A bibliai teremtés és a tudomány

A modern ember gyakran úgy érzi, választania kell a tudomány és a Biblia nézőpontja között a teremtés problémáját illetően. Az alábbiakban röviden megvizsgáljuk, hogyan oldódik fel az ellentmondás, ha a szöveget pontosan olvassuk.

A Biblia első fejezete egyfajta általánosnak mondható teremtést ír le. A héber eredetiben így kezdődik:
בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ „Berésit bará Elohim et hasámájim ve’et háárec”.
Szószerinti fordításban így lehet visszaadni:
„Kezdetben teremtette Elohim az eget és a földet.”
Az Elohim itt többes alakú szó (mintha istenek csoportja lenne, vagy egyfajta teremtő princípium, estleg rangi megjelölés is lehet), de egyes számú igével áll (bará = „teremtette”). Általában „Isten”-nek fordítják, de az Elohim valójában különbözik attól az isteni névtől, amelyet az Atyára használnak (JHWH vagy Adonáj). A mondat szerkezete egyértelműen aktív: Elohim = alany, ég és föld = tárgyak.
Ebben a fejezetben az ember teremtése a hatodik napon történik:
זָכָר וּנְקֵבָה בָּרָא אֹתָם „férfivá és nővé teremtette őket”.
Itt az ember megteremtését értelmezhetjük úgy, hogy nem egyetlen személyt jelöl, hanem általánosan az emberiség megteremtéséről beszél.

A hetedik teremtési nap lezárja ezt a teremtési folyamatot: Elohim megpihen, vagyis a teremtői rend beáll. Ez a teremtési rész nem foglalkozik a történelem előtti (prehistorikus) civilizációkkal, amelyek akár több tízezer évesek is lehetnek. A Biblia itt csak a teremtés alapelveit és rendjét, illetve stádiumait írja le, ami szellemi értelemben is felfogható. Fontos leszögezni, hogy ez a rész nem az emberiség történelméről szól, hanem a teremtés általános princípiumait írja le. A szöveg alapján azt sem tudjuk biztosan, hogy anyagi vagy szellemi teremtésről van-e szó, mert többféleképpen is értelmezhető.

A ma ismert "emberfaj" (első igazán istenképű ember) fizikai teremtése a 2. fejezetben kezdődik, és még mindig a hetedik teremtési napon belül történik, (amiben még most is vagyunk). Itt a teremtést már nem Elohim, hanem: יְהוָה אֱלֹהִים — JHWH Elohim végzi.
Elohim megpihent a hetedik napon, de JHWH tevékenysége folytatódik. Ezért mondhatta Jézus: „Az Atya mindmáig munkálkodik.” (János 5:17)
Ádám teremtése így hangzik:
וַיִּיצֶר יְהוָה אֱלֹהִים אֶת־הָאָדָם עָפָר מִן־הָאֲדָמָה „JHWH Elohim formálta az embert a föld porából”,
tehát szimbolikusan abból, ami a földön már megvolt. (Hiszen Isten is használja az evoluciót, mert ez is egy isteni princípium.)
Innen indul a bibliai genealógia — Ádámtól Noéig, Ábrahámig, Dávidig. Ez a vonal majdnem 6 ezer évre vezethető vissza, ami összhangban áll a történelmileg bizonyítható legkorábbi kultúrák korával. Nem foglalkozik a történelem előtti (prehistorikus) civilizációkkal, amelyek akár több tízezer évesek is lehetnek, de nem is zárja ki azok létezését.

Ahogy láthatjuk a Biblia nem állítja, hogy az emberiség csak hatezer éves. A Biblia csak Ádám vérvonalát követi — a ma ismert emberfajét, aki Isten képére lett teremtve. A fordítások gyakran összemossák a két teremtési szintet, mintha a kettő teljesen azonos lenne. A legtöbb esetben nem különböztetik meg az Elohim-szintű, általános teremtés leírását és a második fejezetben olvasható emberteremtést JHWH által. A héber eredeti azonban világosan elválasztja a kettőt. Ezért nincs valódi ellentmondás a Biblia és a történelmi-régészeti adatok között: a két teremtéstörténet két külön szintet ír le, amit fontos figyelembe venni a helyes megértéshez.

Ez az értelmezés viszont ellemtmondásnak tűnhet a tízparancsolatban olvasható szöveggel. Sajnos a fordítások félrevezetőek. A héber szövegben JHWH nem azt állítja, hogy ő maga pihent meg, hanem: JHWH beszél, és hivatkozik az Elohim szintű teremtési mintára. A szombat indoklása tehát rituális minta, nem kozmológiai állítás.
Amikor a szombatot indokolja, ezt mondja:
„Mert hat nap alatt alkotta JHWH az eget és a földet… a hetedik napon pedig megpihent.”
A fordítás alapján úgy tűnik, hogy JHWH a teremtő aki megpihent, de a héberben nyelvben ez egy kicsit másként érthető. JHWH nem azt mondja: „Én pihentem meg.”, hanem: „A teremtés mintája szerint a hetedik nap nyugalom napja.” Ezért nem ellentmondás, hogy Jézus szerint az Atya „mindmáig munkálkodik”.