Lélek vagy Szellem?

A magyar nyelvben ez a két fogalom igen zavaros a mai napig. Nemcsak a bibliafordításokban, de a jóga, illetve a Védák, magyar magyarázataiban is, ahol gyakran hibásan a lelket halhatatlannak tartják az átman-nal, az önvalóval azonosítják. Igazából csak a magyar nyelvben fordul elő ez a keveredés, mert minden más nyelvben a Szent Lélek helyett a Szent Szellem fogalmát használja csaknem minden bibliafordítás, angol: Holy Spirit vagy Holy Ghost (nem Holy Soul), szlovák: Svätý Duch (nem svätá duša) stb. Csupán a hagyomány tisztelete miatt maradt meg a magyar nyelvben ez az értelmileg helytelen elnevezése a Szent Szellemnek: lásd a Wikipédián  Ezzel kapcsolatban lásd még: A szellem szó jelentéséről, Lélek

Amikor az ember meghal, akkor a test, a lélek és a szellem elválnak egymástól, de nem teljesen. A test szétbomlik és idővel a lélek is, lebomlik a leglényegibb maradandó magjára, mely egy fénymaghoz hasonlítható. A lélek lebomlása a fizikai halál után még évekig is eltarthat az asztrális térben (a túlvilágon). A lélek nem inkarnálódik csak a szellem. Amíg a szellem nem válik el a lélektől, addig nem történhet újabb inkarnáció sem. Fokozatosan a lélek lebomlása által a szellem identifikálódik azzal a mentális szférával, amit életében elért. Amikor végre elszakad a lélektől, felébred benne erős vonzódás Isten iránt, de nem tud magasabb szférába emelkedni csak úgy, ha új inkarnációt kér. Így önmaga vágyából jön vissza az anyagi világba. Az anyag ugyanis közvetlen kapcsolatban van az Akásával, mert az anyag azért van, hogy a szellemet tökéletesítse.
"A lélek csak a 'halhatatlanoknál' nem válik le. Ha valaki már elérte az asztrális halhatatlanságot, akkor a lelke szubtilis, azaz átszellemesedett és nem megfogható az asztrális lebontó erők számára, így ha meghal, akár azonnal is inkarnálódhat, ha akar. Ezt a nagyon magas szintet az atlantiszi felemelkedett mestereken kívül csak nagyon kevesen érték el." (idézet Tungli László leveléből)

"Egy ember minél inkább éretebb, fejletebb és etikusabb volt, annál finomabb rezgésű rétegét lakhatja az asztrális szférának (túlvilág). Az asztrális szférában mindig olyan helyet tölthet csak be, amilyen fejlettséget elért földi élete során. Menyország és pokol az asztrális szférában nem létezik. Ezek korlátolt vallásos nézetek csupán..." (Franz Bardon)

Sokan a mai napig úgy vélik, hogy a Biblia nem ismeri el a reinkarnációt, pedig ez nem biztosan igaz. Több verset is lehetne említeni, de itt csak egyet választottam ki, amikor Krisztust megkérdezték, hogy ki volt keresztelő János, ezt mondta: "és ha el akarjátok fogadni: ő Illés, akinek el kell jönnie ..." (Máté 11:14) Ezzel Krisztus igazolta, hogy János Illés szellemével jött el, hiszen csak a szellem inkarnálódik a lélek nem. (Valójában Jézus, Isten elsőszülött fia, tehát szintén egy isteni lény inkarnációja volt.)

Idézet egy buddhista könyvből:
"A világot nem egy felsőbb hatalom vagy egy tőlünk független, külső dolog teremtette, hanem mi magunk hozzuk létre szüntelenül érzékelésünk és cselekedeteink által, amiből az következik, hogy egy személyes szinten túlmutató látásmód kifejlesztésével képesek lehetünk megszabadulni."

Ennek alapján valójában a buddhizmus nem hisz Istenben. Sajnos sokan azt az életcélt tűzik ki maguk elé, hogy megszabaduljanak a reinkarnáció körforgásából. Ez a cél így helytelen. A cél a tanulás, mely olyan szintre emeli ez embert, hogy megvalósíthassa a Krisztus szellemiségét (Kalki avatar). Ez viszont teljesen más cél és ez lehetőséget ad arra, hogy örüljünk az életnek, ne csak szenvedést lássunk benne. Sok felemelkedett mester önként kéri az inkarnációt, azzal a céllal, hogy segítsen az emberiségnek. Tehát nem lehet helyes az a cél, hogy ne szülessünk meg újra az anyagi világba.
Lélek és a szelem kapcsolatában lásd még: Kulcsár Árpád: EGY KIÁTKOZÓ ZSINAT ÉS KÖVETKEZMÉNYEI