Lélek vagy szellem, illetve mi történik a halál után?

A magyar nyelvben ez a két fogalom igen zavaros a mai napig. Nemcsak a bibliafordításokban, de a jóga, illetve a Védák, magyar magyarázataiban is, ahol gyakran hibásan a lelket halhatatlannak tartják az átman-nal, az önvalóval azonosítják. Igazából csak a magyar nyelvben fordul elő ez a keveredés, mert minden más nyelvben a Szent Lélek helyett a Szent Szellem fogalmát használja csaknem minden bibliafordítás, angol: Holy Spirit vagy Holy Ghost (nem Holy Soul), szlovák: Svätý Duch (nem svätá duša) stb. Csupán a hagyomány tisztelete miatt maradt meg a magyar nyelvben ez az értelmileg helytelen elnevezése a Szent Szellemnek: lásd a Wikipédián  Ezzel kapcsolatban lásd még: A szellem szó jelentéséről, Lélek

Amikor az ember meghal, akkor a test, a lélek és a szellem elválnak egymástól, de nem teljesen. A test szétbomlik és idővel a lélek is, lebomlik a leglényegibb maradandó magjára, mely egy fénymaghoz hasonlítható. A lélek lebomlása a fizikai halál után még évekig is eltarthat az asztrális térben (a túlvilágon). A lélek nem inkarnálódik csak a szellem. Amíg a szellem nem válik el a lélektől (tisztítótűz által), addig nem történhet újabb inkarnáció sem. Fokozatosan a lélek lebomlása által a szellem identifikálódik azzal a mentális szférával, amit életében elért. Amikor végre elszakad a lélektől , felébred benne erős vonzódás Isten iránt, de nem tud magasabb szférába emelkedni csak úgy, ha új inkarnációt kér. Így önmaga vágyából jön vissza az anyagi világba. Az anyag ugyanis közvetlen kapcsolatban van az Akásával, mert az anyag azért van, hogy a szellemet tökéletesítse.
"A lélek csak a 'halhatatlanoknál' nem válik le. Ha valaki már elérte az asztrális halhatatlanságot, akkor a lelke szubtilis, azaz átszellemesedett és nem megfogható az asztrális lebontó erők számára, így ha meghal, akár azonnal is inkarnálódhat, ha akar. Ezt a nagyon magas szintet az atlantiszi felemelkedett mestereken kívül csak nagyon kevesen érték el." (idézet Tungli László leveléből)
Ezt igazolja az "L" betű leírása is Franz Bardon kabbalájában.

Ezzel kapcsolatban még néhány gondolatot idéznék Franz Bardon könyveiből:
"A test és lélek, mint a szellem burka vagy ruhája teljesítenek szolgálatot csupán, tehát mulandóak, és csak a szellem a halhatatlan rész, az Isten képmása."
"A fizikai világunk felett található következő szféra a Föld-zóna (vagy földövi zóna). Ennek különböző sűrűségi fokai, úgynevezett alsíkjai vannak, ahová az emberek fizikai testük levetése után kerülnek. Ez az úgynevezett asztrálvilág (túlvilág), amelynek mélyebb sűrűségi rétegeiben a fizikai halál után asztráltesteikkel az átlagemberek tartózkodnak a fejlettség foka szerint, magasabb rétegeiben pedig a beavatottak találhatók. Minél érettebb, fejlettebb volt etikailag egy mágus, a földövi zónának annál finomabb rétegébe kerül. Az lesz a helye az asztrálvilágban, amit itt, a fizikai síkon vívott ki magának élete folyamán. Az asztrálvilágban nincs mennyország és pokol, ezek vallási és dogmatikus aspektusok, és különböző vallások tanításai, melyek az asztrálvilágban való életet részint tájékozatlanságból, részint ezoterikus szempontból, szimbolikusan nevezik mennynek és pokolnak. Ha az asztrálvilág alacsony rétegeit pokolnak akarnánk nevezni és a magasabbakat pedig mennyeknek, úgy némiképp helyet kellene adni e vallásos állításnak. A mágus, aki minden szimbólumot és minden eszmét ezoterikusan is tud értelmezni, tökéletesen megtalálja a menny-pokol és a tisztítótűz fogalmára a megfelelő magyarázatot."
"Az asztrálsíknak különböző fajtájú lakói vannak. Mindenekelőtt a földi életből eltávozottak, akik szellemi érettségüknek megfelelő sűrűségi fokban tartózkodnak, mely szinteket a különböző vallások mennyországnak vagy pokolnak neveznek. Ezek azonban a beavatott számára csak képletesen értendők. Minél tökéletesebb, nemesebb és tisztább egy lény, az asztrálsíknak annál tisztább és finomabb sűrűségi fokán tartózkodik. Asztrálteste fokozatosan addig oldódik fel, amíg az asztrálsík azonos rezgésű területére nem jut. Ez pedig szoros összefüggésben áll az illető lény érettségével és szellemi tökéletességével."
"Ahogyan az asztrálsíknak megvannak a lakói, ugyanúgy van ez a mentálsíkon is. Mindenekelőtt az elhunytak, akiknek asztrálteste az elemek által feloldódott, és akik a mentálszféra, érettségüknek és tökéletességi fokuknak megfelelő, velük analóg régióiban kapták meg tartózkodási helyüket."
"A mágus ezért nem fél a haláltól, mert a fizikai halál csak egy átmenet egy sokkal finomabb szférába, az asztrálsíkra, onnan pedig a szellemi síkra és így tovább. Nem fog hinni mennyországban, pokolban. Ebbe az elképzelésbe különböző vallások papjai kapaszkodnak, hogy a hívőket bűvöletben tartsák."

Az ember újratestesüléséről (a reinkarnációról) Bardon ezt mondja:
"A magát ismét megtestesítő lény tehát tud a fizikai világban követendő „tananyagról” és egyet is ért azzal, sőt saját maga szándékozik azt végigcsinálni. A megtestesülés pillanatában azonban mindezek felől elveszti ismeretét. Ha egy ember az anyagi világban előre tudna mindent, amit végig kell csinálnia, akkor nem rendelkezne szabad akarattal a fizikai síkon."
Azt is megemlíti, hogy a reinkarnció helye nagyban függ a szellem előző életében tanusított vallásos meggyőződésétől is.

Sokan a mai napig úgy vélik, hogy a Biblia nem ismeri el a reinkarnációt, pedig ez nem biztosan igaz. Több verset is lehetne említeni, de itt csak egyet választottam ki, amikor Krisztust megkérdezték, hogy ki volt keresztelő János, ezt mondta: "és ha el akarjátok fogadni: ő Illés, akinek el kell jönnie ..." (Máté 11:14) Ezzel Krisztus igazolta, hogy János Illés szellemével jött el, hiszen csak a szellem inkarnálódik a lélek nem. (Valójában Jézus, Isten elsőszülött fia, tehát szintén egy isteni lény inkarnációja volt.)

Idézet egy buddhista könyvből:
"A világot nem egy felsőbb hatalom vagy egy tőlünk független, külső dolog teremtette, hanem mi magunk hozzuk létre szüntelenül érzékelésünk és cselekedeteink által, amiből az következik, hogy egy személyes szinten túlmutató látásmód kifejlesztésével képesek lehetünk megszabadulni."

Ennek alapján valójában a buddhizmus nem hisz Istenben. Sajnos sokan azt az életcélt tűzik ki maguk elé, hogy megszabaduljanak a reinkarnáció körforgásából. Ez a cél így helytelen. A cél a tanulás, mely olyan szintre emeli ez embert, hogy megvalósíthassa a Krisztus szellemiségét (Kalki avatar). Ez viszont teljesen más cél és ez lehetőséget ad arra, hogy örüljünk az életnek, ne csak szenvedést lássunk benne. Sok felemelkedett mester önként kéri az inkarnációt, azzal a céllal, hogy segítsen az emberiségnek. Tehát nem lehet helyes az a cél, hogy ne szülessünk meg újra az anyagi világba. (Bár mára a buddhizmusnak is igen sok ágazata van, és ezért a buddhisták Istenben való hite is sok eltérést mutat.)
Lélek és a szellem kapcsolatában lásd még: Kulcsár Árpád: EGY KIÁTKOZÓ ZSINAT ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Ezzel kapcsolatban ajánlom meghallgatni ezt a videót: Putnoki Tibor Atjáró Ég és Föld között - Halálközeli élmény, En, De