Egy csillag születése

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön e világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.” (János 14:30)
„… az egész világ a gonosz hatalmában van.” (1. János 5:19)
„Jöjjön el a te országod…” (Máté 6:10)
„A világ felett a királyi uralom most a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lett.” (Jelenések 11:15)

Ezek a versek egyértelműen azt mutatják, hogy a jelenlegi világ működését alapvetően nem a szeretet, hanem a hatalom logikája irányítja. A Biblia szerint a hatalom elsődlegesen még mindig "e világ fejedelmének" kezében van, és ez meghatározza a társadalmi rendszereink természetét is.
Nem meglepő tehát, hogy a hatalmi struktúrák az erőre, a félelemre és az erőszak lehetőségére épülnek — még akkor is, ha ezt törvényekkel próbálják szabályozni. Ez a fajta rend ma szükségesnek tűnik, mert az emberek többsége még nem érte el azt a fejlettségi szintet, amelyet Jézus tanított. Jézus azonban azt mondta tanítványainak, hogy ők már nem részei ennek a világnak. Az apostolok levelei újra és újra hangsúlyozzák ugyanezt. De mit jelent ez valójában?
Elsősorban egy teljesen más gondolkodásmódot, belső értékrendet. Egy olyan világnézetet, amely a legtöbb ember számára ma elképzelhetetlen utópiának tűnik, mert nem ismeri annak pontos működését, belső erejét. Így ez a megközelítés számukra logikai ellentmondásokat hoz létre gondolkodásukban.

Ami logikus alapot teremt

Mai gondolkodásunk számára szinte elképzelhetetlen egy olyan világ, amely nem a hatalomra épül.
A szeretet szép dolog — de ha valaki erőszakot alkalmaz, törvényt szeg vagy a kényszerítés ezközeihez nyúl, akkor meg kell védenünk magunkat. Társadalmi szinten is szükség van valamilyen hatalmi struktúrára, különben a rend fenntarthatatlanná válna.

A legtöbb ember számára teljesen irreális az a gondolat, hogy mindenki egyszerre megváltozhatna, vagy hogy egy csoda hirtelen szeretetteljes társadalmat hozna létre. Ezt józan ésszel senki nem várja.
Sok hívő ezért úgy oldja fel ezt a problémát, hogy Isten majd igazságos bíróként lép a világi hatalom helyére — egy mennyei hatalmi rendszerrel váltva fel a földit. Csakhogy ebben az értelmezésben ott rejtőzik egy mély ellentmondás: a rendszer valójában nem változna meg. A hatalmi-erő hierarchia ugyanúgy működne tovább, csak jobb, tisztább vezetőkkel és célokkal.
Ebből mindenki kiérzi, hogy ez csaknem megfelel annak a gondolatnak, hogyha a világban sikerül jó törvényeket bevezetni, tiszta szellemiségű vezetőket kinevezni, akkor ez szintén megoldaná a problémákat, illetve fejlődést jelentene. Vagyis értelme van harcolni, aktívan részt venni a világ alakításában, része lenni a hatalom orientált világnak (ami ellentétes az apostolok hitével).
Ez a gondolkodás teljesen logikus, de mégis van benne egy megoldhatatlan probléma.

A megoldhatatlan probléma

A megoldhatatlan probléma maga a hatalmi hierarchia destruktív jellege.
A hatalomnak két alapvető formája létezik.
   • Az első az erő és a kényszerítés hatalma: a javak, a területek, az emberek feletti uralom.
   • A második a harmónia, a boldogság, a szabadság és a szeretet hatalma: az a fajta erő, amely nem kényszerít, hanem felemel.

A világunk kormányzásában azonban szinte kizárólag az első típus működik.
Ez a rendszer gazdasági, politikai és katonai erőre épül — és ez határozza meg a döntések logikáját is.
A modern világban minden ország azt mondja, hogy a saját népét képviseli. Amikor a nemzetközi szinten döntések születnek, szinte mindig az érdekszférák határozzák meg az álláspontokat. Ha egy hatalomnak érdeke fűződik egy régióhoz, akkor a döntése előre borítékolható. Az igazság ilyenkor háttérbe szorul, mert minden fél másképp magyarázza ugyanazt a helyzetet.
A politika így nem az igazságról szól, hanem az érdekek összehangolásáról — vagy éppen ütközéséről. És még ennél is fájdalmasabb, amikor egyes vezetők nem a saját népüket szolgálják, hanem külső csoportok vagy saját önös érdekeik szerint cselekszenek. Sajnos ez sem ritka jelenség (a hatalommal történő visszaélés).

Nem is kell tovább részletezni a politika, illetve a hatalmi struktúra árnyoldalait — mindenki ismeri a saját tapasztalataiból. A lényeg, amire rá szeretnék mutatni, egyszerű: A nemzetek ugyanúgy viselkednek, mint az önző emberek: legtöbbször csak a saját érdekeiket nézik. A harmónia és a szeretet nem része a politikai logikának. Ott csak érdekek vannak, szövetségek és ellenfelek. Ennek okán jogosan merül fel a kérdés: Valóban azt gondoljuk, hogy ez a gondolkodás nem sodorja az emberiséget egyre nagyobb válságok felé?
A világ gyorsul. A problémák egyre gyakrabban jelennek meg, és egyre intenzívebben. A technikai fejlődés, versenyképesség állandó fokozása csak felgyorsítják ezt a folyamatot. Ez nem véletlen: ez a gondolkodásunk gyümölcse.

Ha valaki őszintén végiggondolja ezt, megérti:
Ez a rendszer nem tudja megoldani a saját problémáit. Ezért tűnnek a bibliai jövendölések nem misztikus jóslatoknak, hanem törvényszerű következményeknek.
A globalizáció és a kontroll erősödése nem véletlen — ez a hatalom logikájának természetes iránya. A hatalmi struktúrák "biztonságos" fentarthatóságára tett fokozódó erőfeszítések.

Mondhatjuk úgy is, hogy a világ gondolkodása jelenleg olyan frekvencián működik, amelyet olyan szellemi lények tartanak fenn, akik a félelemre, a megosztottságra és a hatalom logikájára építik működésüket.
Az ember azonban képes más frekvenciára is áthangolódni.
Ez nem történik meg magától: tudatos döntést, belső ébredést és aktív akaratot igényel. De ha ez megtörténik, akkor az ember kilép abból a gondolkodási térből, amelyet ezek a negatív szellemi erők uralnak — és belép abba, amelyről Jézus beszélt. Meglátja azt is, hogy ez természetének alapvető lényege, kreatív energiája.

A mágikus egyensúly

Először szükséges tudatosítani, milyen elemek alkotják a rendszert: mi minek az ellentétes vagy duális párja, és hogyan hatnak egymásra. Csak az alkotóelemek helyes elkülönítése után lehet a harmóniát felismerni és tudatosan létrhozni. Ennek pedig az lesz az előnye, hogy zavar esetén a harmónia tudatosan helyreállíthatóvá válik. Ennek nem elméleti, hanem belső, gyakorlati módját Franz Bardon írta le könyvében: a hittől a tudásig vezető utat.
A négy elem (tűz, víz, levegő, föld) egysége által mágikus egyensúlyra tehetünk szert.
Ez nem uralom, ahol a tűz uralkodna a többi elemen, hanem valódi egyensúly. Mivel a tűz elem az Akashával analóg, ezért itt is érvényes, hogy az Akasha sem uralkodik a szellem, a lélek és a test felett, hanem harmonikus vezető kapcsolat jön létre a szeretet által — ahol a szellem, a lélek és a test szerelemben egyesülnek, szolgálva az egységet. (Természetesen harmónia nélkül egymás ellen is dolgozhatnak.)

Az imában sem azt mondjuk: „Mi Urunk, ki vagy a mennyekben”, hanem „Mi Atyánk”. Ez óriási különbség, mert a szeretet általi kapcsolatra utal, nem pedig a hatalomra. Az Énekek éneke még erősebben fogalmaz: „JAH lángja” a szeretet tüze. Ez a romantikus szerelem intenzitásához, az égő vízhez hasonlítható — egy kifogyhatatlan energia.
Mindez persze csak akkor igaz, ha a szeretetet élővé tudjuk tenni, és valódi mágikus egyensúlyra teszünk szert. A hatalom ugyan megmarad, de ez a hatalom nem az erő kényszerítő hatalmaként jelenik meg, hanem olyan erőként, amely a harmónia, a boldogság, a szabadság és a szeretet hatalmát adja át minden egyednek. Ez a hatalom már nem a kényszerre és a félelemre épül, hanem az önkéntességre, a szolgálatra, a belső meggyőződésre és a boldogságra. Az isteni fény szolgálatára.
Ahogy Jézus mondta: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.”
Ami csodálatos: egy ilyen kapcsolat által még a fizikai világ merev törvényei is plasztikussá válnak.

A csillag születése

Amikor az ember eléri a négy elem egyensúlyát, akkor nem egyszerűen „energiát vesz fel”, ahogy addig tette, hanem megnyílik a saját Akashája, és ez idővel olyanná válik, mint egy belső csillag.
Ez a csillag:
   • nem fogy el
   • nem kívülről táplálkozik
   • nem másoktól veszi az energiát
   • hanem saját fényt bocsát ki
   • az égő víz kifogyhatatlan fényét, JAH lángját

Ezzel kapcsolatban érdemes megfigyelni Franz Bardon harmadik és negyedik tarot-lapjának szimbolikáját is.
De az első felvillanás után még hosszú út vezet odáig, hogy mindez teljessé váljon. Egy új csillag megszületése olyan, mint egy gyámoltalan gyermek érkezése: sok törődést, figyelmet, kitartást és szeretetet igényel.

A bibliai párhuzamok közül most csak egyetlen verset említek:
„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dániel 12:3)