A Szentírás valódi megértésének alapjai

A mai napig a teológia nem volt képes feleletet adni alapvető kérdésekre a hit, illetve a bibliai események magyarázatában. Lássuk a legfőbb problémát, ami az eredendő bűnnel és a szabad akarattal függ össze.

Az első fontos kérdés az, hogy Isten miután megteremtette Ádámot és Évát, vajon tudta-e mi fog történni? Ha azt mondjuk, hogy nem tudta, mivel Ádám és Éva szabad akaratból cselekedtek, akkor lehetséges, hogy Isten most sem tudja mit hoz a jövő, hiszen most is szabad akaratunk van. Ha azt mondjuk, hogy tudta, akkor miért jelentette ki Ádám megteremtése után, hogy amit teremtett minden nagyon jó volt, hiszen tudnia kellett, hogy az ember bűnbe fog esni. Ha minden, amit teremtett jó volt, akkor hogyan válhatott a Sátán rosszá? Természetesen ezt is meg lehet magyarázni a szabad akarattal, tehát a Sátán saját szabad akaratából vált rosszá, de tökéletesnek volt teremtve. Ezzel a magyarázattal viszont az a gond, hogy ez a magyarázat tagadja azt, hogy Isten mindentudó lenne, és azt is, hogy amit teremtett tökéletes volt.

A Biblia ezen "naiv" magyarázata szerint állandó ellentmondásokba fogunk ütközni, a hit kérdéseit illetően.
Hogyan lehet valami tökéletes, ha mégis el tud romlani? (Bár egyes értelmezések szerint a tökéletes csak annyit jelentett, hogy halhatatlannak volt teremtve.) Ha Isten tudta, hogy valami rosszá válik a jövőben, akkor miért teremtette meg? Ha szabad akaratából a Sátán rossz útra lépett, akkor nem lehetséges, hogy szabad akaratból megváltozik és megbánja bűneit? Nagyon sok más kérdést is fel lehetne tenni, melyek mind azt mutatják, hogy igen komoly gondok vannak ezzel a magyarázattal. Itt most nem fogom részletezni a további problémákat, mivel ezt a feladatot az olvasóra hagyom, hogy őszintén gondolja át ezeket.

Abban az esetben, ha valóban el akarunk jutni a megértéshez, el kell fogadnunk, hogy az ember szabad akarata nincs ellentétben azzal, hogy Isten tudja hogyan fogunk dönteni. Talán furcsán hangzik, de ennek a gondolatnak az elfogadása nélkül nem lehet megérteni Szentírást.
Másik igen fontos dolog, hogy Isten semmi rosszat nem teremtett, hiszen minden teremtési nap után kijelentette, hogy amit teremtett, azt jónak látta. Hogyan lehetséges mindez?
Szellemi értelemben a sötétséget rossznak, a világosságot pedig jónak tartjuk. Mindennek ellenére a sötétség nélkül nem látnánk a fényt sem, tehát a sötétségre is szükség van, viszont egyáltalán nem mindegy mekkora teret és erőt engedünk világunkban a sötétségnek és mekkorát a világosságnak.
Más egyszerű példával élve:
Egy kalács elkészítéséhez mondjuk ezek a hozzávalók kellenek: liszt, víz, cukor, só. Ezek mind jó dolgok, viszont egyáltalán nem mindegy miből mennyit teszünk a kalácsba. Ha a kelleténél több só kerül a kalácsba, akkor az ehetetlen lesz. Viszont ilyenkor nem hibáztathatjuk Istent, hogy sót is teremtett, mert a sóra is szükség van, még akkor is, ha a kalácsba csak kevés kell belőle.
Hasonló dolog illeti meg a Sátán és az emberek világát is. Ha a Sátán nem kap ekkora teret az emberek világába, megmaradt volna az őt megillető poszton, nem lett volna semmi gond.
Azzal, hogy Éva elfogadta a kígyó felajánlását, teret adott egy olyanfajta gondolkodásnak, mely nem az emberek világát volt hivatott irányítani. Ennyit arról, hogy Isten nem teremtett semmi rosszat.
Itt elgondolkodhatunk azon is, hogy Isten miért választotta el egymástól a fényt és a sötétséget, miért nem hagyta "összekeveredni" a kettőt? (1.Mózes 1:4) Ennek valódi megértése által sok nehéz kérdésre feleletet lehet kapni.

A legnagyobb problémát viszont Ádám döntése jelenti, mely a hit szempontjából kulcsfontosságú lett, de a vallási tanítások egyike sem ismerte fel ennek jelentőségét és valódi értelmét. Éva ugyan meg volt tévesztve, de Ádám is meg volt tévesztve? A Szentírás szerint Ádám nem volt megtévesztve. Vajon helyesen vagy helytelenül döntött?
Szinte minden vallásos magyarázat arról beszél, hogy Ádám is helytelenül döntött, ami az eredendő bűnt és a halandóságot hozta magával. Ennek okán, vizsgáljuk most meg, mit jelentett volna, ha Ádám elutasítja Évát, és nem eszik a tiltott gyümölcsből.
Ha Ádám elutasítja Évát, akkor Ádám ugyan a Paradicsomban marad, de Éva nem. Így gyerekeik sem lehettek volna és Krisztus sem tudott volna eljönni. Ezzel halálra ítélte volna Évát. Éva viszont Ádámból volt teremtve, tehát Ádám ezzel elutasított volna valamit önmagából is. Annak ellenére, hogy Ádám nem volt félrevezetve, úgy döntött, hogy ebben a harcban nem hagyja Évát magára. A szeretet elve szerint döntött és remélte, hogy Isten is ezt fogja tenni, és az emberiség szenvedése csak ideiglenes lesz.
Igaza lett, hiszen Isten kimondta az első próféciát, miszerint a nő magja széttapossa majd a kígyó fejét. (1.Mózes 3:15)
Ádám tehát helyesen döntött, Krisztus szavai szerint Máté 19:5,6 , ahol Krisztus idézte, ami Éva teremtése után hangzott el 1.Mózes 2:24. Észre kell azt is venni, hogy mindez nem mond ellent a Róma 5:12 versnek.
Éppen ezért a cselekedetéért jelentette ki Isten: Lám az ember olyan lett, mint egy közülünk (1.Mózes 3:22 „Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy”), tehát az istenekhez lett hasonló, amit megerősített a Zsoltárok 82:6 és Krisztus is, János 10:34-ben.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy nincs eredendő bűn, de van.
Ha például valaki csak egy lopás árán tudja megmenteni a szerette életét, akkor minden bizonnyal ezt kell tennie, ami helyes cselekedet lesz Isten előtt, de ennek ellenére, nem mentesül a lopás bűnétől (tehát vissza kell fizetnie).

Az igaz szeretet ellen nincs törvény.

A legnagyobb parancsolat tehát nem azt jelenti, hogy szeressük a törvényt vagy az isteni parancsolatokat és ahhoz legyünk hűek, hanem azoknak a lényegét, a belső értelmét, amiből mindez ered a szeretet által.
Valójában ennek a gondolatnak a meg nem értése, vagy elutasítása, táplálja a vallásos radikalizmust.

Ezzel kapcsolatban érdemes elkodokodni az alábbi eseményeken is:
* Amokir Mózes ellenszegült Istennek és kérte, hogy ezt ne tegye meg 2.Mózes 32:10, akkor Mózes engedetlen volt? Nem, hiszen éppen ezért a cselekedetéért lett Isten barátja.
* Amikor Jákob az angyallal tusakodott egész reggelig 1.Mózes 32:24, akkor Isten akarata ellen cselekedett? Nem, mert ekkor kapta meg az Izrael nevet.

Meditációnak ehhez a témához ezt ajánlom: Csík Zenekar - Most múlik pontosan

Mindez viszont csak a megértés egy szintje, ami nem teljes. Mélyebb megértéséről Ádám és Éva történetével kapcsolatban az alábbi mondatokat idézném, Franz Bardon: Az igazi beavatás könyvéből. Mivel egy ilyen nagy mester jónak látta, hogy hallgasson ennek részleteiről, ezért én sem tehetek másként. Segítségképen viszont annyit elárulhatok, hogy saját belső szexualitásunkban találjuk meg a feleleteket.

"Sok visszaélés történhetne olyan magas fokú erőkkel, mint amilyen a szerelem ereje ... Ima, melynél a szerelem alkotó aktusa kerül lemásolásra. Minden, ami a világegyetemben teremtetett, a szerelem aktusa által jött létre. Ezen az egyetemes törvényen alapul a szexuális mágia. ... Hogy ezt a világon létező legnagyobb alkotó aktust milyen könnyen lehet testi örömmé lealacsonyítani, megsemmisítővé tenni, azt Ádám és Éva paradicsomból kiűzetése szimbolizálja a legjobban. ... Ha ezt a szent cselekedetet testi gyönyörré alacsonyítanánk, a mágus is ugyanarra a sorsra jutna, mint Ádám és Éva, akik a paradicsom gyümölcseit tovább nem élvezhették. A dolgok mélyére látó mágus könnyen megérti, milyen nagy horderejű ez a szimbolika, és indokoltnak találja, ha e legmagasabb misztérium felett a továbbiakban mély hallgatásba burkolózom." (Franz Bardon)