A 12 drágakő a fény városában

A drágakövek rövid áttekintése: [index]
A. Tisztán átlátszó (transparent) kövek, (melyek persze lehetnek áttetszőek is) :
  * Gyémánt 10, *
  * Korund 9, Al₂O₃ (rubín (Cr) jelenlét, zafír (Fe) és (Ti) jelenlét)
  * Chysoberyl 8.5 (macskaszem, alexandrit ...)
  * Beryl 7-8, Be₃Al₂(SiO₄)₆ (beryl, smaragd, aquamarin, morganit (rózsaszín), bixbit (vörös), aranyberill (heliodor), maxixe (sötétkék), goshenite (színtelen) )
  * Spinel 8
  * Topaz 8, Al₂SiO₄(F,OH)₂
  * Zirkon 7-8, ZrSiO₄ (hyacinth, jargon ...)
  * Gránát 6.5-7.5, Al₂(SiO₄)₃ (hessonit Ca₃Al₂(SiO₄) +Fe, demantoid, pirop Mg₃Al₂(SiO₄)₃, almandin Fe₃Al₂(SiO₄)₃, spesartin, Tsavorite, grossular Ca₃Al₂(SiO₄)₃ ...)
  * Turmalin 7-7.5 (verdelit, indikolit, rubellit ...)
  * Chryzolit 6.5-7, Mg₂SiO₄ (olivín (periodot), krizolit (chryzolit) ...)
  * Kvarc 6.5-7, SiO₂: (ametiszt, citrin, hegyi kristály, aventurin ...)
  * Tanzanit 6.5-7
  * Benitoit 6-6.5
  * Diopszid 5.5-6
  * Titanit (Sphene) 5-5.5
  * Kianit 4-7 (cianit, disten, cianit, nilum)
  * Fluorit 4
  * Borostyán 2-2.5

B. Nem tisztán átlátszó kövek :
  * Áttetsző (translucent) kövek (melyek természetesen lehetnek teljesen átlátszatlanok is, például szennyeződés miatt):
       6.5-7 Kalcedonok: kalcedon, kék kalcedon, krizopráz (Ni) tartalmú, karneol, sardius, achátok, ónix (zöld ónix), szardonix *,
             ókori jászpis (Az ókorban az áttetsző, általában zöld színű kalcedont, jászpisnak nevezték!), holdkő stb.
       5.5-6.5 Opál, de lehet tisztán átlátszó és atlátszatlan is, fajtájától függően.
       5.5-6.5 Jade, nefrit, de lehet atlátszatlan is
       2.5-4.5 Igazgyöngy, lehet áttetsző, de teljesen átlátszatlan is [*] , fajtájától függően

C. Nem áttetsző kövek, melyek nem engedik át a fényt, átlátszatlanok (opaque):
       * Jászpis (Viszont az ókorban az áttetsző, általában zöld színű kalcedont, jászpisnak nevezték!)
       * Jade, nefrit, de lehet áttetsző is (pl. kékes jade)
       * Lapis lazuli, de lehet enyhén áttetsző is, ami igen ritka
       * Türkiz
       * Obszidián
       * Malachyt
       * Koral
       * Igazgyöngy, de lehet áttetsző is, fajtájától függően

Navaratna

A keleti asztrológiában a drágakövek analógiája a bolygókhoz kapcsolódik, mely nem annyira védikus, inkább asztrológiai iratokra épít i.sz. 6 századból, mint Navaratna ismert:
Rubin a Nap számára,
Gyöngy a Hold számára ,
Vörös korál a Mars számára ,
Smaragd a Merkúr számára ,
Sárga zafír (vagy topáz) a Jupiter számára,
Gyémánt a Vénusz számára,
Kék zafír a Szaturnusz számára,
Hessonit a Rahu számára (a felszálló holdcsomópont)
Macskaszem a Ketu (a leszálló holdcsomópont) számára. [*]

Megjegyzés:
A védikus Navaratna drágakövekkel kapcsolatos pontos rendszer és azok bolygókhoz rendelése valójában az i.sz. 6. század körül kezdődött el komolyabban, a klasszikus indiai asztrológiában, különösen a Hindu asztrológiában (Jyotiṣa). Az i.e. 6. század körüli időszakra a drágakövekkel kapcsolatos vallási és asztrológiai elméletek valóban már jelen voltak, de a pontos Navaratna-összeállítás és a drágakövek hozzárendelése a bolygókhoz, amit ma is ismerünk, későbbi időszakokban fejlődött ki.
A drágakövek és bolygók közötti szoros kapcsolat valóban az indiai asztrológiában (Jyotiṣa) alakult ki, és az egyik legfontosabb szöveg, amely erről szól, az "Surya Siddhanta" (ami egy asztrológiai mű, és valószínűleg a 4. és 6. század között keletkezett), de a Navaratna konkrét drágakőrendje és az ahhoz kapcsolódó rendszerek széleskörű elterjedése az i.sz. 6. századra tehető.
Ez azt jelenti, hogy a drágakövek és a bolygók közötti konkrét rend és azok szimbolikus szerepe, amit ma Navaratna néven ismerünk, nem volt jelen már az i.e. 1. évezred-ben, és nem volt olyan közvetlen és konkrétan rögzített rendszer. A drágakövekkel kapcsolatos említések találhatók a korábbi szent szövegekben is (például a Mahabharatában vagy a Puránákban), de ezek inkább szimbolikus és vallási értelemben vannak jelen, mint egy pontos asztrológiai rend.
A pontos hozzárendelés, amit ma is használunk, és amely minden egyes bolygót egy-egy drágakőhöz köt, tehát valószínűleg a 6. század körüli indiai asztrológiai iskolák munkájának eredménye, amelyek finomították és rendszerezették a korábbi asztrológiai megfigyeléseket.
A drágakövek és bolygók közötti pontos kapcsolatrendszer nem volt ismert korábban, és nem a védikus kor egyik legkorábbi szent szövegében található, hanem inkább a későbbi asztrológiai tradíciókban alakult ki. Kezdetben két csoportra osztották: a nagy kövekre ( Maharatnani ) és a kisebb kövekre ( Uparatnani ).
Érdekes, hogy a Sziámi Királyság (ma Thaiföld ) területén a navaratna, királyi szimbólum, nagy becsben tartják, viszont ennek középpontjában nem a rubin hanem a gyémánt van, és értelmezésben is eltér a hindu navaratnatól [1], [2]. Ezt az eltérést és ennek okát is analizáljuk majd lejjebb, bibliai gondololatokon keresztül.

Drágakövek az ezoterikus hagyományokban

RNDr. Vladimír Kropáček, DrSc: Drahé kameny v historii, pověrách a esoterice (1999) Ebben a könyvben talállható több táblázat a 12 asztrolgiai jegy és a drágakövek hozzárendelését illetően, külömböző források szerint: babiloni, zsidó, káldeus, arab, római, Isidorus, lengyel, orosz, olasz. Ezekből a táblázatokból egy összefoglaló táblázatot közlök az egyes drágakövek és a 12 csillagjegy hozzárendelését illetően:

Csillagjegy	A drágakövek hozzárendelése a csillagjegyekhez 10 külömböző hagyomány szerint	János apostol szerint
Halak	4 x jászpis (3 x hematit)	jászpis, 1
Kos	6 x zafír (1 x jászpis)	zafír, 2
Bika	5 x achát (3 x smaragd)	kalcedon (~achát), 3
Ikrek	4 x smaragd (3 x achát / 2 x kalcedon)	smaragd, 4
Rák	4 x ónix ( 2 x rubín, 1 x karneol)	szardonix (~ónix), 5
Oroszlán	6 x karneol (2 x szardonix, 1 x rubín)	karneol, 6
Szűz	5 x krizolit (2 x szardonix)	krizolit (~olivín), 7
Mérleg	6 x akvamarín / 4 x beryl	beryl, 8
Skorpió	7 x topáz (2 x beryl)	topáz, 9
Nyilas	5 x rubin, 4 x türkiz	krizopráz, 10
Bak	7 x gránát (3 x hyacinth, 1 x hessonit)	hyacinth (~gránát), 11
Vízöntő	7 x ametiszt	ametiszt, 12

Ez a táblázat azért fontos, mert jól látható belőle, hogy János apostol sorrendje (Jelenések 21:19) megegyezik a csillagjegyek asztrológiai sorrendjével. A felsorolást azonban nem a Kossal, hanem a Halak csillagképével kezdi.
Ennek következtében egy drágakőhöz gyakran két csillagjegy is kapcsolható, mintha a drágakő a két jegy közé esne. Ez a jelenség a népi hagyományokban is jól megfigyelhető. Az egyes rendszerek ezért tartalmaznak kisebb eltolásokat: nem mindig lehet pontosan megmondani, melyik drágakő illik leginkább egy adott csillagjegyhez, és a legtöbb esetben két vagy három kő is egyformán jó. Jól látható ez például a Mérleg esetében, ahol megjelenik a berill, de a berill a Skorpióhoz is kapcsolódik bizonyos hagyományokban. Ugyanez figyelhető meg a Bikánál is, ahol a kalcedon (illetve az achát) mellett a zöld smaragd is előfordul különböző rendszerekben.

A 12 drágakő a Bibliában

Izrale főpapjának melvédjén szereplő 12 drágakő:
"Ebbe aztán foglalj négy sor drágakövet:
az első sorban karneol, topáz és smaragd legyen,
a másodikban karbunkulus [1],[2],[3], zafír és jászpis,
a harmadikban jácint (hyacinth), achát és ametiszt,
a negyedikben krizolit, ónix és berill." (Exodus 28:17)

Régebben sok vörös drágakövet "rubinnak" nevezték. A rubint, spinelt és más vörös drágaköveket az ókorban a "carbunculus" név alá sorolták.

János apostol lírása, Új Jeruzsálem 12 drágaköve:
"A város falának alapkövei minden drágakővel ékesek.
Az első alapkő jászpis, a második zafír, a harmadik kalcedon,
a negyedik smaragd az ötödik szárdonix, a hatodik karneol,
a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz,
a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint (hyacinth), a tizenkettedik ametiszt." (Jelenések 21:19)

Itt fontos megjegyezni, hogy a Jelenések könyve (21:11) a jáspist és az aranyat is áttetszőként írja le: „Benne volt az Isten dicsősége, és fénye hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristálytiszta jáspiskőhöz.”
Az ókorban az áttetsző, általában zöld színű kalcedont nevezték jáspisnak, ellentétben a ma jáspisnak nevezett, többnyire átlátszatlan vörös vagy sokszínű kővel. (például Dioskoridész: De materia medica; Gaius Plinius Secundus: Historia naturalis; Claudius Galenus és Oribasius orvosok)
Fontos észrevenni, hogy „Új Jeruzsálem” tizenkét drágaköve János leírása szerint mind tisztán átlátszó. A fizikai világban ezek a kövek nem mind találhatók meg teljesen átlátszó formában (legfeljebb áttetszőek), ami arra utal, hogy János a drágakövek szellemi vagy misztikus szerepére koncentrál, azok legtisztább formájában – amelynek képe a fizikai világban is megjelenik. A zöld jáspis különösen fontos, mert „Új Jeruzsálem” határfalai is jáspisból vannak a Jelenések 21:18 szerint:
„A kőfal építőanyaga jáspis volt, a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.”
Ebből is láthatjuk, hogy az arany is átlátszó, üvegszerű tisztaságban jelenik meg, vagyis az isteni fény útját semmi sem állja. A tizenkét drágakövön a fény áthatol, és mindegyiken más-más színárnyalattal halad tovább. Ez a gondolat később még nagyon fontos lesz.

A zöld jáspis egyfajta ellentétet is mutat a Jelenések 17:3–4-ben szereplő kéjnővel, akit vörös, bíbor és skarlát színekben látunk, drágakövekkel díszítve, "Nagy Babilon" szimbólumaként. A parázna kéjnő ("Nagy Babilon") színei ellentétesek "Új Jeruzsálem" színeivel. Mint tudjuk, Jeruzsálemet a Biblia gyakran nőhöz (feleséghez) hasonlítja, így a zöld és az élénk vörös (parázna kéjnő színe) a színek világában tökéletes ellentétpárként jelennek meg.
Ezzel eljutunk egy másik sarkalatos ponthoz, amely a megértés szempontjából igen lényeges.
A mózesi rendszerben még szerepel a rubin (karbunkulus), János rendszerében azonban nem; helyette almazöld krizopráz található. (Ez az egyetlen eltérő kő.)
Érdekes az is, hogy a Kos csillagjegynél a kék zafír jelenik meg, pedig a Kos talán a leginkább marsi jellegű jegy, amelyhez a vörös szín társulna. Itt mégis a kék zafír szerepel, amely az égi tüzet (őstűz) emeli ki, nem pedig a vér, az agresszivitás, a szenvedély, az erő és a hatalom tüzét. (Ezzel kapcsolatban Franz Bardon is megemlíti az őstűz kék jellegét a "K" betű kabbalisztikus jellemzésében: "Ez az erény, mint a legmagasabb és legtisztább fény manifesztálódik az Akasha-elvben, mely az ŐSTŰZ-elvvel analóg.")
A "Jelenések hét csillaga" című cikkben részletesen kifejtettük, hogy a negatív szellemi lények egyik jellemvonása az erő és a hatalom köré összpontosul, míg a pozitív szellemi lények az erőt és a hatalmat csak ritkán használják, mert teljesen más alapokra építenek. Ennek a negativitásnak egyik központja a Mars-szféra negatív oldala, "ahol a Sátán lakik". (Itt a vörös vagy skarlátvörös marsi szféra negatív oldala jelenik meg: erő, ösztön, kényszer, dominancia, hatalomra épülő világ.) Ebből könnyen érthetővé válik, miért marad ki Jánosnál a vörös rubin, és miért jelenik meg aránylag sok zöld kő. Ez egy mennyei leírás, nem az erőre és hatalomra épülő földi rend képe – inkább egy olyan fejlettségi szinté, amelyhez az emberiségnek el kell jutnia. Fontos azonban hangsúlyozni: nincs semmi baj az élénkvörössel, megvan a maga szerepe. Csak akkor válik negatívvá, ha középpontba állítjuk, eltúlozzuk, mindenek fölé helyezzük.
A bibliai jelképrendszer élő: a királyokat és politikusokat ma is vörös szőnyeggel fogadják, ami ősi hagyományokra vezethető vissza.

A gyémánt kérdése
Jogosan merül fel a kérdés: miért nem szerepel a legdrágább drágakő, a gyémánt?
A gyémánt nagyon korán megjelent, de nem úgy, mint a többi drágakő. India volt az első hely, ahol gyémántot gyűjtöttek; már i. e. 4. század körül kereskedtek vele. A gyémántok folyómedrekből kerültek elő, és csak a nagyon gazdag elit használta őket. Ez azt jelenti, hogy a gyémánt létezett, de ritka volt, és nem volt széles körben ismert.
Plinius (1. század) azt írja, hogy a gyémánt a legértékesebb dolog a világon, tehát ismert volt, de még mindig ritka és nehezen megmunkálható. (A gyémántot sokáig nem tudták csiszolni.)
A gyémánt később a földi hatalom köve lett, de "királyi" státusza csak a középkor után alakult ki. A Jelenések azonban nem földi királyi pompát, hanem mennyei fényt ír le. Így a gyémánt ugyanabba a szimbolikai mezőbe került, mint a rubin, csak később, a középkor után. Elmondhatjuk, hogy a rubin és a gyémánt ugyanannak a világi hatalmi archetípusnak két különböző történeti fázisa.

Navaratna és a középpont kérdése
Ehhez kapcsolódik az indiai Navaratna is. Az indiai Navaratna központi rubinja a földi világ közepe. Ugyan a Nap kövének tartják indiában, de végeredményben a földi hatalom és erő szimbóluma. A Jelenésekben viszont az arany és a zöld a mennyei világ központi eleme (az élet ereje), a szivárvány színspektumának közepe. "Az ott ülő tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz, és a trón körül szivárvány volt, látszatra olyan, mint a smaragd." (Jelenések 4:3)
A Sziámi Királyság (ma Thaiföld) területén a Navaratna királyi szimbólumként nagy becsben áll, de ott a középpontban nem a rubin, hanem a gyémánt található. A thai királyi Navaratna tehát ugyanazt a logikát követi, mint az indiai – csak egy későbbi korszak értékrendjét tükrözi.

A kövek részletesebb tisztázása
Visszatérve János apostol drágaköveihez, érdemes néhány követ pontosabban is megkülönböztetni.
A Rák csillagjegyhez kapcsolt szardonix esetében valójában két különböző kőről beszélünk: szardonix és szard-onix (illetve onix).
– A szardonix kinézetre hasonló a karneolhoz, de fehér ónixrétegek vannak benne.
– A szard-onix más: itt gyakori a barnás-vöröses szard, valamint a zöld és fehér ónix, néha szürkés rétegekkel.
Mindkettő réteges szerkezetű, de megjelenésük eltér, és így előfordulhat zöldes vagy szürkés árnyalat is.

A Mérleghez kapcsolt berill (ságra, de az akvamairin kék), és szinte bármilyen színben megjelenhet a berill, hasonlóan a Bika kalcedonjához (a kékes változatát szokták kiemelni) és az acháthoz is nagyon sok szín tartozik. Ennek oka, hogy mindkét csillagjegy a Vénusz-szférával rokon.

A topáz esetében kivételt tehetünk. Bár a mai topáz is sok színben előfordul, de Indiában az ókortól fogva minden sárga drágakövet topáznak neveztek, a ragyogó hő kövét. Valószínűleg máshol is így volt, mert a topázokat sokszor nehéz megkülönböztetni más kövektől.

Az Oroszlán csillagjegynél például a karneolt találjuk, amely lehet vérvörös is, de igazán értékes akkor, ha olyan, mint a tűz parazsa: narancsos-piros.

A drágakövek és a fény

A drágakövek, mivel tisztán átlátszóak János leírása szerint, nem csupán visszaverik a fény egy bizonyos spektrumát — különösen az átlátszóak — hanem aktívan hatnak is rá. A fény városában minden drágakő úgy jelenik meg, mint az univerzális fény egyfajta kikristályosodott aspektusa. A fény teljes spektruma áthalad a drágakövön, és a kő színében folytatja útját.
Érdekes jelenség, hogy a drágakövek gyakran a komplementer (inverz) színre érzékenyebbek, vagy egy bizonyos spektrumra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a drágakő belső "lelkisége" a komplementer színnel volna azonos; csupán azt, hogy erre a színspektrumra reagál a legérzékenyebben, de a drágakő identitása változatlan marad. A kapcsolat inkább hasonlít arra, amikor valaki érzékenyebben reagál egy ellentétes véleményre, pólusra.
Ennek a fizikai világban is megvannak a vetületei.
Az optikai lézerek előállításánál például:
   • a rubint zöld vagy kékes-ibolya fénnyel pumpálják,
   • a Cr³⁺‑tartalmú smaragdot piros fénnyel,
   • sok más drágakövet is dópolt "felturbózással" lézerekben hasznának pl. gránát, zirkon és a zafírt is, csak kicsit másként
A gerjesztés hatására a drágakő a saját színében bocsát ki lézert. A kő tehát belül hozza létre a saját fényét — ez a „belső fénymezője”. Szellemi értelemben azt mondhatjuk, hogy az erős pumpálás (egy konkrét szín vagy sugárzás túlzott nyomása) erős reakciót eredményez, ami a lézer kibocsátásában nyilvánul meg.
Ezért:
   • a rubin vörös, de a zöld fényre a legérzékenyebb, ezt alakítja át a legerőteljesebben, vagy a kékes-ibolya fénnyt
   • a smaragd zöld, de a vörös fényre érzékeny (a smaragd és a rubin "inverz pumpálási logikát" mutat), zöld lézert hoz létre
   • a topáz sárga, de a kékes UV tartományra reagál, sárgás vagy aranyszínű lézert bocsát ki
A gyémántot is használják lézerek előállítására, nagy teljesítményű lézerekhez ideális, nagy hővezetése miatt. Viszont zöld vagy kék lézerrel gerjesztik és mélyvörös közel infravörös lézert kapnak.

Ebből láthatjuk, hogy szinte minden drágakőnek megvan a specifikus viszonya az isteni fényhez, amit nem csupán a drágakő színe határoz meg.
Például a fizikai világunkban az ametiszt erős fluoreszcenciát (fenykibocsátást) mutat ibolyántúli UV sugárzás hatására, gyakran nagyon tiszta, "sűrű" lila, élénken ragyogó lila, illetve kékes-lila, erős fényt bocsát ki. Ennek szellemi analógiája talán az intuíció, vagy isnpiráció lehet. Gyengébb erősségben más kövek is mutatnak fluoreszcenciát, például: topáz, zafír, kalcedon, karneol, krizolit, berill, egyes gránátfajták és a fehér ónix, amely kékes fényt bocsát ki. A gyémánt is mutathat fluoreszcenciát, de nem mindegyik. A jelenség a gyémántok kb. 25–35%-ánál figyelhető meg. A leggyakoribb szín a kék, de előfordulhat zöld, sárga, fehér vagy vörös is.
A drágakövek fluoreszcenciája ultraibolya UV fényben:

A zirkon pedig néha természetes radioaktivitást mutathat, az urán és a tórium lehetséges jelenléte miatt a kristályrácsban.

Más érdekes jelenségek is vannak, melyek megmutatják, hogy a kristályok nem "halott anyagok", hanem finoman reagáló rendszerek:

Tribolumineszcencia (töréskor fényvillanás)
Ha bizonyos kristályokat összedörzsölünk vagy eltörünk, fényvillanás keletkezik.
Ez előfordulhat: kvarcban, topázban, fluoritban, cukorkristályokban is (klasszikus kísérlet)
Ezt a jelenséget a kristály belső elektromos feszültségének hirtelen felszabadulásával, illetve belső fényének kiszabadulásával lehet magyarázni.

Termolumineszcencia (hőre fénykibocsátás)
Néhány drágakő hő hatására fényt bocsát ki, mert a kristályrácsban csapdába esett elektronok felszabadulnak.
Ilyet mutathat: topáz, kalcedon, fluorit, néhány gránát
Ez a jelenség a "fény emlékezete": a kő megőrzi a fényt, majd hőre visszaadja.

Piezoelektromosság (kvarc, turmalin)
Ez az egyik legkülönösebb jelenség: ha a kristályt összenyomjuk, elektromos feszültséget hoz létre.
A kvarc (kalcedon, ametiszt, citrin stb.) piezoelektromos. A turmalin még erősebb piezoelektromos hatást mutat.
Ezért használják órákban, mikrofonokban, szenzorokban. A fénykör szempontjából ez azt jelenti, hogy a kristály a mechanikus hatást elektromos „fénybe” fordítja át.

Paramágnesesség és diamágnesesség
A legtöbb drágakő diamágneses (taszítja a mágneses teret). Ami érdekes, hogy a mágneses térnek mindkét pólusát (északi és déli) taszítják. Mintha a kő nem engedné, hogy egy külső polaritás uralja.
Néhány azonban paramágneses, mert vas vagy mangán-ionokat tartalmaz, bár fontos hogyan, mert a smaragd is tartamazhat vasat (kékes fény) és a zafír is, de mégis diamágnesesek.
Paramágneses: rubin, peridot (krizolit), turmalin, gránátok egy része
A legtöbb drágakő diamágneses: zafír, smaragd, berill, topáz, kalcedon, ametiszt, ónix, gyémánt

A fizika ugyan még nem fedezte fel, de szellemi szempontból a kristályok és a gravitáció között is kellene lenni kapcsolatnak. Úgy tűnik, hogy a kristályok valamiképpen a fény, a tér és az anyag hármasságát is összekapcsolják.