítségével, hanem
kizárólag akaratával uralja. Ezután hagyja az eltorlaszolt életerőt a képzelet által az
univerzumba szétáradni. Most kezdje el a tulajdonképpeni levitáció-gyakorlatot.
     Torlaszolja a LEVEGŐ elemet a jobb kéz mutatóujjába és összpontosítson arra, hogy a
mutatóujja olyan könnyű, mint a levegő. Képzelje el, hogy a mutatóujját akaratával felemeli,
mialatt a kéz a többi ujja nyugodtan az asztalon marad. Azt kell éreznie, hogy nem
az izmok, hanem az akarat az, ami az ujját felemeli. Amint az ujját a magasba tudta emelni,
hagyja azt ismét akarata által visszasüllyedni. Ha megszűnne magát ellenőrizni, mialatt az
ujja a magasban van, akkor az azonnal visszaesne. Ezt meg is lehet próbálni, de csak azért,
hogy megállapítsuk, mennyiben uralja azt az akarat és mennyiben az izmok. Ha a jobb kéz
mutatóujját csupán akarattal, tetszés szerint lebegtetni tudjuk, járjunk el hasonló módon a
többi ujjal is. A levitáció-gyakorlat elvégzettnek tekinthető, ha a jobb kéz valamennyi ujját
csak akaratunk által tudjuk emelni és visszaengedni. Járunk el ugyanúgy a bal kéz ujjaival
is. Ha ezt is teljesítettük, próbáljuk meg hasonló módon először a jobb, majd a bal kezet
felemelni. Ha némi gyakorlás után sikert értünk el, tovább megyünk: az egész kezet emeljük
fel akaratunk által, a felsőkarral együtt. A kísérletet ki is lehet bővíteni azzal, hogy
mindkét kezet egyszerre emeljük fel csak akaratunk segítségével. Ha a mágus ezt a gyakorlatot
egész testére kiterjeszti, hosszabb idő után képes egész testét akarata által a levegőbe
emelni. Hosszas gyakorlás után a mágus tudna a vízen járni anélkül, hogy elmerülne, a levegőben
utazni és még más hasonlókat, tetszése szerint. Mindenesetre évekig kellene gyakorolnia,
hogy az említett sikereket kivívhassa. Magas fokozatot elért beavatottak rendelkeznek
ezekkel a képességekkel anélkül, hogy évekig gyakorolniuk kellene, mert mindez a mágikus
érettségtől és fejlettségtől függ. Egy magas szintű mágus alapos ok nélkül nem fog ilyen
jelenségeket kiváltani, és azért a legkevésbé, hogy kíváncsiakat kielégítsen. A mi fejlődési
fokozatunkon elégedjünk meg azzal, hogy saját akaratunk által csak ujjainkat és a kezeinket
tudjuk így lebegtetni. Ha eddig eljutottunk, végezzünk el egy másik kis előkészítő
gyakorlatot is, mely a láthatatlannal való passzív érintkezéshez szükséges.
     Üljön le ismét egy asztalhoz, melyen kezei nyugszanak. Képzelje el plasztikusan, hogy
szellemi jobb keze kilép fizikai kezéből. Szellemi kezét helyezze a fizikai keze mellé, vagy
hagyja azt az asztalon keresztül a térdére hullani. Az elképzelt szellemi kezet kell az
igazinak tartani. A hús-vér kezében egy szabad, mentális tér áll elő, mely a külső kéz
formájával bír. Gondolja el, hogy a húsból való keze így ártalmatlan, magát tehát a negyedik
dimenzióban, az Akasha-elvben találja. Ha ez sikerül néhány pillanatra, térjen vissza mentális
kezével a fizikai kezébe és fejezze be ezzel a gyakorlatot. Ismételje a gyakorlatot, amíg a
kezet, a leírt módon sikerül legalább öt percre exteriorizálni (kihelyezni). A másik kezet is

                                  --[ 166 ]--
ezen a módon lehet tetszés szerint megdolgozni. Ha ez is jól sikerül, akkor elő van készítve
a passzív érintkezéshez a láthatatlannal.

                                 PASSZÍV ÉRINTKEZÉS

Amint látjuk, a mágikus előkészület más, mint a spiritisztáknál, akik annyiban passzívak,
hogy egy ceruzát vesznek a kezükbe és írnak vagy rajzolnak. Azt, hogy a híradások, amit a
spiritiszták mediális írásnak vagy mediális rajzolásnak neveznek, valóban a negyedik
dimenzióból, ahogy ők mondják, a túlvilágról jönnek, vagy a médium tudatalatti tudatából
erednek, a mágus megítélésére bízzuk.
     Egy, a mi módszerünk szerint kihelyezett kéz valóban a negyedik dimenzióban van, és
láthatóvá válik valamely ottani lény számára, amely azt használatba veheti, és híradásait a
mi anyagi világunkba átjuttathatja. Ha a tanuló ezt a gyakorlatot elvégezte, képes a
negyedik dimenzió lényeivel érintkezésbe lépni. A mágus mindenekelőtt azon fog fáradozni,
hogy védőszellemével, szellemi vezetőjével lépjen kapcsolatba, aki hozzá a legközelebb
álló. Minden mágiatanuló tudja, hogy az isteni gondviselés már születéstől fogva egy lényt
rendelt mellé, akinek feladata védencét őrizni, irányítani és ösztönözni. Fejlődés és karma
szerint ez a lény meghalt vagy ezen a planétán még testet nem öltött lény, egy intelligencia
is lehet. Többnyire a pubertás korig gondoskodik védence szellemi jólétéről. Minél érettebb
az ember intellektusa, annál kevesebb figyelmet szentel neki a szellemi vezető, különösen
olyan embereknél, akik egyáltalán nem emlékeznek vezetőjükre. A kapcsolat folyamatosan
lazul. Az ilyen védőszellemek beosztásáról és tevékenységéről olyan sok mindent lehetne
elmondani, ami túlhaladná e mű kereteit. A mágusnak egyébként megadatott a lehetőség,
hogy összekösse magát védőszellemével, és mindent tőle magától tudjon meg, amit tudni
és használni akar. Bizonyos lehet afelől, hogy amennyiben szándéka őszinte, a fejlődésén
dolgozik és jellemét nemesíti, vezetőjének első gondja lesz, hogy megmutatkozzon. A tanuló
törekedjen tehát arra, hogy védőszellemével tudatos kapcsolatba lépjen. Az ehhez
szükséges gyakorlat a következő.
     Vegyen a kezébe egy sziderikus ingát. Nem kell, hogy speciális inga legyen, elegendő
egy gyűrű vagy kisebb tárgy, egy selyemszálra erősített szeg. A szál végét csavarja többször
mutatóujjára. Az inga körülbelül 20-25 cm hosszban mozogjon szabadon a levegőben. Üljön
le kényelmesen egy asztalhoz, amelyre mindkét kezét ráhelyezi. Az ingát tartó kéz könyöke
az asztallapra támaszkodik, és az inga körülbelül 2-3 cm magasban, szabadon leng az asztal
felett. A könyök támaszkodva marad, a másik kezet fel kell tartani körülbelül 5-7
centiméterre oldalt, vagy az inga mögött elhelyezünk egy poharat, egy vázát vagy egyéb csengő
tárgyat. Amint megtettük ezeket az előkészületeket, helyezzük ki azt a mentális kezünket,
amelyik az ingát tartja, és hagyjuk a mentális kezet a fizikai kéz mellett nyugodni. Ezután
helyezzük magunkat néhány pillanatra transzállapotba, mint ahogyan a szellemiskolázásban
leírtuk. Tudatunkkal a köldök közepébe tudjuk magunkat, miáltal a negyedik dimenzióban
vagyunk. Ebben az állapotban hívjuk vezetőnket, és gondolatban kérjük őt, nyilvánuljon
meg nekünk, mágikusan előkészített kezünk által. Maradjon nyugodtan és figyelje az ingát,
miközben kéri a szellemi vezetőt, hogy az üvegen egy ütéssel NEM-et, két ütéssel
BIZONYTALAN-t, három ütéssel pedig IGEN-t jelezzen. Bámulatba fogja ejteni, hogy az inga
mozgásba jön, és a kívánt ütéseket fogja megadni. Szenzitív egyének még azt is észlelni fogják,
hogy az ingát tartó kezüket egy idegen kéz mozgatja. Talán önnek is az lesz a benyomása, mintha
keze csupán egy kesztyű volna, melyben egy idegen kéz mozgatja az ingát. Mások azt fogják
érezni, hogy közvetve a kívánság irányítja a gondolatot, a kéz izmai ezáltal jönnek
mozgásba, ami az inga mozgását idézi elő. Mindez egyéni és az adottságoktól függ. Ne
csüggedjünk akkor sem, ha az első kísérlet után nem sikerül a kapcsolat megteremtése. Kitartás
vezet 
                                  --[ 167 ]--
a célhoz! Néhány kísérlet után minden tanulónak sikerül létrehozni az összeköttetést
szellemi vezetőjével. Ha a kapcsolat létrejött, akkor gondolatban vagy hangosan kérdéseket
lehet feltenni a vezetőnek, aki IGEN, NEM, vagy BIZONYTALAN szavakkal fog azokra válaszolni.
Mindenekelőtt olyan kérdéseket tegyünk fel, melyek magát a vezetőt érintik, például, hogy
akar-e nekünk megnyilvánulni, vagy, hogy öltött-e már testet ezen a planétán, és hasonlókat.
      Ha az inga segítségével már létrehoztuk a kapcsolatot, akkor az üvegen való ütés
helyett lehet egy kör alakú, cikkelyekre osztott lapot alkalmazni, minden mezőben az ábécé
egy-egy betűjével, a közepén pedig egy kis körrel. Az inga az egyes betűk felé fog mutatni,
és a betűzés által közelebbi felvilágosításokat kapunk vezetőinktől. Siker esetén
szerkeszthetünk egy nagyobb lapot, amely az egész ábécét, számokat, az IGEN, NEM, BIZONYTALAN
szavakat, valamint NAPOK-at és ÓRÁK-at jelző mezőket tartalmaz. Ennek a közepén is maradjon
szabad hely, ahonnan kiindulunk. Ilyen és hasonló segédeszközöket a tanuló maga
is kitalálhat. Ehhez talál elég útbaigazítást a spiritiszta irodalomban. Az ilyen kezdeti
segédeszközök később szükségtelenné válnak.
      Egy további módszer szerint a vezetőt kérjük, hogy emelje fel a mágikusan előkészített
kéz mutatóujját. Kérjük tőle, hogy egyszeri emeléssel NEM-et, kétszeri emeléssel
BIZONYTALAN-t, és háromszori emeléssel IGEN-t jelezzen. Ha a mutatóujjal sikerünk van,
kíséreljük meg a többi ujjal is. Észre fogjuk venni, hogy egy bizonyos ujjal mindig jobban
megy. Az egyik tanulónál a mutatóujj lesz az, a másiknál a középső, a harmadiknál talán a
gyűrűsujj. Maradjunk meg annál az ujjnál, amellyel a legjobban megy a gyakorlat.
      A mágus ezt a gyakorlatot szintén üdvözölni fogja, mert lehetővé teszi a láthatatlannal
való kapcsolatot — legyen az a vezető vagy egy elhunyt — akár társaságban vagy a
természetben is. Lehet a kezet akár zsebben is tartani és a legnagyobb tömegben kérdéseket
megfeleltetni, különösen, ha már bizonyos jártasságra tettünk szert ebben. Ha minden kísérletet
uralunk, elkezdhetjük a mediális írást. A módszer a következő.
      Helyezzünk magunk elé egy papírlapot. Vegyünk a kezünkbe ceruzát, ahogy azt közönséges
írás alkalmával tesszük. A hüvelyk, mutató és középső ujjunkra húzzunk egy nem
túlságosan szoros gumigyűrűt, aminek az a célja, hogy ne kelljen a ceruza tartására figyelni.
Helyezzük magunkat transzba, hívjuk szellemi vezetőnket, készítsük el számára mágikusan
jobb kezünket a már leírt módon, és kérjük őt, hogy írjon a jobb kezünkkel. Kezdetben csak
kusza vonalak, később olvashatatlan szavak, de némi gyakorlat után egész, olvasható mondatok
lesznek a papíron. Minden kérdésre közvetlenül választ lehet kapni. Ismételt gyakorlatok
után, olyan készségre lehet szert tenni, hogy a mediális írás már semmilyen nehézséget
nem fog okozni. Ilyen módon lehet elhunytakkal — ismerősökkel, rokonokkal, családtagokkal
— érintkezésbe lépni. A mágus látni fogja, hogy nincs itteni és túlvilág, hanem
csak sűrűségi fok a negyedik dimenzióban, melyben különböző lények tartózkodnak, és
ezért számára a halál többé nem a véget fogja jelenteni, hanem átmenetet a negyedik
dimenzióba. A képességek szerint a mediális írásnak is különböző módjai vannak.
      1. AZ AUTOMATIKUS-MECHANIKUS MÓDSZER:
      Ennél a kéz egészen automatikusan mozog anélkül, hogy a mágus előzően tudná, mit fog
írni, illetve mit akar a szellem íratni. Itt történhetnek közlések olyan idegen nyelveken is,
melyeket a mágus nem is ismer és soha nem is hallott. Akár rajzok és képek is előállhatnak.
      2. AZ INSPIRÁLÓ (LEGGYAKORIBB) MÓDSZER:
      Itt a közlések egyfajta hangos gondolkodáshoz hasonlóan mutatkoznak, amikor már
előre tudjuk, mit akar a lény írni. A passzív érinkezésben való gyakori ismétlés után ez az
ösztönzés hangos gondolkodássá és hallássá válik. Tudomásul veszünk általa közléseket,
vagy a lélek mélyéről, vagy magunkon kívülről.


                                  --[ 168 ]--
     3. AZ INTUITÍV MÓDSZER:
     E módszerrel a feltett kérdéseket azonnal megválaszoljuk, mintha a feleletet saját
magunk is tudtuk volna. Ez a tisztántudás egyik fajtája. A kéz teljes tudattal ír szavakat és
mondatokat anélkül, hogy bármit hallanánk.
     A módszerek vegyesen is megjelenhetnek, például félig önmaguktól és félig ösztönözve
vagy megérzésből, esetleg sugalmazva és megérzésből egyszerre. Hogy melyik módszer
az uralkodó, ez csak hosszas gyakorlatozás után mutatkozik meg, minden módszer jó
és biztonságos, ha helyesen és őszintén alkalmazzuk. Gyakorlat teszi a mestert!
     Még szeretnénk valamit megjegyezni a kérdésre és közlésre vonatkozóan, melyeket a
lénynek felteszünk, illetve tőle kapunk. Soha sem szabad a mágusnak gyakorlataival és
sikereivel kérkedni. Minél jobban hallgat ezek felől, kiváltképpen a láthatatlannal való
érintkezésről, annál jobb az számára. Továbbá, legyünk a kérdések megválasztásánál tekintettel
arra, hogy olyan lényekkel van dolgunk, akik más törvényeknek vannak alávetve, mint mi,
emberek, a fizikai síkon. Továbbá, hogy a lények, melyek előzően a Földön éltek, fizikai
testüknek levetése után csakhamar dezorientálódnak, vagyis elvesztik tájékozódásukat, mivel
a mi fizikai síkunk háromdimenziós, időtől és tértől függő, ami a negyedik dimenzió
szférájában nincs meg. Csak magas fejlettségű lények képesek idő, történés, jövő és hasonlók
felől helyes felvilágosítást adni. A mágus ezért a lényeket inkább hazájukról fogja
kikérdezni, és főleg a negyedik dimenzióról fog közléseket kérni tanulásához. Később, amikor
a tanuló szellemi érzékét kifejlesztette, nem fogja már igénybe venni a passzív érintkezést
a láthatatlannal, mert azt, amit egy lény közölhetne vele, maga is tudni fogja. A passzív
érintkezés csak arra szolgál, hogy megbizonyosodjunk egy másik világ létezése felől,
melybe „elhalálozásunk” után valamennyien lépünk, és amelynek lakóivá válunk.

         AZ ÖTÖDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) térmágia.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1. elemkivetítés kívülre:
        a) saját test által torlaszolva a Plexus Solarison át,
        b) a kezekben torlaszolva, különös dinamikával az ujjakban.
    2) Külső, test nélküli kivetítés.

    III. Mágikus testiskolázás:
    1) előkészület a láthatatlannal való passzív érintkezésre:
       a) saját kéz szabaddá tétele,
       b) ujjak előkészítése inga, ceruza és a körlap segítségével.
    2) Passzív érintkezés:
       a) saját védőszellemünkkel.
       b) elhunytakkal és más lényekkel.
    Vége az ötödik fokozatnak.


                                  --[ 169 ]--
                           HATODIK FOKOZAT
Mielőtt a hatodik fokozat gyakorlatait vázolnám, ismételten hangsúlyozom, hogy valamennyi
eddigi gyakorlatot uralni kell, hogy a magasabb fejlettségi fokozaton is megtartsuk
az egyensúlyt. Teljesen céltalan volna bármelyik fokot átugrani vagy elhanyagolni.
Közvetlenül érezhető bármilyen rés a tudásban, ami minden tanulónak nehézséget jelentene. A
lelkiismeretesség a siker előfeltétele.


                   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (VI.)

                       SAJÁT SZELLEMRE ÖSSZPONTOSÍTÁS

Ezen a fokozaton a szellemre összpontosítással foglalkozunk. A mentáltestről, tehát a
szellemről már részletesen beszéltem. Fontos, hogy képet tudjunk alkotni szellemünkről és
annak az elemekre vonatkozó tevékenységéről, továbbá, hogy ezeket a funkciókat meg tudjuk
különböztetni egymástól. Ez különleges meditációval érhető el. A szellem négy elemnek
megfelelő tulajdonságai a következők. A TŰZ elemnek alárendelt: az akarat. A VÍZ elvének
alárendelt az érzés, összes aspektusával. Az intellektus, minden párhuzamos aspektusával a
LEVEGŐ-elvé. A FÖLD-elvnek alárendelt a tudat, minden aspektusával, mint a három másik
elem összekötője.
     Merüljön el gondolataiban, figyelje magát és a szellem szerepét. Meditáljon e felett.
Képesnek kell lennie tisztán elképzelni az egyes elemeknek megfelelő funkciókat. Ha sikerül
megkülönböztetnie a szellem egyes funkcióit, vagyis tiszta képet tud magának alkotni
róluk, akkor tovább mehet. Ez az előgyakorlat nagyon fontos, mert arra teszi képessé a
mágust, hogy a mentálsíkon mind magánál, mind másoknál befolyásolni, uralni, erősíteni
vagy kikapcsolni tudja ezeket a funkciókat. Egy további gyakorlat célja az, hogy tudomásul
vegyük az egész mentáltestet az asztráltestben, és vele együtt az anyagi testben, ami olyan,
mintha a kéz egy finom selyemkesztyűben és azon kívül még egy vastag kesztyűben volna.
A kéznek mindkét kesztyűt éreznie kell. Ugyanígy kell lenni a szellemi testtel is. Éreznie
kell szellemét a finom asztráltestben, azt pedig az anyagi testben. Meditáljon el efelett
minden kínálkozó alkalommal. Ha szelleme a lélektestet és az anyagi testet kellő biztonsággal
átfogja, mozgatja, és érzi, hogy tulajdonképpen minden cselekedetet a szellem végez e két
burok által, ismét tovább mehet egy lépéssel.
     Minden ember belülről vagy kívülről jövő sugallatra, tudatos, féltudatos vagy
tudatalatti cselekedeteket végez anélkül, hogy ennek jelentőséget tulajdonítana. A következő
gyakorlat megtanít tudatosan véghezvinni kezdetben kisebb, később nagyobb cselekedeteket.
Arra kell törekednie, hogy minden tudatos cselekedet időtartamát megnyújtsa. A tudatos
alatt nem azt értjük, hogy az ember gondolatával vagy figyelmével a dolgot követi, hanem
hogy képzeletével végezze el a cselekedetet. Ha például az utcán megyek, nem arra
gondolok, hogy megyek, hanem hogy szellemem megy, és az asztrális és az anyagi lábakat
is mozgatja. Ugyanez történik a kezekkel és a többi testrésszel is. Ha legalább tíz percig
képes egy cselekvést ily módon végezni, akkor tökéletesen uralja ezt a gyakorlatot. Minél
tovább kibírja ezt szédülési roham vagy egyensúlyzavar nélkül, annál jobb. Kezdjük ezért
először kis cselekedetekkel, rövid időtartammal, majd növeljük azt, amíg hozzászokunk
ehhez a fajta szemléletmódhoz, végül tetszés szerint tudjuk meghosszabbítani.
     Ez a gyakorlat nagyon fontos, mert lehetővé teszi a tanulónak, hogy mind szellemileg,
mind asztrálisan az anyagi testtel összekapcsolva végezzen el egy cselekedetet aszerint,

                                  --[ 170 ]--
hogy mentális vagy asztrális szférában dolgozik. Az ilyen cselekedetet mágikus
cselekedetnek nevezzük. Ezzel válik érthetővé, miért nem kíséri siker a beavatatlanok mágikus
rituáléit. Mivel nem rendelkeznek a képességgel, hogy a rituálét mágikusan kivitelezzék, vagyis
nincsenek felkészülve és beállítva arra, hogy az anyaggal összekapcsolva mentálisan és
asztrálisan tudjanak dolgozni.
      Ha például egy gyógymagnetizőr kezét a páciensre helyezi, vagy magnetikus simításokat
végez, de ugyanakkor nem hagyja szellemi és asztrális kezét sugározni, és emellett
nem képzeli el, hogy a szellemi erő a páciens szellemét, az asztrális erő az asztráltestét, az
anyagi erő az anyagi testét sugározza át, és így befolyásolja azt, akkor csak részsikereket
fog elérni. Magától értetődik, hogy a mentáltest csak a mentálszférát vagy a szellemet, az
asztráltest csak asztrálszférát vagy a lelket, az anyagi test pedig csak az anyagi világot
befolyásolja. Ezt a törvényt tudomásul kell venni. Ennek következtében elengedhetetlen, hogy
a mágus úgy szellemileg, mint lelkileg be tudja magát állítani, és vagy mint szellem, vagy
mint lélek tudjon cselekedeteket kivitelezni. Ha ezt jól megértette és megtanulta, és ezt a
gyakorlatot tökéletesen uralja, tovább mehet a fejlődésben.

                             AZ ÉRZÉKEK TUDATOSÍTÁSA

Következő feladatként az érzékek mágikus iskolázása kerül sorra. Előzetesen egy fontos
előgyakorlat, de mint az előzőben, most is be kell vésnie magának, hogy nem az anyagi
szeme, hanem a szelleme lát, az asztrális és anyagi (fizikai) szem segítségével. Meditáljon
e felett annyiszor, ahányszor csak lehet. Legalább öt percig kell arra beállítva lennie, hogy
a szellem szemlél és lát a testi szemeken keresztül. Minél tovább képes ezt rögzíteni, annál
jobb. Többszöri ismétlés után ebben a kísérletben is mester lesz. Ha ez a szemével sikerült,
térjen át a fülére. Arra állítsa be magát, hogy szellemi füle az asztrális és anyagi fül
segítségével vesz mindent tudomásul. Ha ugyanolyan sikereket ért el, mint a szemével, hasonló
módon vegye elő azt az érzékelést, amivel tárgyakat, hideget, meleget érez. Gyakoroljon
szorgalmasan, amíg ugyanolyan jól tudja végezni valamennyi érzékszervével. Ha különösen
fejlett akar lenni, sorra veheti a szagló- és ízlelőszervet is. A legnagyobb súlyt azonban,
mint a gyakorlati mágiában leginkább használatosakra, a látásra, a hallásra és a tapintásra
kell helyezni. Következő lépésként igyekezzen egyszerre két érzéket beállítani szellemére.
Először a szemet és a fület. Ha megszakítás nélkül legalább tíz percig képes így megmaradni,
állítsa szellemét egyszerre három érzékre, éspedig látásra, hallásra és érzékelésre. Ha
ez is sikerül, nagy előmenetelre tett szert a mágikus fejődésben. Ez az előkészítő gyakorlat
nagy jelentőségű a tisztánlátás, tisztánhallás és tisztánérzés területén, ezért biztosan kell
uralni.
     A fő gyakorlat a hetedik fokozatban lesz található.


                     MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (VI.)

                 AZ AKASHA-ELV URALÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE

Az ötödik fokozaton megtanultuk az elemek kivetítését. Most ismét tovább megyünk, és
megtanuljuk az Akasha-elvet az elemekre vonatkozóan uralni. Az elemek az Akasha-elvből
születtek, az Akasha-elv tartja egyensúlyban, és uralja azokat. Az a mágus, aki a hosszú
gyakorlatok után az elemekkel sikert ért el, a legfinomabb elvet, az asztrális ÉTER-t is képes
uralni. A gyakorlat a következő.

                                  --[ 171 ]--
     Vegye fel ászanáját és csukja be szemét. Képzelje el magát egy végtelen tér
középpontjának. A végtelen világűr a legfinomabb erőanyaggal, az egyetemes ÉTER-rel telt. Az
ÉTER lényegében színtelen, de az érzékek számára ultraibolya, szinte feketés lila színben
jelenik meg, ezért nekünk is ilyen színben kell elképzelnünk. Ezt az ÉTER-anyagot tüdejével
belélegzi, és azt tudatosan a vérbe irányítja. Ha ebben már készségre tett szert, végezze
ugyanazt tudatos tüdő- és póruslégzéssel, amint azt korábban az erőtorlaszolásnál tette,
azzal a különbséggel, hogy életerő helyett az ÉTER-t lélegzi be a megadott színnel, és tölti
meg azzal egész testét. Ennél a gyakorlatnál mindvégig meg kell tartani az egész végtelen űrrel
való kapcsolat érzését, ugyanakkor a világtól tökéletesen elvonultnak kell lenni. Ehhez a
szokatlan állapothoz gyakorlatokkal kell szoktatnunk magunkat. Mindenesetre kerüljük
tudatunk elvesztését, és ne aludjunk el. Ha fáradtak vagyunk, inkább szakítsuk meg a
gyakorlást, és válasszunk egy kedvezőbb időpontot. Mint már hallottuk, minden ok szférája az
Akasha, az ok-világ, bármely tudatos ok, mint amilyen egy kívánság, gondolat, elképzelés
— megfelelő, erős akaratkoncentrációval, szilárd hittel és tökéletes meggyőződéssel
előidézve — itt, az Akashában, az ok-szférában realizálódik az elemek által, tekintet nélkül
arra, mely síkon vagy szférában szükséges ez a megvalósulás. Ez a mágus számára univerzális
kulcs, egyike a legnagyobb mágikus titkoknak, melynek horderejére majd csak további
fejlődést folyamán fog igazán rádöbbenni. A tanuló szüntelenül tartsa szem előtt erkölcsi
fejlődését, ami hozzásegíti, hogy csak jót és nemeset cselekedjen.

      TUDATOS TRANSZÁLLAPOT ELŐIDÉZÉSE AZ AKASHA SEGÍTSÉGÉVEL

Következő gyakorlatunk abból áll, hogy az Akasha-elven keresztül mindhárom világban teljes
hatalmat nyerjünk az elemek felett. A gyakorlat a következő: megszokott testtartásban,
tüdejével, valamint egész testének póruslégzésével belélegez az Akashából, és egész testét
megtölti vele. Az Akashát nem lehet úgy torlaszolni, mint az életerőt. Már a belégzésnél el
kell képzelni, hogy hatalma van a négy elem felett. Gondolja el, hogy már rendelkezik az
elemek uralásának képességével, és az elemek mindent teljesítenek, amit tőlük vár,
függetlenül attól, hogy mely síkon kell kívánságának megvalósulni. Minden belégzésnél, melyet
ilyen állapotban tesz, éreznie kell az elemek feletti hatalmat. Az elemek feletti hatalomba
vetett hitének és meggyőződésének megingathatatlannak kell lennie. A legkisebb kétely sem
merülhet fel. Aki az itt felsorolt gyakorlatok minden fokozatát lelkiismeretesen elvégzi,
hoszszabb gyakorlás után korlátlan uralmat fog nyerni az elemek felett. Az a mágus, aki az
elemek feletti mágikus egyensúlyt elnyerte, ilyen irányban jellemét kiegyensúlyozta és
megnemesítette, és magának az eszmének birtokosa, rövid időn belül eléri ezt a hatalmat.
Sziklaszilárd hitet, teljes meggyőződést és teljes biztonságot fog érezni magában, melyek
minden kétkedést kizárnak. Ellenben abban a tanulóban, aki nem dolgozik elég lelkiismeretesen,
vagy aki a fokozatokon átugrik, a gyakorlatokat kihagyja vagy elhanyagolja, különböző kételyek
fognak felmerülni, és amelyik elem a legjobban tartja őt sakkban, az nem hagyja majd uralkodni
fölötte. Most látható, miért fontos mindenekelőtt a lelkiismeretesség és kitartás, amelyekre a
legnagyobb súlyt kell helyezni. A felemelkedésben nem szabad hézagoknak előállni, mert
így a tanuló visszamarad és később csak nagyon nehezen, néha csak a legnehezebb feltételek
mellett tudja a hiányokat pótolni, mert az akadályok akkor már sokkal nagyobbak lesznek.

       ELEM URALÁSA INDIVIDUÁLIS RITUÁLÉ ÁLTAL AZ AKASHÁBÓL

Az a tanuló, aki biztosan uralja az elemeket, azt fogja észlelni, hogy minden síkon könnyen
sikerül az elemek kivetítése, mind kifelé, mind befelé; annyira, hogy ez számára úgyszólván


                                  --[ 172 ]--
gyerekjáték. Eddig eljutva arra térünk át, hogy az elemek feletti hatalmat miként ruházzuk
át egy megfelelő rituáléra. A rituálékról szóló fejezetben erről már részletesen beszéltem.
A mágus, saját elgondolása szerint, az ujjak állításával vagy valamely kézmozdulattal
rituálét végez, amelybe belehelyezi a hatalmat. Már rendelkezik annyi intuícióval, hogy össze
tudja állítani az illető elemnek megfelelő rituálét. Ellátja azt egy általa választott szóval
(gesztussal) és összeköti egy meghatározott, az elemnek megfelelő hanggal. Nem tud becsúszni
hiba, mert ezek teljesen egyéni, személyes rituálék. Ezért nem szabad másokkal
ismertetni a rituálékat, melyeket ilyen célra a mágus saját maga állít össze. Másik személy
egy ilyen rituálé alkalmazásával esetleg elérhetné ugyanazt a sikert az elemuralás terén, ez
azonban annak a mágusnak és erejének rovására történne, aki a rituálét összeállította. Ha
egy személy, aki nem rendelkezik mágikus képzettséggel és ilyen rituálét alkalmaz, saját
személyében és más emberekben is nagy károkat okozhat. Ezért legyünk nagyon óvatosak
és válasszunk olyan rituálékat, melyeket nagy társaságban is észrevétlenül alkalmazhatunk,
például ujjállításokkal a nadrágzsebben. A mágus teljesen indokoltnak fogja találni ezt a
figyelmeztetést.
     Mindenekelőtt törekedjen összeállítani egy rituálét az asztrálszféra egyik eleme
számára, amellyel azt erőhöz juttatja, és ugyanakkor egy másik rituálét, mellyel az erőt
akarata szerint azonnal ismét fel tudja oldani. Ugyanígy járjon el a többi három elemmel is,
hogy az asztrálszféra számára nyolc rituáléja legyen, és ugyanannyi az anyagi alkotás számára.
Amikor hosszú gyakorlatozás és sok ismétlés után a rituálék automatizálódtak, elegendő
csak a rituálét alkalmazni, miáltal az elem azonnal erőre kap. Ha a mágus a rituálét fel akarja
oldani, elég a feloldó rituálét igénybe venni. Ez a módszer annyira begyakorolható, hogy
később minden megerőltetés nélkül végezhető.
     Azt, hogy a mágus az elemek hatása által az asztrál- és az anyagi világban mindent el
tud érni, már említettem. Ehhez mindenekelőtt türelem, kitartás és szorgalmas gyakorlás
szükséges, hogy igazán elmélyülhessünk benne. Akkor is folytatni kell az elemek uralására
irányuló munkálkodást, amikor a tanuló már a további fokozatokon fejleszti magát, mindaddig,
amíg abban tökéletes mesterré nem válik. Ha magas eszméi vannak és törekszik arra,
hogy kizárólag jót tegyen, és az emberiséget segítse, meg fogja áldani, soha nem sejtett
képességekkel fogja felruházni, és nagyszerű sikerekhez vezeti az isteni gondviselés.


                       MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (VI.)

Ezen a fokozaton a test különleges edzése már nem szükséges, hanem a gyakorlatban fogjuk
alkalmazni az okkult erőket, amelyeket a tanuló a gyakorlatok folyamán elsajátított,
amenynyiben minden módszert és gyakorlatot lelkiismeretesen követett, és a gyakorlatok
megszokássá váltak számára. Nem lehet a mágia valamennyi gyakorlatát leírni, mert ezek újabb
könyvet tennének ki. Itt csak néhányat kívánok kiemelni a legérdekesebbek közül.
    A tanuló időközben már annyira érett, hogy számára az alacsonyabb fokú mágia gyakorlatai
kivétel nélkül megoldhatók, különösen akkor, ha életével is nemes és magas ideálokat
követ.

                     ELEMENTÁLOK TUDATOS LÉTREHOZÁSA

Ellentétben a gondolatokkal, melyek formáikkal a mentális vagy szellemvilágot lakják,
léteznek ELEMENTÁL lények, melyek rendelkeznek bizonyos fokú intelligenciával, és tudatosan
alkotta meg őket egy mágus. Ilyen elementálok meghatározott feladatok elvégzésére


                                  --[ 173 ]--
képesek a mentálsíkon, ezért ezeket a mágus engedelmes szolgáinak lehet tekinteni. A mágus
egész sereg ilyen szolgát tud alkotni, aszerint, hogy milyen célt akar elérni. Az
úgynevezett elementál-mágiában elementálok alkotásával a mágus a mentálszférában mindent
elérhet. Az elementálok által például a mágus tetszés szerint befolyásolhatja egy idegen
ember gondolatait: erősítheti vagy gyengítheti valaki szellemi és intellektuális erejét; saját
magát és másokat képes megóvni idegen befolyások ellen: ellenségeskedést barátsággá tud
változtatni és fordítva, barátságot ellenségeskedéssé: kedvező atmoszférát tud teremteni az
emberekkel való érintkezés terén: saját akarata alá tudja vonni bármelyik emberi szellemet,
mely nem eléggé fejlett és nem szilárd akaratú. Az üzletember növelni tudja vevőkörét, és
még sok másban tesznek az elementálok jó szolgálatot. A mágus azonban mindig a jót, a
nemeset, az önzetlen motívumot fogja szem előtt tartani, amennyiben a mágikus érettség
legmagasabb fokozatait is el akarja érni. Az elementálok létrehozásainak gyakorlata nagyon
egyszerű, a mágus képzelőerejétől függ, csupán a következő szabályokat kell szem előtt
tartani:
     1. Az elementáloknak megfelelő formát kell adni, mégpedig a szerint a feladat szerint,
melyet végeztetni akarunk vele. A formát erős imaginációval kell képezni.
     2. A forma, az úgynevezett edény egy tetszés szerinti nevet kell, hogy kapjon. Minden,
ami van, akár formával, akár forma nélkül, névvel rendelkezik. Aminek nincs neve, az nem
létezik.
     3. Az elementálba akarat és képzelőerő által be kell vésni a feladatot, a hatalmi
parancsot, tehát azt, hogy milyen hatást hivatott kiváltani. Be kell tartani a jelen idejű
felszólító módot, amint azt a tudatalatti tudatról szóló fejezetben már felvázoltuk.
     4. Az elementálnak be kell vésni léte határait, tekintet nélkül arra, hogy hosszú vagy
rövid távú elementálról van szó.
     Ezt a négy alapszabályt feltétlenül be kell tartani, ha az elementálokkal sikeresen
akarunk dolgozni. Egy gyakorlattal fogom mindezt érthetőbbé tenni.
     Gondoljuk el például, hogy a mágusnak szándékában áll egy elementálon keresztül
megerősíteni valakinek valamelyik intellektuális tulajdonságát. Ezért a következőképpen
fog eljárni. Elképzel egy fénytengert, melynek fényanyagából egy nagy gömböt alkot, azt
képzelőerejével mind jobban összesűríti, amíg 30-50 cm nagyságú gömb lesz. A fénygömb
egy naphoz lesz hasonló, amit a mágus szilárd meggyőződéssel telít azzal a kívánsággal,
ami az óhajtott mentális képességet fokozza. Ilyenek lehetnek az emlékezőtehetség,
beszédkészség, és a többi. Amint a mágus ezt a mentális napot megalkotta, megfelelő nevet ad
neki. Továbbá, meghatározza az időt, ameddig ez a golyó az illető ember mentálszférájában
tevékenykedni hivatott. Például: „Addig hass a mentálszférában, amíg a gördülékeny beszéd
megszokásává nem válik!” Az időtartam meghatározása után a mágus kiadja a parancsot,
hogy az elvégzett feladat után az elementál ismét feloldódjon a fénytengerben. Ezzel,
mágikusan kifejezve, az elementál születése és halála meghatározást nyert, hasonlóan ahhoz,
ahogy egy ember vagy más élőlény sorsával történik. Mivel egy elementál nem ismer
sem időt, sem teret, ezt az időmeghatározást az illető ember mentál- vagy gondolatszférájába
kell irányítani. Az elküldés egészen hirtelen történik, mintha elszakítanánk egy köteléket
az elementál és magunk között. Azonnal más dolgok felé fordulunk, és nem gondolunk
többé az éppen elküldött elementálra. Az elszakadást egy elhárító gesztussal is lehet
kísérni, mint ahogyan születése pillanatát is meghatározott gesztussal kísértük. Mindezt a
tanulóra bízzuk, aki ezen a fejlettségi szinten már ilyen és hasonló feladatokat maga is tud
szabni magának. Az ilyen elementál, minél inkább elszakad a mágustól, vagyis minél
kevesebbet gondol rá a mágus, annál jobban hat önállóan az illető ember mentálszférájában.
Az elementált néha-néha visszahívva, tanácsos újra telíteni, újabb fénytorlasszal
dinamizálni, majd ismét visszaküldeni. Ha az elementál elvégezte a rábízott feladatot, magától

                                  --[ 174 ]--
feloldódik a fénytengerben. Ez a példa elég ahhoz, hogy a mágusnak irányvonalat adjon
elementál alkotásához. Az itt leírt gyakorlatot a beavatottak gyakran alkalmazzák
alacsonyabb szinten álló tanuló ösztönzésére és erősítésére.
     Forduljunk most egy másik, némileg hasonló téma felé, amely az úgynevezett LÁRVÁKkal
ismertet meg bennünket.

                               LÁRVÁK LÉTREHOZÁSA

Az elementál és a lárva között az a különbség, hogy amíg az elementált a mágus tudatosan
alkotja meg, a lárvák akaratlanul, erős indulatok által jönnek létre a mentálszférában.
Teljesen mindegy, milyen fajtájú indulatok ezek. Minél erősebb az indulat, annál több
mentálanyagot veszít az ember, és annál erősebb, életképesebb és sűrűbb lesz egy ilyen lárva,
különösen akkor, ha ugyanaz a pszichikai indulat rendszeresen és gyakran ismétlődik. Ez
az akaratlan lárvaképződés a mentálszférában minden embernél előfordul, fiatal vagy öreg,
intelligens vagy buta, akár képzett mágikusan, akár nem, tekintet nélkül arra is, hogy tud-e
róla az illető, vagy nem. Ha az indulat megszűnik, mert az azt okozó jelenségnek már nem
tulajdonítunk figyelmet, sem jelentőséget, a lárva magától elmúlik, teljesen feloldódik,
eltűnik. Ezek szerint a pszichikai indulatok által a mentálszférában állandó lárvaszületés és
pusztulás megy végbe — minden ember mentális anyagának számlájára. Az ilyen pszichikai
indulatok okozói különbözők lehetnek. Rendszerint félelem, gond, ijedtség, gyűlölet,
fukarság és hasonlók okozzák. A forma, amelyet egy lárva felvesz, attól a pszichikai októl
függ, mely előidézte, és amely mindig szimbolikus. Aki a szimbolikában kissé jártas, tiszta
képet tud magának alkotni erről. A lárvák, a mentálszféra e nemkívánatos lakói mágikusan
képzetlen ember által nem láthatók, de léteznek, és egy jól iskolázott mágus észreveszi őket
a mentálsíkon. Érzékeny és impulzív személyeknél, akár mágikusan iskolázottak, akár nem,
a lárvák létrejötte könnyebb és hatásosabb. Ilyen személyek mind egészségileg, mind szellemi
tekintetben ártanak saját maguknak, és magukkal rántanak más, könnyen befolyásolható
személyeket is. Minden tömegpszichózis ebben leli magyarázatát. Hogy egy ilyen alapokon
működő tömegpszichózis milyen méreteket ölthet, azt nem kell közelebbről leírni.
     Látható, hogy egy lárva annál erősebb, minél inkább visszatérünk a pszichikai
felindultság okához, és minél nagyobb figyelmet szentelünk annak. Ha egy lárva nagyon
megsűrűsödött, mind több önfenntartási ösztönnel rendelkezik, és élettartamát minden
eszközzel igyekszik meghosszabbítani. Ezért minden alkalommal felbújtja az ember szellemét,
hogy figyelmét az indulat okára irányítva, az azután újjá élessze. Egy ilyen jól feltáplált
lárva érzékeny és izgékony embernél sorsdöntővé válhat. Elmezavar, üldözési mánia vagy
hasonlók lehetnek következményei. Milyen sok ember él abban a téves hitben, hogy fekete
mágus üldözi, a valóságban azonban saját képzeletük, jobban mondva lárváik áldozatai,
melyeket ők hoztak létre. Szokás szerint az ilyen emberek erre akkor jönnek rá, amikor testi
hüvelyüket levetik. Valóban mágikusan üldözött egyének egészen csekély számban fordulnak
elő. Csak a múlt sok ártatlan áldozatára kell gondolni, akik az inkvizíció által fejezték
be életüket. Bár az emberiség széles rétegei számára bizonyos fajta előny, hogy az idők
folyamán mind kevésbé hittek a szellemi törvényekben, azonban anélkül, hogy a dolgot
fontolóra vették volna, és a felsőbb törvényeket megvizsgálták volna, a gyermeket a
fürdővízzel együtt kiöntötték.
     A mágus most belátja, hogy mindjárt a gyakorlati rész kezdetén miért az introspekció,
a gondolatellenőrzés és a gondolaturalás fontosságára helyeztük a fő súlyt. Ha ugyanis
kiképzése folyamán a mágus gondolatait nem tudná akaratának alávetni, lárvákat képezhetne,
melyek előbb-utóbb veszedelmet hoznának rá.


                                  --[ 175 ]--
                                SÉMÁK LÉTREHOZÁSA

A továbbiakban a mentálszféra lényeinek újabb, éspedig a SÉMÁK csoportját írom le. Ahogy
a lárva egyszer vagy többször megismétlődő felindulás által, a motívumnak megfelelő formát
ölt, ugyanígy a séma is — tekintet nélkül a motívumra — a kép ismételt felidézése által
erősödik, kel életre és sűrűsödik, sőt, oly erőre kap, hogy befolyását nem csupán a
mentálvagy az asztrálsíkon, hanem magán az anyagi síkon is érezteti. Lássunk két markáns
példát! Vannak emberek, akiknek velük született tulajdonságuk a sötét tekintet, vagy egyfajta
démonikus arcvonás és ezért külsőre egy fekete mágus benyomását keltik anélkül, hogy
talán a legkisebb sejtelmük is volna valamely szellemtudományról vagy a mágiáról. Az is
előfordulhat, hogy — teljesen akaratlanul — még különösen is viselkedik. Mármost elegendő,
ha egy lobbanékony, könnyen befolyásolható, beképzelésre hajlamos személy egy
ilyen típusú emberrel üzleti vagy más irányú kapcsolatba lép. Kísérleti személyünk, nevezzük
őt így, azonnal ellenszenvet fog érezni a másik iránt. Első gondolata lesz, hogy fekete
mágussal van dolga. Mindenesetre nem éppen jót fog gondolni róla, és ezzel már meg is
tette az első lépést az önbefolyásolás felé. Kísérleti személyünket hosszabb-rövidebb időn
belül kisebb hétköznapi természetű kellemetlenségek fogják érni. Ezeknek okait nem fogja
elfogulatlanul kikutatni, hanem egyszerűen a típusember rovására írja. Mármost a figyelme
élénkebb lesz, emberünk elkezdi magát figyelgetni és a „típusember” képe mind élesebbé
válik. Üldöztetve fogja érezni magát, miközben a típusember szeme mind szikrázóbban jelenik
meg álmaiban, képe mind elevenebb lesz, esetleg már nappal is felötlik, míg végül
„nyilvánvalóvá válik” az általa történő szoros üldözés. Eleven képzelőerő mellett a kép
annyira megsűrűsödhet, hogy más, érzékeny személyek által is láthatóvá válik. Kísérleti
személyünk üldözöttnek érzi magát, és miközben a képet állandóan maga előtt látja, keresi
a segítséget, imádkozik és elkövet mindent, csakhogy elhárítsa a befolyást.
Idegösszeroppanást szenved, esetleg elmezavarodottá lesz, míg vagy öngyilkosságot követ el,
vagy az ideggyógyintézetben végzi. A SÉMA elvégezte feladatát. Milyen nagy az ijedtség, ha egy
ilyen szellem, a típusemberé, a mentálszférában arról értesül, hogy mágikus öngyilkosságot
idézett elő. Micsoda keserű csalódás! Típusemberünknek természetesen minderről halvány
sejtelme sincs, a történtekben ő csak eszköz volt. Arca, viselkedése csak a forma volt, a
sablon, séma, mely után kísérleti személyünk megalkotta az őt megsemmisítő lény egy számát,
ahogyan ezt nevezik, és annak esett áldozatául. Az ilyen, és hasonló szomorú példák
sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk: az egyik esetben gyorsabbak, kíméletlenebbek, a
másikban lassúbbak, lopakodóbbak, alattomosabbak. Ha azonban egy ilyen „üldözött” személynek
meg mernénk mondani az igazat, akkor semmi körülmények között sem hinné el,
mert egy séma mindig a legfurfangosabb módon igyekszik áldozatát megtartani. Nehéz feladat
előtt áll a mágus, aki a séma alattomos játékát átlátja, ha az isteni gondviselés hozzá
vezéreli az ilyen üldözött lényt. Meg kell győznie az áldozatot, más irányba terelni, más
gondolatmenetet adni számára. Néha, különösen, ha az áldozat teljesen a séma bűvkörébe
került, a beavatottaknak nagyon erőteljesen kell közbeavatkozni, hogy az egyensúly ismét
helyreállhasson.
     A másik, hasonló lefolyású példában csupán a motívum más.
     Itt egy ERÓSZ-SÉMÁ-ról van szó. Az ilyenek megszületését, ha a születés szót itt
egyáltalán alkalmazni lehet, egy arc, egy élő személy szép teste vagy csak képe, egy akt, egy
pornográf kép vagy hasonló segíti elő, ami az érzéki vágyat, a nemi ösztönt izgatja,
mindegy, hogy nőről vagy férfiról van szó. Ha a szerelmes személynek nincs módjában vágyát
személyesen kielégíteni, mind nagyobb és hevesebb lesz a vágy, és egy ilyen séma annál
erősebb lesz, mivel éppenséggel vágygondolatokból táplálkozik. Mind jobban védekezik
az elragadott egyén az ilyen kielégítetlen szerelem ellen, annál tolakodóbbá válik a séma.

                                  --[ 176 ]--
Kezdetben az álmokban jelentkezik, s áldozatával a legszebb szerelmi érzéseket élteti át.
Később a nemi ösztönöket izgatva hagyja magán az álomban a nemi aktust elvégezni. Az
ezáltal keletkező pollúciók hozzásegítik a sémát ahhoz, hogy mind sűrűbbé váljon, mind
befolyásosabban hasson az áldozatra. A sperma koncentrált életerő, amit a séma, mint egy
vámpír szív magába. Itt nem az anyagi magról van szó, hanem a magban lévő esszenciális
életerőről. Az áldozat elveszti akaraterejét, elveszti a lába alól a talajt, és az erósz-séma
lassanként teljesen uralomra kerül. Ha az ilyen áldozathoz a sors nem kegyes, hogy
idejekorán megfelelően felvilágosítsa és kárpótlást nyújtson, vagy más irányba vezérelje, akkor
a séma mind veszélyesebb hatásformákat fog felvenni. Az ember megzavarodik, étvágytalansága
fokozódik, idegei túlfeszülnek, és más ehhez hasonlók. A kielégítetlen szenvedély
áltat a séma annyira megsűrűsödhet, hogy egyenesen testi formát ölthet, áldozatát
önkielégítéshez és más nemi kicsapongáshoz vezeti. Áldozatok ezrei lesznek kielégítetlen
szerelem, kielégítetlen szenvedélyek által — öngyilkosság útján — az erósz-séma áldozatai. Ez
élénken emlékeztet a középkor megtörtént eseményeire, az inkubusszal (férfi szerelmi démon)
és szukkubusszal (női szerelmi démon) és az azokkal kapcsolatos boszorkányperekre.
Valóban veszedelmes szórakozás!
     E példák kapcsán a mágus megfigyelhette a séma hatásmódját, sőt ilyen sémákat saját
maga is képezhet, de mindenesetre annak a veszélynek teszi ki magát, hogy azok előbbutóbb
befolyásolják, majd elhatalmasodnak felette. Immár ismeri a folyamat normális menetét,
továbbá a tudatos képzést mágikus szempontból nézve, de nem fogja ezeket gyakorolni
is. Mindig gondol a mágikus mondásra, mely szerint: „A szeretet törvény, azonban a
szerelem az akarat alatt áll!”
     Még egy téma maradt, és ez a FANTOMOK témája.

                             FANTOMOK LÉTREHOZÁSA

A fantomok elhunytak életre kelt képzeletformái. Erre a témára különös figyelmet kell
fordítani, hogy sok tévedést elkerüljünk, és mindenki megkülönböztesse a pelyvát a búzától.
Ha egy ember leveti testi hüvelyét, azonnal a negyedik aggregát állapotba kerül, amit
általában túlvilágnak neveznek. Ahogy a hal nem élhet víz nélkül, anyag nélkül nem lehetséges,
hogy egy lény a mi háromdimenziós, anyagi világunkban tevékenykedjen. Ugyanez érvényes
azokra, akik a túlvilágra távoztak. Az élők által megalkotott képeket nevezzük fantomoknak.
Dicséret, tisztelet, gyász, a halottakra való emlékezés imaginált képei által a halottakat
mintázó rémalakok meglehetősen hosszú élettartamúak. A fantomoknak ez a fajtája
jelenik meg a spiritiszták szellemidézésein. A kísértetek és csaló szellemek sem egyebek,
mint fantomok, melyek — mint a sémák esetében is — a hátramaradottak rájuk irányított
figyelme által léteznek, abból táplálkoznak és sűrűsödnek. Ezt a legjobban arról lehet
megállapítani, hogy ugyanazon időben, különböző helyeken lehet megidézni egyazon szellemet,
amely egy időben minden helyen, meg is nyilatkozik az úgynevezett médiumnak. Ez
nem más, mint az illető halott fantomjának megnyilatkozása, mivel fantomokat százával
lehet alkotni. Nagyon sajnálatos, hogy ezeket a rémlátomásokat a spiritiszta médiumok a
valóságos elhunytnak tartják. Sok visszaélés, csalás és önbecsapás történt, éppen a
spiritizmus terén. Megfigyelhető, hogy az egyik médiumnak egy nagy vezér vagy tábornok, egy
másiknak egy művész vagy egy szent, még egy másiknak pedig egy fáraó vagy akár egy
angyal mutatkozik meg. E hatalmas önámítás miatt nem lehet csodálkozni azon, hogy éppen
ez a tudásterület tudja a legtöbb ellenséget és gúnyolódót felmutatni. Ha egy ilyen fantom
ekkora önfenntartó ösztönnel rendelkezik, érthető, hogy a médium vagy egy egész közösség
vámpírjává fejlődhet, és ez által a közvetlen környezet végzetévé válhat.


                                  --[ 177 ]--
     Ezzel nem mondottuk azt, hogy egy igazi mágus, aki a negyedik aggregát állapotot,
tehát az Akasha-elvet uralja, ne tudna egy elhunyttal vagy egy nem megtestesült
intelligenciával érintkezésbe lépni. A gyakorlatot a mediális írásban már kifejtettem. Egy
mágus ezen kívül képes az imagináció segítségével bármilyen formát, például házat megalkotni,
azt a negyedik aggregát állapotba helyezni, és a kívánt, valóságos lényt kérni vagy
megparancsolni neki, hogy a formát elfoglalja, és magát kifelé megnyilvánítsa. Ez a gyakorlat a
nekromantia vagy bűvölő mágia területére tartozik, és az általánosan ismert spiritizmushoz
semmi köze. Az igazi mágia ezt a gyakorlatot csak rendkívüli esetben alkalmazza, és nem
idéz lényt abból a szférából, mert azt, amit számára egy ilyen lény a negyedik aggregát
állapotról elmondhatna vagy elvégezhetne a fizikai vagy asztrálvilágban, azt a mágus már
maga is tudja, illetve képes megtenni.

          A HATODIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

      I. Mágikus szellemiskolázás:
      1) a saját szellemre összpontosítás,
      2) az érzékek tudatossá válása a szellemben.

      II. Mágikus lélekiskolázás:
      1) az Akasha-elv uralásának előkészítése,
      2) tudatos transzállapot előidézése az Akasha segítségével,
      3) elemek uralása individuális rituálé által az Akashából.

      III. Mágikus testiskolázás:
      1) elementálok tudatos létrehozása,
      2) lárvák létrehozása,
      3) sémák létrehozása,
      4) fantomok létrehozása.
      Vége a hatodik fokozatnak.




                                  --[ 178 ]--
                           HETEDIK FOKOZAT
                  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (VII.)

           A SZELLEM ELEMZÉSE A GYAKORLATRA VONATKOZÓAN

A hatodik fokozaton a tanuló megtanulta saját szellemét tudatosítani; a testben, mint
szellem tudatosan működni; és az érzékeit is tudatosan használni.
     Ezen a fokozaton megtanulja a szellem vagy a mentáltest képességeit követni és
használni. Mint mindenütt, itt is figyelembe kell venni az elemek analógiáit. Ahogy már
mondottuk, a TŰZ elemet fénnyé lehet változtatni, és fordítva, a fényt TŰZ elemmé alakítani.
Fény nélkül a szem használhatatlan volna, tehát a látási képesség érzékszerve a TŰZ elemmel
analóg. A szellemben a TŰZ elem az akarat sajátságos tulajdonságával bír. A halló érzéké
a szellem LEVEGŐ elemhez tartozó különleges tulajdonsága, az intellektus, valamennyi
aspektusával együtt. A szellem VÍZ eleme az érzésben és magában az életben jut kifejezésre.
A szellemben ez a három elem, tehát a TŰZ, a LEVEGŐ és a VÍZ együtt adják a szellem FÖLD
elvét, amely az öntudat sajátos tulajdonságaként nyilvánul meg. Az Akasha-elv legegyszerűbb
formájában a lelkiismeretben nyilvánul meg.
     Hogy mennyire fontos éppen ez az analógia, az a mágusnak azonnal szembetűnik, ha
már odáig fejlődött, hogy asztráltestében kihelyezési gyakorlatok által elérte a mágikus
egyensúlyt. További feladat, hogy szellemét elemezze és megállapítsa, melyik elem az
uralkodó benne.
     Azoknál az embereknél, akiknek erős akaratuk van, és ez alatt nem önfejűséget kell
érteni, magától értetődően a TŰZ elem van túlsúlyban. Ha a mágus szellemében az intellektus,
vagyis az értelem uralkodik annak minden aspektusával, akkor a LEVEGŐ elem az erősebb.
Ha a mágus inkább érzelem-ember, akkor nála a VÍZ tölti be a főszerepet. Ha gyenge
emlékezőtehetséggel rendelkezik, úgy a tudat erősen befolyásolt, és szinte bizonyosak
lehetünk benne, hogy a FÖLD elemé a vezető szerep.
     Ez a felosztás arra szolgál, hogy a szellemben feltárjuk az elemek hatását, és úgy
rendezzük a fejlődést, hogy a gyengébb elemek megfelelő koncentrációgyakorlatok és mély
meditálások által egyensúlyba kerüljenek a többivel. A mágus egyik elemet se hagyja
uralkodni, és gyakorlatait úgy ossza be, hogy munkája az elemek intenzitását kiegyenlítse.
Tegyük fel, hogy a mágus nagyon fejlett intellektussal, de olyan gyenge akaraterővel
rendelkezik, ami nem felel meg intellektusa fejlettségének. Ilyen esetben arra kell törekednie,
hogy a szellemében a TŰZ-elvet juttassa érvényre. Mindenekelőtt olyan koncentrációs
gyakorlatokat kell választania a vizuális képzelet terén, melyek a szemet jobban fejlesztik,
mivel, mint mondottuk, a TŰZ elem a szemnek felel meg.
     Ha viszont a mágusnak erős akarata és gyenge intellektusa van, ebből világos, hogy a
hallásra koncentrált imaginációs gyakorlatokat kell választania és végeznie, amelyek a
füleket erősen foglalkoztatják.
     Ha a mágus úgy találja, hogy erős akarata és jó intellektusa van, de érzelmi élete hátul
kullog, akkor szellemét ennek megfelelő imagináció és koncentrációs gyakorlatokkal kell
érzelmivé tennie.
     Ha a mágus azt észleli, hogy mind asztrálteste, mind mentálteste a FÖLD elem felé
hajlik, például, hogy gondolatai csak lassan jelennek meg a szellemben, továbbá, hogy erősen
melankolikus, akkor a FÖLD elem uralkodik, és mindenekelőtt a tudatát kell iskoláznia
megfelelő gyakorlatokkal.

                                  --[ 179 ]--
    A mágus az elemekkel tökéletes összhangban képezze szellemét, és olyan gyakorlatokat
végezzen, melyek az elemeknek, illetve egyidejűleg az érzékeknek is megfelelnek. Így mind
az akarata — TŰZ, az intellektusa — LEVEGŐ, az érzelme — VÍZ, és az öntudata — FÖLD,
egyformán erősödik és fejlődik.
    Ezek szerint a következő táblázatot kapjuk.


  ELEMEK            TŰZ          LEVEGŐ             VÍZ            FÖLD         AKASHA
                                                                  ízlelés        az összes
   érzékelés         látás          hallás        tapintás                        együtt
                                                                  szaglás
  a szellem
  alaptulaj-        akarat         értelem          érzés          tudat       lelkiismeret
  donságai
  koncentrá
ció és medi-                                                   tudat kiter-     jelenben
                   optikai       akusztikai      érzésszerű
  tációs gya-                                                    jesztéssel       létezés
    korlatok


     Az Akasha-elv magából a koncentrációból adódik, ezért erre nem kell külön kitérni.
Felesleges az egyes meditációs gyakorlatokat is felsorolni, mivel a tanuló a benne uralkodó
elemek meghatározó tulajdonságai szerint ezeket maga is össze tudja állítani. Gyenge
akaratnál tárgyakra, képekre történő imaginációt fog választani összpontosító gyakorlatnak.
Ilyen gyakorlatokkal e tanfolyam második fokozatán már találkozott. Az itt ábrázolt harmónia
táblázat segítse a felismeréshez, hogy milyen elem az uralkodó benne, és milyen
gyakorlatokat kell intenzívebben végezni. E hermetikus beosztás alapján az Akasha-elv is
a várt módon fog megnyilvánulni.


                     MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (VII.)

                AZ ASZTRÁLIS ÉRZÉKEK FEJLESZTÉSE AZ ELEMEK
                 ÉS A FLUIDIKUSKONDENZÁTOR SEGÍTSÉGÉVEL

Egészen különös téma, amellyel ezen a fokozaton foglalkozni fogunk, mely az elemekre
vonatkozóan érinti az asztrális érzékek fejlesztését. Az eddigi összes gyakorlattal iskolázott
asztrális érzékek további különleges képzést igényelnek, főleg olyan esetben, ha valamely
adottságunk gyengébb. Minden ember más és más képességekkel van felruházva, ezért indokolt,
hogy itt olyan gyakorlatokat ismertessek, amelyek segítségével a mágus könnyen
és gyorsan képes kifejleszteni az asztráltest érzékeit.
     A mágikus szellemiskolázás hatodik fokozatán a tanuló megtanulta szellemét
tudatosítani, és szellemként, asztrál- és anyagi testén keresztül cselekedni. Ehhez
kapcsolódóan az egyik legérdekesebb kérdést, a tisztánlátást fogom kifejteni. Számtalan könyv
látott már napvilágot erre vonatkozóan, de akárhány került is a kezembe, a gyakorlati mágia
tekintetében egyik sem volt megfelelő. Ezért kétszeresen időszerű a tisztánlátás beható
tanulmányozása. Tisztánlátás alatt az időn és téren át való látást, illetve, ahogyan a népnyelv
nevezi, a „jövőbelátást” értjük: múlt, jelen, jövő, vagy holtak és hasonlók látását.
Pszichológiailag és
                                  --[ 180 ]--
más szempontból nézve is nagyon kevés szerző írta le ezt a képességet, ezért kell
feladatunknak tekinteni a tisztánlátás pontos megismerését.
     Első fajtája a született tisztánlátási adottság, amelyet a személy előző testet öltéséből
hozott át mostani életébe, vagy az a láthatatlan világban vált tulajdonává. A tisztánlátásnak
ez a fajtája a legjobb, de ilyennek csak kevés ember örülhet. Aki született tisztánlátó, e
képességet minden különös hozzáadás nélkül oly erőssé fejlesztheti, hogy azt gyakorlatban
is azonnal alkalmazni tudja. A tisztánlátás egy másik fajtája a szellem spontán
elemeltolódása által lép fel, és mint ilyen, patológiai jelenségnek tekinthető. Tisztánlátást
idézhetnek elő betegségekből származó megrázkódtatások is. Ez általában olyan embereknél
nyilvánul meg, akik gutaütés, idegösszeroppanás vagy más fizikai vagy pszichológiai okból
elvesztik az egyensúlyt, és ennek kísérőjelenségeként bizonyos fajtájú, széles skálán változó
erősségű tisztánlátás jut felszínre. A mágus számára ez a fajta tisztánlátás semmi esetre sem
kívánatos, mivel az ilyen előbb-utóbb teljes összeroppanáshoz vezet, és nem csupán e
képesség, hanem az egészség romlását is magával hozná, sőt az egyén idő előtti végét okozná.
Az ilyen tisztánlátók még akkor is nagyon sajnálatra méltók, ha tisztánlátói sikereik
tüneményesek. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akikben esetleges mediális adottságuknál
fogva a tisztánlátás képességét más lény idézte elő. A gyakorlati mágus számára ez a fajta
tisztánlátás sem ajánlatos, mivel az ilyen személyek általában elmebetegekként szokták
befejezni. Nagyon sokan, akik vezetés nélkül foglalkoztak a spiritizmus különböző
problémáival, ennek köszönhetik áldatlan állapotukat, függetlenül attól, hogy komoly
tanulmányozás, kíváncsiság, vagy más okok motiválták őket. Az előidézett tisztánlátás egy
további, szintén ebbe a csoportba tartozó fajtája, melyet kábítószer (ópium, hasis, meszkalin,
peyotl, szóma és a többi) erőszakkal idéz elő. Ez iránt a mágus szintén nem fog érdeklődést
tanúsítani, mivel az ilyen szerek megszokásához vezet, és megbénítja, rombolja az erkölcsi és
szellemi alapelveket, az akaratot és az idegi erőket. Kelet sok ilyen esetet ismer, és gyakori
a civilizált, nyugati országokban is.
     Bár a mágus számára adott a lehetőség, hogy a tisztánlátás és egyéb természetfeletti
jelenségek létezése felől így vagy úgy meggyőződjön, ameddig a szükséges érettséget nem
érte el, éppen a kábítószer a sebezhető pont, mert gyakran nem marad a puszta megismerésnél,
hanem megszokásává lesz. Így ugyanabba az állapotba kerül, amelyben az érintettek
szenvednek. Ezért sem érintek ebben a műben olyan módszereket, melyek az itt említett
eszközök használatára kísérthetnének, hanem azokra a módszerekre mutatok rá, melyek
automatikusan hívják elő a szellemi érettségnek megfelelő tisztánlátást. Azt, ami a magasabb
fejlettség kísérőjelenségének tekinthető.
     A tisztánlátás egy további fajtája éppen a szem tevékenységének kiiktatása vagy
átmeneti megbénítása által jön létre. A legtöbb könyv a tisztánlátást valamilyen tárgy, egy
mágikus tükör, kristálygömb vagy drágakő fixírozása által tanítja. Ez, bár jó, nem minden
ember számára alkalmas. Ezek a tárgyak csak mint segédeszközök, és csakis iskolázott mágus
kezében alkalmasak a tisztánlátás fejlesztésére, de nem szabad a tisztánlátást a nervus
opticus (látóideg) befolyásolása által előidézni. Mágikus szempontból nézve egyetlen
segédeszköz sem alkalmas a tisztánlátás adottságát előidézni, legyen az mégúgy dicsért és
gondosan elkészített is. A tisztánlátó képesség ugyanis egyrészt adottságtól, másrészt
pszichés, valamint asztrális fejlettségtől és érettségtől függ.
     A további fejezetek, melyekben fluidikus kondenzátorok előállításáról fogok írni,
mágikus tükör és egyéb segédeszközök előállítását is tartalmazni fogják. Tanulmányozásuk
során a mágus ne tévessze szem elől, hogy minden itt felsorolt segédeszköz csupán
kiegészítő, nem pedig maga a tényező, amely előidézi a kívánt eseményt, az igazi tisztánlátást.
     Végül, a tisztánlátás egy fajtája az érzékek módszeres fejlesztése által, a helyes
mágikus fejlődés kísérőjelenségeként lép fel. Elhatároztam e műben egy titkos mágikus módszer

                                  --[ 181 ]--
felvázolását, melyet eddig egyetlen könyv sem említett meg, pedig mind hermetikus
szempontból, mind az elemek analógiatörvénye szempontjából különösen fontos a gyakorlat
számára. Ez pedig az asztrális érzékek fejlesztésének gyakorlata.

             AZ ASZTRÁLIS TISZTÁNLÁTÁS MÁGIKUS FEJLESZTÉSE

Mielőtt a tulajdonképpeni gyakorlatot leírom, előrebocsátom, hogy itt a fény aspektusával
van dolgunk. A fény a TŰZ aspektusa, tehát a szemmel és az akarattal analóg. Ezért a
kísérletnél az a legfontosabb feladat, hogy a fényt láthatóan elképzeljük, és a fény képzetét
oly erőssé tegyük, hogy elérhessük általa a kitűzött célt.
      Vegye fel ászana ülését és képzelje el, hogy a világegyetemből imaginatíve vagy tüdőés
póruslégzéssel testébe szívja a naphoz hasonlóan erős, univerzális fényt. Testét eközben
üres térnek képzeli el, mely megtelik a ragyogó-fehér, univerzális fénnyel. Ebbe, a testbe
kerülő fénybe koncentrálja a tisztánlátás tulajdonságát, vagyis képzelje el, hogy a fény
mindenen áthatol, mindent látó és mindent áttekintő. E fénynek sem tér, sem idő nem akadálya.
A fény ilyen tulajdonságáról a legcsekélyebb kételynek sem szabad felmerülnie önben. Ha
vallásos, akkor nem lesz nehéz elképzelni, hogy ez az egyetemes fény Isten része, aki az itt
leírt összes tulajdonsággal rendelkezik. Ha ily módon a leírt tulajdonságokkal együtt testébe
beszívta a fényt, és belsőleg érzi annak feszültségét és átható erejét, akkor képzelete
segítségével préselje lábaiból és kezeiből a feje irányába, amíg az annyira összesűrűsödik,
hogy a két szemgolyót éppen átfogja. A szemeket külön-külön is lehet telíteni fénnyel, ha úgy
jobban tetszik.
      Amint elvégezte szemgolyóiban a fénytorlaszt, imaginálja, hogy szemei birtokolnak
minden fénybe sűrített képességet. Ennél a gyakorlatnál tíz percig kell időzni, és
amennyiben belsőleg megbizonyosodott, hogy az egyetemes fénnyel telített szemei imaginatíve
birtokolják e fény tulajdonságait, hagyja azt közvetlenül vagy ismét imagináció által, a fény
univerzális tengerébe szétáradni. Esetleg hagyja azt még egyszer eredeti formájában a
testébe visszatérni, majd onnan árassza vissza az univerzális fénybe. Mindkét módszer
egyformán jó.
      Fontos, hogy az ismét szabaddá vált szemek normálisan felvevő-képessé váljanak.
Viszont az így kifejlődött asztrális szemek ne legyenek annyira érzékenyek, hogy lehetetlen
legyen megkülönböztetni, mit észlel a normális és mit a tisztánlátó szem. Ha a mágus
elmulasztaná feloldani a koncentrált fényt, előfordulhatna, hogy szemei tisztánlátók maradnak,
és alig tudna különbséget tenni anyagi és szellemi között. Ezért csupán uralnia kell
tisztánlátását, hogy akkor juttassa azt erőhöz, amikor szükséges. E gyakorlat többszöri
ismétlése által a mágus néhány pillanaton belül működtetni tudja tisztánlátó szemét. Az ily
módon előkészített szem, akár nyitott, akár csukott fizikai szemmel mindent lát, amit a mágus
látni akar. Kristálygömbben, mágikus tükörben vagy akár egy fénylő szekrény oldalán,
tisztánlátó szeme mindent meg fog látni. A látás minősége ezután már csak lénye tisztaságától
függ. Egy kitűnő segédeszköz, mely gyorsan vezet tisztánlátási sikerekhez, és a fizikai
szemet is egészségesebbé teszi, tehát a látás gyengeségben és szembetegségben szenvedők
nemcsak mágikus, hanem gyakorlati hasznát vehetik: a mágikus szemtűzvíz. Ehhez a következő
kellékek szükségesek:
      Egy liter desztillált víz, kamillatea szárítva vagy frissen, szemvidítófű (Euphrasia
rostkoviana), szintén akár friss, akár szárított állapotban, 7-9 szál zsenge fűzfa- vagy
diófavessző. Ezeket meg kell tisztítani leveleitől, egyenlő hosszúra kell vágni, és több helyen
csomóba kötni. Ezután a vesszőkötegeket száraz levegőn, meleg kályhánál vagy a napon ki
kell szárítani. Szükséges szűrőpapír és tölcsér.

                                  --[ 182 ]--
     Egy tiszta edénybe 1/4 liter desztillált vizet teszünk, és amint forrni kezd, két
teáskanál kamillateát és egy teáskanál szemvidítófüvet teszünk bele. Néhány másodpercig
forraljuk, utána levesszük a tűzről és befedjük. Tíz percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Amint lehűlt, a fűzfa- vagy diófavessző köteg végét meggyújtva lobogni hagyjuk. Amint jól
lobog, az égő végét az elkészített teába mártjuk. Ezáltal a tea, melyet már folyékony
kondenzátornak tekinthetünk, telítődött a TŰZ anyagi elemével. (A kondenzátorokról egy további
fejezetben bővebben lesz szó.) Ezt a folyékony kondenzátort, az esetleges törmelékek,
széndarabkák eltávolítása érdekében tiszta edénybe szűrjük. A kész folyadékot egy tálban vagy
tányérban magunk elé helyezzük.
     Lélegezzünk be tüdő- vagy póruslégzéssel, vagy egyszerre mindkettővel a TŰZ elemet
és töltsük meg vele egész testünket. Nem kell különösebb figyelmet fordítani a meleg
intenzitására, amely amúgy is érezhető, hanem inkább arra, hogy a TŰZ elem azt a kívánságot
hordozza, amelyet imaginatíve belehelyezünk. Ha ez megtörtént, kívánságát a TŰZ elembe
sűrítve vetítse kilégzésével a Plexus Solarison vagy az egyik kezén át a folyadékba úgy,
mint a fénytorlaszolásnál. Ha úgy érzi, hogy a projekció nem volt elég erős, megismételheti
a kísérletet, de legfeljebb 7-9 alkalommal. Az így készített kondenzátor valóban erősen ható
esszencia lesz, mely az asztrális érzékeket is életre kelti, erősíti és fejleszti. Ezek után
zárja el egy tiszta üvegbe ezt a folyékony kondenzátort, melyet hűvös helyen kell őrizni. Mivel
a két növény együtt szemerősítő és gyulladás elleni szer, szemgyengeség esetén minden
aggály nélkül egyszerűen a szembe is lehet cseppenteni ezt az oldatot, de a mágikus cél, az
asztrális érzékek fejlesztéséhez borogatásszerű alkalmazása is elegendő.
     Később, amikor az asztrális szemek már eléggé fejlettek, mellőzhető a folyékony
kondenzátoros pakolás és elegendő csak a fénytorlaszokat alkalmazni a szemekben. Ismételt
kísérletek után, ha a fizikai szeme fénygyakorlatok által megerősödött, csak az asztrális
szemekre kell irányítani a figyelmet, azzal a kívánsággal, hogy ezek lássanak. A pakolást
nem csupán a kísérleteknél, hanem lefekvés előtt is lehet alkalmazni. Túlzottan gyakori
használat esetén azonban a szem és a szemhéjak túlérzékennyé válnának, ezért előnyösebb
mégis a pakolást csupán a gyakorlatok alkalmával használni. A kísérlet alkalmával a
borogatást érdemes egy kendővel átkötni, hogy a gyakorlatnál le ne essen. Az egész műveletet
mások jelenléte nélkül kell végezni. Ügyelni kell arra, hogy a kötés és az esszencia még
családtagok kezébe se kerüljön.
     Ha a tanuló minden eddigi fokozatot lelkiismeretesen átvett, akkor a most leírt
módszert rövid hónapok alatt, de jó adottságok mellett már néhány hét után is annyira
tökéletesíteni tudja, hogy tisztánlátó lesz, és a gyakorlatban is képes lesz tovább követni
minden hátralévő feladatot és műveletet. A tisztánlátás annyira sokrétű és különleges, hogy
gyakorlati módszereiről teljes lehetetlenség részletes ismertetést adni. A mágusra van bízva,
milyen szinten képes asztrális szemeit kifejleszteni. Mindenesetre óvakodjon az elnyert
képességekkel való kérkedéstől, vagy ami még rosszabb volna, azokat embertársai kárára
használni. Azokkal csak az emberiség hasznára legyen! Idő és tér nem lesz számára többé
akadály, és tisztánlátó szeme számára semmi nem lesz titok.

            AZ ASZTRÁLIS TISZTÁNHALLÁS MÁGIKUS FEJLESZTÉSE

Ez a gyakorlat a tisztánlátáséhoz hasonló. A tisztánhallás képessége abban áll, hogy a
legnagyobb távolságról is tudomásul vegyünk hangokat, és minden lény nyelvét megértsük.
Ez a képesség kezdetben hangos gondolkodásban nyilvánul meg, mely a szív környékéről
vagy a Plexus Solarisból jön. Hosszabb gyakorlat után a tisztánhallás olyan fokot ér el, hogy



                                  --[ 183 ]--
a normális feletti hallással mindent tudomásul vesz, mintha az hétköznapi beszéd által
történne. Ez a képesség is minden mágusnak birtoka, és nélküle a mágiában nehezen lehetne
továbbjutni. Ezért a tisztánhallásra ugyanolyan súlyt kell helyezni, mint az asztrális látásra,
és az erre meghatározott gyakorlatokat semmi esetre sem szabad elhanyagolni. Természetesen
a tisztánhallásra és a tisztánérzésre is érvényes mindaz, amit az asztrális látásra
vonatkozóan annak adottságairól mondottunk, továbbá azokról az állapotokról, melyek
patológiai jelenségek által jönnek létre. A tisztánérzés képességét e téma után fogom
ismertetni. Minden nagyobb elkalandozás nélkül térjünk át mindjárt a tisztánhallás
gyakorlatára. A gyakorlathoz folyékony kondenzátor és egy darabka vatta szükséges. A vattából
készítsen két golyócskát, gyengén itassa át a folyékony kondenzátorral, és helyezze mindkettőt
maga elé. Hasonlóan járjon el a LEVEGŐ elemmel, mint azt az asztrális szemek kiképzésénél
előírtuk: tüdő- és póruslégzéssel telítse vele testét. Az egész testet levegővel kell telíteni,
egy léggömbhöz hasonlóan. Imaginálja ebbe a LEVEGŐ-elvbe, hogy asztrális és anyagi testében
előhívja a tisztánhallás képességét. Amikor biztos benne, hogy a LEVEGŐ elem kívánságával
és képzeletével eléggé telített, vetítse a Plexus Solarison és egyik kezén keresztül
vagy a kilégzésével a két kis vattacsomóba: miközben az egész testét megtöltő LEVEGŐ
elemet annyira préselje és zsugorítsa össze akkorára, mint az ön előtt fekvő vattacsomók.
Lehet mindkét vattacsomót egyszerre telíteni, vagy egyiket a másik után megtölteni az elem
egész tartalmával. Fluidikus kondenzátorként használjon erős, desztillált vízzel készített
kamillafőzetet. Bő egy deciliter vízhez adjon két evőkanál kamillát, és a kifőzés után szűrje
le. Tárolja hideg helyen, hogy a fluidikus kondenzátor nehogy megpenészedjen. Egy penészes
kondenzátor, bár hatásos, nem higiénikus.
     Ha a két vattacsomót egyszerre vagy külön-külön, többször telítette LEVEGŐ elemmel,
helyezze mindkettőt a füleibe úgy, hogy azok teljesen el legyenek dugaszolva. Továbbá,
imaginálja az Akasha-elvet az egész fejébe, tudatában helyezze át magát a fülrégiókba, és
imaginálja a tökéletes tisztánhallás képességét. Képzelje el, hogy a füleibe irányított
Akasha-elv azonnal előidézi az abszolút tisztánhallás adottságát. Hosszabb meditáció és
ilyen irányú koncentráció után oldja fel ismét az Akasha-elvet az univerzális Akashába,
szabadítsa meg füleit a vattadugaszoktól, de őrizze meg azokat jól, hogy más személyekkel
érintkezésbe ne kerüljenek. Ha mégis avatatlan kezekbe kerülnének, mindenképpen új
fülvattákat kell készíteni. Elegendő eltávolítani a vattákat a fülekből, és az eltorlaszolt
LEVEGŐ elem, imagináció segítségével ismét feloldódik. Ha van rá időnk, előnyös minden
kísérlethez új vattadugaszt készíteni, és azokat frissen telíteni. Ha egy kísérletnél az
asztrális hallását akarná igénybe venni, akkor fülkagyló nagyságú Akashát irányítson mindkét
fül belső hallóterébe. Hosszabb gyakorlatozás után képes lesz a tisztánhallást saját céljaira
felhasználni. Amint e képességére nincs szüksége tovább, az Akasha elemet törekedjen
visszavezetni eredeti formájába, tehát az univerzális Akashába. Az Akasha-elv fülrégióba
bevezetésével a mentális hallás befolyásolható és kifejleszthető: a LEVEGŐ elem
koncentrálásával tisztánhallás érhető el.

             AZ ASZTRÁLIS TISZTÁNÉRZÉS MÁGIKUS FEJLESZTÉSE

Mielőtt az asztrális tisztánérzés fejlesztésére áttérnénk, vegyük elő naplónkat, és gondoljuk
vissza magunkat abba az időbe, amikor a különböző jó és rossz tulajdonságok megfigyelésével
foglalkoztunk. A mágikus tükröt követve akkor meg tudtuk állapítani, hogy az illető
elemnek megfelelően mely tulajdonság az uralkodó bennünk. Abból is kitűnik, hogy menynyire
fontos volt az akkori kihelyezési gyakorlat, hogy éppen az illető elem túlsúlyba kerülése
mutat rá asztrális érzésközpontunkra. Ha a TŰZ elem az uralkodó, akkor az érzésközpont
a fej, pontosabban a homlok; ha a LEVEGŐ elem, akkor a szív; a VÍZ elem fölényénél a

                                  --[ 184 ]--
Plexus Solaris; és a FÖLD elemnél a kezek vagy a combok. Ha ilyen módon felismertük
asztrális érzésterületünket, térjünk át a gyakorlatra.
     Ugyanolyan módon járunk el, mint az előző két érzék esetében. Ismét szükséges egy
vattacsomó, melyet enyhén átitatunk a fluidikus kondenzátorral. A fluidikus kondenzátor
most is lehet erős kamillafőzet. Pórus- és tüdőlégzés által telítse testét most a VÍZ elemmel,
és ugyanakkor a kívánsággal, hogy ez az elem a tisztánérzést idézze elő. Tisztánérzés alatt
azt a képességet értjük, mely által bármely, az elemekben és az Akashában előforduló
jelenséget és erőt érzékelünk, a tárgyakkal kapcsolatos múltat, jelent és jövőt is.
     Ide tartozik levelek és hasonlók ilyen ismerete, de minden gondolatot és lényt
materializáló képesség is, tekintet nélkül arra, hogy általunk alkotott, vagy már az Akashában
tartózkodó lényről van szó. Más, az érzékeléssel összekötött képességek is beletartoznak
a tisztánérzés kategóriájába. Az intuíció is a tisztánérzésben leli alapját. Ez a néhány példa
elegendő, hogy a tisztánérzés képességét érthetővé tegye. Íme, a tulajdonképpeni gyakorlat.

     Amint a VÍZ elemet pórusain és légzésén keresztül egész testében torlaszolta, telítse azt
intenzíven a tisztánérzés képességének képzeletével. Biztosnak kell lennie benne: ez az
érzet elég erős ahhoz, hogy asztráltestében valóban felébressze ezt a képességet. A képzelet
segítségével, kilégzésével vonja ki ezután a VÍZ elemet testéből, a Plexus Solarison,
homlokán vagy a kezén át, és torlaszolja azt a fluidikus kondenzátorral átitatott vattacsomóba.
A telítést legfeljebb 7-9 alkalommal ismételjük. E gyakorlatnál nem a megszokott ászanában
ül, hanem lehetőség szerint kényelmesen feküdjön egy díványra vagy a földre. Fontos
a lehető legsimább fekvés, csupán a fej emelkedhet fel kissé.
     Az asztrális tisztánérzéshez nem közvetlenül a VÍZ elemet kell igénybe venni, hanem a
VÍZ magnetikus erejét. A fluidikus kondenzátort az előzetesen megállapított érzésterületre
helyezzük. Kezdetben a gyakorlatot csukott szemmel kell végezni. Képzelje el, hogy egész
teste úgyszólván úszik az egyetemes VÍZ elemben, mintha egy végtelen óceán felületének
középpontját képezné. Nem érez mást, csak vizet és ismét csak vizet. Ennél a gyakorlatnál
az álom nagyon elhatalmasodhat ön fölött, és nincs kizárva, hogy minden elővigyázat ellenére
elalszik. Ilyenkor határozza el, hogy a következő alkalommal ez nem fog megtörténni,
mert ha ez megszokássá válna, többé nem tudna védekezni az elalvás ellen a gyakorlatoknál.
     Az imént felvázolt képzeletnél tudatában helyezze át magát az érzésközpont-területbe
és gondolja el, hogy az önben levő VÍZ magnetikus képessége az érzésközpont legfinomabb
részecskéit is életre kelti, és ezzel előidézi a tisztánérzést. A VÍZ magnetikus erejét oly
intenzívnek kell elképzelni, hogy az elvitathatatlan valósággá legyen.
     Ha hosszabb meditálás után az a biztos érzése alakult ki, hogy a megfelelő
érzésterületet kellően felélesztette, akkor hagyja az univerzális VÍZ képzetét fokozatosan
eltűnni, a testében található VÍZ elemet oldja fel ismét az univerzális elemben. Vegye le a
fluidikus kondenzátort és árassza ki abból is a belesűrített elemet, ezzel a művelet be is
fejeződött. Ha a tisztánérzést bármikor a gyakorlatban alkalmazni akarja, elegendő csupán az
érzésfelületbe való tudatáthelyezés és a képesség azonnal működésbe lép.
     Igen ajánlatos az asztrális érzékek — látás, hallás és érzékelés — mindennapos
gyakorlása, egészen a tökéletes uralás eléréséig, még akkor is, ha ennek a gyakorlatnak naponta
csak rövid időt tudunk szentelni. Az igazi siker nem fog sokáig váratni magára. A további
érzékek fejlesztését egyelőre figyelmen kívül hagyjuk, mivel azoknak a gyakorlati mágiában
nincs különösebb jelentőségük. Ezekre az ismertetett módszer alapján a tanuló állítson
össze magának gyakorlatokat! Az asztrális érzékfejlesztés által elért képességek olyan
messze hatóak, hogy erről fölösleges is beszélni. Az elért siker öröme hasonlít a vak
öröméhez, aki sok éves vakság után hirtelen látóvá lesz.

                                  --[ 185 ]--
                     MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (VII.)

             AZ ELEMENTÁROK MEGALKOTÁSÁNAK FOLYAMATA

Ha a mágus úgy uralja az elemek kivetítését, hogy minden elemet magából vagy közvetlenül
az univerzumból maga elé tud idézni, akkor tetszés szerint képes mind saját maga, mind
mások számára elementárokat alkotni, és azokat hasznosítani. Lényeket alkot magának,
melyek nem csupán a mentális, hanem az asztrális és az anyagi síkon is hűségesen szolgálják,
aszerint hogy azokat mentálisan, asztrálisan vagy anyagilag sűrítette meg. A gondolatformák
vagy elementálok tudatos alkotásáról már írtam. A különbség egy elementál és egy
elementár között az, hogy az elementál egy tudatos gondolatforma alapján, a mágus képzelete
és akarata által képződik, és többnyire a mentális vagy gondolatsíkon hat a mágus vagy
mások számára; egy elementár ellenben sokkal átfogóbb és kifinomultabb, mivel több
elemből jön létre.
     Az elementár tulajdonképpeni megalkotásáról, valamint arról, hogy a mágus e
műveleteknél mihez tartsa magát, a következőkben a lehető legkimerítőbb felvilágosítással fogok
szolgálni. Az eddigi iskolázásokból fakadó intuíció segíteni fog a mágusnak, hogy saját
céljai szerint egyéni gyakorlatokat állítson össze magának. Az elementárok létrehozásának
ismerete által a mágus kezébe olyan hatalmi kulcs kerül, melynek segítségével a mentális,
asztrális és anyagi síkon mindent elérhet. Etikai fejlettsége a biztosíték rá, hogy mégsem
merészelne rossz célokra elementárokat alkotni. Mindig szem előtt kell tartania, hogy
cselekedeteiért nem a létrehozott elementár, hanem a létrehozó mágus viseli a felelősséget. Az
elementárok a mágus kezében engedelmes eszközök, vakon követik akaratát és teljesítik
kívánságait, tekintet nélkül arra, hogy szándékai jók vagy rosszak.
     Ahogy általában nem lehet egy asztalostól elvárni, hogy jó kenyeret süssön, úgy nem
lehet egy meghatározott célra megalkotott elementártól más feladat teljesítését várni, mint
amire megalkották. Ne adjunk egy elementárnak egynél több feladatot, mert akkor sem az
egyiket, sem a másikat nem végzi el jól. Továbbá, mindig tekintettel kell lenni az elemek
analógiáira. Az elementár formájára vonatkozóan a mágus képzeletét semmi sem korlátozza,
intuíciója szerint szabadon meghatározhatja és megválaszthatja a formát. Kerüljük el
azonban, hogy olyan élő vagy elhunyt emberekről vegyünk mintát, akiket ismertünk, vagy
akikkel érintkezésben voltunk és vagyunk. Ezáltal könnyen az illető mentál- vagy
asztráltestének hatáskörébe kerülhetnénk, és nagy károkat okozhatnánk neki. Azonkívül a mágust
az a veszély fenyegetné, hogy egy ilyen elementár, a benne lakozó intelligencia révén, egy
óvatlan pillanatban ellene fordulna, és nagy ártalmára lenne. Az elementár kitűnően értené
a módját, hogy a mágus vámpírja legyen, vagy álmában, közvetve befolyásolja, és még
egyéb kellemetlenségeket okozhatna. Ezt a figyelmeztetést minden mágus vegye a szívére!
     Minden elementárnak, nyomban a megalkotásakor nevet kell adni. Ajánlatos kevésbé
gyakori nevet választani, mivel a név puszta kimondásánál az elementár azonnal a mágus
közelébe jön. Ha több elementárt alkottunk, jegyezzük föl nevüket, hogy el ne felejtsük
azokat. De a neveket ne közöljük senkivel, mert egy ügyes mágus ezek birtokában könnyedén
tudna velük manipulálni.
     Az elementár ereje és hatása annak telítésétől függ. Minét erősebb a mágus akarata,
annál erősebb a kivetítés, és egy erősen telített elementár ily módon annál átfogóbb és
hatásosabb. Az elementár akár olyan erősen sűrített lehet, hogy egy iskolázatlan fizikai szem
számára is láthatóvá válik. A mágus az ilyen elementárt aszerint dolgoztathatja láthatóan
vagy láthatatlanul, ahogyan szüksége van rá. Az elementár élettartama ahhoz a célhoz
igazodik, melyre létrehozták, és ezt mindjárt a megalkotás pillanatában meg kell határozni. Ha

                                  --[ 186 ]--
a célját elérte, imagináció útján ismét feloldja elementárját az eredeti elembe. Ezt a feloldó
folyamatot soha ne mulassza el, mivel az elementár önfenntartó ösztöne következtében a
befejezett munka után könnyen önállóvá válhat, és ha a mágus megfeledkezik róla, szívesen
kivonja magát annak hatásköréből, és könnyen vámpírrá válhat. Így azután a mágusnak
minden karmikus következményt viselnie kell mindazért, amit az ilyen, vámpírrá vált
elementár előidéz. Ezért nagyon fontos az elővigyázatosság és lelkiismeretesség az
elementárral való munkánál. Sok mágus már az alkotó aktusnál meghatározza az elementár
feloldási módját. Például megsemmisíti, elégeti az illető elementár nevét, egy meghatározott
rituálét, jelet, gesztust végez, vagy egy előre meghatározott formulát alkalmaz. Mindez
teljesen egyéni és a mágus tetszésére van bízva. A feloldó aktusra különös súlyt kell helyezni.
Ha a mágus ezt nem hagyja figyelmen kívül, elementárját mindig teljes engedelmességre
kényszeríti, és maradéktalanul uralni tudja. Ez mindenekfölött fontos, ha nem akar a mágus az
általa megalkotott lény játékszerévé válni. A mágus azt fogja tapasztalni, hogy minél
hűségesebben és megbízhatóbban szolgálja őt egy elementár, annál barátságosabbnak tűnik, és
nem szívesen akarja majd feloldani. Ez az érzés nem hatalmasodhat el a máguson, mert
különben függővé válna az általa alkotott lénytől. Ezért tanácsos az elementárnak rövid
élettartamot meghatározni, és szükség esetén, akár ugyanazon célra is új elementárt alkotni.
Ezzel nem azt mondottuk, hogy minden héten új elementárt kellene alkotni egy és ugyanazon
célra, de évekig sem előnyös esetleg egy ügyben ugyanazon elementárt használni.
     Elementárokat, melyeket a mágus saját használatára alkot, előnyösen képezhet a testen
át történő kivetítéssel. Olyan elementárokat ellenben, melyeket más emberek számára hoz
létre, közvetlenül a mindenségből létesítsen, elemkivetítéssel! A mágus számára ismeretes,
hogy közte és minden elementárja között egy láthatatlan kapcsolat van, mellyel visszaélés
történhetne, ha mások számára is a saját testén át való projekcióval alkotna elementárt.
Hogy ilyesmi hogyan lehetséges, azt már minden mágus maga is tudja.
     Beszélni kell még az elementár tartózkodási vagy megőrzési helyéről. Keleten az
elementárt JIDAM-nak nevezik, mely úgynevezett KYILKHOR-ba űzve őrzik. A kyilkhor a jidamnak
megfelelő, kőből épített diagram, amelyhez idegenek nem léphetnek. Iskolázott
mágusnak nincs szüksége külön helyre, mivel tudja, hogy az elementár sem térhez, sem
időhöz nincs kötve, tehát különösebb helyet sem igényel, hanem az elementárt a falban őrzi.
Az elementár ugyanúgy fogja érezni magát a falban, mintha szabad térben lenne elszállásolva.
Lehetőleg ne őrizzük olyan helyen, ahol emberek járnak, mert az embert nyugtalanság
fogja el egy elementár közelében, és más kellemetlen kísérőjelenségek is felléphetnek.
     Nyomban a megalkotásánál meg kell határozni, hogyan történjen az elementár hívása.
Lehet nevének suttogva vagy gondolatban kimondásával, vagy egy kézmozdulat — gesztus
—, rituálé által hívni. Ezt a mágusra bízzuk.
     Mielőtt a gyakorlati részt, a tulajdonképpeni létrehozási folyamatot leírnám,
megjegyzem, hogy a mágusnak nem kell erre az egy gyakorlatra korlátoznia magát, amely a
gyakorlati mágiának csak kis részét képezi, és csupán rámutat, hogyan tudja erőit alkalmazni.
Nem szabad erre specializálódnia, ellenkezőleg, ha uralja ezt a gyakorlatot, az további
lehetőségeket nyit előtte. A mágiának ezt a részét csak kezdetben kell gyakorolnia, mellyel
módjában áll kívánsága szerint más embernek is segíteni, ami végül is ennek az útnak
tulajdonképpeni célja.

       AZ ELEMENTÁROK MEGALKOTÁSÁNAK NÉGY ALAPMÓDSZERE

1. Egy elem vetítése kész formába, amikor mindegy, hogy mentális, asztrális vagy anyagi
formáról van-e szó.

                                  --[ 187 ]--
2. Több elem vetítése kész formába, amely szintén lehet mentális, asztrális vagy anyagi.
3. Egy elem vetítése közvetlen forma nélkül, mivel az csak az illető elem által képződik.
4. Több elem vetítése, melyek sorban, együtt alkotják meg a formát.
     Gyakorlati példákon behatóan elmagyarázom mind a négy módszert.
     1. módszer:
     Vegyen elő egy tárgyat, melynek formáját az elementárnak adni akarja, és helyezze
maga elé. Válasszon például egy golyót, de bármi, akár egy nagy fa is lehet a forma. Az sem
játszik szerepet, hogy a kiválasztott tárgy tömör-e vagy belül üres. Képzelőereje által vonja
ki az univerzumból a kívánt elemet és imaginálja a kiválasztott formába úgy, hogy a tárgy
— mondjuk, egy gumilabda — formáját teljesen kitöltse. Így járjon el minden elemmel,
kivéve az Akashát. Mindig azt az elemet kell igénybe venni, mely megfelel a kívánság
eszméjének. Ezt a kivetítést többször ismételje meg, közben minden alkalommal az az
érzésképzete keletkezzék, hogy mind több elemanyag gyűlik fel, torlódik és préselődik össze. Ha
az a biztos érzete van, hogy az elemtorlódás oly erős, amellyel kívánságát meg tudja
valósítani, telítse ezt az immár kész elementárt a kívánságnak, tehát annak a célnak a
koncentrációjával, amit el akar érni általa. Adjon továbbá az elementárnak egy nevet, mely
nélkül az nem létezhetne, és egyben határozza meg azt az időt, mely alatt feladatát el kell
végeznie. Ha a TŰZ elemmel dolgozott, akkor egy TŰZ elementárt alkotott és egy tűzgolyó
birtokában van. Ha VÍZ elemből jött létre, akkor egy üveggömbhöz lesz hasonló, a LEVEGŐ elemből
alkotott golyó kékes csillogású lesz, míg a FÖLD elemből készült elementár földcsomóhoz
lesz hasonló. Ha minden rendszabályt betartott, vonja ki az elementárt a tárgyból és küldje
a számára megszabott munka elvégzésére. Ezt megelőzően adja ki neki a parancsot, hogy a
munka végeztével foglalja el ismét a formát. Úgy tudja ellenőrizni az elementárra bízott
munka elvégzését, hogy az illető formához egy sziderikus ingával közeledik. Ha az elementár
az elvégzett munka után ismét a formában, esetünkben a gumilabdában van, akkor az
inga rezgéseket fog mutatni, mivel az ilyen elementár erős elektromos és magnetikus
sugárzással bír. Nagyon fontos lépés ez az ingával, mert általa meggyőződhet arról, hogy
teljesülte a kiadott parancs. Később már tisztánlátással tudja elementárja munkáját követni. Ha
az inga nem mutat rezgést, ez azt mutatja, hogy az elementár még nem fejezte be munkáját.
     Az elementár munkára való küldésénél tudatában kell lennie annak, hogy egy ilyen
elementár sem időt, sem teret nem ismer, hogy számára semminemű akadály nincs, és szükség
esetén egyetlen pillanat alatt akár körülszáguldhat a Föld körül. Szilárdan legyen
meggyőződve arról, hogy akaratát és parancsát maradéktalanul teljesíti, méghozzá az ön által
megadott időben. A legkisebb kétségnek sem szabad felmerülni a siker iránt. Amint az
elementárt elküldte, mintha egy késsel történne, vágja el az elementárral összekötő szálat is
azonnal, az elküldés után szűnjön meg reá gondolni. Gondolatüres állapotba merülhet, vagy
valami más dologra irányíthatja figyelmét, a lényeg, hogy teljesen el kell felejtenie az
elementárt. Minél inkább képes erre, annál zavarmentesebb és áthatóbb az elküldött elementár.
Amikor a megszabott terminus lejár, azonnal győződjön meg az inga segítségével, hogy
visszatért-e az elementár a formájába. Szükség esetén módjában áll a már megadott úton
feloldani az elementárt. A feloldás útja-módja, mint már mondottuk, teljesen egyéni is lehet.
Történhet az elementár nevének elégetésével, vagy egy rituálé által, például nevének
kimondásával betűzve, hátulról előre. A feloldás szabályos imagináció által is történhet, mint
az elemkivetítésnél ajánlottuk. Ha akarja, az elementárt ugyanarra a munkára más módon
is használhatja.
     Ha az elementár a meghatározott időben nem tér vissza megőrző formájába, tehát
biztonsággal megállapítható, hogy parancsát nem teljesítette kielégítően, hívja vissza az
elementárt, alkalmazzon az illető elemmel megerősített imaginációt és kivetítést, amely után

                                  --[ 188 ]--
az elementárt ismételten a kitűzött feladat elvégzésére küldheti. Ezt a telítést addig
ismételheti, amíg a kívánt hatást el nem érte. A telítés megismétlése általában akkor
szükséges, ha elementárja elé állított feladathoz az elementárba helyezett erő és feszültség
nem kielégítő. Az elementár hatóereje az ön szellemi érettségétől függ, mellyel az elementár
sűrítését végezte, továbbá akaratától, meggyőződésétől és hitének kisugárzásától, mely hegyeket
képes elmozdítani.
     Az elementárok alkotásának ez a módszere a legegyszerűbb és a legkönnyebb, melyet
a mágus csak egyszerű hatásoknál, élesen elhatárolt eszméknél és befolyásoknál alkalmaz,
melyek nem kívánnak különösebb intelligenciát. Például valakinek valamilyen parancsot
kiadni, egyszerű ügyekben védelmet nyújtani és a többi. Mint már említettük az elementárok
által mentális, asztrális és anyagi hatásokat egyaránt el lehet érni.
     Az ismertetett módon anyagi forma nélkül is alkotható elementár-lény. Ilyen esetben a
kívánt elemet egy gondolatformába kell vetíteni, és pontosan úgy kell eljárni, ahogyan az
előállítási módnál leírtuk. Ez az elementár-kreáció, bár nehezebb, előnye, hogy a forma oda
is elhelyezhető, ahová egy anyagi test nem férne el, például egy sarokban a falba és egyéb
olyan helyre, ahol más személlyel való érintkezés ki van zárva.
     Ez a gyakorlat oly sok alkalmazási lehetőséget nyújt a mágusnak, hogy intuíciójára
bízzuk, milyen célokra akarja alkalmazni a megalkotott elementárt. Elementárral őriztetheti
például lakását, számára kedvező atmoszférát tarthat fenn, és így tovább. Mint minden
tudomány, ez is egyaránt használható jó és rossz célokra. Sajnos, ez a gyakorlat is szolgálhat
önző és gonosz célokat. Egy kereskedő például megalkothat olyan elementárt, mely számára
nagy vevőkört toboroz. Minden szellemház, kísértetjárta hely és ehhez hasonlók
rosszindulatú mágusok által jöttek létre, és lehetetlen célokra alkotott elementárokban
lelnek magyarázatot. Egy nemes érzelmű mágus sohasem fogja magát ilyen gyakorlatokig
lealacsonyítani.
     2 módszer:
     Ehhez a módszerhez is választhat és alkalmazhat formaként bármilyen tárgyat elementárja
számára, például kis szobrot vagy játék babát. Megismertetem még egy ideális gyakorlattal.
Szerezzen be sárga agyagot, valódi méhviaszt és járjon el a következőképpen.
     Vegyen 2/3 térfogatrész agyagot és 1/3 térfogatrész viaszt. Egy kevés meleg vízzel
keverje az agyagot vastag masszává, és öntse hozzá a felmelegített, puha mélaviaszt. Gyúrja
addig, amíg az agyag jól össze nem áll a viasszal. Ha nem tud valódi méhviaszhoz hozzájutni,
megfelel más, szintén a gyertya előállításához szükséges, hasonló anyag is, mint a
faggyú vagy sztearin. Mindenesetre a valódi méhviasz a legelőnyösebb.
     Az alaposan meggyúrt masszából formáljuk meg az elementár alakját. Ha az elementárnak
egy ember formáját akarjuk adni, akkor a masszának is ilyen formát kell kapnia.
Amíg az anyag meleg és puha, fúrjon bele egy nagy szeggel vagy más alkalmas eszközzel
a fejétől a lábak felé, a gerinc hosszában, és képezzen a viaszfigura belsejében egy üreget.
Ezt az üreget töltse tele fluidikus kondenzátorral, azután pedig ragassza le a nyílást, amíg
az anyag képlékeny, hogy a kondenzátor — ha folyadékot alkalmazunk — ne folyjon ki. A
kondenzátort a figura kihűlése után is bele lehet tölteni, akkor a nyílást folyékony viasszal
vagy gyertyával lehet leragasztani. A mágikus kondenzátorokkal való eljárás a megfelelő
fejezetből ismerhető meg.
     Ha a mágus saját céljaira óhajtja megalkotni az elementárt, a figura nyílását egy
darabka vattával fogja eldugaszolni, mely néhány cseppet tartalmaz a mágus saját, szervi
prima materiájából. Ez az alfa és az ómega, tehát néhány csepp a saját vérből vagy magból. A
mi esetünkben elegendő volna csupán az egyik is, de ha ez a két első osztályú múmia
öszszekötődik, a hatás sokkal nagyobb. Ha mágusnőről van szó, akkor egyetlen csepp saját vér

                                  --[ 189 ]--
természetesen ugyanezt a szolgálatot teszi. Az így impregnált vattacsomót be kell helyezni
az üregbe, és a nyílást le kell zárni. A mágikus törvények szerint az ilyen figura a
legideálisabb forma egy elementár megalkotásához. A nagyság nem játszik szerepet, mindenesetre
minél nagyobb a baba, annál jobban lehet vele imaginatíve dolgozni. Egy ügyes mágusnak
mindössze 10 centiméter nagyságú figura is elegendő.
     Ha más személy számára alkotunk elementárt, akkor semmi szín alatt sem szabad a
folyékony kondenzátorhoz saját prima materiát keverni, különben fennállhat annak a veszélye,
hogy nagy károkat szenved. Ugyanis az illető személynek a mentális, asztrális és
anyagi összeköttetés által megvolna a lehetősége, hogy a mágust direkt és indirekt módon,
akár rossz szándékkal is befolyásolja. Például, egy múmiával preparált figura hideg vízbe
mártva, a megalkotó mágusnál hidegrázást, nagy melegnek kitéve lázat idézne elő. Egyéb
lehetőségek is adódnak a mágikus-szimpatikus kapcsolat által, melyeket azonban nem akarok
ismertetni, nehogy a tanulót rossz cselekedetekre kísértsem.
     Az itt leírt babát magától értetődően lehet csak egy elemmel is telíteni, és így olyan
elementárt létrehozni, mint az előző módszerben vázoltuk, de ismertetni szeretném a második
módszer gyakorlatát is.
     Vegye viaszfiguráját a bal kezébe, a jobb kezével pedig simogassa, mintha életerejével
akarná életre kelteni élettelen állapotából. Leheljen rá néhányszor. Adjon leendő
elementárjának megfelelő nevet, amit néhányszor belemond a figurába. Keresztény érzelmű mágusok
meg is keresztelhetik a figurát, hasonlóan egy újszülött gyermekhez és a ceremónia során
adják a nevet. Ez nem feltétlenül fontos, csak a mágus nézetének a kérdése. Mindenesetre
bizonyosodjék meg róla, hogy a figurával tökéletes testet alkotott elementárja számára. Ha
a baba megkapta a nevét, elemlégzéssel töltse meg egész testét FÖLD elemmel. Vetítse ki
azt az egyik kezén, vagy a Plexus Solarison át, töltse meg a figurát a lábaknál kezdve,
egészen a nemi részekig. A megtöltésénél a FÖLD elemnek dinamikusan kell torlódnia ebben a
testrészben. A FÖLD minden különleges tulajdonságát, mint a nehézség érzete és a többi,
bele kell sűríteni. Emellett szilárd akarattal és meggyőződéssel kell hinni, hogy a FÖLD
elem, valamennyi tulajdonságával, tartósan benne marad és ott hat. Ugyanígy járjon el a
VÍZ elemmel, melyet a baba hastájékába vetít, majd a LEVEGŐ-t a mellrégióba, a TŰZ elemet
pedig a fejbe sűrítse.
     Ha imagináció segítségével mind a négy elemet a figurába vetítette, ezzel megalkotta
elementárja asztráltestét, mely a baba formáját vette fel, azonban kívánságára a babából
ki tud lépni, és az ön által óhajtott nagyságot veszi fel. Egy láthatatlan kapocs által
elementárja állandó kapcsolatban van az anyagi burokkal, a mi esetünkben a babával, és az
elementár élete a fizikai babától függ. Az elvégzett munka után ismét a baba nagyságát
és alakját kell felvennie, illetve abban a pillanatban össze kell magát kötnie vele. Eddig a
stádiumig többször megismételheti a kísérletet, és az eddigi eljárást érintő mély meditáció
által megerősítheti a hatást. Ha az itt leírt módon elementárja asztráltestét előállította,
térjen át arra, hogy az elementár mentáltestét kiképezze, melynél a következőképpen kell
eljárni.
     Képzelőereje segítségével képezzen a babában mentáltestet, melyet a legfinomabb
éterikus anyagból lévőnek kell elgondolnia és látnia, ahogyan az felveszi a baba egész
formáját. A baba fejébe koncentrálja a lélek és a test valamennyi tulajdonságát, melyet
kívánsága szerint elementárjának birtokolnia kell, majd meditáció által is mélyítse el azokat.
Ne támasszon rendkívüli kívánságokat, így elmélyítheti a szellem négy különleges tulajdonságát:
akaratot, értelmet, érzést és tudatot, ebben a sorrendben belekoncentrálva, és szintén
sorrendben, meditáció által elmélyítve azokat. Ha biztos abban, hogy a figura eléggé telített,
és képes kívánságait vagy a szándékozott hatást kivitelezni, következik elementárja életre
keltése.

                                  --[ 190 ]--
     Jobb kezébe torlaszoljon az univerzumból annyi fényt, hogy izzó fehéren ragyogjon,
mint egy nap. Tartsa bal kezében a figurát, és felette, néhány centiméter magasságban
sugárzó jobb kezét. A figura köldöktájékán leheljen rá és mondja bele hangosan az elementár
nevét. Eközben képzelje el, hogy minden lehelettel mind gyengébb lesz a fény jobb kezében,
mert az a babába megy bele. Mindjárt az első leheletnél képzelje el, hogy verni kezd a
szíve, és az erekben keringeni kezd a vér. Képzelete oly erős legyen, hogy az életet
világosan, szinte fizikailag kell éreznie a babában. A hetedik rálehelésnél jobb kezében
teljesen kialudt a fény és behatolt a babába. A baba asztrális formája lüktet és él. A
nyolcadik rálehelésnél gondolja el, hogy figurája asztrálteste átveszi leheletét, és
szabályszerűen lélegezni kezd. A kilencedik leheletnél nevezze meg elementárját és kiáltsa
hangosan, extatikusan: Élj! ÉljJ! Élj! Az utolsó „Élj!” különös lelkesedéssel és meggyőzően
hangozzon el, attól a megingathatatlan hittől kísérve, hogy a kívánt elementár létrejött.
Legyünk bizonyosak, hogy az analóg természeti törvények szerint valóban egy tökéletes lény jött
létre. Eddig eljutva, ha nem kíván azonnal továbbmenni, a figurát a további használatig egy
darab valódi selyembe kell göngyölni. A selyem tudvalévően a legjobb mágikus szigetelőanyag.
Egy kedvező, senki által meg nem közelíthető helyen kell őrizni. Minden további
munka ezután már csak imagináció dolga.
     Ha tovább akar menni, helyezze a figurát maga elé, imaginálja, hogy a babából annak
asztrálteste a mentáltesttel együtt kilép. Elementárját, mint egy kész, kis emberkét kell
elképzelnie, mintha egy normális embert szemlélne kicsinyítő üvegen át. Az is önre van
bízva, hogy elementárjában nő- vagy hímnemű lényt lásson, a szerint a feladat szerint,
melyet teljesítenie kell. Pontosan ez vonatkozik a ruházatra is, melynél szabad teret engedhet
fantáziájának. Az adott munkának megfelelően, esetleg összekötheti az elementárt imagináció
által egy rituáléval, így villámgyorsan akkorára növesztheti, amekkorára éppen
akarja. Mindjárt a kezdetnél vésse be elemenrárjába, hogy kívánságának megfelelő nagyságot
vegyen fel. Ezáltal megvan a lehetősége, hogy elementárját törpévé zsugorítsa, vagy
óriássá növessze. Az, hogy elementárjának szép vagy kevésbé szép formát szán, teljesen az
ön akaratától és kívánságától függ, valamint a céltól, melyet vele követ. Minden asztrál- és
mentáltest független az időtől és tértől, anyag nem tudja akadályozni. Ezt a tulajdonságot
már kezdetben elementárjába is be kell vésnie képzelet által. Minden mágus jól teszi, ha az
elementárral való munkánál a fontos eljárásokat egy általa egyénileg megválasztott
rituáléval köti össze, hogy hosszabb munka után a kívánt eljárás mechanizálódjék, így sem
akaraterejét, sem imaginációt nem kell használnia, mert a meghatározott eljárással egybekötött
rituálé ugyanazt az erőt és hatást váltja ki. Hosszabb munka után, néha az elementár
önmagától is annyira megsűrűsödhet, hogy még az iskolázatlan fizikai szem is látni fogja. Ezt a
tényt is közölni kell imaginatíve az elementárral. Mindenestre jobb, ha az elementárok
láthatatlan módon végzik a munkájukat. Kezdetben egy ilyen elementár mentális, később
asztrális, hosszabb használat után anyagi feladatokat is el fog végezni, mindig aszerint a cél
szerint, amire a mágus létrehozta. A célnak, vagyis a feladatnak már az alkotás alatt meg
kell testesülni az elementárban. Utólagosan nehezen lehetne új tulajdonságokat bevésni.
Már az elementár megalkotása előtt, papíron tervet kell készíteni, és mindent gondosan ki
kell dolgozni, mielőtt a tulajdonképpeni megalkotáshoz kezdenénk. Sohasem szabad
hagyni, hogy egy elementár a fejünkre nőjön, még akkor sem, ha már nagy mentális vagy
asztrális, sőt fizikai hatásokat is ki tud váltani. A munka végeztével mindig űzzük vissza a
kiválasztott rituálé által saját testébe — esetünkben a viaszfigurába. Soha ne engedjük meg,
hogy az elementár bármely dologban is keresztülvigye saját akaratát. Mindig legyünk
tekintélyünk, mágikus hatalmunk tudatában és ismételten bizonyosodjunk meg róla, hogy az
elementár viaszfigurájával annak nem csak testét, hanem életét és halálát is kezünkben
tartjuk. A viaszfigura megsemmisítése, illetve a fluidikus kondenzátor kifolyása az elementár
szétbomlását vagy halálát vonná maga után. Mivel a figura mindig valódi selyembe van

                                  --[ 191 ]--
csavarva, biztosak lehetünk benne, hogy az asztráltest az anyagi testből sem ki, sem be nem
tud jutni, mert a selyem ezt megakadályozza. Ezt nagyon fontos tudni, és jól meg kell
jegyezni. Ha az elementár el van választva testétől, valahová elküldtük, vagy egyéb munkát
végez, a figura szabadon, tehát csomagolatlanul legyen. Ha a figurát véletlenül
becsomagolnánk a selyembe, amikor asztrálteste kívül van, az elementárt ugyanúgy megölhetnénk
— esetleg azonnal feloldanánk, mint ahogy az a mágus is egyetlen érintéstől azonnal
meghalna, aki asztráltestével fizikai testén kívül tartózkodik, mert az érintés által az
asztráltest és a fizikai test közötti összekötő szál megszakad. Mint látjuk, egy megalkotott
elementárral ugyanúgy kell eljárni, mint egy élő emberrel.
     Ha egy elementárt fel akarunk oldani, akkor ez nem történhet meg hirtelen, mert a
szabaddá tett erő magából a mágusból származik és a hirtelen visszaütés esetleg a mágusnak
ártana, különösen akkor, ha elementárja már olyan erős fizikai hatásokat tud kiváltani,
amilyeneket talán maga a mágus sem képes. Ilyen esetben a feloldásnak fokozatosan kell
megtörténnie. Ezért már korábban gondoljunk arra, hogy az elementárt ne hagyjuk akkorára
nőni, hogy fizikai, asztrális és mentális ereje a mágusét meghaladja.
     Az elementár feloldásához két módszert ajánlok. A megsemmisítés semmi szín alatt ne
történjen azonnal, például úgy, hogy egy figurát kiürítés nélkül egyszerűen elégetünk vagy
hasonlók. Mindig gondoljuk meg, hogy az elementárban, különösen az itt leírtban, saját
énünk egy darabja van, ezért a hirtelen megsemmisítés erős mágikus visszaütést idézne elő.
Ha a mágus nem bír elég ellenálló erővel, vagy az ilyen visszaütések ellen nincs kellőképpen
felvértezve, súlyos egészségi károsodást szenvedhet. Ilyenek lehetnek a szívbántalmak,
az ideg-összeroppanás, a különböző fajtájú bénulások, az elmezavar és a többi. Ezért a
mágiában mindig helyénvaló az elővigyázatosság és tartsuk magunkat mindig szigorúan az
előírt útmutatásokhoz és szabályokhoz. Így nem vagyunk veszélynek kitéve, sem egészségileg,
sem másképpen. Csak egy könnyelmű ember okoz károkat magának és más embernek,
aki a törvényeket nem ismeri, és nem veszi figyelembe. Egy józan és nemes jellem
csak az emberiség javára fog cselekedni, sohasem a természet és a szellem törvényei ellen.
     A szétbomlási folyamat, ha mindjárt az alkotó aktusnál nem határozzuk meg a feloldó
módszert, és nem választunk ezáltal más eljárást, az elementárnál ugyanaz, mint egy ember
halálakor. Vegye kezébe elementárját, és képzelje el benne az asztráltest szokott
légzésfolyamatát. Érzi a szív verését és a vér lüktetését. Telítse a jobb kezét Akashával,
melyet sötétlila színben képzel el. Hirtelen, villámcsapáshoz hasonlóan vetíti az Akashát a
figura szívébe. Ezzel elementárját megölte. A mentáltestet ezáltal kivonta a figurából, mivel
az Akasha-ütés következtében elszakadt a kötelék a figura mentál- és asztrálteste között, a
szív elcsendesedik, a légzés elakad. A mentaltestet a babán kívül képzelje el, és ahhoz
hasonlóan oldja fel imagináció által az univerzális fénybe, ahogyan a gőz elillan. Ha ez
megtörtént hagyja képzeletében a mindenségbe tűnni egyik elemet a másik után. A figura fejénél,
a TŰZ elemmel kell kezdeni, utána a LEVEGŐ elem jön a mellrégióból, a VÍZ elem a hasból,
végül a FÖLD a lábakból. A fluidikus kondenzátort egy darab itatóspapírral kell felfogni, és
elégetni. A babát át lehet gyúrni egy új elementár készítéséhez, de előnyösebb, ha szintén
elégetjük, vagy elhagyatott helyen elássuk. Ez volna a normális szétbomlási mód.
     A továbbiakban leírok egy másik módszert, melyet általában akkor alkalmaznak, ha az
elementár annyira megsűrűsödött, hogy fizikai feladatokat is elvégzett, és már annyira erős,
hogy a mágus hatalmának ellenszegül, és a fejére nőtt. Annak érdekében, hogy nem kívánatos
mágikus visszahatástól, vagy az elementár cselszövéseiről megóvhassuk magunkat, a
következő útmutatást kell pontosan betartani. Olyan forró fürdővizet készít magának, amilyet
még kibír, belép a fürdőkádba és leül. Bal kezében a selyembe csomagolt figurát tartja.
Jobb keze Akashával telítve. Lerázza a babáról a selyemtakarót. Abban a pillanatban,


                                  --[ 192 ]--
amelyben a meztelen figurát közvetlenül a víz fölött tartja, irányítsa a halálos
Akasha-sugarat a figura szívébe. Ugyanabban a pillanatban mártsa a figurát a vízbe, és gondolja
el, hogy minden erő, minden képesség, az egész élet a víz segítségével az ön testébe, lelkébe
és szellemébe megy át. Ez az eljárás elementárjának egy gyors megsemmisítési módja.
Teste, lelke és szelleme elviselhető mértékben átveszik az erőt, a többi a vízben marad, és
ezáltal ön védett a mágikus visszaütéstől. Ezután kilép a vízből, de a babát a vízben hagyja
mindaddig, amíg teljesen ki nem hűl. A selyem, amelybe a baba volt csomagolva, szintén
a vízbe eshet. A hideg vizet eztán leengedi a csatornába, vagy kiönti, de úgy, hogy az már
senkivel ne kerüljön érintkezésbe. Ha tisztánlátó, és úgy látja, hogy a figurának még
sugárzó aurája van, dobja azt forró vízbe és koncentráljon arra, hogy a víz az utolsó
életmaradványt is felszívja. A baba szétmállik, és a fluidikus kondenzátor is összevegyül a
forró vízzel. Ezt elővigyázatosságból akkor is megteheti, ha a sugárzást nem látja, mert így
egészen bizonyos lehet benne, hogy az elementárban minden élet kialudt. A baba maradványait
a selyemmel együtt égesse vagy ássa el. E műveletek által az elementár az ön számára
megszűnt.
     Mielőtt ezt a témát lezárnám, szeretnék az elementárokkal dolgozó mágusnak néhány
igen nagy fontosságú gyakorlati tanácsot adni. Ahogyan egy ember a sorstól születése és
halála óráját percre meghatározva kapja meg, úgy határozza meg ön is az alkotás pillanatában
elementárja élettartamát, tehát a halál pontos időpontját, amelyet percnyi pontossággal
be kell tartani, még akkor is, ha ezt évek távlatában határozta meg. Ajánlatos előzőleg
mindent papíron eltervezni, hogy el ne felejtsen semmit. Ha elementárjai úgy vannak
megalkotva, megsűrűsítve, hogy beszélni tud velük, mint egy emberrel, akkor az elementárok
megpróbálják rábeszélni, hogy ne pusztítsa el őket, sőt, fenyegetni fogják. Semmi esetre
sem szabad ilyen ígéretet tennie vagy a fenyegetésnek engednie. Rövid időn belül elvesztené
a hatalmat elementárja felett, és az végzetévé válhatna még akkor is, ha az elementár
hűségesen szolgálta, és nagyon megszerette. Hidegvérrel és közömbösen kell a megsemmisítést
elvégezni, amint ütött a halál órája. Sajnálkozás nélkül kell a szétbomlasztási folyamatot
megkezdeni, mint bármely egyéb mágikus operációt.
     Azért is fontos az elementár halála órájának pontos meghatározása, mert ha ön halna
meg az elementárja számára megszabott idő előtt, akkor a meghatározott időpontban az
magától szétbomlik. Jóllehet, önnek, mint eltávozottnak is megvan a lehetősége az
Akashaszférában a folyamatot elvégezni, de kérdéses, hogy akkor még érdekelné ez. Annak
ismertetése egyébként, hogy ez hogyan történik, e könyv kereteit messze meghaladná, de önnek,
mint tudatos mágusnak, az asztrálsíkon amúgy is világossá válik. Ha az elementár halálának
órája nem volna pontosan meghatározott, akkor az elementár, mindvégig cselekvőképesen,
évszázadokkal is túlélné alkotóját. Ennyi idő alatt kísértetté, rossz szellemmé vagy
vámpírrá is nőhet, és minden cselekedetért, melyeket az elementár az Akashában elkövet, annak
alkotója, tehát a mágus a felelős.
     Felmerülhet a kérdés, hány ilyen és hasonló elementárt alkothat magának és mások
számára a mágus. Ez teljesen rá van bízva, ahányat akar. Némely mágusnak egész sereg
elementárja van, melyek hűen szolgálják őt, és minden rájuk bízott feladatot teljesítenek.
Így lehet például a mágusnak elementárja, amelyik előre figyelmezteti minden veszélyre,
egy másik, amelyik megvédelmezi, megint másik, amelyik üzeneteket ad át neki, és a
többi. Céltalan volna valamennyi lehetőséget felsorolni, a lehetőségek egyéniek, és mindig
attól a kívánságtól függőek, amelyet a mágus az elementáron keresztül meg akar valósítani.
Az ősi népek templomaiban, a beszélő képek, oszlopok és szobrok az elementár-mágiában
lelik magyarázatukat. Az életre hívott GÓLEM-ről szóló legenda is az elementár alkotáson
alapszik, melyet a prágai bölcs rabbi, Lőw alkotott, csak a gólem esetében a ritu



                                  --[ 193 ]--
ális alkotás, a kabbala segítségével történt. Mindenki ismeri ezt, aki a kabbalisztikus
misztikában járatos. A szintézis azonban ugyanaz, mint amit itt felvázoltam.
     3. módszer:
     Mielőtt a harmadik módszer gyakorlatát elmagyarázom, meg kívánom jegyezni, hogy
ez nagyon kevéssé ismert, és csak egyes keleti beavatottak által alkalmazott módszer. Ha
egy mágus elhatározná magát erre a módszerre, magától értetődően előzetesen mindazt
tekintetbe kell vennie, amit az elementárok alkotásáról eddig leírtam. Mindenekelőtt
munkatervet kell készítenie és jól átgondolni, meghatározni az elementár célját, feladatát.
Alkosson erről tiszta képet magának. El kell határozni a megalkotandó formát, és azt, hogy női,
férfi vagy esetleg semlegesnemű legyen. Azonnal meg kell határozni — és feljegyezni —
a nevét. Nem szabad elfelejteni az elementár életkorának meghatározását sem, mégpedig
napra és órára pontosan. Ha egy saját célra szánt elementárról van szó, a telítést saját testén
át történő kivetítéssel kell végezni. Ha az elementár más számára készül, a projekció
közvetlenül az univerzumból történik. Rögzíteni kell, hogyan szándékozik az elementárt
magához hívni: rituálé által, formulával, gesztussal vagy hasonlókkal; mihez akarja kötni, egy
babához, figurához vagy egy tárgyhoz, talizmánhoz, és a többi. Elementárja megőrzési helyét
is meg kell határoznia, hogy idegen emberekkel ne kerüljön érintkezésbe. Ha ezt mind
jól átgondolta, és írásban rögzítette annak érdekében, hogy egész munkatervét pontosan
áttekinthesse, áttérhet a gyakorlati munkára. Harmadik módszerként tehát egy TŰZ elemmel
alkotott elementárt fogok ismertetni, melyet a mágus saját céljára használ.
     Egy papírra rajzoljon kört, ennek közepébe két, egymásra fektetett és elfordított
négyzetet, miáltal egy szabályos nyolcszöget kap. Ez a nyolcszög a négy elemet és azok
pozitívnegatív kihatásait szimbolizálja. A kör a mindent átfogó Akasha-elvet jelenti, melyből a
négy elem származik. A nyolcszög közepét lássa el egy tetszés szerinti jellel, mely az
elementár szimbóluma lesz. Akkora papírra rajzoljon, hogy a megalkotott elementár elférjen
a nyolcszög közepén. Ugyanezt a rajzot vésse rá egy kicsiny, kerek, réz, ezüst vagy arany
lapra — de ez más fém vagy akár fa is lehet. Hosszabb élettartamú elementár esetén mégis
előnyösebb valamilyen fémlap. A tibeti lámák ilyennel dolgoznak, és a nagy rajzot nagy
kyilkhornak, a maguknál hordott kis vésetet pedig kis kyilkhornak nevezik. Tibetben a
nagy kyilkhort nem pappírra rajzolják, mint ahogy itt leírtuk, hanem válogatott kövekből
rakják ki olyan magányos helyen, ahová emberek nem jutnak el. Egy ilyen kyilkhor építmény
3-4 méter átmérőjű. A mi célunkra azonban elegendő a nagy kyilkhort papíron megrajzolni.
Ha minden előkészület megtörtént, elkezdődhet az elementár tulajdonképpeni
képzése.
     Leül kényelmesen ászanájába, és a kis kyilkhort pontosan a rajzolt nagy közepére
helyezi. Amint a kis kyilkhort letette a kezéből, kimondja az elementár számára választott
nevet. Ezzel a kis kyilkhor az elemkivetítés kezdő- és támpontjául szolgál. Tüdő- és
póruslégzéssel lélegezze be testébe a TŰZ elemet, és vagy mindjárt a testében telítse azt a
megfelelő kívánsággal, vagy utólag, ha testéből kivetíti, a képzelet által keltse életre benne
a kívánságot. Gyorsabb siker érdekében minden további nélkül alkalmazható mindkét lehetőség
is. Most asztráltestének egyik kiáramló pontján vetítse ki testéből a TŰZ elemet, és
torlaszolja annyira, hogy testének egész tartalma egy parányi tűzszikrává préselődjön össze.
Ezt a tűzszikrát vagy összepréselt TŰZ elemet űzze akarata által, imaginációjával a kis
kyilkhor felületére. Ezt végezze el legalább hétszer, koncentrálja és torlaszolja az elemet a
kis kyilkhor felületére, keverje az egyik koncentrált szikrát a másikhoz, hogy a szikra
minden koncentráció után nagyobbá váljon. Hétszeri ismétlés után a szikra már körülbelül egy
gyertyaláng nagyságot érhet el. Ha elfárasztja a gyakorlat, a lángocskát elküldő és megőrző
módszere segítségével arra a helyre irányíthatja, ahol az elementárt őrizni szándékozik. Ez
lehet falban vagy más, nehezen megközelíthető helyen. A kis kyilkhort ezután kiveszi a

                                  --[ 194 ]--
nagyból, biztos helyre teszi, vagy ha előnyösebbnek találja, magával hordozza. A nagy
kyilkhort összehajtja, szintén jól megőrzi, és ezzel az első munka be is fejeződött.
     A következő alkalommal csak a nagy kyilkhort kell szétnyitni, a kis kyilkhort a
közepére helyezni, és a lényt a megadott nevén hívni, míg megjelenik a láng a kis kyilkhor
felületén. Megismétli a projekciót a tűzzel, és hagyja minden torlasznál nagyobbra nőni a
lángot. Amikor akkora lángot torlaszolt, hogy a kívánt elementár méretet elérte, imaginatíve
tetszés szerinti formává változtathatja a lángot. Ezzel az elementár létrejött. Az elementár
nagyobb hatóképessége érdekében még tovább is telítheti TŰZ elemmel. Minél gyakrabban
ismétli meg a gyakorlatot, annál nagyobb lesz elementárja hatóereje. A munkamódszer itt
is ugyanaz, mint a két előző esetben. Csupán a telítést kell a nagy kyilkhorban végezni,
hívásnál elegendő, ha rituáléját alkalmazza, vagy kis kyilkhorját a kezébe veszi, és annak a
kívánt parancsot kiadja.
     Ezt a módszert Tibetben alkalmazzák és jidamnak nevezik az ilyen elementárt. A jidam
szétbomlasztó folyamata imagináció által történik, az első és második módon, hacsak nem
határozott meg saját szétbontó rituálét. Egy ilyen elementár használata olyan sokoldalú,
hogy képtelen volnék itt valamennyit felsorolni. Vannak gyógyításra megalkotott jidamok;
vannak, amelyek tárgyakat közvetítenek, híradásokat továbbítanak a tanulóknak és barátoknak;
mágusokat védelmeznek, és közeledő veszélyre figyelmeztetik őket; mások személyeket
befolyásolnak, és a többi, az alkotó kívánsága szerint. Legelőnyösebb a jidamnak
egyetlen képességet és egyetlen hatáskört adni, illetve alkotni. Az élettartamot pontosan be
kell tartani, mint azt az előző módszerekben is hangsúlyoztuk. Önre van bízva, hány ilyen
jidamot alkot. Ugyanilyen módon lehet bármelyik, sőt mind a négy elemmel is jidamot
alkotni. Csupán az eljárásban van annyi változás, hogy nem a TŰZ, hanem a FÖLD elemmel
kell kezdeni, majd sorrendben a VÍZ és a LEVEGŐ jön, és csak legvégül következik a TŰZ
elem. Ezzel a harmadik módszerről mindent elmondottunk.
     4. módszer:
     Ennél a módszernél is, mint az előzőnél leírtuk, alkalmazhatja a nagy és a kis kyilkhort
is, azzal a különbséggel, hogy az elementár formáját már a kezdetnél el kell képzelni, tehát
imaginálni. Az így képzett elementár azonnal kész, csak a hatását és erejét kell gyakran
ismételt elemkivetítéssel elmélyíteni. Ez a módszer, bár nehezebb, egy jó imaginációval
rendelkező, tapasztalt mágus szintén könnyen uralja. Keleten a beavatottak ilyen módon
alkotnak elementárokat, tehát jidamokat, melyek alapjául démonok és istenek képei
szolgálnak. Minden más feltétel, mint az időmeghatározás, telítés, névadás, hívás, megőrzés,
hatáskör, cél, feloldó folyamat, mind ugyanaz, mint az előző módszernél.

                           MÁGIKUS KÉP-ÉLETREKELTÉS

Az elementár alkotását érintő négy módszerhez tartozik még a mágikus kép-életrekeltés.
Sokszorosan bebizonyosodott tény, hogy képek, különösen kultuszhelyeken található
szentképek, szobrok és a többi, rendkívül erős mágikus erőt sugároznak, és csodálatos hatást
váltanak ki imádóik testén, lelkén és szellemén. Mindenki által ismert az a szent nyugalom
és vallásos érzület, mely a templomban és búcsújáróhelyeken fogadja a látogatókat,
ezért erről nem kell részletesen beszélni. Sok gyógyulás, amely a búcsúhelyeken történt,
tudományosan is bebizonyított, de a többi jelenség is, amely felfedetlenül maradt,
leggyakrabban képek és szobrok életre keltésének tekinthető. A sok csodáló és hívő figyelme,
imádata hozza létre azt a különös atmoszférát, kisugárzást, amely az ilyen helyeket és
tárgyakat körülveszi. A szentképeknek és szobroknak ez az élettel telítése tudat alatt
történik. 

                                  --[ 195 ]--
Mágikus szempontból van azonban egy tudatos képtelítési mód, ehhez szolgálok a továbbiakban
gyakorlati útmutatással.
      A tudatos mágikus kép-életrekeltés, mint ahogy ennek a fejezetnek a kezdetén
megemlítettem, az elementár-képzés módszereihez tartozik, melynél egyre megy, hogy
közönséges vagy szentképet választottunk ki az életre keltéshez. Az eljárás mindig ugyanaz
marad, csak a kisugárzás és a cél változik esetenként. Mindenekelőtt szükséges tudni, hogy nem
szabad olyan képet életre kelteni, amely még élő személyt ábrázol. Így hasonmásokat hoznánk
létre, melyek láthatatlan szimpátiakötelékekkel összekötődve az ábrázolt személy lelkével
és szellemével károkat okoznának neki.
      Úgyszintén nem szabad olyan képeket életre kelteni, melyek tisztátalan motívumok
előidézésére adnának okot, mint például női aktok és hasonlók. Ilyen esetekben a mágus annak
a veszélynek tenné ki magát, hogy a kép által olyan elementárt hoz létre, mely vámpírrá,
inkubusszá vagy szukkubusszá válik. Ilyen módon nem alkot a mágus magának elementárt,
mely a szenvedélyek kielégítését szolgálja. Ezeket az elővigyázati rendszabályokat mindenki
feltétlenül tartsa be, aki kép-életrekeltéssel akar foglalkozni. Ennek gyakorlata a következő.
      Ha a választás egy olajfestményre esne, melyet életre kíván kelteni, ehhez nem
feltétlenül fontos a fluidikus kondenzátor, habár ez hozzájárul az elementár képződéshez és az
erősebb hatáshoz. Vágjon ki egy akkora itatós- vagy kartonpapírt, amekkora a keretbe illik.
Itassa át fluidikus kondenzátorral és hagyja megszáradni. Ha ez a kis segédeszköz elkészült,
nyissa meg a kép hátlapját és helyezze a papírt a beleszáradt kondenzátorral a kép
hátlapjára. Nem játszik szerepet, hogy a képet vászonra, selyemre, papírra vagy más anyagra
festették. A papír fölé helyezzen egy papírlapot, és szegezze vagy ragassza le vele a képet,
hogy ne kerüljön bele por. Ezzel a kép elő van készítve az életre keltésre. Fel lehet akasztani
falra, vagy magunk elé helyezni az asztalon.
      Imaginációval megalkotja a mentáltestet, mely formára és nagyságra pontosan megegyezik
a kiválasztott képpel. Ha egy olyan képet választott, amely az illető alkatnak csak
egy részletét ábrázolja, azt képzeletével ki kell egészíteni. A további eljárás ugyanaz, mint a
második módszerben az elementárok alkotásáról elmondottuk, ahol egy viasz-agyagfigurát
alkalmaztunk. Ha a mentáltestet imaginatíve a képbe helyezte, helyezze bele képzelete
segítségével a szellem tulajdonságait is. Koncentrálja ebbe a burokba a képességeket, a
hatáskört és a többit, ami önnek éppen szükséges. Ha olyan elementárról van szó, melyet
másvalaki számára akar létrehozni, akkor nem szabad az elemkivetítést saját testén át végezni,
hanem a megfelelő elemet egyenesen az univerzumból kell venni. Ha azonban olyan képről
van szó, melyet saját céljaira elevenít meg, akkor a saját testen át való elemkivetítés
alkalmazandó. Ez történhet egyetlen, vagy mind a négy elemmel, sőt az Akasha-elvet is
belehelyezheti képébe. Ha valamennyi elemmel dolgozni akar, akkor a kivetítésnél az okkult
anatómia szabályai szerint kell eljárnia, mintha egy embert akarna képezni. Ha az elemeket
asztráltestébe vetítette, és a képbe már egy bizonyos sűrűséget testesített, akkor életre
hívhatja azt. Az életre hívás módja ugyanaz, mint amit a második módszer
viasz-agyagfigurájával alkalmaztunk. A feloldás módja is ugyanaz, feltéve, hogy nem dolgozott
ki magának jobb, egyéni módszert. A mágus jól teszi, ha — többszöri ismétlés után — az
elementárt nem hagyja a képben, hanem esetleg a kép háta mögött, a falban őrzi. Ha a mágus a
képet életre keltette, a képből kiléptetheti elementárját, és a leírt módon saját céljára
hasznosíthatja. Ha azonban a képben hagyja, az annyira megsűrűsödhet, hogy nem beavatott
személyek számára is láthatóvá válik. Óvakodjunk attól, hogy ilyen dolgokkal kérkedjünk,
tartsuk ezeket a gyakorlatokat szigorúan titokban, nehogy fekete mágus vagy varázsló hírébe
kerüljünk. Ugyanígy életre lehet kelteni szobrokat, mellszobrokat és hasonlókat, csupán a
kondenzátort kell valamilyen módon a szoborba juttatni. Ha ez nem lehetséges, akkor a felületét
kell a fluidikus kondenzátorral bekenni, és megszáradni hagyni.

                                  --[ 196 ]--
     E néhány példával a gyakorlati mágia fontos fejezetét tekintettük át, melynek alapján
a mágus egyéb módszereket is kidolgozhat. Ezt a négy módszert tartottam fontosnak bemutatni,
melyek bizonyára mindenki számára érthetőek. Előrebocsátom, hogy olyan tanulónak,
aki az eddigi fokozatokat nem vette át lelkiismeretesen, soha nem fog sikerülni egy
igazi, minden tekintetben tökéletes elementár-lényt megalkotni. Ezzel a figyelmeztetéssel
befejezem e tanfolyam hetedik fokozatát.

        A HETEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) a szellem elemzése a gyakorlatra vonatkozóan.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1) az asztrális érzékek fejlesztése az elemek és a fluidikus kondenzátor segítségével:
        a) tisztánlátás,
        b) tisztánhallás,
        c) tisztánérzés.

    III. Mágikus testiskolázás:
    1) elementárok alkotásának négy módszere,
    2) mágikus kép-életrekeltés.
    Vége a hetedik fokozatnak.




                                  --[ 197 ]--
                        NYOLCADIK FOKOZAT
                  MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (VIII.)

Ez a fokozat nagyon fontos a továbbiak, éspedig a test elhagyása szempontjából, amin a
mentáltestnek és később az asztráltestnek az anyagi testtől való elválasztását értjük. Minden
mágus, aki lelkiismeretesen dolgozott fejlődésén, rendelkezik ezzel a képességgel. Ez
bármikor lehetővé teszi számára fizikai testének elhagyását, hogy a legnagyobb távolságokat
is áthidalja, akár távoli földrészeket is meglátogasson. Röviden, oda helyezheti magát, ahol
éppen lenni kíván. Ez a látszólag bonyolult dolog nagyon egyszerű egy gyakorlott mágus
számára. Mint ahogyan a galamb elhagyja a dúcát, úgy hagyja el a mágus fizikai testét,
hogy ugyanabban a pillanatban ott legyen, ahol mindent látni, hallani és érezni akar. Ennek
a képességnek nem csak esetleges kíváncsisága kielégítését, hanem mindenekelőtt mások
javát kell szolgálnia. Az anyag nem akadály számára, szelleme nem ismer időt és teret, ha
akarja, egyetlen pillanat alatt képes körülsuhanni a Földet. A mentáltestnek az anyagitól
való elválasztása nem csak arra teszi képessé, hogy planétákon mozogjon szabadon, hanem
mentáltestével, érettségi fokának megfelelően, más szférákba is át tudja helyezni magát.
Így megismeri az egész univerzumot, s adott esetben, egyes szférákban bizonyos fokú
tevékenységet is ki tud fejteni. A makrokozmosz megismerése minden mágusnak szívügye
legyen, mivel az a mentális, tehát szellemi vándorlás tulajdonképpeni értelme és célja.
Elméletileg sok mindent lehetne mondani e képességről és mindarról, ami ezzel összefügg,
de az elméleteket minden mágus, a saját meggyőződése szerint, maga hivatott összegyűjteni
küldetése során. Szenteljük figyelmünket mindjárt a mentális vándorlás gyakorlati részének,
ami lényegében egy tudat-, azaz szellemáthelyezés.

                 ELŐKÉSZÜLETEK A MENTÁLIS VÁNDORLÁSHOZ

A tanulónak néhány gyakorlat elvégzését tanácsoljuk, hogy bizonyos mértékben előkészítse
magát. A mentális vándorlás egyik fontos előgyakorlata a következő. Szokott ászanájában
leül egy tükör elé úgy, hogy egész testét lássa benne. Néhány percig figyeli tükörképét.
Ezután behunyja szemét, és pontosan elképzeli tükörképét. Ha képzelete a tükörkép minden
vonását fel tudta idézni, akkor tovább mehet. Ha nem, akkor addig kell ismételni, amíg nem
sikerül arcvonásainak legaprólékosabb felidézése is. A fejre és az arckifejezésre különös
gondot kell fordítani. Ha további gyakorlatok után sikerült tükörképét az eredeti hű
másaként elképzelni, akkor úgy helyezze tudatát tükörképébe, hogy abban személyesen benne
érezze magát. Ez a tudatáthelyezés azt a célt szolgálja, hogy megtanulja saját magát
tükörképéből, vagyis az által szemlélni. Ha sikerült, próbálja meg tükörképéből szemlélni
azokat a tárgyakat, melyek a tükörben láthatók. Mivel ez kezdetben nehezen sikerül,
lelkiismeretesen, imaginatíve próbálja elképzelni a közelében lévő tárgyakat. Idővel azonnal az
áthelyezés után képes lesz tükörképével mindent ugyanolyan pontosan tudomásul venni, mint
fizikai szemével. Ha ez a képesség is állandósult, megérett a tulajdonképpeni mentális
vándorlásra. Az előző fokozatok teljesítése nélkül a tanuló óvakodjon ettől a kísérlettől, mert
a tudatnak a fizikai testtől való elválasztása során gyengébb személyeknél tudatzavarok
léphetnek fel. Olyan tanulók, akik nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy az összes eddigi
fokozatok gyakorlatait uralják, nemcsak ezt a gyakorlatot végezhetik el, de valamennyi
további gyakorlatra is képesítve vannak anélkül, hogy egészségük vagy szellemük valamilyen
zavarától tartaniuk kellene.


                                  --[ 198 ]--
                     A MENTÁLIS VÁNDORLÁS GYAKORLATA

A gyakorlatban ezután már nincs szükség a tükörre, hanem a következőképpen járunk el.
Felveszi normális ászanáját, és szellemére koncentrál. Elgondolja, hogy szelleme az, amely
mindent lát, hall, tudomásul vesz. Tértől és időtől teljesen függetlenül, olyan természetesen
tud mozogni szellemével, mint anyagi testével. Minden mentális vándorlás előtt így kell
eljárni. Minél mélyebb a meditációja, minél erősebben rendelkezik azzal az érzéssel és
biztonsággal, hogy szelleme korlátok nélküli, és akarata szerint szabadon ki tud lépni
testéből, annál hamarabb és annál nagyobb sikerei lesznek a mentális vándorlásban. Ha ez után a
meditáció után, melyre csupán néhány percet kell szentelnie, a szabadság és leválasztottság
érzését érzi, akkor képzelje el, hogy testéből, mint valami héjból kilép, és saját teste
mellett áll. Annyira kell tudnia szellemével tudatába helyezni magát, hogy testileg is érezze
magát teste mellett, mintha egy köntösből vagy lepelből lépne ki. A műveletnek ugyanígy kell
történnie az imagináció segítségével, ha tulajdon szellemének elképzelését — a test
formájában és nagyságában — eleget gyakorolta tükörképe előtt.
     Ezután próbáljon meg úgy nézni testére, mintha az nem önhöz tartozóan ülne ön előtt.
Igyekezzen a korlátlanságnak ezt a tudatállapotát, valamint a saját maga mellett való állást
gyakran megismételni. Ennél az első feladat a test pontos megfigyelése. Próbáljon meg
csukott szemmel minden apróságot meglátni testén, például az arckifejezést, a nyugodt,
egyenletes légzést, a ruházatot és a többit. Kezdetben természetesen, mint már említettük,
minden a képzelőerején múlik, később azonban már nem lesz szükséges elképzelni semmit.
Ha e gyakorlat többszöri ismétlése után teljesen biztos abban, hogy tökéletesen tudatosan
áll teste mellett és figyeli azt, szentelje további figyelmét annak, hogy tudomásul vegye
közvetlen környezetét is. Itt is jó segítség az imagináció. A befejezett gyakorlat után, mintha
egy kabátba bújna, mindig térjen vissza testébe, térjen magához, és azonnal ellenőrizze,
hogy minden, amit elképzelt, megfelel-e a valóságnak. Az imaginációgyakorlatának olyan
fokára kell szert tennie, hogy elképzelt szelleme a szoba minden tárgyát ugyanolyan hűen
érzékelje, mintha azokat fizikai szeme látná. Ha hosszú gyakorlások után sikerről beszélhet,
ismét menjen egy lépéssel tovább.
     Helyezze magát teste mellé, de most ne maradjon egy helyben, hanem kisgyermekhez
hasonlóan próbálja meg szellemét fel-alá sétáltatni a szobában úgy, mintha az fizikai
testétől függne. Ha a könnyedség és az idő- és térnélküliség érzése erősen arra késztetik is,
hogy olyan nagy léptekkel mozogjon, melyekhez anyagi testében nincs hozzászokva, ezt kezdetben
kerülnie kell, hogy megtörténhessen a mentáltest jól érezhető elválasztása. Ennél a
gyakorlatnál mindig fontos, hogy földhöz kötöttnek érezzük magunkat. Csak később, hosszú
gyakorlások után fognak a mentálszféra törvényei hasznunkra válni. Ha a dolgozószobában
fel-alá járás lépésről lépésre sikerült, nyissuk ki az ajtót, mintha a fizikai testben volnánk
és próbáljuk meg fokozatosan elhagyni a szobát. Először csak az előszobába vagy a szomszéd
szobába menjünk, ahol ismételten idézzük fel magunknak a tárgyakat, és azokat a
testbe való visszatéréskor vessük össze a valósággal. Ha mentáltestünkkel olyan
biztonságosan tudunk mozogni és érzékelni, mint fizikai testünkkel, tovább mehetünk. Gyakorlat
teszi a mestert, és a mentális vándorlás titka csak a gyakorlásban rejlik. Nem lehet eléggé
hangsúlyozni, hogy mennyire fontosak ezek a gyakorlatok. Ez az asztráltest különválásának
előiskolája, ami extázis néven ismert, ahol a szellemmel együtt a lélek is elválik a testtől.
A következő fejezetben erről még részletesen beszámolok.
     Ha szellemtestünkkel már ugyanúgy tudunk mozogni a lakásunkban, mint a fizikai
testünkkel, a lakáson kívül is lehet rövidebb kirándulásokra vállalkozni. Kezdetben elegendő
egy sétát tenni a szomszédba vagy olyan barátokhoz és ismerősökhöz, akik közel laknak,


                                  --[ 199 ]--
és akiket nagyon jól ismerünk. Ha az ilyen gyakorlatokkal bizonyos tapasztalatot
gyűjtöttünk, már nem csak tárgyakról szerezhetünk benyomást. A gyakorlatok folyamán a tudat
annyira iskolázottá válik, hogy mentáltestében ugyanúgy képes lesz olyan érzékbenyomásokat
felfogni — látás, hallás és tapintás —, mint a fizikai testével. Ilyen eredményhez
csakis a mentális vándorlás állandó gyakorlása vezet. Látogassuk meg ismerőseinket,
barátainkat, hogy lássuk, mivel foglalkoznak éppen. Látni fogunk például egy személyt,
valamilyen hétköznapi munkát végezni. Ehhez kezdetben a képzelőerőt is segítségül vehetjük.
Hogy megállapítsuk az elképzelt cselekedet valódiságát, azt, hogy a képzelet és a valóság
fedik-e egymást, csak el kell képzelnünk, hogy az a személy, akit a mentáltestben tudomásul
vettünk, valami egészen más dolgot tesz. Ha ez az elképzelés éppen úgy sikerül, mint
az előző, de maga a cselekedet az előzőnek ellentmond, akkor biztosra vehetjük, hogy sem
az egyik, sem a másik értesülés nem igaz, hanem egyelőre még mindkettő a képzelet
szüleménye. Ekkor mindenesetre még nem jutottunk el a tökéletességig, és a gyakorlatot
állandóan ismételni kell mindaddig, amíg sikerül a való tényt pontosan megkülönböztetni a
képzelettől. Először, mivel az érzékeket nagymértékben elvontuk a testből és a mentáltestbe
helyeztük át, csak érezni fogjuk, hogy az elképzelés megfelel a valóságnak. Később már
nem kell félni ettől, és pontosan meg tudjuk majd különböztetni, hogy a mentáltestben
látott, hallott és érzett benyomás a valóságon alapul, vagy csak beképzelés. Hosszú gyakorlás
után ez a képesség minden mágus számára automatikussá válik, és bárhová helyezné át
mentáltestét, ott csak azt fogja tudomásul venni, ami a mindenkori viszonyoknak tökéletesen
megfelel.
      Ha ebben gyakorlatra teszünk szert, akkor ugyanúgy, mint például a normális járásnál,
különösebb fáradság nélkül tudunk megtenni hosszabb utakat. Csak ekkor leszünk képesek
az idő- és térnélküliség törvényével foglalkozni, nem hamarabb. A leírt módon válassza el
magát anyagi testétől és gondolja el, hogy sem időhöz, sem térhez nincs kötve. Meditáljon,
hogy a mentáltestében oda helyezheti magát, ahol éppen lenni akar. Elegendő erősen
imaginálni, hogy ott van és az azonnal úgy is lesz. Nagyobb távolságra csak türelmes és gyakori
önáthelyezés által érhet el kielégítő készséget. Mindenesetre időnként jól ismert helyeket
kell felkeresnie. Csak akkor szabad teljesen ismeretlen tájakra merészkedni, ha már
végérvényesen meggyőződött róla, hogy bárhová, bármilyen messzire is vetődne mentálteste,
érzékeivel mindent tudomásul tud venni. A helyszínen nyert benyomások a legkisebb kételyt
sem kelthetik önben afelől, hogy amit látott, halott és érzett, az a tényeknek megfelel.
Sokáig és szorgalmasan kell gyakorolnia, hogy az idegen benyomásokhoz hozzászokjon.
Ezért mentáltestében keressen fel trópusi vidékeket, tengerpartokat, nagyvárosokat, helyezze
át magát a távoli Északra és Délre, röviden mindenüvé, ahová vonzódik, és amit
szíve látni óhajt. Hosszú gyakorlatok után könnyedén képes lesz magát mindenhová áthelyezni;
mindent látni, hallani és érezni fog. A mentális vándorlás azonban nem csak arra
szolgál, hogy mindent tudomásul vegyünk, ami ott történik, ahová magunkat áthelyeztük,
hanem arra is, hogy ott hatni tudjunk. Így például mentális szemünkkel nem csak megláthatunk
minden betegséget, hanem lehetőségünk van arra, hogy a betegségeket kezeljünk,
vagy más, kedvező befolyásolásokat tudjunk foganatosítani mentáltestünkkel a helyszínen.
Minden, a mentálsíkon történő tevékenységet, amit korábban elementál segítségével tanultunk
meg elvégezni, saját mentáltestünkkel lesz lehetséges.
      Ha már a mentális vándorlás által az egész fizikai világban annyira otthonosan érzi
magát, hogy a Föld semmi újat nem tud nyújtani, próbáljon meg mentáltestével más szférákat
is felkeresni. Olyan lényekkel kerülhet kapcsolatba, amelyekről a hétköznapi embernek
fogalma sem lehet. Nagyon egyszerű a felemelkedés valamely más szférába, csupán
arra a szférára kell magunkat hangolni, amelyet mentáltestünkkel meg akarunk látogatni.
Ide, mint valami forgószél által elragadva, egy tölcséren át, meredeken fogunk emeltetni.


                                  --[ 200 ]--
Testi világunkból egy más szférába való átmenet is ugyanolyan gyorsan történik, mint
ahogyan a Földet repülhetjük körül egy pillanat alatt.
     A mágus itt már maga gyűjti a tapasztalatokat, ezért jobb erről semmi közelebbit nem
mondani. A mentális vándorlás idején, kezdetben szinte legyőzhetetlen álmosság keríti
hatalmába a mágust, mely ellen erősen küzdeni kell. A mentáltest elválasztása által meglazul
az összekötő, vagyis az életkapocs a mentál- és az asztráltest között. Ez egyfajta
tudatáthelyezés, ami törvényszerűen álmosságot is eredményez. Amikor a mentáltest kiküldése
megszokottá válik, az álmosság is elmarad.
     Az itt leírt vándorlás uralása elengedhetetlen előkészülete az asztráltest kiküldésének,
melynek leírását és gyakorlati alkalmazási lehetőségeit a következő fokozat Mágikus
lélekiskolázás fejezetében fogom ismertetni.


                    MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (VIII.)

                                     A NAGY „MOST”

Aki fejlődésében eddig eljutott, annak különös figyelmet kell fordítania gondolkodására,
különösen valószerű képzeletére. A hosszú gyakorlások által felébresztett összpontosító
képesség a plasztikus, imaginatív gondolkodás által nagy erejű képeket idéz elő az
Akashában, melyek megvalósulásra törekednek. Ezért gondolkodjunk mindig nemesen, tisztán,
igyekezzünk esetleges szenvedélyeinket jó tulajdonságokká változtatni. A mágus mire eddig
eljutott, már képtelen rosszra gondolni, vagy bárkinek rosszat kívánni. Mindig barátságos,
előzékeny és szolgálatkész legyen, tanáccsal és tettel kiálló, nagyvonalú, elnéző, megértő
és titoktartó. Minden nagyravágyástól, gőgtől mentesnek kell lennie. Ezek a szenvedélyek
visszatükröződnének az Akashában, és mivel az Akasha-elv a harmónia analógiáját
rejti magában, a mágusnak maga az Akasha gördítene akadályokat az útjába, hogy meggátolja
továbbfejlődésében. Csak Bulwer regényét, a Zanoni-t kell az emlékezetünkbe idéznünk:
a küszöb őre nem más, mint az Akasha, amely gondoskodik arról, hogy éretlen és
jellemtelen ember ne pillanthasson be a titkok mélyébe. Az Akasha érteni fogja a módját,
hogy egy ilyen embert ködbe burkoljon, felébressze benne a kétkedést, sorscsapásokkal
korlátozza; a legfurfangosabb módon is megőrizze a misztériumokat. Az éretlen számára a
misztériumok örökké rejtve maradnak, még ha száz meg száz könyvben lennének is
kinyilvánítva.
      Egy igazi mágus nem ismer vallási vagy szektagyűlöletet. Tudja, hogy minden vallás
saját módszerrel rendelkezik, amely Istenhez hivatott vezetni, és ezért tiszteli azokat. Tudja,
hogy minden vallás követ el hibákat, de nem ítéli el őket, mert minden dogma az azt követők
szellemi érését szolgálja. Fejlődése és érettsége által a mágusnak megadatik a képesség,
hogy szellemi szemével átláthasson minden gondolatot, minden cselekedetet, akár a múltat,
akár a jelent, akár a jövőt érintik. Még ha kísértéseknek lesz is kitéve, visszaélne a
törvényekkel, és diszharmóniát idézne elő, ha embertársait elítélné. Az ilyen mágus nem elég
érett, és azt fogja tapasztalni, hogy az Akasha megzavarja tisztánlátó képességét, és a māyā
megtéveszti. Tudnia kell, hogy jó és rossz egyaránt létjogosult, és mindegyik saját feladata
elvégzésére hivatott. Egy mágusnak csak akkor szabad egy embert rendreutasítani, vagy
annak gyengéit és hibáit feltárni, ha erre felszólítják, és úgy kell tennie ezt, hogy abban
semmi szemrehányás ne legyen. A mágusnak úgy kell az életet élnie, hogy abban semmi
kivetnivaló ne legyen. Az életet úgy veszi magára, ahogy az kínálkozik a számára: a jónak
örül és a rosszból tanul, de sohasem lógatja a fejét. Saját gyengéit ismeri, és törekszik
ural

                                  --[ 201 ]--
kodni rajtuk. Sohasem érez megbánást, mert az negatív gondolat, és ezért kerülendő.
Elegendő, ha hibáit beismeri, és azokba ismételten nem esik bele.

                         NE RAGASZKODJUNK A MÚLTHOZ

Alapjában hibás nézet a múlton rágódni és sajnálni, hogy a sors ezzel vagy azzal a
kellemetlenséggel sújtott minket. Csak gyenge emberek panaszkodnak állandóan, és szorulnak
mások sajnálatára. Az igazi mágus tudja, hogy a múlt képeinek felidézésével a tudat alatt
imaginált képek életre kelnek, ami által új okok jönnek létre, melyek ismételt akadályokat
gördítenek az útba. Ezért a mágus lehetőleg kizárólag a jelenben él és csak szükség esetén
tekint vissza. A jövőre vonatkozóan csak a legszükségesebb terveket készíti, és minden
álmodozástól és rajongástól eláll, nem pazarolja azokra hasztalanul a fáradságosan szerzett
erőket és ugyanakkor nem ad a tudatalatti tudatnak lehetőséget, hogy útjába akadályokat
gördítsen. A mágus céltudatosan dolgozik fejlődésén, de mellette anyagi kötelezettségeit
sem felejti el, amiket ugyanolyan lelkiismeretesen teljesít, mint szellemi előmenetelének
magára vállalt feladatait. Ezért legyen magához mindenkor szigorú. Mindig legyen szerény
és fejlődését illetően hallgatag. Az Akasha-elv nem ismer időt és teret, tehát mindenkor a
jelenben hat. Az időfogalom érzékeinktől függ. Ezért nagyon tanácsos a mágusnak, hogy
amennyire csak lehet, az Akashához hangolja magát. Az Akashát a nagy „MOST”-ként kell
tudomásul vennie, eszerint kell gondolkoznia és cselekednie.

  KONCENTRÁCIÓS ZAVAROK, MINT A MÁGIKUS EGYENSÚLY IRÁNYTŰI

Az elemekre vonatkozó koncentrálóképesség a mágikus egyensúlytól függ, és egyben az
ellenőrzés számára a legjobb mértékadó annak megállapításához, hogy mely elemek fölött
kell még uralmat megszerezni az asztráltestben. Például, ha a TŰZ asztrálisan még valamilyen
módon el tudja ragadni a mágust, akkor az imaginációgyakorlatok nem fognak nagyon
jól sikerülni neki. Amennyiben ez az eset a LEVEGŐ elemnél áll fenn, az akusztikai
koncentráció fog nehezére esni, míg a VÍZ elemnél az érzések, a FÖLD elemnél pedig a tudat
uralása okoz majd nehézségeket. Utóbbi esetében a mentális vándorlás vagy a transzállapot is
nehezen menne. Ezekhez tudatáthelyezés szükséges, azokat a koncentrációs gyakorlatokat
kell intenzívebben végezni, melyek az illető elemet befolyásolják. Tehát a mágusnak tovább
kell folytatni, és el kell mélyíteni a koncentrációs gyakorlatokat. A mágikus egyensúly
jele, ha minden — vizuális, akusztikai, érzésszerű és a tudattal való — koncentrációs
gyakorlat egyformán jól sikerül. Erre a fokozatra eljutva a mágusnak képesnek kell lenni a
legkisebb zavar nélkül, legalább tizenöt percig megtartani szellemében egy bármelyik
elemnek megfelelő elképzelést. Nem szabad tehát egyik koncentrációnak sem jobban sikerülni
a többinél, egyikhez sem szabad jobban vonzódnia, mert ebben az esetben a test, lélek
és szellem egyensúlya még nem tökéletes. Ha nem gyakorol tovább a mágikus egyensúly
eléréséért, a következő munkáknál újabb hiányosságok fogják zavarni.
      Most a fokozat mágikus lélekiskolázása következik, amely a kabbalisták OR-ját és
OBját, az elektromos és magnetikus fluidumot, valamint azok uralását írja le.

                  AZ ELEKTROMOS ÉS MAGNETIKUS FLUIDUM

Az elmélet szerint két fő fluidum létezik, melyek a négy elemből származnak: az elektromos
fluidum a TŰZ, a magnetikus a VÍZ elemből. A LEVEGŐ a kettő közötti kiegyenlítő elem.

                                  --[ 202 ]--
A FÖLD elem kétpólusú, elektromagnetikus, tehát mindkét fluidumot tartalmazza; a
középpontjában elektromos, perifériáin pedig magnetikus. Ez a két fluidum, a leírt
törvényszerűséggel hat minden szférában, így természetesen az anyagi világban is. Okai minden
létnek. E két fluidum ismerete és uralása képezi következő feladatunkat, mivel uralásuk által a
mágus minden szférában mindent elérhet. Mindenesetre ez a szférák bármelyikében a mágus
érettségének megfelelően attól függ, hogy milyen erősen és áthatóan tudja képezni az
okot az illető szférában. A két fluidummal történő munkánál induktív és deduktív alapmódszer
lehetséges. A mágus mindkét módszert megtanulja alkalmazni. Elsőként az elektromos
fluidum jön számításba.

       AZ ELEKTROMOS FLUIDUM URALÁSA INDUKTÍV MÓDSZERREL

A gyakorlatot lehet ülve vagy állva végezni, ahogy jobban tetszik. Felveszi testtartását,
becsukja a szemét és elgondolja, hogy teste üres, továbbá, hogy egy tüzes gömb
középpontjában van, amely az egész mindenséget magában foglalja. A TŰZ elemet fehéren izzónak
és fénylőnek kell elképzelni, ezáltal testének perifériáin érezni fogja a meleget anélkül, hogy
figyelmét arra fordítaná. Ennél a gyakorlatnál a tűz kiterjedését a saját testén kell éreznie.
Imaginatíve el kell képzelni, hogy a gondviselés is TŰZ elem, és az ön üres testébe expanzív
fényt présel. Minél intenzívebbnek és izzóbbnak képzeli ez az univerzális tűzgömböt, annál
több fény fog minden oldalról beáradni a bőr pórusain át, ez testébe belepréselődik, egész
teste fénnyel telítődik, és torlaszolódik. Mint valami telepumpált ballon, éreznie kell testén
a tűz nyomóerejét. A fény nyomóereje kívülről befelé hasson. Eközben, szinte a
szétpattanásig, szokatlan telítettség érzése fogja hatalmába keríteni. A gyakorlatnál nyugodtan
kell lélegezni. A dinamikus fénysűrűsödés idején a mágus csábítást fog érezni, hogy lélegzetét
visszatartsa, de ezt feltétlenül kerülnie kell. Ha olyan erős fénytorlódást idézett elő, hogy
úgy érzi, szinte szétpattan, ugyanakkor azt is észlelni fogja, hogy egész teste, de különösen
ujjhegyei elektromos árammal telítődnek. Ezt az érzést jól vésse be magának, mert ez az
elektromos fluidum. Amint a telítés sikerült, hagyja az univerzális tüzet képzelete által
ismét elhomályosodni, míg az végül teljesen ki nem alszik. Ezzel az elektromos
fluidumsűrítés induktív módszerének első gyakorlata megtörtént. Ha néhány gyakorlat után
sikerül könnyen és tetszés szerint létre hoznia magában az elektromos fluidumot, és ebben egy
bizonyos készséget elért, akkor térjen rá az elektromos fluidum kívánsággal való telítésére.
Ehhez csupán el kell képzelnie, hogy az önben felhalmozódott fény, de még inkább a fényben
rejlő elektromos fluidum erősíti az ön szellemének, lelkének és testének aktív erőit.
Képes tehát kívülről felébreszteni magában minden aktív képességet, tulajdonságot, mely
a TŰZ és a LEVEGŐ elemhez tartozik. Például, rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy
akaraterejét, hitét és az elemek feletti hatalmát egészen a természetfelettiig fokozza.
Erejének és hatalmának így elérhető távlatai egyszerű szavakkal nem fejezhetők ki, erről
legjobban a saját tapasztalatai által fog meggyőzni.
     Már az előző fokozatokon is rámutattam, milyen fontos a lelke nemesítése. Minden
szenvedélytől mentesülni, és törekedni a mágikus egyensúly elérésére. Ha ezt és valamenynyi
további gyakorlatot egy szenvedélyektől uralt ember alkalmazná, csak szenvedélyei
uralmát erősítené általuk, amíg azok végzetévé válnának. Mindenki be fogja látni, hogy
ezek a figyelmeztetések nem üres szavak vagy erkölcsi prédikációk. Egy tökéletesen
kiegyensúlyozott embernek semmitől nem kell tartania. Ellenkezőleg, képes lesz felemelkedni,
és legmagasabb elképzeléseit megvalósítani.




                                  --[ 203 ]--
        A MAGNETIKUS FLUIDUM URALÁSA INDUKTÍV MÓDSZERREL

A magnetikus fluidumnál ugyanaz az eljárás. Ászanájába helyezkedik és elgondolja, hogy
üres, mint egy gumilabda, és képes felvenni magába a magnetikus fluidumot. Behunyja
szemét és elképzeli, hogy az egész univerzum vízzel telt, és ön annak középpontjában van.
Testének perifériáin érezni fogja a nedvességet és a hűvöset, de figyelme arra irányul, hogy
teste a vízből felszívja a magnetikus erőt. Ez az imaginációs gyakorlat addig fokozandó,
amíg úgy érzi, hogy további torlaszolás már nem lehetséges, amíg a magnetikus fluidumot
úgy nem érzi, mint egy összehúzó erőt. Ha elérte a magnetikus erőfelgyülemlés tetőpontját,
a felhalmozódott erőt hagyja képzeletében fokozatosan a semmibe szétfolyni, és a végtelenben
feloldódni. Ha néhány gyakorlat után jól meg tudja különböztetni az elektromos
fluidumot a magnetikustól, megvan a lehetősége, hogy az elektromos fluidumhoz hasonlóan,
a VÍZ-hez és a FÖLD-höz tartozó képességeket fejlessze magában, mint például a mediális
képességek — a tisztánérzés, a pszichometria, a gondolatolvasás, a mediális írás és a
többi.

       AZ ELEKTROMOS FLUIDUM URALÁSA DEDUKTÍV MÓDSZERREL

E módszer alapján csak akkor szabad dolgozni, ha az előző két módszert már uralja. A
deduktív módszer hasonló az induktívhoz, csak a sorrend fordított. Tüdő- és póruslégzés által,
vagy mindkettővel, esetleg puszta imagináciával torlaszolja a TŰZ elemet az univerzumból
testébe úgy, ahogyan az elemek belégzésénél és azok torlaszolásánál megtanulta. A TŰZ
elem torlaszolásánál kevesebb figyelmet kell szentelni a melegre, mert az anélkül is érződik.
A felhalmozott elem egy roppant kiterjedés-érzést okoz a testben, mely elősegíti az
elektromos fluidum kisugárzását. Ezt az egész test bőrfelülete érzi. Gyakori ismétlések és
fokozódó elemtorlódás által az elektromos fluidum sugárzása mind nagyobb, áthatóbb és finomabb
lesz, sőt annyira megsűrűsödhet, hogy egy iskolázatlan szem számára is láthatóvá és
érezhetővé válik. Ezt az erőt annyira lehet fokozni, hogy lehetővé válik általa egy neoncső
fénynyel való telítése. Természetesen ezek a gyakorlatok nem ilyen és hasonló célokat
szolgálnak. Hasonló kísérletek olykor bizonyosságot adhatnak, egyébként ez az erő csak magasabb
és nemes célokra fordítható. Ha ennél a gyakorlatnál elértük egy elem torlaszolásának
legmagasabb fokát, hagyjuk a TŰZ elemet az elektromos fluidummal együtt ismét a
világmindenségbe szétfolyni, miáltal a test az elemtől mentesül és a gyakorlat véget ér.

        A MAGNETIKUS FLUIDUM URALÁSA DEDUKTÍV MÓDSZERREL

Az előző gyakorlathoz hasonlóan az elektromos fluidummal deduktív módon történik ez a
gyakorlat is, de a TŰZ helyett a VÍZ elemmel. Torlaszolja imaginatíve üressé tett testébe a
VÍZ elemet olyan erősen, amennyire csak lehetséges. A torlasznál igénybe veheti pórus- és
tüdőlégzést, de imaginációval is dolgozhat. Tekintve, hogy a nedveset és hűvöset amúgy is
érzi, fordítsa minden figyelmét testének külső felületére. Bőrén összehúzó hűvösséget fog
érezni, és egy vonzerőt, mint valami mágnest. Kezdetben, mielőtt megszoknánk, szinte
bénítóan fog hatni ennek a fluidumnak az érzete. Ha a torlaszt a legmagasabb fokig
megvalósítottuk, a VÍZ elemet a magnetikus fluidummal együtt imaginációval ismét feloldjuk az
univerzumba, és befejezzük a gyakorlatot.
     Mind a négy módszert olyan jól kell uralni, hogy a magnetikus és elektromos fluidumot
induktív és deduktív módon is képesek legyünk előidézni, és bármelyik változatot néhány
pillanat alatt véghez tudjunk vinni. Ez csak fáradhatatlan gyakorlásokkal érhető el. A két

                                  --[ 204 ]--
fluidum uralása nagyon fontos, mert e két univerzális erő által minden elérhető, függetlenül
attól, hogy a mágus milyen szférában akarja a befolyását érvényre juttatni. Ezért legyünk
nagyon figyelmesek. Kezdetben csukott, később nyitott szemmel kell végezni a gyakorlatot,
tekintet nélkül arra, hogy hol és milyen körülmények között vagyunk. Fontos még tudni,
hogy mind a négy módszernél a mágus vágyat fog érezni, hogy valamennyi izmát megfeszítse,
vagy lélegzetét visszatartsa, aminek azonban nem szabad megtörténnie. Nyugodtan
és könnyedén, magatartásán kívülről semmit sem észlelhetően kell ezeket a gyakorlatokat
végezni. Amint látható, az induktív módszer arra szolgál, hogy egy erőt az univerzumból
befelé, saját testébe, lelkébe és szellemébe bevezessen. Ezzel szemben a deduktív módszernek
az a lényege, hogy egy erőt, fluidumot belülről kifelé szétküldjön.
      Ha a mágus a négy módszerben jó gyakorlatra tesz szert, az induktív módszernél
kibővítheti a gyakorlatot úgy, hogy amikor imaginációja segítségével az elektromos fluidumot
a legnagyobb mértékben felfokozta magában, a rajta kívül levő TŰZ elemet hagyja feloldódni
a semmibe, az elektromos fluidumot pedig, annak feszítőerejével, megtartja testében.
Miután ezt a fluidumot megtartotta, ameddig bírta, fokozatosan ezt is feloldja a
világegyetembe. Ugyanígy jár el a mágus a magnetikus fluidummal is. Mindkét felvázolt módszert
addig kell gyakorolni, amíg mindkét fluidumot biztosan nem uraljuk. Előbb nem szabad
továbbmenni.
      Az elektromos és magnetikus fluidumnak itt leírt uralási módszerei előgyakorlatok, és
ha a mágus valamennyit folyamatosan el tudja végezni, akkor térhet át a főmódszerre,
amely az elektromagnetikus fluidum uralását teszi lehetővé.

                 AZ ELEKTROMAGNETIKUS FLUIDUM URALÁSA

Vegyük figyelembe a következő analógiát: a fej és a mell az elektromos fluidumnak felelnek
meg: a has és a combok, lábak a magnetikus fluidumnak. Mármost a mágus feladata a
lábakat, combokat és a hasat, egészen a szívgödörig a magnetikus fluidummal: a fejet, nyakat
és a mellet pedig az elektromos fluidummal telíteni, a leírt módon. Képesnek kell lennie
sorrendben mindkét fluidumot a két testrégióba sűríteni, és szinte a szétpattanásig telíteni
azokat. Némi gyakorlás után sikerülni fog mindkét fluidumot megtartani. Ha eddig eljutott,
az elektromos fluidumot imaginációja segítségével mellkasának jobb oldalába préseli, és
ezáltal a szívtájékon egy üres teret képez, de jobb, ha mindjárt a telítésnél üresen hagyja a
bal mellkast. Bal mellkason át imaginációval kivonja az elülső testrégióban torlaszolt
magnetikus fluidumot, és az ujjhegyekig megtölti vele az egész bal kezét. A bal kéz tehát
magnetikus lesz. Ez a kéz összehúzó, hűvös sugárzással fog rendelkezni. Ugyanígy járunk el a
jobb kézzel is. Miközben a felső régióból, ami a fej és a mellkas jobb oldala, imaginatíve
beletorlaszoljuk az elektromos fluidumot. Ezáltal a jobb kéz elektromos lesz. Az egész
kézben, de legjobban az ujjhegyekben érezzük az expanzív, forró, elektromos erőt. Ha már
nincs szükségünk az előállított erőkre, azokat a kezekből imaginatíve ismét feloldjuk az
univerzumba.
     Ha ezeket a gyakorlatokat tökéletesen uraljuk, akkor úrrá lettünk az elektromagnetikus
fluidumon, uralmat nyertünk a két egyetemes erő felett, melyek által minden elérhető. E két
fluidum néhány gyakorlati jelentőségét később fogom leírni. Dicsőség a mágusnak, aki
ilyen elektromos és magnetikus kezekkel rendelkezik, mert az ilyen kezek az emberiség
áldásává válhatnak.




                                  --[ 205 ]--
                     MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (VIII.)

Ha a mágus minden eddigi mágikus testiskolázás gyakorlatát uralja, akkor ezen a téren nem
szorul többé különösebb tanításra. Ezért a mágikus testiskolázás további fejezeteiben a
lehetséges gyakorlatokhoz szolgálok útmutatással. A következőkben egy olyan befolyásoló
módszerrel fogunk foglalkozni, melyet a mágus az elemek által önmaga és mások
befolyásolására fordíthat.
     Az eddigi mágikus szellemi, lelki és testi gyakorlatokat azonban soha, egyetlen
alkalommal se mulassza el végezni, mert az rendkívül meggátolná szellemi érettségének
kifejlődésében, sőt elhanyagolásuk olyan veszélyeket rejt magában, ami jóvátehetetlen károkat
okozhat testi, lelki és szellemi fejlődésében.
     Végezze lankadatlan szorgalommal az eddigi gyakorlatokat, és rendíthetetlen bizalommal
a felettünk őrködő, Akasha-elvben lakozó legmagasabb és legfelfoghatatlanabb szellemi
erő iránt. A mágikus irodalomban számtalan irtózatos példa tanúskodik arról, hogy aki
a mágikus úton elindult, és útközben megállt vagy visszahőkölt, a hermetikus tanításokban
bizonytalankodni és kételkedni kezdett, annak nem csak a szelleme, elméje, hanem a teste
is e kételkedés sötét és feneketlen szakadékába zuhant, mígnem az asztrálvilág démonainak
örök martalékává vált.
     Ezért nem győzöm a hermetikus úton járó tanítványt elégszer és nagyon óva inteni,
hogy mindig a nemes és tiszta, felfelé vezető úton haladjon, hogy a megtisztulás és
erőuralás célját elérje.

                 MÁGIKUS BEFOLYÁSOLÁS AZ ELEMEK ÁLTAL

Az elemeknek megfelelően négy módszer jön számításba, tekintet nélkül arra, hogy saját
magunk vagy más személyek befolyásolásáról van szó. Ezek a következők:
                                1. TŰZ — elégetés által
                                2. LEVEGŐ — elpárolgás által
                                3. VÍZ— elkeveredés által
                                4. FÖLD — elrothadás által
     Az elemeken keresztül történő befolyásolási lehetőségek száz és száz változatát lehetne
felsorolni, könyveket lehetne megtölteni velük, a mágusnak azonban ennyi elegendő lesz.
Én minden egyes elem esetében csak egy példát szeretnék bemutatni. A mágus e példa
alapján tudja majd elsajátítani a gyakorlatot, és később egyedül, saját maga is képes lesz
összeállítani ilyen gyakorlatokat.
     Ez a négy módszer az anyagi világ legkifinomultabb asztrálmatricáján hat, és az
elemeket arra készteti, hogy hatásukat mindig ott fejtsék ki, ahol a mágus — közvetett módon
— engedi. Ha egy ember befolyásolásáról van szó, akkor az elemek analógiájuk szerint
hatnak az asztrál- és az anyagi test közötti összekötő anyagra. A mágus, aki az elemeket
minden síkon uralja, nélkülözni tudja ezeket a módszereket, mivel közvetlen behatás által
is ugyanilyen gyorsan és biztosan eléri célját. Néha azonban a legnagyobb mágus is
alkalmazza az alacsonyabb erőket, mivel a legmagasabb és a legalacsonyabb erők is egyaránt
szolgálnak és engedelmeskednek neki. Kevésbé érett mágusok viszont szívesen alkalmazzák
ezeket az alacsonyabb szintű gyakorlatokat, hogy kívánságaikat megvalósítsák, mivel
ezek az erők vakon engedelmeskednek a mágus akaratának, aki őket uralni képes. Két példával
világítom meg, mihez jók ezek az alacsony erők.

                                  --[ 206 ]--
      Tegyük fel, hogy egy mágiában kevésbé jártas tanuló egy magasabb fokozatú testvérhez
fordul segítségért, mert a legjobb igyekezete mellett sem képes egy szenvedélyt, öröklött
hajlamot vagy hasonlót leküzdeni, de legalábbis túl sok időt kellene arra fordítania,
hogy szenvedélyét leküzdje és kiegyensúlyozza magát. Az érettebb testvérnek megvan a
lehetősége, hogy a szenvedélyt befolyásoló elemre hatást gyakoroljon, és vagy legyengítse
a tanítványt befolyásoló elem negatív formáját, hogy ez által a tanítvány a szenvedélyét
könnyebben leküzdhesse, vagy teljesen feloldja az elem befolyását.
      Második példa: tegyük fel, hogy a mágusnak hosszú ideje tartó betegséget kell kezelni.
Néhány közvetlen kezelés nem volna elegendő, hogy a betegséget leküzdje, a gyakori
ismételgetés pedig időpazarló volna. Ebben az esetben is szolgálhatnak a mágusnak segítőként
az ilyen erők. Sok ilyen és hasonló eset lehetséges. A mágus minden erőt a szolgálatába
állít, amelyet ismer. „A tisztának minden tiszta marad” álláspont alapján az a fontos, hogy
szándéka és mozgatói tiszták és őszinték legyenek. A mágusnak, mind a négy módszer esetében,
a hatás időben meghatározására három lehetősége van: 1) azonnali hatás, 2) determinált
hatás, vagyis időtartamban korlátozott, és 3) tartós hatás, mely felújítás hiányában
idővel lanyhul, végül egészen kialszik.

         A TŰZ ELEM ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELÉGETÉS

Készítsen magának egy darab flanelből vagy itatóspapírból, esetleg közönséges papírból
egy hozzávetőleg 10 x l0 cm nagyságú négyzetet. Itassa át ezt egy tetszés szerinti fluidikus
kondenzátorral és hagyja megszáradni. Helyezze maga elé, és a durva elemeken keresztül
kívánságát koncentrálja imaginációval az átitatott négyzetbe. Ne felejtse el a kívánt hatás
idejét meghatározni, vagyis hogy azonnali, időleges vagy hosszan tartó hatás lépjen fel. Ha
a négyzet telítődött kívánságával, égesse el parázson vagy gyertya fölött. A kívánságával
telített fluidikus kondenzátor elégése közben koncentráljon ismét arra, hogy az égés által a
durva elemek ereje a kívánt hatást kiváltsa. A megmaradt hamu mágikus szempontból értéktelen
és közömbös. Ennél a kísérletnél a hatást úgy is alakíthatja, hogy az illető személy
számára, akinek a művelet készül, a hatás azonnal beálljon, amint valamilyen meleget eszik,
iszik, meleg szobába lép, vagy bármiféle meleggel érintkezésbe kerül. Az is lehetséges,
hogy a TŰZ elemet a négyzetbe vetítjük, egy kívánsággal telítjük, és a hatás kiváltása
céljából az Akasha-elvnek adjuk át. Még sok egyéb módon is lehetne eljárni, de ennyi példa
elegendő lesz, hogy a mágusnak pontos útmutatóul szolgáljanak ebben az irányban.

     A LEVEGŐ ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELPÁROLOGTATÁS

Egy tetszés szerinti fémből való kis edénybe vagy tálba öntsön egy kevés közönséges vizet.
Tegyen a vízbe néhány cseppnyi VÍZ elemnek megfelelő vagy univerzális fluidikus
kondenzátort. Ezután ugyanúgy járjon el, mint az előző esetben: kívánságát koncentrálja a
folyadékba. Ezután helyezze az edényt a forró kályhára, gázra vagy spiritusz láng fölé.
(Elektromos főző nem alkalmas.) Hagyjuk a kívánságunkkal telített folyadékot elpárologni,
közben koncentráljuk a párába, hogy a kívánságot a LEVEGŐ elem felvegye. A legfinomabb
LEVEGŐ-elv hivatott a kívánságot megvalósítani. Addig kell összpontosítani, amíg a folyadék
egészen elpárolog, miáltal a kísérlet befejeződött. A kívánságtelítéssel azt a parancsot is
belehelyezheti, hogy a befolyásolandó személy minden lélegzetvétellel a LEVEGŐ-elvet veszi
magába, ezáltal a kívánság realizálódni kezd. Ez csak egy példa, melyhez hasonló
változatokat minden mágus a LEVEGŐ-vel történő befolyásolás terén is összeállíthat.


                                  --[ 207 ]--
            A VÍZ ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELKEVERÉS

Vegyen elő egy új edényt, üvegtányért vagy akár egy kis vázát és menjen egy forráshoz,
patakhoz vagy folyóhoz. Ügyeljen rá, hogy lehetőleg senki ne figyelje a műveletet. Töltse
meg az edényt vízzel és öntsön bele néhány csepp VÍZ elemnek megfelelő vagy univerzális
fluidikus kondenzátort. Ha az így elkészített víz kellően telítve van kívánságával, öntse azt
szinte extatikusan a folyás irányába, és adja ki a parancsot, hogy kívánságát a VÍZ
legfinomabb részei azonnal teljesítsék, amint a befolyásolandó személy valamilyen módon vízzel
kerül érintkezésbe. A VÍZ elem azonnal munkába kezd, és a kívánt hatást fogja kiváltani. Ez
a példa legyen elegendő, ezek után a mágus állítson össze különböző egyéni módszereket,
melyek ugyanilyen hatásúak lesznek.

      A FÖLD ELEM ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEFOLYÁSOLÁS — ELROTHASZTÁS

A FÖLD elemmel történő munkánál két módon is el lehet járni.
     1. Ugyanúgy, mint az előző kísérletnél, melyhez folyó- vagy esővizet használunk
(vízvezetékből vett víz nem alkalmas), a vízbe némi FÖLD elemnek megfelelő, vagy univerzális
fluidikus kondenzátort öntünk. A fluidikus kondenzátorral közvetlenül is lehet dolgozni
anélkül, hogy vízzel hígítanánk. Ilyenkor a kívánsággal telített folyadékot nem a vízbe,
hanem erős koncentráció mellett a földbe öntjük úgy, hogy az a folyadékokat felszívja, és a
FÖLD elem a kívánt hatást kiváltsa. Ehhez a kísérlethez egy félreeső helyet választunk, nem
az utcát, ahol emberek járnak. Ha a nagyvárosban erre nincs mód, akkor egy földdel telt
virágcserép is megfelel.
     2. Vegyünk elő egy almát, körtét, vagy ami még jobb, egy burgonyát és fúrjunk bele
egy lyukat, melybe fluidikus kondenzátort öntünk. Ezután járjunk el úgy, mint korábban
tettük: telítsük a burgonyát kívánságunkkal, majd ássuk a burgonyát a földbe. Koncentráljunk
arra, hogy a FÖLD elem váltsa ki a kívánt hatást.
     Ebbe a fejezetbe tartozik a SZIMPÁTIAMÁGIA és a MÚMIAMÁGIA is, az úgynevezett
TRANSZPLANTÁCIÓ, amelynél fluidikus kondenzátor helyett múmiával dolgozunk. Ez lehet
valamely testrész, például haj, köröm, vér, izzadtság, vizelet és a többi. Ezt az alacsony
szintű mágikus módot nem részletezem, minden mágus maga is össze tud ilyet állítani. Ez
a két példa elég ahhoz, hogy a FÖLD elemmel való befolyásolást érthetővé tegye. Ezek alapján
a mágus további módszereket tud kidolgozni, megérzése mindig meg fogja mutatni a
helyes utat.
     Amint a példákból kitűnik, a mágus iskolázott akarata a döntő tényező, mely imagináció
segítségével készteti az elemeket arra, hogy a kívánt hatást kiváltsák. A mágus tetszés
szerint megismételheti az ilyen műveletet, amíg a várt sikert el nem éri. Önbefolyásolásra
is használhatja a mágus ezt az elvet. Az önbefolyásolásnak van egy másik módja is, amikor
az elemek lényei — szalamander, tündér, sellő vagy gnóm — váltják ki az elemek segítségével
a kívánt hatást. Hogy az ilyen lényeket hogyan kell hívni, hogy azok láthatóak legyenek
és a mágusnak szolgáljanak, azt A mágikus idézés gyakorlatá-ban fogom közölni.

                           FLUIDIKUS KONDENZÁTOROK

Minden tárgyat lehet elektromos vagy magnetikus fluidummal, elemekkel vagy Akashával
telítve, akarattal vagy imagináció segítségével befolyásolni. Az analógiatörvények és a ta


                                  --[ 208 ]--
pasztalatok szerint nem minden tárgy és nem minden folyadék alkalmas torlaszolt erőt sokáig
megtartani vagy akkumulálni. Az elektromossághoz, a magnetizmushoz és a meleghez
hasonlóan a magasabb erőknek is van jó és rossz vezetőjük. A jó vezetőknek roppant nagy
akkumulációképességük van, ezek a beléjük koncentrált erőket kondenzálják és magukban
tartják. Az ilyen akkumulátorokat a hermetikus tudományban FLUIDIKUS KONDENZÁTOROKnak
nevezik. A fluidikus kondenzátoroknak szilárd, cseppfolyós és légnemű csoportjuk van.
     A szilárd fluidikus kondenzátorok fő csoportjába tartoznak mindenekelőtt a gyanták és
a fémek, utóbbiak közül az aranyat illeti a legfőbb rang. Parányi nyomok, az aranynak csupán
atomrészecskéi is ragyogó kondenzációs képességet kölcsönöznek minden folyadéknak.
Ezért adunk minden fluidikus kondenzátorhoz kis mennyiségben aranyat. Erről azonban
később.
     A második csoportba tartoznak a gyantákból összeállított lakkok, olajok, tinktúrák és
kivonatok, melyek meghatározott növényekből készülnek. Amint a szilárd anyagok között,
mivel a nappal analóg, az arany van a legfőbb rangban, úgy a folyadékok közül az emberi
vér és mag, sperma az arany. A mágiában ezekkel mindenkor pótolni lehel az aranyat. Parányi
vér vagy sperma-nyomok egy folyadékhoz adva, annak kitűnő akkumulációképességet
kölcsönöznek.
     A harmadik csoportba a füstölések, illatok, szagos vizek, párlatok tartoznak, melyekről
azonban közelebbről nem fogok szólni, mivel ezek a mágus gyakorlat számára alig jönnek
számításba.
     E helyen csak a legfontosabb fluidikus kondenzátorról fogok írni, melyek a gyakorlatban
használatosak. Egyedül csak ez az értekezés egy vastag kötetté növekedne, ha valamennyi
fajtáját fel akarnám sorolni, előállítási és alkalmazási módozataikkal. A drágakövek
és féldrágakövek szintén kitűnő kondenzátorok.
     A fluidikus kondenzátor valamilyen anyagból vagy növényből készül, és szinte minden
célra alkalmas. Az összetett fluidikus kondenzátor több anyagból vagy növényből tevődik
össze, és különösen erős akkumulációs képességgel rendelkezik. Mivel minden folyékony
fluidikus kondenzátorhoz egy kis mennyiségű arany is kell, a mágusnak azt előzőleg be kell
szerezni. Nem lesz könnyű, de talán vízben oldódó arany-klorid (Aurum chloratum) beszerzése
nem lehetetlen. Egy gramm ebből az arany-kloridból 20 gramm desztillált vízben feloldva,
gyönyörű aranytinktúrát ad. Ebből az aranytinktúrából körülbelül 100 gramm
fluidikus kondenzátor folyadékhoz elegendő 5-10 csepp. Akik laboratóriumi munkát végeznek,
és értenek hozzá, elektrolízis útján maguk is tudnak aranytinktúrát előállítani.
Egyébként homeopatikus gyógyszertárakban könnyen lehet aranypreparátumot szerezni,
ahol elektro-homeopátiás gyógyszereket is tartanak. A homeopátiás aranyszerek többnyire
hígított arany-kloridok, vagy elektrolízis útján előállított tinktúrák, mint például az Aurum
chloratum D1-D3, Aurum muriaricum D1-D3 vagy Aurum metallicum D1-D3. A homeopátiás
gyógyszerismerő tudja, hogy a „D” a tíz hatványát jelenti.
     Ha sem egyikre, sem másikra nincs lehetőség, akkor nincs más hátra, mint hogy saját
magunk állítsuk elő az aranytinktúrát a régi alkimisták receptje szerint, ami nagyon
egyszerű. Minél több karátos az arany, annál jobb. Az arany formája nem játszik szerepet és
ugyanúgy lehet az egy gyűrű, bross, lánc, mint egy órafedél. Öntsön egy kis edénybe annyi
desztillált vagy esővizet, hogy az súlyra körülbelül az arany tízszerese legyen. Az
aranydarabot nyílt lángon vörös izzásig kell izzítani, és a desztillált vízbe dobni. A drót
vagy a fogó, mellyel az aranydarabot tartottuk, ne érjen a vízhez! A víz sisteregni fog, a
fröccsenő forró vízzel különösen a szemünkre vigyázzunk! A desztillált vízbe csak a tiszta
aranynak szabad esni. Mind a vizet, mind az aranyat hagyjuk lehűlni, és ismételjük meg ezt a
procedúrát 710-szer. Ennyi tökéletesen elegendő, mivel a sokszori lehűtéssel sok víz el is
párolog, kü

                                  --[ 209 ]--
lönösen, ha kis mennyiséggel dolgozunk. Az arany hirtelen lehűlése által parányi
atomrészecskék válnak le róla, és a víz jóllakik arannyal. Az alkimisták ezt a jóllakott vizet
vagy másfajta növényi eszenciát úgy emlegették, mint „az arany kvintesszenciája forró úton” és
adalékként gyógyszerekhez használták. Mi mindenesetre a fluidikus kondenzátorainkhoz
fogjuk felhasználni. Az arannyal táplált folyadékot egy darab finom vásznon vagy
szűrőpapíron átszűrjük, és saját céljainkra megőrizzük. Ebből az aranytinktúrából is általában
510 cseppet kell 100 gramm fluidikus kondenzátorhoz adni. Az aranytinktúra készítéséhez
alkalmazott aranydarabot megtisztítjuk, s tovább használhatjuk eredeti céljára.

             EGYSZERŰ FLUIDIKUS KONDENZÁTOR ELŐÁLLÍTÁSA

Egy teli marék friss vagy szárított kamillavirágot tegyen egy edénybe és öntsön rá annyi
hideg vizet, hogy a víz elfedje. Főzze lefedve körülbelül húsz percig, majd ugyancsak
lefedve hagyja kihűlni. Végül szűrje át a főzetet. Ezt ismét tegye a tűzre és hagyja addig
főni, amíg körülbelül 50 gramm lesz. Ezt a műveletet is fedő alatt kell végezni. Kevéssel több
vagy kevesebb, nem számít. A kamilla sűrítményt hagyja kihűlni, majd konzerválás céljából
keverje össze hasonló mennyiségű, tehát esetünkben 50 gramm spiritusszal vagy alkohollal.
Esetleg denaturált szesz is használható. Ebbe a keverékbe adjon körülbelül 10 csepp
aranytinktúrát. Ha a kondenzátort saját céljaira akarja használni, még fokozottabban
megerősítheti saját vérrel vagy spermával — a legjobb mindkettő együtt —, melyekből igen
kevés is elegendő: egy kis vattadarabbal felfogva a vattát a folyadékhoz adja. Ezután
megszűrve, a folyadék egy üvegcsébe kerül és hűvös, sötét helyen, jól eldugaszolva, készen áll
a használatra. Az így előállított kondenzátor sok év után sem veszíti el hatását. Minden
használat előtt jól fel kell rázni, majd ismét jól bedugaszolni és sötét, hűvös helyen őrizni.
Sokféle univerzális fluidikus kondenzátort készíthet így: orosz vagy kínai teából,
liliomvirágból (legjobb fehérből), nyárfalevélből, mandragóragyökérből, árnikavirágból vagy
akácvirágból. Normális használat, mint az elemek által való befolyásolás esetén, vagy az
asztrális érzékek fluidikus kondenzátorral történő fejlesztésénél, elegendő egy egyszerű,
egyetlen növényből előállított fluidikus kondenzátor.

           ÖSSZETETT FLUIDIKUS KONDENZÁTOROK ELŐÁLLÍTÁSA

Hogy különösen jó erőtorlaszt érjünk el, vagy olyan munkáknál, melyek nemcsak asztrális
vagy mentális, hanem anyagi befolyásolást is hivatottak gyakorolni, mint például az
elementárok alkotásánál, vagy a kép-életrekeltésnél és egyéb materializációs jelenségeknél az
összetett fluidikus kondenzátort használjuk. Ez a következő növényi kivonatokból áll:
angelikagyökér, zsályalevél, hársfavirág, uborkahéj vagy tökmag, akác virága vagy levele,
kamillavirág, liliom virága vagy levele, vagy gyökere, fahéj virága vagy kérge, csalánlevél,
borsmentalevél, nyárfalevél, ibolya (esetleg árvácska) virága vagy levele, fűzfalevél vagy
fűzfakéreg, dohánylevél (zölden vagy szárítva).
    Az előállítási mód háromféle lehet. A legegyszerűbb mód a felsorolt növényekből egy
edénybe egyenlő mennyiségeket tenni, vízzel leönteni, és félórán át főzni. Utána kihűlni
hagyni, átszűrni, és a szüretet ismét lassan főzni, ameddig a lehető legsűrűbb lesz. Amennyi
kivonatot nyer, ugyanannyi alkoholt ad hozzá, hozzácsepegtet 100 grammonként tíz csepp
aranytinktúrát, esetleg még vért, spermát vagy mindkettőt, mindezt jól összerázza és finom
szűrőn át egy zöld vagy barna üvegbe szűri, jól bedugaszolja és sötét, hűvös helyen tartja.
    Második előállítási mód: a felsorolt növényekből egyenlő részeket tesz egy üvegpalackba,
leönti tiszta alkohollal vagy spiritusszal, amíg el nem lepi, és jól bedugaszolva,

                                  --[ 210 ]--
mérsékelt, meleg helyen tartja 28 napig. Ezután az egészet átpréseli egy finom vásznon, és
a kivonathoz megfelelő mennyiségű aranytinktúrát ad, esetleg kiegészíti saját múmiákkal.
Ezután a kivonatot üvegbe önti, és megőrzi saját használatra.
     A legjobb előállítási módok egyike mindenesetre az, ha minden növényt külön-külön
kezelünk. Vagy úgy, ahogy az egyszerű fluidikus kondenzátor, a kamilla esetében leírtuk,
vagy növényenként szeszes kivonatokat készítünk, összeöntjük azokat és hozzácsepegtetjük
a megfelelő mennyiségű aranytinktúrát.
     Ugyanúgy járunk el a további négy, elembefolyásolásra alkalmas fluidikus kondenzátornál
is. Az ezekhez szükséges növények az alábbiak.
     A TŰZ elemhez: hagyma, fokhagyma, bors, mustármag. Ez a fluidikus kondenzátor erősen
izgató hatása miatt nem kerülhet testre, főleg nem a szembe!
     A LEVEGŐ elemhez: mogyoró levele vagy kérge, borókabogyó, rózsa virága vagy levele,
koriandermag.
     A VÍZ elemhez: zab vagy finoman vágott zabszalma, különféle répamag, esetleg
takarmányrépa, cukorrépa, pünkösdi rózsa virága vagy levele, cseresznyefa virága, esetleg kérge
is.
     A FÖLD elemhez: petrezselyem gyökere, levele vagy magja, köménymag, lándzsás útifű
(gyógynövény), széles vagy hosszúlevelű útifű, szegfűvirág vagy citromfű.
     A nem beavatottak szemében az itt megadott receptek nagy zagyvaságnak fognak tűnni
és gyógyszertudományi szempontból is esztelenségeknek lehet tartani őket. Csakhogy itt
nem gyógyszertudományi, hanem mágikus hatásról van szó. A beavatott szeme, amely ismeri
a növények titkos szignatúráját, mély gondolkodás által meg fogja találni az összefüggést.
Még sok száz receptet lehetne összeállítani az analógiatörvény alapján: de ez az iránymutató
a mágusnak elegendő lesz. Minden itt leírt recept a gyakorlatban jól bevált. Mielőtt
a folyékony fluidikus kondenzátor témáját lezárnám, egy alkímiai kérdést akarok
megvilágítani ezzel összefüggésben. Ez az ÉLETELIXÍR problémája.

                                     AZ ÉLETELIXÍR

A valódi, alkímiai életelixírek nem mások, mint az emberi lét három síkjának
figyelembevételével, kitűnően összeállított és az elemekkel analóg módon telített fluidikus
kondenzátorok. A mentális szféra számára esszenciák; az asztrális szféra számára tinktúrák; az
anyagi szféra számára sók, esetleg kivonatok.
     Ezek megfelelően telítve alkalmazhatók. Az így előállított elixírek természetesen
nemcsak az ember anyagi testét befolyásolják, hanem az asztrál- és mentáltestét is. Az ilyen
elixír nem csupán gyógyszer, hanem dinamikus regeneráló szer is.
     Alkímiát is érintő művet szándékozom összeállítani egy sor irányelv ismertetésével
ebből a tárgykörből. Most csupán arra mutatok rá, hogy az igazi alkimisták elixírje nem
más, mint kiváló fluidikus kondenzátor.

              SZILÁRD FLUIDIKUS KONDENZÁTOR ELŐÁLLITÁSA

Mivel a következő fokozaton az igazi tükörmágiát, tehát a mágikus tükörrel való gyakorlatot
fogom leírni, a mágusnak értenie kell a mágikus tükör egyéni elkészítéséhez. Ehhez
szüksége van egy szilárd fluidikus kondenzátorra, mely hét fém ötvözetéből áll. Ezek a
következők: egy rész ólom, egy rész ón, egy rész vas, egy rész arany, egy rész vörösréz,

                                  --[ 211 ]--
egy rész sárgaréz, egy rész ezüst, egy rész aloégyanta (Gummiresina aloe), három rész állati
szén (Carbo animalia), hét rész kőszén.
     A részarányok itt nem súlyban, hanem térfogatban értendők. Ugyanez érvényes az
aloégyantára és a két szénfajtára is. Minden alkotórészt por alakban kell alkalmazni. A
puhább fémeket, mint az ólom és az ón, durvább reszelővel, a keményebb fémeket finomabb
reszelővel alakítsuk szemcséssé, illetve porrá. Az aloégyantát, ha por alakban nem tudjuk
beszerezni, mozsárban törjük szét. Ugyanígy járunk el a két szénfajtával is. Az
alkotórészeket alaposan összekeverjük, és amit nyerünk, az maga a szilárd fluidikus
kondenzátor. Az elektro-mágikum, melyet a régi mágusok és alkimisták használtak, szintén nem
más, mint kiváló fluidikus kondenzátor, melynek összetétele: 30 gramm arany, 30 gramm
ezüst, I5 gramm vörösréz, 6 gramm ón, 5 gramm ólom, 3 gramm vas és 15 gramm higany.
     Tehát mint látjuk, keverékükben minden planetáris fém megtalálható. Ez az a fémötvözet,
melyből harangok és mágikus tükrök is készültek. Az általam ajánlott szilárd
fluidikus kondenzátor szintén sokszorosan kipróbált, jó és megbízható.

                             MÁGIKUS TÜKÖR KÉSZÍTÉSE

Két fajta mágikus tükör van: sík és homorú. Egy közönséges, ezüstamalgámmal vagy fekete
lakkal bevont tükör, folyékony vagy szilárd fluidikus kondenzátor hozzáadásával megfelel
mindkét féle készítéséhez. A mágikus gyakorlat számára főleg az utóbbinak van nagy
jelentősége, ezért néhány példát adok az előállítás módjára.
     1. A legegyszerűbb, kondenzátorral ellátott mágikus tükörnek megfelel egy közönséges
tükör felülete, esetleg egy üvegedény, melyet folyékony vagy szilárd fluidikus
kondenzátorral kell bevonni.
     2. Vágjon ki kartonból egy 20-50 cm átmérőjű kerek lapot attól függően, hogy mekkora
mágikus tükröt akar készíteni. Vágjon ki egy ugyanakkora lapot itatós- vagy szűrőpapírból,
és ecsettel vagy egy darab vatta segítségével itassa azt át a fluidikus kondenzátorral, és
hagyja megszáradni. A megszáradt papírt ragassza a kivágott kartonra, és a mágikus tükör
kész a használatra. Ilyen egyszerű tükröt bizonyára mindenki tud magának készíteni. A
forma lehet ovális vagy szögletes is. Ha úgy akarja, be lehet keretezni. Az ehhez használatos
kondenzátor lehet az egyszerű is, de jobban ajánlott az univerzális fluidikus kondenzátor.
     3. A harmadik módszernél ugyanígy járhat el, csak a felületet, vagyis az átitatott papírt
egész vékonyan be kell kenni színtelen lakkal és az egész felületet be kell szórni a porított,
szilárd fluidikus kondenzátorral. Száradás után a tükör kész. Az elképzelhető legjobb
mágikus síktükör mindkét kondenzátorral rendelkezik, ezért a gyakorlatban különösen alkalmas.
     4. A parabolikus vagy homorú tükör elkészítése sem bonyolult. Szerezzen egy homorú
üveget, mint amilyet nagyobb faliórákon lát, de megfelel egy pároló tál is. Az üveg domború
oldalát néhányszor egyenletesen bekenjük fekete spiritusz- vagy nitrolakkal, ami nagyon
hamar szárad. Ha a tükröt optikai tisztánlátásra akarja használni, elegendő befogni
egy fekete fakeretbe és a tükör máris kész. (A tükör homorú oldalát kell nézni.) Ha még
egy fluidikus kondenzátorral is el akarja látni, akkor kenje be vékonyan a homorú oldalát
színtelen lakkal, szórja erre egyenletesen a szilárd fluidikus kondenzátort, és hagyja
megszáradni.
     5. Aki egy mágikus homorú tükröt akar készíteni magának, és nem jutott homorú üveghez,
használhat helyette egy kimélyített fadarabot vagy egy darab kartont, mely megnedvesített
állapotban könnyen hajlítható, Könnyen hozzáférhető és egyszerű tükröt lehet készíteni
agyagból, gipszből vagy hasonlókból is. Sárga agyagot vagy gipszet keverünk össze annyi

                                  --[ 212 ]--
folyékony fluidikus kondenzátorral, hogy a massza gyúrható állapotú legyen. Megformáljuk
belőle a kívánt alakot, és lassan hagyjuk megszáradni, nehogy repedések keletkezzenek rajta.
Ha mégis volnának, akkor bekenjük azokat folyékony agyaggal, és ismételten hagyjuk
kiszáradni. A kész tükörformát üvegdarabbal vagy csiszolópapírral kifényesítjük, hogy redők
ne maradjanak, és a homorú tükörfelületet bekenjük színtelen lakkal, amire egyenletesen
rászórjuk a szilárd fluidikus kondenzátort, és ismételten kiszárítjuk. A hátoldallal együtt jó
a szegélyeket is bekenni fekete spirituszlakkal. A mágikus tükör ezzel elkészült.
     Ilyen egyénileg előállított agyag vagy gipsztükör mágikus szempontból még sokkal
hatásosabb, mint egy üvegből készült, mert ez szilárd és folyékony fluidikus kondenzátorral
is rendelkezik. A többiekkel szemben az ilyen tükör hátránya ugyanakkor, hogy nehéz és
könnyen törik.
     Ha a tükör elkészítése után még maradt szilárd fluidikus kondenzátora, őrizze meg jól,
mert az még más célokra, például mágikus pálca készítéséhez is alkalmas. A mágikus pálca
egy 30-50 cm hosszú bodzafaágból készül, és amelynek egész hosszába egy vékony lyukat
kell fúrni, és azt szilárd kondenzátorral megtölteni. Ezután a nyílást be kell dugaszolni, és
lepecsételni. Ez különböző mágikus operációknál alkalmazható, mint például az akaratátvitel
más lényekre, űzések és mágikus telítések. Erről azonban részletesebben A mágikus
idézés gyakorlatá-ban fogok szólni.

       A NYOLCADIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) előkészületek a mentális vándorláshoz,
    2) a mentális vándorlás gyakorlata:
       a) szobában,
       b) rövid útszakaszon,
       c) látogatás ismerősöknél, rokonoknál és a többi.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1) a nagy „MOST”,
    2) ne ragaszkodjunk a múlthoz,
    3) koncentrációs zavarok, mint a mágikus egyensúly iránytűi,
    4) az asztráltest és a fény,
    5) az elektromos és magnetikus fluidum uralása.

    III. Mágikus lélekiskolázás:
    1) elemek által történő mágikus befolyásolás,
    2) fluidikus kondenzátorok:
       a) egyszerű kondenzátorok,
       b) összetett kondenzátorok,
       c) fluidikus kondenzátorok, mágikus tükrök számára,
       d) mágikus tükör készítése fluidikus kondenzátorokkal.
    Vége a nyolcadik fokozatnak.

                                  --[ 213 ]--
                        KILENCEDIK FOKOZAT
                   MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (IX.)

A hetedik fokozat mágikus lélekiskolázása fejezetében a tisztánlátás kérdésével
foglalkoztam. A tisztánlátást most ismét alaposan nagyító alá akarom venni. A különböző
útmutatások, melyek e képesség elérésére eddig nyilvánosságra kerültek, senkinek sem hozták meg
a kívánt eredményt. Még különösen tehetséges, mediális adottsággal rendelkezők is csak
részleges sikerekkel dicsekedhettek, és csekély eredményeik is előbb-utóbb veszendőbe
mentek. Ráadásul, többnyire olyan betegségek áldozatai lettek, mint a szembaj, idegfájdalmak
és a többi. A megbetegedések oka, hogy az elért tisztánlátást erőszakkal idézték elő,
nem a mentális és asztrális fejlődés kísérőjelenségeként jelentkezett. Egyoldalúsága miatt
beteges jelenségnek tekinthető. Minden hasonló, tökéletlen útmutatás gyakorlati követése
valamely elem káros megbénításához vezet, aminek következtében valamely érzékszerv
túlérzékenysége lép fel. Az ilyen túlérzékenység által az asztrális vagy mentális világból
érzékbenyomások származhatnak, de ezek az érzékelések a gyakorló szellemi adottságától,
érettségi fokától, és nem utolsósorban karmájától függnek. Valamely elem megbénítását
négy fő csoportba lehet sorolni.
     1. A TŰZ-elv megbénítása
     Ebbe a csoportba tartozik minden tisztánlátási kísérlet, amely fixírozással történik.
Ilyenek a kristálynézés, egy pont, fényes tárgy, felület, fekete tinta, feketekávé, tükör és a
többi rögzítése pillantásával.
     2. A LEVEGŐ-elv megbénítása
     Mindazon tisztánlátó kísérletek ide sorolandók, melyek füstölés által, narkotikus gőzök
belélegzésével történnek.
     3. A VÍZ-elv megbénítása
     Ezt olyan kísérletek idézik elő, amelyeknél narkotikumok és alkaloidák (ópium, hasis,
szóma, peyotl, meszkalin) az emésztési folyamaton keresztül a véráramba kerülnek.
     4. A FÖLD-elv megbénítása
     Ehhez olyan gyakorlatok vezetnek, melyek tudathasadást, tudateltolódást idéznek elő.
Ilyenek például a táncok, a felsőtest hintáztatása, fejforgatás, a lábakban történő betűzés és
a többi. Ebbe a csoportba tartoznak az elmebetegek akaratlan és beteges víziói is, továbbá
minden kóros jelenség, melyet ijedtség, harag, kimerültség okoz.
     Az ilyen gyakorlatok sokféleségéről, azok veszélyéről és hátrányáról sokat lehetne
mondani, de az igazi mágusnak ez a kis leírás elegendő. Egyértelmű, hogy egy elem-elv
megbénítása nemcsak egészségi károkat okoz, hanem a szellemi fejlődést is meggátolja,
kiváltképpen hosszú időn át végzett és megszokássá vált kísérletek hatására. A kétkedő e
négy fő csoport segítségével is meggyőződhet a magasabb erők létezéséről, de ha nem
uralja saját magát és az elemeket, akkor könnyen az alacsonyabb erők kísértésének áldozatává
válhat, és ha egyszer valaki engedett azoknak, nagyon nehéz lesz ismét felemelkednie.
     Csak egy iskolázott mágus, akinek szilárd akarata van, és asztrális érzékeit
gyakorlatokkal kifejlesztette és uralja az elemeket, engedheti meg magának valamely elem
időleges megbénítását vagy kikapcsolását annak veszélye nélkül, hogy testét, lelkét és
szellemét ne legyen képes ismét elemi egyensúlyba hozni. Sikerei a tisztánlátás gyakorlatában
is kielégítők, mert nem kísérletezik, hanem tudatosan dolgozik az elnyert képességekkel, melyek
szellemi és lelki fejlődése kísérőjelenségei.

                                  --[ 214 ]--
            A TISZTÁNLÁTÁS GYAKORLATA MÁGIKUS TÜKRÖKKEL

A mágikus tükrök két fajtáját, az optikait és a fluidikus kondenzátorral ellátottat
különböztetjük meg.
     1. Az optikai tükör sík vagy homorú üvege egyik oldalán ezüstamalgámmal vagy fekete
lakkal bevont. A homorú tükörnél a domború felület lakkozott, homorú rész tiszta és
fényes. Az optikai tükrökhöz sorolhatók a kristálygömbök is, valamint az olyan, sík és
homorú fémtükrök, melyeknek felülete színes vagy fekete folyadékkal bevont. Egy nyugvó
vízfelület is szolgálhat optikai tükörként.
     2. A mágikus tükrök másik fajtájához tartoznak a fluidikus kondenzátorral készítettek,
ezekről már részletesen írtam.
     A mágusnak mindenekelőtt tudnia kell, hogy a tükör önmagában nem, csakis az előző
gyakorlatokban kifejlesztett asztrális és mentális képességek biztosítják a tükörmágia
sikerét. A mágus tehát a mágikus tükör bármely fajtáját úgyszólván szerszámnak tekinti, csak
segédeszközként fogja használni. Egy mágus tükör nélkül is tudna dolgozni, de mivel a
mágikus tükör oly sokféle alkalmazási lehetőséget nyújt, szívesen fogja ezt a segédeszközt
igénybe venni.
     A mágus, aki e tanfolyam fokozatait eddig végigjárta, gyakorlatait elvégezte, el fog
tekinteni attól, hogy egy mágikus tükör elé üljön, és csupán annak a fixírozásával a
látóidegeit fárassza. Ő másként, mágikusan, tehát helyesen dolgozik. Mielőtt egyes fogásokat
közelebbről leírnánk, nézzünk néhány esetet, amikor a mágikus tükör jó szolgálatot tesz.
       1. Minden imaginációs munkánál, mely optikai gyakorlatot kíván.
       2. Minden erő és fluidum által történő telítésnél.
       3. Átjáró kapuként bármely kívánt síkra.
       4. Összekötő eszközként élő és holt személyek között.
       5. Segédeszközként kapcsolat létesítéséhez erőkkel, lényekkel.
       6. Mint befolyásoló eszköz, magunk és más személyek számára.
       7. Sugárzó eszközként tértelítéshez, betegkezeléshez.
       8. Mágikus adó-vevő készülékként.
       9. Mint elhárító eszköz, káros és nemkívánatos befolyás ellen.
     10. Kivetítő eszköze bármely kívánt erőnek és képnek.
     11. Távolbalátóként.
     12. Mint a múlt, jelen és jövő kutatásának eszköze.
     Mivel a mágikus tükör univerzális eszköz, nehéz volna az összes lehetőséget felsorolni.
Az intuitív mágus e példák segítségével maga is látja a lehetséges további gyakorlatokat.
     Leül ászanájában mágikus tükre elé, egy-két méter távolságra tőle. A megvilágítás ennél
a műveletnél nem játszik szerepet. Végezzen imaginációgyakorlatokat: képzeljen el tárgyakat
a tükör felületén, melyeket nyitott szemmel is annyira tisztán kell látnia, mintha azok
valóban ott is volnának. Mivel időközben az imagináció mestere lett, ez az előgyakorlat
nem fog nehézséget okozni. A tárgy képzetét tartsa meg néhány percig, majd oldja fel
imagináció által. Ha az imagináció a tárgyakkal mindenképpen nehéznek bizonyulna, előbb
próbálkozzon színekkel és azután térjen át a tárgyakra. Mivel — mint említettük — az optikai
imaginációképesség a TŰZ-elvvel analóg, azok a mágusok, akik a TŰZ elemet jól uralják,
a tükörmágiában is nagy sikerre számíthatnak. Tárgyak után képzeljen el különböző
állatokat, végül imaginációgyakorlatát végezze emberekkel. Kezdetben ismerősök arcvonásait,
később idegen személyek és fajok arcvonásait képzelje el. Ezután terjessze ki imaginációs
gyakorlatait az egész testre. Ha a tükör felületén már képes látni egy embert, is


                                  --[ 215 ]--
merőst vagy idegent, férfit vagy nőt, térjen át házak, vidékek, teljes települések
elképzelésére és gyakoroljon mindaddig, amíg ezen a téren is kiváló képességre nem tesz szert.
Csak ekkor van mágikusan előkészítve a helyes tükörmágia véghezvitelére.
     Ez az előkészítő gyakorlat nagyon fontos, mert a mentális, asztrális és anyagi szem az
imaginációgyakorlatokkal szokik hozzá a képek nagyságához és tisztaságához, e nélkül
csak eltorzult képeket látnánk. Semmi szín alatt sem engedhetjük meg, hogy a tükörben
különböző képek maguktól feltűnjenek, ami mediális személyeknél könnyen megtörténhet.
Erőteljesen utasítsunk vissza minden magától megjelenő képet, legyenek azok mégoly szépek
és fantasztikusak, mert minden, amit akaratlanul látnánk, hallucináció, a tudatalattiból
jövő gondolatreflex volna, amely szívesen lép fel, hogy a mágust megtévessze, és munkájában
akadályozza. Ennél az előgyakorlatnál látni fogjuk, hogy minél nagyobb a tükör, annál
könnyebb az imaginatív munka.

                            A MÁGIKUS TÜKÖR TELÍTÉSE

     A mágus következő feladata megismerkedni a tükrök telítésével. Imagináció segítségével
saját magából vagy a világegyetemből a tükörfelületre kényszeríteni minden erőt, ott
torlaszolni, majd ismét imagináció által az ősforrásban feloldani. A következő telítéseket
kell sorra venni:
     telítés a négy elemmel;
     telítés Akashával;
     telítés fénnyel;
     telítés az elektromos fluidummal;
     telítés a magnetikus fluidummal.
     Ha a mágus e gyakorlatok által a tükör telítésében némi képességre tett szert, megérett
a további tükörkísérletekre, melyekhez felsorolok néhány példát.

           A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT ÁTJÁRÓKAPU BÁRMELY SÍKRA

A kísérletnél gondoskodjon zavartalan környezetről. Üljön le kényelmesen tükre elé és
telítse annak felületét Akashával, melyet a mindenségből szív testébe, tüdő- és
póruslégzéssel. A tükör személyes Akashával történő telítése a kezeken keresztül, vagy
közvetlenül a Plexus Solarisból történik. Nyomban ezután felejtse el testét, és csak a szelleme
gondolkozzon, mely bármilyen formát és méretet képes felvenni. Gondolja el, hogy szelleme olyan
kicsiny lesz, hogy a tükrön át tud hatolni. Ha imagináció segítségével a tükrön áthatol, az
asztrálsíkon fogja találni magát. Tartózkodjon ott teljes öntudattal, nézzen jól körül anélkül,
hogy öntudatát elvesztené vagy elaludna. Ezután térjen vissza a tükrön keresztül, és ismét
kösse össze magát testével. Kezdetben az asztrálsíkon csak sötétség fogja körülvenni,
ismétlések után fényt fog észlelni, a szabadság, korlátlanság, idő- és térnélküliség érzete
fogja eltölteni. Az asztrálsík a „túlvilág” néven ismert. Többszöri gyakorlat után elhunytakkal
és más lényekkel fog ott találkozni, és ha valamelyik elhunytat akarja látni, azonnal
kapcsolatba fog kerülni vele. Az asztrálsíkon tett látogatások során minden ott érvényes
törvényt meg fog ismerni, továbbá a helyet is, melyet majd egykoron, fizikai teste levetése
után el fog foglalni. Ezzel a haláltól való félelme egyszer és mindenkorra meg fog szűnni. Ha
azután az asztrálsíkról tovább, egy magasabb síkra összpontosít, hamarosan még finomabb
rezgéseket fog észlelni. Egyfajta különleges könnyedség — éterizálódottság — érzése fogja


                                  --[ 216 ]--
eltölteni, és kapcsolatba léphet magasabb szférák lényeivel. Olyan ismeretek és
tapasztalatok birtokába juthat, amilyeneket semmilyen halandótól sem kaphatna. Minden
alkalommal olyan magas szintű szellemi töltettel fog visszatérni testébe, melyet leírni nem
lehet. Hogy a szellemi szféráknak melyikét tudja meglátogatni, az az elemek uralásától és
szellemi, valamint asztrális tisztaságától — jelleme nemességétől — függ. Semmi korlát nem áll
ön előtt a magasabb szintű ismeretek elsajátításához. Ha itt már tapasztalatokat szerzett,
ugyanezen a módon magas fokú fénylényekkel is érintkezésbe léphet. A tükröt ez esetben
nem Akashával, hanem — egy naphoz hasonlóan — koncentrált fénnyel kell telíteni. Nem
kétséges hogy e módszerrel, a tükrön keresztülhatolással, alacsonyabb szférákkal, például
az elemekkel és azok lényeivel is kapcsolatba tud lépni. Csupán azzal az elemmel kell a
tükröt telíteni, amelynek a síkját óhajtja látogatni. A tükrön való átmenetnél mindig fel kell
venni az illető sík formáját. Így például, ha a gnómok birodalmába akar kirándulni, nem
csupán a tükröt és önmagát kell a FÖLD elemmel telíteni, hanem imaginatíve a szellemében
is fel kell vennie egy gnóm alakját. Ugyanez érvényes a levegőszellemekre, az úgynevezett
tündérekre; a vízszellemekre vagy sellőkre; és a tűzszellemekre vagy szalamanderekre. Az
itt nyert tapasztalatok oly csodálatosak és gazdagok, hogy köteteket lehetne írni róluk. Azt,
hogy az egyes elemek lényei hogyan vonhatók le Földünkre és hogyan alkalmazhatók különböző
szolgálatokra, részletesen leírom A mágikus idézés gyakorlatá-ban.

                 A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT ÖSSZEKÖTŐ ESZKÖZ
                     ÉLŐ ÉS HOLT SZEMÉLYEK KÖZÖTT

Ha más személyt, barátot vagy ismerőst akar befolyásolni a tükör segítségével, például arra,
hogy meglátogassa vagy írjon önnek, akkor a következő módon járjon el.
     Telítse a tükör felületét Akashával és meditáljon, hogy mindenütt, ön és a tükör, illetve
a tükör és a barátja között Akasha van, tehát nincs sem idő, sem tér. Ezt az érzést meditatíve
tartsa meg, és akarja a barátját nyomban látni a tükörben. Nemsokára látni fogja őt, szinte
valóságosan. Látni fogja, mivel foglalkozik, és a környezetet is, amely körülveszi. Úgy
fogja érezni, mintha mellette állna. Ha a környezet ismerős, akkor ez által is meggyőződhet
a mentális vándorlás hitelességéről. Ha a mágus jól gyakorolt, asztrális érzékeit jól
iskolázta, akkor a mágikus tükörrel való munkával és a mentális vándorlással nyert
tapasztalatai egybevágóak lesznek, és meg fognak felelni a valóságnak. Ha nem így történne,
akkor a kísérletet addig kell ismételni, amíg a belső biztonság létre nem jön, és a látottak a
valósággal nem azonosak. Ezt személyesen végzett ellenőrzésekkel minden további nélkül meg
lehet állapítani.
     Ha például látja, hogy a kiválasztott személy alszik, akkor imaginációval vonja a
tükörbe a szellemét, vagyis a mentáltestét, és akaratával oly erősen sűrítse meg, mintha a
személy valóságosan ön előtt volna. Ha ez sikerült, adja ki neki a kívánt parancsot. Ezt,
ugyanúgy, mint az autoszuggesztiónál, jelen idejű felszólító módban kell tenni, mert az
illető személy tudatalatti tudata könnyen ellenszegülhet. Egyetlen mágus sem fog oda
lealacsonyodni, hogy rossz értelmű vagy kihatású parancsot adjon, különben az Akasha nagyon
megbosszulná azt.
     Lehetséges egy más, azonos fejlettségű mágussal is asztrális kapcsolatot létrehozni
tükörmágia által. Amit az egyik mágus a tükörbe mond, az a másik által — legyen még oly
távol is — tudomásul vehető. Ez néha olyan hangos lehet, hogy egy éppen jelenlévő, érzékeny
személy is tisztán hallhatja a távolban elhangzott szót.
     Ily módon a tükörbe idézhetők elhunyt személyek is, csupán az Akashára kell
összpontosítani, el kell képzelni a személyt, intenzíven arra gondolni, hogy megjelenjen. Ha
olyan 
                                  --[ 217 ]--
holtat hívunk, akit nem ismertünk, akkor valamilyen támpontra koncentrálunk abból az
időből, melyben élt, majd nevén szólítjuk az Akashában, és meditálva várunk rá. Egészen rövid
időn belül meg fog jelenni a tükörben, és a mágus közölheti kívánságát. Kezdetben hangos
gondolkozáshoz hasonlóan, később — amennyiben ezt kívánná — szóban tud majd az elhunyttal
érintkezni. A mágus rendelkezik továbbá azzal lehetőséggel, hogy az elhunyt személyek
jelenségét a tükörből kiléptesse, és azokat a FÖLD elem által annyira megsűrítse,
hogy még egy iskolázatlan szemű ember számára is láthatóvá váljanak. Hogy az ilyen
gyakorlatban milyen mélyre hatol és mennyire specializálja magát ebben, az teljesen rá van
bízva. Mivel még további rendszabályokat is érvényesíteni kell, más lények előhívásáról és
megsűrítéséről A mágikus idézés gyakorlata című könyvemben beszélek majd.

      A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT SEGÉDESZKÖZ ERŐKKEL ÉS LÉNYEKKEL
                TÖRTÉNŐ KAPCSOLAT LÉTREHOZÁSÁHOZ

E módszer részletes leírása is A mágikus idézés gyakorlata témája lesz. Itt csupán az
érdekesség kedvéért említem a következőt: ha a mágus tükrét Akashával telíti, és imagináció
által a tükör felületére vonja valamely lénynek megfelelő elemet, valamint annak jelét,
jellemét vagy pecsétjelét, és a lény univerzális törvénnyel analóg nevét kimondja, a kívánt
lénnyel közelebbi kapcsolatba léphet. A kapcsolat lehetővé teszi a mágus számára, hogy
mindent megkapjon a lénytől, ami annak egyéniségére vonatkozik. Természetesen ugyanez
érvényes minden más erőre és lényre is.

                A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT BEFOLYÁSOLÓ ESZKÖZ

Önbefolyásoló eszközként bármi szolgálhat, de különösen kitűnő egy fluidikus kondenzátorral
ellátott mágikus tükör. Ebben a tekintetben oly sok alkalmazási lehetőség van, hogy
lehetetlen valamennyit felsorolni. Ezért itt csak néhány gyakorlati példát hozok fel.
     Az egyetemes fénytengerből imagináció által, vagy tüdő- és póruslégzéssel annyi fényt
von testébe, hogy egy naphoz hasonlóan fehéren izzónak érezze magát. Telítse a fényt egy
kívánságkoncentrációval, például hogy a fény, illetve annak sugárzása intuíciót, inspirációt
vagy hasonlóan kívánatos képességet kölcsönöz önnek, vagy egy igazságot tár fel ön előtt.
Hagyja ezután imagináció által a fényt a kezén keresztül a tükör felületére áramlani és
torlaszolja ott azt mindaddig, amíg a testéből az utolsó fényszikra is át nem áramlott a tükör
felületére. Az összepréselt fényt formálja fénylő, fehér gömbbé, nappá, mely roppant
intenzív sugarakat áraszt. Ismételje meg többször ezt a telítést, míg az a biztos érzete lesz:
a tükör olyan erősen telített, hogy annak sugarai áthatják testét, lelkét, szellemét, és a
kívánt befolyást gyakorolják önre. Ekkor űzze ezt a fényt akaratereje és imaginációja, valamint
szilárd meggyőződése által annyi ideig a tükör felületére, ameddig azt szükségesnek tartja,
majd oldja fel teljesen. A fény hatásáról és befolyásáról úgy meg kell győződnie, hogy
egyetlen kétkedő gondolat sem merülhet fel önben. Éppen ez a szilárd meggyőződés adja a
fénysugárnak azt a roppant dinamikát, ami szinte fizikai hatásokat idéz elő. Néhány évvel
ezelőtt annyira telítettem ily módon egy homorú tükröt, hogy száz szilánkra pattant szét,
ezért tölgyfatükröt voltam kénytelen alkalmazni erre a célra.
     Leül a tükör elé és meditál az igazság felől, melyről tudomást akar szerezni, vagy a
problémáról, amelyet meg kíván oldani. Ha meditációja után az Akasha-elvet bekapcsolja
magában, vagy magát transzállapotba helyezi, rövidesen eléri a célját. Mindenesetre
kellemesen meg fogja lepni ez a munka, és később, meditációi alkalmával, kevéssé nélkülözheti
ezt a gyakorlatot. Amikor a mágikus tükör telítve van, gondosan óvni kell más személyek

                                  --[ 218 ]--
tekintetétől. A legjobb, ha selyembe burkoljuk. Fekhelyére is irányíthatja a tükör sugarait,
hogy az alvás idején a kívánt célra befolyásolhassa a tudatalatti tudatot. Autoszuggesztiói
megerősítik a hatást, és gyorsabb sikerhez vezetnek. Magától értetődik, hogy ezen a módon
nem csupán megismerést nyerhet, képességeket ébreszthet fel, és azokat nagyobb
kibontakoztatásra serkentheti, hanem lelkét és szellemét is a kívánt irányba tudja
befolyásolni. Ha a tükör befolyására már nincs szüksége, vagy egy másik munka másféle, például
Akasha vagy elemsugárzást, magnetikus vagy elektromos fluidum-telítést kíván, akkor az előző
telítést fordított sorrendben, imagináció által fel kell oldani, azaz a fényt ismét fel kell
szabadítani az univerzumba. Lehet más személyekre is sugározni, vagy őket befolyásolni, csak a
kívánt telítést ilyenkor nem a saját testből, hanem közvetlenül az univerzumból kell
imagináció által a tükör felületére vinni, így minden elképzelhető kísérletet (hipnózis,
mediális állapot, delejes álom) el lehet végezni. A mágus ennek megfelelően osztja be magának a
gyakorlást.

                  A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT SUGÁRZÓ ESZKÖZ A
                    TÉR TELÍTÉSÉNÉL ÉS BETEGKEZELÉSNÉL

Hasonló gyakorlat a tér mágikus tükör segítségével történő telítése. Ha olyan helyiségben
dolgozik, melyet a mágikus tükörrel csak saját céljára akar befolyásoltatni, a telítést saját
testén keresztül alkalmazza. Mások számára közvetlenül a mindenségből vonja ki a telítéshez
szükséges erőt anélkül, hogy azt testén keresztül engedné. Tehát hatalmas mennyiségű
fényt von ki az univerzumból, imagináció által a tükör felületére űzi, és ott torlaszolja azt.
A fénytorlaszt addig kell ismételni, amíg az eltorlaszolt fény gömbformát vesz fel, és vakító
fehér fénye az egész szobában szétárad. A kiáradó fényt nemcsak imaginatíve kell látnia,
hanem közvetlenül éreznie is kell, mint hatja át egész testét, röntgensugárhoz hasonlóan.
Meggyőződése és hite által helyezze a fénybe azt a kívánságot, hogy a fény óráról órára,
napról napra erősödik, és a sugárerő mind áthatóbb és dinamikusabb lesz. Korlátozza az
időben a fényerő sugárzó képességét, amint azt a biomagnetizmusnál mondottuk. Az odaűzött
fénybe, tehát az ön imaginatív napjába helyezze bele a feladatot, kívánságát, melyet
a fényerőnek teljesítenie kell (sikert, inspirációt, intuíció-erősödést, békét, egészséget)
aszerint, hogy mire van nagyobb szüksége. Ha ez megtörtént, a tükröt — egy fényszóróhoz
hasonlóan — úgy állítsa fel a helyiségben, hogy állandóan önre sugározzon. Ezután a tükörrel
nem kell többé törődnie, az dolgozik tovább, mint egy sugárzó, a kívánt irányban
befolyásolva önt és másokat. Ezt a módszert munkájánál, gyakorlatainál, kutatásainál és
meditációinál aligha nélkülözheti.
     Ha a tükör, például betegkezelés, tehát a tökéletes gyógyulás céljából nemcsak az ön,
hanem más személyek számára is telítve van, akkor tapasztalni fogja, hogy a tükör
sugárzásában sokkal többre képes, nem fárad el, és a beteg fájdalmai, aki közvetlenül a tükör
sugara elé kerül, vagy akár csak a helyiségbe lép, azonnal enyhülnek. A hatás ereje a tükör
telítésétől függ. Nemcsak egy személyt lehet kedvezően befolyásolni, hanem akár annyit,
amennyit a helyiség befogad. Hivatásos magnetizőröket vagy azokat, akik gyógyítással
foglalkoznak, kitűnően segíti ez a módszer.
     A sugárerőt imagináció segítségével a legnagyobb távolságra is el lehet juttatni. Csak
az imaginációt kell ennek megfelelően megváltoztatni. Hogy a mágikus tükör, mint sugárzó,
mennyire értékes a mágus kezében, és mennyi lehetőséget nyújt, azt nem kell külön
hangsúlyozni, bizonyára nem fogja mágikus tükrét lealjasítani, hogy rossz befolyásokat
terjesszen vele.



                                  --[ 219 ]--
                A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT ADÓ-VEVŐ KÉSZÜLÉK

A tükörrel képmegelevenítés és hangátadás is lehetséges. Két rövid gyakorlatot ismertetek,
melyeket nehézség nélkül elvégezhet az a mágus, aki engem eddig lépésről lépésre követett.
Az első gyakorlat a kölcsönös kép- és gondolat-életrekeltés két egyformán fejlett mágus
között. A távolság tetszés szerinti lehet, nem játszik szerepet, hogy tíz vagy száz
kilométerről van szó. Az értekezési mód sokféle lehet, történhet gondolat, kép, írás, hang és
érzelem által. A gyakorlat mindig ugyanaz, amely mindig az Akasha-elv alapján megy végbe.
     Kezdetben jó lesz, ha a mágus bizonyos gyakorlatra tesz szert egy olyan fejlett
partnerrel, aki legalábbis az Akasha-elvet jól uralja. Beszélje meg vele a pontos időt, amikor
az adást küldeni vagy fogadni kívánja. Történhet mindkettő egy időben. Az adó mindenekelőtt
Akashával telíti a tükröt, és ugyancsak az Akasha által transzba helyezi magát. Imagináció
útján kikapcsolja saját maga és az adást vevő között a tér és idő fogalmát, hogy az legyen
az érzése, mintha a partnerénél volna. Később ez az érzés teljesen magától jön létre, mint
már az előző kísérletekben tapasztaltuk. Kezdetben csak egyszerű geometriai formákat kell
átadni, azzal a kívánsággal, hogy a vevő partner megpillantsa azt saját tükrében. A vevő az
adás előtt Akashával telíti tükrét, magát transzba helyezi az Akasha által, és azt óhajtja,
hogy a partner által küldött képet tisztán, jól láthatóan szemlélhesse a tükörben. Ha mindkét
mágus kellően képzett, akkor a kép, melyet az adó partner a tükörbe vetített, a vevő által
látható lesz. Ha az adás és vétel ideje lejárt, meg kell cserélni a szerepeket. Fontos, hogy a
mágus mind az adás, mind a vétel képességét egyenlően fejlessze. A kezdeti sikertelenségek
ne vegyék el senkinek a kedvét, gyakoroljon szorgalmasan tovább, néhány próbálkozás
után biztosan bekövetkezik a siker. Ha egyszerű képeket már tudunk fogadni, bonyolultabb
képeket választunk, élőlények, helyiségek és tájak képeit, mint azt az előkészítő
gyakorlatokban ismertettük. Ha ebben is jártasak vagyunk, térjünk át arra, hogy imagináció
nélkül, csak értelemmel felfogott gondolatokat alkossunk.
     Ha mint adók és vevők egyaránt tapasztalatokat szereztünk, megpróbálhatunk imaginatíve
rövid szavakat írni a tükörre, melyeket a vevő partner a saját tükrében el tud olvasni.
A szavak után mondatok következnek, és végül képesek leszünk írás útján egészen hosszú
üzenetek átadására egyik tükörből a másikba. Ha az átadás optikai képességét elértük, az
akusztikai következik. Kezdetben az adó egy-két szót mond a tükörbe azzal a kívánsággal,
hogy a vevő partner meghallja azt. A vevő a megbeszélt időben ismét transzállapotban van,
és várja az üzenetet. Kezdetben ez hangos gondolkodáshoz lesz hasonló, de alkalomról
alkalomra tisztábban lesz hallható, míg olyan nem lesz, mint egy telefonbeszélgetés. Hosszas
gyakorlatok után már olyan tisztán fog hallatszani, mintha közvetlenül a fülünkbe mondanák.
Ha már rövid szavakat tudunk küldeni és felfogni, lehet rövid mondatokat is továbbítani,
és az üzenet hosszát növelni mindaddig, amíg elérjük, hogy egész híranyagot tudunk
elküldeni és felfogni. Sok távol-keleti beavatott ezt a módot alkalmazza az egymás közötti
kapcsolat fenntartására. Ott ez a hírközlési mód „üzenet a levegőn át” néven ismert. Ezt az
elnevezést képletesen kell értelmezni, mert valójában ez a művelet az Akasha-elv által
történik. Az, hogy az adó és a vevő között a legkülönbözőbb érzelmeket is közvetíteni lehet,
logikus és nem szorul bővebb magyarázatra.
     Ha a mágus uralja azt a képességet, hogy hasonlóan iskolázott mágussal adó és vevő
állapotot létesítsen, akkor mások között folyó beszéd- vagy képátvitelt is képes felfogni
ugyanúgy, mint a különböző rádióállomások vételénél. A mágikus terminológiában ezt fekete
lehallgatásnak nevezzük.
     Ismertetem azt a mágikus tükröt, amellyel mágikusan nem képzett személyekhez is el
lehet juttatni gondolatokat, szavakat és képeket, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy ilyen


                                  --[ 220 ]--
közlési mód létezik, és hogy esetleg ők is befolyásolhatók így. A mágus ilyenkor a
parancscsal az Akashával telített tükörbe csupán a szándékát űzi bele, hogy az átruházódjon az
adott személyre. Ha azután az Akasha-elvet a mit sem sejtő személyre irányítja, az képessége
szerint át is veszi az üzenetet. Kezdetben, ameddig nem rendelkezünk megfelelő gyakorlattal,
a hatás úgy fog megnyilvánulni, hogy az adott időpontban a befolyásolt személy
nyugtalan lesz, és az adóra — ez esetben a mágusra — lesz kénytelen gondolni. Később a
befolyásolt személy a híradást saját gondolatának fogja vélni, mivel nem tud különbséget
tenni, hogy azok saját bensőjéből erednek, vagy felfogta azokat. Ha azonban a mágusnak
érdeke, és különösen, ha erre specializálta magát, az illető személyt ahhoz a felismeréshez
tudja segíteni, hogy a gondolatok és a híradás tőle, a mágustól származnak. Ez a hatás
azonnali. A mágus a tükrön keresztül olyan adást is létesíthet, mely folyamatosan hat, és a
vevőhöz csak akkor érkezik, amikor az felvevőképes rá. Ilyen állapot rendszerint akkor
következik be, amikor az illető személyt külső körülmények nem zavarják. Így a kiküldött
adást leggyakrabban elalvás előtt vagy ébredés után veszi fel. Ehhez a mágus a tükörbe
koncentrált gondolatát, kívánságát vagy híradását el kell látnia a paranccsal, hogy csak
akkor kerüljön átvételre, amikor a szükséges felvevőképesség létrejön. Ameddig a híradást
nem veszi át, addig megmarad a tükör felületén. A mágus tehát nyugodtan egyéb teendői
után nézhet anélkül, hogy hírközlésével tovább törődne, mert a tükör mindaddig működik,
ameddig a gondolatot vagy hírt fel nem veszik. Ha a híradás továbbításra került, a tükör
elvégezte feladatát, és az illető személy átvette a hírt, a tükör felülete teljesen kitisztul.

            A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT A KÁROS ÉS NEMKÍVÁNATOS
                    BEFOLYÁSOK ELHÁRÍTÓ ESZKÖZE

A mágikus tükröt, mint elhárító eszközt is lehet alkalmazni. A helyiség, tér, ház vagy szoba
megvédéséhez úgy kell a tükör telítését megváltoztatni, hogy a fénysugarak a nemkívánatos
és kedvezőtlen befolyásokat feltartóztassák, vagy a kiindulási helyükre visszavessék. Ha
rossz befolyásról van szó, fényimpregnálással kell dolgozni, ha a kívánság — amely egy
helyiséget hivatott elszigetelni — egyaránt irányul jó és rossz befolyásolás ellen, akkor ez
a tükör, valamint a helyiség telítésével történik, az érinthetetlenség és áthatolhatatlanság
tulajdonságainak belehelyezésével. Mint már említettem, az Akasha torlaszolása nem
lehetséges, az Akasha nem hagyja magát torlaszolni, de imaginációs kívánságtelítés
végezhető, és az erőteljesebb hatás érdekében többször is ismételendő. A mágus különböző
célokra több tükröt állíthat elő magának. Azonban, ha távadással vagy távvétellel dolgozik,
nem szabad szobáját Akashával szigetelnie, mert az mind az adást, mind a vételt
megakadályozná. Meghatározott hely mágikus tükörrel való elszigeteléséről, ellenséges befolyás
ellen való védekezésről és hasonlókról A mágikus idézés gyakorlatá-ban fogok bővebbet
közölni.
     A mágikus tükör elhárító eszközként való alkalmazásán kívül még más előnyök is
kínálkoznak. Valamennyi fluidumot — elektromost, magnetikust vagy elektromagnetikust —
alkalmazhatja tükörmágiával, és azokkal a gyakorlatban dolgozhat. Hogy mikor milyen erő
vagy elem jön számításba, az kívánságától és saját hatóképességétől függ.

                A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT BÁRMELY ERŐ, LÉNY,
                     KÉP ÉS HATÁS KIVETÍTŐ ESZKÖZE

A mágikus tükör segítségével a mentál- és asztrálsík valamennyi erői annyira megsűríthetők,
hogy azok még beavatatlan személyek által is észlelhetők. Nem pusztán beképzelésről

                                  --[ 221 ]--
vagy szuggesztióról van szó: a gondolatok, elementárok, elementálok, valamennyi sík lényei,
az elemek lényei annyira megsűríthetők, hogy a tükörben le is fényképezhetők. A
gyakorlat a következő. A tükör felületének telítése a megsűrűsített FÖLD elemmel. Ez
egyenesen az univerzumból lesz torlaszolva, imagináció által, és nem a testben történik a
sűrítés, onnan vetítve a tükörre, mert ez bénulást okozna. Minél nagyobb a FÖLD torlódása,
annál sűrűbb és láthatóbb lesz az, amit megjeleníteni kívánunk. Tanácsos tehát a FÖLD elem
torlasztását néhányszor megismételni. Ha az a kívánsága, hogy egy elképzelést, képet vagy
elementált egy másik — nem iskolázott — személy is felismerjen, akkor a következőképpen
kell eljárni.
     Vezesse imagináció által az Akasha-elvet a személy fejébe vagy egész testébe azzal,
hogy az Akasha a kísérlet ideje alatt hatásosan megmaradjon ott. Ha egy elképzelés láthatóvá
tételéről van szó, helyezze a képet vagy az elképzelést imaginációjával olyan tisztán
és világosan a tükör felületére, mintha az valóság lenne. Ezt a képzetet tartsa meg. Ha ekkor
az Akashával befolyásolt személy a tükröt szemléli, úgy fogja látni az ön elképzelését,
mintha filmről vetítenék. Ezt hasonló módon megteheti egy saját maga által alkotott
elementállal, elementárral vagy sémával. Ha azonban az asztrál- vagy egy másik sík lényét
hívja, akkor legalább a tükör körüli teret kell előzően Akashával telíteni, amelyben a lény
megjelenik. Ennél előnyösebb az egész helyiség telítése Akashával, de szükségtelen, ha egy
másik, Akasha-elvvel telített tükre is van az illető helyiség számára. Ha minden előkészület
megtörtént, helyezze magát transzba, miközben az Akasha-elvet magába vezeti, és ebből a
transzállapotból hívja a kívánt lényt, mely egy másik síkon lakik. Amíg valaki az idéző
mágia gyakorlatait nem uralja tökéletesen, elégedjen meg az asztrálsíkról történő
idézésekkel, és elhunytak megidézésével, ami imagináció útján történik.
     A tükörfelületen torlaszolt FÖLD elem által a képek vagy lények annyira
materializálódnak, hogy nemcsak szemmel láthatók, hanem hallhatók is lesznek, még egy mágikusan
iskolázatlan személy részére is. A látottak tehát nem hallucinációk, és a mágus, mint már
említettük, a FÖLD által megsűrített képet le is fényképezheti. Ezeknél a felvételeknél
teljesen mindegy, hogy nappal van-e vagy éjszaka: illetve, hogy kap-e megvilágítást a tükör
vagy sötétben van. Ha a tükörrel együtt a hátteret is fényképezni akarjuk, akkor
természetesen megvilágítás is szükséges. Egyébként csak a tükörben materializálódott kép lesz
látható. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen felvételeknél jobb lemezt használni, mint
filmet. Mivel az illető kép rezgésszáma jóval magasabb, mint a fizikai világ fényének rezgése,
az ilyen felvételeknél színszűrőt kell alkalmazni. A mentálsík felvételeihez (képzeletképek,
elementárok, elementálok, sémák és e szféra valamennyi képződményéhez) kék szűrőt kell
használni. Minden lény és halott esetén lila szűrő szükséges. Az elemek lényeihez rubinvörös
szűrőt alkalmazunk. Természeti jelenségek fényképezésénél, különösen a természetmágiában,
sárga szűrőt kell használni. A szűrők tehát a színeket illetően analógiában vannak
az illető síkkal.
     Hasonlóképpen módjában áll még a mágusnak, hogy ne csak képeket és lényeket mutasson
meg egy mágikusan iskolázatlannak, hanem a tükörben láthatóvá teheti számára az
illető saját vagy mások múltját, jelenét és jövőjét.

               A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT TÁVOLBALÁTÓ ESZKÖZ

Mágikus tükrünkben eseményeket is szemlélhetünk, ismert és ismeretlen szereplőkkel, akár
a legnagyobb távolságból. A tükröt szokásosan Akasha-elvvel telítjük. Ezután maradjunk
nyugodtan és kényelmesen szokott helyzetünkben, idézzük elő az Akashával a transzálla



                                  --[ 222 ]--
potot, és koncentráljunk arra a személyre, akinek tevékenységét óhajtjuk megfigyelni.
Gondoljuk el, hogy a mágikus tükör egy nagy távcső, melyen keresztül a legnagyobb távolságra
is mindent láthatunk. Látni fogjuk a kiválasztott személyt és környezetét, mint egy filmen.
Kezdetben esetleg homályos lesz a kép, de néhány ismétlés után kitisztul, és a kívánt
személy közvetlen közelségének érzése oly meggyőző lesz, hogy úgy érezzük, közvetlenül
mellette állunk. A távolság lehet sok ezer kilométer is, ez itt nem játszik szerepet.
     Ellenőrzésképpen, hogy az, amit látunk, megfelel-e a valóságnak, el lehet képzelni
imagináció által az illető személynek egy másik cselekedetét is. Ha az asztrális érzékeinken
keresztül ez ugyanúgy sikerül, mint az előzőn látott kép, úgy a történés megtévesztett, és a
gyakorlatot többször meg kell ismételni, hogy a tényeket meg tudjuk különböztetni a
beképzelésektől és megtévesztésektől.
     A mágus saját jó vezetése mellett ily módon egy mágikusan iskolázatlan személyt is
képes távolbalátóvá tenni. Ezen a területen különösen képzett mágusok arra is képesek,
hogy a legnagyobb távolságban történő eseményekről és képekről — rubinvörös szűrővel,
és a leírt gyakorlat szerint — fényképfelvételeket készítsenek.
     Ha nem az anyagi események érdeklik, melyeket a távolból a jelenben tanulmányozni
óhajt, hanem egy ember lelki és érzelmi élete, akkor csak kikapcsolja a látni óhajtott
személy testét, és csak az asztráltestét képzeli el. Nemsokára látni fogja az auráját és
jellemtulajdonságait, különböző színárnyalatokban, melyből az analógiatörvény alapján logikus
következtetéseket vonhat le a jellemre és képességekre vonatkozóan.
     Ha a személynek sem az anyagi ténykedése, sem a lelki tulajdonságai és jellemvonásai
nem érdeklik, és a tükörben csak a szellemét akarja megfigyelni, akkor ki kell kapcsolni az
illető anyagi testével együtt annak asztráltestét is. Ekkor is meg fognak jelenni a képek,
melyek a szellemnek felelnek meg, és ön a legnagyobb távolságról is képes lesz valamely
személy gondolatait és eszmevilágát nyomon követni.
     Amint a felvázolt példából látható, tetszés szerinti személy gondolatainak olvasása a
legnagyobb távolságról is lehetséges. Csak az ön akaratán múlik, hogy az ilyen irányú
képességek milyen fokozatit akarja elérni.

                 A MÁGIKUS TÜKÖR, MINT MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ
                       KUTATÁSÁNAK SEGÉDESZKÖZE

A tükörrel történő munkáknál az egyik legnehezebb feladat más személyek múltjának, jelenének
és jövőjének pontos feltárása. Érthető, hogy a mágus a saját múltját és jelenét láthatja
leperegni a tükörben, mint valami filmen — bár valószínűleg ettől el fog állni. Ha a
mágust a saját jövője érdekli, nem volna nehéz a tükörben arra beállítani magát, hogy erre
vonatkozóan a legaprólékosabban tudomást szerezzen. Ezzel azonban, abban a pillanatban,
melyben sorsát a tükörben meglátná, elrabolná magától saját akaratát. Ettől kezdve egy
táblázathoz hasonlítana az élete, melyet ki kell tölteni anélkül, hogy hozzáadni vagy elvenni
lehetne belőle. Az természetesen más, ha az Akasha-elv a legmagasabb formájában — nevezzük
itt isteni gondviselésnek — a mágust ilyen vagy olyan módon figyelmezteti valamilyen
veszélyre anélkül, hogy magának a mágusnak szándékában volna valamit látni vagy
megtudni. Az ilyen figyelmeztetést maradéktalanul követni kell, annak figyelmen kívül
hagyása kárt okozna a mágusnak. Ezen a fokozaton már ő maga is különbséget tud tenni, hogy
a figyelmeztetés valamely lénytől származik, teljesen mindegy, milyen síkról, vagy egyenesen
az Akasha-elvből jön.
     Beavatatlan embereknél és azoknál, akiknél a mágusnak különösebb érdekeltsége van
a múlt, jelen és jövő felkutatására, a mágikus tükör igen jó segédeszköz. Minden gondolat,

                                  --[ 223 ]--
érzékelés, érzés és cselekmény pontos feljegyzéseket hagy az Akashában, ahol a mágus —
transzállapotban, mágikus tükrével — közvetlenül olvashat, mint egy nyitott könyvben.
Csupán rá kell magát erre állítania imagináció által. Kezdetben, mikor még nem jutott
mesteri fokra, a képek összefüggéstelenül fognak megjelenni, de a gyakorlat többszöri
ismétlésé után, folyamatosan fog megjelenni egyik kép a másik után a tükör felületén, valóságos
összefüggésben a múlttal, mintha a látható eseményeket maga élné át. Kezdve a jelennel,
vissza a gyermekkorig, egészen a születésig képes lepergetni az eseményeket. A múltat, bár
minden további nélkül lehetséges az illető személy szellemének életét az előző testet
öltésekben is nyomon követni, csak a születésig tanácsos visszavezetni. Mind a jövő, mind a
múlt képeinek közlésével, úgy saját magánál, mint másnál, az isteni gondviselés törvényeibe
nyúlna bele, és kíváncsisága súlyos következményekkel járna. Elsősorban, abban a pillanatban
olyan öreggé válna, mint ahány előző életét felsorakoztatta. Az ilyesmi nagyon
kellemetlen belső érzést váltana ki, és sok tekintetben kedvezőtlenül, mindenekelőtt a
további élet iránti érdektelenségben nyilvánulna meg. Másodszor, az előző életek valamennyi
tettéért azonnal közvetlenül felelőssé válna. Egyetlen előnye származna csak, hogy előző
életeinek tapasztalatait tudatosítaná, ez azonban a hátrányokkal nem állna egyensúlyban.
     Ha a mágus — nyomós oknál fogva — egy másik ember jövőjét akarja tudni, csak
transzállapotba kell helyeznie magát. Ha ebben már megfelelően gyakorlott, semmi nem
maradhat rejtve előtte. A mágikus tükörrel való munka legmagasabb fokát jelenti a
tisztánlátásnak az a módja, amikor a mágus magánál és másoknál a mentál-, asztrál- és anyagi
síkon pontosan, összefüggően mindent képes látni. Ha a mágus eddig eljutott, akkor a mágikus
tükörre vonatkozóan már nem tudok neki több újat mondani, és az itt leírt példák
alapján ki fogja tudni alakítani saját gyakorlatait.


                      MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (IX.)

      AZ ASZTRÁLTEST TUDATOS ELVÁLASZTÁSA AZ ANYAGI TESTTŐL

E fokozaton a mágus megtanulja elválasztani asztráltestét fizikai testétől, így nemcsak
szellemileg, hanem asztráltestével is képes mindenütt ott lenni, ahol kíván. Az asztráltest
elválasztása, mint látni fogjuk, gyakorlatilag egészen más, mint a mentális vándorlás, vagy
mint az Akasha által előidézett transzállapot. Azt az állapotot, melyben az asztrál- és
mentáltest az anyagi testtől elválik, az okkult terminológiában extázisnak nevezzük. Az igazi
mágus asztráltestével is képes bárhol megjelenni, de a legtöbb esetben megelégszik a mentális
vándorlással vagy a transzállapottal. Az asztráltest, ha a fizikai testtől elválik, és a
mentáltesttel együtt marad, többnyire csak anyagi mágikus munkához használható. Az asztráltest
kiküldésének munkálatainál nagy elővigyázatosság szükséges, mivel a mentális vándorlással
ellentétben, mindkét összekötőtag, tehát a mentál- és az asztrálmatrica is elkülönül a
testtől, és csak egy finom, elasztikus, ezüstösen csillogó életkötelék — ezüstszál — köti
össze az asztrál- és a mentáltestet az anyagi testtel. Ha ebben az állapotban az anyagi testet
egy idegen, akár mágikusan iskolázott, akár nem iskolázott személy megérintené, ez a
rendkívül finom szál azonnal elszakadna és megszűnne a visszatérés, az anyagi testtel való
öszszekapcsolódás lehetősége. Ez a fizikai halált jelentené. Ezért már a gyakorlat kezdetén a
legszigorúbban ügyeljünk arra, hogy ebben az állapotban senki meg ne érinthessen. Az
ezüstszál ilyen könnyű elszakadása arra vezethető vissza, hogy egy ember elektromagnetikus
fluidumja jóval erősebb hatású, és ez a finom szál még egy fejlett mágusnál sem tud
ennek a fluidumnak ellenállni. Az orvostudomány egy ilyen módon megölt test vizsgálatánál
legfeljebb embóliát vagy szívbénulást állapítana meg. Az extázis állapotában a fizikai
test tetszhalott: élettelen és érzéketlen. A légzés leáll, a szív nem ver. A tetszhalál szintén

                                  --[ 224 ]--
extatikus jelenség, ami patológiás behatásra keletkezik, és ami természetes módon minden
mágus számára könnyen érthető. Meg kell jegyezni, hogy a normális légzés, mely során
mind a négy elem, valamint az Akasha is bejut a véráramba, tartja fenn a mentálmatricát,
tehát a mentál- és asztráltest közötti összekötő kapcsot – a tapasztalatok is ezt támasztják
alá, hiszen lélegzés nélkül nincs élet. Az asztrálmatricát, az anyagi test és az asztráltest
közötti összekötő kapcsot pedig a táplálék szervezetbe juttatása tartja életben. A mágus
most látja a táplálékfelvétel és a légzés közötti összefüggést, és megtalálja az igazi indokot
az előző gyakorlatok tudatos étkezését és tudatos légzését illetően. Egyik vagy másik
elhanyagolása ebben a fejlődési szakaszban kétséget kizáróan diszharmóniához, betegségekhez
és egyéb zavarokhoz vezetne. Sok szellemi, lelki, de testi zavar is e két tényező zavaraiban
és szabályainak figyelmen kívül hagyásában rejlik. Ezért is mutattunk rá már a kezdetnél,
hogy testet, lelket és szellemet egyenletesen kell fejleszteni és fenntartani. Ha a fizikai
test nem eléggé erős és szívós, bőséges, vitamindús ételek folytán nem rendelkezik elegendő
elektromagnetikus fluidum-készlettel, ami az asztrálmatrica rugalmasságának előfeltétele,
akkor az extázis-gyakorlatok károsodással járhatnak. Valamennyi aszketikus gyakorlat,
mely a fejlődés munkamódszerében éhezést ír elő, túlzottan radikális és ezért elvetendő.
Sok keleti gyakorlat, mely aszkézist és aszketikus gyakorlatot ír elő, egyoldalú és
alkalmatlan mindazok számára, akiknek testi beállítottsága az uralkodó klímának nem felel meg.
Ha azonban a mágus a három létsíkot — a testet, lelket és szellemet — egyenletesen
kifejlesztette, nem kell attól félnie, hogy a mentál-, az asztrál- és az anyagi test valamilyen
károsodást szenved. Csak az a tanuló számolhat esetleges diszharmóniával, aki nem
szisztematikusan viszi végig ezt a módszert, elhanyagolja valamelyik elővigyázatossági
szabályt. Ezek szerint a mágus addig nem fogja elkezdeni az asztráltest kiküldésének
gyakorlatait, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy maradéktalanul ural minden eddig ajánlott
módszert. A mentális vándorlásnál a legfinomabb rész, az asztrálmatrica a testben marad, amely
a testet és lelket összeköti, az asztráltest kiküldésénél ellenben minden eltávozik a testből,
ezért az extázis-gyakorlatnál nagy óvatosságra van szükség.
      Az asztráltest kiküldésének tulajdonképpeni gyakorlata nagyon egyszerű, különösen,
ha a mentális vándorlást jól uralják. Az asztráltest leválasztása a következőképpen
történik.
      Leül ászanájába — a gyakorlatokat fekve is lehet végezni — és mentáltestével az
anyagi testéből kilép. A mentáltestbe áthelyezett tudatával figyelje anyagi testét. Úgy fog
tűnni, mintha teste álomban volna. Ekkor imaginálja, hogy asztrálteste akarata által
kivonódik a fizikai testéből, hasonlóan, mint a mentálteste. Az asztráltest formája azonos
mentális és anyagi testének alakjával. Ezután lépjen be asztráltestébe, és kösse össze magát
vele. Ekkor az az idegenszerű érzése lesz, mintha az asztráltest nem a sajátja lenne, ezért
azonnal meg kell teremtenie a tudatos kapcsolatot a mentál- és asztrálmatrica között. Ha
egyidejűleg testét is figyeli, meg fogja állapítani, hogy e kísérletnél légzési zavarok lépnek
fel. Abban a pillanatban azonban, amelyben magát szellemében az asztrálformával összeköti és
elkezd tudatosan lélegezni, azonnal érezni fogja az asztráltesttel való tényleges
összeköttetést. Kezdetben, amikor mint szellem ilyen módon fizikai teste mellett összeköti
magát az asztráltesttel, semmi másra nem kell figyelnie, mint a légzésére. Ez a gyakorlat addig
végzendő, amíg a légzés megszokássá nem válik az asztráltestben, melyet kivont a fizikai teste
mellé, és magát azzal szellemileg egybekötötte.
      Tehát, mint látjuk, csak az asztráltestben való tudatos légzés teszi lehetővé a
mentálmatrica eloldását. Ha a mentál- és asztráltestben történő légzés többszöri ismétlés után
megszokássá vált, tovább lehet menni. Ha az asztráltestben kezdünk lélegezni, a légzés
megszűnik a fizikai testben. Az elválasztás által a fizikai test letargikus állapotba kerül, a
tagok megmerevednek, az arc egy halottéhoz hasonlóan fakó lesz. Amint azonban beszüntetjük a


                                  --[ 225 ]--
légzésgyakorlatot a test mellett, azonnal látni fogjuk, hogy a test azonnal vonzza az
asztráltestet, mint valami mágnes, és a légzési folyamatot átveszi. Amikor tudatunkkal
szellemileg, tehát a mentáltesttel is visszahelyezkedünk testünkbe, az asztrál- és mentáltest
felveszi a fizikai test formáját, akkor lassan magunkhoz térünk, és ezzel be is fejeztük az
első gyakorlatot.
      Ugyanilyen folyamat, amit közönségesen halálnak nevezünk, azzal a különbséggel,
hogy a matrica szétrombolódik a fizikai és az asztráltest között. Amikor tehát normális
halálról van szó, és az asztrálmatrica betegség vagy egyéb okból megsemmisül az anyagi és
az asztráltest között, az asztráltestnek és a mentáltestnek nincs többé maradása a fizikai
testben, hanem automatikusan kilép abból. Ez a folyamat anélkül, hogy ott ez tudatossá
válna, áthelyezi a légzést az asztráltestbe. Ez magyarázza, hogy az elhunyt lények kezdetben
semmiféle különbséget nem éreznek az anyagi és az asztráltest között. Csak fokozatosan
ébrednek helyzetük tudatára, amikor látják, hogy a test számukra használhatatlanná vált
és az asztráltest más törvényeknek (az Akasha-elvnek) van alávetve. Az asztrálsíkra
vonatkozóan az előző fejezetekben erről már részletesen írtam. Az asztráltest kiküldésének
gyakorlata tehát a fizikai halál utánzása. Mivel ezeknél a gyakorlatoknál az ember oly közel
van az élet és az úgynevezett halál közötti határhoz, minden elővigyázati rendszabály
indokolt.
      Ha a mágus az asztráltest kiküldést tökéletesen uralja, megszűnik a haláltól való
félelem, mert pontosan megismeri élete leáldozásának folyamatát és tudja, hogy hová kerül
fizikai testének levetése után. Az asztráltest tudatos leválasztásának többszöri gyakorlása
után az asztráltestben történő légzés annyira megszokássá válik, hogy már nem is vesszük
tudomásul, és az asztráltestben ugyanolyan érzésünk van, mintha a fizikai testünkben
volnánk. Ha vissza akarunk térni az anyagi testbe, tudatosan le kell állítani a lélegzést az
asztráltestben, hogy az asztráltest elválhasson a mentáltesttől, és felvehesse a fizikai test
formáját. Abban a pillanatban, amikor az asztráltest az anyagi test formáját felveszi, a
fizikai test ismét automatikusan lélegezni kezd. Kizárólag így lehetséges a fizikai testbe való
viszszatérés. Mivel a mentáltest más törvényszerűségek alá tartozik, más ritmus szerint
lélegzik, mint az asztráltesttel egybekötött anyagi test, ezt minden körülmények között szem
előtt kell tartani. Csak akkor leszünk képesek magunkat anyagi testünktől folyamatosan
eltávolítani, ha annyira megszoktuk az asztrál- és mentáltest kilépését, hogy tetszés szerint
ki-be járhatunk. Továbbá, amikor a légzéssel kapcsolatos elővigyázatossági rendszabályok is
megszokássá váltak. Az előkészítő gyakorlatok kezdetén ne lépjünk el testünk mellől. Vagy
a fizikai testünk mellett álljunk, vagy az asztrál- és mentáltesttel az anyagi test pillanatnyi
állapotát, tehát az ászanát vegyük fel.
      Fontos még, hogy ugyanúgy, mint a mentáltest kiküldésénél, nemcsak a testet, hanem
a közvetlen környezetet is tanulmányozzuk. Ez végül is ugyanaz a folyamat, mint a mentális
vándorlás esetében: minden tárgyat tudomásul kell venni, érezni és hallani, azzal a
különbséggel, hogy a szellem még egy ruhát, a mi esetünkben az asztráltestet is magával viszi,
ami lehetővé teszi, hogy „fizikaiabban” hassunk. Ha például csak a mentáltestével látogat el
valahová, és ott egy megfigyelt esemény jó vagy rossz érzést vált ki önből, azt
mentáltestében nem érzi, és nem szerez róla tudomást, így az nem is befolyásolhatja. Ha azonban
ugyanezt az élményt az asztráltestével éli át, akkor ugyanolyan intenzíven érez, mintha a
fizikai test is jelen volna.
      Egy további gyakorlat alkalmával kíséreljen meg fokozatosan, lépésről lépésre
eltávolodni teste mellől. Eleinte erősen vonzódik vissza teste mellé, mint ahogy a mágnes
vonzza a vasat. Ez azzal magyarázható, hogy az asztráltest és a fizikai test közötti köteléket
a legfinomabb fluidum táplálja, őrzi és tartja egyensúlyban. Az asztráltest kiküldése egy
gyakorlatok által tudatosított eljárás a természet törvényszerűségei ellenében. Ezért kíván az

                                  --[ 226 ]--
asztráltesttel való elmozdulás sokkal nagyobb erőfeszítést, mint a mentáltest elmozdítása.
Kezdetben csak néhány lépést távolodjon el testétől és azonnal térjen vissza. Az
asztráltestben különböző érzések, mint például halálfélelem, keletkezhetnek azáltal, hogy a
magnetikus vonzóerő annyira befolyásolja és odaláncolja. Ezeket az érzéseket mindig le kell
küzdeni. Ezen a fokozaton minden hasonló jelenség felett uralkodni kell. Minden újabb
gyakorlatnál növelni kell a fizikai testétől való távolságot és így mind nagyobb távokat lesz
képes megtenni. Minél messzebbre tud eltávolodni asztráltestével fizikai teste mellől, annál
gyengébb lesz a fizikai test vonzereje. Távoli utazások után még nehezére is fog esni a
testébe való visszatérés. Olyan síkokra és tájakra is eljuthat, melyek annyira rabul ejtik,
hogy úgyszólván nagy bánatot fog érezni a testébe való visszatérés gondolatára. A mágusnak
azonban uralkodnia kell érzelmein, mert ha megszokja, hogy asztráltestével nemcsak
az anyagi síkon, hanem az asztrálsíkon is otthonosan mozogjon, csakhamar életunttá válik,
és a legszívesebben nem térne vissza többé saját testébe. Érthető, hogy az ilyen kísértés
nagy. Különösen, ha a mágus a fizikai világban sokat szenved, a másik síkon viszont
boldogságban van része. Elhatalmasodhat felette a vágy, hogy erőszakkal elszakítsa az
életfonalat, amely még a fizikai testéhez láncolja. Ez ugyanolyan öngyilkosság volna, mintha a
fizikai testtel történne. Ezzel az isteni gondviselés ellen cselekedne, ami karmikus
következményeket is magával vonna.
     Ha az asztráltest kiküldésének gyakorlatai annyira előrehaladottak, hogy tetszés
szerinti távot meg tud tenni, a mágus előtt nyitva áll a lehetőség, hogy képességét különböző
célokra alkalmazza. Asztráltestével bárhová áthelyezteti magát, betegeket kezelhet úgy,
hogy az asztráltestben a magnetikus vagy elektromos fluidumot torlaszolja, megsűríti, és a
betegre vetíti. Mivel a fluidumok, amelyekkel a mágus dolgozik, csak az illető beteg síkján
hatnak, az asztráltest által történő kezelés sokkal áthatóbb, mint ugyanez gondolatátvitel
vagy mentális vándorlás által.
     A mágus azonban még egyéb befolyásolásokat is végre tud hajtani. Képes magát a
FÖLD elem által az asztrálsíkon, saját asztráltestében megsűríteni, oly erősen materializálni,
hogy ezáltal mind a beavatott, mind a beavatatlan szeme előtt testet ölt, a fizikai szem
számára is láthatóvá válik, hallható és érezhető lesz. Ebben a tekintetben a siker attól függ,
hogy mennyi időt szánt ezekre a gyakorlatokra, valamint annak képességétől, amellyel a
FÖLD elemet torlaszoljuk az asztráltestben. Természetes és magától értetődik, hogy a mágus
fizikai cselekvésekre is képes materializált asztrálteste segítségével. Olyan jelenségek
előidézése, mint kopogás és hasonlók, a beavatottak számára itt találnak megfelelő
magyarázatra. A mágus lehetőségeinek itt valóban nincsenek határai, és csak rajta múlik, hogy
milyen irányban kíván specializálódni. Mindenesetre tisztában kell lennie azzal, hogyan
viszonyuljon mindehhez. Módjában áll például csupán egyetlen testrész, mondjuk egy kéz,
materializálása is. Ha imaginációs erejével véghez tudja vinni egy tárgy elektronrezgésének
a meggyorsítását, akkor egy erőinek és fejlettségének megfelelő tárgyat az asztrálsíkra
juttatva, eltűntethet mások szeme elől. Az anyagi tárgyak ugyanis ekkor már nem az anyagi
törvények alá tartoznak, hanem asztrálisak lesznek. Így a mágus számára gyerekjáték lesz
ilyen tárgyakat asztrálteste segítségével a legnagyobb távolságokra eljuttatni, és eredeti
helyükre visszavinni. A be nem avatottak szemében az ilyesmi szemfényvesztésnek tűnik, de
egy mágus nemcsak ilyen, hanem ettől különb jelenségek véghezvitelére is képes, amiket
csodának tekintenek. Mint magyarázatunkból kitűnik, ezek a jelenségek nem csodák, és
csoda a szó igazi értelmében a mágus számára nincsen. Ő ismeri a magasabb erőket és
törvényeket, azok használatát, és alkalmazza azokat. Még nagyon sok példát lehetne
felsorolni, mi mindent tud a mágus asztráltestével véghezvinni, azonban az őszintén törekvőnek
az elmondott elegendő lesz.



                                  --[ 227 ]--
   AZ ASZTRÁLTEST ÁTHATÁSA A NÉGY ISTENI ALAPTULAJDONSÁGGAL

Ezen a fokozaton a mágus elkezdi konkrét eszmévé formálni istenszemléletét. A csak
egyoldalúan iskolázott misztikus, jógi, és a többi az istenségben csak egy aspektust lát,
melyet tisztel, és melynek a legnagyobb elismeréssel és hódolattal adózik. Az igazi beavatott,
aki fokozatos tanulmányaiban állandóan tekintettel van a négy elemre, az istenfogalmat az
egyetemes törvények szerint négy aspektussal fogja felruházni, melyek:
                       TŰZ-elv = akarat vagy mindenhatóság,
                       LEVEGŐ-elv = bölcsesség vagy mindentudás,
                       VÍZ-elv = irgalmasság vagy mindenszeretet,
                       FÖLD-elv = halhatatlanság vagy mindenütt jelenvalóság.
     A mágus feladata az, hogy a négy isteni eszme — aspektus — felett meditáljon. Mély
meditációk extatikus állapotában a mágus ezen isteni erények valamelyikével annyira
öszszeolvad, hogy az illető erénynek érzi magát. Ezt istenének mind a négy erényével át kell
élnie. A gyakorlatok üteme a mágusra van bízva, éspedig mindaddig meditálhat valamely
erény felett, ameddig meg nem bizonyosodik róla, hogy az erény megtestesül benne. Idejének
megfelelően úgy is végezheti a meditációkat, hogy egy gyakorlat alkalmával meditatív
módon sorrendben előidézi magában mind a négy erényt. Oly erősen, mélyen, behatóan és
meggyőzően kell meditálni, hogy az asztráltest félreérthetetlenül azonosuljon az erénnyel.
Istenfogalma legyen univerzális, mely mind a négy isteni erényt magában foglalja. A
legnagyobb figyelmet szentelje a mágus ennek a meditációnak, mert ez elengedhetetlen az
istenével való eggyé váláshoz. A négy isteni erénnyel csak akkor lesz képes
összekapcsolódni, ha azokról belső képet tud alkotni, ami viszont csak mély meditációval
lehetséges. Az ehhez szükséges gyakorlatot e tankönyv utolsó fokozatán írom le. Ezek a
meditációk megvalósítják szellemének és lelkének istenivé válását, végső fokon hasonló módon
hatnak testére is, és lehetővé teszik számára a kapcsolatot istenével, ami végül is e fejlődési
folyamat értelme és célja.


                       MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (IX.)

Az a tanuló, aki valamennyi eddigi gyakorlatot feldolgozta, már nem tart igényt további
gyakorlatokra a test iskolázása terén. A kifejlesztett erőket már csak el kell mélyítenie és
sokoldalúan alkalmaznia. A következőkben néhány útmutatást kívánok adni, melyeket a
tanuló — fejlettsége szerint — némi gyakorlás után minden nehézség nélkül elsajátíthat.

             BETEGKEZELÉS ELEKTROMAGNETIKUS FLUIDUMMAL

A szenvedő emberiséget erőinkkel segíteni gyönyörű és szent feladat. A betegkezelés terén
a mágus, a múlt és a jelen sok szentjéhez hasonlóan, valóságos csodákra képes. Egyetlen
gyógyász, magnetizőr vagy gyógymédium sem tudja a dinamikus erőket az őstörvényeknek
megfelelően úgy befolyásolni, mint éppen a mágus. Ennek előfeltétele, hogy a mágus pozitív
és negatív formában ismerje a test okkult anatómiáját és annak elemekre vonatkozó
összefüggéseit. E nélkül a betegséggóc befolyásolása lehetetlen.
     A mágus az Akasha-elv és a tisztánlátás által képes minden betegség okát azonnal
felismerni, és a befolyásolást a betegség okánál elkezdeni. Ha az ok a mentálszférában van,
úgy a mágus mindenekelőtt a páciens szellemét befolyásolja, hogy ismét helyreállíthassa a

                                  --[ 228 ]--
harmóniát. Mint már mondottuk, a mentálszférára csak a mentálsíkon, az asztrálszférára
csak az asztrálsíkon, az anyagi szférára csak az anyagi síkon lehet hatni. Ezt mindig szem
előtt kell tartani. Áthatolás valamely síkból másikba csak kifinomult erő által, és csak a
megfelelő matricán át történhet. Egy gondolat képtelen fizikai erőt előidézni, tehát egy testi
fájdalmat megszüntetni. A hittel és meggyőződéssel koncentrált gondolat erős rezgéseket
idéz elő a páciens mentálszférájában, melyek azután a mentálmatricán át az asztráltestbe
jutnak. Ilyen befolyásolás nem jut tovább a páciens lelkénél. Arra ösztönzi ugyan a beteget,
hogy szellemileg a gyógyulás felé forduljon, de ennél több nem történik. Elérhető ugyan
egy mentális-asztrális enyhülés, melyet a páciens mentálszférájából idéz elő, de az anyagi
fájdalom enyhítéséhez ez a befolyás nem elegendő, kiváltképpen, ha a beteg annyira
gyenge, hogy a testi gyógyuláshoz szükséges anyagok és fluidumok már nem képesek magukat
megújítani. A siker így nagyon jelentéktelen, a gyógyulás pedig csak szubjektív
volna.
     A gyógyítási módnak ebbe a kategóriájába tartozik a szuggesztió, hipnózis,
autoszuggesztió, az egészségessé imádkozás és a többi. A mágus ezeket a módszereket nem becsüli
le, de nem bízza magát rájuk, és ezeket csak mint másodlagos segédeszközöket alkalmazza.
Számára ezek nem képviselnek olyan magas értéket, mint amilyet számtalan könyv tulajdonít
nekik.
     Sokkal hatásosabban dolgozik egy valódi magnetizőr, aki okkult tréning és megfelelő
életmód hatására nagy életmagnetizmus-többlet felett rendelkezik. Neki nincs szüksége
sem a páciens hitére, sem valamiféle szuggesztióra, hipnózisra, vagy holmi álszenteskedésre.
Ilyen magnetizőr, ha a szükség úgy kívánja, többlete segítségével a páciens akarata
ellenére is képes életerejét telíteni az asztráltestben, ami gyors gyógyulást eredményez,
mert magnetizmusa sokkal nagyobb feszítőerővel rendelkezik, és megerősíti a beteg
asztrálmatricáját. Ezért a magnetizőr például kisgyermeket is képes sikeresen kezelni, aki
képtelen valamit elképzelni, vagy tudatalatti tudatával valami módon segítséget nyújtani a
gyógyuláshoz.
     A mágus, ha gyógyító gyakorlatra specializálja magát, és ideje engedi, naponta százával
kezelhetné a betegeket anélkül, hogy életereje a legkisebb mértékben is csökkenne. A
mágus az univerzális törvényekkel dolgozik, és befolyásával az asztráltest és asztrálmatrica
érintése nélkül egyenesen a beteg szervet veszi célba. Ezáltal a beteg szervre sokkal
nagyobb hatást gyakorol, mint valamennyi eddig említett gyógyító. A gyógyulási folyamat
olyan gyors is lehet, hogy az orvostudomány szemében kimondottan csodának tűnhet. Nem
akarom itt az igazi mágus általános betegkezelési szabályait előírni, elegendő lesz néhány
utalás, mert a tanultak alapján már saját munkamódszerrel rendelkezik. A mágus akarattal
és imaginációval dolgozik, ha a páciensnél szellemi gyengeségről vagy zavarról van szó,
ahol a harmóniát kell helyreállítani. Itt a mágusnak szelleme tevékenysége tudatában kell
lennie, vagyis nem asztrál- vagy fizikai teste gyakorol befolyást, csakis szelleme dolgozik.
Ezért a testet és a lelket teljesen elfeledve, minden figyelmet a szellemnek kell szentelni,
hogy a hatás szellemtől szellemhez intenzív legyen. Ha a páciens agonizál vagy eszméletlen,
a mágus képes őt tudatra ébreszteni. Ha a betegség oka az asztráltestben keresendő,
akkor torlaszolt életerővel dolgozik, amit a gyógyulás kívánságával telít. A mágus a torlaszt
egyenesen az univerzumból fogja a páciens asztráltestébe vezetni anélkül, hogy saját testén
keresztülvezetné. Ezáltal elkerüli saját vitalitásának esetleges gyengülését és egyben a
beteg odnak a saját oddal való keveredését. Ha a megbetegedés oka fizikai természetű, akkor
a mágus az elemeket és az elektromos és magnetikus fluidumot veszi segítségül. Erős
felépítésű betegnél csak azokkal az elemekkel dolgozik, melyek a betegségre kedvező hatást
gyakorolnak; így például magas lázat a VÍZ elemmel kell leküzdeni. A beirányított elem



                                  --[ 229 ]--
létrehozza magának a szükséges elektromos vagy magnetikus fluidumot. A páciensnek diétát,
légzésgimnasztikát, gyógynövényteákat, fürdőt és hasonlókat, továbbá az elemnek
megfelelő életmódot kell ajánlani. Ha azonban a beteg teste annyira legyengült és annyira
kicsi az ellenálló képessége, hogy a szükséges elemet nem tudja felvenni, és ezáltal a
fluidum nem tud magától létrejönni benne, nem marad más hátra, mint hogy a mágus a
megbetegedett szervbe maga vezeti be a fluidumot és telíti azt. Ennél a műveletnél az okkult
anatómiát kell alkalmazni a polarizációnak megfelelően. Olyan szervet nem szabad elektromos
fluidummal telíteni, mely a magnetikus fluidum funkcióját látja el, ha nem akarunk
a páciensnek ártani. Helyesen teszi a mágus, ha olyan szervbe, melyben mindkét funkció
működik, a fluidumokat egymás után vezeti be. Ha például a fejre akar hatni fluidummal,
akkor az előrészt (homlok), a baloldalt és a belső részt (nagyagy) elektromos fluidummal,
a jobb oldalt és a hátsó részt (kisagy) magnetikus fluidummal telíti. Ha a műveletnél
kézráhelyezést alkalmaz, ami bár jó segédeszköz, de nem feltétlenül szükséges, akkor azt is a
fluidumnak megfelelően kell tenni. Az iménti példánknál a homlokot és a bal oldalt a jobb
kezével, tehát az elektromossal, a fej hátsó részét és a jobb oldalt a bal kezével, tehát a
magnetikussal fogja befolyásolni. A gyógyításban kiválóan képzett mágusnak nem kell
feltétlenül alkalmaznia kézráhelyezést vagy simogatást, mert iskolázott imaginációjával
mindenre tud hatni. Imaginációja segítségével képesnek kell lennie az elektromos és
magnetikus fluidumot a legkisebb szervbe is úgy bevezetni, hogy például a szem belsejébe a
magnetikus fluidumot és a szemgolyó külső részeibe az elektromos fluidumot vezeti. Ilyen
módon nemcsak sok szembajt fog sikeresen kezelni, látási erőt fokozni, hanem — hacsak nem
szervi hibáról van szó — vakokat is látókká tud tenni. A semleges testrészeket vagy a
tájéknak megfelelő elemmel, vagy torlaszolt életerővel telítse. Nem követ el nagy hibát, ha a
semleges részeket figyelmen kívül hagyja, mivel a fluidum-sugárzás a szerv semleges pontjait
is közvetetten befolyásolja. Ha nem egyetlen szerv, hanem az egész test zavaráról van
szó, mint például idegbaj vagy a vér megbetegedése esetén, akkor az elektromos fluidumot
a beteg egész jobb oldalába, a magnetikust pedig az egész bal oldalába kell bevezetni. A
beteg állapotából adódó felvevő-képtelenségnél a két fluidum bevezetése után, a régióknak
megfelelően, az elemeket is sorban a testbe irányíthatja. Óvakodni kell azonban a túlságosan
erőteljes telítéstől, mert a beteg test ennek feszültségét esetleg nem tudná károsodás
nélkül elviselni.
      A leghatásosabb mágikus gyógykezelés lényege, hogy a mágus megfelelően befolyásolja
a beteg szellemét, lelkét és testét. Hogy ez hogyan történik, az a számára megadott
példákból és az analóg egyetemes törvényekből már ismert, és nem szorul további
magyarázatra. Arra a kérdésre, hogy egy igazi és magas fejlettségű mágus számára milyen fajta,
egyébként gyógyíthatatlannak látszó betegségek gyógyíthatók, azt lehet válaszolni, hogy
amennyiben a testből semminő szerv nem hiányzik, a mágus valóban képes minden betegséget,
még a legsúlyosabbat is meggyógyítani. Mivel a betegség karmikus feltételektől
függ, vagyis a páciens a jelenlegi vagy egy előző életéből kénytelen valamit betegeskedése
által leróni, a mágus a sors könyvében, az Akashában fog olvasni, és látja, hogy milyen
mértékben szabad beavatkoznia. Az igazi mágus arra hivatott, hogy a cél eszköze legyen és
annak alapján szabad enyhítenie vagy teljesen megszüntetnie a betegséget, amit az Akashában
lát. Ennek alapján, és az általános törvények figyelembe vételével képes igazi csodákra.
      A legmagasabb fokozatú beavatottak, akiket a Föld valaha is a hátán hordott, akik a
legnagyobb csodákat, gyógyításokat, halott-feltámasztásokat és a többit végezték,
cselekedeteikre csakis az univerzális törvények, azok erői és fluidumai ismerete által voltak
képesek, és lényegtelen volt, hogy hitük tudattalan realizáló képessége játszott-e szerepet,
vagy a tudatos — a kabbala. Hogy a mágus megvalósító képességén keresztül a csodagyógyítás
lehetőségei meddig terjednek, az mindig a mágus fejlettségi fokától függ.


                                  --[ 230 ]--
     TALIZMÁNOK, AMULETTEK ÉS DRÁGAKÖVEK MÁGIKUS TELÍTÉSE

A talizmánokba, amulettekbe és drágakövekbe vetett hit visszanyúlik a legősibb korszakokba,
és a fetisizmusból ered, ami a primitív népek között még ma is elterjedt. A talizmánba
és hasonlókba vetett hit mind a mai napig megmaradt egy bizonyos fokig, de alkalmazkodott
a divathoz, amit a különböző, szerencsét hozó tárgyak, láncok, gyűrűk, brossok
használata jelez. A szerencsét hozó zodiákus-kövek a legelterjedtebbek. Ha a talizmánok
eszméje nem rejtene magában semmi igazságot és talán mágiát, akkor a talizmánhit már
régen eltűnt volna az eszmevilágból. Feladatunk erről a fátylat fellebbenteni és
különválasztani a búzát a pelyvától.
     Egy talizmán, amulett vagy hónapkő azt a célt szolgálja, hogy erősítse és megtartsa az
azt hordozó személy hitét, bizalmát. Az, hogy a viselője talizmánjának fokozott figyelmet
tanúsít, a tudatalatti tudatot autoszuggesztíven a kívánt irányba befolyásolja és — adottság
szerint — különböző hatások érhetők el általa. Nem lehet csodálkozni, ha egy teljesen
anyagi beállítottságú ember, egy száraz tudós ezt elítéli, kigúnyolja, és az ilyen dolgokra a
babona bélyegét nyomja. Az igazi mágus az ilyen dolgok felől tájékozott és nem éri be
azzal, hogy a talizmánt csupán a hit és a bizalom céljából hordozza, hanem mindenekelőtt
arra fog törekedni, hogy a talizmánokkal összefüggő törvényszerűségeket felfedje. Számára
ismert, hogy azok a talizmánok, amelyek létüket csak a hitnek köszönhetik, egy hitetlen és
kétkedő ember kezében hatástalanok. Ezért ő, tudása által, ezen a téren egy kissé tovább
fog menni. Mielőtt a kérdést elemeznénk, ismerjük meg a különbségeket. A talizmán a mágus
kezében nem egyéb, mint egy szerszám, egy anyagi támpont, amihez erőit, fluidumját,
okát kötheti. A forma — gyűrű, függő, bross —, valamint az anyagi értékük számára
mellékesek. Nem veszi figyelembe sem a divatot, sem a szépséget, sem a dicsőséget. Számára
csak egy tárgy, mely segítségével, erői hozzákötése által, okokat hozhat létre, melyek a
kívánt hatást kiválthatják, függetlenül attól, hogy a tárgy viselője hisz abban vagy sem.
     Egy pentagramma (ötágú csillag) ellenben már különleges tárgy. Talizmán, mely a kívánt
hatás — erő, képesség és ok — analógiatörvényeivel összhangban áll. Előállításánál
és telítésénél a mágusnak a hozzá tartozó analógiatörvényeket figyelembe kell venni.
Magasabb világok lényeivel való kapcsolat létesítésekor, akár jó, akár rossz lényekről,
intelligenciákról, géniuszokról vagy démonokról legyen szó, a mágus a pentagrammát előnyben
fogja részesíteni a talizmánnal szemben.
     Az amulett pergamenre írt istennév, egy szent vers a Bibliából, egy mantra (mondat),
mely egy istenség tiszteletét fejezi ki. De a különböző, védelmet nyújtó vagy más közvetlen
hatást kiváltó varázsnövények, mint például a mandragóra viselése is az amulettek
kategóriájába tartozik. Úgyszintén a folyékony vagy szilárd állapotú fluidikus kondenzátorok,
átitatott szűrőpapírok, természetes mágnesvasak, kis mágnespatkók mind az amulettekhez
sorolhatók. A drágakövek és a féldrágakövek különösen jó fluidikus kondenzátorok és már ősidők
óta alkalmazzák védelem, boldogság, siker és gyógyítás céljaira. Az asztrológia minden
kőnek különböző hatást tulajdonít, és viselője születési jegyének megfelelő kő szerencsét
hoz. Az igazi mágus számára azonban ismert, hogy az asztrológiai alapon választott kövek
csak jelentéktelen módon hatnak az emberekre, és teljesen hatástalanok azokra, akik ebben
nem hisznek. Ellenben azok a kövek, melyek szilárdságuk, kémiai összetételük és színük
alapján valamely asztrológiai hatással megegyeznek, alkalmasak a megfelelő mágikus telítés
felvételére. A mágus figyelembe veheti az asztrológiai szabályokat, de semmi esetre
sem függ azoktól. Ha számára ez kívánatosnak tűnik, képes minden követ — az asztrológiailag
kedvezőtleneket is — mágikusan oly erősen telíteni, hogy azokkal hatást tud kifejteni,
tekintet nélkül arra, hogy a követ viselő egyén a hatásban hisz-e vagy sem: a hatás mindig
olyan lesz, amilyet a mágus parancsolt. Beszélnünk kell még a telítések különböző fajtáiról.

                                  --[ 231 ]--
                  A MÁGIKUS TELÍTÉS 10 KÜLÖNBÖZŐ FAJTÁJA

Tíz feltöltési módszert különböztethetünk meg, melyek a következők:
       1. Telítés imaginációval egybekötött puszta akarattal.
       2. Telítés meghatározott életerőtorlasz és kívánságsűrítés által.
       3. Telítés a kívánt célnak megfelelő elementálok, elementárok és más lények kény
         szerítésével.
       4. Individuális vagy tradicionális rituálé általi telítés.
       5. Mágikus formula, mantra és a többi által való telítés.
       6. Telítés elemtorlasszal.
       7. Telítés elektromos és magnetikus fluidummal.
       8. Telítés fényerőtorlasz által.
       9. Telítés elektromagnetikus gömb — volt — által.
     10. Szexuál-mágikus telítés.
     Minden, itt felsorolt telítési lehetőségnek sok változata lehetséges és igen
elkalandoznánk, ha valamennyit fel akarnám sorolni. A fejlett mágus, intuíciója által saját
módozatokat fog alkotni, ezért az itt következő rövid leírás csupán vezérfonalként szolgál.
     1. Telítés imaginációval egybekötött puszta akarattal
     Ez a legegyszerűbb és legkönnyebb módszer, és a hatás a mágus akaratának erejétől és
imaginációs képességétől függ. Mielőtt a mágikus telítést megkezdenénk, minden talizmánt,
követ, pentagrammát — kivéve a papír és pergamen-amuletteket — meg kell szabadítani
a hozzá tapadó fluidumtól. Ez a legjobban és leghatásosabban a víz mágiája által
történik. Vegyen egy pohár friss, tiszta, hideg vizet, melybe a talizmánt belemártja.
Eközben összpontosítson arra, hogy a víz az összes rossz befolyást kivonja. Maradjon jó ideig
így. Néhány percnyi feszült koncentráció után az a sziklaszilárd érzése legyen, hogy a víz
minden rossz befolyást felszívott, és a talizmán ezáltal megtisztult. Ezután törölje meg a
talizmánt és biztos lehet benne, hogy az felvevőképes az ön befolyásolására. Függetlenül
attól, hogy milyen módszer szerint óhajtja telíteni, a fluidumtalanítást minden nem
folyékony talizmánnal el kell végezni. Azután vegye a talizmánt a kezébe és vetítse imaginatíve
bele kívánságát, illetve a kívánt hatást minden akaraterejével, szilárd hittel és bizalommal.
Határozza meg, hogy kívánsága egy bizonyos ideig vagy állandóan tartson, továbbá hogy
a hatás csak egyetlen személyre hasson, vagy mindenkire, aki a talizmánt viselni fogja. A
telítést mindig jelen idejű formában végezze, illetve imaginálja, hogy a kívánt hatás azonnal
érvényesüljön. A telítés többszöri ismétlésével megnövelheti a besűrített kívánság
feszítőerejét, miáltal a talizmán kisugárzó ereje erősebb és áthatóbb lesz. Állítsa középpontba
azt az érzést, hogy a talizmán hatása akkor is megmaradjon és erősödjék, ha ön már nem gondol
rá, ha pedig más számára telítette, úgy arra a személyre is ugyanez érvényesüljön. Ha a
talizmánt legjobb tudása és lelkiismerete szerint a legtöbb erővel telítette, amire csak képes,
akkor a talizmán használható lesz.
      2. Telítés meghatározott életerőtorlasz és kívánságsűrítés által
      Ugyanúgy, mint azt fentebb ismertettük, a telítendő talizmánt fluidumtalanítani kell.
Ha olyan talizmánról van szó, melyet személyesen akar használni, akkor az életerőtorlaszt
saját testén át kell végezni (lásd a III. fokozat útmutatását). Ha testét expanzív módon
életerővel telítette, vezesse át jobb kezén keresztül talizmánjába és préselje össze az
eltorlaszolt életerőt annyira, hogy az egészen felvegye a talizmán, amulett vagy kő formáját.
Emellett el kell képzelnie, hogy a talizmán, mint valami szívótartály felveszi az életerőt, és
addig tartja magában, ameddig ön óhajtja. Azzal a meggyőződéssel kell dolgoznia, hogy az idő


                                  --[ 232 ]--
múlásával és a használat által a hatás nem csökken, hanem mindinkább erősödik. A talizmán
által felvett, szinte fehéren izzó, összepréselt életerő egy fénylő naphoz hasonló. Eddig
kell az imaginációnak eljutni. A talizmán hatására vonatkozó kívánságot már az életerőnek
a saját testébe történő torlaszolásnál kell behelyezni. A hatás tartama is imaginatíve
meghatározható. Mindig a jelen időt kell választani, és kifejezésre juttatni azt a belső
meggyőződést, hogy a talizmán a telítés után azonnal tökéletesen hatóképes lesz. Ne adjunk a
talizmán számára több és ellentétes kívánságot! A telítés akkor a leghatásosabb, ha csak
egyetlen kívánságra irányul. Mindig olyan kívánságot válasszunk, melyek a lehetőségek határán
belül maradnak, és kerüljük az olyan meseszerű kívánságokat, amelyek nem teljesíthetők.
Ez a talizmánok és a telítések minden fajtájára érvényes. Sziderikus inga segítségével
állapíthatjuk meg legjobban, hogy mekkora egy telítés hatása. Ha egy másik személy számára
telítünk talizmánt, akkor a torlaszolt életerőt nem a saját testen kell átengedni, hanem
egyenesen az univerzumiról kell megsűríteni, és imaginatíve a talizmánba vezetni. A többi
rendszabály ugyanaz.
     3. Telítés a kívánt célnak megfelelő elementálok, elementárok és más lények kénysze
        rítésével
     Az elementálok és elementárok megalkotásáról az előző fokozatokban már írtam. Az
elementál és elementár is összekapcsolható egy talizmánnal, pentagrammával, amulettel
vagy kővel. A beűzés egy egyénileg választott szó vagy kis rituálé által, vagy imaginációhoz
rendelt gesztus segítségével történik. Ekkor elegendő csupán azt elvégezni, illetve
kimondani, és a kényszerített elementál kiváltja a megfelelő hatást. Hogy egy elementált vagy
elementárt hogyan lehet egy talizmánba parancsolni, azt a mágus már maga is tudja. Bizonnyal
azt is, hogy az elementálokat a mentálszféra befolyásolására, az elementárokat az
asztrális és anyagi befolyások megvalósítására kell használni. Bizonyos hatások eléréséhez
lényeket is lehet ezen a módon talizmánba űzni, amit minden mágus elvégezhet, aki fejlődésén
lelkiismeretesen dolgozott. A kapcsolatot a passzív érintkezés gyakorlatával, a mágikus
tükör vagy az Akashában történő transzállapot által tudja létrehozni. Ebben további
útmutatás nem szükséges, és a mágus már maga is tudhatja, mit és hogyan tegyen.
     4. Individuális vagy tradicionális rituálé általi telítés
     Ezt a rendkívüli nyugalommal és türelemmel megáldott keleti mágusok gyakorolják
nagy előszeretettel, mert ehhez a telítési módhoz éppen e tulajdonságok szükségesek. A
keleti mágus, egy meghatározott saját maga által választott jelet formál kezével a talizmán
felett, vagy magával a talizmánnal a levegőben írja le a jelet. Eközben arra a kívánt hatásra
összpontosít, amivel a talizmánnak rendelkeznie kell. Ezt a műveletet naponta megismétli
néhányszor, és ez által olyan erős töltést — VOLT-ot — alkot magának az Akashában, hogy
az a kívánt dolgot elő tudja idézni. Ha a hosszas ismételgetések által a mágikus töltés elég
erőssé vált az Akashában, elegendő, ha az illető talizmánnal, vagy felette elvégzi a rituálét
vagy a jelet, és a kívánt hatás minden szellemi megerőltetés, akár imagináció nélkül is
létrejön. A kabbalában jártas mágus tudja, hogy ha ily módon a kabbalisztikus számnak
megfelelően 462-szer, tehát 462 napon át saját töltést telített az Akashában, rituáléja magától
is hatóképes. Ez a telítés minden megerőltetés nélkül keresztülvihető, de nagyon hosszadalmas,
és egy európai mágus nehezen győzné türelemmel. Ugyanezt a hatást sokkal gyorsabban
elérheti az itt leírt más módszerekkel.
     A tradicionális rituálé által való telítés sokkal könnyebb. Néhány ismétléssel létrejön a
kapcsolat, a hatás pedig a csoda határán mozog. Ezek a tradicionális telítési rituálék
páholyok, titkos társaságok, szekták és kolostorok titkait képezik, és ezeket én sem árulhatom
el. Ugyanakkor ezeket a titkokat a tisztánlátásban jól iskolázott mágus — gyors lelepleződés
veszélye mellett — maga is könnyen megtudhatná. A keleti mágusok, akik rituáléikat
halálesküvel védik, mágikus könyörtelenséggel járnának el mindenki ellen, aki rituáléjukat

                                  --[ 233 ]--
engedély nélkül birtokolná. Ezért óvom a mágust az ilyesféle eltulajdonítástól. Ezek
általában gesztusok, melyekkel a különböző istenségek titkos jeleit rajzolják a talizmán
felett, hasonlóan, mint ahogy az individuális rítust leírtam. Ha a nemzedékről nemzedékre
öröklődött rituálét képzett mágus végzi, vitán felül áll, hogy az ilyen telítés rendkívül erős
lesz, és az érettnek nyilvánított tagra általában kitüntetésként ruházzák át ezt a rituálét.
Ezt a rituálé-átruházást és egyben a megfelelő töltéssel való kapcsolat létrehozását ANKHUR-nak
vagy ABHISHEKÁ-nak nevezik Keleten.
      5. Mágikus formula, mantra és a többi által való telítés
      Ez a telítési mód a legjelentősebb és leghatásosabb, de nagy tudást és előkészületet
igényel. Az előkészületet a mágikus evokációról és a gyakorlati kabbaláról szóló műveimben
írom le részletesen, itt csak a megértés segítése kedvéért utalok rá. Az első telítési mód
egy mágikus formula ismétlése, melynél az idézi elő a kívánt hatást, akinek a formulát
szánjuk. A mantra általi telítés úgy történik, hogy egy istenség tiszteletére szentelt mondatot
— dzsapa jóga — sokszor belemondanak egy ilyen célra megfelelő talizmánba. Így
materializálódik az illető istenség tulajdonsága. Ezzel minden síkon igen nagy hatás érhető el.
Ez nem egyéb, mint meghatározott kozmikus ütemre, hangra, színre, tulajdonságra való
tekintettel is helyesen alkalmazott szómágia.
      6. Telítés elemtorlasszal
      Ezt a telítést az eddig véghez vitt gyakorlatok alapján minden mágus el tudja végezni.
Ha a mágus egy elem-elv által akar hatást elérni, akkor az e célra választott talizmánt,
pentagrammát a kívánt hatásnak megfelelő elemmel fogja telíteni. Maga a telítés a 2. pontban
leírt életerőtorlasz szerint történik, az életerő helyett a kívánt elemmel. Személyes
használatra saját testünket telítjük az elemmel, míg más személyeknél azt közvetlenül az
univerzumból vonjuk ki. Ha egy elem felett nehezen tudunk uralkodni, akkor egy ellentétes
elemmel telített talizmánt kell védőpajzsként alkalmazni, de tapasztalt mágus intuícióval maga
is összeállítja a kívánt variációt.
      7. Telítés elektromos és magnetikus fluidummal
      A legerősebb telítések egyike az elektromos és magnetikus fluidumok alkalmazása.
Többnyire az elektromos fluidummal dolgozunk, ha a talizmán valamit megvédeni, pártfogolni,
besugározni vagy ösztönözni hivatott. Ellenben, ha szimpátiát, boldogságot, sikert
vonzó hatást akar elérni, akkor a magnetikus fluidumot kell használni. A telítés ugyanolyan
módon történik, mint az életerő- vagy elemtorlaszolás, de a saját célra használt talizmánnál
ez nem az egész testben, csak a megfelelő testfélben végezendő. A magnetikus fluidumot a
bal kézen át kell a talizmánba vetíteni, és a bal testfélben dinamikusan telíteni. Az
elektromos fluidumnál a jobb oldalt kell telíteni, és a kivetítés is a jobb kézen keresztül
történik. 8. Telítés fényerőtorlasz által
      Finom szellemi hatásokban, mint különböző okkult erők (intuíció, inspiráció)
támogatása érdekében a talizmán telítését fényerő torlaszolásával kell elvégezni. A telítés
ugyanúgy történik, mint az életerő-torlaszolás esetében, de kívánságtelítéssel és
meghatározással egybekötve. A talizmánban összepréselt fény jobban világít, mint a szokásos
napfény. Saját használatra a testen keresztül kell telíteni a talizmánt, más személyek részére
közvetlenül az univerzumból kell torlaszolni fényerőt. Egyébként a már leírt szabályokhoz kell
igazodni. 
      9. Telítés elektromagnetikus gömb — volt— által
      Karmikus befolyások enyhítéséhez, hogy mindennemű, más szférából jövő befolyástól
óvjuk magunkat, és a sorsot kívánságunk szerint formáljuk magunk vagy mások számára,
a talizmánt mágikus töltéssel kell telíteni. Ezt a telítési módot „voltozás”-nak nevezzük,


                                  --[ 234 ]--
ami az Akasha-elv utánzásának legerősebb változata. Ezt a telítési módot csak olyan mágus
vegye igénybe, aki a legmagasabb célt, az Istennel való eggyé válást tűzte maga elé, nehogy
az Akashába való beavatkozás által megterhelje magát. Mint többször mondottuk, mindent
a két fluidum és a négy elem alkot. Az egyetemes törvények szerint az elektromos fluidum
mindig a középpontban van, a magnetikus fluidum az elektromos fluidum perifériáin kezd
hatni, és ott a legerősebb. A középponttól az elektromos fluidum perifériájáig ugyanakkora
a távolság, mint a magnetikus fluidum kezdetétől a magnetikus fluidum perifériájának végéig,
ahol a magnetikus vonzóerő a nagyobb. Ez a törvény kicsiben éppúgy érvényes, mint
nagyban, tehát a mikrokozmoszban ugyanúgy, mint a makrokozmoszban. Ezt a törvényt a
feszültséggel telítésnél is figyelembe kell venni. Ha a talizmánt, pentagrammát vagy követ
a saját céljaira akarja voltozni, a következő módon járjon el.
     Torlaszolja lendületesen, minden erejével jobb testrészébe az elektromos fluidumot. A
kezén és végül a mutatóujján át imaginatíve vetítse a torlaszolt elektromos fluidumot
pontosan a talizmán középpontjába, egy erős elektromos szikra formájában. Az összepréselt
elektromos fluidumot izzó vörösnek kell látnia. Ezután a magnetikus fluidumot vezesse át
bal keze mutatóujján úgy, hogy az a golyó alakú elektromos szikrát körülvéve, imaginatíve
láthatatlanná tegye azt. Az összepréselt magnetikus fluidumot kék színben képzelje el. Ha
ezt elvégezte, imaginatíve csak egy kis kék golyója maradt, amely az egész talizmánt
átfogja. Ezzel előállította töltését, és amint abban az elektromos fluidum sugározni kezd,
telíti kívánságával a golyót, azaz a kész „voltot”, és kiterjeszti a hatást. Ha később a
telítést erősíteni akarjuk — ami alig szükséges —, csupán a magnetikus fluidumot kell sűríteni,
ezzel automatikusan erősödik a belül lévő elektromos fluidum. Az ilyen töltés oly erős
mágikus hatással bír, hogy a karmát is meg tudja változtatni. Olyan mágus, aki erre képes, már
nincs alávetve a szokásos karmának, felette már csak az isteni gondviselés rendelkezik. Ha
a mágus más személy részére telít töltéssel egy talizmánt, hasonló módon jár el, azzal a
különbséggel, hogy az elektromos és magnetikus fluidumot nem testéből, hanem közvetlenül
az univerzumból vonja ki. A töltéssel telítést más számára csak rendhagyó esetben alkalmazza
a mágus, mert biztosnak kell lennie abban, hogy az illető valóban magas ideálokat
követ, fejlődési törekvései őszinték és csak a karmája üldözi. A mágus tisztánlátó szeme
ezt mind átlátja, és intuíciója mindig helyesen fogja megmondani, hogy valamit kell-e és
szabad-e tennie vagy sem. Itt a mágus mindenért maga a felelős. Ha ilyen „voltot” egy kis
patkómágnesre űzünk, hogy a golyó az egész mágnest befoglalja, annak rendkívüli hatásáról
még a leghitetlenebb Tamás is meggyőződhet.
     10. Szexuál-mágikus telítés
     A telítésnek van még egy módja, amelyről itt csak említést akarok tenni. Erkölcsi
okokból a gyakorlat közelebbi leírásától eltekintek. A tulajdonképpeni gyakorlatra a meditáló
mágus magától is rájön, de el is fog állni tőle, mert időközben sok más telítési módot
megtanult. Csak egy etikailag nagyon magasan álló mágus merészelné ezeket a gyakorlatokat
megközelíteni „a tisztának minden tiszta marad” alapon. Erkölcstelen ember kezében ezek
a gyakorlatok több kárt okoznának, mint hasznot. Sok visszaélés történhetne olyan magas
fokú erőkkel, mint amilyen a szerelem ereje, ezért csak rövid utalást teszek arra
vonatkozóan, hogy e telítési mód milyen elven alapszik.
     Mindenekelőtt meghatározott előkészületek szükségesek, melyek nélkül a kísérlet nem
sikerülhet. A szexuál-mágikus kísérlet, bármilyen célból is történik, szent cselekmény. Ima,
melynél a szerelem alkotó aktusa kerül lemásolásra. Minden, ami a világegyetemben
teremtetett, a szerelem aktusa által jött létre. Ezen az egyetemes törvényen alapul a szexuális
mágia. Itt természetesen egy hasonlóan érző, mágikusan iskolázott partnernővel kell
dolgozni. A férfi, vagyis a mágus az aktív, a nemző elvet, míg a mágusnő a passzív, tehát a


                                  --[ 235 ]--
szülőelvet jeleníti meg. Az elektromos és magnetikus fluidumok uralásában iskolázott
mágusnő átpolarizálja magát oly módon, hogy a fejét elektromosan, a nemi részeit pedig
magnetikusan telíti fluidummal. A férfinál fordítva, a fejnek kell a magnetikus, és a nemi
részeknek az elektromos pólusnak lenni. Az egyesülésnél partner és partnernő között egy
kifeszített, igen szilárd, kétpólusú erő képződik, mely rendkívül nagy hatást vált ki. Ezen
szerelmi aktusnál nem egy új élet, hanem a kívánt ok jön létre, annak hatásával együtt. Itt
úgy az alsó, mint a felső duplapólusú mágnes erőhöz jut. A JOD-HE-VAV-HE a szerelem, az
alkotás hatalmas titka. Hogy ezt a világon létező legnagyobb alkotó aktust milyen könnyen
lehet testi örömmé lealacsonyítani, megsemmisítővé tenni, azt Ádám és Éva paradicsomból
kiűzetése szimbolizálja a legjobban. Annak a mágusnak, aki a legmagasabb szintű
gyakorlatokhoz is hozzáfog, feltétlenül uralnia kell a felső és az alsó áramlatokat is, hogy
azokat telítés céljából behelyezhesse talizmánjába. Ha ezt a szent cselekedetet testi gyönyörré
alacsonyítanánk, a mágus is ugyanarra a sorsra jutna, mint Ádám és Éva, akik a paradicsom
gyümölcseit tovább nem élvezhették. A dolgok mélyére látó mágus könnyen megérti, milyen
nagy horderejű ez a szimbolika, és indokoltnak találja, ha e legmagasabb misztérium
felett a továbbiakban mély hallgatásba burkolózom.

                   KÍVÁNSÁG-MEGVALÓSÍTÁS AZ AKASHÁBAN,
                       ELEKTROMAGNETIKUS TÖLTÉSSEL

Az elektromagnetikus fluidum általi töltés létrehozását a talizmánok telítésénél
ismertettem. A voltozásnál az eljárás ugyanaz, csak az Akasha számára alkotott töltésnél az
elektromagnetikus golyónak nagyobbnak kell lennie. Íme, a gyakorlat.
      Torlaszolja rendkívüli erővel jobb testfelében az elektromos fluidumot, vetítse ki jobb
tenyerén át, formálja imagináció által golyóvá és hagyja szabadon lebegni a levegőben. Ez
a projekció tehát nem az ujjakon, hanem közvetlenül a jobb kéz tenyerén keresztül történik.
A tűzgolyó, amelynek az összepréselt elektromos fluidum által vörösen izzónak kell lennie,
a többszöri telítés által gyorsan megerősödik és megnövekszik. A torlaszolás addig
ismétlődik, amíg a golyó átmérője el nem éri az egy métert. Ugyanezt a műveletet végezze e1 a
magnetikus fluidummal: a torlaszolt magnetikus fluidumot a balkéz tenyerén át vetítse ki,
miközben az elektromos golyót rétegről rétegre bevonja vele. A magnetikus fluidum-torlasz
többszöri ismétlésével a burok mind sűrűbb és nagyobb lesz, míg végül az egész gömb eléri
a két méter körüli átmérőt. Ezzel az elektromagnetikus töltés, a „volt” elkészült.
     Ha a mágus ilyen voltot más számára hoz létre, akkor az elektromos és magnetikus
fluidumot közvetlenül az univerzumból kell kivonni. A legerősebb imaginációval, a
legszilárdabb hittel és akarattal készült ilyen feszültséggömb a megfelelő
kívánságkoncentrációval telítve a legerősebb mágikus akkumulátor, mely egyáltalán létezik. A
kívánt okot így megalkotja képzelete által, melyet a töltés hivatott előidézni. Ha a mágus,
mágikus töltésgömbjét végül ki is terjeszti, akkor saját kívánságát is extatikusan kirepíti a
végtelen univerzumba, a makrokozmoszba, az ok-világba; az Akashába. A kirepítésnél hirtelen
megszűnik rágondolni, megszakítja kapcsolatát vele.
     Az itt felvázolt telítés egyike a legmagasabb rendű műveleteknek, melyeket a mágus
jelenlegi fejlődési fokán elvégezni képes, miáltal úrrá lett saját maga és mások felett. Az
ok, melyet voltjába, és azzal az Akashába helyezett, hatásában tevékenyen megnyilvánul,
függetlenül attól, hogy a kihatás mentál-, asztrál- vagy anyagi síkra irányult-e. A mágus ezt
a felelősségteljes lehetőséget méltán fogja nagyra értékelni és azzal mind magának, mind
embertársainak csak magas és nemes célok elérését óhajtani. A mágus, aki ezt a megerőltető,
az aszkézisnél többet jelentő, gyakorlatokkal teli, nehéz utat eddig bejárta, az karmáját


                                  --[ 236 ]--
annyira kiegyensúlyozta, hogy az semmi módon nem árthat neki. A szokásos sorsbefolyások
alá már nem tartozik, úrrá lett saját sorsa felett és akaratát csak az isteni gondviselés,
annak is legmagasabb aspektusa befolyásolhatja.

      A KILENCEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA

    I. Mágikus szellemiskolázás:
    1) a tisztánlátás gyakorlata mágikus tükör által:
       a) időn és téren át való látás,
       b) távhatás mágikus tükör által,
       c) különböző projekciók mágikus tükörrel.

    II. Mágikus lélekiskolázás:
    1) az asztráltest tudatos elválasztása az anyagi testtől,
    2) az asztráltest négy isteni alaptulajdonsággal való telítése.

    III. Mágikus testiskolázás:
    1) betegkezelés elektromagnetikus fluidummal,
    2) talizmánok, amulettek és drágakövek mágikus telítése,
    3) kívánság-megvalósítás az Akashában, elektromagnetikus golyók által, mint az úgy
   nevezett „voltozás”.
    Vége a kilencedik fokozatnak.




                                  --[ 237 ]--
                            TIZEDIK FOKOZAT
Mielőtt a mágus elkezdi a tizedik, tehát e gyakorlatok utolsó fokozatát, tekintsen vissza és
bizonyosodjon meg róla, hogy az eddig áttekintett képességeket száz százalékig uralja-e.
Ha nem, akkor tartsa kötelességének minden hiány pótlását, és kövessen el mindent, hogy
a gyakorlatokban foglalt valamennyi képességet kifejlessze magában. A fejlődésben minden
sietség értelmetlen, és később visszaüt a mágikus munkában. Hagyjon magának időt,
dolgozzon szisztematikusan és alaposan, hogy a csalódásokat elkerülje. A mágusnak tudnia
kell, hogy ez az utolsó fokozat tulajdonképpen mágikus fejlődése — tarot kártyára
vonatkoztatott — első szakaszának végét jelenti, és amely elengedhetetlen a magasabb szintű
mágikus munkákhoz, melyeket A mágikus idézés gyakorlata és Az igazi kabbala kulcsa
című műveimben írok le. Sohasem uralhat magasabb erőket, ha felkészültsége hézagos.
Nem sokat nyom a latban, hogy néhány hónappal hamarabb vagy később éri el az egyes
fokozatokat, a fontos az, hogy szem előtt tartsa a célt, és eljusson az isteni megismerés
legfényesebb magaslataira. Az eddigi fejlődésre való visszapillantásnál a mágus látni fogja,
hogy már jókora utat tett meg tökéletesedésében, jóval többet, mint amennyire valaha is
számított volna, de tudnia kell, hogy a létrának, melyet meg akar mászni, még csak az első
fokán áll. Ha a mágus tudatára ébred, hogy mennyi tapasztalatot és ismeretet kell még
gyűjtenie és elsajátítania, mélységes tisztelettel, meghajtott fejjel fog állni a bölcsesség
isteni kútja előtt. Szívében nem lehet semmi gőg, semmi nagyravágyás és semmi beképzeltség,
még kevésbé rossz tulajdonságok, mert minél jobban és mélyebben hatol be Isten műhelyébe,
bensőjében annál megadóbb és befogadóbb lesz.


                    MÁGIKUS SZELLEMISKOLÁZÁS (X.)

                A SZELLEM FELEMELÉSE A MAGASABB SÍKOKRA

Az első feladat, mely elé a mágus a tizedik fokozaton néz, az elemek szféráiról való
ismeretszerzés. Mentáltestével meglátogatja az egyes elemszférákat, vagyis szellemtestével
áthelyezi magát a GNÓMOK vagy FÖLDSZELLEMEK, utána pedig a VÍZSZELLEMEK, a SELLŐK
birodalmába. Megismeri továbbá a LEVEGŐ- vagy TÜNDÉRBIRODALMAT és végül a SZALAMANDEREK
szféráját, a TŰZBIRODALMAT. A beavatatlannak ezek a lehetőségek meseszerűnek
tűnnek, és az itt leírt közléseket utópiának fogja tartani. Az igazi beavatott számára
azonban nincsenek sem mondák, sem mesék, és bár ezek alapjában véve szimbolikusan
értendők, sok mély igazságot rejtenek. Ez vonatkozik a gnómokra, sellőkre, tündérekre és
szalamanderekre. A mágus saját tapasztalatai alapján fog meggyőződni arról, hogy ezek a
lények valóban léteznek. Egy mágikusan iskolázatlan ember, akinek érzékei szellemi
vonatkozásban teljesen fejletlenek, csak az anyagi világ rezgéseire beállítottak, és ezért
képtelen más lények létezéséről képet alkotni, még kevésbé róla meg is győződni. A teljesen
anyagias életvitelben a legtöbb embert annyira elbűvöli a matéria, hogy képtelenek
megérteni, még kevésbé érzékelni valami magasabbat, finomabbat, a mi fizikai világunkon kívül
állót. Az iskolázott mágus érzékei tudatos fejlesztése által jóval többet képes látni és
tudomásul venni, a magasabb erők, síkok és lények létéről saját maga győződik meg.
Tulajdonképpen ez a mi iskolázásunk célja: az embert annyira kiképezni, hogy ne csak a fizikai
világot, hanem a magasabb szférákat is tudomásul vegye és uralja. De nem akarunk hasonló
témákat idő előtt kimeríteni, maradjunk inkább a gyakorlat mellett, és nézzük, mit kell tenni
az elemek világába jutás céljából.
     Az előzőekben megtudtuk, hogy létezik elembirodalom, melyben az illető elemnek

                                  --[ 238 ]--
megfelelő lények is élnek. Míg az ember négy, illetve öt elem által uralt, egy elemlény
csupán egyetlen, számára illetékes s legtisztább elemből áll. Az ilyen lény a mi
időfogalmaink szerint talán hosszabb élettartammal rendelkezik, de azért nincs halhatatlan
szelleme. Ilyen lény rendesen a saját elemébe oldódik. A részletezést egyelőre elhagyjuk, mivel
azt a mágus szellemáthelyezéssel, közvetlen megtapasztalás útján ismeri meg. A mágusnak tudnia
kell magát az elemek birodalmába áthelyezni, és a lényekkel kapcsolatba lépni. Az
elemlényeket később uralni is fogja. Egy lény anyagi világba való idézését és hívását A
mágikus idézés gyakorlatá-ban részletesen leírom.
     A mágus mindenekelőtt tudja azt, hogy az elembirodalom nem a mi anyagi világunk,
és oda felkészületlenül nem fog áthelyezkedni. Figyelembe kell venni, hogy bármely lény
csak azonos természetű lénnyel bír kapcsolatba lépni. Egy elemlénynek, ha emberrel akarna
kapcsolatba kerülni, emberi formát és tulajdonságokat kellene felvennie. A mágus számára
most teljesen megvilágosodik, miért kellett az előző fokozatok gyakorlataiban az átváltozást
alkalmazni. Egy gnóm sohasem értheti meg az embert, és fordítva. Vagy a mágusnak
kell a műveletnél gnómmá változnia, vagy a gnómnak emberré. A mágus tehát, mielőtt a
földszellemek birodalmába lépne, gnómmá kell változnia. Ha nincs fogalma arról, hogyan
néz ki egy gnóm, akkor vagy transzállapotban tisztánlátó képessége által vagy mágikus
tükörben láthatja meg a gnóm formáját. Látni fogja, hogy a gnómok apró kis emberkék, a
mesék törpéihez, manóihoz hasonlóak. Többnyire hosszú hajuk, hosszú szakálluk van, villogó
szeműek és sapkát vagy csuklyát viselnek. A mágus így vagy hasonlóan fogja megpillantani
a gnómot a tükörben. Azt is észre fogja venni, hogy minden földszellem egy lámpácskát
hordoz, mellyel a földalatti birodalomban eligazodik. Ezek különböző fényerejűek.
Ha a mágus tisztánlátása által a mágikus tükörben meggyőződött a gnóm alkatáról, akkor a
mentálsíkon, tehát csak szellemében, egy gnóm formáját kell felvennie. Továbbá, minthogy
a földalatti birodalomba alámerül, tehát a földbe süllyed, azonosulnia kell a földszellemmel,
azaz FÖLD elemmel kell telítenie magát. Ott a sötétség érzése fogja körülvenni. Imaginál
magának egy gyönyörű fényű lámpát, mely a sötétséget áthatja. Kezdetben nem sokat fog
látni, de ha néhányszor megismétli a kísérletet, annyira megszokja a sötétséget, hogy
magához hasonló lényeket fog felismerni, különösen, ha kapcsolatba kíván lépni velük.
Többszöri kísérlet után azt fogja észrevenni, hogy a lények egyre kivehetőbbek lesznek, és
megfigyelheti különböző tevékenységeiket a földbirodalomban. A mágus óvakodjon elsőként
kérdést feltenni a földszellemek birodalmában, ameddig egy földszellem meg nem szólítja.
Előfordulhat, hogy a gnómok munkálatai kapcsán a mágusnak az a vágya támad, hogy valami
észrevételt tegyen, de semmi körülmények között sem szabad e vágynak engedni. Az
a veszély fenyegetné, hogy a földszellemek elhatalmasodnának felette, holott ennek ép
ellenkezőleg kell történnie. Ilyen szerencsétlen esetben a gnómok annyira lekötnék a mágust,
különböző mágikus praktikáikkal a FÖLD elem által, hogy maga is földszellemmé változna,
és alig volna lehetősége saját testébe visszatérni. Egy bizonyos idő elmúltával elszakadna
a mentális kötelék az asztrális és anyagi test között, és beállna a fizikai halál. Az orvosi
vizsgálat természetesen szívbénuláson kívül nem állapítana meg mást. A mágus, aki a mágikus
iskolázás által ura saját magának, és ezt a törvényt tekintetbe veszi, ettől ne féljen.
Ellenkezőleg, amint a gnómok maguk kezdenek el beszélni, a mágusban föléjük rendelt
lényt látnak, és a legjobb barátai lesznek. A hallgatás törvénye csak az első látogatásnál
érvényes, később, amint a gnómok megbizonyosodtak róla, hogy a mágus értelmileg és
akaraterőben túlszárnyalja őket, nemcsak örömet fognak érezni, hanem a legengedelmesebb
szolgákká válnak. A földszellemek állnak az emberhez legközelebb, szívesen szolgálják
őt, különösen, miután meggyőződnek felsőbbrendűségéről. A gnómbirodalmat olyan
gyakran kell látogatni, amennyire csak lehetséges, mindaddig, ameddig a gnómbirodalom
a mágusnak már semmi újat nem nyújt. A mágus a gnómoktól sokat tanulhat és egyetlen
könyv sem tudna neki a földbirodalomról annyit elárulni, mint amennyit így megtudhat. A

                                  --[ 239 ]--
gnómoktól tudomást szerezhet a legkülönbözőbb füvek hatalmáról és hatásáról, mágikus
hatalmat érhet el különböző kövek felett, elrejtett kincsekről és sok másról is értesülhet.
Szemtanúja lesz mindennek, ami a föld alatt rejtőzik, mint például a források, szén, érc stb.
kialakulásának. A gnómoktól elleshet különféle, a FÖLD elemmel kapcsolatos mágikus
gyakorlatot. A mágus az idők folyamán meg fogja állapítani, hogy a gnómbirodalomban a
földszellemek között különböző intelligenciacsoportok vannak. Találkozni fog gnómokkal,
akik alkímiára oktatják. Ha a mágus végül úgy érzi, hogy a gnómbirodalomban otthon van,
minden tapasztalatot megszerzett, melyeket a gnómszellemektől kaphat, felkeresheti a
következő birodalmat, a vízszellemekét.
      Hasonló módon hangolja magát, és igyekezzen a mágikus tükörben meglátni a vízi
szellem formáját és alkatát. Azt fogja találni, hogy a vízszellemek az emberhez hasonlóak
és sem alakra, sem méretben nem különböznek tőle. A vízi szellemek, általában sellőknek
nevezett nőalakok, bár vannak férfi vízszellemek is. A vízbirodalom látogatásánál ezért
nem feltétlenül fontos nőalakot felvenni, de ha ehhez kedve van, imaginatíve egy szép
hableánnyá változhat. Ennek az a nagy előnye, hogy így kevésbé fogják ostromolni a sellők,
akik nem csupán elragadóan szépek, hanem mindenekelőtt tolakodó, erősen buja lények.
      Ha a mágus szellemileg eddig eljutott, hogy magában a VÍZ elemet telítette, áthelyezi
magát egy nagy tóra vagy tengerre, és szellemileg alámerül a víz mélyére. Itt sem fog
mindjárt vízszellemre bukkanni, de gyakori kísérletezés után, és attól a belső kívánságtól
áthatva, hogy egy vízszellemmel kapcsolatba lépjen, magára fogja vonni azok figyelmét.
Kezdetben csak nőalakokat fog látni, melyek a vízben szabadon mozognak. Ritkán fog ellenszenves
sellővel találkozni, mivel itt is létezik egy meghatározott intelligenciatagozódás, és bár
minden vízi tündér gyönyörű szép, találkozni fog különleges szépséggel és intelligenciával
megáldott királyi vezetőnőkkel. Észre fogja venni, hogy ezek a lények nemcsak szokásos
körtáncukat járják, hanem különböző tevékenységeket is végeznek. Céltalan volna erről
közelebbit leírni, mert a mágus erről maga fog megbizonyosodni. Itt is érvényes a törvény,
hogy a mágus soha ne szólítson meg senkit elsőként, hanem meg kell várni, amíg a lény
kezd el beszélni, és kérdezi őt. A vezetőnőkről, akikkel a mágus kapcsolatba fog kerülni,
annyi mindent tudhat meg a VÍZ elemre vonatkozóan, hogy arról akár egész könyvet írhat.
Nemcsak a halak életéről, a különböző víz alatti növényekről, kövekről és hasonlókral fog
tudomást szerezni, hanem a víz legkülönbözőbb mágikus gyakorlatait is megismeri. De a
mágust óvjuk attól, hogy e lények szépségétől elbóduljon, és túlzottan beleszeressen
valamelyikbe. Ilyen szerelem végzetessé válhatna számára. Ezzel nem mondottuk azt, hogy ne
lelje örömét a vízi tündérekben, de tartsa szem előtt, hogy a szerelem ugyan törvény, de az
akarat uralma alatt. A vízi tündér elragadó szépségével, kedvességével és elbűvölő éroszával
rabul ejtheti, és az a veszély fenyegeti a mágust, hogy hozzájuk hasonlóvá akar válni,
ami fizikai halálát jelentené. Milyen sok mágus bukott már el ilyen boldogtalan szerelmen!
Mivel éppen ez a birodalom a legvonzóbb az elemek szférájában, a mágus mindig legyen
erős. Ha nem tud szenvedélyeinek parancsolni, teljesen kiszolgáltatott a vízszellemeknek.
      Ha a mágus tetszés szerint fel tudja keresni a vízszellemeket és mindent megtanult
tőlük, amit a víz a mágikus tudás terén nyújthat, fordítsa tekintetét a következő birodalom,
a levegőszellemek birodalma felé.
      A vízbirodalommal ellentétben, melynek lakói szívesen lépnek kapcsolatba az
emberekkel, a levegőszellemek nagyon emberkerülők. A vízszellemekhez hasonlóan gyönyörű
alakjuk van, túlnyomóan női természetűek, bár férfi lények is találhatók közöttük. A
mágusnak itt nem kell levegőszellemnek megfelelő alakot öltenie, elég, ha saját személyét,
saját szellemét telíti a LEVEGŐ elemmel és imaginatíve a LEVEGŐ-régióba helyezkedik azzal
a kívánsággal, hogy a levegőszellemeket kapcsolatra bírja. Nem szabad elveszítenie türel


                                  --[ 240 ]--
mét, ha ez többszöri ismétlésre sem sikerülne. Mindig arra kell gondolni, hogy a
levegőszellemekkel mindenáron érintkeznie kell, és ez végül sikerülni is fog. Először a
levegőszellemek menekülnek előle, de nem szabad, hogy ez elbátortalanítsa. Éterikus alakú,
lágy, simulékony, gyönyörű lényeket fog látni. Szellemével utánozza a levegőszellemeket,
miközben hagyja magát a LEVEGŐ által ide-oda lebegve mozgatni. A levegőszellemek előbb
vagy utóbb meg fogják szólítani. Itt is legyen a mágus óvatos, és ne szólítson meg elsőként
sem férfi, sem női levegőszellemet, mert ugyanaz a veszély les rá, mint az előzőekben. Ha
többszöri kísérlet után létrejött a kapcsolat, a mágus mindent meg fog tudni, ami a
LEVEGŐvel összefügg. Sok mágikus gyakorlatot és titkot, melyekről egy átlagos embernek semminő
elképzelése sem lehet.
     Ha a mágus a LEVEGŐ elemet és annak lényeit is alaposan megismerte, és minden rábízott
mágikus törvényt és gyakorlatot ural, a TŰZ szellemei következnek soron, akikkel
kapcsolatba kell lépjen, és akiket szintén jól meg kell ismernie. Ezek a lények, bár bizonyos
fokig szintén hasonlítanak az emberhez, olyan sajátosságot mutatnak, amit átlagos embereken
nem találunk meg, ezért tanácsos, hogy a mágus előzőleg tükörmágiával emlékezetébe
vésse egy tűzszellem formáját. Látni fogja, hogy a tűzszellemeknek kisebb arcuk van, mint
az embereknek, a nyakuk pedig hosszú és vékony. Imaginatíve fogja áthelyezni saját szellemét
egy tűzszellem formájába. Ugyanakkor telíti azt tiszta TŰZ elemmel, és szellemében
egy kráterbe vagy egy tűzokádó hegy belső világába, a tűzszellemek legjellegzetesebb
otthonába képzeli magát. A LEVEGŐ elemnél a mágus azt figyelte meg, hogy a levegőszellemek
nyugtalanok és állandó mozgásban vannak. Ez a tűzszellemekre fokozottan érvényes,
melyek lángnyelvekhez hasonlóan, állandóan hajladoznak. Ne feledkezzen meg a mágus az
elvről, hogy tűzszellemmé változottan ne ő szólítsa meg elsőként az ottani lényeket. Ott
szintén intelligenciacsoportok vannak, és minél intelligensebb egy tűzszellem, annál szebb
és harmonikusabb alkatú. A legszebb tűzszellemek az emberre hasonlítanak a legjobban, és
a mágus, érthetően ezekkel igyekszik kapcsolatot teremteni. A gyakorlati mágiából bővülnek
ismeretei, sok mindent megtud majd arról, mi mindent lehet elérni a TŰZ elemre vonatkozóan.
Ha a mágus megismerte a kráterekben élő tűzszellemeket, illetve azok vezetőit, és
általuk mindent megtudott, ami megtudható, akkor azokat a tűzszellemeket is meglátogathatja,
amelyek a föld legmélyén, a középpontban tartózkodnak. Ezek a tűzszellemek jóval
mélyebb ismeretekkel rendelkeznek, mint a kráterek tűzszellemei. A mágus csak akkor
mondhatja nyugodt lelkiismerettel, hogy minden elem felett korlátlan úr, ha minden
lehetőséget kimerített a TŰZ elemmel kapcsolatosan.
     Az elemek birodalmában töltött látogatások során a mágus meggyőződik róla, hogy
minden egyes elemlény, legyen az mégoly intelligens is, legyenek még oly gazdag ismeretei
is, csak egyetlen elemből áll; ellenben az ember mind a négy elemből, és az ötödiket, az
Isten-elvet is magában foglalja. Most fogja igazán megérteni, miért áll a Bibliában, hogy az
ember a legtökéletesebb lény, mely az Isten képmására teremtetett. Ezért indokolt, hogy az
elemlények vágya a halhatatlanságot elérni, és a mágusnak megvan a lehetősége, hogy ehhez
egy elemlényt hozzásegítsen. Jelenleg nem lehetséges részletesen ismertetni, hogyan jön ez
létre, de minden mágus rendelkezik majd olyan jó intuícióval, hogy erre maga is rájön.
     Maga a mágus fogja felismerni és tapasztalni, hogy az elemek lényeitől milyen sokat
tud tanulni és természetes, hogy ezek a tapasztalatok az emlékezetébe, tehát az anyagi
testébe is átplántálódnak, és ezeket a gyakorlativá vált tapasztalatokat az anyagi síkon is jól
tudja hasznosítani. A természetmágiában jól képzett mágus a beavatatlanok szeme láttára
igazi csodákat fog véghezvinni.
     A mágus, ha a négy elem birodalmát alaposan megismerte, uralja, és tapasztalatokban
meggazdagszik, tudatosan felveheti a kapcsolatot szellemi vezetőjével vagy védőszellemével.
Mint a túlvilággal történő passzív érintkezésnél már megemlítettük, minden embernek

                                  --[ 241 ]--
van egy számára az isteni gondviselés által kijelölt védőszelleme, aki az ember szellemi
fejlődését irányítja, és felette őrködik. A passzív érintkezés során első alkalommal került
kapcsolatba ezzel a védőszellemmel. A mágus transzállapotban, tisztánlátása által vagy
mágikus tükörben láthatta meg védőszellemét, ha törekedett rá, de azóta annyit fejlődött, hogy
védőszellemével látható érintkezésbe léphet a mentálsíkon. Ezt nem nehéz gyakorlatilag
keresztülvinni, feltéve, hogy a védőszellem a mágusnak már korábban, a mentális vándorlás
tökéletes uralása idején maga mutatkozott meg. A látható érintkezéshez csak az szükséges,
hogy az ember szellemében, mintegy örvénytől elragadva a magasba emelkedjék. El lehet
képzelni úgy is, hogy pihekönnyűek vagyunk, és egyszerűen eltávolodunk a földtől. Ez
mindenkinek saját képzeletére van bízva. Néhány kísérlet után a mágus látni fogja, hogy
melyik módszer a legjobb számára. Ha ily módon a mágus szellemével felemelkedett, mind
magasabbra és magasabbra száll, míg a föld már csak parányi csillagocskának tűnik, az
univerzumban lebegve, a földtől teljesen elvonatkoztatottan koncentráljon arra a kívánságra,
hogy szellemi vezetője megjelenjen, vagy önt vonja oda magához. Ha nem is azonnal,
de néhány kísérlet után a mágus találkozni fog vezetőjével, vagy ahogy még ezt a lényt
nevezik, védőangyalával. A szellemi vezetővel történő első találkozás különösen mély élményt
jelent a mágus számára, mert ettől kezdve vezetőjével a legközvetlenebb szellemi
kapcsolatba kerül. Mindenekelőtt arra kell súlyt helyezni, hogy megkérdezze, mikor és milyen
feltételek között tud vele érintkezésbe lépni. A vezető útmutatásait ezután minden
tanulónak, minden körülmények között követnie kell. Ettől kezdve a guru átveszi a mágus
további irányítását.
      Ha a vezetővel a kapcsolat létrejött, a mágus mentális fejlődésének utolsó szakaszába
lépett, és mivel a testi világ számára már semmi újat sem adhat vagy mondhat, más szférákba
fog kerülni. Ezt ugyanúgy teszi, ahogy már azt említettem az imént: arra a szférára
koncentrálva, melyet meglátogatni szándékozik, a földről nyílegyenesen felemelkedik, és
így akarata erősségétől függően fogja az illető szféra magához vonzani. Mivel szelleme
számára sem idő, sem tér nem létezik, minden szférát meglátogathat, akár egyedül, akár
vezetője kíséretében, abban a pillanatban, amikor akarja. A kabbalisztikus életfa alapján a
szférák közül elsőként a Hold szféráját fogja elérni, utána a Merkúr, majd a Vénusz, a Nap,
a Mars, a Jupiter és legvégül a Szaturnusz szféráját. Minden szférában összetalálkozik az
ottani lényekkel, és gyakorlatilag is megismeri az ott uralkodó törvényeket és titkokat. Ha
a mágus elérte, hogy az univerzumot, így a lények szférikus planétarendszerét látogatni és
uralni tudja, mentáliskolázását ezzel befejezte. Tökéletes mágussá nőtt, a Fény Testvére
lett, igazi beavatott, aki bár sokat, de mindent még nem ért el.


                     MÁGIKUS LÉLEKISKOLÁZÁS (X.)

                TUDATOS KAPCSOLAT A SZEMÉLYES ISTENNEL

E tankönyv elméleti részében utaltam az istenfogalomra és most a fejlődésében előrehaladott
mágus megközelítheti ennek megvalósítását. Mielőtt elkezdené feldolgozni tanulmányainak
ezt a szakaszát, vizsgálja meg magát, tökéletesen uralja-e valamennyi fokozat
lélekiskolázását, elérte-e a mágikus egyensúlyt, és megnemesítette-e annyira a lelkét, hogy
maga az istenség lakhasson abban. Az Istennel való gyakorlati összeköttetésről sok vallás
beszél, és a legtöbb azon az állásponton van, hogy ha valaki Istenhez (tisztelet, kérés,
köszönet formájában) imádkozik, akkor a kapcsolat ezzel már el is érhető. A mágus, aki a
fejlődés nehéz útját eddig megjárta, természetesen nem elégszik meg ezzel az állítással. Az
ő számára Isten lényegében a legmagasabb, a legigazabb, a legtörvényszerűbb, ami egyáltalán
létezik. A mágus ezért már fejlődése kezdetén tekintetbe vette az egyetemes törvényt,

                                  --[ 242 ]--
fejlődése folyamán tisztelte és ápolta azt, és az istenfogalmat is ebben az univerzális
törvényszerűségben kell megértenie. A mágus, bármilyen vallásnak is a híve, keresztény vagy
zsidó, buddhista vagy mohamedán, hindu, brahman vagy egyéb vallásfelekezet tagja, és a
beavatottság útját járja, istenfogalmában tisztelnie kell az univerzális törvényszerűséget.
Egy keresztény legmagasabb ideáljában Krisztust fogja imádni, és a négy alaptulajdonságot
fogja tulajdonítani neki, amelyek a mindenütt jelenvalóságban nyilatkoznak meg. A négy
alaptulajdonság: a MINDENHATÓSÁG, a BÖLCSESSÉG vagy MINDENTUDÁS, a MINDENSZERETET
vagy IRGALMASSÁG és a HALHATATLANSÁG. Ezek tudatában Krisztust a mágus nem
csupán kiválósággal rendelkező megnyilvánulásként fogja tisztelni. Ugyanez érvényes a
hinduizmus vagy egyéb vallások követőire is. Ha a mágus helyesen dolgozik és mágikusan
érett, istenelvét az elemeknek megfelelő alaptulajdonságaival együtt e négy alapra fogja
helyezni, és istenségének e négy alapaspektusa fogja legmagasabb istenszemléletét
képviselni. Istenéről alkotott fogalmát nem kell egy még élő vagy valaha élt személyhez kötnie,
ez szimbolikus is lehet. Alapjában véve teljesen közömbös, hogy a mágus Krisztust, Buddhát,
Devit, a Napot, a fényt, a lángot vagy egyéb szimbólumot képzel el legmagasabb istenségének,
itt az elképzelés kevésbé fontos, mint az a meghatározó kiválóság, melyet elképzelésébe
helyez. A mágus számára, bármely valláshoz, világnézethez tartozik is, elengedhetetlen,
hogy az istenfogalom a legmagasabb, a legdrágább, a legértékesebb és a legtiszteletreméltóbb
legyen, mely felett semmi nincs. Istenével négyféleképpen jöhet létre kapcsolat:
misztikus-passzív; mágikus-aktív; konkrét; és absztrakt módon. Az igazi mágusnak
uralnia kell mind a négy formát, és saját maga döntheti el, hogy a későbbi állandó
kapcsolathoz melyik formát választja.
     Istennel való kapcsolatban misztikus passzív formája a legtöbb szent és valamennyi
hívő sajátja, akiknek az elragadtatásban vagy extázisban valamilyen módon megnyilatkozik
az isteni elv. Mivel a mágus nem tudja, hogy Isten milyen formában fog neki megnyilvánulni,
az szemlélete legmagasabb foka szerint fog megtörténni. A keresztényeknek például
Krisztus alakjában, vagy valamilyen szilárd szimbólumban, mint egy fehér galamb, a
Szentlélek vagy egy kereszt formájában; mindez már másodlagos, itt elsősorban az istenség
kiválóságáról vagy tulajdonságáról van szó, mely megnyilvánul neki. Az ő szellemi és lelki
érettségétől függ, hogy milyen mélyen, milyen erősen és milyen áthatóan nyilvánul meg
neki az Isten. Ezt a megnyilatkozási módot azok az emberek élik át, akik testi
elvonatkoztatottságba vagy extázisba kerülnek mély meditáció vagy imádság által. Minden
misztikus, teozófus, bhakti jógi és a többi, mind az általa áhított cél elérését látja
Istenének e megnyilatkozási formájában. A vallástörténet nagyon sokszor utal erre a misztikus,
Krisztussal egybekötöttségre, ezért nem szükséges itt példákat felsorolni.
     A mágikus-aktív megnyilvánulási mód a legtöbb mágus sajátja. Az iskolázott mágus
felhívás útján kísérel meg az istenségéhez közelebb kerülni, vele kapcsolatba lépni. Itt is
lehet szó extatikus állapotról csak ez itt nem kísérőjelenség, mint az előző megnyilatkozási
módnál, hanem tudatos, és fokról fokra jön létre. Ennél a megnyilatkozási módnál a mágus
bensője, azaz szelleme Isten elé megy, és Isten elébe jön. Az istenségnek e mágikus-aktív
módon történő hívása teurgikus, valóban mágikus, melyet a mágus csak akkor engedhet
meg magának, ha elérte a megfelelő fejlettségi állapotot. A hívás módja az egyén dolga,
erre nincs előírt szabály.
     Mind a misztikus-passzív, mind a mágikus-aktív istenhívás történhet konkrét vagy
absztrakt formában. Konkrét hívás, ha az istenséget meghatározott formában képzeljük el,
míg az absztrakt hívás az elvont isteneszmén, az isteni kiválóságok képzeletén nyugszik.
     Az isteneszme egyes megnyilvánulási lehetőségeinek gyakorlata nagyon egyszerű. Ha
a mágus transzban az Akasha-elvben meditál istensége és annak tulajdonságai felett, és


                                  --[ 243 ]--
meditációja során a várt istenszimbólum megjelenik neki, úgy misztikus passzív
istenmegnyilatkozásról lehet beszélni. Ha azonban a mágus plasztikus meditációja által hívja
istenségének egyes tulajdonságait, függetlenül attól, hogy azt konkrét vagy absztrakt formában
képzeli el, mágikus-aktív istenhívásról van szó.
     Aki fejlődésében eddig eljutott, az Istennel való összeköttetésnek nem csak a
misztikus-passzív módját tudja megvalósítani, hanem a mágikus aktívat is. Ezért részesítem
előnyben a konkrét és absztrakt módszereket, melyeket a mágus uralni tud. Isten konkrét
megnyilvánulásának befogadására felkészítő előgyakorlat lényege, hogy magunk elé helyezünk
egy képet vagy szimbólumot a tisztelt istenségről. A mágus ászanájában ül, tekintetét
addig rögzíti a képre, ameddig behunyt szemmel, vagy fehér felületen is meg nem
jelenik az istenkép. Az istenségnek ez a vizualizálása igen jó előgyakorlat, mert hozzásegíti
a mágust, hogy az istenképet megjelenítse maga előtt. Ezt az előgyakorlatot a mágusnak
addig kell ismételni, míg minden időben, helyen és helyzetben, a legkisebb megerőltetés
nélkül úgy tudja elképzelni az általa tisztelt istenséget, mint a valóságban. A képet ezután
összekötheti a megfelelő isteni tulajdonságokkal. Kezdetben nem tudja majd az elképzelt
képpel összekötni mind a négy isteni alaptulajdonságot, melyek felett az előző fokozaton
meditált, ezért az egyes tulajdonságokra egymás után állítsa be magát. Az imaginációban
nagyon fontos az isteni tulajdonságok meghatározása, amit addig kell ismételni, ameddig a
mágus istensége a négy alaptulajdonsággal felruházva érzékelhetővé válik előtte. Ha ezt
elérte, a mágus az általa tisztelt istent nem mint képet, hanem mint élő, ható, sugárzó
valóságot képzelje el, olyan intenzitással, mintha Isten, személyes Istene állna előtte. Ez az
úgynevezett konkrét összeköttetés az istenséggel. Minél gyakrabban követi a mágus ezt a
módszert, annál erősebb, hatásosabb lesz számára a vizuális és érzékelt istenség. Ha a mágus
érzi, hogy létrehívott képébe minden imaginációt belehelyezett, amit az istenfogalomról és
megvalósulásáról alkotott, akkor gondolja el, hogy ennek az élő istenségnek, amely nagy
fényben és mind a négy alaptulajdonsággal jelenik meg előtte, egész testét magába veszi,
és a lelke helyére kerül. Ezt a mágus mindaddig ismétli, amíg az istenséget oly erősen nem
érzi saját magában, hogy elveszti személyes tudatát, és az elképzelt istenségnek érzi magát.
Ezen eggyé válás többszöri ismétlésével a mágus átveszi az általa elképzelt kép tényleges
tulajdonságait, és már nem ő, hanem mint saját istensége fog hatni. Ezzel átéli az egyesülést
személyes istenével és szájából már nem saját tudata, saját szelleme és saját lelke beszél,
hanem Isten megnyilvánuló szelleme. Itt a mágus összekapcsolódik istenével, az
összekapcsoltság állandósulásával. Istenével eggyé válik, és részesedik valamennyi
alaptulajdonságából. Az Istennel való tényleges egyesülés módszere a további mágikus
gyakorlathoz rendkívül fontos, mert a mágusnak ugyanezen a módon minden istenséggel tudnia kell
magát összekötni, függetlenül attól, hogy milyen vallásról van szó. Az idéző mágiában és a
teurgiában ez a gyakorlat nagyon fontos, mert a mágus csak ilyen módon tud egy istenséggel
mindenkor kapcsolatba lépni, és az alárendelt lényeket arra bírni, hogy akaratát
teljesítsék. Minden tanítvány számára logikus és magától értetődő, hogy ezen a módon a mágus
oly erősen képes összekötni magát az isten-elvvel, hogy neki is tulajdonává válnak a
pontosan meghatározott istenség erői, mellyel magát lelkileg egybekapcsolta, és ezek, mint
benső tulajdonságai megmaradnak, még ha nincsenek is közvetlen kapcsolatban a képzelettel.
Ezeket az isteni tulajdonságokat mi, beavatottak, mágikus képességeknek, okkult
erőknek vagy SZIDDHI-nek nevezzük.
     Ha a mágus jól uralja az egybekötöttséget elképzelt istenségével, elkezdi a kapcsolat
elvont formájának megvalósítását a valóságos Istennel. Kezdetben az isteneszmét egy
képzethez kötheti, mint például a fényhez, tűzhöz és hasonlókhoz, de később ettől tekintsen el,
és csupán a minőséget sűrítse, először önmagán kívül, azután saját magában. Az isteni
tulajdonságok minőségét itt is először az elemeknek megfelelő szervhez kell kapcsolni, mint
például a mindenhatóságot a fejben, a szeretetet a szívben kell absztrakt módon érezni. E

                                  --[ 244 ]--
gyakorlat többszöri ismétlése után az elvont isteneszmével annyira azonosulunk, hogy a
továbbiakban nem lesz szükség valamely testrész vagy testtájék elképzelésére. Ezután
egyetlen eszmévé lehet összekapcsolni a négy alaptulajdonságot, mely istenfogalmunkat a
létező legmagasabb szinten nyilvánítja meg bensőnkben. Többszöri ismétléssel annyira
mély lesz Isten megnyilvánulása, hogy magunkat határozottan istennek fogjuk érezni. Az
istenkapcsolat olyan mély legyen, hogy a meditáció alatt isten nem létezhet bennem vagy
kívülem, alany és tárgy annyira olvadjon eggyé, hogy nem létezhet más, mint „én vagyok
Isten” vagy, amint a Védákban áll: „Tat tvam asi — Ez vagy te”.
     Eddig eljutva a mágus befejezte mágikus fejlődésének asztrális részét és meditációit, a
további gyakorlatokkal már csak elmélyítheti és megerősítheti tudását.

                        ISTENSÉGEKKEL VALÓ ÉRINTKEZÉS

Ha a mágus az istenmegvalósításban addig jutott, hogy minden istenséggel, minden
intelligenciával, minden isteni lénnyel kapcsolatot tud teremteni, akkor az illető szférában,
mint Isten tud hatni.
     Ezzel a mágus számára a mágikus lélekiskolázás utolsó fokozata befejeződött. Ebben
a tekintetben nincs már mit mondanom neki. Amit Istennel való egybekötöttségében kimond
vagy parancsol, az annyi, mintha Isten maga mondta volna, és ettől kezdve istenségének
mind a négy alaptulajdonságában részesül.


                       MÁGIKUS TESTISKOLÁZÁS (X.)

                                  BRAHMA ÉS SAKTI

Mivel az igazság útjainak egyformáknak kell lenniük, más beavató rendszerek ismerője
bizonyos párhuzamot fog találni rendszeremmel. Példaképpen megemlítem a hinduk kígyóerőre
vonatkozó jógáját, mely azonos az általános egyiptomi misztériumok rendszerével.
A kundalini jógánál a guru a tanulót arra szorítja, hogy a farkcsontban lévő Múládhára
központ fölött meditáljon, és ugyanott pránajáma gyakorlatokat végezzen. Ha a Múládhára
központ szimbolikáját közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy ez a központ egy sárga
négyszög, benne egy piros háromszög, közepén egy falloszon három és félszer áttekeredő
kígyóval. A Múládhára központ az első, legegyszerűbb és legdurvább testi központ, melyet
képletesen úgy fejeznek ki, hogy egy sarkot egy elefánt foglal el az illető istennővel. Ez a
szimbolikus kifejezési mód a jóga — Indiában laja jóga — és a hindu jógában az első fokú
beavatás kulcsát jelenti. Ezt a jelet sokféle módon magyarázzák, de a leghelyesebb
magyarázat az, hogy a négyszög a FÖLD, a háromszög a három (asztrális, mentális és anyagi)
világ, a fallosz a nemzőerő (imagináció), a kígyó pedig az út és a tudás jelképe. Hogy a
FÖLD-elv négy elemből áll, az a tanuló számára már ismert és nem szorul több magyarázatra. A
jógát tanulónak mindenekelőtt uralnia kell a három világot: a földi-anyagit, az
asztrális-lelkit és a mentális-szellemit. A Múládhára csakra ezek szerint nem más, mint egy
beavató diagram és a tarot kártya első lapjának felel meg. Ilyen világos meghatározásra sohasem
kerül sor, és a tanulóra bízzák, hogy maga találja ki, amikor már uralja a Múládhára központot,
illetve szellemi útján elérte a Múládhára diagramnak megfelelő fejlődési fokozatot. A Múládhára
központot nem hiába nevezik Brahma központnak, mert ezen a fokozaton a jógatanuló felismeri
Brahmát, tehát az istenségét, annak legfinomabb megnyilvánulásában. Brahma az
örök, a kifürkészhetetlen, az univerzális, a nem meghatározható, az állandó és a nyugvó,

                                  --[ 245 ]--
tehát a pozitív rész. Brahma nem magából alkot, hanem minden megalkotott a sakti, a nőelv
által jön létre. A saktit a Múládhára központban a falloszt átfogó kígyó jelképezi, mely
a képletes fallosz alkotó aktusát, az imaginációt veszi igénybe.
     A fejlett mágusnak ez az utalás elegendő, hogy felismerje a párhuzamot a vallások és
a beavató rendszerek között. Az imagináció, tehát a sakti vagy a kundalini erő az, amelyet
szisztematikusan ki kell fejlesztenie. A mi tízfokozatú fejlődési rendszerünkről
megállapíthatjuk, hogy fejlődésünkben éppen ez az alkotóerő, a fallosz-erő, tehát az imagináció
és annak kiképzése játszotta a legnagyobb szerepet.
     A mágikus testiskolázást már a kilencedik fokozaton befejeztem, így ebben a fejezetben
csupán néhány okkult erő fejlesztéséről kívánok beszélni, melyeket már nem kell a
mágusnak uralnia, de minden okkult jelenségre tudnia kell a megfelelő magyarázatot, mivel
számára semmi sem lehet meglepő.

                                      SZUGGESZTIÓ

A tudatalatti tudatról szóló fejezetben ezt a témát annyiban már érintettem, amennyiben ott
az autoszuggesztióról vagy önbefolyásolásról volt szó. Más személyek szuggesztiójára is
ugyanezek a szabályok érvényesek. Előfeltétel, hogy a szuggesztióformulát precízen, jelen
időben és felszólító módban kell alkalmazni. A mágus, szellemi fejlettsége következtében
képes lesz minden éretlen ember tudatalatti tudatába helyezni a kívánt szuggesztiót, amit
telepatikusan is lehet alkalmazni, nem feltétlenül szükséges hangosan kimondani. A
szuggesztiót a mágus a legnagyobb távolságból is játszi könnyedséggel tudja alkalmazni. Ezt
kétféle módon teheti. Szellemével keresi fel az illető személyt, hogy azt — a legjobban
álmában — szuggesztív módon befolyásolja, vagy szuggesztíve dolgozik az Akashában,
kikapcsolva a távolságot maga és az alany között. Nem kell külön rámutatni, hogy a mágus
a távszuggesztiónál igénybe veheti a mágikus tükrét is. Magától értetődik, hogy hatásában
a szuggesztió nemcsak a jelen, hanem a legtávolabbi jövő számára is lehetséges, hiszen a
szuggesztív hatást az alany tudatalatti tudatába helyezi.

                                        TELEPÁTIA

A szuggesztióval rokon terület a telepátia. A mágus számára semmi nehézséggel nem jár,
hogy gondolatait bármely személyre átruházza. Csak azt kell tekintetbe vennie, hogy
gondolatait nem az érintett személy testéhez és a lelkéhez, hanem csak a szelleméhez kell
eljuttatni. A mágus elképzeli magának egy ember szellemét, vagyis az anyagi és az
asztráltestet kikapcsolja, és csakis az illető szellemével foglalkozik, akire gondolatát át
akarja ruházni. A mágusra van bízva, hogy tudtára adja-e alanyának, hogy az ő gondolatáról van
szó. Mindezeket a gondolatátvitel előtt kell figyelembe venni. Nemcsak gondolatokat, hanem
érzéseket is át lehet vinni, mind a legközelebbi környezetre, mind a legnagyobb távolságra.
A mágus sohasem fogja figyelmen kívül hagyni, hogy mágikus ereje segítségével
csak jó gondolatokat vigyen át. Meggyőződésem, hogy egyetlen tanuló vagy mágus sem
fog visszaélést elkövetni. Bárkinek lehet gondolatokat beszuggerálni akarata ellenére is.
Mivel a mágus uralja az elemeket, a telepatikusan befolyásolandó személy gondolatait képes
kikapcsolni, és azoknak olyan irányt adni, amilyen a mágus számára kívánatos.




                                  --[ 246 ]--
                                         HIPNÓZIS

A telepátiához és szuggesztióhoz hasonló terület a hipnózis, mely az embert a hipnotizőr
akarata szerint álomba helyezi, és addig akaratától megfosztja. A hipnózis mágikus
szempontból elvetendő, és a mágusnak erre kevésbé kell felkészülnie. Ezzel nem mondottuk azt,
hogy a mágus ne volna képes hipnózist alkalmazni. Ennek gyakorlati kivitele a mágus részére
úgyszólván semmiség. A mágus akarata vagy az elektromagnetikus fluidum által kikapcsolja
a szellem funkcióját, és az álom azonnal kezdetét veszi. Nincs jelentősége, hogy
ennél a mágus a telepátia vagy szuggesztió képzeteit gondolja el. Ezeket segítségül veheti
ugyan, de nem függ tőlük. Kevés kivétellel minden könyv, mely a hipnózisról ír, ajánlja a
telepátia vagy szuggesztió alkalmazását. Az erőket uraló egyén azonban nem veszi igénybe
sem az egyiket, sem a másikat, mert abban a pillanatban, amint az imagináció segítségével
a kísérleti személy testét és lelkét kikapcsolja vagy megbénítja, önkívületi állapot vagy
álom áll be, miáltal a tudatalatti tudat felszabadul, és mindenfajta szuggesztió számára
felvevőképessé válik. Mágikus szempontból éppen ez az erőszakos cselekedet, vagyis a
belenyúlás egy ember individualitásába nem ajánlatos, ezért a mágus csak nemes céllal nyúl a
hipnózis bármelyik fajtájához. Néha a kísérleti személy egyenesen akarná is, hogy
hipnotizálják, a mágus lehetőség szerint mégis álljon el ettől. Az igazi mágus mindig mellőzni
fogja, hogy mások kíváncsiságát vagy szenzációvágyát hipnotikus kísérletekkel kielégítse.
Nagy veszedelem esetén a mágus egy bizonyos fajta félelemhipnózist képes előidézni,
melynél az elektromos fluidum segítségével — egy villámmal — egy pillanatra megbénítja
az ellenség szellemét. Ezt a módszert csakis igen indokolt esetben alkalmazza — erre a
mágusnak életében aligha lesz szüksége. Állatokat is lehet hipnotizálni, ha szükséges. Ez
az állat ösztönoldalát fogja érinteni, és ettől még a legnagyobb és legerősebb állat is azonnal
önkívületi állapotba kerül.

                            A FAKÍROK TÖMEGHIPNÓZISA

A mágus számára nem akadály a hindu fakírok és szemfényvesztők által előidézett
tömeghipnózis, amely számos csodálóra talál. A fakírok, akik ilyen kísérletekkel foglalkoznak,
többnyire nem is tudják, hogyan jönnek létre ezek a dolgok, mivel titkuk tradicionális, egyik
nemzedékről a másikra száll. Ha egy terem vagy tér Akasha-elvvel van telítve, akkor az
összes jelenlévő az Akashától lesz áthatva és döntően ez az elv lesz uralkodó mindenkiben.
Mivel az Akasha ok-elv, mindennek meg kell valósulnia, ami az Akasha-elvbe lesz
belehelyezve. E törvény alapján könnyen megmagyarázható a fakírok tömeghipnózisa, mely
különböző jeleneteket varázsol a nézők szeme elé. A mágus a leírt módon tömeghipnózist is
elő tud idézni. A fakír egy tradicionális szó vagy képlet által Akashát hív a helyiségbe, és
olyan képeket helyez bele, amilyeneket a nézők látni akarnak. A kísérlet gyakori ismétlése
által a folyamat annyira automatizálódik, hogy a fakírnak nem is kell az imaginációt és az
Akashát, de még a történést sem igénybe vennie. Elegendő kimondania az Akasha-formulát,
hogy az embereket bűvkörébe vonja, és ehhez kapcsolódva a nézők előtt csak lassan,
rövid mondatokban, ki kell mondania a láttatni kívántakat, és a nézők képekben látják meg
ugyanazokat a gondolatokat. Az évszázadokon át, nemzedékről nemzedékre öröklődésük
hatására elhihető, hogy az ilyen formulák valóban varázserővel bírnak. Az ilyen
tradicionális recept birtokosa tulajdonképpen nem is tudja, milyen erőket vált ki általa. Ő
csak azt tudja, hogy amint ezt vagy azt a képletet kimondja, ez vagy az történik anélkül, hogy
az okát meg tudná magyarázni. Azok az emberek, akiknek a magasabb mágikus törvényekről
halvány fogalmuk sincs, ilyen illuzionista Akasha-mutatványt számtalanszor megcsodál


                                  --[ 247 ]--
nak. Indiában az ilyen szemfényvesztő mutatvány nem egyéb tiszta üzletnél. Ha ilyen
szemfényvesztő kísérlet alkalmával az egész jelenetet lefényképeznék, nagy csodálkozással
állapítanák meg, hogy a lemezen a „látottakból” semmi sincs, és a kép csupán a fakírt
mutatná, amint segédjével esetleg mosolyogva üldögél. A további mágikus fejlődés és
felemelkedés számára ez a művelet nem bír jelentőséggel. Ezt csak azért említettem meg, hogy a
mágus képet alkosson magának erről, és megtalálja rá a magyarázatot.

                                  GONDOLATOLVASÁS

A gondolatolvasás kérdésével kapcsolatosan sok propagandát fejtenek ki. A mágus számára
azonban természetes dolog, és mint a szellemi fejlődés szempontjából jelentéktelen
kísérőjelenséget szemléli. A gondolatolvasás a mágus beállítottsága szerint történhet képekben,
sugallat alakjában vagy intuícióként. Ez nem más, mint az Akashában történő munka kihatása,
és szükségtelen hangsúlyozni, hogy akár a legtávolabb tartózkodó személy gondolatait
is el lehet olvasni. Minden gondolat, minden szó, és minden cselekedet a lenyomatát az
Akashában hagyja, az ok-világban, amint erről az Akasháról szóló fejezetben már beszéltünk.
Ha a mágus az illető szellemére hangolja és Akashával telíti magát, el tudja olvasni a
jelen, ha pedig leghőbb kívánságával visszatekint, a legmélyebb múlt gondolatait is. Ha a
mágus ezzel hosszú idő óta foglalkozik és már komoly gyakorlatra tett szert, minden nehézség
nélkül fogja olvasni még a legrejtettebb gondolatokat is. A gondolatképzés lehet
intellektuális vagy imaginatív. Az imaginatív úton képzett gondolatok könnyebben olvashatók.
Tökéletes gondolatolvasást azonban csak akkor ér el a mágus, ha szelleme saját
gondolatvilága felett is korlátlan úrrá vált. Ez alapfeltétel. Különben csak részben tudja
felfogni a gondolatokat, vagy csak effektív gondolatokat tud leolvasni. A gondolatolvasás
szellemtől szellemhez kapcsolatot igényel, és ily módon nem akadály. Csupán érezze szellemként
magát a mágus, ahogyan az előző fokozatok gyakorlatai hozzásegítették, és vegye fel a
kapcsolatot az illető személlyel, miközben annak testét és lelkét kikapcsolja, hogy
felfoghasson minden gondolatot, amelyet meg akar tudni.

                                     PSZICHOMETRIA

A pszichometria az a képesség, amellyel bármely tárgy, levél múltját, jelenét, és ha kell,
jövőjét is felkutatjuk, és felfedünk minden eseményt az illető tárggyal összefüggésben. Aki
ezt a tanfolyamot gyakorlatilag átvette és asztrális érzékeit a látás, hallás és érzékelés
terén jól fejlesztette, ez a képesség a kifejlesztett asztrális érzékek kísérőjelensége lesz,
és számára a pszichometria igen könnyen keresztülvihető. A kérdéses tárgyat tartsa a kezében
vagy helyezze arra a testrészére, amelyik a tárggyal kapcsolatosan fontossággal bír. Ha az
eseményeket képekben akarja látni, akkor a tárgyat homlokához szorítja, ha imaginatíve
vagy akusztikailag akar tájékozódni, akkor a szívtájékra szorítja, ha érzés szerint vagy
intuitíve, akkor a Plexus Solaris tájékára szorítja, vagy egyszerűen a kezében tartja. Az
összpontosítás beállítása után — aszerint, hogy mit akarunk megtudni a tárgyról — az Akashába
vagy transzállapotba helyezi magát és a szellemi szemével, fülével és érzésével elolvassa a
múlt, jelen és jövő eseményeit, óhaja szerint igénybe veheti mágikus tükrét is. Így például
valamely régiség összes rá vonatkozó eseményét képes lesz felsorakoztatni, mint egy filmen,
és mindent megtudni, ami a tárgyra vonatkozik. Természetesen megvan a lehetősége
arra is, hogy bármely kézírásban, levélben ne csak a levél íróját lássa, hanem azokat a
gondolatokat is minden nehézség nélkül elolvashassa, melyek a levélíró szellemében felléptek.
Röviden: a levél sorai között is képes olvasni. A pszichometriához tartozik az a képesség


                                  --[ 248 ]--
is, hogy a mágus testi, lelki vagy szellemi kapcsolatba lépjen minden személlyel, aki
valamely tárggyal érintkezésbe került, mivel minden fajta tárgy összekötő eszköz a mágus teste,
lelke és szelleme, valamint az illető személy között. Továbbá az is logikus, hogy a mágus
egy tárgy segítségével a legnagyobb távolságból is el tudja olvasni a gondolatokat. Módja
van rá, hogy egyidejűleg az illető személy lelki oldalát, annak jellemtulajdonságait is
fáradság nélkül feltárja az Akashában, és megismerje. Ugyanez vonatkozik az anyagi oldalra
is, miszerint megállapíthatja a múltat, jelent és jövőt, ha előzően az Akashában létrehozta
az összekötő tagot saját lelke és az illető személy lelke között.
     A pszichometria alfaja a pszichográfia, ami a most elmondottakból közvetlenül adódik,
de aminek a mágus számára nincs nagy jelentősége. Az összekötő tag által nem csak egy
levél feladója vizsgálható meg, ismerhető fel minden fázisában és dolgában, hanem a tárgy
arra is szolgálhat, hogy mint kötőtag az illető személy felé az esetleges szellemi, lelki, és
testi befolyást közvetítse. Ebből látható, hogy a pszichometria az általunk már ismert
tisztánlátás egy alárendelt formája.

                   AZ EMLÉKEZŐTEHETSÉG BEFOLYÁSOLÁSA

Az emlékezőtehetség intellektuális tulajdonság, mellyel minden ember rendelkezik, akinek
az öt érzéke sértetlen. De az emlékezőtehetség egyben gondolatok és eszmék felvevője is a
mentális és ezzel az Akasha világából. Minden gondolat és eszme az Akashába helyeződik,
és az emlékezőtehetség felvevő tulajdonsága által hívja azokat vissza ismét a tudatba az
Akashából és a mentálszférából. Mivel a mágus az Akashát uralja, közvetlenül és közvetve
is képes az emlékezőtehetséget befolyásolni.
     Imagináción keresztül a megfelelő elemmel, az elektromagnetikus fluidummal, vagy a
tudatalatti tudat puszta befolyásolásával közvetlenül erősíti az emlékezőtehetséget. De arra
is képes, hogy imagináció által a tudatban és ezzel az emlékezőtehetségben is meghatározott
eszméket, gondolatokat, emlékképeket kívánsága szerint könnyűszerrel elmosson, kikapcsoljon,
legyengítsen. Az emlékezőtehetség közvetett módon történő befolyásolása úgy
történik, hogy az Akasha-elven keresztül hatunk rá. A mágus, aki az Akashában bárki
gondolatmenetét látja, imaginációval el is tudja homályosítani, vagy ki is tudja oltani azokat.
Képes az Akashában lévő képek és az illető személy közötti kapcsolatokat gyengíteni,
szétkapcsolni, illetve szétrombolni. Mivel a mágusnak ezáltal lehetősége van mások
emlékezőtehetségének elrablására, mindenkit óvok a visszaéléstől. Soha, senki ne ragadtassa
magát ilyen lépésre, aki szem előtt tartja szellemi felemelkedését és etikai fejlődését.
     A mágus kizárólag akkor alkalmazhatja ezt a képességét, ha valakinél rossz
tapasztalatokat, nyomasztó élményeket akar legyengíteni, vagy teljesen kioltani, melyek az
illetőben mély nyomokat hagytak. E téren áldásos tevékenységet fejthet ki, amikor olyan
szívfájdalmat, rossz, elszomorító emléket és csalódást töröl ki valakinek az emlékezetéből,
amelyen az nem képes túltenni magát. Ezt saját magán is kipróbálhatja, ha esetleg nagy
csalódást vagy lelki megrázkódtatásokat élt át egykor, esetleg még mágikus fejlődése előtt,
és ezek ismételten visszatérnek emlékezetébe. Ha ezeket a képeket kitörli az Akashából,
akkor azok soha többé nem térnek vissza emlékezetébe. Ha azonban más módszerrel, akarata
vagy autoszuggesztió által el tudja érni, hogy ezek felett uralkodni tudjon, akkor nem
szükséges az Akashába történő durva beavatkozás azért, hogy a képek elmosódjanak. Az
emlékezőtehetség elvesztésének patológiai jelenségét azzal lehet magyarázni, hogy a mentális
világgal és ezzel az Akashával fennálló kapcsolat időlegesen megbénul. Ez az állapot
már diszharmónia, betegség, a szellem zavara, különösen, ha ijedtség vagy más megrázkódtatás
okozta.


                                  --[ 249 ]--
                     MŰKÖDÉS, CSELEKVÉS AZ AKASHÁBAN

Az előző fejezet szerint lehet az emlékezőtehetséget az Akasha által befolyásolni, és
meghatározott emlékképeket kioltani. A jól iskolázott mágus nemcsak bizonyos eszméket,
emlékképeket tud teljesen kioltani, hanem akarata és imaginációs ereje által az Akashában
megjelölt, és mind a mágusnál, mind másnál kiható, sorsbefolyásoló okokat is. Némely
esetben a tényleges indokok is megvannak ehhez. Azonban, ha a mágus egy okot kiolt,
melyet valaki maga alkotott magának életében, akkor egy másikat kell alkotnia helyette,
mely megfelelő hatást gyakorol az illető sorsára. Ilyen belenyúlás egy ember sorsába —
teljesen mindegy, hogy magáról a mágusról vagy egy más emberről van szó — nem történhet
könnyelműen. A mágus ezt csak akkor engedheti meg magának, ha cselekedeteiről pontosan
számot tud adni az isteni gondviselésnek. Egy ok kioltása és egy másik ok megalkotása
— legyen az jó vagy rossz — a legjobban az elektromagnetikus voltozás által történik,
amelynek gyakorlatát a kilencedik fokozat testiskolázásában vázoltuk.
     Vannak más módszerek is, de ezek mind az akaraton és az ahhoz tartozó imagináción
alapulnak, így ezeket a mágus önmaga határozza meg, saját belátása szerint. Azt, hogy a
sorsot, az okokat és ezzel a bűnöket is — amiket a vallások bűnnek tartanak, mert a bűnök
a vallások erkölcsi nézetei — meg lehet változtatni, Krisztus a következő szavakkal fejezte
ki: „Megbocsáttattak néked a te bűneid.” (Lukács 7,48)

                              TÉR TELÍTÉSE TÁVOLBÓL

Az előzőekben már tárgyaltuk a tér telítésének azt a módját, amelynél a mágus maga is a
telített térben tartózkodik, és különböző segédeszközöket is ajánlottam hozzá, mint amilyen
a mágikus tükör a fluidikus kondenzátorral. A mágus azonban távolról is tud teret telíteni.
Erre az egyik lehetősége az, hogy saját szellemével vagy asztráltestévet meglátogatja a
telítendő helyiséget, tekintet nélkül arra, hogy az hol van, és ott imaginációval végzi el a
kívánt telítést. Ehhez természetesen ugyanazok a rendszabályok érvényesek, amelyeket a
tér telítését leíró fejezetben megemlítettem. A másik lehetőség az, hogy a mágus a telítendő
teret az Akasha által összeköti saját helyiségével, hogy a saját és a telítendő tér az
Akashában eggyé váljon. Az összeköttetés számára a legnagyobb távolság is áthidalható
lesz. Mivel a mágus saját terét telítette, az átmegy a másik térbe is, bármilyen távolságra
legyen is az.

                               ÜZENET A LEVEGŐN ÁT

Ezt különösképpen Keleten és többnyire Tibetben alkalmazzák a mágusok és adeptusok
egymás között. Ha az Akasha-elv által két személy vagy két hely között a távolság — tekintet
nélkül annak nagyságára — áthidalásra kerül, azaz idő és tér ki lettek küszöbölve,
akkor ebben az állapotban nemcsak gondolatok elolvasása és átruházása lehetséges, hanem
az Akashában összekötött, áthidalt két pólus között fizikai híradásokat is lehetséges adni és
fogadni az elektromagnetikus fluidum bevezetése által. Az ilyen fizikai híradások például
a máguséval az Akashában összekötött térben is tisztán és fizikailag hallhatók lesznek. Ha
pedig a távolban lévő személy mondja ki a feleletet az ő saját terében, az a mágus terében
is olyan tisztán lesz hallható, mintha az adó személy fizikai testével személyesen lenne
jelen. Az elektromagnetikus fluidumot úgy kell létrehozni, mint azt a változásról szóló
fejezetben kifejtettük, azzal a különbséggel, hogy nem egy gömb, hanem egy térség (helyiség)
formáját kell felvennie. Ilyen elektromagnetikus Akasha-összeköttetés azt is lehetővé teszi,

                                  --[ 250 ]--
hogy a kimondott szavakat és mondatokat a legnagyobb távolságokra is átadjuk. Ezeket
olyan személyek is meghallhatják, vagy tudomásul vehetik, akik nem rendelkeznek mágikus
képzettséggel. Szorgalmas gyakorlatokkal az ilyen üzenet fizikailag is annyira
materializálható, hogy anyagi, testi kihatása is van. Itt tehát nem puszta gondolatátadásról
van szó, hanem olyan fizikai jelenségről, mint a rádió adóvevő, ahol az ÉTER-t, melyben a
rezgéshullámok mozognak az Akasha-elv, az ehhez szükséges elektromosságot pedig az
elektromagnetikus fluidum jelenti. A mágus immár tapasztalatból tudja, hogy mágikus úton is
létrehozható minden hatás (elektromos, magnetikus, hő vagy más), amit a tudomány fizikai
úton ér el.
     Nem csak szavakat és hanghullámokat, hanem képeket is át lehet így adni. A mágikusan
előkészített térben, imagináció által láthatóvá materializált képek mindenütt láthatók
lesznek azok számára, akik akusztikailag kapcsolatban vannak azzal a térrel, amelyben a
mágus dolgozik. Lásd a televízió modern technikáját. Ezek után kézenfekvő és természetes,
hogy az érzelmek, szagok és hasonlók ily módon való átadása ugyanígy létrehozható a
legnagyobb távolságra is az Akasha, valamint az elektromagnetikus fluidum által. Ugyanígy
átvihetők az elemek hatásai is. Az ÉTER még távolról sincs kihasználva, és a jövő megtanít
majd bennünket, hogy nem csak elektromágneses hullámokat lehet továbbítani és átadni,
vagy hangokat, mint a rádiónál és képeket, mint a televíziónál, hanem más erőket is. A
tudomány számára itt továbbra is nagy működési terület kínálkozik, és biztos vagyok benne,
hogy eljön az idő, amikor az ÉTER-en át például hőt is lehet majd átadni a legnagyobb
távolságokra. A mágus még sok buzdítást és sok ismeretet adhatna arra vonatkozólag is, hogy
mi mindent lehetne még az ÉTER-en át elindítani. A mágikus tudást könnyen összhangba
hozhatná a technika, fizika és kémia tudományával. Az egyetemes törvények alapján még
nagyobb felfedezéseket tehetne, de súlyosan megbosszulná magát minden előrenyúlás az
evolúcióban.

                                  AZ EXTERIORIZÁCIÓ

A tanfolyam idején a mágus megtanulta mentál- és asztráltestét az anyagitól elválasztani,
és ez már nem újdonság számára. Csak az lesz új, hogy nem szükséges az egész mentálvagy
asztráltestet leválasztania, hanem elegendő csupán egyes testrészeket exteriorizálni
vagyis kihelyezni. Mivel a mentál- és az asztráltest nincs időhöz és térhez kötve, a mágus
megteheti — ha testének egyes részeit imagináció által leválasztja az Akashában —, hogy
azokat a legnagyobb távolságra is kihelyezze, így például képes egyik vagy akár mindkét
szemét áthelyezni bárhová, és ott benyomásokat szerezni olyan pontossággal, mintha
fizikailag is jelen volna, anélkül, hogy az erejét pazarolná egész mentál- vagy asztráltestének
megjelenésével. Ugyanezt megteheti szellemi vagy lelki fülével és így végtelen távolságokból
képes hallani. Kezdetben csak a mentáltesttel, és csak imagináció által lesz képes erre,
de idővel az asztráltesttel is ugyanúgy képes lesz rá, mint a mentáltesttel. Így tud mindenütt
látni és hallani anélkül, hogy bárhová áthelyezné magát, transzállapotban vagy az Akashában,
az ok-világban volna. Ha szemével és fülével már uralja a gyakorlatokat, ugyanezt
elvégezheti a kezével és a lábával is. Először erre is csak szellemileg lesz képes, azután az
asztrálkezével is, és ha a FÖLD elemmel megsűríti, még anyagivá is változtathatja azt.
Teljesen természetes és érthető, hogy az ily módon materializálódott kezével korlátlan
távolságokon keresztül is észrevehetővé válhat, például kopogással és egyéb zajok keltésével.
Ismételt gyakorlatok után képes lesz tárgyakat is elmozdítani és ezek után nyilvánvaló,
hogy ily módon mindenfajta kísértetjárás előidézhető, de feltételezem, hogy egyetlen mágus
sem fog ilyen gyerekes dolgokhoz folyamodni.


                                  --[ 251 ]--
     A mediális írás képessége is itt lel magyarázatra. Ha a mágiában jártas személy
mentális és asztrális kezét imagináció által szabaddá teszi, miközben a szabaddá tett kezet
valahová elképzeli, és ott papír, ceruza van előkészítve, akkor a mágus mentális és asztrális
keze a legnagyobb távolságból is képes a partner kezét birtokba venni, és amint a mediális
írás ismertetésénél vázoltuk, normális közlésekre képes. Sőt ilyen kísérlet alkalmával a
mágus pontos kézírása jelenik meg a papíron. Ezt a munkát a beavatottak „élő személyek
közötti távírásnak” nevezik.
     Ha kéz és esetleg láb kihelyezése már kiválóan megy, tárgyakat is lehetséges a
legnagyobb távolságokra átjuttatni ily módon. Később írom le, hogy az egyes „átutalandó” tárgy
láthatatlanná tétele hogyan történik. A mágus tapasztalni fogja, hogy ha a szemét vagy fülét
valahová a testén kívül helyezi, akkor a kísérlet idején fizikai szemével és fülével sem látni,
sem hallani nem fog. Egyes testrészek kihelyezésénél a kihelyezett tag addig élettelen és
merev, tehát béna állapotban marad, amíg szelleme, vagyis az asztrális tag, ismét össze nem
kötődik vele.

                       A MÁGIKUS LÁTHATATLANNÁ VÁLÁS

Sok mesében vagy elbeszélésben halljuk, hogy a varázsló láthatatlanná válik, hogy van
láthatatlanná varázsoló gyűrű, melyet az ujjon csak meg kell forgatni, és viselőjét
láthatatlanná teszi. Sok könyv ír talizmánokról és drágakövekről, melyek viselete láthatatlanná
tesz, és útmutatással is szolgálnak, de ezek közül egy sem alkalmas a gyakorlat számára.
Azonban az eddig tanultak és az univerzális törvények alapján állítjuk, hogy mágikus
szempontból valóban létezik egy láthatatlanná válási mód, és ezt most közelebbről leírjuk.
     Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy létezik mentális, azaz szellemi, asztrális, azaz
lelki, és anyagi vagy fizikai láthatatlanná válás. A mentáltest vagy a szellem láthatatlanná
válása nem nagy értékkel bír, de az életben adódhatnak helyzetek, amikor ezt a gyakorlatot
is alkalmazni kell. Ha a mágus valahol szellemileg vagy lelkileg jelen kíván lenni úgy, hogy
ott semmilyen lény, még iskolázott személy érzékei se fedezzék fel, akkor a szellemi
láthatatlanná válást kell alkalmazni. Például, ha egy mester a tanítványát akarja mentálisan
felkeresni, hogy ellenőrizze. Ilyenkor a mester láthatatlanul a tanuló közvetlen közelében
lehet anélkül, hogy az észrevenné, még ha érzékei sokszorosan kifejlesztettek is. Továbbá a
mágus rosszindulatú cselekedetek, úgynevezett fekete mágia tanúja lehet, valamint ahhoz,
hogy mindent tudhasson, és ha kell, a helyszínen bizonyos befolyást is gyakorolhasson
ottlétének felfedezése nélkül, szüksége lehet e képességre is. Az életben sok eset
előfordulhat, amikor a mentális vagy asztrális láthatatlanná válás igen jó szolgálatot tehet.
     A szellemben láthatatlanná válás nagyon egyszerű és úgy történik, hogy szellemi
testünket a fejünktől a lábunkig Akashával telítjük. Ezzel a szellemi test azonnal eltűnik
minden lény szeme elől, mivel az Akasha szín és rezgés nélküli. Ha azonban a mágusnak ily
módon telített szelleme ilyen állapotban valami tevékenységet fejt ki a mentálsíkon, akkor
az Akasha-elvben — bár láthatatlanul történt — tisztánlátással mégis kimutatható és pontosan
követhető lesz. A mágus, hogy ezt elkerülje, szellemtestének Akashával telítésével
egy időben fekete burkot kell, hogy vonjon egész teste köré. Ennek formája nem játszik
lényeges szerepet, lehet gömb vagy tojás alakú is. Azonban semmi szín alatt ne felejtse el
magát a lába alatt és a feje felett is Akashával elzárni. Mielőtt így láthatatlanná válva
valahol meg akar jelenni, összpontosítsa magát arra, hogy tevékenysége ez idő alatt teljesen
semleges, tehát nem íródik be az Akashába, vagyis semmi nyomot nem hagy. Ez az
összpontosítás nagyon fontos, mert különben a mágusnak azzal kellene számolnia, hogy bár
nehezen olvashatóan, de mégis új okok válhatnának észrevehetővé az Akashában. Egyedül


                                  --[ 252 ]--
maga a mágus felelős minden ténykedéséért, melyet láthatatlanul végez a szellemvilágban.
A sors itt nem tehet neki semmit, mivel ő az úr az Akashában, tehát a sors ura. Csak az
isteni gondviselésnek tartozik számadással. Ha egy mágus ezekkel a gyakorlatokkal viszszaél,
akkor nem a sorssal, de az isteni gondviseléssel volna dolga. Ha cselekedetei esetleg
igen rossz befolyást gyakorolnának, megtörténhetne, hogy az isteni gondviselés elfordulna
tőle, és mint egyedülálló individuum, kénytelen volna magára utaltan élni a világban. Az
egyetlen lehetőséget, az isteni gondviselésre való támaszkodást veszítené el. Meg lehet róla
győződve, hogy ez több lenne, mint puszta átok. Senki nem volna felette, előbb-utóbb
érezné az elhagyatottságot, és ki volna szolgáltatva individualitása teljes pusztulásának. A
mágus jól el tudja képzelni, hogy mágikus szempontból ez mit jelent.
     Ha a mentális vándorlásnál jól uraljuk a láthatatlanná válást, ugyanezt az eljárást el
lehet végezni az asztráltest kihelyezésénél is. Itt is ugyanaz a gyakorlat érvényes, de itt a
mentál- és az asztráltestet együtt kell telíteni Akashával. A többi rendszabály azonos az
imént vázoltakkal. Az anyagi síkon történő láthatatlanná válás mágikus szempontból szintén
lehetséges és végrehajtható, csak nem Akashával történik, hanem fénnyel. A fénytelítés
a fizikai testben az adott időben uralkodó fény fényerejével legyen azonos. Ha a fénygyűjtés
a kívánatosnál erősebb volna, nem láthatatlanok volnánk, hanem ragyogóak, és fényt
sugároznánk ki, mint a nap. A fizikai láthatatlanná válás nem könnyű, évekig tartó gyakorlást
igényel és csak maguk az adeptusok — ha nem a legmagasabbak — tudják sikeresen és
hibátlanul kivitelezni.
     Ha a mágus megfelelő gyakorlatra tett szert mentál-, asztrál és esetleg anyagi teste
láthatatlanná tételében, kívánsága szerint az anyagi világ bármely tárgyát is láthatatlanná
tudja tenni. A közönséges tárgyakra vonatkozólag van a láthatatlanná tételnek egy módja,
melynél az Akashával kapcsolatos imagináció által egy tárgyat szilárd formájából asztrális
formába helyezünk, és az egy nem beavatott ember szeme elől azonnal eltűnik.
     Bármely tárgy vagy egy lény leválasztott testrésze — akár a mágus keze — egy asztrális
formába, a legnagyobb távolságokra is kihelyezhető. A mágusra vagy arra, aki az áthelyezést
elvégezte, már csak az a feladat vár, hogy a tárgyat asztrális állapotból visszaváltoztassa
anyagi állapotba. Ezt az át- és visszaváltoztatását számtalanszor alkalmazzák a spiritiszta
médiumok megidézettjei, feltéve, hogy csalástól mentes megtestesülésekről van szó,
melyek bár nagyon ritkán történnek, de mégis lehetségesek. Amit a magasabb planetáris és
planétákon kívüli intelligencia uralni képes, azt egy az univerzális törvényeket ismerő, és a
fejlődés magas fokára jutott mágusnak is uralnia kell.
     Az érzékek elterelése által a hipnózis, a tömegszuggesztió is egy módja a láthatatlanná
tételnek. Egy lények által előidézett módja a fizikai testben a fénynek megfelelő rezgést
idéz elő, és ezáltal tesz láthatatlanná. A lények láthatatlanná válásáról A mágikus idézés
gyakorlata megfelelő fejezetében fogok útmutatást adni.

                      ELEMEKKEL VÉGZETT GYAKORLATOK

Még nagyon sok lehetőség kínálkozik minden mágusnak, aki az elemek alkalmazását
tökéletesíteni akarja. A specializálódás esetén az elemet, amellyel dolgozik, annyira kell
materializálnia, hogy ez által az elemi erő közvetlenül fizikai erővé váljon. Ha ebben
tökéletesedett, akkor a testében megsűrűsített FÖLD elemmel például a hindu fakírok
kísérleteiben megvalósítottakkal egyenrangú sérthetetlenséget képes elérni. Hegyes tárgyakat
döfhet izmaiba a legkisebb fájdalomérzet és egyetlen vércsepp, még kevésbé sebhely nélkül. A
fakírok szöges ágyon fekvése bizonyos fokig autoszuggesztióval is lehetséges, de ugyanaz a
hatás sokkal gyorsabb a FÖLD elem segítségével. Nagy, vágott sebeket gyógyíthat magánál

                                  --[ 253 ]--
és másoknál közvetlenül a FÖLD elemmel anélkül, hogy akár csak forradás is maradna hátra.
Olyan tátongó sebet is néhány perc alatt lehet így gyógyítani, amit egyébként sebésznek
kellene összevarrni. A saját testen kívül megsűrített FÖLD iskolázatlan ember számára is
láthatóvá, sőt lefényképezhetővé materializál gondolatot, elképzelt lényt vagy halottat.
      A FÖLD villámszerű kivetítésével a mágus megbéníthat embert és állatot, akár a
legnagyobb ellenségét is. Sok egyéb lehetőség is kínálkozik a FÖLD elemmel való munkáknál, de
ez az irányvonal elegendő legyen.
      A VÍZ elemet saját magában megsűrítve, a mágus a legnagyobb forróságot is képes lesz
elviselni anélkül, hogy a testét megégetné. Minden aggodalom nélkül megfoghat parazsat
vagy izzó vasat, amely nem fogja megégetni. Még az égő máglyán is mosolyogva állhat,
testének legkisebb károsodása nélkül. Elég a bibliai történetre utalni, melyben az ifjú
teljesen sértetlen maradt egy tüzes kemencében. Ismeretes, hogy Krisztus legkedvesebb
apostolát, Jánost forró olajjal telt üstbe dobták és sértetlen maradt. A mágus előtt világos,
hogy ezek az események valóban megtörténtek és nem csupán legendák. A beavatott számára a
látszólagos csodák könnyen keresztülvihetők az elemek uralása által. A VÍZ kivetítve minden
tüzet elolt, függetlenül a tűz kiterjedésétől.
      A mágus a LEVEGŐ elemmel is sok csodaszámba menő kísérletet tud végrehajtani az itt
leírt vagy hasonló módon. A TŰZ elemmel telítve a legnagyobb hideget is képes kibírni.
      A tibeti lámák a TŰZ összpontosításával Olyan hőt tudnak kelteni testükben, hogy a
leghidegebb időben is gyorsan megszárítják a rájuk helyezett nedves ruhadarabokat. Ezt a
gyakorlatot Tibetben tummo néven ismerik. A mágusnak a TŰZ kivetítésével módjában áll
gyúlékony anyagokat lángra lobbantani. A Biblia is leír hasonló jelenséget, ahol előzőleg
vízzel leöntött máglya lángra lobbant. Vitán felül áll, hogy a TŰZ kivetítésével elpusztítható
egy növény vagy fa. Erejének bizonyítékául Krisztus is kiszárította a fügefát, mely
műveletnél ugyanazt a törvényt vette figyelembe, és a kivetítést a kabbala segítségével
hajtotta végre, mely a TŰZ elemet indirekt módon késztette a kiadott parancs elvégzésére. Még
sok egyéb mágikus hatást lehet az elemek által kiváltani az univerzális törvények és az elemek
uralása alapján. Ilyeneket a mágus maga is össze tud állítani.

                               LEVITÁCIÓS JELENSÉGEK

Levitáció alatt a nehézkedés megszüntetését értjük. Az egyetemes törvények tanulmányozása
során a mágus rájön, hogy a nehézkedés a Föld magnetikus vonzerejétől függ. Saját
testünkben a nehézkedés megszüntetése kétféle módon lehetséges. Először: ha a LEVEGŐ
elem — Vaju tattva — telítését, torlaszolását rendszeresen gyakoroljuk, amíg
alaptulajdonsága annyira megvalósul bennünk, hogy pehelykönnyűek leszünk, és egy ballonhoz
hasonlóan felemelkedünk a földről. A második módszer az elektromagnetikus fluidum uralásában
rejlik. A test magnetikus fluidummal telítése akkora sűrűséget ér el, amekkora a
testsúlynak, tehát a Föld vonzóerejének felel meg, és így kiegyenlítődik a Föld vonzóerejének
hatása, vagyis a nehézkedés. Ebben a telítési állapotban a mágus alig érinti a földet és
tetszése szerint járhat a víz felszínén. Ha még jobban megsűrűsíti a magnetikus fluidumot,
akkor tetszés szerint fel is emelkedhet, és a megsűrűsített LEVEGŐ, vagy a saját maga által
előidézett légmozgás segítségével mozoghat. A haladás sebessége kizárólag saját akaratától
függ. Sok jógi uralja ezt a levitációs képességet, és a Bibliából is tudjuk, hogy Jézus a vízen
járt. Mindebből az is kitűnik, hogy tárgyakat vagy mágikusan iskolázatlan személyeket is lehet
lebegtetni ilyen módon.
     A magnetikus fluidum ehhez szükséges telítését mágikusan iskolázott imagináció vagy
például elemlények, szellemek kabbalája által érhetjük el. Nemcsak tudatosan, hanem tudat

                                  --[ 254 ]--
alatt is megnyilvánulhat az elektromos fluidum kikapcsolása, és a magnetikus fluidum
uralomra jutása a testben, például spiritiszta médiumoknál transzállapotban, vagy
szomnambuloknál, akiknél az elektromos fluidum a transz által kikapcsolódik, és a magnetikus
fluidum kerül túlsúlyba. A holdkórosokat is az elektromos fluidum hirtelen elvesztése ragadja
levitációs útjukra a magnetikus fluidum dominanciája által, legtöbbnyire álmukban.
Számtalanszor megfigyelték, hogy az ilyen holdkórosok pehelykönnyűek, és mint a légy a falon,
mennek fel a magasba, a ház legveszélyesebb helyeit megmászva, vagy gátlás nélkül mozognak
akár egy szál dróton. A holdkórosok álomban bekövetkező magnetikus túltelítettsége
a Hold befolyására vezethető vissza, ezért is nevezik őket így. Ez mindig diszharmonikus
jelenség, az elektromagnetikus fluidum bizonyos zavara, és így betegség. Az ilyen
egyéneket csak az elektromos fluidum harmonizálásával lehetne kezelni, az illető betegnél
erősíteni kellene az elektromos fluidumot. A levitációról e rövid magyarázat elegendő, és
ebből a mágus már maga is tetszése szerint tud további felismerésekre jutni. Az is logikus,
hogy saját magánál, más személyeknél és tárgyaknál az ellenkező hatást, tehát a fokozott
súlyosságot ugyanúgy elő tudja idézni, csak akkor nem a magnetikus, hanem az elektromos
fluidummal kell dolgozni. Ez a magyarázat egyértelmű, ha a mágus nem téveszti szem elől,
hogy két azonos erő (pólus) taszítja, két ellentétes pedig vonzza egymást.

                               TERMÉSZETI JELENSÉGEK

Az elemek és az elektromagnetikus fluidum segítségével a mágus nagy méretekben is képes
hatni, csak a kívánt erőt a természetben nagyobb térfogatra szükséges kivetíteni, és ott
telíteni. Így például a LEVEGŐ kivetítésével képes befolyásolni a légjárást, a szelet. A VÍZ
kivetítésével záport, zivatart, sőt akár országos esőt, míg az elektromagnetikus fluidum által
vihart tud előidézni. Elektromos és magnetikus „voltokat” vetíthet a levegőbe, amelyek aztán
egymásba ütközve villámlást okoznak. A magnetikus fluidum segítségével a legnagyobb
távolságról is közel tudja vonzani a VÍZ elemet, és így képes esős időt előidézni.
Természetesen az ellenkezőjét is módjában áll megtenni, a közeledő esőt feltartóztatni, és
a felhőket szétoszlatni. Tetszés szerint képes jégesőt is előidézni, vagy azt más területre
átvezetni. Az elemek és az elektromagnetikus fluidum által mindezt megvalósíthatja. Az
ilyen időjárás-befolyásolást Tibetben a lámák nagy sikerrel gyakorolják. A mágus mindezen
módszerek magyarázatát ismeri, és ha történetesen erre a területre specializálja magát,
ugyanolyan hatásokat is el tud érni, mint a tibetiek a ceremóniák, az idéző mágia, vagy a
különböző lények és tantrák által.

                          URALOM ÉLET ÉS HALÁL FÖLÖTT

Az elemeket és az elektromagnetikus fluidumot tökéletesen uraló mágus hatalommal bír az
emberek élete és halála felett is. Azonban egyikük sem merészeli majd embertársai életét
fenyegetni, ha még oly pontosan tudja is, hogyan tudna mágikus halált előidézni. Erre
sokféle lehetőség van, de a pontos módszer megadásától eltekintek, hogy senkit ne tegyek ki
kísértéseknek. Olyan mágusnak, aki az okkult képességek és erők uralásában magas fokon
áll, az univerzális törvények szerint halottakat is módjában áll életre kelteni. Iskolázott
érzékeivel a mágus látja az elemek munkáját a testben, lélekben és szellemben, látja az
elektromagnetikus fluidum hatását, valamint az anyagi, az asztrális és a mentális test közötti
összekötő matricát, továbbá tudja, hogy az univerzális törvények szerint hogyan kell mindezt
befolyásolni. Nem jelent gondot számára az elemek és az elektromagnetikus fluidum
által helyreállítani a két összekötő matricát. Olyan esetben, amikor életfontosságú szerv


                                  --[ 255 ]--
nem roncsolódott össze, a mágus alkalmazhatja a feltámasztást, az életbe való visszahívást,
feltéve, hogy az isteni gondviseléstől erre engedélyt kapott. Villám vagy hasonló esemény
következményeit embernél és állatnál is érvénytelenítheti a mágus. Ilyenkor csak a
szellemmel kell kapcsolatot létrehoznia az Akashában, és az elektromagnetikus fluidumot
bevezetnie a szellem és a lélek közé, hogy megszilárdítsa a szellem és a lélek közötti
összeköttetést. Ugyanezt kell azután a szellemmel és a lélekkel együtt elvégeznie, az anyagi
testre vonatkoztatva, és helyreállítani ez által a teljes harmóniát az elektromagnetikus
fluidummal és az elemekkel. Ezután az elhunyt visszahívható lesz az életbe. Ez a
halott-feltámasztás szintézise mágikus módon, amit az elemek és az elektromagnetikus fluidum
erői által indítunk el. Teljesen mindegy, hogy az akarat által vagy egyéb módszerek alapján.
Ismeretes, hogy voltak beavatottak, akik halottakat támasztottak fel.
     Mielőtt a tizedik fokozatot befejeznénk, még egyszer hangsúlyozom, hogy nem kell
kivétel nélkül uralni a felsorolt mágikus képességeket. Csupán rámutattam, hogy az
univerzális törvények figyelembevételével egy mágus által létrehozhatók ilyen „csodák”.
Teljesen a mágusra van bízva, hogy melyik módszerben milyen fokon óhajtja képezni magát. Egy
tökéletes beavatott, egy adeptus az egyetemes törvények alapján valamennyi itt leírt
jelenséget, de még ezeknél többet is véghez tud vinni.
     Ezzel a tarot kártya első lapjának tanfolyamát, tehát A Mágus-t behatóan ismertettem.
Aki elhatározta, hogy a gyakorlatban követi ezt a tanfolyamot, annak megadatott a lehetőség,
hogy magát tökéletessé fejlessze. A gyakorlat anyagát nem lehet ennél érthetőbben
visszaadni, és mindaz, amit elmondtam, ez idáig csak kiválasztott tanulóknak adatott meg
a misztériumok templomaiban. E tanfolyam ismereteit nem lehet rövid idő alatt elsajátítani,
éveket is igénybe vehet, de a komoly tanulót ez nem fogja visszarettenteni, mert e tudás
birtokában tökéletesen behatolhat az ELSŐ BEAVATÁS titkaiba. Ezért a tarot kártya első lapja
— A Mágus — az igazi beavatottság kapuja. Sokan, akik a mágus felett eddig gúnyosan
nevettek, a mű elolvasása után kénytelenek lesznek megváltoztatni véleményüket, mert a
mágia egészen más, mint azt a legtöbb ember hiszi. Ez a legnehezebb tudomány a földön,
melyet nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is kell uralni. Jóval könnyebb és inkább
lehetséges bármely intellektuális tudást elérni, mint igazi MÁGUS-sá válni.

          A TIZEDIK FOKOZAT GYAKORLATAINAK OSSZEFOGLALÁSA

      I. Mágikus szellemiskolázás:
      1) a szellem felemelése a magasabb síkokra.

      II. Mágikus lélekiskolázás:
      I) tudatos kapcsolat a saját személyes Istennel,
      2) kontaktusra lépés istenségekkel, stb.

      III. Mágikus testiskolázás:
      1) különböző módszerek mágikus képességek elérésére.
      Vége a tizedik fokozatnak.




                                  --[ 256 ]--
                                       UTÓSZÓ
Mint már a bevezetőben említettem, e beavató mű nem hatalom, dicsőség, tekintély, vagyon
szerzésének eszköze, hanem a makrokozmosz törvényeinek komoly tanulmányozásának
útja a mikrokozmosz, tehát az ember által. Az olvasó szemlélete megváltozik általa a MÁGIA
felől, és nem fogja azt az ördöngösség fokára lealacsonyítani. Természetesen minden olvasó
individuális szempontból ítéli meg ezt a beavató művet. Egy teljesen materiális
beállítottságú ember, aki csak a testi világot ismeri, és a természetfeletti dolgokkal
kapcsolatosan semmiben sem hisz, azokról semmit sem tud, ezt a művet puszta fantazmagóriának
fogja tartani. A könyvnek nem célja, hogy ilyen emberekben a hitet felébressze, vagy őket
megnyerje, véleményüket megváltoztassa. A könyv kizárólag azok számára íródott, aki a
legtisztább igazságot és a legmagasabb megismerést keresik. Az ő számukra ez a mű valóban
a legjobb lelőhely.
      Számtalanszor megtörténik, hogy embertársainkra rábeszélnek vagy egyenesen
ráerőszakolnak egy meghatározott szellemi irányzatot. Azt tapasztalhatjuk, hogy a különböző
szellemi irányzatok kenyéririgységből vagy jobban tudni akarásból, egymással ellenségesen
szemben állnak. Az igazi mágus az ilyen embereket, szektákat, szellemi irányzatokat
legfeljebb sajnálja, de senkit nem gyűlöl. Nem beszél rá, és nem néz le senkit. Minden
embernek megadja az őt megillető tiszteletet, bármilyen úton keresi is az Istent. Szomorú,
de való, hogy teozófusok, lelkészek, spiritiszták és sok más irányzat követői ellenségesen
állnak szemben egymással, mintha nem minden út az Istenhez vezetne. Minden ember, aki
az Istenhez vezető utat keresi, szó szerint vehetné Krisztus — a Misztikusok Nagymestere
— szavait: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!” (Máté 19,19) Ez az ige minden keresőnek
szent parancsolata kellene, hogy legyen a szellemi úton.
      Sok lény, aki anyagi világunkat elhagyta és nem volt lehetősége az igazi megismerésig
eljutni, arról panaszkodott a magasabb szférákban, hogy ezen a Földön nem lehet hozzáférni
az igazi tudáshoz, mely csak különösen kiválasztottaknak jutott osztályrészül. Az
évezredekre elzárt titok ezért adatik most át az isteni gondviselés által, a valóban az igazság
és a megismerés után törekvő földlakóknak. Egyedül az olvasás által azonban a megismerés
senkinek sem hull az ölébe. Az csak akadályok és sok nehézség legyőzése után érhető el.
Sokan — ha nem legtöbben — előbb meg akarnak győződni a törvények igazságáról, hogy
hinni tudjanak, és csak az után határoznák el magukat, hogy a beavatottság útjára lépnek.
Az igazi mágus látja, hogy az ember ilyen beállítottsága téves. A mágus meggyőződik arról,
hogy hithez a beavatottságon keresztül kell felnőni és hozzáfejlődni. E mű puszta olvasása
által intellektuális tudást bár el lehet érni, de bölcsességet nem. Tudást és ismereteket lehet
átadás útján gyűjteni, de bölcsességet csak tapasztalat és megismerés által. Ez viszont az
egyén szellemi fejlettségétől függ, és a szellemi érettség gyakorlati úton, a beavatottság
útján érhető el.
      Minden ember számára ismeretes, aki a tarot-ról valamit olvasott, hogy a tarot kártya
első lapját, melyet az egyiptomi misztériumokban, a bölcsesség bölcsőjében A MÁGUS
szimbolizál, még további huszonegy követi, melyeket Nagy Arkánumoknak neveznek. Ezek a
beavatási rendszer további részét ölelik fel.
      A huszonegy Nagy Arkánum mellett még ötvenhat Kis Arkánum van, amelyek a kis
misztériumokat szimbolizálják. Ezek mindegyike további magyarázatot, leírást igényel. Az
isteni gondviselés akaratától függ, hogy nekem ezekről a kártyalapokról mennyit enged
feltárni és nyilvánosságra hozni. E leírások beható tanulmányozása során az olvasó
meggyőződhet róla, hogy nem lehet beszélni fekete vagy fehér mágiáról, és látni fogják azt is,
hogy 


                                  --[ 257 ]--
semmi különbség nincs mágia és misztika, illetve a többi hasonló tudomány között. Bárhogy
nevezzék is azokat, csak különböző irányokat mutatnak meg. Minden tudomány egyaránt
szolgálhat jó és rossz célt is.
     Az a látásmód, mely szerint fekete mágia létezik, csak azt mutatja, hogy az embereknek
magáról a mágiáról nincs helyes elképzelésük. Ez a tudás, amint arra újból és újból
rámutattam, egy kiemelkedő cél elérését hivatott szolgálni. A mágusnak saját karaktere szerint
a legtökéletesebbé kell válnia, s ebben az emelkedésben nem szabad megállnia, vagy ami
még rosszabb lenne, visszaesnie. A fejlődéssel együtt kell járjon a lélek nemesítése,
tökéletesítése és felemelkedése. Aki csak arra áhítozik, hogy okkult képességeket és erőt
nyerjen, hogy ezzel dicsekedhessen, hiábavalóan fárad. Aki csak okkult erőket hajszol, és
munkájában az isteni gondviselés szándéka nem látható, előbb vagy utóbb teljesen eltávolodik
ettől az úttól. Az okkult képességek csak a fejlődés kísérőjelenségei, amiket az emberek
megsegítésére kell felhasználni — és az igazi mágus erről ismerhető fel.
     Aki a beavatás útjára lép, nem szükséges, hogy vallását vagy világnézetét
megváltoztassa, minden vallás összhangba hozható ezzel a beavatási folyamattal.
     Mindenki vizsgálja meg önmagát, hogy az igazi beavatást úgy tekinti-e, mint
életfeladatát, amit minden nehézség ellenére is kész betölteni — s ha erre az útra egyszer
rálépett, soha el ne hagyja. Hatalmas, szinte emberfeletti kitartásra és türelemre van szükség
ezen az úton, rendületlen akaratra és titoktartásra, amit természetesnek kell elfogadni, mert
az előrehaladás alapfeltétele.
                                                                                   A Szerző




                                  --[ 258 ]--


A MÁGIKUS IDÉZÉS GYAKORLATA

     ÚTMUTATÁS A MINKET KÖRÜLVEVŐ SZFÉRÁK LÉNYEINEK HÍVÁSÁHOZ




    A mű eredeti címe: Die Praxis der magischen Evokation
Első kiadás: 1956. Hermann Bauer Verlag, Freiburg im Breisgau



                         Fordította
                       Csurgó Sándor

                  Első magyar kiadás: 2001




      Ezt a művet hű feleségemnek, kedves hitvesemnek,
              Mariának ajánlom örök emlékül.
                                           Franz Bardon
                                     
                      TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ .......................................................... 263

BEVEZETÉS ....................................................... 264



A FŐPAPNŐ — A TAROT MÁSODIK LAPJA ............................... 265



ELSŐ RÉSZ — MÁGIA ............................................... 267


MÁGIA ........................................................... 269

A MÁGIKUS SEGÉDESZKÖZÖK ......................................... 271

A MÁGIKUS KÖR ................................................... 272

A MÁGIKUS HÁROMSZÖG ............................................. 275

A MÁGIKUS FÜSTÖLŐEDÉNY .......................................... 276

A MÁGIKUS TÜKÖR ................................................. 278

A MÁGIKUS LÁMPA ................................................. 280

A MÁGIKUS PÁLCA ................................................. 280

A MÁGIKUS KARD, TŐR, HÁROMÁGÚ VILLA ............................. 287

A KORONA, SAPKA, MÁGUSKÖTÉS ..................................... 289

A MÁGIKUS KÖPENY ................................................ 290

A MÁGIKUS ÖV .................................................... 291

EGYÉB MÁGIKUS SEGÉDESZKÖZÖK ..................................... 292

A PENTAKULUM, MEDÁL VAGY PECSÉT.................................. 292

A FORMULÁK KÖNYVE ............................................... 294

A LÉNYEK HATÁSKÖRÉBEN ........................................... 296

AZ IDÉZŐ MÁGIA ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI ............................. 307

A SPIRITUS FAMILIARIS, A SZOLGÁLÓSZELLEM ........................ 316

A MÁGIKUS IDÉZÉS ................................................ 318

A MÁGIKUS IDÉZÉS GYAKORLATA ..................................... 322



MÁSODIK RÉSZ — HIERARCHIA ....................................... 329


BEVEZETÉS ....................................................... 331

1. A NÉGY ELEM LÉNYEI ........................................... 332

2. A FÖLD-ZÓNA NÉHÁNY ŐSINTELLIGENCIÁJA ......................... 337

3. A FÖLD-ZÓNA 360 ELÖLJÁRÓJA ................................... 340

4. A HOLD-SZFÉRA INTELLIGENCIÁI ................................. 386

5. A MERKÚR-ZÓNA 72 GÉNIUSZA .................................... 392

6. A VÉNUSZ-SZFÉRA INTELLIGENCIÁI ............................... 405

7. A NAP-SZFÉRA GÉNIUSZAI ....................................... 408

8. A MARS-SZFÉRA INTELLIGENCIÁI ................................. 411

9. A JUPITER-SZFÉRA GÉNIUSZAI ................................... 412

10. A SZATURNUSZ-SZFÉRA ......................................... 415

11. AZ URÁNUSZ ÉS PLÚTÓ SZFÉRÁI ................................. 416

12. ÉRINTKEZÉS VALAMENNYI SZFÉRA LÉNYEIVEL....................... 417

13. TALIZMANOLÓGIA .............................................. 420

UTÓSZÓ .......................................................... 424


                                      ELŐSZÓ
Ez a mű az isteni gondviselés sugallatából Az igazi beavatás útja folytatása, ugyanattól a
szerzőtől és ugyanannak a szent küldetésnek részeként, amelynek hivatása, hogy az igazságot
kereső emberiség érett tagjai az ebben foglaltakat is magukévá tegyék.
     E második mű, A mágikus idézés gyakorlata, lelkiismeretesen vezeti tovább az igazi
mágia tanulóit, valamint minden érdeklődőt és olvasót, különösen azokat, akik az első kötet
anyagát alaposan tanulmányozták, és az abból kapott tanítás révén az egyedüli igaz útra
kívánnak lépni. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ezen az úton nincs sem megállás,
sem visszalépés, mert az kétségkívül visszaesés lenne a szürke hétköznapiságba, a sötétségbe
és tudatlanságba. Ezért tehát csak továbbhaladás van, előrejutás a legvilágosabb
magaslatokra, melyek hívják mindazokat, akik semmi fáradságtól nem irtóznak, akik elég
bátrak.
     Töretlen ívű szellemi felemelkedésükhöz nyújt ez a mű segítséget, szerényen és mégis
kifejezően, lelkiismeretesen figyelmeztetve a kis és nagy veszedelmekre. Tájékoztat arról,
hogy milyen veszedelmek rejtőzhetnek az igaz útról való letérésben, egyszer és mindenkorra
óvva a tanulót a leselkedő kísértésektől. Vezesse tovább ez a mű a tanítványt a szellemi
haladásban, mert nagy veszélynek van kitéve az, aki letér róla. A mű arra figyelmeztet,
hogy a tanuló az igaz útról letérve ne sodorja magát ismeretlen örvényekbe. Erről a
tudományról eddig semmiféle munka nem adott az olvasónak olyan ismeretet, mint az előttünk
fekvő mű, sem a régi, sem az új időkben — még oly sokat ígérő és hangzatos frázisaival
sem. A szerző minden egyes vonatkozást csodálatos tehetséggel, az igazsághoz híven és
részletesen taglal, a legkülönösebb dolgokat is egyszerű szavakkal fogalmazva meg, akár a
mi planétáinkon, akár a világ rajtunk túli részeiben lejátszódó eseményekként történtek
meg. Az isteni gondviselés végtelen kegyelme, valamint a szerző azt kívánja, hogy az igaz
tanítványok a valódi tudás legmagasabb fokára jussanak. Igazán boldognak mondhatja magát,
akinek ez a mű is kezébe kerül. Őrizze meg jól, és kövesse a benne foglalt értékes
tanácsokat, az intelmeket és tanulságokat pedig lelkiismeretesen tartsa szem előtt.
                                                                              Otti Votavova




                                  --[ 263 ]--
                                  BEVEZETÉS
A mágiáról az idők folyamán sok értekezés jelent meg, melyek többsége azonban annyira
érthetetlen és zavaros volt, hogy a gyakorlati tudomány csak nagyon kevés támpontot
nyerhetett belőlük és még ez a kevés is csak töredéke volt az eredeti beavatásoknak. A mágiát
csak néhány páholy ismerte, és csak a kivételesek számára volt fenntartva. A kereső számára
ez a terület — akarva-akaratlanul — titok maradt. A középkorban a mágia tudományát
meglehetősen ellenségesen kezelték, és elfedte a sokféle vallás. Erre az inkvizíció korszaka
a legjobb példa. Később babonának kiáltották ki és mindenkit elnémítottak vagy nevetségessé
tettek, aki foglalkozott vele. Különféle szekták szidalmazták, és a vele foglalkozó
„nemkívánatos” embereket. Azonnal pellengérre állították, akik értelemmel fordultak felé.
De a mágia tudományát már a legrégibb iskolák is ismerték. Azt a néhány könyvet, ami a
mágiáról valamit is elárult, szándékosan úgy fogalmazták, hogy a legfigyelmesebb olvasónak
is csak nagyon keveset mondjon, és így az olvasó sohasem alkothatott magának tökéletes
képet a mágiáról.
      A régi egyiptomi misztikusok szerint a mágia a tarot második lapjának, a FŐPAPNŐnek
felel meg. Szívesen vezetem tovább az egyenes ösvényen a mágia törekvő és szorgalmas
tanulóját, aki a fanatikus vallások és félrevezető világnézetek után sem csüggedve,
továbbra is arra törekszik, hogy beavatást nyerjen a titokzatos mágikus tudásba. Világosan
és érthetően teszem közzé azt, ami az eddig legkevésbé feltárt terület volt, mégpedig úgy,
hogy akik eddig még nem foglalkoztak a mágikus erők hatásaival, esküvel bizonyíthassák:
ezeket az erőket gyakorlatilag is fel tudják használni, és ezekkel az erőkkel beavatottként
tudnak dolgozni.
      Előrebocsátom, hogy az olvasó az első művem, Az igazi beavatás útja anyagát legalább
a nyolcadik fokozatig tökéletesen sajátítsa el és uralja, hogy az idéző mágiában megfelelő
eredményt érhessen el. Kétségtelen, hogy az út nagyon meredek, nehéz és szinte emberfeletti
erőfeszítést kíván, de aki a három könyvemben felvázolt utat végig tudja járni, az a
világ legmagasabb fokú beavatottai közé emelkedik. Ha a tanítvány, aki az első munkámat
olvasta és gyakorlatait feldolgozta, ugyanolyan jó eredménnyel dolgozza fel ezt a könyvet
is, akkor az általam kitűzött cél teljesen kielégítő. De ebben a műben azok az olvasók is
megtalálják elméleti ismereteik elmélyítésének lehetőségét, akik csak elméleti alapon
foglalkoznak a mágia titkos tudományával.
                                                                                    A Szerző




                                  --[ 264 ]--
       A FŐPAPNŐ — A TAROT MÁSODIK LAPJA
         A lap szimbolikájának magyarázata
papnő (2)
 
A tarot kártya második lapja az ember, tehát a mikrokozmosz vagy a kisvilág beavatásának
templomát ábrázolja. Gyakran úgy tekintenek erre a lapra, mint Salamon templomára. A
templom négy tartóoszlopa a négy elem, a kabbalisztikus JOD-HE-VAV-HE, vagy a
tetragrammaton: TUDNI, MERNI, AKARNI, HALLGATNI. Mindegyik faragott kőoszlop egy-egy kerek
talapzaton áll: a beavatást nyert mágus immár úr minden elem fölött. A fekete-fehér
márványpadló azonos méretű négyzetei az elemek pozitív és negatív hatása a fizikai világban.
Magasabb értelemben ez jelképezi a törvényszerűséget (Jupiter-szféra) a fizikai síkon,
amelynek tökéletes ismerete nélkül a beavatás nem lehetséges.
     Az oltár előtt a padlón egy középen megfelezett szőnyeg, fizikai világunk összes
erőinek pozitív és negatív hatása, egyben az elektromos és magnetikus fluidum. Ezeknek a
mágus szintén tökéletes ura.

A szőnyegen a mágikus kör a végte len, az alfa és ómega — a kezdet és a vég. A körben 
a pentagramma — a mikrokozmosz, a kisvilág, az ember jele, amit a mágusnak tökéletes
harmóniába kellett építenie a makrokozmosszal, aminek általában egy hexagramma 
(hatágú csillag) a szimbóluma. A mágus lila színű mágikus köpenyben. Bal kezében az Akasha-elv 
által elért Istennel való egybekötöttség — az intuíció — jele: a mágikus kard, ami egyben a 
győzelem jele is. Jobb kezében magasra tartott mágikus pálca teljes akaratának és hatalmának 
jelképe. Jobbján, arany trónuson, mint Isis képviselője, a főpapnő. Bal kezében a Bölcsesség
Könyve, 
                                  --[ 265 ]--
jobb kezében a pozitív és a negatív; a két beavató kulcs. A főpapnő avatja be az idézéshez
jól előkészült mágust a szféramágia mély titkaiba.
     A kör előtti három oltárlépcső a három — mentál-, asztrál- és anyagi — sík uralása.
Az oltár maga a tiszteletadás. A középső háromszög az isteni kisugárzás és a pozitív-negatív
elv mindenben.
     A két füstölőedény arra mutat, hogy az idéző mágus a pozitív (jó) és negatív (rossz)
lények fölött egyaránt uralkodik, és azokat materializálni képes. Az oltáron hét szférikus
színével a szféra-tükör azt mutatja, hogy a mágus nemcsak Isten kegyelméből és mentális
vándorlás által tud a hét planéta lényeivel kapcsolatot teremteni, hanem hogy idézéssel is
képes lényeket a fizikai világba vonni.
     A háttérben, a falon ISIS istennő és NEPHTHYS, a második tarot kártya régi egyiptomi
szimbólumai.
     (Bár némely tarot-ban a Főpapnő Pápanőként, Császárnőként szerepel, ez mindig a hatalom
és a bölcsesség kártyája, nem pedig a női princípiumé.)




                                  --[ 266 ]--
ELSŐ RÉSZ
 MÁGIA
                                       MÁGIA
A mágia a legnagyobb tudás, ami egyáltalán elérhető planétánkon, mert ez ismerteti a
metafizika összes törvényeit, ami a földi síkon létezik. Ez a földön lehetséges legmagasabb
tudás, ami emberemlékezet óta a mágia nevet viseli. Eddig csak a legmagasabb körökben
volt ismeretes és kizárólag főpapok és uralkodók részére volt hozzáférhető. Mágusoknak
csak a legmagasabb fokú beavatottakat nevezték, csak ők tudtak az „igazi Tan”-ról, amit a
legnagyobb szigorral őriztek. Pontosan ismerték az összes vallás szintézisét, a nép részére
azonban minden vallás csak a szimbólumát nyújtotta. Csak sok évszázad elmúltával kezdték
a tudomány néhány morzsáját, nagyon burkoltan a nép között terjeszteni, és így érthető,
hogy az emberiség legnagyobb része mágikusan iskolázatlan maradt. Ami keveset kapott,
azt is csak individuálisan tudta megérteni, és ezért egyoldalúan tudta továbbadni. Így a
mágia tudománya mind a mai napig a legtitkosabb tudomány maradt.
     Az igazi mágia törvényeinek megértése tisztán az egyén szellemi érettségétől függ.
Ahhoz, hogy ezeket a szellemi fogalmakat megértsük, feltétlenül előtanulmányok szükségesek.
Az olvasó biztosan megérti utalásomat: ha a mágiában és annak magasabb fokain
megfelelő eredményt akar elérni, akkor a tarot kártya első lapját legalább a nyolcadik
fokozatig kell uralnia. Sem csoda, sem természetfeletti jelenség nincs; ilyen fogalmai csak
azoknak az embereknek vannak, akiknek minden dolog és esemény örökre érthetetlen titok
marad, amit nem képesek megérteni és felfogni. A mágia a legalacsonyabb természeti
törvényektől kezdve a legmagasabb szellemi törvényig, mindent felölel. Aki mágiával akar
foglalkozni, annak a legalacsonyabb természeti törvény hatását is feltétlenül meg kell tanulnia
és értenie, ami a legmagasabb szellemi törvényekhez vezet. Amikor az olvasó odáig jutott,
hogy milyen szellemi törvénnyel foglalkozzék, akkor a könnyebb áttekintés végett a mágia
tudományát három csoportra oszthatja fel:
     1. Az alacsonyabb mágiát, mely a természeti törvényeket uralja, természetmágiának
nevezzük.
     2. Közepes mágia, az egyetemes törvényt irányítja az emberben, az úgynevezett
mikrokozmoszban, a kisvilágban.
     3. Magas mágia a hatást, uralkodást és fegyelmezést jelenti a makrokozmoszban, tehát
az egész világegyetemben.
     Az alacsonyabb, a közepes és a magas mágia ereje és törvényei analóg összhangban
állnak, amit első művemben részletesen kifejtettem, amikor az erők hatását és uralását
leírtam. A mágikus tudást az iskolával összehasonlítva az alacsonyabb mágia az elemi
iskolának, a közepes mágia a középiskolának, és a magas mágia a főiskolának felel meg. Mivel
azonban a Smaragdtábla értelmében a mágiában is az egyetemes törvény érvényes, mely
szerint „az, ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van” és fordítva, ilyen értelemben nem
lehet sem alacsony, sem közepes, sem pedig magas mágiáról beszélni. Ezek szerint csak
egyetlen mágia lehet, és ennek az illető mágus érettsége adja meg fejlettségének fokát, hogy
meddig jutott el mágikus tudásában.
     Az egyetemes törvények mindig ugyanazok maradnak, akár jó, akár rossz célokra
alkalmazzuk azokat. Egy törvény alkalmazási módja az illető jellemétől és szándékától függ.
Ha a mágus az erőket jó célokra fordítja, úgy a „fehér mágia” kifejezést választhatja
magának, ha azonban önző, vagy ártó szándék vezeti, akkor nevezze „fekete mágiának” amit
művel. Mind a jó, mind a rossz cselekedeteknél egy és ugyanazon törvények működnek és
hatnak. Az elfogulatlan olvasó teljesen tisztában lesz azzal, hogy sem fehér, sem fekete
mágia, mint olyan, nem létezik. Ezt a megkülönböztető fogalmat misztikus és vallásos szekták
hozták forgalomba, amikor egy embert, aki számukra kényelmetlenné vált, egyszerűen

                                  --[ 269 ]--
fekete mágusnak bélyegeztek. Találó hasonlattal élve megjegyezhetjük, hogy ez ugyanúgy
logikátlan, mintha például az éjszakát rossznak és a nappalt jónak minősítenénk. Egyik sem
lehet meg a másik nélkül, és mindkét pólusnak létre kellett jönnie a nagy- és a kisvilág
megalkotásánál, hogy meg tudjuk őket különböztetni egymástól.
     Isten az Egyetemes Alkotó, semmi tisztátalant vagy rosszat nem alkotott. Ez nem jelenti
azt, hogy az ember a jót és a rosszat egyaránt cselekedheti. Az ellentét csak azért van,
hogy az ember uralkodjék fölötte, és a jót megkülönböztethesse az ellenkezőtől. Az igazi
mágus persze sohasem fogja lebecsülni a negatívat, de nem is fogja azt nélkülözni. Mindenkor
a megfelelő helyre fogja sorolni, és a negatív ugyanolyan hasznos lesz a szemében,
mint a pozitív. A mágus a negatív erőkben sosem lát gonosz erőket. A jót és rosszat nem
vallásos, hanem egyetemes szemszögből veszi tekintetbe.
     A mágiát többnyire összetévesztik a varázslattal, ezért röviden ismertetni fogom a kettő
közti különbséget. Az igazi mágus pontosan tartja magát az általános törvényekhez, ismeri
azok okát és hatását, és tudatosan dolgozik az erőkkel, míg a varázsló igénybe veszi
ugyanezeket az erőket, de az okokat és összefüggéseket egyáltalán nem ismeri, és ha egy erőt
mozgásba hoz, ami által ilyen vagy olyan dolog történik, a további összefüggésekről már
nem tud magának képet alkotni, mivel nem ismeri az egyetemes törvényeket. Talán ismer
néhány törvényt, vagy részben tájékozott felőlük, de az általános törvények létéről,
hatásáról és gyakorlati alkalmazásáról nem tud magának összefüggő fogalmat alkotni, mert nem
rendelkezik a szükséges érettséggel. Az igazi mágus ellenben, aki nem akar varázslóvá
süllyedni, soha nem tesz olyat, amiről már előzően nincs teljes ismerete. Egy varázsló is
képes jó és rossz értelemben a titkos tudományoknak valamely ágát alkalmazni, aminél nem
lényeges, hogy pozitív, vagy negatív erők-e azok, amelyekkel dolgozik, de csupán ezért
nem jogosult magát már mágusnak minősíteni.
     A sarlatán azonban olyan személy, aki más embereket megtéveszt, és ezért sem mágusnak,
sem varázslónak nem nevezhető. A népnyelv egyszerűen csalóknak nevezi őket.
Sarlatánok szívesen kérkednek magas mágikus ismeretekkel, melyekkel nem rendelkeznek,
és ezért misztikus titokzatosságba burkolóznak, hogy hiányosságaikat elrejtsék.
     Az ilyen emberek rovására írandó, hogy az igazi mágikus tudás annyira eltorzult és
lealacsonyítottá vált. Az igazi mágust sem titokzatosság, sem feltűnő pompa nem jellemzi,
hanem ellenkezőleg: szerénység és mindenkor segítőkészség, az embereken segíteni akarás
és az érettek számára a tudás érthetővé tétele. Az arra nem érettekre a mágus nem fog
misztériumokat bízni, hogy ezáltal a Szent Tudományt lealacsonyítsa. Az igazi mágus
viselkedésével sohasem fogja az igazi tudást kifelé mutatni. Az igazi mágus az átlagembertől
szinte semmiben sem különbözik, mert minden emberhez, minden helyzethez tud alkalmazkodni.
Mágikus tekintélye bensőjében van, melynek nincs szüksége külső csillogtatásra.
     A mágiának még egy elkorcsosodását kell megemlítenünk, melyet tévesen a mágiával
tévesztenek össze, noha ahhoz egyáltalán semmi köze nincs, és ez az úgynevezett bűvészet,
vagy szemfényvesztés. A bűvész kézügyessége révén és érzékcsalódás által utánozni tud
néhány jelenséget, melyet a mágus az általános törvények segítségével hoz létre. Abban,
hogy a szemfényvesztők műfogásaira a mágia szót alkalmazzák, ismételt bizonyítékát látjuk,
hogy a mágia nemes fogalmát milyen mélyre süllyesztették. Nem szándékom, hogy itt
a bűvészmutatványokat és színpadi trükköket részletesebben elmagyarázzam, tény azonban,
hogy egy bűvész nem lehet sem mágus, sem varázsló, még akkor sem, ha kézügyessége
által mégoly kecsegtető nevet szerzett is magának.
     E könyvben leírom a mágia eddig fel nem tárt területeinek szintézisét, az idéző mágiát,
mivel a mágiának éppen ez a része a legnehezebben felfogható. A legsötétebb ókortól az
újkorig százával kerültek forgalomba könyvek, melyek lények megidézésére, sötét erőkkel
való paktumok megkötésére nyújtottak útmutatást, de ezek egyike sem tudott az olvasónak

                                  --[ 270 ]--
igazi tudást adni, még kevésbé az ajánlott praktikák által gyakorlati sikert biztosítani.
Mindenesetre egyesek adottsága és érettsége folytán itt-ott előfordult, hogy részeredményeket
értek el. Az igazi mágusnak azonban, aki az idéző mágia problémájával behatóan akar
foglalkozni, nem kell félnie attól, hogy munkáját részsiker, vagy sikertelenség kísérné, sőt,
meggyőződhet róla, hogy az idéző mágia szintézise által minden további idézés elvégzésére
képes lesz. A mágia többi kategóriáit, mint például a múmiamágia, szimpátiamágia, igéző
mágia, szimpatikus eszközök által történő gyógyítás, jelen művemben nem részletezem,
mert mindezek a mágus előtt saját maguktól megmutatkoznak és megnyilatkoznak, ha
történetesen alkalmazni akarja őket. A könyvekben megadott szokásos útmutatásokat a
beavatott mágus az általános törvények alapján maga is átdolgozhatja, és az esetleges gyakorlat
számára alkalmazhatja.


                 A MÁGIKUS SEGÉDESZKÖZÖK
Bár az igazi mágus segédeszközök igénybevétele nélkül, saját erejéből is elérhet mindent,
amit mágikus fejlődése alatt elért, reá van bízva, hogy használja-e rendszeresen a
ceremoniális mágiát és a hozzá tartozó segédeszközöket. A ceremoniális mágia előnye, hogy
állandó, tehát többszöri használat során egy és ugyanazon dologban úgy lehet hatásokat
elérni, hogy ehhez a saját erőnket nem kell igénybe vennünk. A ceremoniális mágia ezek
szerint különböző segédeszközök igénybevétele által könnyebb munkát tesz lehetővé az
okkult erőkkel. Alapjában véve minden mágikus segédeszköz, minden mágikus szerszám
mankó, az emlékezőtehetség támasza. A tárgyra irányított figyelem azt a képességet vagy
erőt fogja a tudatban előhívni, melyet szimbolizál. Amint a mágus az idézésnél valamelyik
eszközt a kezébe veszi, a megfelelő kapcsolat jön létre, és fáradság nélkül eléri az általa
kitűzött célt. Ha például a mágus kézbe veszi a mágikus pálcát, mely abszolút akaratát
szimbolizálja, ezzel — akaratán keresztül — azonnal létrejön a kapcsolat a kívánt
szellemmel. Ugyanez vonatkozik minden más mágikus segédeszközre, mivel azok mind szellemi
erők, törvények és tulajdonságok szimbólumai.
     Amennyiben a mágus ceremoniális mágiával foglalkozik, mágikus szerszámait a legnagyobb
gondossággal kell kezelnie. Az eszközökkel szinte vallásos áhítattal kell bánni.
Minél óvatosabban, pontosabban és figyelmesebben bánik velük, annál hatásosabbak lesznek.
A mágikus eszközök szent dolgoknak számítanak, és a szükséges templomi atmoszférát
hivatottak előidézni. Az eszközök használatánál a mágusnak úgyszólván a teljes elragadtatás
állapotában kell lennie. Ha egy eszközt akár csak egyetlen alkalommal is más célra
fordítanánk, mint ami a rendeltetése, az illető eszköz megszűnne mágikusan hatni, és a
tulajdonképpeni célra hasznavehetetlenné válna. Mivel a mágikus eszközök valamiféle különös
tiszteletet váltanak ki, azokat el kell rejteni a beavatatlanok szeme elől, hogy ezáltal is
elkerülhető legyen minden lealacsonyítás. Mielőtt tehát a mágus egy mágikus szerszám
után nyúlna, feltétlenül el kell, hogy végezzen egy belső tisztító eljárást imádsággal vagy
megfelelő meditációval. Soha ne nyúljon mágikus eszközhöz, ha nincs a szertartáshoz
szükséges lelkiállapotban. A mágus mindenkor legyen tudatában, hogy minden mágikus
segédeszköz, illetve kellék a legszentebb törvényeket hivatott szimbolizálni, és azokkal
pontosan úgy kell bánni, mint az ereklyékkel. Mágikus eszközök csak annak a mágusnak kezében
fognak tényleges mágikus hatást előidézni, aki mindezeket figyelembe veszi.
     A mágus az itt figyelmébe ajánlott rendszabályok pontos betartásával a hitnek egy
rendkívüli módon történő megnyilatkozását, valamint az akarat és a törvény összes
tulajdonságainak ilyen irányú állapotát idézi elő magánál. Ezáltal fokozza mágikus erejét, és
úgy tud befolyást gyakorolni egy lényre vagy erőre, hogy a várt eredmény ténylegesen

                                  --[ 271 ]--
megvalósul. A mágus akkor is kapcsolatban marad mágikus eszközei által képviselt
tulajdonságokkal, ha hosszabb ideig nem használja azokat. Mivel minden egyes eszközt
valamilyen meghatározott mágikus célra telítettek, szenteltek, az ilyen tárgy mindaddig nem
veszti el mágikus hatását, ameddig helyes módon használják, még akkor sem, ha az utolsó
használat óta évszázadok teltek el.
     Ha a mágikus eszközöket úgy szentelték meg, és úgy telítették, hogy csak azt a mágust
szolgálják, aki számára telítődtek, akkor természetesen ilyen eszközöket más mágusok nem
fognak tudni használni. Még egy olyan mágus kezében sem volnának hatásosak, aki a mágia
szent tudományának pontos ismeretével rendelkezik, és ismét beszentelné magának
azokat. A következő fejezetekben felsorolom a legfontosabb mágikus eszközöket, és azok
szimbolikus vonatkozásait, valamint gyakorlati alkalmazásukat, ahogyan azok egy ceremoniális
mágikus művelet számára alkalmazhatók. Ezzel csupán irányvonalat adok a mágikus
munkálatok kivitelezéséhez.


                             A MÁGIKUS KÖR
Valamennyi mágikus könyv, amely ceremoniális mágiáról, és lények idézésének bárminő
formájáról értekezik, rámutat, hogy ezeknél a műveleteknél a legfontosabb szerep a mágikus
körnek jut. A legkülönbözőbb célok eléréséhez való mágikus kör előállítási módjáról
sok száz útmutatást találunk. Említi például Albertus Magnus, a Clavicula Salomonis, a
Goetia, Agrippa, a Magia Naturalis, Faust Magia Naturalis-a, és a legrégebbi grimoárok.
Mindenütt azt mondják, hogy az idézésnél vagy egy lény citálásánál a belső körben kell
állni, de csak nagyon ritkán magyarázzák el a mágikus kör ezoterikus szimbolikáját. A
komolyan törekvő mágus számára minden tekintetben, az analógiák és az általános törvények
értelmében is, részletesen leírom a mágikus kör értelmezését.
     A valódi mágikus kör a makrokozmosz és a mikrokozmosz, tehát a tökéletes ember
szimbolikus ábrázolása. A kezdetet és a véget jelenti, s ezzel az Alfát és Ómegát, továbbá
az örökkévalóságot, melynek sem kezdete, sem vége nincsen. A kör ezáltal a végtelen, az
Isten, minden aspektusával, egy szimbolikus diagram képében, melyet a mikrokozmosz,
vagyis az igazi beavatott — a tökéletes mágus — képes felfogni; az, aki sikeresen
teljesítette Az igazi beavatás útja összes gyakorlatát. Mágikus kört rajzolni annyit jelent,
mint Istent tökéletességében szimbolizálni, vele kapcsolatba kerülni. Nevezetesen akkor, amikor
a mágus a körben áll, miáltal — szimbolikusan kifejezve — grafikailag ábrázoljuk a
kapcsolatot Istennel. Ez a mágus tudatának legmagasabb foka, kapcsolata a makrokozmosszal.
Ezért a mágia és a mágus szempontjából teljesen logikus a mágikus körben állni, és tudatával
egynek lenni az egyetemes istenséggel.
     Ezekből látható, hogy a mágikus kör nem csupán védő diagram a negatív befolyások
ellen, hanem a Legmagasabbal való tudatkapcsolat. Általa jut kifejezésre az érinthetetlenség
és megtámadhatatlanság. A mágikus kör közepén álló mágus ezzel védve van minden
— jó és rossz — befolyás ellen, mert az istenséget szimbolizálja a mindenségben. Ezen
kívül a körben álló mágus maga is isten a mikrokozmoszban, aki teljes uralmat gyakorol az
univerzumban megalkotott teremtmények felett. A körbe való beállás ezoterikus jelentősége
tehát egészen más, mint ahogyan azt általában más, idéző mágiával foglalkozó könyvek
állítják. Ha a mágikus körben álló mágus nem volna tudatában, hogy ő Istent, a végtelen
Lényt szimbolizálja, egyetlen lényre sem volna képes befolyást gyakorolni. A jól képzett
mágus ilyenkor tökéletes mágikus tekintély, akinek minden erő és lényiség abszolút
engedelmességgel tartozik. Akarata végtelen, és a lényeknek kiadott parancsai Isten akarata és
parancsai, melyeket a lényeknek, amelyekkel a mágus kontaktusban van, kivétel nélkül el

                                  --[ 272 ]--
kell fogadni. Ha a mágus ezt a beállítottságot a mágikus műveletnél elhagyja, olyan
varázslóvá süllyed, aki csak utánoz valamit, anélkül, hogy a Legmagasabbal kontaktusban volna.
Mágikus tekintélye tehát kérdésessé válik. Ezzel az a veszély fenyegeti, hogy az idézett
lény vagy egyáltalán nem tiszteli, vagy, ami még rosszabb, gúnyt űz belőle, nem is beszélve
egyéb nemkívánatos kísérőjelenségekről, amelyeknek a megidézett erők részéről van kitéve,
különösen akkor, ha negatív lények idézéséről van szó.
      A mágikus kör képzése a mágus individuális beállítottságától és érettségi fokától függ.
A diagram, tehát az istenségnek a körbe való bejelölése és kifejezési módja az illető mágus
vallási világnézetétől függ. Ezért azok a mágikus körre vonatkozó útmutatások, melyeket
valamely keleti mágus követ műveleteinél, az európai számára hasznavehetetlenek, mivel
a végtelenre és Istenre vonatkozó nézetei mások, mint az európaié. Ha egy európai mágus
a keleti útmutatások alapján készítené el mágikus körét, az hatástalan lenne, és így az
óhajtott cél sem volna elérhető. Keresztény mágus tehát sohasem alkalmazhat indiai módszerek
szerint készített mágikus kört, ha meg akarja magát kímélni felesleges fáradságtól. A kör
elkészítése mindig a saját nézetétől és személyes istenfogalmától függ, amelyet a körrel
megjelenít. Ezért az igazi mágusnak sohasem jut eszébe, hogy mágikus kört húzzon, rituálékat
végezzen és a ceremoniális mágia útmutatásait kövesse, míg azokkal a gyakorlatban
nem azonosult.
A mágikus kört tehát a legjobb úgy megrajzolni, hogy az a mágus érettségének és nézeteinek
tökéletesen megfeleljen. Az a mágus, aki képben van az univerzum harmóniáját illetően,
és pontosan ismeri a világegyetem hierarchiáját, természetesen ezeket az ismereteket
is figyelembe veheti a könnyebb tudatfelemelés végett a kör megrajzolásánál. Esetleg több
kört rajzoljon meg, meghatározott távolságokra, amelyekbe a világegyetem hierarchiáját
istenek, géniuszok, fejedelmek és angyalok nevének formájában rajzolja be. A kör
megrajzolásánál természetesen fontos a megfelelő meditáció, és az illető isteni aspektus
elképzelése. Az isteni nevek tulajdonképpen az isteni tulajdonságok és erők szimbolikus
megjelölései. Magától értetődik, hogy a kör megrajzolásánál és az isteni nevek bejelölésénél az
illető erőknek megfelelő analógiákat figyelembe kell venni (szín, szám, világtáj stb.),
amennyiben nem akarja, hogy tudatában hiányosság álljon elő, amiért az univerzumot
tökéletlen analógiával ábrázolta.
     Akár egyszerűen, akár diagramszerűen van kidolgozva, minden mágikus kör teljesíti
célját, ha képesek vagyunk saját tudatunkat az egyetemes tudattal (kozmikus tudat)
összhangba hozni. Szükség esetén még egy nagy hordóabroncs is megteszi, ha alkalmazásánál
helyesen tudjuk magunkat behangolni, és sziklaszilárdan meg vagyunk győződve, hogy az
a kör, melynek közepén állunk, a mindenséget ábrázolja.
     A mágus azt fogja észrevenni, hogy minél olvasottabb, mind intelligensebb, és tudásában
gazdagabb lesz, annál bonyolultabb rituálékat és mágikus köröket fog igényelni, hogy
szellemének elegendő támasza legyen, melyek könnyebb kapcsolatot tesznek lehetővé számára
a kör középpontjában a mikro- és makrokozmosszal. Maguk a körök tehát a célnak és
a lehetőségnek megfelelően teljesen különbözők lehetnek.
     Ha a szabadban dolgozunk, meghúzhatjuk a kört a földön a mágikus tőrrel vagy karddal.
Helyiségben meg lehet rajzolni a padlóra krétával, vagy egy nagy papírra. A legideálisabb
kör azonban az, amelyet egy kendőre (flanelra vagy selyemre) varrunk vagy hímezünk,
mert azt helyiségben és a szabadban is kiteríthetjük. Akkora legyen a kör, hogy szabadon
mozoghassunk benne. Megrajzolásánál a legfontosabb követelmény a beállítottságunk
és összpontosításunk. Ha ezek nélkül rajzolnánk a kört, az nem mágikus. A kendőre
vagy selyemre varrt mágikus körön megfelelő meditáció és ráhangoltság mellett végig kell
menni az ujjunkkal, a mágikus pálcával vagy más eszközünkkel. Ilyen utánrajzolás közben
a mágusnak arra kell hangolnia magát, hogy nem a keze vagy az alkalmazott pálca az, amely

                                  --[ 273 ]--
a kört képezi, hanem maga az isteni szellem, a mágus keze és az eszköz által. Ezért minden
vonalazás előtt meditáció és befolyásolás által létre kell hozni a tudatkapcsolatot a
mindenható erővel, a végtelennel.
     Az iskolázott mágus, aki a tarot kártya első lapját első művem szerint tökéletesen
uralja, megtanulta, hogy szellemének tudatára ébredjen, és mint szellem, tudatosan
cselekedjék. Természetesen nem nehéz elképzelnie, hogy nem ő, hanem az isteni szellem húzza
meg a mágikus kört valamennyi aspektusában, továbbá egyértelműen látja, hogy a láthatatlan
világban nem ugyanazt jelenti, ha az emberek ugyanazokat a műveleteket végzik el,
mert egy varázsló, vagy egy kontár, aki nem rendelkezik a szükséges mágikus érettséggel,
sohasem lesz képes mágikus kör megrajzolására.
     A kabbalában jártas mágus rajzolhat a körbe egy kígyót ábrázoló belső kört, melyet 72
mezőre oszt fel, és minden mezőt egy géniusz nevével lát el. A géniuszok neveit a megfelelő
analógiákkal (a név kimondása mellett) kell mágikusan bejelölni. Ha kendőre rajzolt körrel
dolgozunk, akkor az egyes neveket a mezőkben latinul, vagy héber nyelven kell kimondani.
A géniuszokról, azok analógiáiról és használatáról részletesen írok Az igazi kabbala kulcsa
című művemben, mely a gyakorlati kabbalával foglalkozik. A belül megrajzolt kígyó nem
csupán egy belső kör másolata, hanem a bölcsességet szimbolizálja. Még egyéb jelentőséget
is lehet a kígyónak tulajdonítani, mint például a kundalini erő, tehát az imaginációs
képesség.
     Egy buddhista beavatott, aki mandaláját megrajzolja, benne öt istenségét figurák vagy
diagramok formájában, az azokhoz illetékes kisugárzásra hangolja: meditál minden istenség
fölött, amellyel befolyásoltatja magát. Ez a mágikus ceremónia is, amely valóságos
imádság a buddhista istenséghez, mágikus körnek tekinthető. Erről a mágikus gyakorlatról
a keleti irodalom nyilvános és titkos írásokban elegendő anyaggal szolgál.
     A mágikus kör sok alkalmazási lehetőséget nyújt. Lények megidézésére és láthatatlan
befolyások elleni védelemül használják. A mágikus kört a karddal vagy a pálcával a levegőben
is meghúzhatjuk magunk körül a védelem megfelelő, egyetemes tulajdonságának
elképzelése, vagyis az Istennel való egybekötöttség mellett. Ha nincs kéznél megfelelő
mágikus eszközünk, úgy a kellő beállítottság mellett, ezt ujjunkkal, vagy kezünkkel is
elvégezhetjük mágikusan. Sőt, puszta imaginációval is létrehozható mágikus kör. Hatása
mindenkor az imagináció erőfoka szerint fog megmutatkozni mindhárom síkon. A kör összekötő
ereje a magnetikus mágiában általánosan ismert. A mágikus kört még elemtorlaszolás,
vagy fénytorlasz által is elő lehet állítani. Az idéző mágiában, vagy lények megidézésénél
ajánlatos még a kör középpontjába, melyben állunk, még egy kisebb kört vagy pentagrammát
rajzolni, csúcsával felfelé, amivel az embert, mint igazi mágust szimbolizáljuk.
     Azokban a könyvekben, melyek a mágikus kört leírják, kifejezetten arra figyelmeztetnek,
hogy az idézésnél nem szabad a körből kilépni. Ez mágikusan annyit jelent, hogy a
kapcsolatot, tehát a makrokozmosszal való egybekötöttség tudatát nem szabad megszakítani.
A mágikus műveletnél, melynél a lény a kör előtt áll, természetesen fizikailag sem
szabad a körből addig kilépni, amíg a kísérletet be nem fejeztük, és a lényt el nem küldtük.
Az igazi mágikus kört semmivel sem lehet pótolni a ceremoniális mágiában, és a mágikus
körben minden tekintetben a legmagasabb szimbólumot kell látni. Sohasem szabad elfelejteni
a mágikus körhöz szükséges lelki beállítottságot. A mágus csak akkor nyer felhatalmazást,
hogy a körbe léphessen, és ott a munkát elkezdhesse, amikor meditációval és imaginációval
a kozmikus összeköttetés állapotát létrehozta magában: tehát kapcsolatot hozott
létre saját, személyes Istenével.




                                  --[ 274 ]--
                      A MÁGIKUS HÁROMSZÖG
Jelentése ellentétes a körrel, mely a végtelen, az Istennel való kapcsolat szimbóluma, az
alfa és ómega kifejezője, a manifesztálódás és minden megalkotott dolog szimbóluma. Mindené,
amit a Teremtő egyáltalán megalkotott. A mágikus háromszög szimbolikájának, valamint
a további mágikus segédeszközök helyes ismerete nélkül a szertartásos munka egyáltalán
nem lehetséges. Valamennyi feljegyzésben vagy idéző rítusban a háromszögről általában
azt mondják, hogy benne a kívánt szellem, a lényiség és erő manifesztálódik. Egy
lény manifesztálódása a háromszögben, a rituális mágiának csupán egy aspektusa, és egyetlen
lény sem tudna tökéletesen megnyilatkozni, ha nem értenénk a mágikus háromszög teljes
szimbolikáját. Hogy ezt a szimbolikát helyesen fogjuk fel, némiképpen jártasaknak kell
lennünk a kabbalában is, és tökéletesen ismerni kell a hármas szám titkát. Minél többet
tudunk a misztikus hármas szám analógiájáról, annál mélyebben tudunk behatolni az
ábrázolandó háromszög szimbolikájába, és a kívánt erő annál könnyebben tud megjelenni. Igen
messze eltávolodnánk, ha itt a hármas szám teljes szimbolikáját, annak összes vonatkozásában
leírnám. Ezért csak némi ösztönzést adok, ami irányvonalként szolgálhat. A háromszög
mindenekelőtt az általunk ismert háromdimenziós világ diagramja, ami alatt a mentális,
asztrális, és anyagi világ értendő. Minden kívánt erőnek, amely az anyagi síkon ki akar
vetülni, át kell jutnia ezen a három síkon. A diagram, hegyével felfelé arra utal, hogy fentről
egy pontból, két erő szétágazva törekszik két irányba, és egy lehatárolt vonalban végződik.
Ez az oldalra szétfutó két vonal mutatja az egyetemes erőt, a pozitívat és a negatívat, az
elektromosságot és a magnetikusságot, melyet az alsó vonal egyesít. Ez a megnyilvánult
ok-világ szimbolikája, mely asztrológiai szempontból a Szaturnusz, tehát a hármas szám
jelöli. A mentálsíkon az akaratot, az intellektust, és az érzést szimbolizálja: az
asztrálvilágban az erőt, a törvényszerűséget és az életet, az anyagi síkon a pluszt, a mínuszt
és a semlegest. Ezáltal a háromszög törvényszerűségében minden tükröződik minden tekintetben,
mert minden megalkotottnak kezdete, minden felfoghatónak alap-oka. A hármas szám,
mint a háromszög szimbolikája, a vallásban is szerepet játszik. A keresztény vallásban a
szentháromság: Atya, Fiú, Szentlélek; az indiai tanban Brahma, Visnu és Siva; tehát a
felépítő, a megtartó, és a megsemmisítő. A mágusra bízzuk, hogy minden vonatkozás figyelembe
vételével merüljön el e szimbolika tanulmányozásában.
      A legfontosabb és legfigyelemreméltóbb mindenkor az egyenlő oldalú háromszög,
amely a mágiában mindjárt a kör után a legfontosabb egyetemes szimbólum.
      Sohasem lehetne egy meghatározott erőt, vagy egy lényt egy körben megidézni háromszög
nélkül, mert a kör a végtelen szimbóluma és nem a manifesztációé, mint a háromszög.
Ezt az alapfeltételt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Lehetne ugyan egy lényt, vagy egy
erőt más formában is, mint a háromszögben idézni, amit az alacsonyabb rendű lényekkel
meg is tesznek, de magasabb erőknél a háromszöget mindjárt a kör után meg kell rajzolni.
A mágus tudja, hogy a kör határtalan, de a háromszög az első tér által határolt diagram,
amelybe egy lény, vagy erő vetíthető. Mágikus idézéseknél a háromszögnek olyan nagynak
kell lennie, hogy az idézett vagy kivetített erőnek, vagy lényiségnek abban elegendő helye
legyen. A mágusnak a munkánál azzal a biztonsággal kell rendelkeznie, hogy az erők,
amelyeket a háromszögbe idéz, neki abszolút engedelmességgel adóznak és ő a körben állva
egy fölérendelt erőt képvisel, a kör által egy isteneszmét testesít meg. Ezért a lény, melyet
a háromszögbe idézett, azt előzetes engedély (mágikusan kifejezve lemondás) nélkül nem
hagyhatja el. A háromszög formája lehet hegyes-, derék- vagy tompaszögű. A háromszög
mindig ugyanolyan módon készül, mint a kör, megrajzolását is mágikusan kell elvégezni.
Minél többet tud a mágus a háromszög szimbólumáról, annál nagyobb befolyást képes gyakorolni
a kívánt lényre, vagy a hívott erőre. Ezenkívül nagy előnyt nyújt a biztonság, hogy

                                  --[ 275 ]--
már a háromszög megrajzolásánál a mágus rendelkezik az Istennel egybekötöttség tudatával,
amit meditációval vagy imaginációval idéz elő. Ezáltal a háromszöget nem a mágus,
hanem a benne megidézett istenség rajzolja.
     A háromszög közepébe szokás szerint az illető lény pecsétjét vagy talizmánját kell
helyezni. A pecsét vagy talizmán előállítását külön fejezetben írom le részletesen. Jól
iskolázott mágus a pecsét helyett belehelyezhet a háromszögbe egy megfelelő telítésű fluidikus
kondenzátort, melyet egy lapos edénybe, az úgynevezett serlegbe helyez. Ez az illető
lényiség manifesztálódásának céljára fluidikus kondenzátorral kellően telített itatóspapír is
lehet. Az ismert lehetőségek alkalmazása teljesen a mágusra van bízva. A célnak megfelelően és
az analógia szerint lehet egyszerű vagy összetett fluidikus kondenzátort alkalmazni.
     A mágikus háromszög tehát összekötő diagram a kívánt erő vagy lényiség és a mágus
között, és egy vagy esetleg több feladatot teljesíthet. Mindenekelőtt arra szolgál, hogy
egyrészt a kívánt lénnyel létrehozza a kapcsolatot; másrészt egy pontosan meghatározott
lényiséget a világmindenségből anyagi világunkba idéz: harmadrészt az illető lényiséget annyira
megsűríti, hogy még az anyagi síkon is képes hatásokat előidézni. A megidézett lényiség
vagy erő a mágus kívánsága szerint a mentális, asztrális, vagy anyagi világban fejti ki
hatását.
     A mágus által eközben jól megismert elv szerint minden erő csak abban a szférában
hat, amelybe hívták, és amelyben megsűrűsödött. Például a mentálszférába vetített lény
nem tudja az anyagi világot befolyásolni, hanem csak a mentálszférában fog hatni. Ugyanez
érvényes az asztrális és anyagi síkra vonatkozóan is. Az egyik szférából a másikba történő
megsűrűsödés vagy materializálódás titkáról a következő fejezetben fogok beszélni.


                   A MÁGIKUS FÜSTÖLŐEDÉNY
Sok ember tévesen azt hiszi, hogy a kívánt lény vagy erő már meg is jelenik, ha csupán egy
füstölést végrehat vagy kimond egy nevet, és nagyon meglepődik a sikertelenségen. Gyakran
pedig, ami még rosszabb, a kezdő kísérletező a saját fantáziája vagy a legkülönbözőbb
hallucinációk áldozatává válik. Ezért akarom az olvasó számára a füstölőedény nagy titkát
és szimbolikus jelentőségét is feltárni. Mindenekelőtt a füstölőedény szimbóluma a kívánt
erő vagy lényegiség materializálódásának, illetve megsűrűsödésének titkát rejti magában.
Ezt csak kevés beavatott ismerte és ismeri ma is, azért vezet kudarchoz sok idézés. Az ilyen
egyoldalú eljárást ahhoz lehetne hasonlítani, mint ha egy halat a vízből, az ő eleméből
kivennénk és elvárnánk, hogy a levegőn tovább létezzék.
     Ha a láthatatlan világból egy lényt akarunk földünkre hívni, akkor értenünk kell hozzá,
hogy a lénynek megfelelő atmoszférát megteremtsük. Az ember számára sem volna lehetséges,
hogy előzetes rendszabályok betartása nélkül, anyagi testével bejusson egy finomabb
atmoszférába. Bár jó adottságok mellett, erős akarattal és szilárd hittel lehetséges volna a
saját mikrokozmoszban egy lénynek megfelelő rezgést előidézni, és így vele kontaktust
létrehozni, ahogy első könyvem tükörmágiával foglalkozó fejezetében leírtam. A lény
azonban nem volna képes áthelyezni magát anyagi síkunkra, hogy itt hatást gyakorolhasson.
Csak azok a magas intelligenciák lennének képesek saját maguk számára manifesztálódó
területet (jelen esetben a háromszöget) egyedül megalkotni a materializálódáshoz, akik
az anyagi világ törvényeit ugyanúgy ismerik, és alkalmazni tudják, mint egy magas fokú
beavatott, aki a saját anyagi világán kívül a szférák törvényeit is ismeri, és azokat
tökéletesen uralja. A mágusnak kizárólag ilyen esetben nincs meg a lehetősége, hogy a lényt
saját akarata és módja szerint uralja, amikor az a megjelenéshez szükséges előfeltételeket maga
teremti meg. Még akkor sem, ha a mágus saját magában az istenformát meg is alkotná. Be

                                  --[ 276 ]--
kell érnie azzal, hogy egy ilyen lény a mágus mágikus tekintélyét sohasem ismerné el
teljesen, meg tudná őt téveszteni, és az engedelmességet megtagadni.
      Sajnos az idézés ilyen módját, ahol egy lény a szükséges atmoszférát maga alkotja
meg, legtöbbször a varázslók szorgalmazzák, akik részben teljes tudatlanságból, részben
mágikus fejlettségük hiányosságai miatt nem képesek az úgynevezett mágikus térséget az
idézett lény számára előkészíteni. Az ily módon megidézett lény a varázslónak a legtöbb
esetben nem fog engedelmeskedni, becsapja, vagy paktumok megkötésére akarja kényszeríteni,
nem beszélve a fenyegetésekről és veszélyekről, amelyeknek a varázsló egy ilyen
lény által ki van téve. Megrázó bizonyítéka az ilyen idézési módnak dr. Faust esete
Mefisztóval, amelyre még részletesebben ki fogok térni. Az idők folyamán számtalanszor
történt hasonló eset az elővigyázatlanokkal, akik szinte kivétel nélkül az ismeretlenség
homályában maradtak. Az igazi beavatott, aki minden rendszabályt, minden vonatkozást
figyelembe vesz, mely a rituális mágiához szükséges, ilyen tragédiával sohasem fog
találkozni.
     A füstölőedény tehát egy lény megtestesülésének a szimbóluma, és mielőtt a mágus a
lény hívását elkezdené, elengedhetetlen követelmény, hogy előzetesen a lény számára a
megfelelő atmoszférát megteremtse.
     Semmi szín alatt nem támaszkodhat arra, hogy ezt a lény maga készítse el magának,
mert ilyen esetben a mágus teljesen kiszolgáltatja magát a lény befolyásának. A legrégibb
misztériumok értelmében az atmoszféra megalkotása alatt a mágikus helyiségben uralkodó
beállítottságot értették a megidézni kívánt lény számára. Ehhez a legkülönbözőbb útmutatások
szolgálnak. Az ősi Egyiptomból maradtak fenn papirusztekercsek, melyek a mágikus
helyiségre vonatkozó beállítottságról tájékoztatnak, de a szimbolika helytelen felismerése
miatt ezeket nem vették figyelembe, vagy teljesen félreértették.
      A mágikus térség előkészítéséhez, tehát a füstölőedény szimbolikájához tartozik a
tértelítés, melyet egy lény materializálódása céljából alkalmazunk. Már az első művemben
beszéltem a tér telítéséről és annak kivitelezéséről, saját és idegen célokra az anyagi síkon.
Figyelmeztettem rá, hogy éppen a tér telítése a mérvadó, valamint az edény előkészítése,
melyben a kívánt lény, vagy erő manifesztálódni hivatott. A tér telítése és a hely, amelyben
az illető lénynek meg kell jelenni, attól az erőtől függ, amellyel dolgozunk. Bizonyára
senkinek sem fog eszébe jutni, hogy a térséget FÖLD-elvvel telítse, ha történetesen a
TŰZ-elvvel dolgozik. Ez nem csak esztelenség lenne, hanem törvénytelen is. A fény mindig a
lénynek megfelelő planetáris analógia szerinti legyen. A planétákon kívüli lények csak tiszta
fehér fény esetén tudnak megjelenni.
      A planetáris fény színezése imaginációval történik. A Szaturnusz-szféra lényeinek
megjelenésénél a Szaturnusz lila színének kell vibrálnia; a Jupiter lényeinél kék rezgésben;
a Nap lényeinél aranyfényben. A Mars fénye vörös; a Vénuszé zöld; a Merkúré narancsszínű;
a Hold-lények ezüstszínben jelennek meg. Ha jó lényekkel dolgozunk, akkor az
egyes szférák színeződése csak gyenge, csillogó fény lehet. Minél sötétebb egy szín, egy jó
lény annál nehezebben tud manifesztálódni. Negatív lényeknél ellenben a színeket erősen
mélyíteni kell. Ha egy jó lényt akarnánk kényszeríteni, hogy egy sötétben vibráló színnel
telített helyiségben gyakoroljon hatást — még ha az illető lény színe is —, könnyen
megtörténhet, hogy a planetáris szféra valamelyik negatív lénye jelenne meg a hívott lény
formájában, és a hívott intelligenciát próbálná utánozni. Mindig a szín vibrációjának megfelelő
lény jelenik meg.
      Ha a szabadban dolgozunk, akkor imaginációval el kell határolnunk egy bizonyos teret
a telítéshez. A szobában történő munka megkívánja, hogy az teljesen telített legyen az illető
elemmel. A telítés történhet tüdő- és póruslégzés által, vagy puszta imaginációval. Az illető
elem bevonása vagy a színes fény létrehozása a mágus testén át történik, aki a torlaszolást
                                  --[ 277 ]--
a testében végzi el, és a színes fényt kezén vagy a mágikus pálcán keresztül, közvetlenül a
pórusain át sugározza ki a szobába, ezáltal megtölti azt, előkészítve a kívánt lény vagy erő
számára.
     A testből a helyiségbe történő imaginációs fénytorlasz e gyakorlatát a lények és erők
saját célra való megidézésénél alkalmazzuk. Ugyanezt a módszert használjuk, ha a saját
testből, saját lélekből, és saját szellemből, tehát a mikrokozmoszból akarunk a planetáris
analógiákhoz tartozó tulajdonságot vagy erőt kivetíteni, és azt megsűríteni. Ha olyan
lényiségekkel dolgozunk, amelyek más emberek céljára szükségesek, úgy a telítés csupán
imagináció által történik, melynél a tér telítése közvetlenül az univerzumból történik. A
kívánt erő vagy lény csak az így előkészített helyiségben tud hatni és megsűrűsödni. Ha a
helyiség kellően telítődött, a mágus még egy különleges torlaszt alkalmazhat a háromszögben,
és imaginációval megalkothatja a megidézendő lény formáját. E műveletnél a legnagyobb
szerepet az illetékes elemtorlasz ereje, vagy dinamikája játssza, és ettől függ az illető
lény hatóképessége is. Anyagi hatások vagy befolyások alkalmazására a mágus a torlaszolásnál
gyenge füstölést végezhet az illető planetáris lénnyel összhangban álló alkotóelemekből.

     Ha különösen erős befolyást akarunk elérni anyagi hatásokhoz, akkor a füstölésnél az
elektromos vagy a magnetikus fluidumot kell torlaszolva bevezetni a jelenség számára
megalkotott formában. Lehetséges az egyik vagy a másik fluidumot, de akár mind a kettőt
is egy fluidikus kondenzátorba űzni, melyet majd a lény használni fog, hogy fizikailag
tevékenykedhessék. (Lásd első művemben a „voltozásra” vonatkozó részt.)
     Ha a materializálódásnál nem ragaszkodunk a forma megalkotásához, mert a lény
forma nélkül tevékenykedik, vagy saját maga alkot magának tetszés szerinti formát, akkor
a háromszögben a folyékony vagy szilárd fluidikus kondenzátor felületén egy megfelelő
elektromagnetikus voltot kell képezni a kívánság koncentrációval, hogy a lény vegye
igénybe ezen erőt és általa elérhesse a kívánt hatást. A volt előállításának módját (egy
belül elektromos, kívül pedig magnetikus golyó) megtalálja az olvasó az első könyvemben.
Itt szintén pontosan figyelembe kell venni minden törvényt. A megfelelő alkotóelemekkel
történő füstölés csupán az elektromagnetikus fluidum képződését segíti elő. A
füstölés nem feltétlenül szükséges, és az összes törvényt jól uraló mágus nyugodtan el is
hagyhatja.
     A narkotikus füstölőszerek használatát, melyekről sok idéző mágiával foglalkozó
könyv ír, a mágus — helyesen — elveti, mert ezek, eltekintve méregtartalmuktól, nem a
kívánt lényt idézik meg, hanem csak a lény felőli hallucinációkat és tudatalatti kivetítéseket,
melyekkel a mágus sohasem fogja egészségét veszélyeztetni.
     Ha a mágus elhunytakat vagy olyan lényeket akar megidézni, vagy más célokra
felhasználni, amelyek az Akashában vagy az asztrálvilágban tartózkodnak, akkor ugyanúgy
kell eljárnia, amint fent leírtuk, csak a tértelítést az Akashában kell végrehajtani és az
elektromos fluidumot voltként kell alkalmazni. Ezt a gyakorlatot részletesen tárgyalni fogom a
nekromantiáról szóló fejezetben.


                            A MÁGIKUS TÜKÖR
Az eddig megjelent irodalomban csak szórványosan esett szó a mágikus tükör alkalmazásáról
a rituális mágiában. Ennek oka, hogy csak nagyon kevés beavatott számára ismeretes
a fluidikus kondenzátor használata a mágikus tükörre vonatkozóan. Ezt ismerői mindig



                                  --[ 278 ]--
nagy titokként őrizték. A mágikus tükröt a legtöbb mágus szívesen alkalmazza munkálatainál,
mert igen jó segédeszköz, különösen akkor, ha kevésbé intelligens lényekkel vagy
erőkkel dolgozik. Néha akár a háromszöget is lehet a mágikus tükörrel helyettesíteni. Igen
előnyös a fluidikus kondenzátorral ellátott mágikus tükör, de szükség esetén megfelel az
optikai mágikus tükör is. Az első kötetben külön fejezetet szenteltem a mágikus tükör
elkészítésének és használatának, itt csupán a célt írom le, melyre a mágikus tükör az
idézéseknél szolgál, megkönnyítve a munkát. A mágikus tükör a rituális mágiánál a következő
célokra alkalmazható:
      1. Lények és erők meglátásához, és azokkal való kapcsolat létesítéséhez. E
műveleteknél a mágikus tükröt vagy a háromszögbe helyezik, vagy ami még előnyösebb, a
háromszögön kívül, a felső csúcs fölé. A telítést a kívánt erőtorlasszal kell alkalmazni. A
kívánságkoncentráció a torlaszolt erőbe (voltba) imagináció által történik, még a
tulajdonképpeni idézés előtt.
      2. A mágikus tükörrel tértelítést is lehet végezni. A szükséges dinamika ilyenkor az
egész idézés alatt automatikusan megmarad anélkül, hogy a mágus erre külön figyelmet
fordítana. Figyelmét a rituálé más fázisaira, például a materializációra és a szemlélődésre
tudja fordítani. Ilyen esetben a tükröt a szoba sarkába kell állítani, hogy hatása az egész
munkaterületre kiterjedjen.
     3. A tükör a kívánt lény mágneséül is szolgálhat. Erre a célra a tükör felületét
imagináció segítségével kell fluidikus kondenzátorral a kívánt célnak megfelelően telíteni.
Ilyenkor a tükröt vagy a háromszögbe, vagy a felső csúcs fölé helyezzük.
      4. A mágikus tükör mint akkumulátor is alkalmazható, melynél imagináció és torlasz
segítségével annyi minőségi és mennyiségi erőt koncentrálunk bele, amennyi az idézett lény
számára lehetővé teszi, hogy a kívánt hatás létrejöjjön. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy az
összegyűjtött erő által a lény formát vesz fel, vagy másféle hatást hagyunk létrejönni.
Mindez a mágus akaratától függ.
     5. Továbbá, mint egy távbeszélő készüléket is használhatjuk a tükröt. Erre a célra a
fluidikus kondenzátort Akashával kell telíteni és a kívánság-koncentráció (imagináció) által
idő- és térnélküliséget kell létrehozni. Az idézést ilyenkor a tükörbe kell mondani, illetve
beleűzni, miáltal a mágikus tükör egy asztrális távbeszélővé válik. E módszer által a lényt
vagy erőt nemcsak megidézzük, hanem maga a lény is képes, mint egy hangosbemondóból,
a tükörből kibeszélni úgy, hogy hangját nemcsak mentálisan és asztrálisan, hanem
időközönként fizikailag is érzékelhetjük. A mágusra van bízva, hogyan és mely szférára óhajtja
a tükröt beállítani. Egy fizikai síkra telített tükör mágikusan fejletlen személynek is
megadja a lehetőséget, hogy egy szellem hangját fizikailag is tudomásul vegye. Két egyenlően
iskolázott mágus e módszerrel a legnagyobb távolságon keresztül is társaloghat egymással,
nem csupán szellemileg és lelkileg, hanem fizikailag is. Tehát materiális fülükkel is
tökéletesen hallják egymást, mint a rádió adó-vevő esetében.
     6. A mágikus tükör használata még a nemkívánatos befolyások elhárítását is lehetővé
teszi. Az erre leggyakrabban használt mód a fényerőtorlasz. A telítésnél a
kívánságkoncentrációt arra kell irányítani, hogy minden nemkívánatos befolyás elháruljon. Az
ily módon telített tükör sugárerejének oly nagynak kell lenni, hogy egy nemkívánatos lény
(lárva, séma) még a közelébe se merészkedhessék a munkaterületnek, arról nem is beszélve, hogy
oda egyáltalán be merészelne hatolni. A mágikus tükröt itt is úgy kell felállítani, hogy az
egész munkaterületet besugározza. A legtöbb esetben a mágus csak egy tükröt alkalmaz,
éspedig a számára legnehezebbnek tűnő feladat elvégzésére. Ha szükségesnek látjuk, több
mágikus tükröt is lehet alkalmazni segédeszközként.



                                  --[ 279 ]--
                           A MÁGIKUS LÁMPA
Erről, mint úgynevezett laterna magicá-ról, már szintén sok feljegyzésben és a legrégibb
könyvekben írtak, melyek a szellemidézéssel foglalkoztak. A mágikus lámpa is fontos
segédeszköz a rituális mágia gyakorlatában, ezért a mágus bizonyára szívesen fogja
munkálatainál ezeket alkalmazni. A mágikus lámpa a megvilágosodás, megismerés, tapasztalat és
intuíció, valamint a belső fény szimbóluma. Röviden: a fény minden szimbolikus vonatkozását
a mágikus lámpa helyettesíti. Hermetikus szemszögből nézve a mágikus lámpát meggyújtani
annyit tesz, mint a mágus belső fényét meggyújtani, és azt lánggá fejleszteni. A
mágikus lámpa misztériumához tartozik egyúttal a szín is, ami alatt a fény minőségét,
vibrációját és rezgését kell érteni. Egy lény vagy szféra minősége a szín minőségében jut
kifejezésre, amely a lény jellemének megfelel. Minél tisztábban, világosabban, fénylőbben
nyilvánul meg a lény, vagy a sík színes atmoszférája, annál magasabb intelligenciával és
tisztább minőséggel van dolgunk. Alacsonyrendű és negatív lények sötét és zavaros, tehát
nem tiszta színek által nyilatkoznak meg. A rituálisan dolgozó mágus számára nagyon fontos,
hogy mindezzel tisztában legyen és tudja, hogy a lámpa által a megvilágosodottságát
juttatja szimbolikusan kifejezésre. Lényekkel történő munkálatoknál a lámpafényt olyan
színű üveggel vagy celofánnal kell fedni, amilyen a lénynek megfelel. Így például
elemlényekkel történő munkánál a TŰZ szellemeinél a lámpa fényét rubinvörös üveggel kell fedni.
A LEVEGŐ szellemeinél vagy tündéreknél sötétkék fény szükséges, tehát a lámpát sötétkék
celofánnal, üveggel vagy selyemmel kell körülvenni, a VÍZ szellemeinél, az úgynevezett
sellőknél zöld fényre van szükség. A FÖLD szellemeinél sárga fényt alkalmazunk, mely egészen
a barnáig terjedhet. Végül, mint egyetemes fényt, az Akasha színt alkalmazzuk, ennek
értelmében a lámpának lila színben kell világítani. Magas lények és planétákon kívüli
intelligenciák fehér fényt igényelnek. Planetáris intelligenciák idézésénél mindig azt a fényt
kell választani, amely a planéta színével megegyezik. Így a Szaturnusz-lények világoslila,
vagy ultramarin színű fényt igényelnek. Jupiter-lények kéket, Mars-lények vöröset, a
Naplények sárgát, a Vénusz lényei zöldet, a Merkúr lényei opálszínt, és a Hold-lények
ezüstfehér fényt.
     Mesterséges fénynél csak a legritkább esetben szabad rituális mágikus kísérletet
végezni, mert az anyagi elektromosság vibrációja zavarólag hat az asztrálrezgésre. A laterna
magicát vagy mágikus lámpát általában egy gyertyával vagy olajlánggal látjuk el. Ideális
fény a spirituszláng is, melynél a tüzelőanyagot úgy készítjük el, hogy 1/3 rész szárított
kamillavirágot és 2/3 rész spirituszt összeöntünk és azt 8-10 napig zárt edényben állni
hagyjuk. Az így nyert folyadékot ezután átszűrjük. Ez az anyag egyúttal jó fluidikus
kondenzátor is, melyet a mágus akaratával is telíthet a nagyobb siker érdekében. A telített
spiritusz a lámpában az égésnél elősegíti a kedvező atmoszféra létrejöttét, ami szintén a siker
előfeltétele. Ilyen spirituszlángot telíthetünk tisztánlátásnál és más munkálatoknál, mágikus
tükörrel, vagy egyéb asztrálmágikus műveletnél, ahol nem lehet mesterséges fényt alkalmazni.
Ha zárt helyiségben dolgozunk, akkor a lámpát vagy a mágikus körbe, vagy a szoba
sarkába kell helyezni, ami által az egész helyiség egyenletes világítást kap. A lámpa
meggyújtásánál arra kell meditálni, hogy a lélek és szellem belső fénye egyenlően gyúljon ki.


                            A MÁGIKUS PÁLCA
A rituális mágia egyik legfontosabb segédeszköze a mágikus pálca. A mágust, vagy akár
egy varázslót is mindig mágikus pálcával ábrázoltak. Sarlatánok és bűvészek még ma is
használják a varázspálcát, mellyel minden elképzelhető műfogást alkalmaznak. De nagyon

                                  --[ 280 ]--
téved, aki azt hiszi, hogy a mágikus pálca puszta kézbevételével csodákat lehet művelni.
Az alábbiakban leírom a mágikus pálca szimbolikus jelentőségét és mágikus szempontból
vett szintézisét, valamint elméleti és gyakorlati alkalmazását. A mágikus pálca
mindenekelőtt az akarat, erő és hatalom szimbóluma, mellyel a mágus befolyását arra a szférára
gyakorolja, amely számára a pálca készült és telítve lett. Ezért a mágusnak több pálcát kell
készíteni, aszerint, hogy mit szándékozik tenni, mit akar elérni. A mágikus pálca
tulajdonképpeni célja az, hogy általa a mágus kivetítse akaratát minden szférában. A következő
rendeltetésű pálcákkal bírhat: 1. Valamennyi lény befolyásolásához, tekintet nélkül arra,
hogy ember, lény vagy állat. 2. Betegségek gyógyításához. 3. Kedvezőtlen befolyások
elhárításához. 4. Magas intelligenciák hívásához, démonok vagy szellemek idézéséhez.
     Teljesen indokolt állítás, hogy a mágikus pálca a mágus abszolút hatalmát
szimbolizálja. Aki a mágikus pálca misztériumát annak teljes egészében felfogta, sohasem fog
nélküle dolgozni a rituális mágiában. Igen nagy terjedelmű lenne a mágikus pálca minden
lehetőségének felsorolása. Az értelmes tanulónak ennyi elegendő, és megfelelő irányelvül
szolgál. Meditációval kibővítheti ilyen irányú tudását.
     A mágikus pálcát — mindegy, hogy milyen anyagból készült, és milyen módon állították
elő — kondenzátornak tekinthetjük, mely a mágus akaratával telítve bizonyos hatalmat
fejez ki. Vannak egyszerű és összetett mágikus pálcák. Az egyszerűek közé tartozik
valamennyi fából faragott pálca. Mindig speciális, a célnak megfelelő fát kell használni, így
varázsvesszőnek mogyoró, vagy fűzfát alkalmaznak. A varázsvessző ugyanis a mágikus
pálcának egy elfajzása. A kőrisfából készült pálcát minden mágikus munkánál lehetne
alkalmazni, de a mágus rituális mágiánál kizárólag csak olyan telítésekre fogja felhasználni,
amelyek betegek kezelésénél lényegesek. A Szaturnusszal való analógiája következtében a
bodzafa pálca különösen hatásos az idézésekhez, és az elementáris szellemek és démonok
bűvöléséhez.
     Fűzfavesszőből is lehet mágikus pálcát készíteni minden célra, mert a fűzfa elsőrangú
fluidikus kondenzátor. Bizonyára minden olvasó tudja, hogy a fűzfába, magas víztartalma
és vízfelvevő képessége következtében, nagy előszeretettel csap bele a villám. Nem
véletlenül mondja a népnyelv vihar alkalmával: „Kerüld a fűzfát, keresd a tölgyet.” Egyébként
a tölgy és akác is rendkívül alkalmas mágikus pálca készítéséhez.
     A mágikus pálca tulajdonképpeni elkészítése igen egyszerű. A felsorolt fafajtákból
levágunk egy 1-2 cm átmérőjű és 30-50 cm hosszú vesszőt, lehántjuk a kérgét és simára
faragjuk. A mágikus vessző vágását igen sokszor kötötték asztrológiai időpontokhoz, azért
az asztrológiát ismerő máguson múlik, hogy ezt a rendszabályt betartja-e, vagy sem. Ez
nem feltétlenül szükséges, mert a mágus tudatában van annak, hogy a bölcs uralja a
csillagokat. Tehát mindenki számára lehetséges az itt felsorolt fafajták közül mágikus pálcát
készíteni magának. Ha az a szándékunk, hogy rituális célra készítünk mágikus pálcát, akkor
ajánlatos a pálca vágásához egy teljesen új kést használni. Ezt a kést azután fel lehet
használni egyéb rituális célokra is, de általános célra már sohasem szabad igénybe venni. Ha a
mágus úgy gondolná, hogy a mágikus pálca elkészítése után már nem fogja használni a
kést, úgy ássa el valahol, hogy más ember kezébe többé ne kerüljön.
     A mágikus pálcának további fajtája az acélmágnes-pálca, melyet szigetelt fogantyúval
kell ellátni. Ehhez vegyünk egy 30-50 cm hosszú, gömbölyű mágnes acélrudat, polírozzuk
és nikkeleztessük be, hogy idővel meg ne rozsdásodjék. A nikkelezés után az acélpálcát
magnetizáltatni kell, hasonlóan, mint a patkó és a villanymotor mágneseket. Minél erősebb
a mágnes fizikai vonzóereje, annál jobban lehet vele dolgozni. Ily módon egy erős acél
mágnest nyerünk, amely számtalan mágikus és magnetikus kísérletnél kitűnően használható
mágikus pálcaként. Mindenekelőtt jelöljük meg mágikus acélpálcánkon az északi pólust
egy plusz és a déli pólust egy mínuszjellel. A pálca közepén, szigetelés céljából tenyérnyi

                                  --[ 281 ]--
szélességben készítsünk egy selyemkötést, vagy gumitömlőt, esetleg húzzunk rá egy átfúrt
fafogantyút. Egy ilyen módon készült pálcával sok mágikus és magnetikus jelenség
előidézésére leszünk képesek, melyek közül itt csak néhányat említek.
     Ha a mágus a világmindenségből az elektromagnetikus fluidummal akar dolgozni, és
azt különös erővel, fizikailag akarja megsűríteni, akkor a pálcát úgy vegye kezébe, hogy a
pozitív pólus a jobb kézbe kerüljön, a negatív pólus pedig a bal kézbe. A pálca végei a
tenyerek közepébe kerüljenek. Ezután imagináció segítségével a pálca jobboldali végén az
univerzumból testébe árasztja az elektromos fluidumot. A pálcában jelenlevő pozitív energia
(od) a hasonló pozitív pólus rezgése által erősen megsűrűsödik, miáltal a mágusnak az
elektromos fluidumot könnyebb lesz testében torlaszolni. Ugyanez érvényes a magnetikus
fluidumra, a déli, negatív pólusra. Fordított sorrendben a mágus ismételten megsűríti az
elektromos fluidumot, melyet testében torlasz által idézett elő a pálca pozitív felében olyan
erővel, hogy az már a fizikai síkon is tudja éreztetni hatását. Ugyanez érvényes a
magnetikus fluidumra, melyet a bal, vagyis a negatív pólussugárzás hívatott torlaszolni. Ha már
most a mágus ebbe a mágnesbe torlaszolt elektromagnetikus fluidumba koncentrálja kívánságát,
imagináció által, akkor a pálca ily módon egy tényleges mágikus magnetikus-elektromos
pálca lesz.
     Az elektromagnetikus fluidum segítségével, mely ebből a pálcából sugározva fénylik,
minden megvalósulás lehetséges az anyagi síkon. Beavatottak ezt a pálcát személyes
befolyásolásra használják beteg kezelésnél és számtalan magnetikus jelenség előidézésénél. Ez
a mágikus elektromagnetikus pálca az egyetemes törvények értelmében kitűnő kondenzátor,
ugyanazon rezgésekkel, mint maga az univerzum, csak finomabb formában. Aki behatóan
meditál e felett, az a mágikus magnetikus pálca segítségével további módszereket tud
könnyedén összeállítani az egyetemes törvények alapján. A mágus például egy antennához
hasonlóan képes a fluidumot a mindenségből kivonni, magába torlaszolni, és imagináció
által átvinni más személyre. Így a pálca nélkülözhetetlen segédeszközzé válik számára, mert
az abba belekoncentrált pozitív és negatív erő nagy segítséget nyújt saját elektromagnetikus
fluidjában az azonos rezgés előidézésében.
     Vannak továbbá olyan mágikus pálcák, melyek szilárd, folyékony vagy összetett
kondenzátorral vannak töltve. Előállításukról sokat lehetne beszélni, de itt csak néhányat
fogok megemlíteni a legjobbak közül. Vegyünk egy 30-50 cm hosszú és 1-2 cm átmérőjű
bodzavesszőt, melynek kérgét lehántjuk és simára csiszoljuk, majd eltávolítjuk a belső részét,
miáltal egy bodzacsövet nyerünk. A pálca egyik végét bedugaszoljuk, és pecsétviasszal
leragasztjuk. A másik végén (esetleg folyékony) kondenzátort öntünk a bodzacsőbe, utána
pedig a beöntési nyílást is légmentesen lezárjuk. Ily módon a pálcát máris használhatóvá
tettük. Hasonló módon járhatunk el más fafajtákkal is, mint például a kőrissel, mogyoróval,
fűzzel vagy tölggyel. Azokat a fákat, amelyek középen nem üregesek, át kell fúrni, hogy
egy üres facsövünk legyen. Folyékony kondenzátor helyett használhatunk szilárd fluidikus
kondenzátort is, mint első könyvemben a mágikus tükrök elkészítésénél leírtam. Szilárd és
folyékony kondenzátor helyett lehet alkalmazni fluidikus kondenzátorral átitatott
itatóspapírt is, melyet száradás után telíteni kell, és utána óvatosan a pálca üregébe
belehelyezni. Mivel a fából készült pálca idővel elkorhadhat, vagy a fluidikus kondenzátor
megtámadhatja, s ezáltal tönkremegy, használhatunk helyette fémrudat is. A fémek közül a
legalkalmasabbak a jó hő és elektromosság vezetők. A legalkalmasabb egy 1-2 cm vastagságú
rézcső. Az oxidálódás megelőzése céljából tanácsos a rudat még a kondenzátorral való telítés
előtt nikkeleztetni, krómoztatni, vagy ónoztatni. A pálca egyik végét azonnal el kell
dugaszolni, és a másik végén meg lehet tölteni. Ily módon kitűnő mágikus pálcánk lesz, melyet
minden célra kiválóan alkalmazhatunk.



                                  --[ 282 ]--
      Azok a mágusok, akik az egyik alkalommal magnetikus, másik alkalommal elektromos
fluidummal dolgoznak, jól teszik, ha az ajánlott módon a magnetikus fluidum számára
egy gyenge falú vasat, vagy acélcsövet szereznek be, míg az elektromos fluidum számára
rézcsövet használnak. A gyakorlott mágus egyszerre két pálcával is tud dolgozni, miközben
a rézcsőbe az elektromos, a vascsőbe a magnetikus fluidumot űzi. Egyetemes pálcát
ugyanúgy kell előállítani, csupán a réz- vagy vascső helyett egy nikkelezett sárgarézcsövet
használunk. Akinél az anyagiak nem játszanak nagy szerepet, fluidikus kondenzátor helyett
féldrágakövekből összeállított kondenzátort is alkalmazhat. Ennél az eljárás a következő:
az elektromos fluidum számára rézrudat kell alkalmazni, üregébe porrá tört borostyánkövet
kell tölteni, mely e fluidum számára felülmúlhatatlan kondenzátor. A magnetikus
fluidum számára egy acélcsőbe kell porrá tört hegyi kristályt tenni. Két cső eggyé
forrasztása is lehetséges. A középen elválasztott pálcában mindkét fluidikus kondenzátor
jelen van. Az egyik felében a borostyánkőpor, másikban a hegyi kristálypor foglal helyet.
Ilyen esetben az egyik felet a másikkal egy vékony réz- vagy vasdróttal kell összekötni,
így ideális fluidikus tulajdonságokkal fog rendelkezni, mely minden mágikus művelethez
alkalmas.
      A mágikus pálcának még egy készítési lehetősége, hogy egy fapálcát a hét planétának
megfelelő fémből elkészített gyűrűkkel látjuk el. A gyűrűket kabbalisztikus sorrendben kell
elhelyezni, egy-egy oldalra 3-3 fémgyűrűt teszünk. A gyűrűk készítéséhez a következő fémeket
kell használni: ólom — Szaturnusz; ón — Jupiter; vas — Mars; arany — Nap; vörösréz
— Vénusz; sárgaréz — Merkúr, ezüst — Hold.
      A gyűrűket elláthatjuk a planéták intelligenciáinak vésetével is. Az ily módon
elkészített mágikus pálcát többnyire csak a hét planéta intelligenciáinak megidézéséhez
használják, egyébként hatásában nem múlja felül a többi mágikus pálcát. Ezek a példák
elegendőek a mágus számára, és segítségükkel egyéb változatokat már maga is ki fog találni. A
pálca formája és nagysága nem túl lényeges, legfontosabb követelmény a telítés. A mágikus pálca
telítése hasonlóan történik, mint a fluidikus kondenzátorral ellátott speciális tüköré. Sok
telítési lehetőség van, melyek mind a mágus kívánságának és szándékának függvényei,
hogy mit akar a pálcája által elérni. Mindenekelőtt tudnia kell, hogy a mágikus pálca
akaratát, erejét és hatalmát szimbolizálja, és úgyszólván tartálya, fluidikus kondenzátora azon
erőknek és minőségeknek, amelyekben a kívánt erőt nemcsak telíti, hanem különös erővel
torlaszolni is tudja. Emellett nem játszik szerepet, hogy a pálca csupán egy vessző, melyet
erre a célra vágtak le és dolgoztak ki a célnak megfelelően, vagy komplikált fluidikus
kondenzátorral átitatott vagy megtöltött pálca. A mágikus pálcát lehet telíteni: 1. akarattal;
2. tulajdonságokkal, minőségekkel; 3. magnetizmussal, biomagnetizmussal; 4. az elemekkel;
5. Akashával; 6. fény-fluidummal. Néhány gyakorlati példa:

                                1. TELÍTÉS AKARATTAL

Vegye az elkészített pálcát a kezébe, és koncentrálja bele akaratát oly módon, hogy
tudatával helyezkedjen teljesen a pálcába és érezze magát teljesen úgy, mintha ön volna a
pálca. Most koncentráljon arra, hogy egész akaratereje, hatalma megtestesül a pálcában.
Legalább 5 percig kell koncentrálni ily módon, megszakítás nélkül. Már akaratának a pálcában
testesülése alkalmával arra kell gondolnia, hogy amint a pálcát kezébe veszi, akaratereje azon
nyomban mozgásba jön, és általa minden megtörténik, amit kíván. Miután rendkívüli
erőfeszítéssel és a legerősebb imaginációval egész akaraterejét a pálcába helyezte, fejezze be
a telítést azzal, hogy a pálcát valódi selyembe csomagolja. Őrizze meg jól azon a helyen,
ahová a többi mágikus segédeszközeit tette.


                                  --[ 283 ]--
     Ezt a telítést következő alkalommal ismételje meg, és minden ismétlésnél erősítse
imaginációjának erősségét. Sohasem szabad elfelejtenie, hogy a pálca egész szellemi akaratát
testesíti meg. Ne feledkezzék meg a pálcába koncentrált erő időbeli és térbeli korlátozásáról
sem. Koncentrálja tehát akaraterejét azzal a meghatározással, hogy ameddig a pálca létezik,
egész akaraterejét, egész hatalmát megtestesíti, és hatásos marad. Az ily módon telített
pálca élete végéig, és ha úgy akarná fizikai halála után is hatásos, tehát mágikus marad. Sőt,
évszázadokig megtarthatja befolyását, ami az idők folyamán még erősödik is, amennyiben
a telítésnél az a kívánság-megnyilvánulás is a pálcába helyeződik, hogy a hatás
automatikusan, napról napra erősödjék. A pálca kezdetben csak a mentálszférában fog hatni,
hoszszabb idő után, ismételt telítések által az asztrálszférában is, végül a fizikai világban
is hatásos lehet. Az idő, mely alatt egy pálca a mentálsíkról az anyagi világig hatásossá
tehető, az érettségtől, fejlettségtől, imaginációs képességtől és a kívánságtól függ, mely után
a mágus vágyik, és el akar érni.
     A kabbalában jártas mágus pontosan tudja, hogy a mentálszférából az anyagi világig
történő megvalósulásnak rendszerint 462-szer kell megismétlődni, ameddig a befolyás fentről
lefelé, vagyis a mentálszférából a fizikai síkra megsűrűsödik. Ez nem jelenti azt, hogy
hasonló sikert nem lehet rövidebb idő alatt is elérni. Mint már megjegyeztük, a mágikus
pálca realizáló képessége azon kívánság és cél után igazodik, amelyhez a pálca készült és
telítve lett. Joggal kérdezhetnénk, hogy miért kell a mágikus pálcát egyáltalán telíteni,
hiszen a mágus akaraterejének anélkül is elégnek kéne lennie. A mágus nem mindig van abban
a helyzetben, hogy teljes akaratmegfeszítésével expanzióképes legyen, hogy a kellő
akaratkivetítést előidézhesse. Vannak helyzetek, mikor a legjobb mágus is kimerül, és ennek
következtében nem azonnal munkaképes. Ezzel szemben a jól telített mágikus pálca
akkor is állandóan hatásos, ha a mágus nem erőlteti meg akaratát, és csak gondolatát
irányítja a megvalósulásra, a pálcát használva hozzá. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy
egy nem beavatott is képes a saját kívánságának a megvalósítására, ami a mágus és a pálca
hatóerejének rovására történik. Ezért ajánlatos, hogy senkinek, még a legjobb barátjának se
árulja el a mágus, hogy a pálca milyen célra, milyen szempontból és milyen módon telítve
készült. Az akarattelítésnek ez a módja általában szellemek, lények, emberek és állatok
befolyásolására szolgál, melyeknek a mágus abszolút akaratát sugallja, hogy hatalmának
engedelmeskedjenek a mentál-, asztrál- és anyagi síkon. A befolyásolás nem korlátozódik
élőlényekre, hanem a holt anyagra is vonatkozik, ha ezt a körülményt a pálca telítésénél
tekintetbe vették.

               2. TELÍTÉS TULAJDONSÁGOKKAL, MINŐSÉGEKKEL

Ez alatt egy meghatározott, egyetemes tulajdonsággal való telítést kell érteni, mint például
a mindenhatóság, a mindenható erő, vagy egyéb olyan tulajdonság, melyet a mágus a mentál-,
asztrál- vagy anyagi síkon való megvalósításához igényel, és amelyet hasonlóan az
előző fejezetben leírtakhoz, a pálcába vetít. Valamely tulajdonsággal történő telítésnél is
megvan a lehetősége annak, hogy nem csupán tudatáthelyezéssel és erőtorlaszolással űzzük
a kívánt tulajdonságot a pálcába, hanem imagináció segítségével, egyenesen az univerzumból,
kívánságkoncentráció által is lehetséges azt kivonni és a pálcában összesűríteni, illetve
torlaszolni. Ugyanazon tulajdonság (minőség) állandó torlaszolása esetén a pálcába sűrített
és torlaszolt erő közvetlenül fizikai erővé válik. Így voltaképpen egy energiagyűjtő
akkumulátort nyerünk. Nem vitás, hogy az így nyert hatalmas erő mind jó, mind gonosz célokra
egyformán használható, de a mágus — aki fejlődésében eddig eljutott — sohasem fogja
magát alantas ösztönöknek átengedni, és inkább arra fordítja erejét, hogy az isteni
gondviselésnek mindenkor hűséges szolgaként engedelmeskedjék.

                                  --[ 284 ]--
                    3. A PÁLCA TELÍTÉSE MAGNETIZMUSSAL,
                    BIOMAGNETIZMUSSAL VAGY PRÁNÁVAL

Ennek az eljárásnak ugyanaz a lényege, mint az előző fejezetben leírtnak, de ajánlatos a
pálcában történő erőtorlaszolást tudatáthelyezés nélkül végezni. Ez történhet a testen
keresztül, imagináció által, vagy egyenesen az univerzumból. Az erő korlátozását a pálcában
itt sem szabad elfelejteni, és megfelelő célra alkalmazott kívánságkoncentráció mindjárt az
imagináció idején elvégzendő. Ismételt telítések által az erő nemcsak a mentál- és az
asztrálsíkon, hanem az anyagi síkon is hatásos lesz. A tapasztalt mágus tudja, hogy ezt az erőt
a pálcából a legnagyobb távolságra is ki lehet árasztani. Ha az Akasha-elvet saját maga és
az alany közé vezeti, lehetősége van az idő és tér azonnali áthidalására, és a pálca
segítségével az erőt minden további nélkül ugyanolyan befolyással és erővel tudja átvinni
távolból a befolyásolandó személyre, mintha az közvetlenül mellette állna. Az életerővel vagy
magnetizmussal való telítés helyes meghatározása lehetővé teszi, hogy a mágus a pálca
segítségével minden olyan jelenséget elvégezzen, amihez az életerő hatása szükséges. Az ily
módon telített mágikus pálcával még egy tapasztalatlan személy is csodákat tudna művelni, ha
ismerné a pálca használatát. Ezért a mágus érdeke, hogy pálcájának titkát bölcsen megőrizze.

      A pálcát oly módon is telíthetjük, hogy akaratmegfeszítés nélkül egy bizonyos
menynyiségű életerőt automatikusan vonunk ki vele az univerzumból, amit a pálcán keresztül
árasztunk ki. A biomagnetizmussal történő telítésnek ezt a fajtáját főleg gyógyítás céljából
alkalmazzák. A gyógyítással foglalkozó mágus szívesen fogja ezt a módszert alkalmazni,
és az e célra telített pálcát betegeinek távgyógyítására használja. Az igazi mágus kezében
az ily módon telített pálca igazi áldás a szenvedő emberiség számára, mellyel a legnagyobb
távolságra is csodálatos gyógyításokat tud végezni.
      A mágikus pálca tudatáthelyezés nélkül való telítése az elektromos, magnetikus vagy
elektromagnetikus fluidummal, kevés eltéréssel ugyanaz, mint a tudatáthelyezéssel való
telítés. Ha egyetlen pálcát telítünk mindkét fluidummal, akkor a telítés kissé összetettebb. Ha
a pálcát csak egy fluidummal telítjük (akár elektromossal, akár magnetikussal), akkor a
fluidumot imagináció segítségével vonjuk ki a mindenségből és a kívánságkoncentrációval
együtt űzzük a pálcába, hogy a benne levő fluidum a kívánságot azonnal megvalósítsa bármely
síkon, akár a legnagyobb távolságra, akár az Akashába történik is annak irányítása.
Ha a torlaszt úgy határozzuk meg, hogy a pálcába sűrített fluidum a térből automatikusan
erősödjék, akkor a pálca egy rendkívül erős energiaközponttá fejlődik.
      Az illető fluidumot ajánlatos a mágusnak minden használat előtt saját magában is
torlaszolni, hogy a pálcában torlaszolt fluidum feszítő erejét elbírja. Ha ezt nem szándékozik
megtenni, akkor legalább szigeteléssel kell védenie magát: valódi selyemből készült kesztyűt
húz, melyet a legjobb erre a célra saját magának készíteni. A pálcát csakis így vegye a
kezébe. Mivel a mágus rendszerint két fluidummal dolgozik, az elektromos fluidummal
torlaszolt pálcát vegye a jobb kezébe, és a magnetikus fluidummal torlaszoltat a bal kezébe.
Jobb mindkét pálcát telíteni, az egyiket elektromos és a másikat magnetikus fluidummal,
különösképpen, ha közönséges vesszőről, vagy egyszerű fapálcáról van szó, melyek nincsenek
fluidikus kondenzátorral impregnálva. Ez elősegíti a jobb munkát. Ha a mágusnak
olyan mágikus pálcája van, mely bár el van látva fluidikus kondenzátorral, de a közepén
nincs elválasztva, akkor előnyösebb, ha a pálcát csak egy fluidummal telíti. Ha
elektromagnetikus telítésről van szó, ahol mindkét fluidum egy pálcában működik, akkor a mágus
olyan pálcát használjon, mely a közepén nincs átfúrva.
      Úgy is el lehet járni, hogy a végeket fúrja meg, és telíti egy-egy fluidummal, azután
megjelöli, hogy melyik oldalon van az elektromos és melyiken a magnetikus fluidum. A
                                  --[ 285 ]--
pálca elektromos végét piros, a magnetikus fluidummal telített végét kék színnel kell
megjelölni. A telítést úgy kell kezdenünk, hogy a fluidumok legnagyobb feszítőereje a pálca két
végén legyen, és a selyemmel szigetelt középrész pedig szabad, tehát semleges maradjon.
Mindkét fél telítését külön kell elvégezni úgy, hogy az elektromos fluidumot előzőleg a
világmindenségből kell kivonni, és addig torlaszolni a pirossal jelölt részbe, ameddig az
tökéletesen nem telítődött. Mindjárt utána a magnetikus fluidumot kell telíteni. Sohasem
szabad csak az elektromos vagy csak a magnetikus fluidumot többször torlaszolni, a pálcában
mindig meg kell lenni a fluidumok közötti egyensúlynak. Ezért az egyik napon előbb
az elektromos és mindjárt utána a magnetikus fluidumot torlaszoljuk, a következő telítésnél
fordított sorrendet kell venni. Egyébként minden eddig ajánlott rendszabály érvényes. Az
elektromos vagy magnetikus, vagy mindkét fluidummal együttesen telített pálcákat a mágus
akkor és ott használja, ahol a fluidumokkal hatni akar, akár a közvetlen közelében, akár
nagy távolságra. Teljesen mindegy, hogy az Akashában, a mentál-, az asztrál-, vagy az
anyagi síkon. A munkálatok egyes változatait — például volttal, vagy beteg kezelésnél,
vagy mint az imagináció hordozóját — nem írom le részletesebben, mert aki eddig figyelmesen
követett, annak megvan a lehetősége, hogy egyedül is kialakítson személyes módszereket.


                                4. TELÍTÉS ELEMEKKEL

Ezt a telítést kétféle módon lehet végrehajtani.
      1. Akár az egyszerű, akár a fluidikus kondenzátorral ellátott pálcát imagináció által
telítjük azzal a hatalmi paranccsal, hogy szférától függetlenül az elemek abszolút
engedelmességgel tartoznak a mágusnak. Ha a pálcát az elemek feletti hatalommal megfelelően
telítettük, akkor az elemlények meghozzák a kívánt eredményt. Ajánlatos, hogy munkánknál
ne legyünk egyetlen elemre korlátozva, hanem mind a négy elemre tudjunk hatalmat
gyakorolni. A mágus az idézésnél a mágikus köre elé hívja az elemek elöljáróit sorban, és
megesketi őket a mágikus pálcára, hogy neki mindenkor abszolút engedelmességgel tartoznak.
Azután még belevésheti a mágus a pálcájába az egyes elemelöljárók szimbólumait. Ez
nem feltétlenül fontos, mert a pálca a mágus kezében e nélkül is abszolút akaratát és
hatalmát képviseli minden elemlény felett. Az egyes elöljárók pecsétrajzát a mágus
tisztánlátásul megtudhatja mágikus tükréből, vagy mentáltestének az elembirodalmakba való
áthelyezése által. Néhány elemlény pecsétjét közlöm a hierarchiát tárgyaló fejezetben. A
mágusnak ezen kívül megvan a lehetősége, hogy nézetének és fejlettségének megfelelően egyénileg
valamelyik elöljárót feleskesse, hogy nem csak a pálcára vésett szimbólumnak, hanem az
egész pálcának tartozik engedelmességgel.
      2. A telítés másik módja az elemeken keresztül történik. A mágus azt az elemet,
amelyikkel dolgozni kíván, egyenesen a megfelelő szférából imaginációval pálcájába
torlaszolja. A hatást most nem az elemlények végzik el, hanem maga a mágus. Ennek a
telítésnek előnye, hogy a mágusnak megvan az a belső elégedettségérzete, hogy az eredménynek
ő maga az oka. Fontos, hogy minden elem számára külön pálcával rendelkezzék. A pálcákat
egymástól elkülönítve kell őrizni, és nem szabad összecserélni őket. Ezért azokat meg kell
jelölni. A könnyű tájékozódás kedvéért minden pálcát el lehet látni az illető elem színével.
Kezdetben a hatás csak a mentálszférában fog mutatkozni, hosszabb gyakorlás után és ismételt
telítések által kiterjed az asztrálszférára, végül az anyagi világra is. Egy ilyen pálcával
megvan a lehetőség lények, emberek, állatok, sőt az élettelen természet befolyásolására
is az illető elem által, hasonlóan, mint az elektromagnetikus fluidummal. Fehér mágusok
pálcájukkal csodálatos természeti jelenségeket tudnak előidézni, mint például az időjárás
befolyásolása, a növények növekedésének meggyorsítása és sok más.

                                  --[ 286 ]--
                           5. TELÍTÉS AZ AKASHA-ELVVEL

Ezzel az elvvel a mágikus pálcát csak telíteni lehet, torlaszolni nem, mert az Akashát nem
lehet megsűríteni, de az Akasha-elv fölött való többszöri meditálás által lehetséges a mágus
számára, hogy a mágikus pálcával, annak valamennyi aspektusával, az Akasha-elvben okokat
alkosson, melyek a mentál-, az asztrál-, és az anyagi síkon hatnak. Az így telített pálcával
a mágus képes rá, hogy imaginációval az Akashába űzzön volthoz hasonló erőt vagy
tulajdonságot, amelyet elektromagnetikus fluidum által alkotott, és amely közvetlen hatást
fejt ki a háromdimenziós világra. Egy ilyen pálca minden síkon tiszteletet követel a pozitív
intelligenciáktól és félelmet vált ki a negatív lényekből. Ezt a telítési módot azok a mágusok
részesítik előnyben, akik negatív lényekkel, démonokkal dolgoznak — és azokat
engedelmességre akarják bírni. Erről bővebbet a nekromantiáról szóló fejezetben találhatunk.

                           6. TELÍTÉS FÉNY-FLUIDUMMAL

Az egyetemes fényt, melyből minden megalkottatott, a fény tulajdonságainak figyelembe
vétele mellett, imagináció segítségével oly módon torlaszoljuk, hogy a pálca koncentrált,
egyetemes fényben ragyogjon. Az ilyen módon telített mágikus pálcát többnyire magas
fénylények és intelligenciák hívásához használják, mivel kitűnő vonzóerőt képvisel, melylyel
a mágus az illető fénylények figyelmét saját kívánságára és akaratára irányítja. Egyébként
minden más rendszabály érvényes, mint a pálca fehér selyemmel való szigetelése, a jó
megőrzés és a többi.
     A mágus a pálcája segítségével nem csak az anyagi síkon dolgozhat, hanem arra is
képes, hogy a pálca mentális és asztrális formáját a megfelelő szférába áthelyezze mentális
vagy asztrális kezével, vagy mindkettővel, és ott azzal befolyást tud gyakorolni, anélkül,
hogy ehhez a pálcát fizikai kezében tartaná. Egész mentálteste kihelyezésénél nemcsak a
mágikus pálcát tudja annak minőségével együtt mentális formában magával vinni, hanem
minden mágikus szerszámot és segédeszközt is, és azokkal úgy képes ott dolgozni, mintha
teljesen fizikai testével lenne jelen. Soha ne felejtse el a mágus, hogy a pálca igaz akaratát,
tökéletességét, abszolút hatalmát ábrázolja, amit csak a mágikus esküvel lehet
összehasonlítani. Sok mágus pálcája nemcsak akaratát szimbolizálja, hanem mágikus esküt is,
melyet hermetikus szemszögből nézve sohasem szabad és nem lehet megszegni. Sok mágus bevési
pálcájába az egyes szimbólumokat, melyek akaratának és a pálca telítésének felelnek meg.
Lehet alkalmazni egyetemes vagy különleges, személyes szimbólumokat, jeleket, pecséteket,
istenek neveit és hasonlókat, melyek a mágust és valóságos akaratát fejezik ki. Mondani
sem kell, hogy az ilyen neveket szigorúan titokban kell tartani, és sohasem szabad
elmondani. Ez az eljárás teljesen egyéni és mindenkor az illetőre bízzuk. Ezen útmutatások
alapján a mágus tudni fogja, hogyan járjon el célja érdekében.


    A MÁGIKUS KARD, TŐR, HÁROMÁGÚ VILLA
Vannak idézések negatív vagy olyan lények részére, melyek nem szívesen helyezik magukat
át a földi atmoszférába, és ezért, feltéve, ha a mágus mindenképpen ragaszkodik
manifesztálódásukhoz, és ha a pálca nem elegendő, a mágikus kardot használja. A mágikus
kardnak van néhány szimbolikus jelentése, de általában egy lény abszolút engedelmességét
szimbolizálja a mágussal szemben. Egyben a győzelem és a fölény szimbóluma is minden
erő és minden lény felett. A kard a fénnyel analóg, tehát a TŰZ aspektusa, és ezzel együtt az

                                  --[ 287 ]--
Ige aspektusa is. Már a Bibliában is ez áll: „Kezdetben vala (a Fény) az Ige, és az Ige vala
az Istennél, és Isten vala az Ige.” (János 1,1) Aki a szimbolikában tájékozott, tudja, hogy
például Mihály arkangyalt, aki a sárkányt legyőzi, egy lángoló karddal ábrázolják. Itt a
sárkány az ellenséges szándékot, tehát a negatív elvet szimbolizálja. Ádámot és Évát is lángoló
karddal űzte ki az angyal a Paradicsomból. A szimbolikus jelentés itt is világosan és
egyértelműen nyilatkozik meg.
     A mágikus kardot mint segédeszközt általában akkor használjuk, ha egy erőre, vagy
egy lényre bizonyos kényszert akarunk gyakorolni, többnyire az illető lény akarata ellenére.
A kard nélkülözhetetlen azon mágusok számára, akik démonológiával foglalkoznak. A kard
használata nélkül képtelenek volnának eredményt elérni. Az igazi mágusnak többnyire elég
a mágikus pálca. Ennek ellenére készíttesse el magának a mágikus kardot is, hogy szükség
esetén rendelkezésére álljon. A mágikus kard fokozott biztonságérzetet ad és megszilárdítja
a tekintélyt. Mágikus munkáknál, különösképpen idézéseknél, csak akkor kell használni a
kardot, ha valamely lény ellenszegülne vagy megtagadná az engedelmességet. Egyes
feljegyzésekben a kard helyett tőrről beszélnek. A mágikus tőr egy kicsinyített kard, hasonló
szimbolikával. A tőr előállítási módja a kardéval azonos.
     Démonok és alacsonyabb rangú szellemek hívásánál a kardot vagy tőrt a háromágú
villával lehet helyettesíteni, amely egy hosszabb fanyélre van erősítve. A háromágú villa
szintén kényszerítő eszköz, mint a kard és a tőr. A grimoárokban azt tanácsolják még, hogy
a háromágú villára isteni neveket véssenek. Ez teljesen egyéni, és az idézés célja, valamint
a mágus beállítottsága szerint lehetséges. A háromágú villa egyben a kard kibővített
szimbolikája, mert a három ág a háromdimenziós világra utal, és a mágus nemcsak a mentál- és
asztrálsíkon, hanem az anyagi világban is — vagy mindhárom síkon egyszerre — kényszerítheti
a lényeket kívánsága teljesítésére. Itt meg kell említeni, hogy a démonok többnyire
háromágú villával jelennek meg, és így is rajzolják őket. Ez nem azt jelenti, hogy a lelkeket
felnyársalják az úgynevezett pokolban, amit naiv módon feltételeznek és terjesztenek, hanem
hogy befolyásuk három síkra terjed ki.
     A mágikus kard, tőr vagy háromágú villa további alkalmazási lehetősége, hogy a mágus
hívatlan, vagy nemkívánatos kísérőjelenségeket, például elementálokat, lárvákat, sémákat
és hasonlókat, melyek az idézés alkalmával oda akarnak tolakodni, az eszköz hegyével
szétpattanthat, szétoszlathat. Még egy említésre méltó alkalmazási mód, melyet kevesen
ismernek, hogy a mágikus kard vagy tőr, mágikus villámhárítóként is jó szolgálatot tehet
(a villa kevésbé). Ha idézésünket befejeztük, magasabb negatív lények, démonfejedelmek
és hasonlók idézése után pihenőre térhetünk, de ha kétségeink vannak afelől, hogy ezek a
lények az alvás idején nyugton hagynak-e bennünket, akkor fekhelyünket elláthatjuk egy
mágikus villámhárítóval. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy a padlón egy réz- vagy vasdrótot húzunk
fekhelyünk körül, melynek mindkét végét a kardra vagy tőrre csavarjuk és hegyével
a padlóba szúrunk. A drót ily módon az ágy körül egy zárt kört képez (még akkor is, ha az
négyszögletes), a kard pedig arra szolgál, hogy a befolyást, melyet a mágus ellen akarnak
kiküldeni, a földbe levezesse. A drótot természetesen kívánságképzettel kell meghúzni,
hogy az egy olyan kört képezzen, hogy sem lény, sem kedvezőtlen befolyás (bárhonnan
jönne is) azon keresztül nem tud a fekhelyhez hatolni, mert minden hatás leföldelődik a
dróton át. Az ilyen, mágikusan védett ágyban a mágus nyugodtan pihenhet, és biztos lehet,
hogy semminő befolyás nem tudja megérinteni vagy meglepni, bármelyik szférából jönne
is az. Ha mágikus kard vagy tőr nincs kéznél, vagy a mágus azt éppen más célra használná,
akkor ezek helyett lehet egy új kést alkalmazni, melyet azonban semmi más célra nem szabad
használni. A mágikus villámhárító arra is szolgál, hogy az alvás idejére megóvjon a
fekete mágusok nemkívánatos befolyásaitól. A gyakorlott, fejlett mágusnak nincs szüksége
ezekre az eszközökre, mert neki megvan a lehetősége, hogy a mágikus pálcával, karddal


                                  --[ 288 ]--
vagy a tőrrel imagináció által képezzen az ágya körül egy mágikus kört, amely mentálisan,
asztrálisan minden nemkívánatos befolyás ellen megvédi.
     A mágikus kard előállítása teljesen egyéni. A különböző tankönyvek azt tanácsolják a
mágusnak, hogy olyan kardot használjon mágikus műveleteiben, mellyel korábban egy embert
lefejeztek. Ennek az a célja, hogy a mágusban egy meghatározott feszültséget váltson
ki, amint a kardot kézbe veszi.
     Ilyen kardot többnyire a varázslók használnak, vagy olyan emberek, akik csak a
külsőségeken keresztül tudják magukat emelkedett lelkiállapotba hozni. Ilyen és hasonló
előkészületek hermetikus szempontból nem fontosak, feltéve, hogy minden egyéb követelmény
megvan. Tökéletesen elegendő a legjobb acélból készült kard. Ha ilyen kardot a mágus nem
tud magának elkészíteni, akkor bízza szakemberre.
     A kard hosszúsága az ember magasságához igazodik, így 70 cm és 1 m között mozog. A
kard markolata lehet rézből, mivel a réz jó fluidikus vezető. A kard formája nem játszik
lényeges szerepet, elég, ha az egyik oldala köszörült, de lehet kétélű is, a fontos az, hogy
tökéletesen ép legyen. A mágusra bízzuk, hogy a markolatot díszíti-e egy neki megfelelő
szimbólummal vagy sem. A kard telítése úgy történik, hogy az illető tulajdonságokat, melyek a
kardot megilletik — tehát a hatalmat minden lény felett, a győzelmet, és mint a harc és az élet
szimbólumának elismerését — imagináció által a kardba helyezzük és ezeket a tulajdonságokat
többszöri ismétlés által megerősítjük. De lehet a kardba fényfluidumot is torlaszolni, hogy
egy izzó naphoz hasonlítson, amint Mihály arkangyal kardja ismeretes a szimbolikus
ábrázolásból. A legfontosabb a mágikus kardhoz való helyes, a minden síkon való abszolút
győzelembe vetett, megingathatatlan hitű hozzáállás, mely által a kard olyan hatalommal fog
rendelkezni, hogy minden erő, minden lény félni fog tőle, és azt minden vonatkozásban tisztelni
fogja. A kardot használat után fehér vagy fekete selyembe kell göngyölíteni, és jól megőrizni
a többi mágikus eszközzel együtt. A mágus mentális vándorlás által a kard szellemi formáját
a mentálsíkra helyezheti, és ugyanúgy, mint a pálcával, a karddal felvértezve látogathatja a
planéták szféráit, ahol ezen eszközökkel érvényesítheti befolyását. A fent vázoltakból
érthetővé válik, hogy a mágusnak minden síkon, minden lény engedelmeskedni köteles. A
mágusnak megvan rá a lehetősége hogy mágikus műveleteknél (idézésnél) imagináció által a kard
mentális formáját az illető síkra helyezze, és mentális kézzel onnan kényszerítsen rá valamely
lényt, hogy akaratának engedelmeskedjék. Ezt a kényszerítő módot azonban csak az a mágus
gyakorolhatja veszélytelenül, akinek a szíve és lelke tiszta és nemes. Ha egy varázsló
ilyesmire ragadtatná magát, csak az illető lény gyűlöletét váltaná ki, és elkerülhetetlenül ki
lenne szolgáltatva a lény befolyásának. Az okkult tudományok története sok példáját sorolja fel
a varázslók szomorú sorosának és még szomorúbb végének. Az egyes esetek ismertetésétől
eltekintek, mivel azok művem keretét meghaladják.


              A KORONA, SAPKA, MÁGUSKÖTÉS
Minden mágikus, rituális műveletnél, függetlenül attól, hogy idézésről, ezen belül akár
invokációról vagy evokációról, vagy más rituálmágikus munkáról van szó, a mágus feje
lehetőleg legyen befedve. A fejfedő lehet egy aranykorona melybe mágikus jeleket
gravíroznak, de ugyanúgy lehet egy sapka is, mely vagy a makro- és mikrokozmosz jelét, vagy az
istenség jelét viseli, mellyel a mágus kapcsolatban van, vagy amelynek formáját fel kívánja
venni A szimbólumokat harmonikus színekkel kell rádolgozni, selyemmel kivarrni vagy
hímezni. A makro- és mikrokozmosz szimbóluma, például két kör közepén egy hatszög,
melynek belső terébe az ember mikrokozmikus szimbólumát, a lángoló ötágú csillagot kell


                                  --[ 289 ]--
helyezni. A köröket, mint a végtelen jelét arany, a hatszöget, mint a megalkotott
világegyetem jelét ezüstszínnel kell feltüntetni, a középen lévő pentagrammát fehér vagy lila
színnel kell szimbolizálni. Fejfedő vagy sapka helyett használhatunk fehér, lila vagy fekete
selyemövet (úgynevezett máguskötést), melyet turbánszerűen csavarunk a fejünkre. A homlokot a
már leírt makro- és mikrokozmosz szimbólumának kell ékesítenie, melyet a megfelelő színben
kihímezünk, vagy egy pergamenre rajzolunk. A makrokozmosz szimbóluma helyett
egy másikat is lehet választani, mely az istenséggel való kapcsolatot jelképezi. Lehet
alkalmazni például a kereszt jelét, mely a pozitív és negatív végeivel a négy elemet
szimbolizálja. Lehet rózsakeresztes jelképet: egy kereszt, közepén hét rózsával, mely szintén a
négy elem, valamint a pozitív és a negatív szimbóluma, valamint a hét planétáé, melyekkel a
mágus kapcsolatban áll. A mágus nincs egy meghatározott szimbólumra korlátozva. Szellemi
fejlődését, célját, érettségét kozmikus összeköttetését tetszés szerint több szimbólummal
is kifejezheti, és minden további nélkül ráteheti azokat máguskötésére. Mint említettük,
korona, sapka vagy máguskötés, amellyel a mágus körülövezi fejét, mágikus tekintélyének,
szellemi beteljesülésének szimbóluma, továbbá a nagy- és kisvilággal való kapcsolatának
kifejezője, egyben mágikus hatalmának legmagasabb jelképe. Minden kelléknek a legfinomabb
anyagból kell készülnie, és kizárólag csak rituális célokat szabad szolgálnia. Amint a
sapka, máguskötés vagy korona elkészült és kipróbálták, azt meditáció és szent eskü által
fel kell szentelni, hogy a mágus csak akkor teszi a fejére, ha az isteni egybekötöttség
eszményével eggyé válik, és a sapkát csak olyan mágikus műveleteknél fogja használni, melyek
ezt a szimbolikus kifejezési módot megkívánják. Az eskütételnél tegye a mágus jobb
kezét a sapkára és szilárd imaginációval koncentráljon rá, hogy a sapka abban a pillanatban
előidézi a kapcsolatot istenségével, vagy a sapkán látható szimbólummal, amint fejére
helyezi. Ezután tegye mágikus fejfedőjét a többi mágikus segédeszközei közé. Ha a mágus a
megfelelő meditációval felkészült az idézésre, és fejére tette sapkáját, azonnal kapcsolatba
lép istenségével és nemcsak saját magában, hanem az egész helyiségben, ahol dolgozik,
egy jellegzetesen templomi, szent atmoszférát fog érezni. A mágus tehát látja, hogy a
fejfedő is fontos mágikus eszköz, melyre a többihez hasonlóan a legnagyobb figyelmet kell
fordítani. A varázslók is használnak sapkát, melyek démonok mágikus jeleivel vannak ellátva,
de közülük csak kevesen ismerik annak igazi jelentőségét. Így helyes használatát sem
ismerik, a tulajdonképpeni szimbolikáról nem is beszélve. Az a mágus azonban, aki mindent
tudatosan cselekszik, soha sem alacsonyodik varázslóvá, és soha sem tesz olyat, ami
számára értelmetlen, mert minden tettének meghatározott célja van.


                           A MÁGIKUS KÖPENY
Ezzel ugyanúgy kell eljárni, mint a sapkával vagy a máguskötéssel. A mágikus köpeny
selyemből készült, nyakig begombolt, hosszú, mely a cipő orráig illetve a csuklókig ér. A
köntös a papi ruhához hasonlít és szimbolikusan minden eszme abszolút tisztaságát, valamint a
mágus lelki tisztaságát fejezi ki, és egyben a védettség szimbóluma is. A mágikus köntös
éppen úgy védelmet nyújt a mágusnak a kívülről jövő, nemkívánatos befolyások ellen, melyek
az asztrális és anyagi matricán át megtámadhatják, ahogy a szokásos ruházat védi a
fizikai testet. Mint már említettük, a selyem a legjobb szigetelőanyag az asztrális és mentális
befolyások minden fajtája ellen. Ennek következtében a tiszta selyemből készült köntös
kiváló szigetelő eszköz, melyet más munkálatoknál is igénybe lehet venni, melyek nincsenek
közvetlen kapcsolatban a rituális mágiával. Például az asztrális és anyagi test védelme az
asztrál- és mentáltest kiküldésénél, hogy a mágus megüresedett asztrál- és anyagi testét
beleegyezése nélkül semmilyen lény el ne foglalhassa. Más, hasonló munkálatoknál is
sikeresen viselhető a mágikus ruha, ahol a mentál-, asztrál- vagy anyagi test védelme
szükséges, 
                                  --[ 290 ]--
és a mágus dolga, hogy erre saját belátása szerint alkalmazzon különböző megoldásokat.
Semmilyen körülmények közt sem szabad azonban mágikus munkáknál olyan ruhát használni,
melyet közönséges célokra hordunk. A mágiának ilyen magas szintjén olyan különleges
ruha szükséges, melynek színe is megfelel a célnak. Közönséges asztrális és mentális
munkánál, kísérleteknél a szigetelő ruha felvehető a hétköznapi ruházat fölé is, ellenben a
rituális mágiánál és idézésnél a mágikus ruhát a csupasz testre kell felölteni. A lábbeli lehet
egy olyan házicipő, amely azonos színű a köpennyel, talpa gumi, vagy bőr. A köpeny színe
megfelel a munkának, az eszmének, a célnak, melyet a mágus követ. Választhatjuk azonban
az általános színek egyikét is fehéret, lilát vagy feketét. Az Akasha színnek a lila felel meg,
s ez szinte minden mágikus munkához alkalmas. Fehér köpenyt akkor használunk, ha magas
rendű és jó lényekről van szó, a fekete szín a negatív lények és erők számára alkalmazandó.
E három színnel a mágus szinte minden rituális műveletet elvégezhet. Ha anyagilag módjában
áll, a felsorolt színek mindegyikéből szerezhet egyet. A földi javakkal megáldott mágus
köpenyei számára a planétákkal, illetve a szférákkal analóg színeket választhatja:
     Szaturnusz-lények számára sötétlila; Jupiter-lények számára kék; Mars-lények számára
bíborvörös; Nap-lények számára sárga, arany, narancsszín; Vénusz-lények számára
zöld; Merkúr-lények számára opálfényű (taft); Hold-lények számára ezüst, vagy fehér.
     Ezt a bőséget azonban csak jómódú mágus engedheti meg magának. Aki kevésbé tehetős,
egy köpennyel is tud dolgozni, mégpedig egy világoslila színűvel. A sapka, vagy
máguskötés színének meg kell egyezni a köpeny színével.
     Ha a köpeny elkészült, azt a mágusnak ki kell mosnia folyóvízben, hogy semminő idegen
befolyás ne maradjon a selymen. Utána saját magának kell kivasalnia, és idegen kéznek
többé nem szabad érinteni azt. Intuitív és érzékeny mágus már azt is zavarónak találja, ha
más személy — legyen az családtag, rokon, vagy barát — csupán csak megérintette mágikus
eszközeinek valamelyikét, ezek a rendszabályok tehát tökéletesen indokoltak. A mágus
helyezze maga elé az elkészített mágikus ruhát, képzeletben kapcsolja magát össze
istenségével és áldja meg ruháját, mintha maga az idézett istenség tenné. Tegyen esküt, hogy a
ruhát csak rituális célokra fogja használni. Az ily módon befolyásolt és telített ruhának
valóban mágikus ereje lesz, és így a mágusnak abszolút biztonságot nyújt munkáinál. Mielőtt
a ruháját mágikusan előkészíti, tetszés szerinti általános szimbólumokat varrhat rá, ahogy
a sapkára. Mindez azonban a csak egy lehetőség, ami a mágus egyéniségétől függ; legyen
megbizonyosodva arról, hogy semmilyen hibát nem követhet el e téren.


                                A MÁGIKUS ÖV
A mágikus ruhához még egy mágikus öv is tartozik, mellyel az egész ruhát összefogjuk.
Az övet ugyanabból az anyagból készítjük, mint a ruhát és a sapkát, de lehet bőrt is
alkalmazni, amelynek azonban a ruha színével meg kell egyezni. A régi mágusok előnyben
részesítették az oroszlánbőr övet. Az oroszlánbőr az erő, a szilárdság és uralom szimbóluma.
Az egész öv szimbolikus jelentése az elemek uralása, tehát a mágikus egyensúlyra utal, és
az emberi testet középen megfelezve, a mérleget jelképezi. A kiválasztott szimbólumot a
bőrbe bele lehet rajzolni, faragni, vagy selyemövre hímezni. Az elemek egyensúlyának
szimbolikáját, valamint annak uralását a mágus saját belátása szerint juttathatja kifejezésre.
Rajzolhat például egy kört, közepében egy felfelé mutató pentagrammával, ennek közepébe
pedig egy háromszöget, mint az elemek uralásának jelét mindhárom világban. A háromszög
közepébe egy egyenlő szárú kereszt kerülhet, mint a pozitív és negatív egyensúly jele.
Amikor a mágus megszenteli mágikus övét, és elmondja hozzá az esküt, ugyanúgy járjon el,
mint a köpenynél és a sapkánál.

                                  --[ 291 ]--
           EGYÉB MÁGIKUS SEGÉDESZKÖZÖK
A mágusnak a többi mágikus segédeszközzel is, amelyeket rituális célokra alkalmaz, úgy
kell eljárni, mint az eddig leírtakkal. Számtalan mágikus eszköz van még, melyeknek
felsorolása igen hosszadalmas lenne, mert ezeket mindig annak a célnak szenteljük, amely
számára készülnek. Így például a mágusnak szüksége van írószerekre: tintára, gravírozó
ceruzára, hímző tűkre, fonálra, selyemre, pergamenpapírra, festékekre az íráshoz és
talizmánrajzoláshoz; bizonyos műveleteknél esetleg áldozati vérre, szent olajra, mellyel
eszközeit és saját magát bizonyos helyeken bedörzsöli; sóra, tömjénre, füstölőszerekre,
melyeket ugyanúgy alkalmaz, mint a mágikus kardot. Szüksége van továbbá egy láncra, mely a
makro- és mikrokozmosszal, valamint a szférákkal való kapcsolatot szimbolizálja. A lánc
ugyanakkor a mágusok nagy társaságába való bekapcsolódást is jelenti és a makro- és
mikrokozmosz összes lényeinek hierarchiájába való tartozás szimbóluma is. A láncot a nyakon
lehet viselni, mely így arra utal, hogy a mágus szintén tagja az összes valódi, igaz mágusok
egybefonódottságának. Meghatározott mágikus műveleteknél kelyhet is alkalmazunk, mint
a bölcsesség és az élet szimbólumát, melyből a mágus bizonyos műveleteknél a szent áldozást
(eucharistia) és a sacramentumot veszi magához. A borral telt kehely arra szolgál, hogy
— hasonlóan a keresztény áldozáshoz — a bor isteni erővel és minőséggel telítődjék. A
telítés úgy történik, hogy a mágus átváltoztatja magát saját istenségévé és megáldja a bort,
tehát isteni vérré, bölcsességgé, erővé, életté változtatja. A munka némi megszakításával a
mágus az átváltozott bort kiissza, mely által szentségben részesül. Ezt az első művemben
már részletesen tárgyaltam. Az idézésnél további segédeszközként harang is alkalmazható.
Az előírás szerint ez elektro-mágikumból készül, ami az összes planétáknak megfelelő fémek
keveréke. A harangot a mágus akkor használja, ha — ritmikus harangozással — magára
akarja vonni a láthatatlan világ figyelmét. A ritmusnak és a harangütések számának
meg kell egyeznie az illető szféra ritmusával és számával, mellyel a mágus érintkezésbe
akar lépni. Ezt a keleti módszert általában ritkán alkalmazzák, de Tibetben rendesen
harangozással és cimbalom pengetésével keltik fel más szférák figyelmét.
     Soha ne feledjük el, hogy a segédeszközöknek csak újaknak szabad lenniük, és csak a
számukra megszabott célokra használhatók. Minden segédeszközt a használat után azonnal
el kell zárni (természetesen tiszta állapotban). Amelyiket többé nem használjuk,
ártalmatlanná kell tenni, vagy meg kell semmisíteni. Ha egy mágikus segédeszközt más célra
használnánk, az megszentségtelenítődne és mágikus szempontból hatástalanná válna. A mágikus
segédeszközünkkel úgy bánjunk, mint az ereklyékkel. Minél gondosabban kezeljük
azokat, annál nagyobb mágikus hatást tudunk általuk elérni.


        A PENTAKULUM, MEDÁL VAGY PECSÉT
A pentakulum és a pecsét között az a különbség, hogy a pentakulum a hatalom egyetemes
szimbólumát jelenti, és az illető hatalom tulajdonságával kell telíteni a mágikus pálca vagy
imagináció által. A pentakulum célja az, hogy minden lényre tiszteletet és engedelmességet
sugalló befolyást gyakoroljon, hogy ezáltal a lény engedelmeskedjék a mágus akaratának.
Az általános szimbólumot mindig a vallásos beállítottságnak megfelelően kell megválasztani.
A hatalmi szimbólum lehet egy hatszög két körrel, melynek közepén pentagramma
van, melyet a mágus a fejfedőn kihímzett vagy vésett, a pentagramma közepén egy egyenlő
szárú kereszttel. A kereszt magában is egyetemes szimbólum. Sok mágus használja Salamon
pentakulumát, mint valamennyi lényt kényszerítő szimbólumot. A mágusnak sohasem


                                  --[ 292 ]--
szabad olyan szimbólumot választani, melynek nem ismeri az egyetemes törvényekkel analóg
grafikus ábrázolását, mert így célja elérésekor a szimbólum nem tudná biztosítani és
kifejezésre juttatni a szükséges tekintélyt. A szimbólum csak akkor tud mágikusan
megfelelően hatni, ha a mágus teljes jelentését ismeri, és képes magát ráhangolni. Ezt nem
szabad szem elől téveszteni. Ezért mindig olyan szimbólumokat alkalmazzon, melyek számára
érthetőek, amelyekkel eszméit képviseltetni tudja.
      Ezzel szemben a pecsét egy lény, erő vagy sík grafikai ábrázolása, mely az illető lény
minőségének felel meg, és a szimbólum által jut kifejezésre. A pecséteknek a következő
fajtái ismeretesek:
      1. A hagyományos pecsétek, melyeket tisztánlátással fedeztek fel, vagy az illető
szférában tett asztrális látogatás során kaptak a lényektől. Ezekre a pecsétekre a lények csak
akkor reagálnak, ha a mágus képes magát áthelyezni az illető lény szférájába. A mágus
ugyanazon pecsét használatában felhalmozódott erőtartalékból erősíteni tudja befolyását,
és az illető lénnyel szemben érvényesíti és gyakorolja. A pecsétek gyakori leírása és
másolása folytán sok hiba keletkezett, aminek következtében a pecsétek sokszorosan elferdültek,
némelyiket tudatosan eltorzították vagy megváltoztatták, hogy a velük való munkánál a
mágus sikere kétségessé vagy teljesen lehetetlenné váljék. Olyan mágus, akinek kifinomult
asztrális érzéke van, az Akasha-elvből transzállapot előidézésével és a pecsétre való
koncentrálással meg tud győződni annak valódiságáról, és ezáltal módja van rá, hogy a pecsétet
hitelesítse.
      2. Vannak egyetemes pecsétek, melyek grafikai ábrázolásai a lény minőségét és
tulajdonságait szimbolizálják. Az analógiatörvények figyelembevétele mellett ilyen pecsétet
magunk is előállíthatunk, és azt imagináció által telíthetjük az illető szellem
tulajdonságaival. Az ilyen pecsétre a lények ellenállás nélkül reagálnak.
      3. Vannak pecsétek, melyeket a mágus saját belátása szerint készít el, anélkül, hogy
bármilyen analógiai vonatkozást követne. Az ilyen pecséteket minden esetben jóvá kell
hagyatni a lényekkel. A szimbólum vagy jel elfogadása úgy történik, hogy a mágus saját
szellemét a lény szférájába helyezi és a lényt mentálisan megesketi a pecsétre (annak
formájára, rajzára), hogy a lény a jövőben a mágus kívánsága szerint reagáljon rá.
      4. A mágikus medál (lamen) hasonló az egyetemes szimbólumhoz, de nem a mikro- és
makrokozmoszt jelenti, hanem a mágus szellemi és lelki tekintélyét, beállítottságát és
érettségét juttatja szimbolikusan kifejezésre. A medált szokás szerint a ruhára kell felvarrni
melltájékon, vagy mint amulettet, megfelelő fémbe vésve, illetve pergamenre festve viselni.
A medál szimbolikus felrajzolása a mágus tökéletes tekintélyét fejezi ki.
      5. Mágikus műveleteknél a talizmánt többnyire nemkívánatos befolyás elleni védekezésre
alkalmazzák, vagy amikor a mágus átütő sikert akar elérni valamely mágikus művelettel.
A talizmán lehet azon tulajdonságok és képességek grafikai ábrázolása, melyekkel
telítve van. A telítést vagy maga a mágus, vagy egy arra illetékes lény végzi el. Ha a telítést
lény végzi el, akkor az erre fordított erő a lény fluidikus erőtartalékának számlájára
történik. Itt is lehet tradicionális jeleket bevésni. Ezek lehetnek olyanok, melyeket például
az egyik mágus hagy a másikra, vagy maguk a lények adják át. Lehetnek továbbá relatív jelek,
melyeket a mágus a lények által jóváhagyatott. A pentakulum, medál, pecsét vagy talizmán
rituális célokra való előállítása a lény síkjával, elemével, planétájával, állatövi jelével
analóg fémekből történhet. A jeleket vagy szimbólumokat bele lehet gravírozni, vagy egy tiszta
méhviaszból magunk készítette kis viaszlapra lehet bevésni, amit azt követően telítünk.
Mindez elkészíthető pergamenből is, melyre a szimbólumokat a megfelelő színű tussal
felrajzoljuk, vagy festjük. A régi feljegyzésekhez előírás volt szűz pergament használni, ami
egy újszülött borjú vagy bárány kikészített bőréből (irhájából) készült. Az igazi mágusnak


                                  --[ 293 ]--
erre nincs szüksége, ugyanazt a szolgálatot megteszi számára egy darab közönséges
pergamenpapír melyet imaginációval mentesített minden befolyástól. A mágus a pecsét, vagy a
pentakulum céljára alkalmazhat fluidikus kondenzátorral átitatott papírt is. A szimbólumot
ilyenkor nem festékkel, hanem puha, színes ceruzával lehet felrajzolni. A pecsét,
pentakulum, medál vagy talizmán telítése egy ujjal történik: ujjunkkal végigmegyünk a jel
rajzolata fölött, és a tulajdonságot imagináció segítségével a pecsétbe, medálba vagy
pentakulumba sűrítjük. Magától értetődő, hogy e műveletnél a legmagasabbal, tehát az
istenséggel való kapcsolatnak kell jelen lenni, hiszen a pecsétet az istenség telíti a mágus
testén keresztül. A mágus az ujja helyett használhatja mágikus pálcáját is a pecsét telítéséhez.
Az ilyen pecsét ténylegesen mágikus hatásúvá válik, mert ezzel az eljárással ereklyévé avatjuk azt,
és a mágus tökéletesen meg lehet győződve mágikus hatékonyságáról.
     A lények különböző pecsétjeit, tulajdonságaikkal és hatásaikkal együtt, később behatóan
leírom.


                        A FORMULÁK KÖNYVE
Az idéző mágiában általában a formulákat tartják a legfontosabbnak. Ezt a dolgot azonban
olyannyira félreértették, hogy úgy gondolom, halaszthatatlan hogy hermetikus szempontból
pontos és részletes adatokkal szolgáljak. Mindjárt elöljáróban meg kell mondani: alapvetően
téved, aki azt hiszi, hogy csupán egy jegyzetfüzetet kell szereznie, melybe a szellemhez
intézett idéző vagy kényszerítő formulát beírja, továbbá elegendő, ha ezt a formulát
aztán egyszerűen ledarálja, mire a szellem haladéktalanul megjelenik. Valamennyi feljegyzés,
amely eddig a kezembe került — akár a régi időkből, akár az újabb korból származott
—, a formulák könyvében levő magyarázatokat illetően ugyanazokat a hibákat követte el.
Az igazi beavatottak csak mosolyognak az ilyen misztifikációk felett, és sajnálják azokat,
akik e téves feltevések alapján nem tudnak sikert elérni. Egyrészt a formulamágiáról a
megszentségtelenítés elkerülése érdekében joggal írtak olyan megtévesztően, hogy az igazi
titkokat sosem nyilvánították ki. Ez a könyv az etikailag magasan állók és fejlettek számára
íródott, és csak a ténylegesen érett emberek képesek útmutatásai alapján az igazi
beavatottságot megérteni és tartalmát elsajátítva sikereket elérni. Elhatároztam, hogy erről a
témáról is nyíltan fogok beszélni. Mindenekelőtt a formulák könyve címet nem szabad szó szerint
venni, mert a megnevezés, amint az a grimoárokban szerepel, egyrészt egy meghatározott
eszmefuttatás fedőneve, másrészt arra szolgál, hogy megadott barbár kifejezésekkel az illető
operátor tudatát a normális helyzetből kizökkentse (szavak, nevek által), és egy
meghatározott extatikus állapotba helyezze át, mely állapotban a lényekre befolyást kell tudnia
gyakorolni. Az a siker azonban, melyeket egy operátor általában így elér, legtöbbször
hallucináció, sémák vagy fantomok munkája, esetleg tökéletlen médiumisztikus jelenségek,
melyeket itt nem kívánok közelebbről leírni. Az ilyen médiumisztikus teljesítmények
többnyire a tudattalan tudat kiterjedésének eredményei. Olykor elementálok, sőt erős kisugárzó
képességnél elementárok is képződhetnek, melyek az igazi mágus számára már első könyvemben
leírt gyakorlattal kapcsolatosan ismeretesek.
     Az ilyen elementálokat tévesen a hívott lénynek tartják, és a fejletlen asztrális érzékkel
rendelkező ember ezt képtelen ellenőrizni és megkülönböztetni. Ezért ismételten felhívjuk
a figyelmet, hogy mindenki óvakodjék a rituális mágiától, ha nem rendelkezik megfelelő
előképzettséggel. A nagy csalódások mellett egészségi, szellemi és lelki zavarok jöhetnek
létre. Az igazi mágus, aki a mágikus kiképzést maradéktalanul elvégezte, veszélytelenül,
teljes biztonsággal és sikerrel űzhet rituális mágiát. A mágiának ez a fajtája nem olyan te



                                  --[ 294 ]--
rület, amelyen kísérleti műveleteket lehet végezni, hanem egy pontosan megszabott
munkamenet terepe, ahol a fejlett mágus a már kiképzett és kialakult erői által könnyen
dolgozik.
     A formulák könyve — helytelenül a szellemek könyvének is nevezik — mágikus napló
a rituálisan dolgozó mágus számára, amelyben a rituális mágia területén folytatott
munkamenetet lépésről lépésre rögzíti, hogy folyamatosan, pontról pontra lelkiismeretesen
tudjon előrehaladni, és célját tökéletesen elérhesse. Némely olvasóban talán felötlött a
kérdés: hogyan történhetett egyáltalán, hogy csonka formulák, idézetfrázisok létrejöhettek? A
mágia már a legrégibb időktől kezdve csak magas kasztok, uralkodók, királyok, adeptusok és
főpapok tulajdona volt. Hogy való igazságok és eszmék, szellemi eljárások és hasonlók ne
kerüljenek nyilvánosságra, éretlenek kezébe, különböző fedőneveket, formulákat eszeltek
ki, melyeknek kibetűzése szintén csak beavatottak részéről volt lehetséges. A megfejtés
kulcsát csak éretteknek adták át, azt is csak szájról szájra és a mágikus titkok
megszentségtelenítését minden esetben halálbüntetéssel torolták meg. Ennek következtében ez a
tudás mind a mai napig titokban maradt, és továbbra is titok marad. Vagyis ezoterikus, okkult
és misztikus maradt, de ha még ki is nyilvánították azt, a be nem avatott ember
fantazmagóriának és téves következtetésnek tartaná, és éretlensége szerint alkotna magának
személyes véleményt és magyarázatot arra vonatkozóan. Így a legtitkosabb dolgok soha sem
veszítik el okkult hagyományaikat, és csak kevesen fognak igazi hasznot nyerni belőlük.
     Ha egy formulakönyv beavatatlan kezébe kerül, aki nem ismeri az igazi kulcsot, mindent
szó szerint fog venni, mert nem tudja, hogy ezek a formulák az igazi mágusnak csak
az emlékezet támaszai, tehát mindössze vázlatos terveket jelentenek. Ezzel magyarázható,
hogy gyakran a legértelmetlenebb szavakat használják varázsformulákként, melyek egy
meghatározott lényt hivatottak megidézni. Ezzel szemben a formulák könyve voltaképpen
egy előjegyzési napló, melyben az igazi mágus az egész munka menetét kezdettől a végéig
rögzíti. Ha nem teljesen bizonyos afelől, hogy a könyv nem kerül más kezébe, akkor
munkamenetének pontjait fedőnevekkel látja el. Itt csak némi irányvonallal szolgálok és az
igazi mágus egyénileg, eszmei irányzatának megfelelően alkalmazkodhat hozzá. A formulák
könyvének a következő leírásokat kell tartalmaznia:
      1. A művelet célja.
      2. Az idézendő lény, erő, szféra, stb.
      3. A terület megválasztása, ahol a művelet zajlik.
      4. Valamennyi szükséges mágikus segédeszköz előkészítése.
      5. A tulajdonképpeni mágikus művelet.
      6. Kapcsolat az idézett lény felett álló istenséggel és annak tulajdonságai.
      7. A mágikus kör megrajzolása, az Istennel való egybekötöttség tudatában. Ha vá
        szonnal, kendővel, felvarrt körrel dolgozunk, akkor annak felülvonalazása.
      8. A mágikus háromszög megrajzolása.
      9. A füstölőedény felállítása és a füstölőszerek előkészítése.
     10. A mágikus lámpa meggyújtása intuíció, megvilágosodottság és meditáció hatása
         alatt.
     11. A pecsét, pentakulum vagy medál telítése az illető lény számára.
     12. A mágikus tükör (esetleg tükrök) telítése.
     13. A ruha felvétele, a védelem, tisztaság elképzelése meditatív hatás alatt.
     14. A sapka, korona vagy máguskötés felvétele és az Istennel egybekötöttség meditá
        ciója.
     15. A mágikus övvel történő körülövezés, az összes erők uralásának, kiváltképpen az
         elemek uralásának beállítottságával.
     16. A kardnak az övre akasztása az abszolút győzelem beállítottságával; a mágikus kard

                                  --[ 295 ]--
        ismételt telítése olyan beállítottság mellett, mely műveletnél a mágus a kardot a
        jobb kezében tartva arra gondol, hogy akarata teljes mértékben meg fog valósulni.
    17. Belépés a körbe a makro- és mikrokozmosz összekötöttségének és egyidejűségének
        érzetével.
    18. A mágikus térbe állás, vagyis az idő-tér fogalom kikapcsolása.
    19. Ismételt egybekapcsolódás Istennel.
    20. Egész személyiségünk áthelyezése a szellem megfelelő szférájába.
    21. Parancs a szféra vagy lény erőinek vagy hatalmának, amelyet idézni akarunk, és a
        forma imaginációs megalkotása a kívánt lény számára, hogy meg tudjon jelenni a
        háromszögben, vagy a mágikus tükörben.
    22. Tudatunkban a munkaterületre való visszahelyeződés.
    23. A parancs vagy kívánság közlése a szellemmel, melyet az elvégezni köteles, bár
       melyik síkon.
    24. A munka befejeztével a lények imaginációs visszaküldése oda, ahonnan előhívtuk,
        majd a műveletnek egy hálaimával történő befejezése.
    25. Minden mágikus eszköz megtisztítása és eltevése.
    26. Az egész művelet pontos feljegyzése a formulák könyvébe.
     Így, vagy ehhez hasonlóan kell az igazi mágusnak a formulák könyvét felfogni, és ennek
megfelelően kell eljárni. A kabbalában jártas mágus az egyik vagy másik síkra történő
tudatáthelyezésnél a síknak megfelelő istenség nevét használhatja, de ez csak támpontként
szolgál a tudat segédeszközeként, amit az igazi mágus nélkülözni tud. Az első kísérlet
mindig kissé bizonytalan lesz, de ahogy a mágus megtanulja a járulékos módszereket, tökéletes,
mesteri szintre fog emelkedni ezen a téren. Szorgalom nélkül nincs siker!


                    A LÉNYEK HATÁSKÖRÉBEN
Mielőtt egy igazi mágikus idézés leírására rátérnénk, közelebbről ismertetem a lények
hatáskörét. Az igazi mágus ugyanis semmiféle olyan munkába nem kezdhet, amiről jó előre
pontos ismereteket nem szerzett, és szándékáról pontos képet nem tud alkotni. Amint a
mágus a formulák könyvéről szóló előző fejezetben látta, a mágikus szerep vonatkozásainak
és alkalmazásának pontos ismerete rendkívül fontos. A mágikus szerep szimbolikájának
és analógiájának tüzetes ismerete nélkül a mágus képtelen volna eszközeinek tulajdonságává
tenni a megfelelő mágikus hatást. Továbbá nem volna képes szellemét meditatív
úton a megfelelő tudatszintre emelni. Mágikus segédeszközei illuzórikusakká válnának, és
egy közönséges varázsló szintjére süllyedne: sem mágikus tekintélyét nem tudná megőrizni
a lénnyel szemben, sem befolyást nem volna képes gyakorolni rá.
      A mágus mindent tudatosan tesz, minden tettét pontosan beírja a formulák könyvébe,
szelleme, tudata szoros kapcsolatban áll mágikus eszközeivel, azok tulajdonságaival,
telítésével. Ahogy eszközei fölött megfelelő áttekintéssel rendelkezik, ugyanúgy pontosan kell
ismernie azoknak a lényeknek a hatáskörét, amelyekkel dolgozni akar. A lények létéről és
hatásáról világos ismeretének kell lennie, többnyire saját tapasztalatai által. Amikor
mentáltestével az egyes szférákat látogatja, össze kell gyűjtenie a különböző síkok látogatásai
alkalmával szerzett tapasztalatokat, hogy azokat felhasználhassa további munkáiban.
      Csak a megrögzött materialista fogja kétségbe vonni, hogy az anyagi világon kívül még
más szférák is vannak, aki kizárólag a fizikai érzékeivel érzékelhető anyagi világot veszi
tudomásul, és semmi másban nem hisz, csak abban, amit lát, hall és érez. A mágus nem
ítéli el a materialistát, és nem akarja őt személyes beállítottságáról lebeszélni. A
materialista olyan érettségi fokkal rendelkezik az anyagi síkon, amely lelki fejlettségének
megfelel. A
                                  --[ 296 ]--
mágus ne fáradozzék azon, hogy a materialista nézeteit megváltoztassa, mert az mindig úgy
fog érvelni, hogy ő még soha egyetlen szellemet sem látott, és ennek következtében nem
hiheti azt, amit fizikai érzékei által képtelen tudomásul venni, tehát azt nem látja, nem
hallja és nem érzi. A materialista elismeri, hogy létezik anyag és erő, amelyben ő maga él, de
hogy az anyagnak és erőnek lehetnek további, finomabb megnyilvánulásai és rétegei is, ez
már meghaladja szellemi szintjét. A mágus ezért soha ne igyekezzék más emberek hitét
befolyásolni, mert a beavatatlan mindent a saját szemszögéből néz, a magasabb fogalmakról
is saját, egyéni nézetét vallja, és ezek szerint ítélkezik. Amint a mi fizikai világunkban
vannak szilárd, cseppfolyós és gáznemű halmazállapotok, melyek földünk anyagát képezik,
ugyanúgy az analógiatörvények értelmében vannak finomabb formájú — aggregát — állapotok,
vagy halmazállapotok, melyek normális érzékeink számára megközelíthetetlenek és
felfoghatatlanok, fizikai világunkkal mégis kapcsolatban vannak. Ezeket a finomabb
halmazállapotokat a hermetikus tudomány síkoknak és szféráknak nevezi. A finomabb síkokon
ugyanazon folyamatok mennek végbe, mint érzékszerveink által felfogható világunkban.
Hermész Smaragdtábla törvénye szerint: „Az, ami fent van, ugyanaz, mint ami lent
van”, és fordítva: ugyanazon erők működnek, mint a planétánkon, ott is ugyanazon befolyások
érvényesülnek, mint itt. Ennek következtében az elemek hatása érvényesül az elektromos
és magnetikus fluidumban, melyet az isteni gondviselés az Akasha-elvben megnyilvánulva
irányít. Aki csak az öt anyagi érzéke benyomásaira támaszkodik, csupán a durva
érzékeknek megfelelő érzékelési hatáskörrel rendelkezik, amelyen képtelen túljutni. Számára
minden további értelmetlen és elérhetetlen marad. Az igazi mágus, aki test, lélek és
szellem iskolázása által érzékeit kifinomította és kifejlesztette, a fizikai síkot csak
fejlődése kiindulási pontjának tekinti, és tud a magasabb síkokról, mivel módjában áll azok
létéről személyesen meggyőződni. A mágus saját tapasztalatai alapján győződik meg róla, hogy e
síkoknak finomabb és sűrűbb aggregát állapotai vannak, és mindig azokat a szférákat
látogatja meg szellemével, és azokban tevékenykedik, amelyek éppen megfelelnek mentálteste
fejlettségének.
     Az idéző mágiánál mindezeket figyelembe kell venni. Ezek a finomabb síkok — logikusan
következtetve — nincsenek időhöz és térhez kötve, és a mi fogalmaink szerint egymásba
folyhatnak, például egy helyiségben minden elképzelhető szféra jelen lehet. A sűrűség
mértéke szerint végtelenül sok szféra és szféraköz van, amelyeket felsorolni is
lehetetlenség. A mágikus használathoz csak a legfontosabbakat ismertetem. A szférák sűrűségi
fokuk szerint következnek egymás után, és ezt a rendet hierarchiának nevezzük. Mielőtt a
mágus valamely síkon egy munkát tervez, plasztikus képet kell alkotnia annak
hierarchiájáról, és mindenekelőtt elméletileg — később természetesen gyakorlatilag is —
jártasnak kell lennie azon a síkon, amelyen dolgozni akar. Először az anyagi síkot kell
tökéletesen uralnia, mielőtt a következő, finomabb síkra térne át. A hierarchikus szférák
mindegyike az analógiatörvények alapján meghatározott anyagi befolyást gyakorol anyagi
világunkra. Az asztrológiai szintézis bizonyos tekintetben a planetáris síkokra van felépítve,
melyeket azonban a mai asztrológusok túlnyomóan jóslási célokra használnak, és csak kevesen
tudják, hogy az asztrológia tulajdonképpen a síkok, planéták, állatövi jelek hatásainak csupán
rész-aspektusát képezi. A magasabb síkok asztrológiai vonatkozásai nem tartoznak könyvem
keretébe, de az a mágus, aki asztrológiával is foglalkozik, sokkal mélyebb összefüggést
is talál a síkok között, és asztrológiailag ismerni fogja az illető szféra befolyását az
anyagi világunkon uralkodó okokra és hatásokra vonatkozóan. A kabbalában az egymás
után következő síkokat sűrűségükre és tulajdonságaikra való tekintettel „kabbalisztikus
életfának” nevezik. A vonatkozásokat és a gyakorlati munkát kabbalisztikus szemszögből
nézve a következő, Az igazi kabbala kulcsa című művemben fogom behatóan tárgyalni,
melyben — a mágiával kapcsolatosan — a kabbalisztikus életfa szférái és annak lényei
felől tájékoztatom az olvasót. A síkok sorrendben a következők:

                                  --[ 297 ]--
      1. A fizikai, vagy más szóval anyagi világ, mint kiindulási pont, ahol a mágus dolgozik,
és amelyben az ember érzéke, szelleme és teste által él és mozog, akár beavatott, akár nem.
      2. A fizikai világunk felett található következő szféra a Föld-zóna (vagy földövi zóna).
Ennek különböző sűrűségi fokai, úgynevezett alsíkjai vannak, ahová az emberek fizikai
testük levetése után kerülnek. Ez az úgynevezett asztrálvilág, amelynek mélyebb sűrűségi
rétegeiben a fizikai halál után asztráltesteikkel az átlagemberek tartózkodnak a fejlettség
foka szerint, magasabb rétegeiben pedig a beavatottak találhatók. Minél érettebb, fejlettebb
volt etikailag egy mágus, a földövi zónának annál finomabb rétegébe kerül. Az lesz a helye
az asztrálvilágban, amit itt, a fizikai síkon vívott ki magának élete folyamán. Az
asztrálvilágban nincs mennyország és pokol, ezek vallási és dogmatikus aspektusok, és különböző
vallások tanításai, melyek az asztrálvilágban való életet részint tájékozatlanságból, részint
ezoterikus szempontból, szimbolikusan nevezik mennynek és pokolnak. Ha az asztrálvilág
alacsony rétegeit pokolnak akarnánk nevezni és a magasabbakat pedig mennyeknek, úgy
némiképp helyet kellene adni e vallásos állításnak. A mágus, aki minden szimbólumot és
minden eszmét ezoterikusan is tud értelmezni, tökéletesen megtalálja a menny-pokol és a
tisztítótűz fogalmára a megfelelő magyarázatot.
      Nagyon terjedelmes lenne az asztrálvilág egészét vázolni, erről számtalan könyvet
lehetne írni. Itt csak utalásokkal szolgálok, melyek a mágust érdekelni fogják. A mágus saját
maga fogja tapasztalni mentál-, esetleg asztrálteste szétválása által (mentális és asztrális
vándorlás), hogy az asztrálvilág síkján nincs idő és tér, mert egyetlen pillanat alatt minden
távolságot át tud hidalni: és fizikai akadály sincs, melyen mentál- vagy asztráltestével át ne
tudna hatolni. Mindenki megszerzi ezt a tapasztalatot fizikai halála után. A beavatott
előnye, hogy ezzel már életében megismerkedhet, és számára már az anyagi világban megszűnik
a haláltól való félelem. Pontosan tudja, hogy a halál után az asztrálvilág melyik rétegébe
kerül, és számára a fizikai test levetése csak egy átmenet egy finomabb síkra, mint amikor
valaki lakást cserél.
      Továbbá a mágus már itt a földön, fizikai testében tapasztalja, hogy minden
érdeklődést, melyet egy normális, tehát egy beavatatlan és fejletlen ember az anyagi világban
mutat, az megszűnik létezni az asztrális világban. Ezért nem lehet csodálkozni, hogy egy
mágus, aki a fizikai síkon és az asztrálvilágban is otthonosan mozog, fokozatosan elveszti
érdeklődését az anyagi természetű dolgok iránt, és a fizikai síkot csak mint fejlődésének
eszközét tekinti. Már itt a földön felismeri, hogy dicsőség, tisztelet, gazdagság és minden más
földi előny nem vihető át az asztrálvilágba, ezért teljesen céltalan ezek után törekedni. Az
igazi mágus ezért sohasem csüng a múlandó dolgokon, és mindig arra törekszik, hogy a
fizikai síkon a fejlődéshez rendelkezésre álló időt — erejéhez mérten — a legjobban
kihasználja.
      Magától értetődik tehát, hogy minden kötelék, mely az embert a fizikai síkhoz láncolja
— legyen az szeretet, hűség vagy más hasonló érzelem — odaát megszűnik. Emberek, akik
itt egymáson csüggtek, de lelkileg és szellemileg nem tartottak lépést egymással, haláluk
után az asztrálvilágban nem foglalhatják el ugyanazt a sűrűségi fokot, mivel odaát nem
létezik az a kötelék, ami őket a földön összekapcsolta. Ha azonban a férfi és nő egyenlően
fejlett, úgy elhunytuk után az asztrálvilágban ugyanazon szférában mozoghatnak, és
szimpátiakapcsolat kötheti őket össze. A szerelmet azonban, melyet a fizikai síkon éreztek,
odaát nem fogják érezni. Az asztrálvilágban megszűnik az önfenntartó ösztön, a testi szeretet
és a nemi élvezet. A magasabb rétegekben az egyenlően fejlett lényeket egy finom rezgéskötelék
által más szimpátiaérzet köti össze, mint itt a földön. Az anyagi világban két lény
szimpátiája vagy vonzalma többnyire külső ingerek által jön létre, ami az asztrálvilágban
természetesen másképp van. Az asztrálvilágban a szépség fogalma egészen más, mint
anyagi síkunkon.

                                  --[ 298 ]--
      Mivel egy eltávozott ember asztrálteste az asztrálszférában a tér fogalommal nem
rendelkezik, tehát odaát nincs a tudatának olyan támasza, amin fel tudná mérni fejlődését,
ezért újra visszavágyik a földre. Nemcsak azért, mert az ok és okozat karmatörvénye alapján az
előző életében elkövetett hibáit ki kell egyenlítenie, hanem mindenekelőtt az után vágyódik,
hogy a fizikai síkon asztrális fejlődése terén is egy újabb lehetőséghez jusson, és szelleme
számára újabb tapasztalatokat szerezzen az asztrális világ legmagasabb rétegeiben.
      Elhunyta után minden ember tapasztalni fogja, hogy az asztrálvilágban alacsony
fejlettséggel rendelkező egyénnek nem lesz rá lehetősége, hogy nálánál magasabb fejlődési
fokot ért individuumokkal találkozzék, mert ezek az asztrálvilágnak egy magasabb, finomabb
síkján tartózkodnak. Alacsonyabb fejlettséggel azok fényrétegébe bejutni nem is
volna képes. Még ha át is tudná magát helyezni magasabb rétegbe, az ottani rezgést nem
bírná huzamosabb ideig elviselni, és újra vissza kellene süllyednie, illetve
visszahelyezkednie abba az asztrálrétegbe, amelybe fejlődési fokának megfelelően tartozik.
Ezzel szemben egy fejlett egyén bármikor képes arra, hogy magát egy magasabb szférából egy
alacsonyabba helyezze át azáltal, hogy szellemében felveszi az illető szféra rezgését.
      Tehát, ha egy alacsonyabb fejlettségű szellem egy magasabbal akar kapcsolatba kerülni,
illetve meg akarja azt idézni, akkor az alacsonyabb fokon álló szellem megkéri a magasabb
szellemet, hogy az jöjjön le hozzá az ő alacsonyabb rezgésű szellemsíkjára. Hogy a
magasabban álló lény ennek a kívánságnak eleget tesz-e, az mindig az idézés céljától függ.
Világosan kitűnik tehát, hogy egy alacsonyabb frekvenciában élő lény az asztrálvilág
magasabb rétegeibe képtelen bejutni, ellenben fordítva ez bármikor lehetséges. Joggal utalunk
itt a bibliai idézetre: „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be
azt.” (János 1,5)
      A tapasztalt mágus tisztában van azzal, hogy a fizikai testet a táplálkozás
(megsűrűsödött elemek) tartja életben, az asztráltestet a légzés az asztrálkötelék által tartja
kapcsolatban a fizikai testtel. Ezért világos számára az is, hogy amint a halál beálltával a
légzés megszűnik, az asztrál- és mentáltest azon nyomban különválik a fizikai testtől. Ezek
után teljesen logikus, hogy a megfelelően fejlett mágus tudatosan képes kioldani nemcsak a
mentál-, hanem az asztráltestét is, és ezáltal extatikus, tetszhalálszerű állapotba jut,
melyben a légzés is szünetel, azzal a különbséggel, hogy az extatikus állapotban a test nincs
oszlásnak kitéve, ezért bármikor ismét létrehozható a kapcsolat a mentál- és az asztráltesttel.
Mivel a mágus élet és halál ura — és ha ezt az isteni gondviselés jóváhagyja — képes egy
elhunyt összekötő matricáját ismét helyreállítani, vagyis ugyanúgy feltámasztani egy halottat,
mint ezt egyes szentek tették a történelem folyamán. Ha magánál a mágusnál beáll a fizikai
halál, semmi okát nem látja, hogy miért kellene a fizikai világba visszatérnie, és nem is
táplál olyan kívánságot az asztrálvilágban, hogy helyreállítsa a köteléket az anyagi és
asztrálteste között. Természetesen vannak kevésbé fejlett mágusok, varázslók és hasonlók, akik
az asztrálsíkról megkísérlik az asztrál- és anyagi test közötti összekötő matricát tudatosan
helyreállítani. Mivel azonban nem rendelkeznek azzal a fejlettséggel, hogy a Fényt kellően
megsűrítsék, és a tökéletes megvalósítás analógiáját egészen a fizikai síkig átvigyék,
sikerük általában csak részleges lehet. Ezek az anyagi világon csüggő lények rendszerint
megkerülik a megvalósításhoz szükséges előfeltételeket. Élő testekből szívják ki
(vámpirizálják) az elektromagnetikus fluidumot, vagyis az életerőt, és azzal a feltevéssel
torlaszolják visszamaradt fizikai testükbe, hogy idővel mégiscsak sikerülni fog fizikai
testüket életre kelteni.
      Az ilyen lény egy levetett fizikai testet évszázadokig épségben tud tartani a fent vázolt
módon anélkül, hogy az oszlásnak indulna. A történelem elég sok esetet említ testek ily
módon történt konzerválódásával kapcsolatosan, és a tudomány még ma sem ismeri ezek


                                  --[ 299 ]--
pontos okát. Az ilyen vámpírok hermetikus szemszögből nézve sajnálatra méltó teremtmények,
és a régi idők vallásos gyakorlata helyes volt, amikor az ilyen, bomlani nem akaró
testet egyszerűen megsemmisítette. A lény csak a test megsemmisülése után tud kötelékétől
megszabadulni, miután szívét fanyíllal átszúrták, vagy elégették, vagy a fejet a törzsről
levágták. A farkasemberről szóló legendák tehát nem mesék, és hermetikus szempontból
teljesen indokoltak. Az eljárás itt is ugyanaz, csak a vámpirizálódás során állati formát vesz
fel, hogy esetleg egy érzékeny személy, akit vámpirizál, fel ne ismerje.
     Hogy az eddigieket röviden megismételjük, az anyagi világban a fizikai test és az
asztráltest a táplálék és a légzés által kapja életerejét, a három alkotóelemet pedig, a
testet, lelket és szellemet az álom erősíti meg finomabb anyagi elemekkel, a felsőbb szférákon
keresztül. Az asztrális világban viszont az asztráltest azon benyomások által elevenedik meg,
melyeket a lény az asztrálsíkon nyer az anyagi rezgések által. Ha egy ember az asztrálsíkról
ismét az anyagba testesül, akkor a kötelék elszakad a mentál- és asztráltest között, vagyis a
lény ott meghal, hogy a földön ismét megszülethessen. Az ottani halál folyamata ugyanaz, mint
a fizikai testben lejátszódó: a mentáltest nem táplálja többé benyomásaival az asztráltestet.
     Az asztráltest bomlása sokkal hosszabb ideig tart, mint a fizikai testé, és a mi földi
időszámításunk szerint egy asztráltest évekig tovább létezhet. Az ilyen asztrális hullákat
nagy előszeretettel foglalják el más lények, rendszerint démonok, hogy tréfát űzzenek vele.
Számos spiritiszta ülésen megjelennek az elhunytak asztráltestei, melyekben már régen
nem az elhunyt szellem lakozik, hanem egy démon uralja és mozgatja. A valóságos helyzetet
csak a jól iskolázott tisztánlátó képes megállapítani, aki meg tudja különböztetni az
asztráltestet a mentáltesttől. Az ilyen démonok szívesen űznek tréfát az emberrel. Minden
kísértet, fantom, séma azonos módon jár el, amint erről már szintén írtam az első
könyvemben. Normális körülmények között az asztráltest fokozatosan elemeire bomlik, az
úgynevezett asztrális hullát felszívják az elemek, mind áttetszőbbé válik, hasonlóan egy
szitához, míg végül teljesen feloldódik és elemösszetevőire bomlik.
     Az emberen kívül — aki halála után az asztrálsíkra kerül — még sok más lény lakja a
földövi zónát. Eltekintve azoktól, amiket már említettem, mint például az elementálok,
lárvák, sémák, fantomok, ezen a síkon az elemek lényei is megtalálhatók. A hierarchiát
tárgyaló fejezetben részletesen írok az elemlényekről és azok elöljáróiról. Minden lény, amely
a fizikai világban meg akar mutatkozni — tekintet nélkül, hogy milyen síkról jön, még ha
a legmagasabb szférából jönne is —, át kell mennie az asztrálvilágon, mivel a földövi zóna
az első réteg, mely a fizikai sík felett található. A kabbalában a Föld-zónát MALKUTH-nak
(birodalomnak) nevezik. Erről bővebbet a következő kötetben.
     A Föld-zóna asztrálvilágában az erők ugyanúgy hatnak, mint a fizikai világban, csak
finomabb anyagi vonatkozásban. Itt is uralkodik a TŰZ elem a szalamandereivel vagy
tűzszellemeivel; a VÍZ a sellőivel, szirénjeivel; a LEVEGŐ tündéreivel vagy levegőszellemeivel;
és a FÖLD a gnómjaival vagy földszellemeivel. Mint hal a vízben, úgy mozognak elemeikben
az asztrálszféra lényei is. Minden elemnek vannak pozitív és negatív lényei. Például a
TŰZ esetében ugyanúgy lehet jó és rossz szalamanderekről beszélni, ahogy a többi elem
lényeivel kapcsolatban is. A valóságban azonban nincs se jó, se rossz, mert az isteni
gondviselés semmi olyat nem alkotott, ami rossz, azaz diszharmonikus volna, ez csak emberi
felfogás. Hermetikus szempontból nézve a lények egyik válfaja jó, a másik rossz, tehát
pozitív és negatív hatást hivatottak előidézni. Asztrális vonatkozásban ezek a lények a fizikai
világunkra történő hatások eszközei. Úgyszintén ők minden hatás okai minden ember
asztráltestében, akár beavatott az illető, akár nem.
     A TŰZ és a LEVEGŐ hatása az asztrálszférában az asztrális elektromos fluidumot, a VÍZ
és a LEVEGŐ pedig az asztrális magnetikus fluidumot idézi elő. Ezeket a fluidumokat
alkalmazzák a lények, hogy hatásaikat (valójában okaikat) a fizikai síkon megalkothassák. Az

                                  --[ 300 ]--
elemek harmonikus egyensúlyát az asztrálszféra Akasha-elve tartja fent. Ha tehát bármely
lény az asztrálszférában — tekintet nélkül arra, hogy elemlényről vagy emberről van szó
— befolyást akar gyakorolni fizikai világunkra, mindkét fluidumot (elektromost és
magnetikust) úgy kell tudnia megsűríteni, hogy azok fizikai síkunkon valósuljanak meg. Az
iskolázott mágus imaginációja segítségével, valamint az elemek és fluidumok uralása által a
megsűrűsödés folyamatát saját maga is létre tudja hozni. Passzív munkálatoknál a
megsűrűsödést médium által is elő lehet idézni, melyből a lények a szükséges elektromos és
magnetikus fluidumot vámpírként vonják ki, hogy ezáltal elérjék a kívánt hatást.
     Az elemlény és az ember között az a különbség, hogy az elemlényben csak egyetlen
— az őt fenntartó — elv van jelen, míg egy emberi lényben mind a négy elem és ezeken
felül az ötödik, az Akasha-elv is jelen van. Egy elemlény csak egyetlen, a számára megfelelő
elemmel és fluidummal tud dolgozni, míg az ember megismerhet és uralhat minden
erőt. Mind az ember, mind az elemlény esetében az isteni gondviselés, vagyis az Akashaelv
a meghatározó. Az emberi lény újra testesülhet, reinkarnálódhat, ellenben egy elemlény
ezt önmagától nem teheti meg. Az elemlény asztrálteste saját elemében oldódik fel, ezzel
ellentétben az emberi asztráltest mind a négy elemre bomlik szét. A további különbség,
hogy az elemlény a halál által megszűnik létezni, tehát halandó szellemmel rendelkezik.
Ezzel szemben az ember, aki a makrokozmoszt képviseli — mivel Isten saját képmására
teremtette —, halhatatlan személyes szellemmel rendelkezik. Bár különleges mágikus gyakorlat
által lehetséges az egy elemből álló lényt is átformálni négy elemből álló lénnyé, és
halhatatlan szellemet adni neki, de ilyen beavatkozást a mágus csak ritkán fog véghezvinni,
akkor is igen alapos okkal, melyért felelősséggel tartozik az isteni gondviselésnek.
     Az asztrálszféra Akasha-elve határozza meg az ott létező ember újra testet öltését is
fizikai világunkban. Az asztrális fényanyag az asztrálvilág legmagasabb isteni kisugárzása.
A beavatottnak, aki az asztrálvilágban az isteni elvre hangolódik, ez a fény-elv egyenesen,
mint egy nap jelenik meg, feltéve, hogy a fizikai síkon képesek voltak az isteni fény
meglátására, és istenségüket nem konkretizálták, vagy nem ruházták fel meghatározott
formával. Az egyes emberek vallása az asztrálszférában annyiban játszik szerepet, amennyiben
az illető — vallásos világnézete szerint — a fizikai síkon formát és nevet adott
istenségének. Ateistáknak nincs odaát istenvágyuk, így ott az istenségről sincs semmilyen
elképzelésük. Mégis vágyódnak valami magasabb iránt, mint a szomjas ember vágyakozik víz után.
Kaotikusan hat ez olyan embereknél, akik a földön egy időben több vallást és istenséget
ismertek el. Ezeknek azért nehéz a helyzetük, mert nem tudják magukat elszánni egy
meghatározott forma mellett. De az asztrálsíkon történő fejlődés folyamán istenfogalmuk
kitisztul, és a mellett az istenszemlélet mellett döntenek, amely a legközelebb állott
hozzájuk. Ez az istenszemlélet igen nagy szerepet játszik az új inkarnáció helyének
megválasztásánál. A mágus, aki már életében megismeri a Föld-zóna asztrálszféráját, saját
tapasztalatai útján szerez tudomást az asztrálszféra e