A meditációról

Hogy mi a meditáció arról nagyon sok mindent lehet olvasni, de általában nagyon nehéz definiálni, mivel nagyon sok formája és szintje van. Itt inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a közhittel ellentétben, a relaxáció még nem jelent meditációt, inkább csak alapfeltétele a sikeres meditációnak. A meditációban megpróbáljuk kizárni a külső zavaró hatásokat és belsőnkben valamilyen módosult tudati állapotot igyekszünk elérni.

fáraó Általában a meditációt egy bizonyos nyugalmi testhelyzetben végezzük, amit aszánának neveznek. A legismertebb aszána a lótuszülés. Mindennek ellenére a lótuszülésnek több hátránya is van, mivel gátolja az energiaáramlást a lábakba, illetve a lábak keresztezve vannak. Ezt gyakran azzal próbálják némileg feloldani, hogy ülőpárnát használnak a lótuszüléshez. Franz Bardon inkább széken ülést javasolja (fáraó póz) egyenes derékkal a szék szélén, mert így nincs gátolva az energia áramlás a lábakba. Ez a testhelyzet meggátolja azt is, hogy elaludjunk meditáció közben, mivel a meditációs gyakorlatok nagy része alvás és ébrenlét közti állapothoz hasonlítható. (Ezért nem ajánlott fekve történő meditáció, mert könnyen bele aludhatunk a meditációba.)

Másik zavaró körülmény saját tudatunk, gondolataink lehetnek, ami szintén ki kell küszöbölni. Nem ritka, hogy az elme állandóan ugrál, beszél valamit vagy énekel nekünk. Az elme alacsonyabb szintje automatikusan állandóan dolgozik, mindig valamire gondol, valamivel foglalkozni akar. Az elmének ezt a tevékenységét, egy ugróló hiperaktív majomhoz vagy folyamatos rádióadáshoz lehet hasonlítani, amit le kell tudni csendesíteni (meg kell tanulnunk uralni gondolatainkat). Sokan már ezt a lecsendesült állapotot (bizonyos mértékben gondolatmentes állapotot) meditációnak nevezik.

Másik zavaró körülmény az emóciók, érzelmek lehetnek, melyeknek forrása a lélekben és a tudatalattiban keresendő. A meditáció lehetetlen akkor, ha szorongás, félelem, vagy más emóciók folyamatos befolyása alatt vagyunk és elménk állandóan valamilyen emlékképeket hoz fel ezzel kapcsolatban. Ennek kiküszöbölésére meg kell ismernünk tulajdonságainkat, mikor milyen emóciók uralkodnak el rajtunk és miért. Franz Bardon a mágikus tükör elkészítését javasolja, ami abból áll, hogy összeírjuk minden negatív és pozitív tulajdonságunkat és ezeket a 4 elemhez rendeljük, hogy megállapítsuk az elemek egyensúlyát. Ez által jobban tudatosítjuk lelkünkben és a tudatalattinkban működő folyamatokat is, és megpróbáljuk negatív tulajdonságainkat kiküszöbölni. Ezzel elérjük azt, hogy érzelmeink és emócióink felett is uralkodni tudunk egy bizonyos szinten. Tudatosság által, ismerve belsőnk működését, érzelmeink felett tudunk maradni, mint egy külső megfigyelő. Ennek eléréséhez a pszichoanalízist, mint technikát jól lehet használni. A tudatalattink úgy működik, mint egy óriási tároló. Gyakori, hogy teljesen ellentétes erők is helyet kapnak a tudatalattiban. Nem ritka, hogy valakit képesek vagyunk nagyon szeretni és gyűlölni is egyszerre. Ezek az ellentétes emóciók, illetve érzelmi erők, szenvedést okoznak bennünk és pszichikai szinten konfliktusokat hoznak létre, amik idővel fizikai szinten is megmutatkozhatnak. Feladatunk ezen ellentétek felfedezése (tudatosítása) és feloldása, felsőbb tudatuk, illetve szellemünk által. Érdemes gyakori revíziót tartani, hogy megbizonyosodjunk arról, vajon érzelmeink összhangban vannak-e szellemi értékrendünkkel. A legtöbb ember meglepve tapasztalja, hogy ez korántsem igaz.

Csak egy lecsendesült tudatos állapotban (belső béke és az elemek egyensúlya állapotában) vagyunk képesek észrevenni olyan finom "energiákat", melyeket eddig a sok zavaró körülmény miatt nem voltunk képesek felismerni. Ezért már a lecsendesült állapot megvalósítását is nevezhetjük meditációnak. (Természetesen ennek is sok szintje van.)

A zavaró körülmények megszüntetése után meditációban több gyakorlatot végezhetünk, például a prána (életenergia) vagy az elemek felhalmozása, érzékek fejlesztése, transz állapot elérése stb.

A mágikus transz állapot elérésére nagyon sok meditációt, éneket, imát és más eszközöket ismertetnek sok forrásban, de ennek ártalmatlan, helyes elérését Franz Bardon írta le pontosan.

Fontos, hogy a meditációt (módosult tudatállapotot) szoktatnunk kell magunkkal. Nem lehet akarattal kikényszeríteni, meg kell szokni. Ezért felesleges naponta több órás meditációval kezdeni. Franz Bardon fél órát ajánl naponta. Annak, aki gyorsabban akar haladni, kétszer fél órát, két alkalommal naponta.